Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

8 1989. március 9., csütörtök # ® # Szegények és gazdagok AZ ÁTALAKULÁS FÖLDEÁKRÓL NÉZVE DMI magazin PODMAN1CZKY SZILÁRD a fű van csak veled látod a letarolt kék eget a földön a virágok összetolt levelét egy madarat látsz a levegőbe fúródva és elveszted látni az arcodat tekinteted választ el tőle nem történik másként a füvei amit egy lélegzet tarthat szárazon mint ha szemedre harmat zuhanna elgondolnád a hangod hogy megtartson a hóval borított ünnepen semmi ijesztőbb a beszédnél kitaszít, hogy megnevezhessen egy hajnalban benne van minden amit a világ a szemekben rejteget visszahívni a színt egy faághoz a szavakból kinnrekedt üzenet látod a letarolt madarat a földön az arcod tenyérnyi helyét egy virágot látsz a kezedbe fúródva és elveszted látni a reményt SZEGEDEN KEZDŐDIK A KONCERTKÖRÚT Világsiker előtt az East? m M S1Í1ÉÍ1 ÉP & . :• mwm jymf ^ || mg i mmmmm ,-Í ym^m 'j f m/ •»* ' • ' v - • fj-l fz'&i*- 4- v mEI m ) . .. $ W * V; ' f \ \ * • \ X - /i^ • Mi látszik a szemekből? Elszánt bizakodás a sikerben? (Balról: Pálvülgyi Géza, Dorozsmai Péter, Takács Tamás, felül: Móczán Péter és latrai Tibor.) Az East együttes Szegeden alakult meg 1975-ben. Ezen a tényen kívül mást már nemigen lehet elmondani a társaság szegcdi vonatkozásáról, ennek ellenére az igényes zene kedvelői azóta is szegedinek tartják az együttest. Ehhez talán annak is köze van, hogy zenéjük hangzásvilága a folyamatos fejlődés mellett megőrizte „eastes" mivoltát. A magyarázatot e tényre nem nehéz megtalálni: az alapító szegcdi tagok egyikének nevében rejlik. Móczán Péter azon kívül, hogy baszszusgitárosa és zeneszerzője a csapatnak .a- kezdetektől fogva menedzser is. Ugyanakkor misszió is az, amit foly tat, hisz szinte vallásos hit kell ahhoz, hogv valaki az igényes zene (egyáltalán: igényes kultúra) ellen folytatott több évtizedes állami hadjárat ellenére is talpon tudjon maradni — megőrizve hitét abban, amire az életét tette. Amikor Móczán Péter legutóbb Szegeden („itthon") járt. beszélgetésünket éppen az előbbiekből táplálkozó kérdés vezette be. — Péter, gondolod, hogy egy ilyen érték nélküli világban a ti lélekre ható, elmélyült zenétek tud közönséget vonzani? — Éppen azért gondolom, hogy sokakat érdekelhet a zenénk, mert az emberek kiábrándultak. S a kiábrándulás felénk vezetheti őket. Ez a zene talán kiutat jelenthet. — Hol tart most egyébként az East? — 1987-ben lejárt az MHV-val kötött. öt nagylemezre szóló szerződésünk. amit nem újítottunk meg. Dobosunk. Dorozsmai Péter Tom-Tom nevú stúdiójában vettük föl a hatodik lemezünk anyagát, amit a Ring kiadó adott ki. Szerelem sivataga címmel. E lemezünk bemutató turnéja éppen Szegeden indul: két év után koncertezünk ismét. Hadd mondjam el azt is. hogy — némileg kalandos úton — összejöttünk egy híres producerrel, az osztrák Róbert Pongerrel, aki arról nevezetes, hogy Falco producere és zeneszerzője volt korábban — ó tette híressé az osztrák énekest. — Mit reméltek ettől a kapcsolattól? — Sokat. Hároméves szerződést kötünk Pongerrel. Csúcstechnikát képviselő stúdiójában — ami Európa legmodernebb ilyen létesítmenye — készül elsó kinti nagylemezünk. Varhatóan az év elsó felében megjelenik Nyugat-Európaban. — Ez a szerződés nagy dolognak számit a magyar könnyűzenei életben? — Egyedülállónak. Talán az Omega korábbi nyugati megjelenése volt ehhez hasonló. A külföldi kapcsolatoknál rendkívül fontos, hogy legyen olyan ember, aki a zenénket el tudja adni. És Róbert Ponger éppen ilyen valaki. Csupán lemezünk stúdiómunkáira kétmillió schillinget költ. A cége kiadó és forgalmazó is egyben. Egyszerre jelenik majd meg a zenénk hagyományos és CD-lcmczen. valamint kazettán is. A korábbi, bizonyos területekre szóló szerződésekkel szemben a miínk az cgísz világra érvenyes., tehát például Japanban és Amerikában is lehet majd East-lcmezt vagy kazettát kapni. — Jó esetben mit jelenthet ez? — Tisztes sikert. Amihez szerencse is kell azon a rengeteg pénzen kívül, amit producerünk ebbe a vállalkozásba fektet. — Magyarországon, a ti esetetekben nem egyszerűen tisztes, hanem nagy sikernek számít, ha 40—50ezer lemezetek elfogy. Mit jelenthet hát Nyugaton számszerűleg a „tisztes siker"? — Egymillió eladott példányt. És ezzel még nem lennénk a slágerlisták közelében sem. Azt továbbra is hangsúlyoznom kell. hogy rétcgzenéról van szó, azzal a különbséggel, hogy kinn összehasonlíthatatlanul nagyobb a piac. — Korábban azt hallottam tőletek: az East-ból nem lehet megélni. Gondolom, ez megváltozna, lm sikerülne odakinn befutnotok. — Itthoni.lemezekből még a legjobbak sem tudnak megélni. A kinti siker nekünk évekre biztosítaná a nyugodt munka lehetőségét és később lényegesen elónyösebb szerződéseket köthetnénk. — Ha már a nyugati példáknál tartunk: a legnagyobb együttesnek is ráfizetésesek a koncertjeik — állítólag. Csupán azért csinálják a zenészek, mert a lemezeladásokból „egyenesbe" juthatnak. Hogy van ez a Ti esetetekben? — Hogy lehetne másképp, ha azt vesszük, hogy a technika ugyanolyan, s ugyanannyiért, mint a kintieké, a jegyek árai viszont össze sem hasonlíthatók? A koncert azonban hozzátartozik az életünkhöz: egyszerűen szeretünk zenélni. És kiállásban is szeretnénk fölvenni a versenyt a legjobbukkal. És az is célunk, hogy a lemezeink hangzása minél inkább visszaadható legyen koncerten is. Ezért Magyarországon fellelhető legmodernebb hangés fénytechnikát fogjuk alkalmazni, komputerről vezérelve. — A lemezen 10—12 szintetizátor is megszólal egyszerre, billentyűsötök azonban koncerten természetszerűleg csak eggyen tud játszani. Hogy tudtok akkor lemezminőségei produkálni? — A szintetizátorszólamok előre programozottak. számítógép vezérlésűek — S ez nem veszi el a koncén „élő" hangulatát'' — Nem. mert e programok menet közben változtathatók, lehetőséget adva az improvizálásra. — Ki kezeli a komputert? — Dorozsmai Péter a zenekar „atomfizikusa". — S a dobok közben „árván" maradnak ? — Úgy vannak kitalálva a számok, hogy van ideje az átprogramozásokra. Ezzel együtt persze óriási precizitást követel a játék. — A; Eastnél korábban mindig az volt a fő kérdés: kell-e énekes vagy nem. — Végleg eldőlt a dolog: Takács Tamás személyében szerintem az ország legjobb énekese van nálunk. Nagy része van abban is. hogy létrejött a nyugati szerződésünk — az énekhang ott talán még fontosabb, mint nálunk. Azt is hadd tegyem hozzá: az elsó olyan énekesünk, aki alkotó társ is a zenénkben. — Kikből áll még a mai East? — Dorozsmai Péter dobol. Pálvólgyi Géza játszik a billentyűs hangszereken, Tátrai Tibor gitározik, s továbbra is én vagyok a basszusgitáros. — Említetted, hogy két év után koncerteztek újra, s éppen Szegeden lesz a kezdet. — Március 6-án, este 8-kor a Szabadság Moziban lepünk fel először. Azért éppen ott, mert az előbbiekből is következően számunkra színházi körülmények szükségesek. Ahhoz viszont nem járultak hozzá, hogy a nagyszínházban lépjünk fel. A koncert elején egyébként — s a koncerthez kapcsolódóan — Bródy Gábor Mozgástanulmányok címú rövidfilmjét láthatja a közönség. Műsorunk a legutóbbi lemezek anyagából, s régi számok újrahangszerelt változatából áll össze. — Véletlen, hogy éppen Szegeden kezdtek? — Nem. 1986 novemberében léptünk itt fel utoljára, s azóta is-várjuk a találkozást. Itt mindig fogékonyak voltak a zenénkre. BALOGH TAMÁS Ha kemény rockot járnak az idegeim, vagy meghal bennem a zene, mindig hazamegyek Földeákra. A vaskos beszédű, ám kegyetlenül őszinte falumbeliek közt rendre feltöltődöm, új erőre kapok. Már a vásárhelyi buszállomáson megszólítanak. — Hazajössz, koma? Megismerem Gyenge János volt községi párttitkárt, régi cimborámat. Harsány, mint mindig. Rögtön belevág az elevenbe: — Jó. hogy megláttalak! Mondjad már, te közelebb vagy a tűzhöz, mi sül ki ebből a kalamajkából? Megkergül az ember a mostani hírektől. Volt az a pasas a tévében, akit hazugságon fogtak, hisz nemhogy 18, de egyetlen hullát sem leltek a román határon. Nem látom kinyögni a nevét. Ahogy kezdett mosakodni, csak tátottam a számat, már azt hittem, neki lesz végül igaza. Én nem adnék szót neki, ez hétszentség. — Te még mindig a régi nótát fújod? Kutyagumit se ér az olyan szabadság, amelyben csak a veled egy húron pendülök beszélhetnek. — Szájalnak itt sokan. Volt a kultúrházban nemrég egy tudomis én miféle gyúlés, odaólálkodtam fülelni, de nem ismertem felét sem a zajongóknak. Ott cifrákat mondtak ám, hallod. — Milyeneket? — Hát... tudod te. — Ne tojj be pajtás, nem te vagy útjukban! — Tudom. Nálunk szemtől pofába ment mindig, ami nem tetszett, így hát a lacibetyárok kikoptak mindenhonnan. Hú. jó, hogy eszembe jutott, miféle ember az a Király Zoltán? — Rendes. Több olyan kéne. Neked mi a bajod vele? — Semmi a világon. De van, aki szidja. — Tudod, ebben az országos méretű diskurzusban sok éretlen beszéd is elhangzik. Ám ahogyan a fölhúzott zsilip alól dübörgő vízár elcsendesedik végül, úgy lassan az emberek is elunják a vitát, és azt mondják egymásnak: most már nézzük, miből élünk, és dolgozzunk! Te hogy látod? Vakaródzik. — Én azokra haragszom nagyon, akik ennyi bajt csináltak, akik csaltak-loptak. (Neveket mond). — Igazad \an — mondom a szeme közé. — Az ilyen „elvtárs-urak" anynyi kárt okoztak, hogy szinte föl se mérhető. ( Indulnék, ám fogja a kabátom ujját. — Mit szólsz Pozsgayhoz? — Azt hiszem, ajövó egyik pillére. Wéber Mátyás földeáki tanácselnök fiatal, széles látókörű, energikus kommunista. „Bennszülött". Vannak nála. és az előszobában is várnak rá. Sebaj, a téma itt is folytatható. Mintha hangosan gondolkodnék, eleresztek egy gyújtómondutot: — Mit hallok! Földeákon gond egy szál se? Mintha belecsíptem volna, úgy fordul felém a három ifiasszony egyike. — Ne haragudjon, de úgy veszem ki a szavából, hogy csak a rossz érdekli. Nekem ez nem tetszik. — Jó, jó, de azért be ne kapjon, lelkem! Hát úgy nézek én ki, mint akit csak a hibák érdekelnek? — Nem tudom, kihez van szerencsém, de megmondom, idehallgasson, a szemibe: aki mindent fekete pápaszemmel néz, az szerintem nem igazi magy ar ember. Gyűléseken senkinek sincs most szava a megtollasodott, kiglancolt faluról. Villany, vízvezeték, gáz, járda. Autók. Minden második háznál hűtőláda. Nézzen szét! Kievickéltünk az elesettségból, mégis kezdődik megint a hőbörgés. Szegénység! Van az is, hogyne volna, de szerintem mindig is lesz, ilyen az élet természete. Nézek a kipirult menyecskére, és megjegyzem: — Maga nagyon nagy kommunista. Igaz? — Dehogy is vagyok én az. De látom, amit látok. Eh...! Abbahagyja. Alig tudja palástolni, hogy neheztel, pedig még be sem mutatkoztam. Ezt a korosztályt nem ismerem — szemtelenül fiatalok. Nagy Istvánné tanácsi alkalmazott. Alig várja, hogy szólhasson ő is. Azzal kezdi, hogy ismer engem, jártam már itt, emlékezik, tudja, idevalósi vagyok. Aztán rázendít, hogy utálja a politikát. Igaz, nem élnek rosszul, két gyerekkel azonban nagyon nehéz, elképesztő drága minden apró holmi. Panaszkodik, mintha kötelező volna, miközben csupa mosoly a szeme. Egész lénye a kiegyensúlyozott, harmonikus házasságban élő nők reklámja lehetne. Kitárul a szemközti ajtó. Az elnök elnézést kér a rá váróktól és betessékel. Végighallgat, gondolkodik, majd megszólal: — Voltam én is a szabad demokraták alakuló gyűlésén, lehettünk vagy kétszázan, a fele nem volt idevalósi. Elhangzottak nagyon kemény dolgok. Azt hiszem, több is lett volna, ha nem vagyok ott. Hiába, ismernek a falusiak, tán bíznak is bennem, a régi gyakorlat azonban messzire vetíti sötét árnyékát. Sok igazságot elmondtak ott, amivel nincs értelme vitatkozni. De ennek a falunak nagy biztonságot ad önerejének tudata, ami azt jelenti, hogv nem ül fel egykönynyen a kívülről áramló nézeteknek. Áz itteniek jól megrágják azokat, mielótt magukévá teszik vagy elutasítják. A szegénység felól érdeklódóm. — Egy biztos: lassan, de nagyon is érezhetően fokozódik azok száma, akik tanácsi támogatásra szorulnak. Tavaly a második fél évben 700 ezer forint szociálpolitikai segélyt osztottunk ki. Mintegy 500 segélyezett 30 százaléka azonban nem magatehetetlen öreg, hanem több gyermeket nevelő fiatal szülő. Szerintem — figyelembe véve természetesen a negyvenéves fejlődést és a nagy ra nótt igényeket — az idei szegénység, a 4200 lakost számláló két Földeákon, az 1938. évinek felel meg. És ez szomorú. A betétállomány szintén arra vall, hogy a szegénység terjed. Cirka 80 millió forintra rúg a lakosság megtakarítása, ám tíz—húszezer forintos kisbetétes már alig akad. Dominálnak a százezresek. meg a félmilliósok. Borka Pállal a „Pramonát"-ban találkozom. Pirospozsgás dalia, divatos frizurával. Állandó derű az arcán, látszik: maga a megtestesült életkedv. Nem dicsekszik, de elégedett. A téesztól bérbe vett öt esztendőre öt hold földet úgy, hogy a holdankénti 9 ezer forintot köteles évente előre leróni. Ha zöldséget termel, nem kell adót fizetnie. A tavalyi aszályban „csak" 60— 70 ezer forint jött be neki egy hold dinnyén, de ha bevág egy jobb év, többet is tud produkálni. Neki tetszett, amit azon a 200-as gyűlésen beszéltek, de nem szólalt föl, nehogy amiatt esetleg fölmondják a szerződését. Az asszony kitartó tévénéző, nagy benne a zavar és az ijedelem. — Gondoltam, írok nekik — kezdi —, hagyjanak bennünket élni, ne lázítsanak folyton. Nem tudom, kik azok. akik most mindent lefitymálnak, örökké keseregnek, szidják mindazt, amit eddig dicsértek, de eltúlozzák, hisz mi alig éreztük Sztálin meg Rákosi disznóságait. Két kis nyugdíjunk kitesz majd nyolcezer forintot, a kert besegít, szépen megvagyunk. Imádkozok minden este, nehogy azok a nagyhangúak aláássák az államot. Tudja, az uram párttag, de mi csak szegények voltunk, mint a többi falusi. Ez is bún? Letelik az idó, megyek a buszhoz, fújom az ország nótáját. Nincs se füle, se farka, s minthogy észreveszem, abbahagyom. Hiába. Pár perc és szól megint a beépített hangszerem. Ráhagyom, hadd szóljon... F. NAGY ISTVÁN VECSERNYÉS IMRE Hó Ujjaimban alszanak az angyalok, havatpelyhez minden, amihez érek, a gőzölgő hűslioz odafentek a szagoktól szelídülő farkasok. Én nem ebben a mondatban élek, csupán kiírom magamból a bort, hisz ez az egyetlen biztos alkalom arra, hogy azonnal hazatérek. Már falkákban járnak utánam, pedig árnyukról lemondanék végleg, s ha belőlem is zabálhatnának, rajiam hét szívet követelnének. Nem hiszem azt. hogy egyszer is láttam, nincs arca. Nincs arca a reménynek.