Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

1989. április 19., szerda 153 A tábla mögött Kellő hőzöngéssel akár varázslónak is mondhatnám magam, ha nem társulna ehhez a foglalkozáshoz a szemfényvesztés is, nem csupán az ügyesség. Tavaly •történt, hogy hajnalok, hajnalán nyulat láttam ugrálni az utcán. Megkerestem a nyúl gazdáját és Aszfaltnyúl címen írtam róla. Ismerős a varázslók szokása, belevakarnak a cilinderbe, és mindenféle holmikat, galambokat, nyulakat szednek ki belőle. Most én is beletehetném a nyulat a kalapbe, megkavarhatnám e?y kicsit, és íme. csiribi-csiribá, előjön belőle az orvos. Sőt a nyúlra sincs szükségem, hiszen régen megették már, az emléke is elég. Igaz, nem mindennapi jószág volt talán emlékeznek rá, a kolbászevésre is rá tudták szoktatni. Hogyan lesz belőle orvos? A címfe6tőké volt a nyúl, és amikor róla beszélgettünk éppen, bejött három ember, és orvosi táblát rendelt. Egyikük neki is könyökölt a nagy asztalnak, hogy paDirosra vesse a szöveget Magyarul és arabul. Megkérdeztem akkor, mire jó az arab szöveg hiszen aki nálunk arab, az is tud magvarul. Azt a feleletet kaptam, egészen más az, ha valaki anyanyelve kalligráfiáit látja a táblán — nézzem meg, kimondottan széD is —, és abból olvassa ki. hogv itt találhat gvógyírt a baiára. Abban pedig semmi szemfényvesztés nincsen, hogy azóta ismerem dr. Alkayszi Ghazit a Szíriából ide származott orvost. Legföljebb abban van néminemű varázslatos következetesség, ahogy ide jött. Befejezvén otthon a gimnáziumot, Jugoszláviába jött az orvosegyetemre. Nyelvi előkészítővel kellett kezdenie (neki is, bár angolul már otthon megtanult, hozzá kérte még a szerbhorvátot és a latint. Jugoszlávia nagy ország, pontosabban is meg kell mondanunk, melyik egyetemre járt, mert onnan kezdődik a nagy regény: úividékibe. Bár minden évfolyamtársa magyar volt, egyetlen szerb nyelvű lány kivételével, a fölvett nyelvre nagy szüksége volt. Szerencse vagy szerencsétlenség, legföljebb ötven év múlva derül ki, de első szállásadója is magyar volt, de túlságosan sokra nem vitte a , magyarkodásban. Éppen befejezte az egyetemet amikor bevetődött az egvik nagv áruház fehérneműosztályára. Észrevette, hogy egy gyönyörű kislánv vergődik ott az eladókkal. Angolul akarja megértetni magát, de sehogy nem sikerül. Az nem derült ki azóta se. odalépett volna-e segítő szándékkal, ha a húszéves kislány helyett mondjuk vénasszonnyal esik meg az érthetetlenség. de így odalépett. és fölaiánlotta. hogv angol közvetítéssel tolmácsol a magyar turistalánynak. Kicsit kínos lehetett a lánynak, mert vadidegen férfit kellett beavatnia a meglehetősen intim női fehérneműk világába, de azért turista a turista, hogy ne legyenek gátlásai. Ha éppen férfi ajánlja föl közvetítő szándékát, akkor azt kell elfogadnia. Azt én változatlanul nem tudom megítélni, férfiben ki a szép, ki a csúnya, de a húszéves magyar Zsuzsának — mert így hívják —, nyilván több érzéke volt hozzá. Elfogadta Ghazi meghívását egy kávézóba, és innen már egyenes út vezetett a házassághoz. Igaz, sört is ittak, nemcsak kávét. Meg is egyeztek azonnal, hamarosan átjön hozzánk, ide Szegedre, hogy a kapcsolat meg ne szakadjon. Először simán átengedték a határon, de a második alkalommal már nem. Mo6t volt ott, mit keres még egyszer? Mondta nekik, van itt egy jó ismerőse, és neki föltétlenül át kell jönnie. Mindnyájan ismerjük az akkori komiszba bújtatott logikát: ismerőse van, és ráadásul mindenképpen át kell jönnie, akkor főleg nem mehet. Tessék visszafordulni, de azonnal! Születésnapja volt itthon éppen Zsuzsának, és csak annyit tudott, megígérte a fiú. hogy eljön, de nem jött el. Mire visszaért Ghazi Üjvidékre, már ott volt a telefon is: becsaptál, te is olyan vagy, mint a többi. Elő kellett vennie angol •nyelvű beszélőkéjét, mire el tudta hitetni, hoev a hiba nem benne van, hanem a határ őrizőiben. Sok szemrehányás közben megegyeztek azért, hogv küldenek Zsuzsáék egy hivatalosnak tekinthető meghívót, a többit majd meglátják. Fölmutatván a. meghívót. simán átjöhetett, és a vége az lett. kölcsönösen észrevehették, hogy a másik szíve táján is nagyot kondul a harang, mert arról kezdtek beszélni, hogy átjönne végleg Magyarországra a szír fiú. és mivel az egész ország legszebb városa Szeged — hogyne az lenne, amikor benne lakik Zsuzsa! —, és orvosegyeteme is van, természetesen Szegedben egyeztek meg. Minek neki az orvosegyetem, ha már odaát elvégezte? Szakvizsgázni akart, sebészetből. Bekopogtatott a professzorhoz, elmondta, szíriai arab, és szakvizsgára készül. Lehet róla szó, mondta a professzor, de minisztériumi engedély kell hozzá. Mivel mindkét országban magas szintű az adminisztráció — mi a miénket régóta bürokráciának merjük mondani —, nyolc hónap kellett hozzá, hogy áttelepülhessen. Nemsokára összeházasodtak, eddig két szép gyerekük született, de egv harmadikat is terveznek még. Hogyne terveznének, otthon kilencen vannak testvérek. — De hány anyától? — kérdezek közbe, utalva a Korán előírásaira. — Csak egytől — mondja nevetve. — Ti rosszul olvassátok a Koránt. Az igaz, hogy akár négy feleséget is vehet egy férfi, de bizonyos föltételek mellett. Ha például olyan betegség éri el az asszonyt, hogy nem tud gyereket szülni, akkor csak, de akkor is kölcsönös megegyezés alapján. Egész Szíriában jó, ha két olyan család van, ahol több a feleség. Megkérdeztem természetesen Zsuzsát is. Mit szólt a család ahhoz, hogy éppen szíriai vőlegényt keresett magának? Azt mondja, nagyon aranyos emberek a szülei, és édesapja csak annyit mondott, az emberiség bölcsője úgyis valahol azon a tájékon ringott, tehát nincsen kifogása ellene. Azóta már ő is beszél arabul, sőt a gyerekei is egyszerre tanulják mindkét nyelvet és évenként járnak hazulról ihaza, Szegedről Szíriába. Először ő tanult meg itthon szír ételeket főzni, mert Ghazi szakácsnak is kitűnő, de ha hazamennek, az otthoniaknak szegediül főz: gulyást és pörköltet például. És sorra mondják az otthoni arabok: szép menyecskét hoztál, fiam! A teljességhez az is hozzátartozna, hogy az orvosi táblára sebész és akupunkfúrás orvos van kiírva, és hogy a kandidátusi disszertációját is abból írja, hogyan lehet akupunktúrával gyógyítani a gyomor, és nyombélfekélyt, de barátságból se akarok reklámot csinálni neki. Gondolom. épc>en elég baja lesz a diszszertációjával. mert nálunk az akupunktúra még mindig fekete báránynak számit. Hja, kérem, a szép feleségnek nálunk is ára van! Ha nem Szegedre nősül, hanem Bécsbe, biztosan kevesebb a gondja. Horváth Dezső Á hiteles szó fontosahb, mint valaha — mondja a rehabilitált szerkesztő Mivel a költészet napján tartott vb-ülés utáni sajtótájékoztatóra nem hívták meg a Tiszatáj rehabilitált szerkesztőit, akkor nem volt módunk megkérdezni: milyen elvek alapján szerkesztik júliustól újra a folyóiratot? Annus József főszerkesztő most erre válaszol: — Egyáltalán nem váltak időszerűtlenné korábbi szerkesztési elveink. Némelyik éppenhogy még szigorúbban értendő és alkalmazandó. Elsősorban a minőség-elv, amit hivatalosan úgy fogalmazunk: a szerkesztőség a magyar irodalom egészéből válogasson, s a művek értékrendje szabja meg a közlés mértékét. Szeretném hangsúlyozni, hogy irodalmi lapot akarunk; tehát hiába hivatkoznak sokan arra, hogy ma más a Tiszatáj helyzete is, mint korábban, mert számos az újonnan megjelent lap; mi nem versenyzünk sem a bulvársajtóval, sem azokkal az irodalminak nevezett kiadványokkal, amelyeknek többsége most a publicisztikus műfajokra, dokumentumközlésekre összpontosít. A klaszszikus értelemben vett színvonalas irodalmi folyóirat ugyanis nem pótolható semmi mással; és bárhogy változott meg időközben szeilemi-politikai életünk, az irodalom most is közfigyelmet keltő küldetést teljesíthet. — Az olvasó ember is úgy érezheti manapság, az irodalom képtelen versenyezni valami jó kis politikai botránnyal. Nem tartanak ettől? — A szellemi életben ugyanúgy létezik most egy hallgatag tömeg, mint a politikai szférában. A mindenáron való >•. szenzációhajhászásba nem tud és nem akar bekapcsolódni sok kiváló elme, mert ez a vircsaft nem az ő világuk. Példát mondok: Vekerdi László nem fog vitacikket írni aktuálpolitikai témáról, Németh Lászlóról ír, holnap is érvényeset. Vagy: Sütő András nem ír a falurombolásról, pedig az ő marosvásárhelyi háza is sorra került... De drámát ír, történetesen Az ugató madár címmel, mert tudja, hogy a falurombolás a jelenség, a lényeg pedig: a közösségek szétrombolása. E hallgatag tömegnek szót kellene kapnia, akkor is, ha témáik nem aktuálisan divatosak. A Tiszatájban szót kapnak, reméljük, minél többen. —r Erről jut eszembe, arra hivatkoztak hivatalosan, hogy azért sem korábbi dátummal kerültek vissza az állásukba, mert máris anynyi a kéziratuk, hogy a júliusi számot nem lesz gond megcsinálni — akár egyik napról a másikra. — Mindenfélét lehet mondani, én most ezt az okoskodást nem akarom kommentálni. Tény, hogy az első megyei vb-döntés után, amint meghallották a rádiónyilatkozatot, elkezdték küldeni a kéziratokat a barátaink. Itt vannak már a dossziémban Buda Ferenc, Vekerdi László, Balázs József, Marosi Gyula és mások írásai. — Térjünk vissza a lapkoncepcióhoz: a minőség-elv mellett aligha avult el a kelet-közép-európái hid-funkció. — A hiteles szó a határokon túli magyarság ügyeiben ma fontosabb, mint valaha. Szükség van a tágabb kitekintésre is, az „európai ház", az európai szellemiség jegyében. Tehát a NyugatEurópában élő magyarság értékeit, sőt a hungarológiai kutatásokat is szeretnénk fölkarolni. A szomszéd népek irodalmi értékeinek közlésével azt a meggyőződésünket is kifejezzük, hogy most aztán végképp bűn lenne hagyni, hogy bizonyos erők ezeket a népeket összeveszejtsék, egymásnak ugrassák. A romániai magyar irodalomból elsősorban az otthonmaradottak érdekelnek bennünket, de természetesen a válogatásban itt is az érték a legfőbb szempont, csakúgy, mint a helyi alkotóknál. — Kíséri-e a Tiszatáj a fontos társadalmi-politikai folyamatokat? — Természetesen. De a társadalmi megújulás támogatása jegyében nem a napi politikához kapcsolódó publicisztikai témákat és műfajokat, hanem — itt is a minőségre ügyelve — az átfogóbb elemzéseket, esszéket, tanulmányokat szeretnénk közölni. — Elmondta már — ezeken a hasábokon is —, hogy nem a hiúság, nem az elégtételérzés, hanem a feladat vonzása miatt vállalkoztak újra a lapszerkesztésre; hogy tartoznak ezzel önmaguknak is, a magyar írótársadalomnak is, mindazoknak, akik kiálltak a régi Tiszatáj mellett. Most egy praktikusabb kérdésem van: miért másodállásban és m'ért új „fölállásban" vállalták? — Mindegyikünknek sikerült elhelyezkedni a '86-os földindulás után. Megvan a kenyérkereső foglalkozásunk, amiben örömünk is telik. Az új fölállásnak nincs különösebb jelentősége, egymás közötti megbeszélés után ígv tartottuk legalkalmasabbnak a munka fölosztását. Semmiképpen nem lesz könnyű ez a szolgálat, tudjuk mind a hárman; de van bennünk elszánás: meg kell csinálnunk. Súlyok Erzsébet Németh József megbetegedése miatt Elmaradt az operabemutató A zenekar hangolt, a nézőtéri csillárok ragyogtak, a Don Giovanni tegnap esti szakmai bemutatójának, közönsége nyugodtan várt — egészen negyed 8-ig. Akkor kijött a függöny elé Németh József, a Mozart-mű címszereplője. bőrdzsekiben és kockás sálban . .. Melléje állt Nagy László, a színház igazgatója. és bejelentette, hogy elmarad az előadás, mert a művész megbetegedett. Mind. ketten sajnálkoztak, és többszói- elnézést kértek; megtudtuk még. hogy a jetgyek klésőbb megjelölendő időpontban érvényesek lesznek; aztán mindketten el. . . A nézőtéri gyülekezet egy pillanatig talányos csöndben ült tovább a helyén, aztán ki-ki a legkülönfélébb találgatásokba bocsátkozott. A művészbejárónál sikerült elcsípnem Németh Józsefet: — Nincs hangom! Már tegnap éreztem, hogy baj lesz, de mindenképpen el akartam énekelni . . . Hiba volt, ma délután kettőig be kellett volna jelentenem, de csak öt óra után telefonáltam .. És a hármas szereposztás mire való? — kérdezheti joggal mindenki. Nos, Andrcjcsik István már korábban megbetegedett Gárday Gábor pedig nem tudta meg időben, hogy neki kellene énekelnie... E. S. Iskolából kocsmát? A szóbeszédnek nincs valós alapja Aggódva telefonált egy olvasónk: jöjjenek azonnal, mert kocsmát akarnak nyitni az .iskolában. Hűha! Érdekes dolog, gondoltam, és felkerestem Szentmihályteleken Tarnai József nyugalmazott tanítót, aki telefonált ö röviden elmondta információit, és vázolta Mihálytelek oktatási gondjait Megtudtam, hogy már régen bezártak két * iskolát és jelenleg csak egv helyen tanítanak — zsúfolton. A Vörö6hadsereg útja 102. alatt volt a Gárdonyi Géza iskola. Ebben lakik feleségével a nyugalmazott pedagógus. Mivel a tantermek üresek, azokat kocsmaként akarják hasznosítani, igaz, hogy jelenleg a Somogyi Könyvtár használja, raktárnak. Az épület egyébként jó állapotban van. Igazolja ezt egy statikai szakvélemény. Megkérdeztem a jelenlegi italboltban a csapostól, hogy miért akarnak újabb „vendéglöt" nyitni. A válasz: Hivatalosan nem tudok semmit mondani, de azt beszélik, hogy ezt az italboltot bezárják, mert a háztulajdonosnak keli a helyiség. Mit tudnak a városi tanács művelődésügyi osztályán. Matusik Sándor osztályvezető elmondta, hogy nincs szükségük a régi iskolára, mint oktatási intézményre, de más, művelődési, kulturális célra megfelelnének azz>k a tantermek. Egyébként olyan hivatalos kerelmet nem kaptak, hogy itt italboltot nyithasson bárki is. Az osztályvezető elmondta meg: hamarosan felújítják a jelenlegi iskolát és a Szarvas közben a másik volt iskolát. A DéL-Tisza Menti Áfész kereskedelmi főosztályvezetője, Baranyai István a következő tájékoztatást adta: Az biztos, ha harmadik negyedévben bezárják a jelerilegi kocsmát. Az is igaz, hogy keresik az új helyet, aá említett Gárdonyi Géza iskola is szóba került, de csupán mint lehetőség. A szóbeszédnek valós alapja nincs. Hát, kérem, most így áll a mihályteleki kocsma kontra iskola „ügy". Az idős pedagógus házaspárt semmi esetre sem akarják új lakásba költöztetni. Magam is azt pártolom. hogu azt az épületet — á lo.i-.us mellett — más, nemes célra hasznosítsák, ésl remélem, hogy az áfész is talál megfelelő helyet az új italboltnak. A. S. „Az irodalmi koncepciós perek többek közt abba.i is különböznek a politikáétól, hogy nem évülnek el oly gyorsan, sőt a teljesebb rehabilitáció esélyét hordozzák. A gondolatot nem sikerül .oly mértékben kiiktatni az élet hatóerői közül, mint az embert, s kedvező körülmények esetén a dráma katarzisba fordítható. Akkor azonban, ha a történelem nem húz éles cezúrát a fejlődés korszakai közé, ? a meghaladott múlt tovább él a jelenben, a rehabilitáció elodázható, elsinkófálható, eljelentékteleníthetö. Ilyen esetben többféle álmegoldás is kínálkozik; a tényleges jóvátétel helyett elvont retorika, a tettek szavakkal való helyettesítése, a gyökeres hibaigazítás helyett elkenő kompromisszum. Hogy ez mennyire reális veszély, a Tiszatáj-ügyben támadt sajtóvita meggyőzően tanúsítja" — írta pontos elemzéssel Grezsa Ferenc, röviddel azelőtt, hogy megszületett végre az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának a rehabilitációról szóló határozata (A katarzis esélyei című írás, a Juss márciusi számában jelent meg). Világosan lehetett látni az MSZMP Politikai Bizottságának tavaly novemberi döntésétől ez év április 11-éig eltelt hónapokban, hogy újabb fegyvertényre (készülnek a Nagy Elkenés Művészed, akik — mindennap tapasztaljuk — mindenütt jelen vannak. A „rehabilitációs folyamat": modell értékű volt Mindenütt és mindenben ez dívik: reform retorika — és helyben járás; szakítási a múlt hibáival — féligmeddig, az elhasználódott mundér becsületét védve; a tévedés bevallása — nem egészen, csak amennyire elkerülhetetlen, megőrizve a tévedők presztízsét hiszen ők ma is ott vannak, ahol akkor... A Grezsa Ferenc által említett sajtóvita ezeken a hasábokon azért „támadt", mert a halogatásos, kompromisszumkeresős, időhúzásos taktika olyannyira nyilvánvaló volt, hogy elhatároztuk: legyen bár torzszülott ez a vita, de kapjon nyilvánosságot a Tiszatajügy, mert a titokzatos homályban óvatoskodó „intézkedők" a végén tényleg „elsinkófálják" a valódi rehabilitációt Hiszen a „jóindulatú" hivatalosok zökkenőmentes' kompromisszumról álmodtak, könnyed eleganciával egymás mellé állítva és egyazon mérce szerint ítélve egy koncepciós per áldozatait és haszonélvezőit; a gazdaságos lapkiadás érdekében véghezviendö „átszervezésről" beszéltek, és pályázatról, melyben a lapkiadás pénzbeli (!) hasznát ígérő ajánlkozókat választották volna Tisza táj-szerkesztőnek! Mindezek — és még hasonló agyrémek —, persze, nem hivatalosan, hanem „körültekintő-tapogatózó" tárgyalásokon forogtak a szóban . . . Vagyis félő volt, hogy „a rehabilitáció pusztán sírköállítássá jelentéktelenedik". Miért idézünk esetleg újabb vihart a fejünkre az zal, hogy visszaidéztük e föntieket? A modell. — életünknek minden terrénumában — működik; a rehabilitáció kimondásakor (április 11-én) még mindig érzékelt felemásság, óvatosság, hintapolitika nem vész ki egyik napról a másikra; pedig az újraéledő igazi Tiszatájnak sokféle támógatást meg kell kapnia! Fontosabb okolk mellett (például: a léte közösségi igény) azért is, mert ez része a valódi rehabilitációnak.