Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-06 / 55. szám

1989. március 9., csütörtök 141 Gazdasági körkép -1988 A fogyasztási szövetkezetek az elmúlt években szép eredményeket értek el a •külkereskedelmi , forgalomban. Akadt év, amikor közel 14 millió dollár értékű árut szállítottak külföldre. Igaz, ennek nagy részét mások, azaz külső kereskedelmi vállalatok adták el a világpiacon. Tisztességes haszonhoz jutva így. De miért ne tehetnék meg ezt maguk a szövetkezetek ? Miért engedjék át másnak a hasznot? Így született meg az ötlet: egy kft. keretében maguk is elvégezhetik a kereskedelmi, ügynöki munka t— öt alkalmazottal indult a Pentaco tavaly — kezdi a beszélgetést Tóth István ügyvezető igazgató. — Nem Négyszeres hozadék szeretnénk a gyorsaságot, a rugalmasságot veszélyeztetni azzal, hogy elnehezítjük magunkat. Hiszen éppen ez a legnagyobb előnyünk a kereskedelemben. Míg máshol, egy nagyvállalatnál átfut az információ a láncszemeken, addigra mi már válaszoltunk is, meg Is kötöttük az üzletet. A versenyben csak a gyorsasággal nyerhetünk. Az alapításkor a részt vevő szövetkezetek azt az elvárást fogalmazták meg a Pentacóval szemben, hogy az első (fél)évben tartsa el önmagát Ha tehát nulla körül teljesítettek volna, már eleget tettek volna a betétesek elvárásának. De nem így történt: — Ügy érezzük, sikerült bebizonyítanunk, hogy a szövetkezetek jó helyre fektették be a pénzüket. Most ugyanis 18 százalékos adózott osztalékot fizetünk ki a betétek után. Hogy ez mit jelent „banki" nyelvre lefordítva? Ha egész évre vetítenénk az eredményt, akkor ez a banki kamat négyszeresét hozta a szövetkezetnek. Ezért már érdemes volt kockáztatni. A számítástechnika tipikusan a kisszervezetek világa, hisz hihetetlenül gyorsan változik minden. A nyugati csúcstechnológia követésében nem lehet öt-tíz évet késni. A Szegedi Számítástechnika Kisszövetkezet 25 fős létszámából a naSzámítók gyobbik rész felsőfokú végzettségű, s 6-7 ember állandóan a fejlesztéseken dolgozik. A pályán egyre többen tülekednek, s mivel a gazdaságban egyre kevesebb pénz jut befektetésre, a fizetőképes kereslet nem nő a kívánt mértékben, túlki/f Kalandorok /# Formabontó esztendő volt a tavalyi a szövetkezeti mozgalomban is. Tucatszám alakultak át a hagyományos szövetkezetek kisszervezetté, hiszen így bérfizetésben, adózásban kedvezőbb sanszot biztosit nekik a rendelet. Ezt aligha vethetjük a gazdálkodók szemére. Azt már inkább, hogy a lehetőséggel nemcsak élnek, vissza is élnek sokan. Hiszen a kisszövetkezetek között is óriási a különbség. A gond elsősorban az újonnan alakult szervezetekkel van. A régiek ugyanis kellő vagyonnal, a termeléshez szükséges forgóalappal rajtolhattak. Nem véletlen, hogy hat veszteséges és öt „negatív tiszta eredménnyel" küszködő kisszövetkezet akad a megyében, s mind, kivétel nélkül újonnan alakult A szövetkezeti törvény ugyan kiköti a kellő garanciát de ezt a valótágban senki sem ellenőrzi. Ezért azután a „kalandorok" sem kímélik ezt a szférát: valós anyagi alapok nélkül, termelési kultúra hiányában, dé a gyors meggazdagodás reményében gombamód elszaporodtak a kisszövetkezetek. Igaz, néhány éve maga a Kiszöv is erőltetett menetben nyújtott segédkezet mindehhez. Most pedig kiderül, hogy többen a szállítókból igyekeznek élni, megszaporodott a sorban állás, a termelés is gondokkal küzd. A kéthavi részjegy, ami az alapítás feltétele, kevés ahhoz, hogy a termelést folyamatossá tegye. Tavaly így jelentkezhettek komoly problémák és veszteségek a szegedi Aliegrónál, a dorozsmai Építőszerelő Kisszövetkezetnél, a Rehabnál, a Napsugárnál, a Műkőnél. A hiányzó forgóalapot a legtöbb helyen még hitellel sem lehet megpatkolni, hiszen a kisszövetkezetek minimális vagyonára •nincs az a bank, amelyik biztonsággal hitelt adna. Nem véletlen az sem, hogy a frissiben megalakult kisszervezetek vezetői közül hármat is vizsgál mostanában a törvényességi felügyelet, a gazdasági rendészet. Persze ellenpéldák is akadnak. A többség ugyanis igyekszik gyarapítani vagyonát, biztonságossá tenni a termelést. Nem mindenkire igaz a tétel, hogy abból él. ámít elad a tagok feje fölül, hiszen tavaly a mérleg szerinti eredmény 21 százalékát helyezték tartalékvagycaba a kisszövetkezetek. Ez persze az átlag, ami nem zárja ki, hoigy vafnnak jócskán másként gondolkodók, ügyeskedők is. A kalandorokat azonban a piac előbb-utóbb kiszorítja majd a gazdaság színpadáról... nálat mutatkozik. Az 59 millió forint árbevételből úgy sikerült 19 milliós nyereséget kihozni, hogy közben 30 százalékkal csökkenteni kellett az árakat. Ezt csak úgy érhették el, hogy a keresett cikkből növelték a termelést, új piacokat kerestek, s új termékekkel jelentek meg. Az alkatrészbeszerzásberi Csak a turistaforgalom jöhetett számításba, más devizaforrások híján. Prototípusoknál elfogadható szisztéma, dé nagyobb sorozatnál már pazarló módszer. Mondhatjuk, majd az importliberalizálás megoldja ezt a gondot. Elvileg igen. de tarthatunk tőle, hogy amint most a turisták nagy szabadságukban nehezen kapják meg a devizát, úgy a kisszervezetek is találkoznak majd az ismert szólással: sajnos, elfogyott. A fejlődőképesség magyarázata a gyorsaság, ez az egyedüli előny. Az elhatározás és megvalósítás között nem telhet el 2-3 hónapnál hosszabb idő. E tempóra hajlandók az emberek, ha megkapják érte a fizetségüket. A jövedelemadózás miatt szűkült a más vállalatokhoz viszonyított nettó kereset különbsége. A tagoknak inkább a, célrészjegyre jutó osztalék az. ami igazából érdekeltséget teremt. A kicsik életképesebbek ? A

gazdaságpolitika formálói valaha úgy vélték, minél kevesebb számú és minél nagyobb méretű szervezeti egységbe koncentrálják a gazdaságot, annál eredményesebben fog az működni, és könnyebb lesz irányítani. Ennek az elvnek a jegyében, megyénkben ls hoszf.zű időn keresztül összevonások, egyesítések, a gyáregységi rendszer jellemezték a gazdaság szervezeti rendjét. A gyakorlati élet erre az elméletre is rácáfolt. Az utóbbi években a gazdasági élet szereplőinek száma újból ós gyors ütemben növekszik, az adminisztratív úton összeházasított nagy szervezetek részeikre válnak szét, új szervezetek alakulnak, és a szervezeti formák köre is jelentősen kiszélesedett. 1988 végén már 84 kisszövetkezet, 15 kisvállalat és 13 kft. tevékenykedett szűkebb pátriánkban, közel kétszer annyi, mint egy évvel korábban, több minő 9 ezer főt foglalkoztatva. Többségük ipari, vagy építőipari tevékenységet végez, de a gazdaság valamennyi más ágazatában is működik néhány kisszervezet. Részesedésük az előbb említett két ágazat létszámából nem lebecsülendő, az építőiparban eléri a 22 százalékot, az iparban pedig meghaladja a 12 százalékot. A gombamód szaporodó kisszervezeteknek valójában csak egy része új, most létrejött vállalkozás. Jelentős részük már korábban is működött, hagyományos vállalati vagy szövetkezeti formában, több esetben nagyobb szervezet részeként. Csak a kisszervezeti léttel járó előnyök, a gazdálkodás és különösen a bérezés nagyobb szabadságfoka vonzására alakult át kisszervezetté. Az iparban a korábban hagyományos formában működött, a többi ágazatban az újonnan alakult szervezetek vannak többségben a kisszervezetek között. Valójában a kisszervezetek köre is eléggé vegyes képet mubat létszámnagyság szerint, 10-20 fős, valódi kisüzemek és 2-300 fős középüzemek egyaránt megtalálhatók körükben. Az ipari kisszervezetek jelentős része — főként a hagyományos formát felcserélők — 100 fő feletti, és körükben kevés a 20 fő alatti, míg a többi ágazatban több 20 főnél kisebb van, mint 100 főnél nagyobb. A kisszervezetek gazdálkodása is vegyes képet mutat, megtalálhatók közöttük az igen eredményesen, hatékonyan dolgozók, a gyors ütemben fejlődök, és a nehézségekkel küzdők, az egyik napról a másikra élők egyaránt, összesített adataik azonban a hagyományos, nagyobb szervezetekkel egybevetve azt mutatják, hogy alapvetően lényegesen alacsonyabb tőkelekötéssel, közel hasonló termelékenységgel dolgoznak, ugyanakkor számottevően magasabb keresetet biztosítanak. Például az építőiparban közel 1200, a nehéziparban 2 ezer 200 forint átlagosan a különbség a keresetekben, a kisszervezetek javára. Jó néhány kisszervezetben kiugró nagyságrendű, havi 15-20 ezer forintos, vagy még ezt is meghaladó jövedelmet tudnak biztosítani dolgozóiknak. Á

ltalában rugalmasabban, gyorsabban reagálnak a piac támasztotta igényekre, nagyobb a kockázatuk is, nem rendelkeznek a költségvetési támogatások védőernyőjével. Jó vagy rossz döntéseik közvetlenül jelennek meg eredményükben, és a keresetekben ds. Arra a kérdésre, a kisszervezetek életképesebbek-e, mint a hagyományos nagyobbak, az eddigi tapasztalatok, a működés eltérő feltételei, a szabályozás különbségei folytán ma nem lehet megfelelő választ adni. Klonkai László. u KSH megyei igazgatója // Siess r A tv-reklám ismerős: ha eldugult a lefolyó, a „Siess" nevű aerosollal azonnal megszüntethető a gond, Elgondolkodik az ember, miért kell ezt ennyiszer szajkózni. A gyártó Automobil Gmk vezetői szerint kettős nyomást kell zúdítani a kereskedelmi vállalatokra. Az kell, hogy a vevő követelőzzön a boltban. A gyártó ajánlata kevés a sikerhez. Jóm aguk októberben kezdték e cikk gyártását, tavaly 100 ezret készítettek belőle. 20 ezret vett át a kereskedelem, mivel mindenki félt, hogy a nyakán marad az újdonság. Még a Skála Metró is csak száz darabbal mert nyitni. Ma már megtörtént az áttörés. Üjabb százezres sorozatokat ontanak a töltőgépek. A negyedéves, féléves kereskedelmi tehetetlenségi nyomaték, úgy látszik, kikerülhetetlen. Ügy tűnik, az idén ez lesz a kis cég „vivőterméke". Az 1983 óta működő vállalkozásnak minden évre volt ilyen, tavaly például a szilikonspray. A termékszerkezet megújítása folyamatos, most is 8-10 ötlet van a talonban. Micsoda különbség, eddig egyetlen gyártmányuk árát sem emelték. A magyarázat: amint az évek során emelkedik a nyersanyagár, a bevezetett termék darabszáma is nő, s mindig kevesebb általános költség jut egyre. Ha mégis a jövedelmezőségi szint alá merülnek, megszüntetik a gyártást. Üj terméket hoznak ki helyette. Hatalmas kockázata van e módszernek. először Ss ötletlel kell győzni, s a sietséggel egyenes arányban nő a bukás statisztikai valószínűsége. A termékek Jó része tőkésimport-kiváltó, mondhatjuk: bravó! Jó kapcsolatot sikerült kiépíteni keleteurópai cégekkel. Olcsó alapanyaghoz jutottak, de az ellentételt is olcsón kell késztermékben leróni, mondjuk, a hazai ár harmadáért. Eddig, amit a réven vesztettek, megnyerték a vámon. Az idén azonban már a beszerzésnél szerzett nyereséget különbözeti forgalmi adóként elnyeli az egyre élesebb költségvetés. A veszteséges exportot viszont nemhogy kompenzálnák, hanem büntetőadóval sújtják. Előállt az a fura helyzet, hogy jobban megéri dollárért venni az alapanyagot, mint rubelért. Ennek ellenére (félnek felrúgni az üzleti kapcsolatot, hisz mire „sikerülne", talán ezt az értelmetlen szabályt is eltörlik. Erdélyi vállalkozók Taxi Rövidesen eldől. Az úgynevezett „menekültek" honi integrálódása gyakorlatilag az első itt eltöltött perccel elkezdődött. Mármint a személyi adatok felvételével. A gyorsuló folyamat aztán hirtelen leállt: a munkába állóknak volt mire összpontosítaniuk. Később körültekinthettek a most már hazainak vállalt piacon. Ki-ki tehetsége és lehetőségei arányában tervezgetett is. S mivel az újrakezdő embert az idő másként szorítja, az Erdély Körben szerzett tapasztalataim rrtegosZtásávál vázolom fel azt a két próbálkozást, melyet jellemzőnek találtam az erdélyiek hozzáállására. Az Erdély Kör, a t>ugőnics András nevét viselő általános iskola hathatós segítségére építve. Ének a forrásról címmel összeállított egy olyan anyagot, melynek fő haszonélvezői az óvodások és elemi iskolások lehetnek — amennyiben a nevelők vállalják a befogadtatáshoz nélkülözhetetlen pluszmunkát. S miért ne vállalnák? AZ Erdély Kör vállalkozása újabb lépéseket sejtet: ugyanaz elképzelhető általános iskolások és gimnazisták számára is. Az erdélyiek egyik jellemzője a több szakmában való jártasság. Ezt próbálja kihasználni az a háróm fiatalember, aki — egyelőre a vállalkozói formát keresve — tetőfedéstől el egészen a háztartási cikkek javításáig mindennel próbálkozna, hlsien hárman hat szakmával rendelkeznek. Papírjaik honosítása folyamatban van, s mivel a rézbádogosság tudományában is jártasak, megrendelésben sem lesz hiány. Bátorságukat csak vállalkozói kedvük haladja meg. A magyarországi bankviszonyok és pénzügyletek terén való járatlanságuk nyilvánvaló hátrány, még nem bizonyos, hogy mindezt kompenzálja majd a helyzetüket követő és övező jóindulat... Mindenesetre: érdemes lesz figyelemmel követni próbálkozásukat. Bizonyára többen lépnek majd erre az útra, amennyiben lesz kire feltekinteni A vállalkozási hullám második újbóli nekilendülésének a terméke a magántaxi. (Az áttörést az éttermek szerződéses üzemeltetése jelentette.) Megjelenésével tulajdonképpen azonnal felszámolódott a hiányhelyzet egy addig igencsak hézagos szolgáltatásban. 1988-bart — vagy talán előbb — tótális kínálati piac vólt a taxinál Szegeden is. A drószlókón ritka az az óra, amikor nem várakozik CB-s szólításra vagy helyben beülő utasra a kocsik sora. A különböző fantázianévvel jelzett tömörülések látszatversenyt vívnak egymással. Azért nem igazi ez a vetélkedés, mert része lehetne az árverseny is. De inkább a városon belüli pontok elfoglalásáért, portások, étteremtulajdonosok „jóindulatának" megszerzéséért megy a vetélkedés. A tarifa csaknem egyenlő. A pénz meghatározó. Hiszen előfordul, hogy gyanúsan gyorsan váltják egymást egynémely fuvarozó mérőóráján a számok. Aligha megengedhető, hogy ilyen szolgáltatást valaki számlatömb nélkül végezzen és az utas kérésére ilyen bizonylatot ne tudjon adni. Pedig előfordul ilyen eset is városunkban. Szegeden ma háromszáznál több magánfuvarozó dolgozik. Az életszínvonal esése — egészen bizonyosan — az ő piacukat is szűkíti. Hiába próbálnak többet dolgozni a következő időszakban, ezzel csak a várakozó sört hosszabbíthatják. Ezt a vállalkozást azönban — egyelőre — igen kevesen adják fel. Tehát vannak még a csökkenő forgalom mellett is az ári m tartalékok, ca ma:; területe ken alig látszik áz Igazán jövedelmező váilalkoi.j., lehetősége. 1 Az összeállítást készí. | tette: Bőle István, Pataki Sándor, Rafai Gábor, Tóth Szeles István, karikatúra: Németh György.