Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-24 / 95. szám

^ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * ^ DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 95. szám 1989. április 24., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Nyugalom S zabó Sándorné nem tud megnyugodni Nem volt egyetlen nyugodt éjszakája, háborítatlan álma tavaly április 27. óta, amikor 17 éves fia, egyetlen gyermekük, aki országos ifjúsági birkó­zóhajnok volt, közúti halesetben meghalt a 47-es fő­úton, Hódmezővásárhely és Algyő között. Azon a na­pon ifjabb Szabó Sándor vensenykerókpáron jött Hódmezővásárhelyről Szeged irányába két társával együtt. Ök előztek egy kerékpáron közlekedő idős asszonyt. Velük szemben jött egy UAZ típusú kis­teherautó, amely szintén előzött egy Robur kisbuszt és egy Trabantot. Ifjabb Szabó Sándor máig sem egé­szen tisztázott körülmények között elvesztette az egyensúlyát, bedőlt az út közepe felé, elesett, és mi­közben az UAZ elhaladt mellette, halálos fejsérülést szerzett. Majdnem egy esztendő telt el, míg az elmúlt hé­ten megkezdődött a Szegedi Vára6i Bíróságon az ügy tárgyalása, amely majd májusban folytatódik. Ami­ről az alábbiakban szó lesz, nem a per tárgya, ha­nem adalék egy napjainkban sok vitát kiváltó kér-, déskorhöz: a rendőri munka törvényességéhez. Az idézett részletek a halott fiú szülei, a Démász vezér­igazgató-helyettese és felesége, különböző hatóságok­hoz írott panaszleveleiböl származnak. „Dr. Kámán József elvtárs, vezérőrnagy, katonai főügyész, Budapest, V., Markó u. 16. Alulírottak, Sza­bó Sándor és Szabó Sándorné sértettek, 17* éves, .tra­gikus sorsú fiunk, Szabó Sándor. 1988. április 27-én bekövetkezett halálának körülményeinek tisztázása érdekében a hódmezővásárhelyi és a szegedi rend­őrkapitányság tényfelderítö munkáinak késleltetése, elmulasztása és módszere miatt panasszal élünk. {...) Álláspontunk szerint, alapos a gyanúja annak, hogy a nyomozó szervek bűncselekmény eltussolására tö­rekszenek. Családi tragédiánk kilenc hónappal ezelőtt követ­kezett be. Akkori és mostani véleményünk az, hogy a rendőrkapitányság nem törekedett az ugy haladék­talan megvizsgálására, tanúk kihallgatására, a később meghallgatott tanúvallomások analizálására, a bűnös megállapítására, hanem az ügy elhúzódásával, mu­lasztásaikkal éppen eltussolni szándékoznak ezt Hosszas' vizsgalat után jutottunk erre a végkövet­keztetésre Ezen túlmenően, az eltussolási szándék annyira nyilvánvalóvá vált, hogy érdeklődésünk és tapogatózásunk kiterjedt a számunkra nyilvánvalóan vétkes, de a hatósági szervek által minden helyzet­ben védett, a tanúvallomásokat, nypmokat, tényeket semmisnek vevő állásfoglalásaikkal kimentett UAZ-t vezető, Megyeri Gyula személyére vonatkozóan." Az elhunyt fiú szülei ezután leírják, hogy az UAZ vezetője közeli rokona a szegedi rendőrkapi­tányság egyik nyugalomba vonult vezetőjének, akj ma is dolgozik részmunkaidőben. „A haleset helyszínelésére területileg illetékes a Hódmezővásárhelyi Rendőrkapitányság volt. Részük­ről Komlóssy Sándor közlekedési alosztályvezető es Kiss Gábor főtörzsőrmester végzi a dolgát. A hely­színre hívják dr. Tamásy Zsuzsanna ügyészt és Tóth Imre műszaki szakértőt. Ezek után a szegedi rendőr­kapitányság részéről megérkezik Hegedűs Károly zászlós, aki mindszenti illetőségű, ugyanúgy, mint a gázoló UAZ vezetője és rokona. Hegedűs Károly il­letéktelenül van — megítélésünk szerint — a helyszí­nen Az UAZ bal hátsó kerekét azonnal lecserélteti az UAZ-buszhan ülő tanúk segítségével. (...) Ezzel tárgyi bizonyítékot tüntetett el. mert a nyomozás so­rán a kerékről többé említés sem történik." A hosszú panaszlevél ezután részletesen elmond­ja, hogy az UAZ nem a baleset helyszínén, hanem attól mintegy 250 méterre állt meg. Vezetője még a helyszínen letörölgette a gépkocsinak azt a részét, amely feltételezhetően a halálos sérülést okozhatta. Később bizonyos íészeket át is festettek. A kocsin tartózkodókkal lerakatta a gépkocsin lévő „feketén szerzett" vascsöveket az útszéli erdőbe. A későbbi vizsgálat során néhány tanú megváltoztatta eredeti vallomását Szabó Sándorék jogi képviselőjét, a szak­szervezeti jogsegélyszolgálat segítőkész jogásznőjét, bizonyos lényeges mozzanatokból kirekesztették a nyomozás során. A következő levelet Kereszty Béla, Csongrád me­gyei főügyészhez irta a halott fiú édesanyja. (Fél év­vel a baleset után) a tanúkat időnként tömegé­vel beidézik a hódmezővásárhelyi rendörségre, azo­kat várakoztatják, esetenként meghallgatásukra már estig nem jut idő, ezért hazaküldik, majd ismételten beidézik. (. ..) Érthetetlen, hogy a fent jelzett idő­szakban a tanúkat ugyanazzal a kérdéssel négyszer, ötször megidézik, míg azoknak a zaklatás mértéké­vel és az idő múlásával egyenes arányban a harag­jukban emlékezetük el nem homályosodik (...) Szabó Sándorné szerint a katonai főügyészhez írott levelüket nem is iktatták, hanem 'visszajuttatták a megyébe. 0 nem akar semmi mást, csak azt, hogy garantáltan elfogulatlan szakértők vizsgálják meg a nyomozás körülményeit. L ehet hogy az egyetlen gyermeküket sirató szülők elfogultak. Csak annyit kívánnak, hogy kiderüljön a teljes igazság Ahogyan mond­ták. a fiukat ugyan ez sem támasztja fel. Talán nincs mindenben igazuk, de az ő nyugalmuk — és mindannyiunké — megérne egy objektív vizsgálatot. Tanács István Ez volt az utolsó KISZ-kongresszus - megalakult a Demisz Szombaton plenáris üléssel folytatta munkáját a KISZ XII. kongresszusa. A küldöt­tek elsőként a jelölőbizott­ság munkájáról hallgattak meg tájékoztatót majd az előterjesztett dokumen­tumokat vitatták meg, számos javaslatot téve az együttműködés alapelvei­re és szabályaira, a szövet­ség nevének megváltoztatá­sára. Az elnöki tisztségre hat személyt javasoltak, de csak hármójukra voksoltak annyian, hogy felkerülhes­senek a jelölőlistára. Kö­zülük Nagy Imre, a KISZ KB jelenlegi első titkára vállalta jövendő megbízatá­sát. Kiss Péter, a Balolda­li Ifjúsági Társulás jelenle­gi vezetője és Gyurcsány Ferenc, a KISZ KB titkára különböző megfontolások miatt elzárkózott a jelölés­től. Az alelnöki funkcióra előzetesen húsz fiatal neve került szóba. „A bizalmi óra" a KISZ-elitnek is ketyeg A dokumentumok feletti vitában szót kérő küldöttek közül többen KlSZ-kezde­ményezésként javasolva szorgalmazták: az AISH ad­jon számot arról, hogy a hi­vatal mennyi pénzt fordított költségvetéséből ifjúságpo­litikára. A szövetség műkö­désének megújhodását ab­ban látták, hogy ott min­denki egyenrangú partner­ként lehessen jelen, s a tag­szervezetek — függetlenül a létszámtól — egy-egy képvi­selőt delegáljanak. Hangoz­tatták, hogy az új formáción belül valódi politikai szövet­ség csak a vagyoni viszonyok rendezése után jöhet létre. A politizálás színterét illetően a küldöttek többsége úgy foglalt állást, hogy célszerű lenne a lakóhelyeken fokoz­ni az ifjúsági szövetség ak­tivitását. El kell kerülni, hogy a munkahelyek a napi politikait csatározások szín­terei legyenek. Az egyik küldött fontos­nak tartotta kiemelni, hogy a „bizalmi óra" a KISZ elit­jének is ketyeg. Vezetőik sokszor visszaéltek a tag­ság őszinte hitével, bizal­mával. A szövetség az MSZMP reformerőit támo­gatja, mert vannak olyan értékek, amelyből egy bal­oldali szövetség nem en­gedhet — mutattak rá. Az ifjúsági szövetségnek nem csak balra kell korlátokat állítania, hanem jobbra is — mondta az egyik küldött, s a magyar demokratikus megújulás erőivel kell szö­vetkeznie. A vitában számos konkrét javaslat is elhangzott az or­szág sorskérdéseiról, az if­júságot leginkább érintő ten­nivalókról. Felvetették pél­dául, hogy az új alkotmányt ne a mostani Országgyűlés fogadja el, hanem az új vá­lasztási törvény alapján az 1990 elejére megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlés. Az alaptörvényt népszava­zásnak kellene megerősíte­nie.. A hadi kiadások radi­kális csökkentésével, az ott felszabaduló pénzt teljes egészében az oktatásra kel­lene fordítani. Szükségesnek tartották országos szintű ta­karékossági program meg­hirdetését, az elmaradott térségek mielőbbi felzárkóz­tatását. A megújuló ifjúsági szö­vetség elnevezésére több ja­vaslat hangzott el: például az Ifjúsági Szövetség a De­mokratikus Szocializmusért, (Folytatás a 2. oldalon.) Gázálarc a kék tó partján A dolog — mint annyiszor — telefonnal kezdődött. Nemsokára itt a nyár — mondták a kagylóba —, és még mindig semmi javulás a Vér-tó ügyében. Nyáron évről évre megposhad benne a víz, a környéken ablakot nyitni ellenjavallt, mert a büdös bejön, a levegő ki­megy ... Tavaly valaki ola­jat öntött a vízbe, mire a halak földobták a talpukat, s napokig ott ringatóztak a felszínen, érdekes szagot árasztva. Gázálarcokat kéne mellékelni a tóhoz, esetleg oxigénpalackokat... Mások meg azt mondták: ha a gye­rekek a nagy hőségben meg­fürödnek a tóban, koszosab­ban jöpnek ki, mint ahogy bementek. Folytassunk bőrlégzést! Gondoltuk, megkérdezzük a víz kezelőjét, megengedhe­tő-e, hogy ennyire eltruty­mósodjon egy tó, igen vagy nem, és ha igen, miért nem?... Bali Ferenc, a Csongrád Megyei Beruházási Vállalat illetékese elmondta: a városi tanács-vb valami­kor határozatot hozott, amely szerint a tározót a vízművek üzemelteti — a Csomiber tehát mindössze üzembe helyezte a tavat, a gondozás a vízműveket illeti. Hozzátette, az utóbbi négy­öt évben annyira eliszaposo­dott a tó, hogy nagyon lá­férne egy mederkotrás. A vízművek osztályvezető­jével, Nóvák Gyulával autó­ba ültünk, s kimentünk a Vér-tó partjára. A vízben szárcsák bukdácsoltak, vad­kacsák húzták a csíkot, itt­ott mintha hal is csobbant volna. Ügy szemre tiszta és átlátszó volt, s minden liter­jében körülbelül harminc­ezer-nyolcszázhatvan vízi­bolha nyüzsgött. Békák var­tyogtak, vízisikló siklott; egészséges, zárt tömbökben nőtt a nád. Ez eddig rend­ben, de mivel a viz átlátszó volt, megmutatta azt is, mi­lyen irdatlan sok a szemét az alján. Van ott sörösüveg, gu­mibelső, gyerekjáték, külön­féle vicik-vacak, s minden más. Az iszapréteg mélysé­géről ne is beszéljünk .... Ta­vasszal, ősszel, s — ha nem fagy be — télen viszonylag jól érzi magát a tó, „együtt tud élni" a szennyező ele­mekkel, de nyáron elkerül­hetetlen a poshadás, a hal­pusztulás, és ha valaki ilyen­kor a víz mellett kényszerül elhaladni, vagy pláne a kör­nyéken élni — tartósan foly­tasson bőrlégzést. Jó szándék és mellékhatás Ha már kijöttünk a Vér­tó mellé — nem kerülhettük el a tarjáni víztározót sem, amely az előbbinél jóval szo­morúbb képet mutatott .. Vize sűrű fekete volt, a nád pusztulásnak indult, készen arra, hogy elrothadva újabb rétegekkel vastagítsa az iszapot. Pedig csinos kis tó lenne ez is — a vízművek még tetszetős, szilárd part­fallal is körülvette, s igy a sétálók egészen le tudnak menni a parthoz. Igazán kár, /hogy a jó szándékú intézke­dés mellékhatásaként a part és a víz közötti szerves kap­csolat megszűnt, nincs parti növényzet, ami a vízbe ju­tott bomlástermékeket föl­dolgozná, azaz hatástalaníta­ná. Lehangoló látvány volt a tó... A parton gyerekek pe­cáztak, fogtak is pár nyomo­rúságos kárászt, egyebet Most már csak azt kéne meg­tudni, e halak szervezetében miféle szennyező anyagok halmozódtak föl, mit is esz­nek valójában a gyerekek, ha anyuka a sovány zsák­mányt megsüti nekik vacso­rára? A fél város minden mocska Mindez persze egészen mellékes ... Nóvák Gyula ugyanis elmondta; a két víz — a Vér-tó és a tarjáni víz­tározó — elsődleges és egyet­len célja a csapadékvíz ösz­szegyűjtése. Ezért is mond­ják őket záportározónak. A lehulló csapadék a tetőkről, utakról, mindenhonnan ide jut a víznyelőkön keresztül, s velük együtt a fél város összes szennye-pora, minden mocska. Ilyen körülmények között pedig — mondta Nó­vák Gyula — fölösleges len­ne egy-két millióba kerülő iszapkotrással vesződni. Ta­valy a halpusztulás hatására a Vér-tóba engedtek ugyan friss vizet, s ezt az idén is megismételhetik — többet nemigen tehetnek a tó érde­kében. A tarjáni tározót vi­szont május elsejére kicsi­nosítják — a nádat az Ativi­zig gépeivel kitermelik, a szemetet elhordják, s némi vízcserét is terveznek. Nóvák Gyula mondandójához per­sze hozzá kell tenni, hogy mindez az iszap eltávolítása nélkül annyit ér, mint ha­lottnak a szentelt víz. Ha a bomló szerves anyag ugyan­úgy a tóban marad, minden kezdődik elölről. Hát ennyi... Itt élünk a XX. század végén, a számí­tógépek és az elektrotechni­ka korában, amikor is pár köbméter iszap eltávolítása iszonyatos, legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik. Még csak az sem mondható, hogy itt állunk megfürödve, mert aki megfiirdik e tavakban, annak annyi, meg egy bam­bi; vessen magára... Farkas Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents