Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

6 1989. március 11., szombat DM magazin A. rácson innen és túl URBÁN TAMÁS FOTÓMŰVÉSZ „CINKOSSÁGA" A lechneri ornamentika .A fényképezés lényegében be nem avatkozás. Részben azért iszonyatos napjaink egyik-másik emlékezetes fotóriporteri fegyverténye, mert tudjuk, milyen kézenfekvő ma a fényképet választani azokban a helyzetekben, amikora fotós a fénykép és az élet között választhat. Áki beavatkozik, az nem tud megörökíteni; aki megörökít, az nem tud beavatkozni... Aki fényképez, azt úgy érdeklik a dolgok, amint vannak... a fényképész cinkosságba kerül mindazzal. ami érdekessé, fotózásra érdeméssé teszi a témát — még ha ez az érdekesség egy másik ember szenvedése, vagy balszerencséje is." (Susan Sontag) Agyontctovált. narkotikumoktól mérgezett, összevagdalt megcsonkított emberek Urbán Tamás fotóinak „hősei". Az Ifjúsági Magazin fotóriporterét a világ fonákja, az emberi deviancia, a kiszolgáltatottság érdekli, izgatja. Valami furcsa megszállott dühvel fotózza az élet sötét oldalán haladó embereket. Nem is csoda, ha képei vihart kavarnak, vitát váltanak ki. döbbenetre késztetik a nézőt. 1972: A műtőasztalon kiszolgáltatottan elnyúlt, terhességmegszakításra váró nó. a végén a holt magzat vödörben. „Angyalcsinálás." Később Aszód: Csövesek, verekedés, gumibot. Aztán vízbe fúlt emberek, mentőkben a halállal vergódó betegek. És most az újabb stáció: a börtönriportok. Lecsupaszított fejek, semmibe révedó tekintetek. Megtört, és meggyötört életek. — Mi úzi a fotóst? A véres szenzációhajhászás? Vagy csak ürügy ez a világ? — Az üres szenzáció magában sosem vonzott. De azt sem tudom elfogadni, hogy csak azért nc lássunk meg valamit, mert rossz érzést kelt bennünk. Meg kell tanulnunk cgyüttélni a mentőkkel, a narkotikumokkal, börtönökkel. Miért? Mert léteznek, mert részük mindennapi életünknek. Emlékszem, amikor jó tíz éve elsó képeimet készítettem a narkósokról, évekig nem kerülhettek falra. Az indok? Ne adjak tippeket, hogy hogyan kábitózzanak a fiatalok! Ez marhaság, aki akarja, nagyon is jól tudja, hogyan kell használni a ragasztót. Azzal nem segítünk, hanem ártunk, ha homokba dugjuk a fejünket. — A rácson innen és túl! De ki, hol áll? — Ezek a képek csak a külsó szemlélőnek borzalmasak. Akik a rácson belül élnek, azoknak ez természetes világ. Az életük része. Gondolja csak cl, hogyan válhat életformává a börtön? Vannak, akik már gyermekkorukban beszélőre mennek. Azután otthon is hallanak a börtönökról szüleiktől. Ha ők bekerülnek, egészen másként élik meg ezt a világot, mint mi, kívülállók. Tragédia? Persze, hogy az. Emlékszem egy öreg juhászra, aki 62 évesen leszúrta a birkáért veszekedő szomszédját. Addig soha össze nem ütközött a törvénnyel. Élete hátralévő részét most börtönökben töltheti. Egyetlen pillanatért, amikor elvesztette uralmát önmaga felett. Ez az igazi tragédia. — Hogyan jut eszébe valakinek, hogy végigfotózza a magyar börtönöket? — Az elmúlt években a börtönök is nyitottabbá váltak. Előtte senki sem foglalkozott ezzel. Szóval a téma valahogy jött. Nem is ez jelentett nehézséget. A bent élő embereket megnyerni már sokkal keményebb feladat volt. Hetekig csak sétálgattam közöttük, fényképezőgép nélkül. Amikor a börtönőrök is. a rabok is untak már, csak akkor vettem elő a masinát. Egymás után kértek, csináljak róluk is egy képet. Kattintottam, de már akkor tudtam, hogy semmire sem lesznek jók ezek a fotók. Engem egészen más érdekelt, de meg kellett találni az oda vezető utat. — Mennyi időt töltött börtönökben? — Több éven át jártam a rácson túli világot. Képzelje, magam is beöltöztem egy szürke overallba. hogy ne legyek feltűnő. Egyszer majdnem ez lett a vesztem. Az egyik őr pillanatok alatt falhoz állított. Mire feltettem volna a kezem, észrevette a vállamon a fényképezőgépet... — Milyennek ismerte meg a rácson túli világot? — Furcsa, amit mondok, de tulajdonképpen olyannak, mint a kintit. Tükörkép. Ezeknek az embereknek a többsége a kinti világban sem mozog sokat. így azután a szabadság elvesztését sem élik mégolyan tragikusan. Cigaretta bent is akad és az sem titok, sok helyen „erjesztenek" is. Mindent kitalálnak, hogy olyanná tegyék a benti világot, mint a kinti. Narkóról is gondoskodnak, ha kell. Egy csésze vízbe 15—20 tcafiltcrt tesznek és felforralják. Radírgumira két penge, egy kis drót, meg a 220, máris kész a forró víz. Engem biztos, hogy agyonvágna Tudja, mi rettenetes? Hogy vannak, akik a szabadságtól félnek. Nem tudnak mit kezdeni magukkal a kinti világban. Bent már minden biztos, tájékozódni tudnak, évek alatt rangot vívnak ki maguknak, de amikor kikerülnek, minden szertefoszlik egy pillanat alatt. S furcsán hangzik, de visszakívánkoznak. — Úgy tudom, a börtönök tárgyi emlékeit is összegyűjtötte. — Kiskunfélegyházán létezik egy börtönmúzeum, de csak 1919-ig őrzi ennek a sajátos világnak a dokumentumait. Nekem meg kapóra jött. hogy bejáratos-lettem a hazai börtönökbe. Itt vannak például a kártyák! Saját maguk rajzolják a rabok. Van. amelyik díszesen cirkalmazott. akad. amelyikre csak kézzel írták rá. hogy milyen lap. Biztos, parti közben kobozták el a mívesebb csomagot és gyorsan újat kellett csinálni. Külön vitrinben tartom a lenyelt tárgyakat. Akad drótdarab. de 40 centis reszelő is köztük. — Lehet-e egy fotósnak kívülállóként dolgozni? — Az élet rossz oldalát munka közben nem megítélni, hanem lefotózni kell. Az egészen más, hogy később hogyan dolgozza fel magában az ember. De hiszek benne, hogy a puszta regisztráláson túl ezek a lenyomatok előbb-utóbb segítenek megváltoztatni a világot. Ezeket a képeket elfogadhatjuk, vagy elutasíthatjuk, csak egyet nem tehetünk: közömbösen elmenni mellettük. A katasztrófa- és horrorfilmek népszerűsége azt mutatja, hogy az emberek igénylik a félelmet. Szeretnek megborzongni, hogy azután meg tudjanak könnyebbülni. Urbán Tamás képcinek láttán azonban utólag sincs megkönnyebbülés. Egy olyan világba vezet el bennünket fotó-publicisztikáival, ahol egy pillanatra sem tehetjük félre lelkiismeretünket. Akár tetszik, akár nem. ilyenek vagyunk: rácson innen cs rácson túl! (Urbán Tamás börtönfotóit az Ifjúsági Házban március 25-éig tekinthetik meg az érdeklődök.) RAFAI GÁBOR Lcchncr Ödön (1845-1914) építőművészeiéről életében, de utána is. a megítélések pergőtüzében rengeteget vitatkoztak. A sokrétű értékítélet azonban egyben mindig egyetértett, és ez nevezetesen az. hogy épületei olyan eredeti egyéniség kézjegyeit hordozzák, amelyek az új törekvések keresésére serkentették az építészeket. Számos esetben és vonatkozásban megelőzte korát, a hazai korszellemet, netán egyes külföldi újító törekvéseket is. ' ii .„f —J I Nem többre és nem kevesebbre törekedett, mint a magyar építészeti formanyelv kialakítására, a jellegzetesen magyar stílus kimunkálására, az ékítés hathatós hatásával, s mindez hatott a már korábbi eklektikában és az átsuhanó szecesszióban. Tehát valahol a kettó között hozott létre igazán értékes, értő és eredeti, sajátos vonásokat hordozó alkotásokat. Ilyen hatalmas és csodálatos alkotás a most felújított Deutsch-(Wolf*-)-palota, amelynek homlokzati és lépcsőház terveit Lechner Ödön készítette (1900). A mostani felújítási terv a CSOMITERV-et (Balogh Boldizsár, Maár Márton és Novákné Juhász Márta), a kivitelezési munkálatok a Szegedi Építőipari Szövetkezetet (Nővé András és Sebők Lajos) dicsérik. A rekonstrukciós építkezések sokat foglalkoztatott kivitelező vállalkozója (de tervezett is) volt Erdélyi Mihály, aki jó szakmai kapcsolatba került Lechner Ödönnel a Milkó-palota (Holtzer Dániel háza), Roosevelt tér 5.) építése kapcsán. Ez a kivitelező tervezte Deutsclt Emil és Lipót építkezési vállalkozók — Tisza Lajos krt. 73. — bérházát a Deák Ferenc u. 4. szám alá. ahova a MÁV Leszámítoló hivatala költözött. Ma is látható szárnyas-kerekes épületdíszei erre a hivatalra utalnak. Innen költözött aztán a hivatal az Egyetem utcai épületkolosszusba 1912-ben. Lechner Ödön építómúvészete atmoszférájának teremtő eredményeként alkotta meg a Milkó-palotdf és a Városházát (Pártos Gyulával) 1883-ra, első díjas tervként. (Érdemes megjegyezni, hogy a II. díjat Bacho Viktor és a III. díjat Halmay Andor kapta, mindkettő szegedi építész.) Mindkét létesítmény tagolt épülettömegei, tetőformái, a színes mázas cserépfedés színélményei, az ablakok, a kéményfejek és számos homlokzati megoldás, mind-mind valódi és egyéni megoldásokról tanúskodnak. Erdélyi Mihály, a korábbi Deutsch-ház tervezője és kivitelezője megbízást kapott 1900-ban. hogy készítsen tervet a Dózsa utcai (korábban Bástya u.) terv testvérépületre. kétemeletes bérházra. Ezt a megbízott becsülettel el is végezte, de erre a városi mérnöki hivatal nem adott építési engedélyt. Ekkor fordult Erdélyi Lechner Ödönhöz, aki ekkor éppen a budapesti Postatakarékpénztár épületét tervezte, hogy készítse el az utcai homlokzati és a lépcsőház terveit. így került ismét Lechner kapcsolatba Szegeddel. Ekkor született meg a két zárt erkélyú, lendületes pártázatú. világoskékben uralkodó, ablakaival is díszítőhatást kifejtő homlokzatú épület. Az összhatás még jobb kiemelésére a köztes falmezőket fehér porcelánlappal borították. (Sajnos most elmaradtak) s ehhez kiemelten illeszkednek az indadíszes erkélyek. A lépcsőkorlátok indító oszlopai ugyancsak rendkívül szépen formáltak. Az egész épület a lechneri formavízió egyik legszebb megoldása, amelyhez a szegedi iparosok míves felkészültséggel járultak hozzá. Kosztolányisan szólva, tényleg olyan ez a palota^ mint egy megfagyott zenedarab. (A kirakatok jelen sportfotói igénytelen rendezésúek!) Lechner Ödön szerette Szegedet, ahol a főváros után legtöbb műve megvalósult. A Dugonics Társaság 1902. évi közgyűlésén többek között ezeket mondta: „Az üj anyagok új konstrukciókat, új formákat kívánnak. Most van itt az idó, az alkalom, hogy nemzetiségűnket belevigyük az építészetbe, a művészetek azon ágába, melybe ez ideig a magunk művészetéből semmit sem adtunk." Szegeden Lechner Ödönnel kezdődött a historizmus, a szecesszió, ami aztán követőinek alkotásaival számos csodaépületet eredményezett városszerte. Gondoljunk csak Kótay Pál, a felső-ipariskolai mérnöktanár. Raichl ./. Ferenc, Magyar Ede, Baumhorn Lipót, Baumgarten Sándor, Zielinszky Szilárd alkotásaira és műveik nyomán indukált szegedi kovácsmívességre, a vasvirágokra, amelyek szintén rangos alkotásai a kornak. Csak sajnálhatjuk, hogy Lechner Lillin Károly szegedi iparos számára tervezett háza a Stefánián nem valósult meg. pedig udvara bolognai árkádokat is felvonultatott volna. 1883-ból. Lechner Ödön és követői egyik nagy értéke, hogy új anyagokat használtak fel, s így a kerámiával, a pirogránittal, a porcelánnal, a színes üvegekkel, a fémmel bátor megjelenést adtak műveiknek, választékos ízlésre nevelték az építtetőket. Mindkét Deutsch-palota felújítása jól sikerült, díszítéseik megóvása és konzerválása is dicséretes munka. A két épület együttes felújítása (az előbbi 1987-ben történt) 65 millió forintbaTerült. Ez az épület, de az egész szegedi szeceszszió védelmet érdemelne. (Kár a fehér csempékért.) Idekívánkozik még egy megjegyzés: Erdélyi Mihály (aki előbb a Maros u. 13., majd a Felső Tiszapart 6. sz. alatt lakott) harmadik házát (Deák Ferenc u. 2.) Sebők József tervei szerint 1985-ben újították fel nagy gonddal korhűen, a városképet színesítve. BÁTYAI JENŐ * Wolf-háznak is nevezték, ugyanis Deutsch Erzsébetet (I)eutsch Emil lányát) 1905-ben Wolf Miksa földbirtokos vette feleségül. Schmidt Andrea felvétele Új köntösben a Lechner-épúlet