Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-26 / 97. szám

1989. április 26., szerda 3 Kettéválik a bíróságok igazgatása és az ítélkezés Rövidesen megalakul az Ideiglenes Bírói Tanács: 17 tagjából 11-et már megválasztott a megyei bírósági elnökök testülete, illetve a M agyár Jogász Szövetség biroi tagozata. A további öt biró es egy közjegyző az igazságügy-miniszter felrésére vesz részt a munkában. A testület létrehozásának körülményedről Szigeti Ágnes, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője az MTI munkatársának elmondta: A készülő alkotmány elfogadásával új, korszerű bírósági szervezet jön létre. A független, autonóm bírósági szervezetekben élesen különválik a bírósagok igazgatósa és az ítélkezés. Ez utóbbi egységet a legfelsőbb Bíróság, az igazgatás demokratizmusát és ellenőrzését pedig a bírók, által választott testületek, a bírói tanácsok biztosítják. Ilyen tanács működne a jövőben országosan, valamint — amennyiben az alkotmány négyszintű bírósági szervezetről rendelkezik — a felsőbíróságok (ítélőtáblák) mellett. A tanácsoknak véleményező, javaslattevő és egyetértési joga lesz í> bíróságok igazgatását, szervezetét és költségvetését meghatározó kérdésekben, továbbá személyi ügyekben. Am addig is, amíg — az alkotmány szellemében — megszületik a bíróságokról szóló új törvény, ideiglenes jelleggel megalakul az országos bírói tanács, amely a jogszabály megalkotásáig, legkésőbb a jövő év végéig működik. E konzultatív tanácsadó testület — amelynek tagjai eredeti beosztásukat természetesen megtartják — véleményt nyilvánít majd minden, a bírósági szervezetet. az ott dolgozók élet. és munkakörülményeit érintő kerdésekben. A jelenleg hatályos bírósági törvény az igazságügyminisztert bizonyos jogokkal ruházza fel, a bíróságok működéséhez szükséges személyi és anyagi feltételek biztosítása, a bíróságok igazgatása körében (többek között ő neve?i ki a bíróságok vezetőit). E jogkörét lényegében maga a miniszter korlátozta azzal, hogy létrehívta az Ideiglenes Bírói Tanácsot, amelynek véleményét, egyetértését kéri minden, a bíróságokat érintő lényeges döntése előtt. Huszonöt vámos év Szívélyes hangulatú öszszejövetel színhelye volt tegnap a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnoksága. Egykori tanítványai és munkatársai köszöntötték Remák Gézát 65. születésnapján, aki 25 éves szolgálat után 10 évvel ezelőtt megyei parancsnokiként ment nyugdíjba. Az eseményen jelen voilt Balogh György vezérőrnagy, az országos parancsnokság helyettes vezetője. Az összegyűltek közül egyedül ö vallhatta magát körön kívülinek, a többiek közvetlen munkatársai, illetve tanítványai voltak az ünnepeltnek. A régmúlt felemlegetésén túl természetesen a ma aktuális új vámrendelkezések is szóba kerültek néhány gondolat erejéig. Balogh György véleménye szerint a módosított váraszabály már komform az európaival, és ha nem is a világútlevéllel egy időben, de mindenképpen korábban is indokolt lett volna — ilyen tartalmú — bevezetése. Úgy gondolja, hogy kereskedelem politikai hi'bák sorozata is szerepet játszott abban, hogy az új vámrendelkezések ilyen nagy indulatokat kavartak. Raffay Ernő ellenfele lesz? Bezárt a „festőműhely w A közvélemény egyértelműen sikernek könyvelte el, hogy a városi pártbizottság gazdaságpolitikai titkára immár két hónapja társadalmi munkában dolgozik. 'Valastyán Pal, az NKFV gázüzemegységének vezetője annak idején jól tudta, az országban elsőként ő vállalta megváltozott feltételek mellett — társadalmi megbízatásként — a titkári funkciót. — Az ön mellékállása a pártbizottságon van? — Egy szerződést kötöttünk, melynek értelmében havonta nettó 2600—2600 forintot kapok a pártbizottsági mellékállásomért. — A párt gazdaságpolitikája, finoman szólva, nem mondható sikeresnek. Ilyen helyzetben nem az lenne a jó, ha hozzáértő, főállású titkárok dolgoznának? — A városi pártértekezleten kétórás vitában sem tudtuk eldönteni, melyik variáció lenne az üdvözítő. Szerintem ez az egyedüli járható út. Sajnos, a mi munkánkban messze elszakadt egymástól az elmélet és a gyakorlat. Aki a gazdaságban él, tudja, ismeri a folyamatokat, melyek nem mindig a szándékaink szerint alakulnak. Esetemben nem fordulhat elő, hogy a gazdaságot kívülről szemlélem. — Mikor lenne ideális a párt és a gazdaság viszonya? — A párt sokáig tulajdonosi funkciót látott el, és beleszólt a legapróbb részletekbe. A leghatékonyabb érdekeltségi formulát kell megtalálnunk ahhoz, hogy dinamizálni lehessen a gazdaságot. — Mi ebben a párt szerepe? — A partnak a gazdaságban koncepciót, modellt kell alkotnia. A végrehajtásnál jelzőrendszer lehet, de nem szűrő és nem is festőműhely, ahol a fekete információkat átfestik fehérre. — Nyilvánosság előtt hogyan jelenik majd meg az önök munkája? — Létrehoztuk a gazdaságpolitikai és szociális munkabizottságot, melynek feladata, hogy kidolgozza a párt választási gazdaságpolitikai koncepcióját. Hat team jött létre, a munkacsoportok tagjai gazdasági igazgatók, szakértők. — Kik a legfőbb támaszai? — Ügy gondolom, nemcsak a funkciót, a munkát is társadalmasítani kell. Talán ezt jól bizonyítja az, hogy a városi pártbizottság gazdaságpolitikai csoportjában csupán hárman függetlenítettek. A gazdaság területén dolgozók százaival tartom a kapcsolatot, de támaszkodom természetesen a testületi tagokra is, — Szegeden és környékén melyek a legégetőbb gazdasagi feladatok? — A cél az lehet, hogy ezen a tájon az adottságoknak megfelelő gazdasági szerkezet alakuljon ki. Szorgalmaznunk kell, hogy szűnjön meg a város gazdaságának gyarmatosítása. A gazdaságirányításban még mindig a sztálinista modell uralkodik, melyen toldással, foldással nem lehet változtatni. Az a baj, fíogy a pártnak még mindig nincs határozott gazdaságpolitikai koncepciója. Műhelymunka folyik a KBban. az országgyűlés bizottságaiban, a vitaanyagokhoz, az előterjesztésekhez azonban nem tudunk hozzájutni. A nagy titkolózás nem. hiszem, hogy jót tesz. — önről az a hir járja, hogy a választásokon — éppúgy, mint 1985-ben — most ismételten jelölni fogják az l-es választókörzetben lakók, és ellenfele Raffay Ernő lesz ... — Ezt a hírt nem cáfolhatom. B. E. Bűvészmutatvány a pedagógusok bérével Szakszervezeti állásfoglalás A József Attila Tudományegyetem dolgozói felháborodással hallgatták Stark Antal művelődési államtitkár április 19-én reggel a rádióban elhangzott nyilatkozatot. Az államtitkár szerint a felsőoktatásban dolgozók átlagfizetése jelenleg 12 ezer 480 forint, és szeptember l-jétől megközelíti majd a 15 ezret. Reméljük, hogy a mondat második felének több lesz az igazságtartalma, mint az elsőnek: ugyanis é félrevezetően magas szám egy újabb minisztériumi bűvészmutatvány eredménye lehet. A felsőoktatásban tevékenykedő akadémikusok (nem az MM, hanem az MTA fizeti óket!) és néhány magasabban kvalifikált oktatócsoport átlagbére talan valóban eléri ezt az összeget. Sajátos módon a minisztérium „kettős könyvelést" vezet, a béremelés alapjául szolgáló átlagot a felsőoktatásban csak 8773 Ft-ra tartja havonként. Egyébként a József Attila Tudományegyetem oktatóinak átlagfizetése még igy is mélyen alatta marad a Stark Antal által megadott számnak. A technikai személyzet fizetése pedig még ennél is sokkal alacsonyabb. Az ilyen közlemények azt a hamis látszatot keltik, mintha a „jól kereső" felsőoktatási dolgozók irreálisan magas bérkövetelésekkel lépnének fel. Sajnálatos, hogy egyes művelődési minisztériumi vezetők felelőtlen megnyilatkozásai értelmiségellenes hangulatkeltésnek szolgálhatnak ürügyül. Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete József Attila Tudományegyetem rr F

ura szerzet a magyar. Főként az a része, amely mór szerzett valamit. Törvényesen ugyan, de a rákényszerített kiskapuk miatt ma is fél. Jobb csöndben lenni, nem kell nagydobra verni még a sikert sem. Hátha újabb irigyeik születnének általa. A sajtó különösen veszélyes játékszer, ki tudja, kik, s milyen szemüvegen át olvasnák az írást. A kisszövetkezet elnöke barátságosan fogadott, mint ember, nem lehettem számára ellenszenves. De a foglalkozásom az veszélyes: beszélgessünk, hisz oly sok minden kívánkozik ki az emberből, de kíméljem meg attól, amit másfél éve „elkövettem", ne írjak róluk. Nem ígértem semmit, de úgy döntöttem, hogy név és helyszín nélkül, mégis szólok e jelenségről. Partnerem, mintha hájjal kenegetne: korrekt volt az akkori cikk, minden úgy igaz, ahogy megfogalmaztam. Még új megrendelők is jelentkeztek. De hát akkor mi a baj? Kiderült, hogy az ellenőrző hatóságok is olvasnak újságot őket is kíváncsivá tettük. Vizsgálódások, szemlék követték egymást. Igaz, lényeges elmarasztalás. sem történt, de maceráa dolog az ilyesmi. A jó bizonyítványt is magyarázni kell, s az is igaz, hogy a készben mindig lehet hibát találni. Ha minden előírást szó szerint betartana a dolgozó ember, hát megnézhetné, hogy mire halad a munkájában. De lássuk, mik azok a titkok, amelyről talán jobb nem beszélni. A kisszövetkezet elnöke hajdan maszek volt, majd géemkát szervezett. Kiderült, nehéz elfogadtatni magukat a megrendelő nagyvállalatokkal, kereskedelmi cégekkel, ha nincs jogi személyiségük. No meg, a különadóért sem lelkesedtek. Két éve úgy nézett ki, a kisszövetkezet! forma az a/, ösvény, amely kivezeti őket az erdőből. Hittel indultak az új formának, s úgy érezték, a Saját érdekükkel is egybevág a fölülröL jött biztatás: a nyereséget hagyják bent a termelésben, akkumuláljanak, s invesztáljanak. Jobb gépeket vettek, melyekkel precízebb munkadarabokat tudnak gyártani. Kellene még mocst is egy-két masina, tárolószín, de mégsem folytatják az elkezdett utat. Ugyanis ez a húsz ember annak idején a saját tőkéjét és munkaerejét, sőt eszközeit is behozta a „közösbe", de ugy, hogy tudta, mi az egészből az övé. Az államtól egy árva petákot sem vártak. S ha nem vártak, nem is kaptak. Aztán jött a központi nagy ötlet. A közös munka árán szerzett javakat oszthatatlan vagyonként kell elkönyvelni. Az ok, nem tudom, mi lehetett, talán még mindig a tulajdonformák rangsorolása: a szövetkezeti magasabb rendű a magánnál. Igen ám, de ha valaki kJ lép a cégtől, vagy ÍVJ, ne adj' isten, megszűnik a vállalkozas, ezt a vagyonrészt nem lehet felosztani a tagok között. Emiatt újra formát váltanának, olyat, amely tényleg kivezet az erdőből, s az elnök szavaival, nyerő is egyben,. Még nem kötelezték el magukat, a leglényegesebb szempont: a betett vagyonával bárki, bármikor rendelkezhessen. S van még egy kívánságuk: hagyják már azt az embert dolgozni, aki akar. Nem aki szeret, mert annak mindegy, ha már önmagáért szereti a munkát. Csupa nagyvállalattal állnak kapcsolatban, s ez előrevetíti az egyoldalúság lehetőségét. Egy, a sajtóban címzett észrevétel vagy panasz komolyan visszaüthet. Mert ha pénz nincs is, de önérzet vagy talán gőg. ez azért van. A szónak, sőt még az írásnak is, vajmi kevés a hitele. Jött a megrendelő, rimánkodott, pár nap alatt csinálják már meg azt az alkatrészt, amin az egész szerkezet exportja múlott Hét végén ráhajtottak, s az óhaj teljesülhetett. Igaz, a szabályos „papírmunkára" előzetesen nem jutott idő. Aztán jött a vevő árajánlata, fele összeggel, mint amit megbeszéltek. Nem rossz alkupozíció, a termék akkor már az országból is „kilépett". Nemcsak fura szerzet a magyar, de némelyik makacs is. Jelentős árengedményt tettek: akkor vigyék ingyen, ha az árát nem tudják vagy nem akarják kifizetni ! Aztán ott a másik kérdés. Mennyiben felelős ez a húsz ember a restrikciós pénzügypolitikáért, hogy a nemzetközi porondon jegyzett nagyvállalatok sorban állnak a banknál. Még novemberi számla is akad, amit nem fizettek ki. Az elfogadható egymillió helyett 3 millió a vevők tartozása. Emiatt kell nekik hitelt felvenni. A kamatot nem az állam, hanem az esztergagép mellett álló fizeti. Külföldi kapcsolattal is próbálkoztak. De kiderült, aki nyélbe akarta ütni az üzletet, többet akart keresni rajta, mint ami az effektív munkát végzőnek maradt volna. Ekkor újabb fura emberi tulajdonsúg ütközött ki rajtuk, az önbecsülés. Nem hagyják magukat fejősi tehénnek nézni. A fejlesztésből kimaradt egy év. Az 1988-os eredményt kiosztották. Túlfizették magukat, s ügy kalkulálták, hogy az adót uz oszthatatlan Vagyon fedezze. Az állam is elégedett lehet, megkapja a neki járó összeget, ök is nyugodtak, a fizetések révén visszavették a pénzüket, amit az „államosítás" előtt, naivan, a fejlesztésre spóroltak. Ha meglesz az új, nevesített vagyonrészt szavatoló forma, ismét előkerül ez az összeg a ,.szalmazsákokból". Ugyanis új gépekre, s tárolószínre nagy szükségük van. M

int ahogy egy kikövezett útra is a mostani hepehupa helyén. Az utca lakossága is jól járna, a tanács is, vagyis az itt élők. Megépítették volna a saját költségükre, de\i saját, adózott nyereségük terhére már nem. A szabály ezt diktálta, így az út ma is gidres-godrös. Most azon spekulálnak, milyen jogcímen segíthetnének úgy a tanácson, hogy az, e szívesség ellenértékeként, megépítse az utat. Közbevetettem, ha majd az általuk befizetett adó egy része itt maradhat a településen, akkor ez már nem lehet gond. Azt mondták, naiv vagyok. Az itteni befizetés sohasem lesfc akkora, hogy elegendő legyen u tanácsnak, központi támogatásra akkor is rászorul. Ha többet fizetnek be itt. akkor a visszaosztás lesz kevesebb. S ennek u pénznek ezeregy a helye, s nem biztos, hogy belefér e rövid utcaszakasz. Hogy mindezekből mi lesz, mondjuk, újabb másfél év múlva? ígérem. Visszamegyek megkérdezni. S ha szóba akarnak vagy mernek állni velem, közhírré teszem. A magam részéről addig hagyom őket dolgozni. Tóth Szeles István A tolókocsis mozgássérültnek a lépcső majdnem olyan áthágható tlanabb akadály, mint ostromlónak a vár fala, mint alpinistának a szakadék, mint madárnak a légüres tér ... Ezt bizonyos, úgynevezett emberközpontú társadalmakban evidenciaként kezelik, s a tolókocsik számára 'külön, rézsútos föl járót építenek be a fontosabb közepületek lépcsőibe. Tehetik: korántsem elképesztő nagyságrendű beruházás ez, mint például egy vízlépcső, inkább csak apró figyelmesség, amely olyan természetes, hogy szót sem érdemel. Kószó Krisztina tolókocsival közlekedő 'mozgássérült számára is lépcsőfokok jelentenek akadályt, s olykor a szó igen szoros értelmében : életveszélyt. Krisztina a Lenin körúti rendelőintézet irodáján dolgozik adminisztrátorként, s naponta kétszer, reggel és esKrisztina és a lépcsőfokok te ímeg kell küzdenie a lépcsőkkel, ha nincs mentős, aki fölvigye. Ez egyrészt nohez, másrészt veszeiyes, harmadrészt pedig alighanem szükségtelen, mert — amint Krisztina mondta —, a lépcsőbe könnyűszerrel beépíthetnének egy rézsútos följárót. A lépcső széles, a följáró elférne bőven, s nem Krisztina venné hasznát egyedül... Mi a megvalósítás akadálya? — Tavaly februárban írtam ez ügyben a tv Ablak című műsor szerkesztőségének — mondta Krisztina. — A munkahelyemre eljutott ennek a híre, azt mondták, csak ne nagyon írogassak én sehová ... írtam aztán a tanács egészségügyi osztályára is, választ nem kaptam. Ezután személyesen kérdeztem meg az osztályvezetőt, semmi biztatót nem mondott. Ezután az jntezet munka- es balesetvédelmisevél beszéltem. Közölte, 45 százezer forint kellene az építésre, s lejtöt a lépcsőre nem lehet konstruálni, mert a lejtési szög nagyobb lenne a kívánatosnál. Balesetvédelem szempontjából tehát nem engedélyezhető ... Öriási! „'Balesetvédelem szempontjából..." Es, 'ha a mentősök egyszer elejtik a tolókocsival együtt 80 kilós terhet? ... Meg hát a Nagyáruháznál, a Vám- és Pénzügyőrségnél. a kettes kórházban a lejtési szög nem gond? Az nem túl meredek? Vajon akadna-e tervező, kivitelező, aki megkonstruálná, megépítené a lejtőt? — Egyébként — folytatta Krisztina — lenne egy másik megoldás is, létezik egy lépcsőáthidaló szerkezet — 8 lépcsőt hidal át egyszerre —, Pesten gyártják, évekkel ezelőtt 'két-háromszázezer forintba került. Levelet írtam ez ügyben a mozgáskorlátozottak egyesületének — a választ azóta Is várom. De ez nem minden! Alapvető és magától értetődő lenne, hogy valamennyi egészségügyi intézményt mindenki akadálytalanul megközelíthessen. A tolókocsis betegek száma több, mint gondolnánk, s nagyon sok embert csak hordágyon vihetnek föl a rendelésre. A Lenin körúti rendelőben reumatológiai rendelés is van, sok idős, nehezen mozgó beteg jár a kezelésre. Nékik sem lenne mindegy, és a cipekedő mentősöknek sem. F. Cs.