Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

1989. március 9., csütörtök 5 Az új földesúr Színes magyar film. Jókai Mór regényének motívumai alapján irta és rendezte: Lányi András. Fényképezte: Halász Gábor. Zene: Papp György. Főbb szereplők: Sinkovits Imre, Szarvas József, Für Anikó fh., Sinkó László, Takács Kati, Hegedűs D. Géza. A hóhér szeretetre vágyik — kihirdetik az általános amnéziát... A mondat Az új földesúr propagandaanyagában olvasható, több forgatókönyvi részlet, némi ismeretterjesztő történelmi-kronológiai áttekintés és fotókat illusztráló kérdés társaságában. Utóbbiak, vagyis a kérdések azok, melyek érzésem szerint még a nyitómondatnál is jobban érzékeltetik e fura-suta Jókai-földolgozás lényegét. „És ha minden másképp történt?" Ekképpen hangzik az egyik, talán szempontunkból a legfontosabb. Ki tudja, kérdezhetnénk vissza válasz gyanánt, ha ... Ha nem tehetnénk hozzá, hogy mindez azért így nem túl valószínű. Az új földesúr, melynek alapötletét Jókainak állítólag az egyszer darutollas uraságnak beöltöző Haynau adta, mégiscsak a levert forradalom és szabadságharc érzelmi romjain holmi béketrlanszparensek alatt berendezkedő, „gazdagodjatok" jelszóval operáló konszolidáció regénye. Lányii András filmje, noha nem kérdőjelezi meg ezt a Jókait, saját bevallása szerint azt szeretné elmondani, amit a regényíró jobbnak látott elhallgatni... Hogy ugyan mi lehet ez, csak találgathatjuk. Csak annyi lehet nyilvánvaló számunkra, hogy itt voltaképpen senki sem igazán az, aki. Látjuk pedig mindezt gyönyörű, festői, hangulatos, oly-kor szuggesztív képi atmoszférát teremtő felvételeken, ám hogy az egész mutatványnak mi az igazi belső lényege tartalmi, érdemi, kvintesszenTanulmányok a helyi önkormányzatról Tizenhat szerző különféle színvonalú dolgozata kapott helyet a Kossuth Könyvkiadónak Lehet-e közélet a lakóhelyen,? címmel, A helyi társadalom önkormányzati esélyei alcímmel, Bőhm Antal szerkesztésében megjelent gyűjteményes kötetében. Van, amelyik tolvajnyelven íródva aligha termékenyíti meg a gyakorlati közéletet Például mit kezdjünk ilyen mondatokkal: „Esetenként direkt participációs megoldások, referendumok vagy plebiszcitumok éltetik vagy módosítják a törvények hatalmát..." A direkt participáció magyarán a társadalom közvetlen beleszólását jelenti az igazgatásba, sót a törvényhozásba. A görög városállam közvetlen demokráciája mai viszonyaink közt természetesen nem valósítható meg, de a helyi önkormányzatnak számos olyan eleme igen, amely emlékeztet a közvetlen demokráciára, és alkalmas a képviseleti demokráciával szükségképpen járó torzulások kiigazítására, tökéletesítésére. Érthetően engem az érdekelt, vajon a város és vidéke kölcsönhatásának milyen lehetőségeit adja az 1983. évi tanácstörvény. Ez a harmadik tanácstörvényünk, de ez az első, amely először rögzítette a tanácsok önkormányzati szerepét Ka na Pál elemzéséből azti a megállapítását tartom legtanulságosabbnak, hogy a városkörnyéki igazgatási rendszer legfontosabb eleme éopen az eltérő helyi sajátosságok ós érdekek kifejezése és érvényre juttatása. Kilényi Gézától pedig ezt idézem: „A városi-községi közös tanácsot mint szervezeti formát általában alkalmazhatónak tartjuk a városok és szűkebb vonzáskörzeti gyűrűjükbe tartozó községi települések népképviseleti és igazgatási kapcsolatának kialakítására. Ennek a modellnek az a lényege, hogy a falusi település nem veszíti el községi jogállását, saját elöljárósága van, és megfelelő képviselete a közös testületi szervben. lakói pedig városi szintű szakigazgatási kiszolgálásban részesülnek." Bartók Irón a városkörnyéki bizottságok tapasztalatait elemzi. Hangsúlyozza az együttműködő feleknek; (a város és a községek vezetőinek) mellérendeltségét. Ez azt is jelenti, hogy a községi tisztviselők sem alárendeltjei a „körzetközpont", a város tisztségviselőinek, jóllehet a város szakigazgatási szerveinek tanácsadási kötelezettségei és ellenőrzési jogai lehetnek. Kara Pál szerint ez a városikörnyéki igazgatási rendszer, amely különösen a járási hivatalok megszűnése (1984) után vált országosan általáncssá, átmeneti, mert a tervezett kétszintű közigazgatásban megszűnik majd a városoknak a megyei irányításban való közreműködése Nagyon sajnálnám, ha így lenne. Az átmenetet nem visszafelé, hanem előre képzelem. A váro6környékrendszer ugyanis sima út lehet a közigazgatási rég sürgetett reformjához, a mai megyerendszer megszüntetéséhez, az Erdei Ferenc elképzelése alapján Bibó Istvántól kidolgozott városjárásrendszer megvalósításához. Bibó több változata közül ez látszik legegyszerűbbnek mind az átmenet könnyűsége, mind az életrevalóság szempontjából. Válogatott tanulmányainak 3. kötetében az 5. térképlap mutatja Magyarországnak korszerű, az önkormányzatot leginkább lehetővé tevő közigazgatási beosztását. Eszerint 88 városjárás (városkörnyék; ha tetszik, városmegye), 8 Budapest környéki járás és 34 alegység (részleges . középfokú központokkal) alkotná a hazai közigazgatást. A legkisebb megrázkódtatással a mostani városkörnyékrendszer térhódításával lehetne áttérni erre. Ezt célként távlatban akkor is ki kellene már most tűzni, ha nehéz viszonyaink közt megvalósítását el kell odáznunk. Nem így viszont a Szeged és az 1973-ban hozzácsatolt öt község kapcsolatának reformját. A taná-xtörvény már most rugalmas megoldást tesz lehetővé: az önálló községi önkormányzat, helyreállítását a községek elöljáróságainak meg a város vezetőinek a városkörnyéki bizottságokban való szoros együttműködésével. Az érdekes •tanulmánygyűjteményt ajánlom a megyei és városi tanács tagjainak, különösen az öt község képviselőinek szíves figyelmébe. Péter László oiája, kikristályosodott és végső jelenkori üzenete — legföljebb találgatni lehet. Hogy a győztes hatalom agyafúrtsága végtelen ? Hogy a másik oldal, az ájultságba dermedt nemzet ernyedtsége babonákba, mulajtérozásokba süpped? Hogy idővel dacos hallgatás sincs, csak megalkuvó sunyífás? •Mindez lehet igaz, ám közismert tények nem ás túl eredeti regisztrálásán túl nemigen láttat semmit. Ráadásul a dramaturgiai építkezéssel az alapötletből tisztán kivethető (átérteimezlés megvalósításával jócskán vannak 'bajok. Jószerivel az sem tudható, számolhatunk-e valamiféle, mégoly halovány • „áthallással" vagy sem. 'Nem mintha az ilyesmi történelmi tematika esetében mindenáron elvárható volna, viszont némi jelenkori értelmezés tisztasága többnyire nem árt. 'Mainapság pláne... Ami e bő másfél óra alatt megmarad: jó színészvezetéssel és a már említett szép képekkel afféle zűrzavaros, félig értelmetlen — mert mondandójában feleslegesnek érzett — film, amelyre érvényes ugyan a megállapítás, hogy az érzelmek egyféle maszkabálja — ám sajna, egyszerre még sok minden másé is. Például az indokolatlan, funkciótlan és nem is mindig érthető személycseréké. Leginkább pedig a kellőképpen végig nem gondolt históriai aktualizálgatás és irodalmi adaptáció keverékéé. Pedig Az új földesúr figurája és főleg a szellemes kifejezés — „általános amnézia" —, azaz az össznépi emlékezetkiesés akár örökérvényű, tipikusan ismétlődő modellnek is fölfogható a magyar históriában ... Domonkos László Vaszy Viktor — tanyán Sokszor hallani, könnyű nekünk újságíróknak. A téma az utcán hever Mondom én is, könnyű nekünk. Minden emberben van legalább egy riport, egy cikk, egy tárca, vagy elmélkedő, publicisztikai téma. Meg is ijedek, ha jól belegondolok, mert azonnal tartozásaim jutnak az eszembe: ha csak a jobbakat számítom is, akkor is tízmillióra rúg az adósságom. Sokan voltak, akikről élő korukban nem írhattam, de holtukban nem kerülhetem el őket. Vaszy Viktorral többször is találkoztam, de mivel a violinkulcsot a kapukulcstól jószerivel nem tudom megkülönböztetni, nem írhattam róla. Fényképezni fényképeztem, és amikor még a tévének is nyomtam a gombot, rövidke filmet is készítettem róla, de betűvel nem volt alkalmam hódolni neki. Sóhajtani is magamban szoktam csak: ha még egyszer olyan igazgatója lehetne a színházunknak! Az igazi adósság kiszámíthatatlan, akár a böjti szél. Balástyán jártam, abban a •tanyában, amelyikben a lóbarát Kovács Szilveszter és finn felesége lakik. Bemegy egyszer Eeva asszony a szobába, és kihoz egy finn képeskönyvet. Röpköd arcán a büszke boldogság, és meg is értem. Ki ne dicsekedne saját hazájával, főleg idegenben? Még mielőtt belelapozhatnék, visszaveszi, és kinyitja a legelején. — Dedikált könyv! — Akárkinek dedikálták, úgyse tudom elolvasni. — Lefordítom, jó? Nem pontosan, mert finnül értem, de nem tudom mindjárt a magyar párját. Szívből köszöntünk titeket, és szeretettel szeretnénk ezt a könyvet adni feledhetetlenül, amikor Magyarországon voltunk. Jó így? — Meg lehet érteni. — És tudja, kik adták a könyvet? Martti Turunen Kutatás a fold alatt A föld alá rejtett plasztikbombák a hagyományos aknakereső készülékekkel nem deríthetők fel, mert ezek csak a fémtárgyakat mulatják ki. Egy angol cég most olyan berendezést készített, amely nagyon rövid nadarímpulzusokat bocsát ki, s felfogja a földbe rejtett, bármilyen an|yagú tárgyról visszaverődő jeleket. Azért, hogy az e vizsgálat szempontjából érdektelen, sőt zavaró jeleket kiiktathassák, a felvevőkészülék memóriatárába beírják a plasztikbombák jellegzetes nadarvisszhangképeit, s a berendezés csak azokat a jeleket veszi figyelembe, amelyek ezekre a mintákra hasonlítanak. Az újfajta készülék a bambakeresésen kívül geofizikai és régészeti vizsgálatokra, s általában mindenféle föld alatti tárgynak a felkutatására alkalmas. karmester, és Tauno Nurmela, a turkui egyetem professzora. Nagyszerű emberek voltak. — Elhiszem. — Nem érti még mindig? Legalább nézze meg, ki kapta? Előbb azt nézem meg, mikor írták bele a szöveget. Nagyon régen, 1935. április 12-én. Akkor én még a világon se voltam. Hogy a két nagyszerű finn nálunk járt, bizonyíték rá, hogy Budapesten tették bele a szakasznyi kis ajánlást. Visszafelé viszem tekintetemet, akkor koppan a fölismerés: Viktor Vaszy! — Vaszy Viktor; Tudja maga, Eeva, ki volt ö? — Hogyne tudnám! Karnagy volt. Híres karmester. — Színidirektor is volt Szegeden. Hogyan jutott ide a könyve, tanyára? Soha nem hallottam róla, hogy tanyajáró lett volna. — Egy jó tanya nem a világ vége, abban sok minden lehet. — Árulja el, honnan vették? — A férjem talált rá a kisteleki bolhapiacon. Kedveskedni akart Kovács Szilveszter fiatal feleségének, megvette. Hadd lássa ő is, milyen volt hazája a harmincas évek legelején. Gyönyörű volt az akkor is! A könyvek útja kiszámíthatatlan, nem azt kezdtem tehát kutatni, hogyan juthatott el a zsibpiacig, hanem V-t, hogyan kerülhetett kapcsolatba karmesterünk a két finnel. Fölhívják a figyelmemet, hogy Meszlényi László írt róla nekrológot a Somogyi-könyvtári Műhelyben. Megnézem, csak annyi van benne, hogy kórusának többek között Finnországban is tapsoltak. Fölhívtam telefonon a tanár urat, ennél többet, sajnos, nem tud. Elsóhajtja magát ő is a telefonba: föl kéne már dolgoznia valakinek tisztességesen az egész életét. Eszébe jut sóhajtás közben, hogy a főiskolán szakdolgozatot írt róla Király István kürtművész leánya. Hívom őt is, a leány már végzett, Csabáné Király Edit a neve, és Szentmihályteleken tanít. Telefon oda, sajnos, erről az időszakról semmit nem tud. Nem marad más hátra, elsóhajtom én is Meszlényi László szavait: föl kéne dolgoznia valakinek a teljes életét. Addig, amíg élő adatszolgáltatók vannak. Egy ember, akit városunk énekesei naponta a legnagyobb tisztelettel emlegetnek, nem mehet feledésbe. Legalább ennyi haszna legyen a tanyára vetődött albumnak. A valóban szép könyvben egyébként kétszázharminckilenc fénykép van, hatnyelvű aláírással. Megtudhatja belőle a nyájas utókor, hogy a finn városok képe addigra (1934-ben jelent meg) kialakult már, és a századelő európai formáit mutatja. A tájképek föltehetően nem sokat változtak, legföljebb elámul a ma embere is, mert azt a rengeteg szigetet és tavat igazán nem lehetett könnyű összeszámlálni. A gerendákból ácsolt faházak ma is léteznek, a szaunákban is inkább csak a katlanok változtak. A faföldolgozás, amire a faúsztatás és egy üzem képe utal, ma is megvan, a füstös kémények azonban előléptek azóta ott is környezetszennyező tényezővé. A lappok földje azonban föltehetően változatlanul őrzi téli ridegségét, és a nyári báját. Eeva azt mondja, tíz évet-ők is eltöltöttek azon a vidéken, hatszáz kilométerre Helsinkitől, és a férfiak négyszögletű Sápkája, meg az asszonyok arcot is védő fityulája neki is ismerős. A hóba dugott fejű rénszarvas is. Nem azért dugja be a fejét, mintha a déli struccok példáját akarná követni, hanem azért, hogy a vastag hó alatt is megtalálja a zuzmót. Ismerős neki az egészen „földszintes" rénszarvasszánkó is, sőt a nyomában járó medvekutya is. Hatalmas jószág, arra való, hogy a réneket fegyelemre biztassa. A lélekmelegítő összetartozást is létrehozó vad vidéket, a mesék mesés földjét könnyű elképzelnünk mai színeiben. Jó lenne legalább azt tudni, mit láthatott belőle Vaszy Viktor Horváth Dezső Rossz vicc a cigányokkal A dorozsmai cigánytelepre több családhoz a következő levelet kézbesítette a postás: „Cigánycsaládok figyelem! 1989. március 4-én, szombaton délután 4 és 5 óra között Szegeden, a Dugonics téren a többgyerekes családoknak segélyt osztunk. Mindenkit szeretette|i várunk." Aláírás: N. F. Erre a felhívásra heten családostul elmentek az idézett helyre, a Dugonics térre, ahol a Fidesz, az MDF, az SZDSZ, valamint a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szövetsége és a Szolidaritás Munkás Szakszervezet demonstrációt rendezett a sztrájktörvény és A munka törvénykönyv módosítása érdekében. Szeged egyik legszebb terén körülbelül 100-200 ember gyűlt össze, közöttük a néhány cigánycsalád. A történet folytatásáról Szirtesi Zoltánt, a Hazafias Népfront Országos Cigánytanácsának elnökét kérdeztem, aki szegedi lakos. — Március 4-én, délután fél 4-kor Kolohnpár Miklós dorozsmai lakos felhívta a feleségemet telefonon. Felolvasta a levelet — azt már nekem. Kocsiba ültem, és a tömegdemonstráció vége felé érkeztem a Dugonics térre. A tömeg csendben állt, míg a néhány cigány engem várt Elkértem a levelet, majd megmagyaráztam, semmilyen segélyt nem kapnak. Rábeszéltem a félrevezetett embereket hogy békességben menjenek haza. — Nem voltak dühösek a becsapott cigányok? — Az volt a szerencse, hogy nem voltak ittasak, és hogy én otthon. Szegeden tartózkodtam, így le tudtam beszélni a feli heccelt embereket hogy balhét csináljanak. Talán, ha más mondja nekik, hogy becsapták őket nem hiszik el. Még azt is feltételezték volna: a tömeg már megkapta a segélyt, csak ók nem, mert cigányok, és ilyen esetben arra is képesek, hogy előveszik bicskájukat, mert hogy a dorozsmai cigányok hordanak iíyet. és nekirontanak az embereknek. — Ki írhatta az F. N.-es leveleket, mi a feltételezése? — Fogalmam sincs. A tömeggyűlésen odamentem az alternatív szervezetek képviselőihez, és megmutattam a levelet. Fel valtak háborodva, többen elnézést kértek, a levél ismeretlen feladói nevében is. Helyesírási hiba ngm volt az írásban, és pontosan ismerte a feladó a cigányok címét. Helyben adták fel a levelet, géppel írva. Provokációra gondolok, az a sejtésem, valaki, vagy valakik rendzavarásra akarták odahívni a cigányokat. Egyeseknek talán nagyon jól jönne, ha az alternatív szervezetek gyűlését megzavarnák az olyan tudatlan emberek, mint a levelek címzettjei, akik azt sem tudják, milyen társadalmi rendszerben élnek. Aljas manővernek tartom az egész eljárást, és aki a levelet szerkesztette, az biztos cigányellenes. — Tiltakozott Ön ezért vtKahol? — A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a közelmúltban ülésezett, és ott kiót kértem, felhívtam a figyelmet, ahhoz, hogy ilyen, esemény ne történjék meg még egyszer, a népfrontaktivisták nyújtsanak segítséget. Szóvá tettem a dolgot a szegedi rendőrkapitányság vezetőjének is, aki szintén fel volt háborodva. Mint az országos cigánytanács elnöke, kérem Magyarország összcigányságát, ha bárhol megismétlődne ehhez hasonló esemény az országban, ne vegyék fjgyelembe a meghívást. Mielőtt bármit tennének, kérjék ki a helyi cigányvezetők véleményét. Felvilágosítást kértünk a hatóságtól, vajon ilyen esetben mit tudnak tenni. Szö' ke Péter alezredes, a szegedi rendőrkapitányság vezetője eí mondta: — A lehetőségekhez képest megkíséreljük megállapítani a levélíró kilétét. Ebben az ügyben azonban nem követtek el bűncselekményt, sem szabálysértést, tehát nyomozást nem indítottunk. Amennyiben a hasonló szelllemű levélírás névtelenül folytatódik, vizsgálatot kezdeményezünk. Egyébként azt nem lehet kizárni, hogy valaki tréfát űz, tehát a levéilszerkesztés egyéni kezdeményezés. nem köthető csoporthoz. Sajno6, az utóbbi időben elszaporodtak a hasonló szellemű névtelen levelek. Halász Miklós 4 I