Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

17 1989. április 2., vasárnap ® magazin | [DM Az utolsó táltosok egyike Mese az ekéről Újabban azon veszem észre magam. több excentrikus embert ismerek. mint szabályost; van egy ötlemet. miért... Apró Mátyás tanár úr életében mindössze két pont biztosítja a visszatérőt, a szabályost — tanult, s később tanított is a volt uradalmi major iskolájában, a többi mind megismételhetetlen kitérő, és alig túlélhető dupla csavar. De e szabályosság sem mindennapi; ezer ember között két ilyen akad. esetleg három... Egyre kevesebb ujjunk elegendő, hogy megszámláljuk rajtuk a régi tanítókat. — Anyáson jártál a húszas években elemi iskolába, édesapád volt a tanító — kezdtem a beszélgetést: kávé mellett, festmények közt ültünk a tanár úr szobájában. A képek — olaj, akvarell — az ó munkái, több kiállításon szerepeltek már. — Hol van Anyás, és mi ez?- • • — Szegedtől körülbelül negyven kilométerre található, a Tisza partján. Legközelebb Mindszent van hozzá, hat-hét kilométerre, a folyó túlpartján. Itt volt a mindszenti komp, s az ányási kanyar ma is fontos navigációs pontja a Dél felé tartó légijáratoknak. Belgrád. Athén. Damaszkusz... — Jártunk már Anyáson, ma így néz ki: gaztenger, itt-ott tanyaromok, gazdag madárvilág, róka, szájában fácánnal, sehol egy ember. Mi volt Anyás a múltban? — kérdeztem, belekortyolva a kávéba, s a képeket nézegetve. Akad köztük ányási témájú is. — Ánvás egy volt a Felgyőtöl Algyóig terjedő, harmincezer holdas Pallavicini hitbizomány majorjai között. Amit mi ott nemrég láttunk, ahhoz képest virágzó gazdaság... A föld megművelése érdekében létrehozott majorságok eléggé önálló életet éltek: volt intéző két segédtiszttel, volt orvos, állatorvos, bognár, kovács, plébános... Valamint őrgróf Pallavicini Alfonz Károly. — E sorban helyezhető el a tanító is... — Ó volt apám. egyébként szintén Mátyás. Hozzá jártam iskolába. Iglón végezte a tanítóképzőt, fönn a Szepességben... Negyven évig volt tanító Anyáson; előtte Hantháza-majorban tanított. — Hogyan emlékszel vissza az iskolára? Tanyai iskolát az emberek ma legföljebb moziban vagy valamelyik álmukban látnak, majorságit még úgy sem... — Egy nagyterem katedrával, padokkal. egy szobányi szertár, s a tanítói lakás tartozott az iskolaépülethez. A teremben kemencével fűtöttek. a hatvan gyerek reggelente ekörül szárogatta meg ruháját. Három-öt kilométerről jöttek ide iskolába a gyerekek, Levelénv-majorból. Alsó-Ányásról. Fekete-tanyáról. S hogy kik voltak ők? A cselédek ivadékai, de együtt jártak velük az intéző, a segédtisztek, egyebek gyerekei is. A tanító semmiféle különbséget nem tett köztük. Szenes Jenő főintéző gyereke éppoly bánásmódban részesült, mint a kutvacsőszé. vagy az éjjeliőré. Az iskola egyébként nem „Klébi" volt, nem állami intézmény, hanem a gróf építtette. — Reggel nyolckor kezdődött a tanítás... — Ha odaértek a gyerekek. Nem volt pontosan kicentizve: a lényeg, hogy mire elvégezték a négy osztályt, tökéletesen tudják az anyagot. Mivel egy teremben volt mind a négy osztály, a negyedikesek is hallották. amit az elsősök vagy a másodikosok tanultak. — Ez alkalmasint fontosabb, mint a fordítottja. Manapság is vannak negyedikesek, akiknek szintén jót tenne, ha újrahallhatnák az elsős anyagot... Mit is tanítottak akkoriban, a húszas években, mi is volt a tananyag? — Megtanítottak minden alapvető és nélkülözhetetlen ismeretet a fejszámolástól a rajzig és a magyar történelemig. Olvasókönyveinkből az ósmagyarokról. a tatárjárásról, a Zrínyiekről egyaránt értesülhettünk. — Ez alkalmasint elég szerencsés volt; a mi korosztályunk Kevély Kerek iról értesülhetett az olvasókönyvből, s Kapzsi Csunról is... Mihez kezdtek a gyerekek a négy osztály elvégzése után? — Továbbtanulásukra aligha volt esély aki béres lehetett, vagy pláne kocsis, az már sikeres embernek tudhatta magát, akinek szabályosan, azelvásárok szerint fut az élete. Általában ottmaradtak a majorban, így a tanító mindekit ismert. Tudta, hogy a Bözsinek. aki annak idején szorgalmas és jó tanuló volt. most Jóska a férje, és Jancsi a gyereke, aki jövőre kerül az iskolapadba. A szeme előtt nőttek föl a gyerekek, ismerte őket. mint a tenyerét, tudott velük egyénileg foglalkozni. — Szerették a gyerekek a tanítót? — Hát... Az akkori nevelés más fölfogást vallott, mint a mostani. Ma. ha egy apát térden rúgja ötéves lánya, azt mondja: jaj, de jópofa a Juci... A gyerekek akkoriban tisztelték a felnőtteket, különösen a tanítót. A későbbiekben, a háború után is tisztelték, amikor már megvolt az oklevelem, s a sövényházi községi tanács kinevezett tanítónak Dócra. A tanító szinte olyan szerepet töltött be még akkoriban is. mint az indiánoknál a varázsló, vagy a régi magyaroknál a táltos. Mindent tudott... Ha az intéző valamiben elbizonytalanodott, megkérdezte a tanítót, és a tanító tudta a választ. Ha a válaszról később kiderült, hogy helytelen — a tanító szedhette a sátorfáját. A válaszok azonban többnyire helyesek voltak... Magam '48-ig tanítottam Dócon. aztán meghívtak az újszegedi tanítóképzőbe, mert olyan gyakorlóiskolai tanárra volt szükség, aki tanított már összevont osztályú intézménytípusban, s ezt be is tudta mutatni. Időközben elvégeztem a pedagógiai főiskolát, így lettem tanár az intézmény II. gyakorló iskolájában. Onnan hívtak meg a Ságvári gimnáziumba rajztanárnak. a hetvenes évek elején. Tíz évig tanítottam ott. a nyugdíjig. Most festek, a régi tanyavilágot örökítem meg. mielőtt még el nem tűnik végleg. A télen nemigen ment a munka, de majd a tavasszal, kinn a fényben... — Manapság nehéz tanítóként táltosnak lenni. Majdnem lehetetlen, túl általános... Konkrétebb, egyetlen gyújtópontba irányuló ismereteket igénylő szakmákban, mint például a festés — talán még lehet. Az utolsó tanyai, volt majorsági tanítók egyikeként mit tanácsolnál a mostanában végző pedagógusoknak? Mi a teendő, ha már nem lehetnek táltosok? — Szeressék a gyerekeket, ez a legtöbb s a legfontosabb. FARKAS CSABA Szép kort ért meg Szabó néni. Régóta él mesélő nagymamakorban. Mi kell a meséhez? Szellemi frissesség. Megvan. Az ő meséihez azonban testi izgékonyság is szükségeltetik. Örökmozgó fürgeség. Örökölte, vagy maga alakította, de ez is benne van. Játékosság is. Most kiállítást rendeztek Zákányszéken játékos életmeséiból. Önkényesen mondom mesének, amit látok, hiszen akkor az igazi, ha szavait is mellé teheti. Megkértem, jöjjön át. és mutassa be saját maga, amit csinált. Röpke türelmet kért. amíg kap magára valamit, és indulhattunk is. Mondhatnám modellnek is akár minden tárgyát, mert föltétlen húségre törekszik de azért nem mondom, mert minden apróságot fölhasznál, ami a konyhában a keze ügyébe esik. Kifaragja konyhakéssel akármelyik állat vázát, de ráragasztja a képeskönyv ábráját. Szarvasos szánkót akart csinálni Mikulásra, de csak őzike volt a könyvben. Nem baj, elhúzhatja azt a szánkót óz is. Ökrösfogatot is farag, de csak olyan képe van hozzá, amelyiken a barom oldat fordítja a fejét. Jó lenne úgy is, de akkor hogyan tegye a jármot a nyakára? Nincsen semmi baj. levágja a feje elejét, de meghagyja a két szarvát. Biológiai csoda lesz így belőle, olyan állat, amelyiknek egymás után nőtt a szarva. Nem baj, így is ökör az, hiszen teljes oldalhosszában az. A mese megenged ilyen elváltozásokat. Mesél arról, hogy volt egyszer egy szélmalom, a Király Pistáé. Szabályos szélmalom, noha alatta hullámpapirosból van a föld. hungarocell a fala. és méhészeti rácsból van a vitorla. Kézzel forgatni lehet a vitorlát is, és fordító kocsival szélirányba fordulhat az egész tetö. Keménvszavú, fahitű ember volt az öreg Király, akkor beszélhettem vele, amikor egy agyvérzésen — szélütésen — már túl volt. Kilenc gyerekét mind maga segítette a világra, bábaasszonyt csak a fürösztéshez hívott, mert az sehogy nem állt a kezére. Biztos, ami biztos, előtte azért megmártotta a vályú vizében is, akkor is, ha zimankós tél volt. Ennyi kell az egészséghez. Fogorvos csak az utolsó fogát húzta ki. Kíváncsiságból ment el hozzá, mert az összes többit a szomszédasszony szedte ki közönséges fogóval. Nagy ceremóniával érzéstelenítette az orvos elöl is. hátul is. de még hetek múlva is fájt, pedig jól betimsózta. amikor hazaért. Ráérős ember volt. ha nem fújt a szél. de ha csak kicsit is megmozgatta a vitorlákat, már dolgozott. Lánykérőbe is akkor ment, amikor nem fújt. Kifogott a fináncokon is, amikor a nagy hó ellenére kikecmeregtek hozzá, és paprikaörlés miatt lepecsételték a malmát. Éjszaka a kisablak alá fordította a nagv lapátokat, fölmászott, bemászott, és minden paprikát eltüntetett. Az első eresztés kukorica csíphette a hízók torkát, de ók nem szóltak semmit a fináncoknak. És kifogott azokon is, akik műemlékké akarták nyilvánítani a malmát. Úgy igazította a dolgot, hogy a szemük előtt dőlt össze. Minek kerülgetné a saját portáján a más malmát? Itt áll most a malom, előtte az öreg Király, mezítláb persze, mert Szegedre is mezítláb ment be, és korcos-ráncos gatyában járt. Apró baba képében áll ott. festőkötényben. Arról is mesél, hogy látott ö nagykereket is valamelyik búcsúban vagy vásárban. Óriáskeréknek mondja a mai ember. Itt is apró babák jelzik a fizető vendégeket. Kerekes kútról is mesél. Erdélyben látott ilyet. Zákányszék szegény hely volt mindig, itt csak gémeskútra tellett. Talán emlékeznek olvasóim a hatlábú kutyára, valamilyen motorolaj reklámjában találkozhattak vele. Szabó néni föltalálta a hatlábú asszonyt — a mesében minden lehet —, amint éppen a babakocsit tolja. A lépegető bábut nehéz lenne konyhakéssel kifaragni, azért rakott alá hat lábat, hogy körbeforogva a folyamatos lépegetés illúzióját keltse. A legtökéletesebb illúzionista a gyerek, aki elfogadja tökéletesnek az ilyen megoldást, és ezt nagyon jól tudja Szabó néni. Van itt tulipános bölcső is — méreteinél fogva akár a bölcsőde összes gyereke beleférne —. forgatókerékkel hajtható ringlispíl. szélpropellerrel működő lófuttató, és itt van az ugyancsak hungarocellból való templom is. kívülről kapcsolható villanyával. szépen faragott oltárával. Stílusa szerint leginkább a domaszéki régi templomot utánozza. Szegeden járván útbaesett jövet-menet. Es itt van az eke is, taligával, két marhával. Évődve figyelmeztetem, a barázdában járó kerék nagyobb volt, mint a másik, itt viszont egyforma mint a kettő. Felel is rá egy nagy sóhajtással: — Tudom én azt, huszonhárom évig jártam az eke után, amikör az uram odamaradt a háborúban, de nem találtam kisebb kereket hozzá. Lehetetlen nem megkérdeznem ezután, mit tudott meg annak idején odamaradt uráról. Igaz mese következett, 1944-ből. Ha hírét vette Etuska. hogy valaki hazajött a háborúból, ment azonnal hozzá, hátha tud valamit az uráról, két szép gyereke apjáról. Éjjel akart nekiindulni Kissorra is, amikor meghallotta, hogy onnan is hazajött valaki. Mondta a szomszédasszony, legalább reggelig várjon, ne kajtasson éjnek évadján vadidegen helyen. Inkább elmegy vele ő is reggel. El is mentek mindketten, de a kissori ember akkor már szegedi házában feküdt betegen. Nem baj, mentek utána Szegedre. Nagyon legyöngült állapotban feküdt már, Noviszakti néven őrzi az emlékezet azt a mocsaras vidéket, amelynek a tözegbányájában dolgoztak. Novosahtvinszk lehet talán, a térképen ezt találom, a donyeci medence szélén. — Nem mertem én azonnal rákérdezni, mert annyiszor hallottam olyan emberekről. akik mírfdig arról tudtak a legtöbbet, akiről kérdezték őket. Kerülővel indultam. Kérdeztem olyanokról, akik a környékből mentek el. Mindet ismerte, mindről mondott valamit. Olyanról is tudott, akiről már megjött az értesítés is, hogy valóban meghalt. Amikor már kifogytam minden ismerősből, akkor kérdeztem csak: volt ott valami Szabó Antal is? Őt nem ismerte? De bizony, ismertem. Hej. de sokat beszélt az itthoniakról! A Pista fiáról, meg az Olgikáról. Megmondta az én nevemet is. de még a lovunkét is. Amikor már a legkisebb kétségem se lehetett az igazmondása felől, akkor mondta meg. hogy meghalt. Nem bírta a gyomra a mindenféle mocsári vizeket, meg a csalánlevest, vérhasban halt meg. A legvégén megmutattam a fényképet is, ráismert arra is. Nem tudtam megmondani neki, hogy én vagyok a felesége. Elköszöntem tőle, és csak az utcán robbant rám a fájdalom. Végigsírtam az utat. Itthon szembetalálkoztam egy kisfiúval, meg is kérdezte: Néni, miért sír? Talán elvesztett valamit? El, fiam, el. Mit? Nem tudtam megmondani neki. — Értesítést később se kapott? — Nem. — Nem is akart elmenni később, megnézni, hová temették? — Azt mondta a kissori ember, tömegsírba dobálták őket. A tömegsírokat általában nem jelzik sehol se, maradtam a két gyerekkel, és fölvettem a küzdelmek keresztjét. Az uram helyére álltam, négyszáz út szőlőt permeteztem évenként ötször, és barázdáról barázdára másztam végig a tizenhét holdat. Most ötvennyolc ház van azon a földön, amit én műveltem, öt utcára elosztva. Volt úgy, hogy vacsorázni se tudtam, úgy zuhantam bele az ágyba, és el is aludtam mindjárt. Apám az első háború áldozata lett, otthon is én voltam a mindenes, az uram a másodikban, folytattam tehát tovább. Negyvenöt év után most is kitört belőle az elfojtott zokogás, amikor addig jutott az elbeszélésben, hogy rászakadt a fájdalom. Az az eke fordította ki belőle, amelyik taligával, tézslával, járommal és két marhával itt van a kiállításon. A fájdalmak is örök életűek. H. D. LIPPA1 TAMAS: HAJNAL