Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-08 / 82. szám

6 1989. április 8., szombat ® ® ® Milyen szerepe volt Szent-Györgyinek a C-vitamin felfedezésében? DM] 1 magazin Vitazáró helyett Habent sua fata libelli, azaz a könyveknek is megvan a maguk sorsa — tartja a gyakorta idézett latin mondás. És hogy nemcsak a könyveknek, hanem a tudományos fölfedezéseknek is, az már-már közhely számba megy. Ehhez szolgáltatott újabb adalékokat az a vita, amely lapunkban bontakozott ki Moss Egyesült Államokban megjelent Szent-Györgyi könyve kapcsán. A C-vitamin fölfedezése körül történtekről már többen is elmondták a maguk véleményét, csakúgy, mint a könyv címének és egyes kifejezéseinek lehetséges fordításával kapcsolatban. A megjelent írások újabbakat inspiráltak. Hogy a kép teljesebbé váljon, s az olvasó levonhassa magának a belátására bízott következtetéseket, mostani összeállításunkban két újabb anyagot adunk közre az ügy kapcsán. És ezzel egyúttal le is zárjuk a vitát, amelynek folytatása — amennyiben az szükségesnek látszana — immár aligha egy napilap dolga lehet. SZ.I. C-vitamin: vita, de min? Szent-Györgyi Albert szerencsétlen és nagyrészt mondvacsinált vitája a C-vitamin felfedezésének elsőbbségét illetően még ma is felkavarja a kedélyeket. A Délmagyarországban is polémia tárgyává lett téma ismertetói (Kováts Tibor, március 4. és Hannus István, március 23.) egyazon forrást, R. W. Moss könyvét használták fel, mégis ellentmondásba kerültek egymással, ráadásul a vitát sem döntötték el meggyőzően, igaz, hogy Moss sem. Kováts Tibor azt szűrte le, hogy J. Svirbley, az amerikai C. G. Ring tanítványa, aki 1931-ben Szegedre jött Szent-Györgyihez, s itt a SzentGyörgyi által 1927-28-ban izolált hexuronsavról kimutatta, hogy azonos a régóta és hevesen keresett Cvitaminnal, „titokban", „kalóz módon" megírta a hírt amerikai főnökének, aki ezt, mint saját felfedezését közölte a Science c. tudományos folyóiratban. Hannus István megvédi Svirbleyt, mondván, hogy Szent-Györgyi jóváhagyásával, sőt biztatására írt levelet Kingnek, csak Kinget hagyja pácban: „King... nem tudta emelt fővel elfogadni a tényt, hogy másé lett a felfedezés dicsősége és becstelenül akarta azt magának megszerezni." Csakhogy ez sem bizonyítható. King (illetve most már csak képviselője, mert 1988. január 23-án meghalt), teljesen bizonyosan megnyerné a „rágalmazás sajtó útján" címen indított pert. Svirbley nem különben. Semmi olyat nem tettek ugyanis, ami bizonyíthatóan sportszerűtlen, vagy különösen, ami csalásnak nevezhető. A dolgok helyretevéséhez Moss szövege helyett az általa jórészt nem is ismert eredeti dokumentumokhoz kell fordulnunk. King mindössze annyit közölt 1932. április l-jén a Scicnceben, hogy sikerült neki kristályos C-vitamint izolálni citromból és hogy ez az anyag kémiai-fizikai tulajdonságai alapján azonosnak látszik a hexuronsawal. E kijelentést jogosan tette, hiszen a hcxuronsav izolálási módszere és számos tulajdonsága le volt írva Szent-Györgyi 1928-as, igen részletes, 23 oldalas cikkében. King közleményében semmi konkrétum nincs, csupán afféle figyelemfelhívásnak mondható. Későbbi, részletesebb cikkében is csak a „hasonló", „megfelel", „azt hisszük", „úgy tűnik" kifejezéseket használta. Azért kényszerült erre, mert magát a hexuronsavat nem vizsgálta. King közlései ilyen módon korrektek, semmi „idegen toll" nincs bennük. Egyedül az ötlet az, amivel kapcsolatban felvethető, hogy esetleg nem az ó kútfejéből származott, de hát ez meg végképp bizonyíthatatlan. Mint látni fogjuk, a hexuronsav és a C-vitamin azonosságának gondolata évekig kallódott, senki sem nyújtotta ki érte a kezét. Szent-Györgyi 1928-as cikkében van egy igen figyelemre méltó bekezdés, amely talán a kulcsa a késlekedésnek: „A növényi nedvek redukáló mivoltára többen felfigyeltek, elsősorban a C-vitamin kutatók... Zilva — érdekes kapcsolatot állapított meg a növényi nedvek C-vitamin-tartalma és redukáló tulajdonságai között. ... valószínű, hogy ez az anyag (a hexuronsav — M. J.), amelyet Zilva is tanulmányozott." Még mielőtt örömtáncba kezdenénk. le kell hűteni a kedélyeket. Az idézetben említett S. S. Zilva, a kor legtekintélyesebb C-vitamin-kutatója ugyanis egy különös nézetet képviselt, olyan makacsul, hogy még a saját szemének sem hitt. De erről „Poros a küzdőtér a rajt' öklözőnek." (Arany János: Toldi estéje) később... Zilva azon a véleményen volt. hogy a redukáló tulajdonság és a C-vitamin nem azonos. Bár perdöntő bizonyítéka nem volt. úgy vélte, hogy a redukáló anyag csak kísérője, esetleg aktivátora a C-vitaminnak. Szent-Györgyi tehát 1928ban nem a hexuronsav és a C-vitamin azonosságáról beszélt, hanem csak a redukáló (segéd) anyaggal való azonosságról. / Zilva 1928-ban kapott egy hexuronsavmintát Szent-Györgyi oxfordi főnökétől, a Nobel-díjas F. G. Hopkinstól, hogy vizsgálja meg. Ő azonban csak hallgatott, s amikor később rákérdeztek, mindössze annyit mondott. hogy ez nem C-vitamin. Mások is mulasztottak. W. N. Hawortnak 1929 végén 10 gramm hexuronsavat küldött Szent-Györgyi, hogy analizálja kémiailag, ám ez a munka is nagyon vontatottan haladt. (Mint mondták, főleg azért, mert a 10 g nagyon kevés volt.) Hopkins, sőt a hexuronsav nagyobb mennyiségű előállításában részt vevő E. C. Kendall is beszélt 1929-ben Kinggel, akinek figyelmébe ajánlották a hexuronsavat. Ó azonban nem kért belőle. A miért világos: még 1931 augusztusában is Zilva véleményét osztotta. (Egy ekkor kelt cikkében megemlítette a hexuronsavat, de csak mint redukálóanyagot.) A hexuronsav tehát 1928-tól kezdve ismert volt C-vitaminos körökben, s a hexuronsav-kutatók is tudták, hogy köze lehet a C-vitaminhoz. mégsem tettek semmit. SzentGyörgyi sem. Igaz. hogy ó később szinte gúnyolódva emlegette a vitaminológiát. mint afféle szakácstudományt. ez azonban inkább csak utólagos mentegetőzés, hiszen élete nagy részében nagyonis aktív (C)-vitamin-kutató volt. Hannus István helyesen idézi, hogy Szent-Györgyi, mint biokémikus-túl bonyolultnak tartotta az állati szervezetet. Nagyon helytelen azonban az a következtetése, hogy t. i. szerinte ezért nem vállalkozott a tengeri malacokkal végzett skorbut tesztre. Biztos, hogy nem ezért hiszen e tesztben a tengerimalac nem mint szervezet, hanem csak mint jelzőműszer szerepel. A módszert már 1922-ben leírták, kivitelezése rendkívül egyszerű, szinte nem is igényel szakképzettséget. Nyilvánvalóan nem ez tartotta vissza, hanem az, hogy nem hitt a pozitív eredményben. Amikor azonban elé toppant Svirbley, aki sokat tudott a Cvitaminról, s felajánlotta szolgálatait, kézenfekvő volt, hogy elővegye a hexuronsavat. A tudomány számára az is érdekes lett volnta, ha kiderül, hogy a hexuronsav nem Cvitamin, hiszen akkor Zilva érdemben igazolatlan, bár közkeletűen elfogadott véleménye nyert volna bizonyítást. Hogy Svirbley mennyire volt aktív a hexuronsav tesztelésénekelhatározásában, az sohasem derült ki. Annyit mindenesetre tudhatott, hogy tiszta, kristályos hexuronsav csak Szent-Györgyinél van. Az ötlet, hogy hozzá menjen, a sajátja volt. Hogy semmi unfair dolgot nem követett el, arra bizonyíték, hogy még 1933-ban is ott dolgozott, több közleményben is szerepelt. Zilva nézeteit tudtunkkal egyedül a frankfurti J. Tillmans támadta, aki 1932 januárjában és márciusában hangot adott annak a véleményének, hogy a redukálóanyag és a C-vitamin azonos. s említette a hexuronsavat is. Bizonyítéka azonban neki sem volt. Mint láttuk, legalább hét kutatócsoportnak lett volna módja, hogy kimutassa a hexuronsav C-vitaminaktivitását. ha elszánja rá magát. Végül is, szinte kénytelen-kelletlen Szent-Györgyire és Svirbleyre maradt a bizonyítás. Ez sem gyózőtt azonban meg mindenkit. Zilva továbbra is állította, hogy a hexuronsav és a C-vitamin azonossága nem bizonyos. Erre Szent-Györgyi küldött neki hexuronsavat, amelyet ó ki is próbált. Tengeri malacai virultak, Zilva azonban nem hitt a szemének, ismét azt írta, hogy egy rejtett frakció lehet a hexuronsavhoz kötve, s az az igazi C-vitamin. Jellemző, hogy Zilva Kinggel nem is vitatkozott, csak Szent-Györgyivel. Az áldatlan makacskodás akkor mozdult el a holtpontról, amikor Szent-Györgyi kb. húsz mázsa paprikából fél kiló tiszta C-vitamint állított elő 1932 őszén, s azt szétküldte a világ minden érdeklődő tudósának. Ez hozta meg az áttörést: 1933-ban többet tudtak meg a C vitaminról, mint előtte összesen. Sor került a mesterséges szintetizálásra is. A tudomány a valódi érdemek szerint ítélt. A szakirodalomban általában Szent-Györgyit ismerték el, vagy együttes felfedezésről írtak. King nem vádaskodott, különösen úgy nem, ahogy Kováts Tibor írja, miszerint a New York Timesben lopással vádolta volna Szent-Györgyit, bár (érthetően) magát említette elsó helyen, ha a felfedezésről beszélt. Bizonyos volt azonban két dolog: 1. Szent-Györgyit nem az ó közleménye vette rá a tesztelésre, hiszen már két hét múlva részletes eredményekről számolt be. 2. King cikke vélekedés volt, a Szent-Györgyié bizonyítás. A tudományos világ véleményét tükrözi az 1937-cs Nobel-díj. Hárman kaptak díjat a C-vitamin kutatásáért: Szent-Györgyi (orvosi), valamint W. N. Haworth és P. Karrer (megosztott kémiai). Moss könyve — szerintünk szenzációhajhászásból — azt sugallja, hogy Szent-Györgyi egész amerikai pályájára rányomta bélyegét ez az ügy. Lehet, hogy Szent-Györgyi is hajlamos volt kudarcait ezzel magyarázni. Mindazonáltal nem a kudarcok, hanem a sikerek és az elismerés jelzi útját, amelyen eljutott Amerika nagy és népszerű emberei közé, immár visszavonhatatlanul. Moss könyve érdekes olvasmány, de nem visz be a tudomány kulisszái mögé. Nem voltak kalózok, nem volt kémkedés, nem volt krimi, nem volt lopás. A mese azért megmaradt: győzött az igazság. MARTONJÁNOS Azzal kezdem, hogy Moss által írt Szent-Györgyi életrajzzal kapcsolatban e lap március 21-én a szabad gyököt elektron kötésmentesnek fordítottam. Hannus vegyész adjunktusnak valóban igaza van, hogy az uncoupled kifejezést kémiailag párosítatlannak kell fordítani, annak ellenére, hogy az Oxford Dictionary-ben szinonimaként a dis- és unconnected szó is szerepel. Azt is leszögeztem, hogy a Péter László által javasolt könyvcímet szépnek és költőinek tartom. Azt viszont, hogy Hannus adjunktus ellentmondást fedezett fel Svirbleynek a C-vitamin szerepéről írt véleményemről — vitathatónak tartom. Hannus adjunktus azt írta március 23-án, hogy kétséges, hogy Svirbley nélkül Szent-Györgyi valaha is megcsinálta volna a C-vitamin tesztet, azaz hogy felfedezte volna a C-vitamint. Lehet, de az is nagyon kétséges, hogy King és Svirbley SzentGyörgyi nélkül is eló tudta volna állítani e vitamint. A felfedezésben „legnagyobb vesztesének állított Svirbley valóban jól képzett kutató lehetett, de amit Szent-Györgyinél a vitamin teszteléssel végzett, a század elején Holst és Frölich által felfedezett teszttel, lényegében egy technikai munka volt, amire bármelyik ügyes asszisztensnő is megtanítható. Hogy mi volt a szerepe SzentGyörgyinek? Ó már a húszas években Cambridge-ben előállított kristályosan egy anyagot, amiről annyit tudott, hogy jelen van a mellékvesében és egyes növényekben, erősen redukáló és bomlékony. Az anyagot végül hexuronsavnak nevezték el. A Cambridge-i intézet vezetőjének, a Nobel-díjas Hopkinsnak, a vitaminkutatás pionírjának is felkeltette ez az anyag az érdeklődését, valóban felvetette neki, amire 6 is gondolt, hogy a relytélyes anyagának jelentősebb a szerepe, mint az oxidációban van. Ez időben már Szent-Györgyi a biológiai oxidáció más mechanizmusával is foglalkozott. Elsősorban ezért kapott később Nobel-díjat. Ez időben hívta meg Klebelsberg miniszter Szegedre professzornak. El is fogadta, és a biológiai oxidációs rendszert vizsgálta tovább, de magával hozta hexuronsavas üvegecskéjét is. Ekkor jelentkezett nála Svjrbley, hogy a C-vitamin-teszteléssel kíván foglalkozni, mert az amerikai főnökét nagyon érdekli, hogy mi is az a Cvitamin. Ekkor emelte le SzentGyörgyi a polcról a hexuronsav jelzésű üveget, mondván: tessék, most adok magának 1 gramm kristályos Cvitamint! Svirbley tengeri malacokon kimutatta, hogy valóban az. SzentGyörgyi valóban azt mondta neki, hogy írja meg King professzornak, hogy a C-vitamin azonos az Ó általa felfedezett hexuronsawal. Csakhogy már ezt az azonosságot röviden előbb megírhatta Kingnek. A Szent-Györgyi felhívására az egész kísérleti módszert, előállítást 1932 március elején írta meg az újabb levelében. Az eset kronológiailag dokumentálva van, bár ez a könyvben nincs tisztán kiemelve. Március 15-én írt King Svirbleynek levelet. Tehát az az időben hajón szállított levelek nyilván keresztezték egymást. King a levélben még úgy vélte, hogy a C-vitamin kémiailag tisztázatlan. Valószínűleg pár héttel később kapta meg Svirbleynek a levelét, amiben csak a két anyag azonosságáról volt szó. Ezt sietve leközölte, a Science-ben jelent meg április elsején. valamivel később a teljes kísérletitleírás is. A The New York Times is közölte, hogy a Pittsburg-i profeszszor felfedezte és izolálta a C-vitamint. Eleinte a kutatótársai és más amerikai kutatók az ó tiszteletére K (King) vitaminnak nevezték. (Akkor még nem volt ismeretes a véralvadásban szereplő K vitamin). Moss könyvének 81.,oldal negyedik bekezdésétől kezdve olvashatjuk: King közleményének olvasása után: „Szent-Györgyi meghökkent, elszomorodott és dühbe gurult". Ironikus, hiszen ó ragaszkodott hozzá, hogy Svirbley küldje el amerikai főnökének a C-vitamin „titkát", aki most saját neve alatt közli tekintélyes lapokban. De hogyan bizonyította Szent-Györgyi, hogy King nem független felfedezést csinált? így: pár nappal az első közlése után azt írta Svirbleynek, hogy még nincs tisztában a C-vitamin (kémiai) természetével, és amikor később megkapta a részletes leírást, Szent-Györgyit és Svirbleyt ismét kihagyta a szerzők közül, azt állította szövegben, hogy ő már régen tudta, hogy a hexuronsav és C-vitamin azonos vegyületek. Szent-Györgyi ezt tudományos plágiumnak, lopásnak és ostobaságnak tartotta. Most Kingról nyilatkozott így: „fttves fickó, aki nemcsak tanítványának bizalmát árulta el, hanem magát a tudományt is." Magam hogyan ítélem meg SzentGyörgyi C-vitamin felfedezésének a prioritását? Két évig dolgoztam az intézetében, ahol a mindennapos ötórai teákon és a beszélgetéseken is részt vettem a laborban is. így nemcsak úgy tudok róla véleményt mondani, mint aki csak képeken látta vagy a tévében. A későbbi évek során is többször beszélgettem vele, minden kényesnek látszó témáról is lehetett vele beszélni. Egyszer megkérdeztem tőle: mi az érzése, a C-vitamin felfedezésében szerencséje is volt? Nyugodtan válaszolt és ezt lejegyeztem: „Fiam, jegyezd meg Publius Syrus axiómáját: fortunam citius reperias quam retineas. Azaz könynyebb a szerencsét megtalálni, észrevenni, mint.megtartani. Én könnyen megtaláltam a szerencsét és bizony nehezen tudtam megtartani." Az ó axiómája volt: nemcsak nézni, de látni is kell. A fentiek azt mutatják, hogy más kategóriákban is, és nemcsak a tudományban volt meg a szellemessége. Hiszen néhány adat birtokában is helyesen tudott szintetizálni távoli összefüggésekből. Ezt bizonyítja, hogy csaknem azonnal rájött, hogy a hexuronsavas üvegében olyan anyag van, ami a C-vitaminnal azonos. A fenti szöveget nem a szó szerinti és nyelvtani pontosság, de az igazság „ürügyén" írtam, hogy milyen karakter volt Szent-Györgyi Albert, századunk egyik legnagyobb kutatója, nemcsak tudományosan, de emberileg is. Ha valaki át akarja ültetni magyarra a Moss könyvet, annak viszont pontosan kell azt lefordítani. KOVÁTS TIBOR az orvostudományok doktora VILLÁNYI LÁSZLÓ Köztes Itt lép lábam a bal, egy másik földön a jobb; mindent érint egyszerre kezem, már semmit nő körmöm; szám formál ismeretlen szavakat, eljövendő hangokat hall fülem, szemem lát ember előttieket; testembe gyúl minden test melege. BAKACSI LAJOS METSZETE