Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

1989. március 9., csütörtök 3 Tanácskozik az Országgyűlés lament csupán jóváhagyná a kormány programjának el­fogadásával), a köztársasági elnök nevezné ki a bírákat (az alkotmánybíróság tagjai és a Legfelsőbb Bíróság el­nöke esetleg elnökhelyette­sei kivételével, akiket az Országgyűlés választana), ő nevezné ki a fegyveres erők tábornokait, és ő lenne a hadsereg főparancsnoka is. A végrehajtó hatalom igy bizonyos fokig megoszlana a kormány és a köztársasági elnök között. Végül: a hatalom megosz­lásának negyedik dimenzió­ja az önkormányzati hata­lom. Különösen fontos ha­zánkban — történeti okok folytán is — a heflyi és a regionális önkormányzat valóságos működése. Abból kiindulva, hogy az önkor­mányzat minden formája a lakosság önkormányzata, al­kotmányosan kell biztosítani számukra a tényleges önkor­mányzat gazdasági feltéte­leit is. Végezetül: mit kér a kor­mány az Országgyűléstől? Mindenekelőtt tárgyszerű vitát, hiszen amúgy is sok a hangulati elem, az érzelmek és indulatok, valamint az intolerancia politikai éle­tünkben. Kérjük továbbá e tárgyszerű vitából kirajzoló­dó iránymutatást. Nem kér­jük, hogy szavazással, vagy anélkül válasszanak az egyes beterjesztett alternatívák között — bár természetesen semmilyen módon sem kí­vánjuk behatárolni a Tisz­telt Ház tevékenységét és döntéseit Természttesen úgy sem, hogy új javaslatokkaj és elgondolásokkal vegye­nek részt az alkotmányozás munkájában. Vannak azonban tárgykö­rök, amelyekben teljesen nyitva kell hagyni a vitát, véleményem szerint egészen az alkotmány egészére, vagy esetleg külön ezekre a prob­lémákra szervezett néosza­vazásig. Ilyennek tekintem Á lap üggyé vált A lap — Kossuth jóem­Iékezetű lapja — üggyé vált Szakonyi Péter szer­kesztő, egy az ötből, így emlékezik a hőskorra: az Országgyűlési Tudósítások újjáélesztésének ötlete ka­rácsony másnapján szüle­tett Január 2-án, 3-án Budán, egy lakásban né­hány újságíró, néhány ügyvéd elhatározta, „újra meg kell csinálni". Elég nagy nehézségekbe ütköz­tek. Az ötletet Berecztől Pozsgayig mindenki támo­gatta, a Minisztertanács hivatala is megadta volna a lapengedélyt, csak Sta-' dinger nem adta hozzájá­rulását. Am közben már állt a stáb, munkára ké­szen, a lapengedélyre vár­va. Ekkor Csöndes Zoltán (egyébként képviselő), a Szikra Nyomda vezérigaz­gatója azt mondta, nem érdekli, van-e vagy nincs lapengedély, vállalta a ri­zikót a posta viszont lap­engedély hiánvában a ter­jesztést nem. Nosza, » stáb 60-80 rikkancsot mozdított az először január 10-én és másnap, 11-én megjelent 50—50 ezer példány el­adására. (Vidéken a helyi n éo f ron tbi zotts á gok n ak kérték a segítségét. de azok nem tudták vállalni a terjesztést.) Krimibe illő jelenetek tarkították mun­kájukat végül is egy új­ságíró kolléga segítette ki óket Január 29-én kapták meg a 17-ére datált lap­engedélyt. Az első két valójában félillegálisan megjelent Országgyűlési Tudósítások Szegedre egye. temi6ták segítségével elju­tottak. Most március 8-án sta­bil szerkesztőséggel bír­nak, lapgazdájuk a Tudó­sítások Könyv, és Lapki­adó Kft. Igazán meglepő, hogy a monopol szerveze­tek rendkívül segítőkészek. A posta három vonalat adományozott rekordgyor­sasággal. az MTI telefax­szal adja az ülésszakon ké­szített jegyzőkönyvet s áttér a számítógépes jegy­zőkönyvből dolgozásra is, az MKI elsődleges köálési jogokkal .ruházta föl a la­pot Szóval minden 6zép és minden jó, kis szépséghi­bák azért akadnak. A ta­vaszi ülésszak kezdetére az országos napilapokat a képviselők megkapták a Parlamentben, hogy. hogy nem, az Országgyűlési Tu­dósítások csak 11 óra kö­rül iutott el a honatyák kezéhez. M. E. Állampolgár-automaták ? például az államforma kér­dését Ugyanez a helyzet a nemze­ti szimbólumok, különösen a címer ügyében. Heraldi­kailag tiszta a kép, szakmai szempontból tehát leginkább a koronás címer lenne elfo­gadható, amely a félreérté­sek elkerülése miatt — eny­nyit itt is hangsúlyozni kell — igazolhatóan a XIIL szá­zadtól már nem volt a ki­rályság jelképe, hanem az állam szimbóluma. A heraldikai — szakmai — érvek mellett azonban a elmer megválasztásában is közrehatnak a politikai és érzelmi motívumok, éooen ezért ebben is az egész nem­zetnek kell állást foglalni. — mondta végezetül Kul­csár Kálmán, felelősségtel­jes, jó vitát kívánva a kép­viselőknek. Az alkotmány-előkészítő bizottság állásfoglalása Gajdócsi István, az alkot­mány-előkészítő bizottság el­nöke mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy az alkotmány jogszabály le­gyen, vagyis, ideológiai és politikai deklarációk helyett mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazásban egyér­telműen alkalmazható jogi norma. Az alkotmányban intéz­ményesíteni kell az állam­hatalmi ágak elválasztását. A bizottság egyetért azzal, hogy a jogforrások közé fel kell venni egy új formát: az alkotmányerejű törvényt. A tulajdoni viszonyokat csak általánosságban indokolt szabályozni, ugyanakkor a szabályozásnak biztosítania kell a működőképes piaci gazdálkodás és a szabad vál­lalkozás rendjét. A szemé­lyiségi jogokat taxatíve fel­sorolva az alkotmány I. fe­jezetébe kell előrehozni. A tervezet az egykamarás rendszer mellett foglal ál­lást, Gajdócsi István mégis úgy vélte: átmenetileg a szi­lárd, többpártrendszerű po­litikai struktúra eléréséig felmerülhet egy — az ér­dekképviseleti szervek által létrehozott — második ka­mara működtetése. A köz­társasági elnöki funkciót ön­álló hatalmi intézményként célszerű szabályozni, ugyan­akkor kerülni kell az úgy­nevezett erős köztársasági elnöki intézményt. Űj al­kotmányos intézményként kell szabályozni, s az alap­törvénybe beépíteni az al­kotmánybíróságot, az állam­polgári jogok szószólóját, szóvivőjét és a legfőbb ál­lami számvevőszéket. A bi­zottság stratégiai fontosságot tulajdonít annak, hogy a tanácsok helyett önálló fe­jezetben kell a helyi ön­kormányzatok szabályait összefoglalni. A bizottságban kialakult állásfoglalás szerint az ál­lamforma meghatározásakor a népköztársaság vagy a köztársaság között kellene választani. Elképzelhető, hogy erről csak a társadal­mi viták után szülessen dön­tés. Követelményként fogal­mazták meg azt is, hogy ön­álló paragrafusban defini­álják az alkotmányszerűsé­get. A hatalommegosztás deklarálásán túl kívánatos felsorolni azokat az állam­hatalmi ágakat, amelyek ha­táskörük gyakorlása során nem nőhetnek egymás fölé. Határozottan el kell külö­níteni továbbá egymástól három — egyébként össze­függő — elemet. Ez a nép­szuverenitás, a hatalommeg­osztás és az államhatalmi ágak elválasztása. A bizottság foglalkozott az alkotmányban szabályozott nemzeti szimbólumokkal is. ,A címer ügyében azt aján­Qotta, hogy a társadalmi vi­tára bocsátott tervezet al­ternatív megoldást tartal­jmazzon, a Szent korona és a Kossuth-címer egyaránt szerepeljen a javaslatban. Az állampolgárságra vo­natkozó legfontosabb ren­delkezések között szólni kell arról — szögezte le Gajdó­csi István —, hogy a kül­földön élő magyarságért a Magyar Népköztársaság fe­lelősséget vállal, mégpedig elvszerűen és a kölcsönös­ség hangsúlyozásával. A bizottság úgy vélte: a koncepcióban szereplő em­beri jogek köréből hiány­zik az oktatás és a tudomá­nyos kutatás szabadsága, az információs önrendelkezési jog, illetve a környe2etvé­de'em ügye. A bizottság szerint az ál­lam népességére vonatkozó fejezetben kell szabályozni a nemzetiségek kollektív jo­gait. Itt kell rögzíteni, hogy a magyar állam megfelelő feltételeket biztosít számuk­ra, anyanyelvük, önálló kul­túrájuk megőrzése és fej­lesztése érdekében. A bizottság véleménye szerint a tulajdoni viszo­nyok szabályozása során arra kell törekedni, hogy azokat a lehető legáltaláno­sabban szabályozza az al­kotmány. Megítélése szerint taxatíven fel kellene sorol­ni a kizárólagos állami tu­lajdon körét. Azon túl pe­dig ki kellene mondani a tulajdoni formák egyenlő védelmét, és a formák kom­binálhatóságát. Végezetül Gajdócsi István állást fog­lalt a tervezet széles körű társadalmi vitája mellett. Az első napirendi pont vitájában felszólaltak még: Nagy József (Baranya m., 6. vk.), Karvalits Ferenc (2te­la m., 1. vk ), Korom Mi­hály (Bács-Kiskun m., 8. vk.). Bíró Miklós (Szabolcs­Szatmár m., 11. vk), Mon­dok Pál (Pest m , 26. vk ), Kárpáti András (Pest m., 22. vk.), Dobos Józsefné (He­ves m., 6. vk.), Kőrös Gás­pár (Bács-Kiskun m., 4. vk.), Balogh László (Pest m„ 29. vk.), Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár m., 8. vk.), Szabó Miklós (Békés m., 5. vk.), Séra János (Ko­márom m., 10. vk.), Varga Imre (országos lista). Ezzel befejeződött az ülés­szak első munkanapja. Csü­törtökön az első napirendi pontról folytatódik a vita. Háromszázhatvan érin­tett helyett mindenben hat­vannyolcan döntenek, saját sorsunk befolyásolására nincs lehetőségünk. Ennek az lett a következménye, hogy 40 ezer forint hozzá­járulás megfizetésére kö­teleztek bennünket. Móna­váTOsban sok az alacsony jövedelmű ember, a napi megélhetésünk, is gondot okoz. Ezekkel a sorókkal Kis­marton Ferenc — Répás ut­ca 28. — fordult szerkesztő­ségünkhöz, rajta kívül ínég tizenketten kérték a Móra­városi Csatornamű Társulat munkájának felülvizsgála­tát. Nemcsak tőlünk, hanem a KNEB-fől és az MSZMP KB-tói is. * Kismárton Ferenc kiáb­rándultan fogadott. — A KNEB-vizsgálat megállapította, hogy a tár­sulat megalakítása törvé­nyes vodt, az előírásoknak megfelelt. A vizsgálat ered­ményét összegezve megál­lapították, hogy a panaszom megalapozatlan volt, és té­ves adatokon alapult. Én ezt nem fogadom el, és tovább­ra ás azt állítom, hogy a tár­sulat alakuló közgyűlésén 359 érdekelt helyett csupán 68-an jelentek meg. * Azt ál­lították, hogy közülük ötve­nen 225 móravárosit képvi­seltek, azaz meghatalmazást kaptak. A meghatalmazás­ként kezelt okmány sem alakilag, sem tartalmilag nem felel rneg a követelmé­nyeknek. A meghatalmazok a meghatalmazottjukat meg­nevezni nem tudják. Szúró­próbaszerűen ezt ellenőriz­tük — öt embernél jártunk —, közülük egy állította, hogy a meghatalmazáson levő aláírás nem az övé, és senkit nem bízott meg képi­viseletével. Ez a tény ben­nünket bizalmatlanná tett. — ön szerint,.hogy kel­lett volna szervezni a csa­tornaépítési akciót? — A rendelet értelmében 51 százalékos többség ele­gendő ahhoz, hogy létrejöj­jön egy társulat. A mai gazdasági követelmények mellett szerintem nem lehet a maradék 49 százalékot ar­ra kötelezni, hogy 40 ezer forintot áldozzon a csator­naépítésre. Ez erőszak. Leg­alább kétharmados többség­re volna szükség. A kisebb­ségnek akkor is nagyon rosszul esik, ha tűzzel-vas­sal behajtják rajta a fenti nem kis összeget. Mi, száz­tizenkilencen nem léptünk be a társulatba, fizetnünk viszont kelJ. — És ha mondjuk ön nem kíván a központi csatornára rácsatlakozni? — Mégis ugyanannyit kell fizetnem! — Ilyen esetben miért nincsenek differenciált költ­ségek? — Sok háznál ezen a kör­nyéken még fürdőszoba kincs. Mégis zsebbe kell nyúlniuk. Elsősorban egye­dülélőkról, öregekről, bete­gekről van szó. Mi nem a csatornaépítés ellen ágá­lunk! A módszer, az erő­szak, a differenciálás hiá­nya bosszant bennünket. * Az ügyet vizsgálta többek között az Atikövizig ható­sági osztálya is. Lábdy Jenő osztályvezetótől és iBuza Ju­dit csoportvezetőtől kértünk információkat. — Méltányosnak érzik-e, hogy öl százalékos többség már fizetésre kötelezheti a kisebbséget? B. J.: Egy 12 évvel ezelőt­ti módosított törvényerejű rendelet értelmében ez tel­jesen szabályos. Ugyanezt mondhatom a meghatalma­zásról is. Tehát a társulat alakuló ülése törvényes volt — Panasszal, kéréssel ho­va fordulhatnak a lakók? — A társulati tagok a társulathoz, a többiek pe­dig a tanácshoz. — Miért nincs differenci­ált érdekeltségi hozzájáru­lás? L. J.: A jogszabályok erre nem adnak lehetőséget. Bár szociális alapion bárki kér­heti a felmentését. Haladé­kot is kaphatnak az igény­lők^ — Köztudomású, hogy Mónaváros nem tartozik a leggazdagabb térségek közé. L. J.: A társulás szükség­megoldás. A móravárosrtak joggal vetik fel, hogy a bel­városban mindent közpén­zen csináltak, utakat, csa­tornát, gázvezetést... Ilyen gazdasági körülmények kö­zött sajnos csak a lakosság segítségével tudunk céltér­ni. — Mintha az 1977-es tör­vényerejű rendelet már mó­dosításra szorulna... B. J.: Én ezzel egyetértek, mi szorgalmazni fogjuk a változtatást. * A társulatnak három fize­tett munkatársa van, az el­nök Katona Gyula — ő mel­lékállásban dolgozik —, a fizetése 5700 forint, és mel­lette a pénzügyi vezető, aki bruttó havonta 10 ezret ke­res. Adminisztrátort is fog­lalkoztatnak, havi 3 ezerért. — Hányan kértek önöktől fizetési felmentést? *""* Katona Gyula: Tőlünk ketten kértek, meg is kap­ták. A tanácshoz tizenheten fordultak, hárman ered­ménnyel, ketten piedig fize­tési halasztást kaptak. — Elmondaná milyen pénzekből épül a móraváro­si csatornahálózat? — A tanács 28 millió 200 ezret adott, a vízügyi alap­ból 15 milliót kaptunk, ala­kossági hozzájárulás pedig 14 millió. Nem fűzök kom­mentárt ezekhez a számok­hoz. — Nem érzi, hogy antide­mokratikus módon zajlott a szervezés? — Nem. Mi mindent meg­tettünk a lakosság tájékoz­tatásáért. — Miért nem hívták meg valamennyi érdekeltet? — Kicsi volt a hely... Bóklászom a Cserepies so­ron. A 27. szám alatt Pataki József szívesen beszél a csatomamizéni áró 1. — En nem bíztam meg senkit, hogy az alakuló ülé­sen engem képviseljen, őszöd, nem őszöd alapion szervezték az egészet. Tő­lünk nem kérdezték meg, kell-e a csatorna. Ránk erő­szakolták. 'Rengeteg az a 40 ezer forint. Igaz, 15 év alatt kell kifizetni. 'Városrende­zési szempontból biztosan jó, csak anyagilag nem bír­juk. Rengeteg a nyugdíjas, menjen be a szomszédba Székely Járiaméhoz. A néni 87 éves, a nyugdí­ja 3500 forint, egyedül él, senki nem segíti. — Jöttek Ide, és erélyesen rám parancsoltak, írjam alá a piapírt. Mit tehettem vol­na? Aláírtam. * Tehát minden törvényes, minden szabályos. Csak az állampolgárt néztük kisko.­rúnak, eszköznek, automa­tának. Azt hiszem, manap­ság egyetlen szent cél érde­kében sem lehet csellel, tűzzel-vassal téríteni. Bodzsár Erzsébet Allergia. Tipikus civili­zációs betegség. A szaktu­dományok fejlődésének köszönhető, hogy ma már adekvát vizsgálatokkal el­különíthetők az oly kelle­metlen tünetek okai. Renckívül sokfélék, szin­te fölsorolhatatlanok a túlérzékenységet kiváltó­anyagok. A gyapjú, a jód, a benzin, egyes gyógysze­rek, az epier a vadken­der. vagy a házi por az ismertebbek közül valók, de ki gondolta volna, hogy a rózsa és a hársfa illa­tától is szenvedni lehet? Szegeden közvád tárgya lett — ilyen értelemben — a kanadai nyárfa. A gyorsan növő fafajta dús lombjának árnyéká­ban jólesik hűsölni, hát még ha eszünkbe jut, mennyi oxigénnel dúsítják levegőnket! A kétségte­len érdemek azonban el­halványulnak a vattaszerű piihék nyári „hóesésekor". Sokunkat a paszta látvá­nya i® irritál, bár inger­lőbb, amikor beszippant­juk azokat. Tüsszogünk, krákogunk, csapkodunk, hadonászunk maguk kö­rül. kevéske eredménnyel. A nyárfák termőre fordu­lását. valóságos természeti csapósként éljük át: a la­kásokat nem lehet szel­lőztetni — ámbátor a zárt aolakokkal való védekezés is sikertelen kísérlet —, Pollencsapda szabad térben, piéldául a Sárgán, kockázatos bográ­csast főzni, de még egy pohár fröccs mellé is ki­ülni, úgyszólván bárhol a városban. Szélmalomharc az utcák! takarítása, sőt többet ártunk a piarban fürdött koszos, szürke pi­hék bolygatásával, mint használnunk. Úgyhogy he­teken át ott éktelenked­nek a pászko® kupiacok, ahol a könnyű szellők ép>­pien összerakták. Már vagy három éve forog a szóbeszéd, a nyárfa nem­csak esztétikailag kifogá­solható, termése allergi­zál is. Ha ez igaz. bűnös nemtörődömség eléje men­ni a nyárnak, állnak a termőre fordult fák vá­rosszerte . . A hír nem igaz. Mint arról Gyurko­vits Kálmán, a gyermek­klinika tudományos ta­nácsadója tájékoztatott, több száz spiecifikusi ellen­anyag-vizsgálatot és bőr­próbát végeztek. Arra a megállapításra jutottak, hogy az allergiás tüneteket nem a pihék okozzák, ha­nem a fűpollen. A pihék ártatlan közvetítők csu­pián, mint megannyi kis söprű, összeszedik az em­lített fűpiollent, ha az arra érzékeny, gyanútlan járókélő beszippantja, rosszul sesz. Aki nem íű­pwllenre érzékeny, annak orrnyálkahártyáin csak mechanikus izgalom ke­letkezik. Egyébként a bőr­klinikán végzett vizsgála­tok u -yanezt a diagnózist erősítették meg. Gyurko­vits doktor óva intett mindenkit! a kanadai nyárfák elleni dühtől, ha­ragtól. A vizsgálatok is­meretében valóban meg­gondolandó, kell-e pxánik­szc. ű nyárfairtásba kezde­ni Szegeden. Szerény vé­leményem szerint elég, ha szépen, komótosan, minden túlérzékenység nélkül fog­nak hozzá az illetékesek. Hogy mire az utolsó ka­nadai nyárfától is megsza­badulunk, akkorra az el­ső helyébe ültetett más fajta fa alatt már hűsölni lehessen. Jó hír: Szegednek is lesz levegőszennyeződést elórejeflzó készüléke. Az úgynevezett pollencsapda — Budapesten, az OKI tetőteraszán már ogy mű­ködik — időben figyel­meztet. milyen növényi eredetű allergizáló anya­gok vannak a levegóben. Kajári Irén, a megyei egészségügyi osztály veze­tője elmondta, a megyei tanács egy olasz céghez elküldte a megrendelést, s hogy a közel 300 ezer fo­rint értékű piollencsapidá­ra megvan a piénz. E. M. M ft

Next

/
Thumbnails
Contents