Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-17 / 89. szám

1989. április 13., csütörtök I 3 Reformműboly-tanácskozás Kecskeméten Először a történelemben Ilyenre meg nem volt példa a történelemben: sikerülhet-e egy sztálini típusú állampárt több evtizedus uralma után bexés úton átformálni egy társadalmat, és elvezetni az európai modernizáció két alapértékével, a piacgazdasággal és a parlamenti üemditráciával fémjelzett társadalmi modell kereted kozé. Az eddigi kísérletek mindig kudarcba fulladtak. Az is igaz azonban, hogy a külső körülmények még sonasem voltak ilyen kedvezőek ehhez az átmenethez. Kecskeméten voltaképpen, arról folyt a vita, hogy az ehhez szükséges belső feltételeket sikerül-e megteremteni. Nem véletlenül volt két vitaindító előadás: az említett feltételek egy része gazdasági, más része politikai természetű. A kettő szorosan összefügg. A gazdasági reform korábban azért akadt el folyton, mert nem követte a politikai intézményrendszer reformja Most viszont a gazdasági válság kényszeríti ki a piolitikai reformokat. Kérdés azonban., hogy ezek mikorra képesek visszahatni a gazdaságra: elfogy-e addigra az elszegényedő tömegek türelme, mire a reformok érzékelhető életszínvonalnövekedést hoznak? A felkért karreferensek közül Tabajdi Csaba a nemzetközi feltételekkel foglalkozott. Magyarország talpon maradása ma nemzetközi ügy, éppen e történelmi kísérlet jellege miatt. Mi gyakran azt hisszük, a gazdasági es a politikai orientációváltás gyors megváltást hozhatna. Az ország azonban kettős kiszolgáltatottságba került Kelethez köti a katonai szövetségi rendszer, az itt állomásozó külföldi csapiatok, az energiahiány. Megsem ez az erösebb kiszolgáltatottság, hanem a Nyugatnak való, végső mérlegelésben értelmetlen és eredménytelen eladósodás. Igaz; ezt az eladósodást a régebbi pártvezetés hibájának tudhatjuk be, de ettől meg kényszerpályára került a gazdaságunk. Illúzió azt, képzelni, hogy egy esetleges orientációváltás kihúzhatna bennünket a kátyúból.- A Nyugattal ugyanis egyszerűen nem vagyunk integrációk épestík — fejletlen hozzá a gazdaságunk. Fölmerül a kérdcs: ha már a kölcsönös érdekeltség nem csábítja megsegítésünkre a Nyugatot, megfinanszirozzák-e a többpiartrendszerű demokrácia kialakítását politiicai érdekből? Tsüán igen — vannak, akik kecsegtetnek, zsarolni vagy diktálni óhajtanak, de néhány olyan ország is van, amelyik valóban bízik abban, hogy kölcsönös érdekeltségen alapuló (kapcsolatokat tud velünk kiépíteni. Át kell vegre lépni a Rubicont, mondta Tabajdi Csaba. Ez piedig a hatalom gyakorlati megosztása. A párton belül ma az a vízválasztó, liogy a hatalommegosztást ki gondolja őszintén és véglegesen, és ki akarja csak taktikai (kényszerűségből, átmeneti lépésként. Ehhez a kommunista pártban le kell mondani egv régi rögeszméről: arról, hogy a hatalom cél. és nem eszköz. A hatalom fegyverrel megtartható, de Lengyelország példája bizonyítja: a fejlődés, a megújulás nem kényszeríthető ki erőszakkal. A vitában az egyik csomópont a kormány gazdaságpolitikája körül alakult ki. Többen elmondták: nem tisztázódott, hogy pontosan mi a tavaly májusban távozott pártvezetóseg öröksége a gazdaságban, és mi az, amit már azóta tett hozzá a kormányzat. Nyilvánvaló, hogy katasztrofális tévedés volt az MSZMP XIII. kongresszusának állásfoglalása az új' növekedési pólyáról. Ugyancsak irreális ós teljesíthetetlen volt az erre épülő VII. ötéves terv. l>e ha a később következő programokat és ígéreteket nézzük, piéldául a Grószikormány 1987. szeptemberi programját, azok sem valósultak meg. Többen megfogalmazták: a gazdasági kibontakozás egyik legfőbb kerékkötője a kormányzat. A kormány tagjai nem egy egyseges kormányzati érdeket képviselnek lefelé, hanem az ágazatok, lobbyk érdekeit képviselik fölfelé. Ezért ez a kormányzat nem képes ellenállni a túlköltekezés igényének. Még mindig alig mennek csődbe vállalatok, helyette a költségvetésből szanálják a veszteségüket. Nincs új lakáspolitika, csak növekvő támogatások, amelyeket az állampolgár oldalán elnyel a nekilóduló infláció. A kormányzat nem képes lemondani a n agy beruházásokról, nem tud ellenállni annak a csábitásnak, hogy a költségvetési deficitet űjból és újból a lakosság megsarcolásával potolja. Eközben lejáratja önmagát, elveszíti hitelét, és egyre katasztrofálisabb gazdasági helyzetbe hozza az országot. A gazdasagi megoldások kózüil a legtöbben a tulajdonreformot javasolták. A pazarlásnak csak a tulajdonosi tudat széles körű kiterjesztése vethel veget. Ugyanakkor ennek a reformpiolilikának meg lehetne nyerni mindazokat, akik ilyen módon tulajdonhoz jutnak, anyagi boldogulásuk pedig erőteljesebben függ a saját teljesítmény üktől. A kormányzati pölftiika valóságos változásához új emberek kellenek! akikét a miniszterelnök saját felelősségére, az adott célhoz választ iki, ebbe a partközpont nem szól bele. El kell távolítani a kormányból mindazokat, akak a katasztrofális gazdasagi helyzet kialakulásáért személyes felelősséggel tartoznak. A kecskeméti tanácskozást a páxtszakadás eshetősége miatt kísérte megkülönböztetett várakozás. A hallgatóságnak később meg is fogalmazott csalódást okozott, hogy mind Nyers Rezsó, mind Pozsgay Imre vitaindító előadása visszafogott volt, nem bátorítani, hanem visszatartani kívánta a radikálisabb reformereket Voltak olyanok, például Keserű Imre, akik egyértelműen a reformszárnynak az MSZMP-ből való kiválását szorgalmaztak. Mások úgy vélték, a reformerők térhódítását az egységes piárton belül kell végigvinni. egy rendkívüli pártkongresszus összehívásával mérlegelni, hogy az MSZMP tagsága valójaban nüt is akar. Addig piedig ervelni, fölvilágosítani nundazoicat, akik elbizonytalanodtak az eddigi változások suran. A partszakadást egyelőre levették a napirendről, viszont a refarmkörök. képviselői egy olyan nyilatkozatot fogadtak el. amely követeli a rendkívüli kongresszusi összehívását. Többen megfogalmazták: az a gond, hogy a társadalmon belül az MSZMP-t érték el utoljára a reiornifuvallatok. Voltaképpien ez, egy nagy önfegyelmet igénylő, tudatoa lemondás a történelmi jelentőségű (kísérlet legkényesebb pontja. Az MSZMFnex. bürokratikus állampártiról, amely politikailag sokféle, meg nem fogalmazott, el nem különített nézet konglomerátuma, valódi politikai pártot kell formulnia. Eközben föl kell adnia privilégiumait, infrastruktúráját meg kell osztania más pártokkal, le keli mondania görcsös hatalomvédó reflexeiről. Ez nem könnyű a tagság soraiban sem, még nehezebb a vezetők körében. Egy választási versenyhelyzetben a programok mérkőznek meg. Az MSZMP-nek még mindig hatalmas szellemi kapiacitás áll a rendelkezésére. Ha tehát elszánja magát a teljes modellváltásra, akkor jó esélye van arra. hogy vonzó programot tárjon a választópolgárok elé. Rontja viszont esélyeit, hogy nagyon nagy politikai és morális tehertetel számára a múlt Az elmúlt 40 évvel el kell számolni, bármily fájdalmas legyen is az egyes vezetőknek — enélkül nem lesz morális hitele az MSZMPnek. és nagy hátrányba kerül a tiszta lappial induló rivális partokkal szentben. Sok bírálat érte az úgynevezett partcentruiriot es személy szerint Grósz Károly főtitkárt is. Egyes megfogalmazások szerint a pártcentrum ma nem egyéb hatalmi centrumnál. Más úgy véli, az MSZMP csúcsvezetői talán a pórt centrumában állnak, de ez messze nem azonos a társadalom centrumával. A reformkorok képviselői egyet értettek abban, hogy a reformszárnyat ki kell engedni a mostani, mondhatni félillegális állapotából. Meg kell engedni a horizontalis szerveződést — ezt a pórt (korábban hatalmi meggondolásokból tiltotta. A reformszárny hozhat valódi változást az MSZMP politikájaban, és alkalmas lehet arra is, hogy az alternatív szervezetekkel valódi koalíciót alakítson ki. A Reform-műhely munkájaban a legtermékenyebb gondolatokat Lengyel László, Bihari Mihály, illetve a miniszterhelyettesi piosztjáról nemrég lemondott Cazsó Ferenc adta elő. A jegyzetíróban ezért is hagyta a legmélyebb nyomot Huszár Tibor egyik megjegyzése: a sztálinista típusú állampártok politikájában igen gyakori a (kontraszelekció amikor vezetőket kell kinevezni, de amikor (kizárni óhajtanak a pártból, félelmetes biztonsággal találják meg a valódi tehetségeket Tanács István Nemzetközi sajtótájékoztató Május 20-án reformkörök országos értekezlete Szegeden Nyers Rezső és Pozsgay Imre a tanácskozás után nemzetközi sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire. — Vállalják-e önök a reformköröket? Ki a reformkommunisták vezetője? — kérdezte Bossányi Katalin, a HVG rovatvezetője. — Én személy szerint vállalom az együttműködést a reformkörökkel — felelte Pozsgay Imre. — A vezér szerepére nem török — majd kitermeli a mozgalom. — A párt érvényes szervezeti szabályzata értelmében amit önök itt csinálnak, az frakclózás, amiért pedig kizárás jár. A legújabb nyilatkozatok szerint a platformszabadság megengedhető, a frakciózás nem. Hol a határ a kettő között? — hangzott egy másik kérdés. — Az MSZMP központi vezetőségében sincs végigvítatva, hogy mit tekintünk a frakció kritériumainak. Az MSZMP szervezeti szabályzata korábbi időszakban született, a jelen helyzetre már nem lehet mindenben érvényes. Valószínűleg a legközelebbi kongresszusig a Központi Bizottság által alkotott ideiglenes szervezeti szabályzat lesz érvényben. A mai értekezletet én nem tekintem frakciózasnak. Alkalmat adott rá, hogy találkozzanak mindazok, akiknek van gondolatuk a reformról — válaszolta Pozsgay Imre.. Sokan úgy vélték, a pártszakadás elmaradása egy előzetes megegyezés következménye volt. Kasza László, a Szabad Európa Rádió immár legálisan jelen lévő tudósítója rá is kérdezett, volt-e ilyen megállapodás, illetve létezett-e az önálló reformpárt zászlóbontási szándéka. — Nem volt ilyen szándék, ezért megállapodás sem lehetett, de az sokat elmond a helyzetről, hogy a közvéleményben keletkezett ilyen várakozás — felelte Pozsgay Imre. Mindkettőjüktől kérdezte Forró Tamás, a rádió krónikaműsorainak szerkesztője: nem jelent-e személyes presztízsveszteséget, hogy mindketten tagjai a legfelsőbb párt- és állami vezetőségnek, miközben a kormányzat és a pártvezetöség nem ura a helyzetnek? Nem gátolja-e őket a pártfegyelem? — En 49 éve dolgozom a pártfegyelem keretei között — válaszolta Nyers Rezső. — A hagyományos értelemben vett szigorú pártfegyelem már nem létezik — máskülönben nem lehetnék tagja például az Üj Márciusi Frontnak. A mi pártunk egy szociáldemokratizálódó kommunista párt — a pártfegyelem követelményei is ennek megfelelően alakulnak. — Ha válaszút elé kerülök, hogy választanom kell a meggyőződésem és a pártfegyelem között, akkor a meggyőződésemet fogom választani — mondta Pozsgay Imre. — Amíg az ember nem léphet ki egy adott hierarchiából, addig maga is hordozója annak. — A legutóbbi KB-Ulés után hogyan alakul a reform—ellenreform egyensúlya a vezető szervekben? — kérdezte a Reform munkatársa. — Engedje meg, hogy ne személyesítsem a viszonyokat — tért ki a konkrét kérdés elől Pozsgay Imre. — Én már a májusi pártértekezleten is elmondtam: engedjük megváltozni az embereket, ne kényszerítsük bele őket egykor volt nézeteik kalodájába. A sajtótájékoztató alatt Összegyűltek a reformkörök képviselői a megyei tanács előadótermében, és megállapodtak abban, hogy 1989. május 20-án Szegeden megtartják az MSZMP reformköreinek országos értekezletét. Megjelent később körükben Pozsgay Imre is, akit meghívtak a májusi értekezletre, ő pedig el is fogadta a meghívást. Ezután a korábbiakhoz képest kötetlen beszélgetésre került sor. A résztvevők egy része arra hívta föl a figyelmet, hogy szükség van az egymás iránti szolidaritásra. Sokukra gyanakodva figyelnek, különösen a pártvezetők és egyes apparátustagok. Néhányuknak párton belüli zaklatásban is volt része. A pártsajtó egy része ugyanúgy elzárkózik közleményeik nyilvánosságra hozása elől, mint az alternatív szervezetekéitől. Ahhoz, hogy a reformszárny valóban megszerveződhessen és a pártot végérvényesen a reformok irányába mozdítsa el, szükség van a nyilvánosságra, sok-sok vitára, véleménycserére. Tatai Ilona a gazdaságról Nem a vállalatvezető a tulajdonos Még pénteken gazdaságpolitikai aktíva vendége volt Hódmezővásárhelyen Tatai Hona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Szombati számunkban tájékoztatójáról részletes tudósítást közöltünk. Most a sajtótájékoztatón elhangzott érdekesebb kérdéseket, és az azokra adott válaszokat, valamint az aktíva vitájának közérdeklődésre számot lartó témáit idézzük fel. — A Központi Bizottság múlt heti ülésén négy korábbi politikai bizottsági tagot nem választott újjá. Miben akadályozták a most távozott személyek a reform előbbre jutását? — A személyi változások előkészítésére jelölőbizottság alakult, ök mintegy félezer pártvezetővel beszélgettek. (Megbízásukkor még tizenegy tagú Politikai Bizottság jelölésére kaptak jogosítványt. A jelölőbizottság elnöke, Váncsa Jenő, a mostani ülésen nem volt hajlandó kilenc tagnál többet megnevezni. Bár a tes\ilet részéről volt késztetés további tagok megválasztására, viszont a jelölőbizottság mégsem bővítette a kört. Indokolt lehet a testület kisebb létszáma, mert ez segíti az operatív munkát. Hogy a Politikai Bizottságból most kikerült személyek miért nem folytatják tovább munkájukat, arról a jelölőbizottság előterjesztésében nem volt szó. — A PB-be került új tagok nem igazán gazdasagi szakemberek, sót, most mintha a mezögazdasag képviselő nélkül maradt volna ebben a politikai irányító testületben. — Véleményem szerint elegendő gazdasági szakember van a Politikai Bizottságban. Ilyen a miniszterelnök, Nyers Rezső, s jómagam is. Egy ilyen testületben az egyharmados részarány elegendő súly a gazdasági vonalnak. — Kapott-e meghívót a kecskeméti reformműhely tanácskozásara? — Igen, de korábban már eldőlt, hogy én a Somogy megyei pártértekezleten veszek részt. Egyébként Kecskemétre minden politikai bizottsági tag elutazott, akinek nem volt korábban elhatározott programja. Ez egy rendkívül fontos tanácskozás, hiszen olyan anyagokat tárgyal, ami a jövőnket alakítja. Az anyagokkal kapcsolatos polemizálásban természetesen mindenki szerepet vállal a Politikai Bizottságból. — Gazdaságunk kibontakozásának egyik legnagyobb gátja a személyi összefonódások rendszere. Lehet-e ellenszere ennek? — A jelenlegi nyilvánosság az újbóli Összefonódásokat — meggyőződésem szerint — meg fogja akadályozni. A társadalom figyelő szeme garanciát jelenthet e káros tényezők ellen. — Mikor lesz igazi teljesítménybérezés a magyar gazdaságban? — A vállalatok többsége a munkaerőpiacon nagyon sokáig azt fizette meg, akit a legnehezebb volt megkapni, s ezek a segédmunkások voltak. Most a lehető legrövidebb időn belül teljesítményarányos bérezésre kell átállni társadalmi méretekben, ez egy kényszerpálya. Halogatásra nincs időnk. — Az átalakulások után kié 'lesz az állami vállalatok vagyona? — Többféle vagyonkezelő centrum jöhet létre. Ilyenek lehetnek például a biztosítók, bankok, egyéb pénzintézetek, de talán a dolgozói vagyonjegyeknek is igencsak megnő a szerepe. Biztos vagyok abban, hogy nem a legrosszabb dolog az, ha a vállalat vagyonának jelentős részét saját dolgozók vásárolják meg. Ez egy folyamat, amit valahol el kell kezdeni. Lehet, hogy többször kell majd módosítani elképzeléseinket. A vállalatvezetőknek pedig végre tudomásul kell venni, hogy nem tulajdonjogokat gyakorolnak, hanem a menedzsment részei lesznek. — A vállalatvezetők eddig is reformpartiak voltak. — Mindenkit a cselekedete minősít. A vezetőt az, hogy képes-e az általa irányított gazdaságot a távlatokra felkészíteni. A tartósan eredményt produkáló vállalatvezetők biztosan reformpártiak voltak. Akik ezt nem tudták megtenni, azok reformellenesek voltak. — Végre, \mintha megint lennének megoldási elképzelések. Viszont ezek futamideje egyáltalán nem látszik. A veszteséges vállalatoktól való megszabadulas esélye és eszközei szintén láthatatlanok. A futamidő csakis tőlünk függ. A leépítés csak országon belül oldható meg. Ez a munka a miénk. A veszteségek feltárását a vállalatvezetésnek kell elvégeznie. Ha ezt nem teszi meg a lehető legrövidebb időn belül, meg kell kérdezni, nem akar-e másutt helyet foglalni, egészen bizonyosan nem vezető beosztásban. — Lesz-e politikai bátorság az elképzelt radikális változások végrehajtására? — Soha nem volt ilyen kényszerítő környezet a magyar gazdaság és társadalom mellett. Soha nem voltunk ilyen válságban. Nem választási fogás most a reform, hanem kikényszerített lépéssorozat. — Meddig őrizheti fizetőképességét az ország? — Ez csak további szigorító intézkedésekkel képzelhető el. Bármennyire fájdalmas a forint kétszeri laértékelése, ezt a lépést nem kerülhettük el. Sőt, nem két részletben kellett volna megtenni, hanem, még az év elején, s egyszerre. Az ország teljesítményéhez kell devizánk erejét igazítani. Ezzel a lépéssel én mindenképpen egyetértek, mégha tudom is, hogy hatása a hazai fogyasztói árakban megjelenik. Kedvező jelnek tartom az első két hónap tőkés export—import tendenciáját. Másfél százalékos cserearány-javulást értünk el. Nem akarom túlértékelni ezt az eredményt, de azért ez már egy picinyke biztató jel. A fizetőképesség megőrzése viszont a kormány által vállalt kötelezettségek alapfeltétele. B. I.