Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

8 DM1 [magázta 1989. március 11., szombat GÁL ÉVA EMESE Szeress! KOVÁCS ANDRAS FERENC Ballada megadott témára faluk felelmek csendek, tanácsok között menj ahogyan mások akiket pőrére vetkeztettek kegyetlen simogatások szeress ott alwl megszűnik a tér ahol összezsúfol a kényszer millió létet valami sajgó mezítelenséggel ahol nincs múlt hogy messzesége visszaszólítson egy álmot ahol megszűnik az álom betakarni a valóságot ahol már nincs szo hogy kimondja nincs képzelet mi megteremtse szeress úgy ahogy nincs erőd jövőre fényre szerelemre itt alwl a védtelen szívekben mégis földobog az ének alwl nyílnak a sebek mint a rózsák vagy mint a gondolatok: pirosak hófehérek „Stomjan halok a forrás vize mellett; Tűzben égek és mégis vacogok" (Villon) költőverseny meg mesterdalnokok röhögnöm kell hogy itt szédelgek én is lienterbuckúzok búbokon vigyorgok tömött lebújban pár ezer dudás közt felboncolt semmi precióz nyomor heveny szín vakság pumpált nyegleség a tenni ócska ám jol passzol itt szomjan haluk a fonás vize mellett nukor jon mar a felmentő sereg mikor bukik be hírnök lólwlálban Iwgy kusti bősz elóhud föld alá bújj Üzent a hátvéd mert nyugdíjba meni garanciánk és állunk felkopott s kereng még banzáj füstös bolhacirkusz papolhatok kihurrog majd u szála szomjan halok a forrás vize mellett 0 Uj arcok az erdélyi magyar irodalomban Minden eddiginél nehezebb körülmények között kezdik pályájukat a romániai magyar irodalom nyolcvanas években induló fiatal tehetségei. A publikálási, könyvkiadási lehetőségek látványos beszűkülése csak külső nyomatékot ad a belsó táviattalansűgnak. A „nemzedék" fogalmat az irodalomtörténet többnyire kényszerűségből használja. A hasonió életkor, sok vonatkozásban közös sorsélmény és főként a közös művészi program, s a közös fellépés, a kibontakozást segítő nemzedéki tudat alapján sorolja egy csoportba az írókat. Dinamikusan változó történelemben az új jelenségekre általában egy-egy új generáció ad az elózóektól könynyen megkülönböztethetö művészi választ. Ez a nemzedéki jelleg sokszor az elózó nemzedékek szemléletének. művészi magatartásának részleges vagy erőteljes tagadásában nyilatkozik meg. Az új nemzedék kihívóbban, elevenebben reagál a kor jelenségeire, különösen a pályakezdésének időszakában. Késóbb többnyire megszelídül, klasszicizálódik, bizonyos értelemben vjsszahajlik az elótte járók irányához, mégis megőrzi másságának ízeit. A nemzedéki besorolás különösen akkor kézenfekvő, ha az új írók jelentkezését történelmi korszakváltás vagy az új művészi jelenségeket kitüntctóen dokumentáló új könyvsorozat, folyóirat, antológia is jelzi. A nemzedéki tagolás persze mindig kényszerű erőszaktétel is. hiszen a közösre teszi a hangsúlyt, nem figyel eléggé a szemléleti tagoltságra, a nemzedéken belüli különbségekre, sem pedig a kibontakozás, esetleg a megtorpanás, elakadás dinamizmusara illetve állapotára. Az általánosító kategória mindig igyekszik valamiféle egyenlósdit sugallni — jóllehet akaratlanul. A nemzedéki minősítés legtöbb érvénnyel a pályakezdés időszakában bír. utána az utak elválnak, a művészetben a különbözés teremti a jelleget. Ezernyi fenntartás ellenére a romániai magyar irodalom második világháború utáni történetének vázlatos áttekintésére egyelőre mégis a nemzedéki szempont látszik a legegyszerűbbnek Sútó András, Kanyadi Sándor, Székely János. Szabó Gyula nemzedeke közösségi kuldctcvluU.itUl, „nepszolgalati" igénnyel kezdte pályáját. Majd a hatvanas évek elején lépett fel a Forrás első nemzedéke a személyiség filozofikus vizsgálutát állítva a közösségi cselekvés helyére, persze Szilágyi Domokos, Lászlófly Aladár. Szilágyi István. Bálint Tibor sem zárkózott el a kor társadalmi kihívásaitól. Utánuk nemzedéki igénnyel, közös fellépéssel a második Forrás-nemzedék tagjai következtek a hatvanas-hetvenes évek fordulóján: Farkas Árpád, Király László, Magyari Lajos és társaik. Szemléletükben mintha a két előttük járó nemzedék eredményeit kísérelték volna meg szintézisbe hozni: egyszerre izgatta őket a társadalmi küldetés és a személyiség léthelyzete. Majd a hetvenes években új. az elvontabb, íilozotikusabb ihletettsegü. a neoavuntgard ösztönzéseket is asszimiláló nemzedek következett: Szócs Géza. Lgyed Peter, Marko Béla. Balla Zsófia, Mózes Attila, Szávai Géza. Cselényi Béla... Ezúttal az utánuk következő, pályájukat — legalábbis önálló kötettel — a nyolcvanas években kezdő költök, írók közül mutatunk be néhányat. eltekintve most azoktól az évjáratuk szerint ide is sorolható alkotóktól. akik már a hetvenes években megjelentették elsó könyveiket, k' azóta pályájuk kiteljesedett, de ennek ellenére szerepeltek a nyolcvanas évek pályakezdő antológiaiban, az Ötödik évszak (1980). bábel tornyán (1983). Alapművelet (1985) illetve a prózairokat bemutató Ajtók (1986) amu kőitekben is. Már ezek az atledesek is jelzik, hogy a nyolcvanas években nem tudott önálló, az előzőktől elkülönülő jelleggel fellépni az erdelvi magyar irodalomban új nemzedék. Az itt szereplő írók kiválasztása, s a műveiké is, nem kis részben esetleges. Ennek legfóbb oka az, hogy az utóbbi években „sorompós századunk" lehetetlenné tette a magyarországi olvasó naprakész tájékozódását az erdélyi magyar irodalomban. Ma már jóval könnyebb egy nyugati magyar könyvet megszerezni, mint egy romániai magyar kötetet. S a szellemi kapcsolatok képtelen korlátozása éppúgy sújtja nemzeti könyvtárainkat. mint J magánszemélyeket. Életkor és művészi látásmód sze-* rint is különböző alkotók ők, de valamennyiük művészetében a kiszolgáltatottsággal, beszorítottsággal. megalázottsággal, táviattalansággal való szinte reménytelen küzdelem túnik fel. A védekező, defenzív létezés kínja latszik a legújabb romániai magyar irodalom legerősebb ösztönzőjének. A rendkívül kevésszavú, kötetével igen későn jelentkező, mesterének Pilinszkyt sejtető Németi Rudolf (1948) tárgyias költészete a létezes alapkérdéseit ostromolja erős elvonatkoztató képességgel, mégis szemléletesen. Gál Éva Emese (1956) tűnődő, álmodozó, vágyakozó, olykor még bőbeszédű lírájának bensóségessége hiányérzetből. önkeresésből származik; erősítő, űnerősító énekeket mond. Vixky András (1957) a tárgyias kép mögé bravúros nyelvi erővel képes nagy gondolati és közérzeti hátteret teremteni. Érzékeny reflexiói így az egyes jelenségeket létértelmező sugallatokkal telítik. De ugyanilyen biztonsággal tudja látomássá eniejni kiszolgáltatottságának érzését is. Érzelem és gondolat szép egyensúlya jellemzi. Kovács András Ferenc (1959) még egyetemista volt, amikor elsó verseskötete megjelent. Egyszerre érett költőként mutatkozott be. Szemlétetének tágassága, tárgyias elemeket és absztrakciókat, keserű játékot és közvetlen politikai indulatot, gazdag kultúrélményt és tapintható mai valóságot szinte láthatatlan könnyedséggel szintetizáló versei erős tehetséget és keménv karaktert mutatnak. Géczi A. János (1953) szemléletének különleges érteke, hogy tárgyszerű leírásai, jellemzései spontánul telnek meg ítéletekkel, értelmezéssel. Egy-két szóval is lényeges aspektussal dúsítja a novella világát. Ismétléseivel. variációival pedig az adott szituáció képtelensegét. groteszk minőségét leplezi le. Jó szándékkal ajánlom az olvasók figyelmébe az erdélyi magyar irodalom új. küzdelmes értékeit. Kár. hogy a tudatosított sors még nem legyőzött sors is egyben. GÖKÖMBE! ANDRÁS lemez megugrik némafilm szalad hiába már a szinkron visszajátszás műhold reaktor gén spanyolviasz viták és sóder összeroskadásig előttünk vagy utánunk egyre megy nemet szajkózunk v ez sem ntúi módi kik hajdan szinten ingattak fejük mind szomjan haltak a forrás vize mellett AJÁNLÁS póttóm herceg parádéd rém unalmas ne légy kegyes nem esdek gráciáért ma így de Iwlnap agy puffan világunk s szomjan halunk a forrás vize mellett 'or/.tó ti Élek, élek hát itt az idő. levelek légidess^antjai mar érkezőben a számos felöl, hangtalanul dörrenő fegyvereik nyomán kövér körték, álmatag almák, szüfid szilvák, bávatag barackok vágódnak el a fűben, s már hiába akasztod az ablakra a sötétítő pokrócot, elárasztják hajadat az ősz zizegő fegyveres előőrsei, kezed sietősen elmerül napalji jegyzeteid derengő rengetegében, megkapaszkodnál végre valamiben, álcáznád halhatatlannak magad, de luit mindegy, mindegy, állig félfegyverzett apró katonák érkeznek a számos felől, ijedtükben smaragdzöld moszat-sapkái húznak vacogó fejűkre a halak, uszonyaikat puha hínárral álcázzuk, csak acélos szemük villan meg nelia a víz mélyén, mint egy védekezésre kivont szablya, aztán majd piciny hideg bombák zulumnak arcodra, hiába húzódnál meg a könyvek szekértáborába, fúj, fúj a szél a számos felől, hát itt az idő? itt? élek, élek . NÉMETI RUDOLF Milyen lehet Aki lépett mar ugy tenyérnyi széles pallóra, hogy nem tudta, átjut-e. s mire feléig ért, talpába gyúlt már testének egész súlya, s ottan állt ólomkoloncként, merő egy lucsokba fagyva, mozdulni képtelen — és aki végül mégis átjutott a túlsó partra, szinte öntudatlan, akárha gyermek vitte volna át — az tudhatja, amit az angyalok tudnak csupán, lehet fogalma arról milyen a súlytalanság, végre is hogyan szakadoznak fel landoláskor a könnyűség buborékjai, milyen fellélegezni'szabudon. A METSZETEKET KÓS KÁROLY KÉSZÍTETTE 4 i