Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-24 / 95. szám

1989. április 171., csütörtök Csatornaépítés Újszegeden Rocnogyi KArolyné felvétele Éjjel-nappal dolgoznak a Keviép szakemberei a Torontáj téren, hogy időre elkészüljön az új csatornahálózat a régi, elavult helyén. A strandfürdő medencéinek a vizét gyorsabban cserélhetik majd, ha a réginél mélyebben fekvő és nagyobb 60 centiméter átmérőjű csatorna elkészül Felvételünk e munka egyik szakaszán készült Biztosítási rendszert! A Magyar Demokrata Fórum egészségügyi programtervezetét vitatta meg szombaton az MDF által szervezett egészségügyi fórum a Semmelweis1 Orvostudományi Egyetemen. A tervezet, amelyet a főváros számos gyógyintézetében dolgozó klinikusok az MDF vezetnsegwvek felkérésére készítettek, abból indul ki. hogy az egészségügy reformja csak a teljes gazdasági és politikai reform szerves részeként valósítható meg. A dokumentum hangsúlyozza : a magyar egészségügyi cs szociális ellátás színvonalának javítása végett az egészségügy nemzeti jövedelemből való részesedésének arányát jelentősen szükséges növelni. A finanszírozási rendszer alapjaként az MDF tervezete javasolja az általános, egyéni, kötelező biztosítási rendszeren nyugvó ellátás megteremtését A lakossága biztosítási rendszer bevezetése mellett az egészségügyi ellátást nz államnak és a biztosítóintozeteknek együttesen kell finanszírozniok — emeli' ki a tervezet. A dokumentum foglalkozik az ellátás személyi felteteleinek javításaval is. Egyebek között, szorgalmazza a szakemberiképzés reformját a szakmai irányítás színvonalanak emelesét az egészségügyi személyzet társadalmi, erkölcsi és anyagi megbecsülésének megteremtését A tanácskozás részvevői döntöttek! arról, hogy szakcsoportokat alakítanak az MDF egészségügyi programtervezete végleges kimunkálására. Ruhát már nem veszünk... A Kereskedelmi Minisztérium most közzétett áruforgalmi jelentése szeTint az első negyedévben a kiskereskedelem 168,3 milliárd forint értékű forgalmat bonyoditott le, folyó áron 14,2 százalékkal, összehasonlítható áron pedig 0,2 százalékkal nagyobbat mint a múlt év azonos időszakában. A tendencia változatlan: az élelmiszerek és az iparcikkek forgalma valamelyest növekszik, a ruházati cikkeké viszont mennyiségében — ezúttal is 4.7 százalékkal — csökken A jelentésiből megállapítható, hogy az egy munkanapra jutó kiskereskedőim.! ertékesites az első negyedévben hónapról hónapra fokozatosan csökkent, s ez kisebb mertekben már az élelmiszer-forgalomra is jefllemző. Az első negyedévben a nagykereskedelem belföldi beszerzései 11,8 százalékkal bővülték, az import azonban ennél lényegesen jobban, 36,9 százalékkal növekedett. A behozatal gyors ütemű gyarapodása valamennyi árucsoportra jellemző. A fogyasztásicikk-kereskedeflem készletei március 31én 129,4 milliárd forintot tettek ki. ez az összeg 33,8 milliárd forinttal. folyó áron 35,4 százalókkal nagyobb, mint egy évvel korábban Figyelemreméltó, hogy a nagykereskedelemben az iparcikk -készletek, gyarapodása a meghatározó, míg az éQefbmszerkészleteík egy év alatt 4,2 százalékkal csökkenték. A jelentés megállapítja, hogy a fogyasatásicikk-kere&kedelem az idén, az év elején lényegesen jobb pozícióból indult, mint egy évvel korábban. A kereslet azonban — a folyamatos áremelkedések következtében — erősen csökkent, és strukturálisan is alapvetően átrendeződött. A vevők szinte valamennyi cikknél az olcsóbb választékot keresik, s e tekintetben a kínálat hiányosságai ma már mindinkább szembeotlöek. Változatlanul visszafogott az érdeklődés a ruházati cikkek iránt, mindössze a -teli vásár idején élénkült meg némileg a forgalom. A vegyesi parcikk-kereskedelemben néhány területen — például a híradástechnikai cikkek körében — túlkínálat tapasztalható, ugyanakkor tartós a hiány egyes építőanyagokból s a hazai gyártású háztartási gépékből, berendezésekből. A gyártókat nem ösztönözte a kínálat javítására, hogy a lakosság az itthon hiányzó termékéket íz év elsó negyedében Ausztriában és más nyugat-európai országokban valutáért vásárolta meg. Estély, piknik alapon, tékozló fiúkkal Hogy van az, hogy — ellentétben a világ oly sok tájával — mifelénk nincs igazán becsületük az építészeknek? Nem arra gondolok, hogy jól sikerült és megvalósult terveiket nem értékelné kellőképpen a társadalom. Hanem arra: az építészszakma üzeneteire nem figyelünk. Meghallottuk-é, amikor a szovjet típusú házgyári lakasépítés szociológiai hatásait vetítették*elénk, amikor a paneírengetek lényegében egy 'időben jelentkező felújítási, rehabilitációs problémáira hívták (volna) fel a döntéshozók figyelmét? Meddig jutottak el sikolyaik, hogy ne, az istenért. ne tűzdeljük tele alföldi városainkat középmagas és magas házakkal? Hogy célba nem értek üzeneteik, tudjuk. Következményeit látjuk. Most ismét nagyobb hangerőre kapcsolt az építészszakma egy része Ügy tűnik azonban, nincs rés a falon, amely mögött a kiáltások fölhangzanak: „gondolkodjunk, mielőtt beleképzeljük magunkat a világkiállítás-rendezési operettdíszletébe! S hadd mondjuk kj a nyilvánosság előtt, ami mondandónk van!"' Talán, még nem késő. Tessék! „A közvélemény tájékoztatása, a problémaikor társadalmi megvitatása korántsem árulkodott olyan nyíltságról, mint azt néhány — ma már megkésett — nyilatkozat élhitetni szeretné. Szembeötlő a rokonság néhány nagyberuházásunk elfogadtatásával, például a tekintetben, hogy az előkészítők egy része az egész komplex kérdéskört néhány budapesti helyszín összehasonlításának kérdésévé akarta degradálni... A tömegtájékoztatás eszközei aránytalanul tágabb teret adtak az igenlők hangjának, nemritkán azt a látszatot keltve, mintha egy eldöntött 'kérdés részletproblémáinak megvitatásáról lenne csak szó" — volt a véleménye a Magyar Urbanisztikai Társaság szervezte világkiállítás-vitán a Váti építészmérnökének, Schneiler Istvánnak. Tudomásunk szerint hozzászólása nem kapott mindeddig sajtónyilvánosságot. A kérdések, amiket feltett a szakmai vitán, azóta is Becslések és tények Réazlet MlklAuy Endre (Váti) tanulmányából: „A világkiállítás, azt ígérik, 120—160 milliárd forintba kerül majd, tokkal és vonóval. Az alsó értékhatár nyilván félreértés, hiszen még a fogyatékosan ismert néhány adatból is — turisztikai kiállítás: 15 milliárd — több jón ki. Mennyi is ez a pénz? 1987-ben az állami szféra teljes felhalmozási alapja 200 milliárd volt, az egész népgazdaságé pedig, beszámítva az 50 milliárdos magánerős (főleg lakásépítő) beruházást is, 290 milliárd forint. (Egészségügyi fejlesztésre, hogy a kiállítás szemszögéből fontos területet említsünk, 6 milliárd forint jutott.) A világkiállítás 160 milliárdos költsége az éves felhalmozási alap 52 százalékát teszi ki. A leendő társrendező, Bécs, a költségeit 25 milliárd schillingre teszi. (Kb. 100 milliárd forint.) Ez • a költség Ausztria 300 milliárd schillinges évi felhalmozási alapjának 8 százaléka. Ez a különbség egy gazdag és egy szegény ország között." megválaszolatlanok. 1. Készült-e, s ha igen, hol van az a kockázatot és hasznot egyaránt mérlegelő komplex tanulmány, mely azt a magabiztos állítást alapozza, hogy a világkiállítás, ha nem is közvetlen, de közvetett hasznában feltétlenül megtérülő beruházás? 2. Miért nem rendezett a Magyarország egy főre jutó nemzeti jövedelméhez hasonló fajlagos nemzeti jövedélemmed rendelkező ország a II. világháború óta világűri állítást? 3. Vajon tényleg nem összefüggő kérdéskörként kell-e kezelnünk a már folyamatban lévő, illetve a közvetlenül előttünk álló nagyberuLehetne akár Szeged— Szabadka—Árad is!?... házasokhoz szükséges erőforrások kérdését a világkiáillításna maradó erőinkkel? 4. Van-e bármiféle garancia arra, hogy a világkiállításhoz feltétlenül szükséges kiszolgáló infrastruktúra döntő hányada valóban működő tőke bevonásával és nem újabb, hatalmas kölcsönök felvételével valósul rneg? 5. Fiigyelemlje veszik-e a döntéshozók, vagy a világkiállítás a területi-társadalmi egyenlőtlenségek fokozódásával, az infraolló nyílásával (az infrastrukturális ellátottság területi különbségeinek növekedésével) jár, még akkor is, ha az ország egészének hosszú távon hasznot hoz? 6. Felkészültnek tekinthető-e az építőés építőanyag-ipar a várhatóan építészeti csúcsteljesítményt felvonultató pavilonok színvonalához méltó háttérlétesítmények létrehozására? 7. Nem takarja-e el függönyként a világkiállítás megoldatlan, de nem megoldhatatlan társaÖsszehasonlítás Az egy főre jutó nemzeti termék értéke (1986ban) azokban az országokban, melyek az elmúlt három évtizedben rendező országok voltak: Belgium 13 380 dollár Japán 11 330 dollár Ausztrália 11 890 dollár Egyesült Államok 16 400 dollár Kanada 13 670 dollár Ausztria, mint rendező, a maga 9130 dollárjával, elég jól beilleszkedne a sorba. Es mi? Magyarország 1960 dollár. dalmi és gazdasági problémáinkat éppen akkor, amikor egy társadalmi tisztulási folyamat megindult? Bizonyos, hogy ha megcsináljuk a világkiállítást, egy világrekordot elkönyvelhetünk. Még sohasem volt rendező egy Ilyen szegény ország. (Lásd a Becslések és tények cím alatt, keretbe foglalt adatokat!) Erről a Csomiterv városrendező építészének van egy modellszerű tantörténete. Szemerey Márta szerint a .világkiállítás magyar módra' olyan, mint a valamikor jól szituált, anyagilag is stabil család. Am az egyik fiú kártyás, a másik lóversenyezik — a szerencse egyikük mellé sem szegődik. A harmadik fiú keményen dolgozik, hogy legyen mit enniük, mégis addig tékozolják a családi vagyont, míg az el nem fogy. Akkor a fiúk, legalább a látszatot mentendő, utolsó garasaikat összekapargatva, nagyszabású estélyre szóló meghívókat nyomatnak. Tűzijáték, szalonzenekar, esti-kerti mulatság, estélyi ruha kötelező. Elvárnak mindenkit, aki számít. A svédasztal terítéke ugyan kölcsönben van, az ékszerek csak bizsuk, a fiúk frakkja alatt szakadt az ing — de a látszat egész elfogadható. A vendégek megérkeznek, s akkor derül ki: az esély tulajdonképpen piknik volna, enni-innivalóra a családnak már nem futotta. A botrány így teljességgel elkerülhetetlen, a csőd nyilvánvaló. Kölcsönterííék, ékszerbizsu, szakadt ing — vendéglátó helyek, szórakoztatóipar, egészségügyi szolgálat. Budapesten tízezer, ezután építendő szállodai férőhely kellene — az elmúlt száz évben épült enynyi. Hol van ennyi vendégágyhoz kiképzett személyzet, idegen nyelveket beszélő „kalauz"? Hol az élelmiszer- és iparcikkbázis? A kórház, á gépjárműszerviz, a fodrász, és a többi, nélkülözhetetlen „apróság"? Hogy sikerül 1995ig eltüntetni a főváros háborús golyónyomait? Vagy azok mementóként mutogatandók, tekintettel a világháború befejeződésének félszázados jubileumára? S nvt mutatunk még? Elapadt termáltavunkat, szennyezett folyóinkat, az elcsúfított Duna-kanyart, azt a nyolcszáz települést, ahol lajtkocsiból vagy zacskónként mérik az ivóvizet? A főutak melletti . vadkempingeket? Miklóssy Endrének, a Váti építészének gondolataival folytatva a sort: „A világkiállítás kitűzött jelszava: .hidak a jövőbe", vagyis, bizonyos értelemben itt az átvezetést kell bemutatni a XXI. század valóságába. Hat témakört ajánlottak fel ehhez, mint vezérmotívumot: egészség — otthon — kereskedelem — ifjúság — tudomány — zene. Eltűnődik az ember, hogy magyar valóságunk Duna Kör-álláspont A 153 tagot számláló Duna Kör állásfoglalása szerint, nem választható el egymástól az osztrák—magyar együttműködésen alapuló nagymarosi vízlépcsőépítés, illetve a Budapest— Bécs világkiállítás terve. Ha folytatódik az osztrák részvétel a „Duna tönkretételében", és felépül a nagymarosi vízlépcső, akkor a Duna Kör ellenezni fogja a további szoros kapcsolatok ápolását Ausztriával más területeken. Álláspontjuk szerint, ugyanis az osztrák részvétellel megvalósuló beruházás nagymértékben megterhelné a két ország kapcsolatait Ezért a Duna Kör csak akkor támogatja a Budapest—Bécs világkiállítás megrendezését, ha Ausztria visszavonul az építkezésből, illetve a beruházás leállításáról szóló döntés esetén nem támaszt nehézségeket Az állásfoglalást szombaton, a Duna Kör közgyűlésének szünetében megtartott sajtótájékoztatón Ismertették. A határozatról szólva Vargha János, a választmány tagja kiemelte: a világkiállítás megrendezésének feltételei közé tartozik részükről az is, hogy a nemzetközi rendezvénnyel kapcsolatos építkezések' a lehető legkisebb kárt okozzák a környezetben. A kiállítás helyszíneit is ennek megfelelően kell kijelölni a két fővárosban. melyiknek a reklámozására lenne a legalkalmasabb. Mutassuk meg a panellakás otthonteremtő erejét Békásmegyeren ? A lehetőségek bőségében fürdő, elégedett ifjúságot? Az iskolás zeneoktatást? Kórházainkat? A tudományos kutatóintézetek éves költségvetését? A községi vegyesboltokat? ... De érdekes lehet ez a világkiállítás. mint egy olyan ,hid' is a XXI. századba, amelyen keresztül a vonatok Stephenson 1825-ös elsó lokomotívjának sebességével közlekednek majd." S ha így nézzük, talán nem tűnik őrültebb ötletnek az sem — legalábbis a városok közti „távolságot" figyelembe véve —, hogy a világkiállítást megrendezhetné akár Szeged—Arad— Szabadka is... Igazi „magyar virtus" lennel... Pálfy Katalin Mohamed és a hegy Részlet Umberto Ecónak a Jel-kép 1989/1. számában közölt, A világkiállítások elmélete cíimú tanulmányából: „Egy világkiállítás megszervezése azt jelenti, hogy létrehozunk egy olyan .oktatási segédeszközt', amelynek a segítségével az egész emberiséget meg akarjuk valamire tanítani ... A világ képes arra, hogy ragyogóan látványos kiállításokat rendezzen, de nem képes biztosítani, hogy a világkiállításnak ebbe az .iskolájába' minden tanuló (politikai és gazdasági értelemben véve) szabadon beiratkozhasson. A világkiállítás tehát, bárhol rendezzék is, óhatatlanul az elit .tömegkommunikációja'... Persze, más következtetésekre is juthatunk, és más hipotéziseket is felállíthatunk. Például: vajon nem képtelenség-e, hogy a huszadik század második felében még mindig ilyen .röghöz kötött' kiállításokat rendezünk? Vajon a jövendóbéli kiállítások tervezőinek nem kellene-e szembe-, sülniük Mohamed és a hegy problémájával ?'' Fegyverhasználat a vágóhidakon Több balesetet okozott az állatok vágásánál használt speciális fegyvereik műszaki állapota. A kábítás! művelet végrehajtására kijelölt helyiségek egy részének kialakítása sem felél meg a követelményeknek. A hatóságok felhívják a figyelmet arra: csak olyan kábító fegyver használható, amelyet a Magyar Kézilöfegyver-vizsgálú Hivatal időszakos ellenőrzése alapján kiadott bizonyítvánnyal elláttak.