Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-27 / 98. szám

3 1989. április 27., csütörtök A spanyolok is jelentkeztek Váltocik a divat a férfiruházatban is, a könnyű, félig bélelt, sportos öltönyöket keresik, hordják kül- és belföldön egyaránt. A színek is változatosak, a zakók mintásak, kockás és csikós öltözetben hódithatnak az erősebb nem képviselői. A Szegedi Ruhagyárban évek óta gyártanak angol és USA-exportra divatos öltönyöSomogyl Károtyné felvételei ket idén először a spanyolok is jelentkeztek, ezekben a napokban készül az első szállítmány. Korszerű automata gépek segítik a munkát, igy a két műszakos szalagokon időre elkészülhetnek a megrendelt öltönyök. Felvételeink a vasalóteremben készültek. Nemzeti jelvényeink megújítása Kedvező változások n lakásfinanszírozás rendszerében Az egyik döntő, és sokalkat érintő módosítás: eltekintenek attól a korlátozástól, hogy a tavaly december 31-éig kijelölt lakásvásárlók, vagy építési kölcsönt igénylők csak 1989. április 30-áig választhatnák: a régi vagy az új feltételek szerint óhajtják igénybe venni a támogatást, illetve a hitelt. Ismeretes, hogy a január 1jótöl érvényes lakástámogatási rendszerben a hiteleket a korábbi rögzített, alacsony (3 százalékos) kamat helyett piaci és időben változó kamattal nyújtják a pénzintézetek. Ennek mértéke az idén 18,5 százalék, s ehhez járul további 1 százaléik (kezelési költség. Az így kialakuló törlesztésekhez nyújt az állam időben — öt évenként — csökkenő mértékű, az eltartott gyermekek számától függő támogatást. Igy például egy háromgyermekes család esetében 500 ezer forint kölcsön felvétele után az első 5 évben a törlesztés 80 százalékát, a második 5 évben 40 százalékát az állam vállalja át. Egygyermekes család esetében 300 ezer forint a kölcsönösszeg mértéke, a törlesztési kedvezmény pedig pontosan a fele a nagycsaládosokénak. Ezt az úgynevezett kiemelt törlesztési támogatást különben a bank nem tagadhatja meg. A módosítás tulajdonképA Minisztertanács legutóbbi ülésén néhány ponton módosította a január l-jén életbe lépett, lakáscélú támogatásokról szóló rendeletet. A változásokról kérdezte az MTI munkatársa Székely Istvánt, a Pénzügyminisztérium osztályvezetőjét. pen azt a célt szolgálja, hogy a szabályozás alkalmazkodjon az élethez, vagyis ahhoz az eléggé elterjedt gyakorlathoz, hogy hosszabb idő is eltelhet különböző okok imiatt a lakás elkészülte és a szerződés megkötése között. Az április 20-ától érvényes minisztertanácsi döntés főként a kisesaládokat hozza kedvezőbb helyzetbe, mivel a lakásátadás elhúzódása esetén nem fosztják meg őket attól a lehetőségtől, hogy a számukra egyértelműen előnyösebb régebbi feltételek szerint kössék meg a szerződést. A Minisztertanács másik módosító döntése a használt lakások vásárlására vonatkozik. Az eddigiekben, azaz január l-jétől csak azokat a használt lakásokat lehetett kiemelt támogatással értékesíteni, amelyeket a lakásépítéssel, illetve -forgalmazással foglalkozó szervezetek a náluk új lakást vásárló vevőktől vettek meg. Gondot okozott azonban, hogy az új lakást épitő vállalkozók — az OTP kivételével — nem foglalkoznak régi lakások visszavásárlásával, az ingatlanközvetítők pedig nem építenek új lakásokat. Ennek a feszültségnek a feloldására dolgozták ki a módosítást; azaz lehetővé tették, hogy a tanácsi vagy a tanácstól származó munkáltatói vevőkijelölés alapján lákást vásárlók abban az esetben is megkaphassák a kiemelt támogatást, ha az új lakás vásárlása, illetve építése nem ugyanannál a szervezetnél bonyolódik le, mint ahol a régi lakás értékesítése. Az az alapelv továbbra is megmaradt, hogy használt lakáshoz csak akkor kapcsolódhasson kiemelt támogatás, ha annak vásárlása új lakás építésével is együtt jár. Mindkét módosító intézkedés a költségvetés terheinek fokozódását eredményezi. A korábbi feltételek mellett ebben az évben 11,5 milliárd forintot terveztek a magánlakás-építés költségvetési támogatására. A módosítások további 500 millió forintos terhet jelentenek abban az esetben, ha az építési igény nem csökken. Az arra illetékesek jórésze „tudományos hallgatásba" menekül akkor, amikor választ kellene adniuk az agrártermelés gondjainak megoldására —mondotta Elek János, a TOT főtitkára a Termelő, szövetkezetek Országos Tanácsa szerdai kibővített ülésén, amelyen az új agrárpolitika koncepcióját vitatták meg. A főtitkár hozzátette: a jelenlegi gazdaságpolitikai gyakorlat „félreformnak" tekinthető, mivel például figyelmen kívül hagyja az agrártermelők régi felvetését. azt, hogy az élelmiszeriparnak nem lehet szociálpolitikai töltete: a támogatasnak más formáját kell megtalálni, a jelenlegi gyakorlat ugyanis egyértelműen hátrányos a termelök, így a termelőszövetkezetek szempontjából. A testület és a meghívott szakértők az MSZMP új agrárpolitikai téziseivel kapcsolatban foglaltak állást. Egyértelmű volt a vélemény: ahhoz, hogy az új agrárpolitika kellőképpen érvényesüljön, szükség van a jelenlegi gazdaságpolitika átalakításara. Ez sürgető feladat, „Tudományos hallgatás" mivel nem lehet halogatni tovább az agrártermelés jövedelemtermelő képességének helyreállítását. Egyértelművé kell tenni a gazdasági vezetés állásfoglalását, mivel eddig nem tisztázódott kellőképpen, hogy milyen árura van szükség, és milyen mennyiségekről lehet szó. Az agrártermelők áruja a külpiacon különben is olyan termékekkel kerül szembe, amelyek támogatása két-háromszoros, és az itt elszenvedett hátrányt a termelők nem képesek kigazdálkodni. Erre a felvetésükre sem kaptak eddig hivatalos helyről választ. Vita folyt az érdekképviselet szerepéről. Szabó István, a TOT elnöke egyértelműen úgy fogalmazott: a téeszeknek kell megválaszolniuk, hogy szükség van-e mezőgazdasági kamarára, és ha úgy döntenek, hogy igen, akkor viszont nincs szükség a jelenlegi TOT-ra és a teszövökre. Kifejezte meggyőződését: a téeszek végül is a TOT-nuk szavaznak biztalmat, annál is inkább, mivel a kamara — mint intézmény — világszerte nem érdekvédelemmel, hanem érdekegyeztetéssel foglalkozik. Lényeges viszont, hogy a termelőket semmiféle külső ráhatás ne érje, s akár valamilyen új szövetséget alakítsanak, vagy más formációban keresik a megoldást, mindenképpen maguk dönthessenek arról, hogy ki, hol és milyen erővel képviselje érdekeiket. Az elnökség úgy döntött, hogy megküldi véleményét az agrárpolitikai tézisek szerkesztőinek. Arra kérte a program kimunkálását végzőket, hogy íorditsanak nagyobb figyelmet a TOT-javaslatokra, mivel elhangzott már korábban is néhány felvetés, és ezeknek nem volt foganatja — legalábbis ez derült ki a jelenleg érvényes programtervezetből. A TOT véleményezte a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslatot, és véleményét megküldte az illetékeseknek. (MTI) Nemzeti jelvényeink időszerűségét az 1988-as Szent István-év hozta felszínre. Első, államalapító királyünkra emlékezve, számba vettük azokat a jelképeket, amelyeket elődeink, csaknem 1000 éves államiságunk során ránk hagytak. Szembesültünk azzal, hogy jól sáfárkodtunk-e az ŐFökséggel, megbecsültük-e az előttünk járó generációk szimbólumait. A kérdésre nemcsak a tudománynak, a címertannak, hanem a politikának is nemmel kellett felelnie. Megállapítható, hogy 1949-ben politikai hiba volt nemzeti jelvényeink és hagyományaink kiiktatása államéletünkből, és egy, a nemzeti hagyományainktól idegen szimbolika bevezetése. Ezzel a nép többsége akkor sem értett egyet, mindig várta, hogy Visszakapja ősi jelképeit. Ez vetette fel elemi erővel 1988 júliusában, hogy a nemzeti jelvények kérdésével foglalkozzunk. Ezért a tudomány képviselői, a címertan művelői beadványnyal fordultak az Elnöki Tanácshoz, javasolva régi címerünk visszaállítását. Arra hivatkoztak, hogy koronázási jelvényeink Európa egyik legépebben megmaradt, középkori együttese. Ez a megkülönböztetett, szakrális tiszteletnek köszönhető, amellyel az egész nemzet évszázadokon át a koronát és a többi jelvényt: a jogart, a palástot, az országalmát és a kardot övezte. A koronázási jelvények a magyar történelemben különös jelentőségre tettek szert. A közvélemény csak akkor tekintette valóban érvényesnek a koronázást, legitimnek az uralkodót, a hatalmi rendszert, ha a hagyományosan használt jelvényeket állította az államiság középpontjába. Ugyanis ezeket a jelvényeket az államalapító Szent István király örökségének tartották és tartják. A korona, mint az állam jelképe Nemzeti címerünkre több mint 800 éve, 1385-ben került rá a magyar korona. Kezdetben kétségtelenül nem vált el a királytól, de a XIII. századtól a különválás jelei már megtalálhatók. II. András királyt például az egyház arra eskette meg, hogy „a királyság jogait és koronája méltóságát sértetlenül fogja megőrizni". A XIV. század utolsó évtizedeitől kezdve a nemzetközi szerződésekben a korona, mint az állam jelképe szerepelt: a szerződést nem a királlyal, hanem a koronával kötötték. Az 1381. évi turini szerződésben például a velencei köztársaság Dalmáciáról a király és a korona (állam) javára mondott le. 1386-ban Mária királynőnek, az ország törvényes uralkodójának távollétében a magyarok megesküdtek, hogy az ország és a Szent Korona közös hasznát tartják szem előtt. Hunyadi János kormányzó az ország koronájának tett szolgálatokért adott jutalmat, Az örökös nélkül maradt javak sem a királyra, hanem a Szent Koronára szálltak. Mátyás király okleveleiben sem a király, hanem az ország koronájáról beszél. Bocskai István a híveit az ország koronájára eskette fel. 1615-ben a Bethlen Gáborral kötendő szerződés tárgyalásai során a magyar tanácsosok feliratában Magyarország Szent Koronájáról olvashatunk. Minderre alapozták az 1867. évi kiegyezést a Habsburg-házzal. Deák Ferenc, a haza bölcse, természetesen több beszédében említi a koronát, mint Magyarország koronáját, ami a kiegyezési tárgyalások középpontjában állott. A kiegyezési törvényben magyar korona szerepel, mint az ország és államiság jelképe. Kettős kereszt, hármas halom A korona után időrendben legrégebbi alkotóeleme címerünknek a kettős kereszt. 1190 körül jelent meg III. Béla király pénzein. Ekkor már nem az egyház, hanem az állam, a birodalom jelképe. Béla király ezzel a magyar függetlenséget, a Rómától és a római birodalomtól való elszakadást hangsúlyozta. Eredetileg a kettős kereszt lebegett, vagyis nem volt talapzata. A hármas halom az Anjou-királyok idejében jelent meg: eredetileg a kereszt három lábon állt. És ebből lett a hármas halom, ami a gótikus művészet lóhereívéből (lásd a gótikus templomok ablakait) fejlődött ki. 1202-ben Imre király pecsétjén jelent meg a vágott (sávozott) pajzsmező. Az Árpád-ház kihalása után az uralkodók, az Árpádokkal való rokonság és a trónigény hangsúlyozására, megtartották az Árpádok vörösezüst színeit. A kettős kereszt és vágásos mező egyesítését és a Szent Koronával való ékesítését 1385-től számíthatjuk. A Habsburg-uralkodók alatt a magyar címer a háttérbe szorult. Így történt, hogy 1848-ban a nép követelte az országos címer ősi jogaiba való visszaállítását, valamint hogy minden középületen és közintézetnél használják. Ezen rajta volt a korona, mint ahogy az 1848 áprilisi törvényeket közzétevő egykorú könyvecske címlapján is látható. Az 1848-as hadizászlókon, pénzeken mindvégig a koronás címert látjuk. Az 1848-as hadizászlókon, pénzeken mindvégig a koronás címert látjuk, A koronát a Habsburgok trónfosztása és a Függetlenségi Nyilatkozat után (1849. április 14.) vették le a címerről. A korona nélküli kiscímert azonban a gyakorlatban alig használták. Maga Kossuth Lajos is az emigrációban a koronás változathoz tért A Rákosi-címer 1918—19-ben, a Magyar Köztársaság címereként: a korona nélküli történelmi címert használják. A két háború között visszatérElismerések vendéglátósoknak A Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalatnál tegnap, szerdán értékelték a tavalyi munkát, illetve munkaversenyt. Az ünnepségen 7 vállalati dolgozó vett át Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Név szerint: Ambrus Menyhértné osztályvezető, Csáki Ferenc gépkocsivezető, Juhász Bertalan osztályvezető, Oláh Miklósné üzletvezető, Szűcs Istvánné üzletvezető, Vecseri Sándorné előadó. A Fesztivál ételbár és a Napsugár bisztró a „Vállalat Kiváló Egysége" címet; további 34 üzlet a „Kiváló Egység címet nyerte el. „Kiváló Dolgozó" kitünetést 43 dolgozó kapott, s kilencen részesültek megosztott nívódíjban — a kimagasló szellemi alkotás elismeréseként. lek a koronás változathoz, ami egészen 1945—46-ig volt érvényben. Az 1946. évi Magyar Köztársaság 1949-ig ismét a koronátlan címert használta. Akkor jött az új alkotmánnyal együtt a? ún. Rákosi-címer, amely teljesen új. a magyar történelemtől idegen motívumokat hozott. Mai címerünket 1957ben Légrády Sándor bélyeggrafikus tervezte. A címertan szabályainak ez utóbbi két címer nem felei meg. A jó címer ugyanis régi, annál jobb, minél régebbi. Történetileg alakult ki, évszázadok során csiszolódott össze, tehát nem rövid idő alatt tervezik. A nép magáénak kell, hogy érezze, tisztelje. Ne tartalmazzon idegen, a magyar történelemben sohasem látott szimbólumokat. A jó címernek meg kell felelnie a címertan elemi szabályainak: a pajzs mögött nem lehet kék mező. Heraldikai tartalmának kelj lennie: ne csupán a nemzeti színeket ismételje meg. Állandónak kell lennie. Az államiság folyamatosságát kell jelképeznie. Mindezen követelményeknek a jelenlegi címerünk nem felel meg, ezért javasoltuk a visszatérést történelmi címerünkhöz. A javaslat az Alkotmányozó Bizottság elé került, majd megalakult a Nemzeti Jelvények Albizottság, amelynek 10 kiváló történész és címertani szakértő tagja van. ök kettős javaslatot tettek: első helyen a koronás, második helyen a kcronátlan történelmi magyar címert javasolták. Ezt a Parlament az alkotmánykoncepció tárgyalásakor elfogadta, azzal, hogy az ország címeréről a népszavazás döntsön. Ehhez azonban az szükséges, hogy a Parlament előbb a népszavazásról szóló törvényt elfogadja. Ennek alapján lehet majd azután az új alkotmányról szavazni. A megyék és városok új címere Napjainkban azonban nemcsak az ország címere, hanem a városok és megyék címerei is az érdeklődés előterébe kerültek. Egyre több város ós megye akar az 1970-es években felvett, a címertan szabályaiba ütköző helyett a hagyományos, régi címeréhez visszatérni. Az előkészítő munkába ajánlatos szakképzett, a címertan szabályaihoz is értő grafikusművészt bevonni. Amennyiben ilyen nincs kéznél, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus (Budapest. I. Ürí utca 54—56) kijelöl megtelelő művészt. A grafikusművész az általa elkészített címerrajzot a Képző- és Iparművészeti Lektorátus címerzsűrijének mutatja be. Az általa jóváhagyott címertervet az illető helység vagy megye tanácsa szavazza meg. A Belügyminisztériumban dolgoznak egy új, a kommunális címertannal foglalkozó jogszabályon. Amíg ea elkészül, az 1006,/1974./ II. 22.) sz. M. T. határozat van érvényben. Végrehajtására az 1/1974. (TK. 9.) MTHH. sz. utasítás/Tanácsok Közlönye 1974. III. 1. a kötelező. A legfontosabb azonban, mint az oiszágcímerncl Is láttuk, hogy a település lakossága a magátnak érezze a címert. Példaként említhetem Debrecen és Nyíregyháza városokat, amelyek a közelmúltban tértek vissza ősi címerükhöz, a lakosság egyetértése mellett, K*U»y István