Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-31 / 76. szám

1989. március 31., péntek 3 Magyar-jugoszláv együttműködés Általánosan megkezdődött a cukorrépa vetese a baranyai gazdaságokban. Az idei tavaszon minden eddiginél nagyobb területen — csaknem 11 ezer hektáron — kerül földbe ennek a fontos ipari növénynek a magja. Az elmúlt évhez képest egyharmadával nőtt a termőterület, s ezzel a cukorrépa a baranyai mezőgazdaság egyik vezető növénye lett. A nyáriasan meleg időjárás kedvez a munkának. Az előző napok, hetek esőzései végre átáztatták az aszály sújtotta országrész földjeit, s a gyökérzónáig megtelt nedvességgel a talaj. A böjti szelek és az erős napsütés azután felszárította a cukorrépalábiák felszínét annyira, hogy rámehettek a gépek. Baranya az utóbbi években, az eredményesnek bizonyult magyar—jugoszláv határ menti cukorkooperáció hatására, az ország egyik legjelentősebb cukorrépatermelő megyéje lett. A határ menti együttműködést két nagyüzem szervezi : a mohácsi Üj Barázda Tsz és a Szigetvári Állami Gazdaság. Az általuk irányított termelési-értékesítési integrációban 34 agrárüzem vesz részt Baranya, Somogy és Bács-Kiskun megyéből. A várható 400—450 ezer' tonna termés körülbelül kétharmadát a jugoszláv, egyharmadát hazai cukorgyárak dolgozzák majd fel. Környezetvédelmi beruházások Nem hagyja ei tisztítatlan szennyvíz a Fűzfői Nitrokémia területét. Egy nagyszabású környezetvédelmi beruházási program keretében legutóbb két új biológiai derítőt, már korábban pedig egy korszerű hulladékégető rendszert helyeztek üzembe, s ezek teljes biztonsággal óvják a gyár környékét a szennyeződésektől. A Nitrokémiából a Balatonba több mint tíz éve egyetlen csepp szennyvíz sem jut, most a környéken lévő többi vizeket is megkímélik mindennemű szennyeződéstől. Kontárképző? Leértékelt mesterek Vélemények számokban és százalékokban A Kisiparosok Országos Szervezete január l-jétől ..üzemelteti" Szegeden is az oktatási és szakmafejlesztési köepontot Hogy mi a „nehéz." nevű intézmény feladata? — Elsősorban a kisiparosok: átképzése, és a külső érdeklődök, képzése—mondja Erdei János kirendeltségvezető. — Jótékonyság, vagy üzleti vállalkozás a felnőttképzés? — Az országos hálózat már négy éve működik, éveken át a Kiosz-tól tetemes támogatást kaptunk. Az iüen azonban már a :*iját lábunkon kell megállnunk. Pénzügyileg önállóak lettünk. . „ fiiért volt szükség egy újabb intézményre? — Ezt a munkát eddig a Ki asz-ok ia végezték, de nem ilyen intenzitással, nem ekkora erővel, mint mi. ök inkább az érdekképviseletet látják el, mi pedig a felnőttképzésben igyekszünk segíteni a kisiparosokat és a külső érdeklődőket, hiszen a fokozódó munkanélküliség, a piaci verseny erre ösztönöz bennünket' — Hogyan látnak munkához? — Elsősorban tanfolyamokat szervezünk; Például a rokonszakmákban biztosítjuk, hogy külön szakmunkásvizsga nélkül mestervizsgát szerezzen valaki. — Például ácsból kőművesmester lehet valaki? — Igen. Százötven—hatszáz. órás tanfolyam után. és az is követelmény, hogy az eredeti szakmából már meglegyen a mestervizsgája. — Nem félnek, hogy ez a szakmák leértékelődéséhez vezet? — Sokan olyan szakmába js beleártják magukat, amire eddig nem is volt jogosítványuk. Akkor már ess a megoldás is jobb. De új szakmákat is oktatunk: bőrdíszművest. esztergályost fényképészt is képzünk a tanfol várnáinkon. — Elég ehhez néhány óra? — Bizonyos szakmákban igen. Például a manikűrös, a pedikűrös, a virágkötő, az elektrokozmetikus nem is igazi szakma ma még. A rokonszakmák mesterei bármikor kápnak rá jogosítványt. — De vajon az 54 szegedi munkanélküli elhelyezkedési esélyeit mindez mennyire növeli meg? — Sok embernek kell új szakmát szereznie, hogy jobban el tudja adni magát a munkaerőpiacon — mondja Vladiszavlyev András, a munkaügyi szolgáltatóiroda vezetője. — De ezt ma már saját pénzen, saját idejének terhére kell megtennie a szorult helyzetben levőnek. Képezzék saját magukat az emberek, hiszen ettől függ a jövőjük. Három kereszt Egyik szakember mesélte, hogy olyan munkanélküli kereste fel a szomszédos megye munkaközvetítőjét, aki az adatlapra három keresztet bigygy esz tett oda „névjegyként". Hogy ebben nincs semmi meglepő? Legfeljebb az, hogy 1962-es SZÜT letésú fiatalemberről volt szó. Vajon az ilyen munkás milyen eséllyel indul a munkaerőpiacon? Vajmi kevéssel. Ha egyet is kell érteni azzal, hogy nálunk nem válhat életformává a mun-r kánélküliség, azzal már aligha, hogy az egyébként is problémákkal küszködő, csökkenő színvonalú szakmunkásképzést tovább gyengítsük. Hol vannak ma már azok az egykor nagy tiszteletet kivívott mesterségek, mint a kőműves, a lakatos, az ács? Elképzelem, hogy egy-egy tafolyam után vajon milyen munkát adnak majd ki a kezükből a frissen végzett „szakemberek?" Gyanítom, féldeci nélkül is ferde lesz a fal, csöpög a csap. Sokat beszélünk mostanában arról, hogy vissza kell adni a szakmunka becsületét. De ehhez elsősorban a színvonalat, a mesteremberrel szemben támasztott követelményeket kellene először magasabbra emelnünk. Az biztos, hogy egykéi száz órás tanfolyamon ezt aligha lehet megtenni. Rangot, tiszteletet a munkának csak komoly tudással, felkészültséggel lehet kivívni. A „gyorstalpalók" kora ugyanis ma már lejárt. Ezt is tudomásul kellene vennünk, nemcsak a fenyegető munkanélküliséget... — Tanfolyamon, vagy iskolában? — A munkaerőpiacon, ia kezd kialakulni a verseny. Mindenki ott helyezkedik el, ahol tud. Sajnasi. egyre többen jönnek hozzánk, hogy érettségivel az utcára kerülnek, s most nem tudnak hová menni? Ebben segítihet nekünk a Kiosz is: tanfolyamokkal is. És persze az átképzési támogatás is. amiből tavaly közel 4 milliós keret fogyott el Szegeden. Úgy hírlik, az idén többszörösét igényelte a tanács, pontosabban a helyi vállalatok. Hogy miért kell ehhez a kisiparosoknak egy új intézmény is? Azt ne tőlem kérdezzék! Hiszen az országban az idén háromnégy újabb fiókot nyit az oktatási és szakmafejlesztési központ Lehet, eljutottunk oda, hogy az emberfők kiművelése sem utolsó gazdasági vállalkozás? Bár csak így lenne. Kafai Gábor Elfogadták a költségvetési tervezetet Tanácskoztak a kiskereskedők A kiskereskedők fontosságát éppúgy lehetetlen lebecsülni, mint túlbecsülni... Lebecsülni azért nem célszerű, mert fontos, több területen pedig kiemelkedő szerepet töltenek be a kereskedelemben túlbecsülni pedig — sajnos — azért nem lehetséges, mert még ma is csak viszonylag korlátozott nagyságrendű helyet biztosítanak számukra a fogyasztók igényeinek mind teljesebb kielégítésében. A kiskereskedők megyei szervezete ennek tudatában tartotta ez jévi küldöttértekezletét tegnap, csütörtökön az MTESZ székházában. Martonosi István, a szervezet titkára arról beszélt, miért fontos a Kisosz-alapszabályzat módosítása, melyre javaslattervezetet készített elő a szervezet. A társasági és az egyesülési jogról szóló törvény életbe lépése — mondta — egyaránt szükségessé teszi a módosítást, s azoknak az érdekképviselete is, akik tevékenységüket gazdasági társaságban, de lényegében magánszemélyként folytatják. A tavalyi év kiskereskedelmi tapasztalatairól szólva Martonosi István megemlítette, hogy az évek óta vezető ruházati szakma fejlődése megállt, ugyanakkor a virág- és az ajándékgyártó szakcsoport, valamint a vasműszaki szakma térnyerése nőtt. Folyamatos volt a fluktuáció — sokan kezdtek kereskedelmi tevékenységbe, de sokan be is csukták a boltot. Ez jellemzi tehát általában a szakmát. A továbbiakban a szervezet tavalyi költségvetéséről szólt az előadó, majd az idei év költségvetési tervezetét terjesztette elő; ezeket a küldöttértekezlet egyhangúlag el is fogadta. Ezt követőleg a kiskereskedők országos szervezete által kidolgozott és ajánlott alapszervezet-módosítást vitatta meg a küldöttértekezlet. F, C-s. Az MSZMP olajipari bizottsága a közelmúltban felmérést végzett tagsága körében: miként vélekednek időszerű politikai kérdésiekről? Valamennyi párttagnak átnyújtottak egy részletes kérdőívet, hogy azt névtelenül kitöltsék, és feldolgozásra, összegezésre visszajuttassák. A kommunisták szívesen fáradoztak a kérdőívvel, de megjegyzések is kísérték a módszert. Volt, aki úgy gondolta: a kérdések eleve valamilyen „prekoncepció" igazolására szolgálnak; mások meg provokációnak minősítették őket Mindenesetre 183 párttag kitöltötte a lapokat, s a válaszokat számítógépen összesítették. Az oBajipari kommunisták életkor, párttagság kelte és iákolai végzettség szerint valószínűleg a magyar átlagot reprezentálják, bár az iskolai végzettségük ennél magasabb. A 183 válaszolóból ugyanis 48 főiskolai vagy egyetemi végzettségű, 82 technikumban szerzett oklevelet vagy érettségizett, s a szakmunkások száma is 42. Csupán 11 a 8 általánost végzett párttag. Életkor szerint a 35—50 évesek, párttagság szerint a 10—30 éve párttagok voltak meghatározó többségben. Még csak annyit kötelező hozzátenni a részletes ismertetéshez bevezetőül, hogy arra a kérdésre: hol politizálnak ma a párttagok — két sommás meghatározást jelöltek. Az egyik a párttaggyűlés, a másik a munkahely és a baráti kör. Elenyésző a megkérdezettekhez képest a tömegszervezetekben gvakorolt politikai szerepvállalás, s majdnem, hogy semmi az alternatív csoportokban vállalt politizálás. „Sarkos" kérdések A feltett kérdések .sarkosak", de hűen tükrözik azt a gondolatkört amely ma a legfontosabb politikai tartalmat fejezi ki. Csak nyílt kérdésekre lehet nyílt válaszókat várni. Irne, mindjárt az első kérdés: Elégedett-e az országos pártértekezleten megindult folyamatokkal? Elégedett-e a megyei pártértekezlet által kiváltott hatásokkal? Az első kérdésre 49 százalék volt az igen — 51 százalék a nem; a másodikra már rosszabb az arány: 36 százalék. illetve 64 százalék. s majdnem hajszálra ugyanez a vélekedés a szegedi városi pártértekezletröl; s alig jobb az olajipari pb-nél történt változásokról. Szöveges indoklás hiányában inkább csak a további válaszok adnak magyarázatot az egyszeri vélekedésekre. A megkérdezetteknek ugyanis az Okoz legnagyobb gondot hogy az MSZMP nem irányítja igazán a társadalmi-pólitikai folyamatokat (mindössze 17 százalék feltételezi, hogy igen), s a befolyásolást is csak 40 százalék ismeri el — a válaszolók egyharmada szerint inkább a párt van a folyamatok, események hatása alatt A kép összességében azonban még így is pozitív, mert akik úgv gondolják, hogy az MSZMP irányít vezet és befolyásol, együttesen 65 százalékot tesznek ki. A pártbéli gondolkodás szempontjából igen jellemző az arra a kérdésre adott válasz: szükséges-e, hogy az MSZMP megossza a hatalmat? Az igenlő válasz 75 százalék volt — s a maradék 25 százalékról azt mondja az értékelés: a régi párttagok nagyobb része nem ért egyet ezzel. Pedig gondolatban ugyanakkor mindegyikük foglalkozik a téHogyan vélekednek az olajipari kommunisták? mával, mert amikor azt kérdezik tőlük: mikorra várják a valóságos többpártrendszer létrejöttét. 31 százalék 1989-re; 40 százalék 1990-re voksol, s csak 29 százalék tartja 1990 után időszerűnek. E kérdés körül is az idősebb parttagok tartózkodóbbak, a fiatalabbak ós a magasabb képzettségűek „türelmetlenebbek". Nagy kérdése a kommunista mozgalomnak napjainkban: az üzemben vagy a lakóterületen van-e nagyobb szükség a pártszervezetekre? Igazán azonban itt sem „dőlt el", hiszen 48 százalék voksolt a munkahelyre és 52 a lakóterületi alapszervezetre. Ismét megfigyelhető azonban, hogy a magasabb végzettségűek és a fiatalabbak jelölik meg a pártmunka jövőben fontosabb terepének a lakóhelyet. Forradalmi-e a párt? A kérdések kérdése ez volt: forradalmi párt-e az MSZMP? Mélyein elgondolkodtató a válaszok megoszlása a párt számára. Csak 18 százalék mondott igent, s 82 százalék nemet! Ujabb rákérdezések után adhatnának támpontot, magyarázatot Lehetséges, hogy még a reformerek arányát is alábecsülik az olajipari kommunisták? Hiszen úgy tartják 69:31 százalékos arányban, hogy az MtíZMPben még mindig a reformerek vannak kisebbségben. Pedig külön rákérdezésnél kiderült, hogy a kérdőívet ki töltötteknek mintegy fele sorolta magát a reformerekhez. Vagy éppen ezért jött ki ez az arány? Beszédesek a további válaszok is. Elégedetlen a pártélet, a pártmunka nyilvánosságával még ma ls 76 százalék; az alternatív szervezetek programjáról viszont 74 százalék nyilatkozik úgy, hogy nem ismeri. Ezek után inkább csak szándék, indulat motiválhatja, hogy mégis 83 százalék helyesli, hogy ezek a mozgalmak, egyesületek, pártok már a következő választáson jelölteket állíthassanak. S ismét az idősebbek és a szakmunkások szerepelnek a 17 százalékban! A maguk portáján 55 százalék természetesnek venné, vagyis, el tudja képzelni, hogy autonóm politikai szervezet alakuljon a munkahelyen is — holott korábban a többség a lakóterületi politizálás mellett kötelezte el magát —, s megint a fiatalabb korosztály határozza meg ezt a választ. Szövetséges, együttműködő (60 százalék) és versenyző (31 százalék) pozícióban képzeli el az MSZMP-t az olajipari párttagok 91 százaléka, s 90 százalékuk tártja ügy, hogy politikai szervezetnek nincs szüksége fegyveres testületre. Ebben a kérdésben a legegységesebbek. A létező magyar szocializmussal ugyanakkor már nem tudnak mit kezdeni. Jellemzésére igen szórt véleményeket mondanak. A megkérdezetteknek több mint a fele szerint nem meghatározó sajátossága sem a munka szerinti-elosztás, sem az esélyegyenlőség, vagy a látbiztonság, s legkevésbé sem a folyamatosan növekvő életszínvonal. Ügy érzik, hogy a szocializmus jellemzői ma nem definiálhatók hazánkban, miként a hatalmi viszonyok sem. Proletárdiktatúra? Erre csak 6 százalék „szavazott". A munkásosztály gyakorolná a hatalmat? Erre 2 százalék esett. A dolgozó népé a hatalom? Csupán 7 százalék hisz ebben. A többség, 61 százalék szerint a hatalom az MSZMP kezében van. A megkérdezettek egynegyede nem tud mit kezdeni a kérdéssel. Értékek sorolása S miként sorolják az értékeket? A szocialista értékrend „címszavait" így: család, létbiztonság, anyagi jólét, jó munkahelyi közérzet, szociális ellátottság, közéleti demokrácia, véleményszabadság, szellemi, kulturális értékek. A kevésbé iskolázottak körében az anyagi jólét kerül élre, a szakmunkásrétegben ez a második, a felsőfokú végzettségűek előnyben részesítik a közéleti demokráciát — de szomorú: a kultúra utolsó helye minden csoportnál „biztos". A 24 jellegzetes kérdésből még néhányat — már inkább csak a többségi vélekedés miatt. A termelőeszközök esetleges 30—35 százalékos mdgántulajdonától nem félti a szocializmust 88 százalék; a magyar gazdaság megújulását a piaci viszonyoktól várja 81 százalék; a magyar népgazdaság stabilizálását 1992-re reméli 21 százalék, 1995-re 47 százalék, 2000-re 32 százalék. A peresztrojkának Magyarországon adnak legnagyobb esélyt, s a további sorolásuk: Szovjetunió, Lengyelország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Bulgária, NDK — a sereghajtó pedig egészen jelentéktelen minimummal Románia. Az összefoglaló értékelés szerint a pártban három markáns csoportot különböztettek meg a válaszok. Ügy találták, hogy a párttagság egynegyede szkeptikus — mindennel elégedetlen, és nem hisz a változásban, a javulásban. Szerintük az MSZMP nem ura a folyamatoknak, tagságában kisebbségben vannak a reformerek. 2000 .előtt nem lesz stabilizáció, s a szocialista alapelvek megvalósításával teljességgel adós maradt társadalmunk. A „konzervatívok" szintén egynegyedet tesznek ki. ök nem értenek egyet a hatalom megosztásával, nem helyeslik a többpártrendszert, nem tartják kívánatosnak az „alternatív" mozgalmakat kielégítik őket a „szocializmus vívmányai". Az olajipari párttagság felét az értékelés szerint reformkommunistának minősíti az értékelés — ők jóindulatú, elkötelezett kritikusai a jelen szocializmusának, jobbító szándékúak, konstruktív szelleműek, támogatják a reformfolyamatot, hajlandók építő együttműködésre más politikai szerveződésekkel, s természetesen fogadják más pártok alakulását. Az olajipari pártbizottság „olvasatában" ez az adatrendszer az aktuális feladatok seregét is jelenti. Mi csak közreadtuk. Tájékoztatás és tájékozódás címén. Következtetések is kínálkoznának ugyan, de nem biztos, hogy az általánosság szintjén. Vélemények számokban, százalékokban — az olajipar kommunistáitól... Maradjunk ennyiben. Sz. S. I.