Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

^ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK: JJ mimmmm 79. évfolyam, 75. szám 1989. március 30., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága Grósz Károly főtitkár elnökletével szerdán reggel 9 órakor megkezdte tanácskozását az MSZMP Központi Bi­zottsága. A Jászai Mari téri székházban összehívott ülésen tanácskozási joggal részt vettek az állandó meghívottak, továbbá a központi sajtó vezetői, illetve a napirend elő­készítésében részt vevők. A Politikai Bizottság ncvébeu Grósz Károly üdvözölte a Központi Bizottság tagjait, majd bejelentette: Kádár János, az MSZMP elnöke egészségi ok­ból nem vesz részt a tanácskozáson. Ezután a KB döntött az ülés napirendjéről. 1. A politikai nyilvánosság fejlesztése és a tájékozta­tási törvény alapelvei; állásfoglalás-tervezet a párt sajtó­politikájának elveiről és a pártsajtó fejlesztéséről. Előadó: Berecz János. 2. Jelentés a politikai rendszer reformja párton belüli vitájának tapasztalatairól. Előadó: Lukács János. 3. Tájékoztató a KISZ XII. kongresszusának előkészí­téséről. Előadó: Lukács János. 4. Különfélék, személyi kérdések. Grósz Károly tájékoztatója Még napirend előtt Grósz Károly tájékoztatta a Köz­punti Bizottságot két, kö­zelmúltban folytatott meg­beszéűéséröl. A fótitkár március 23-24­én a Szovjetunióba látoga­tott, s a Mihail Gorbacsov­val létrejött, nagyon szívé­lyes, őszinte, elvtársi talál­kozót hasznosnak, eredmé­nyesnek ítélte, amely to­vább erősítette a két párt közötti bizalmat és megér­tést. A tárgyalásokon is ki­fejeződött: a Szovjetunió­nak érdeke, hogy Magyar­ország a szocializmus lehe­tőségeinek jobb kihasználá­sával, a stabilitás megőrzé­sével, a reformok dinamikus folytatásával oldja meg gondjait, s a problémákra politikai eszközökkel keres­sen megoldást. A Szovjet­unióban megértéssel fogad­ják belpolitikai elképzelé­seinket, közöttük a több­pártrendszer kialakítását is, azonban Mihail Gorba­csov úgy ítélte meg: nem le­het általános és végleges ítéletet mondani az egy- és a többpártrendszer vonat­kozásában. Az a lényeg, hogy a demokratikus me­chanizmusok működjenek, az emberek részt vegyenek a döntések előkészitésében, azok végrehajtásának ellen­őrzésében, hogy a demokrá­cia hassa át minden politi­kai intézmény tevékenysé­gét. A módszer minden nép, minden párt saját ügye. Az SZKP KB főtitkára egyet­értett azzal, hogy ma a leg­fontosabb feladat az MSZMP megszilárdítása, egységének és cselekvőké­pességének megteremtése. Elmondotta: az SZKP célja az, hogy az átalakítás útját körültekintően, de határo­zottan folytassa, más alter­natívát nem látnak. A találkozón kitűnt: a két párt egyetért a nemzetközi élet fő kérdéseinek megíté­lésében; a Varsói Szerződés rendszere korszerűsítésé­nek, a belső demokratizmus erősítésének szükségessé­gében. Azonosan ítélték meg azt is, hogy a mai viszonyok között nincs realitása a sem­legességnek, de mindkét or­szág a katonai tömbök egy­idejű felszámolására törek­szik. Mihail Gorbacsov 1956 és 1968 történelmi tapasztala­tait elemezve elmondta: ma maximálisan szavatolni kell, hogy a szocialista országok bélső ügyeinek megoldásá­nál ne kerüljön sor külső1 erő alkalmazására. Hang­súlyozta : a Szovjetunió szövetségese minden, a KGST reformjára irányuló magyar javaslatnak. Véle­ménye szerint ís e nemzeti gazdaságok reformján ke­resztül vezet az út a közös­ség korszerűsítéséhez, s a cél intenzív kapcsolódá­sunk az európai és a világ­gazdasági rendszerekhez. A főtitkárok úgy ítélték meg: a találkozó hozzájárult a két párt közötti kapcsolatok erősítéséhez, s ez új lehető­ségeket nyit az együttmű­ködés fejlesztéséhez más területeken is. Grósz Ká­roly tájékoztatójában arról is szólt, hogy a Szovjetunió­ban ígéretet kapott arra: a magyar szakemberek kuta­tásaikhoz betekinthetnek az 1956-06 eseményekkel kapcsolatos, ott őrzött do­kumentumokba. Grósz Károly a Jasszer Arafattal, a Palesztinai Fel­szabadítás! Szervezet Vég­rehajtó Bizottsága elnöké­vel március 16—17-én foly­tatott megbeszéléséről adott tájékoztatójában rámuta­tott: a meghívással a hazai és a nemzetközi közvéle­mény előtt demonstrálni kí­vántuk változatlan szolida­ritásunkat a palesztin nép harcával. Jasszer Arafat nagyra értékélte a népe ügyével kapcsolatos követ­kezetes magyar álláspontot, a magyar nép szolidaritását. Grósz Károly hangsúlyozta: a megbeszélések tanúsága szerint is pozitív változás megy végbe a PFSZ állás­pontjában. tevékenységét ma az enyhülés követelmé­nyei határozzák meg. A mozgalom vezetőjének meg­győződése, hogy a nemzet­közi feszültségeket csak po­litikai eszközökkel lehet megoldani. Az MSZMP főtitkára ki­fejezésre juttatta, hogy ha­zánk a közel-keleti rende­zést egyetemes érdeknek tekinti, s az MSZMP és a Magyar Népköztársaság eb­ben együtt kíván működni a világ haladó erőivel. A kö­zel-keleti válság rendezésé­nek megítélésében Magyar­ország és a PFSZ álláspont ja azonos. A főtitkár tájékoz­tatta a vendéget arról, hogy hazánk rövidesen tárgyalá­sokat kezd Izraellel a dip­lomáciai kapcsolatok hely­reállításáról, hangsúlyoz­va, hogy a rendezés nem barátaink ellen irányul, ha­nem érdekükben történik. Válaszában a PFSZ elnöke kifejtette: az érvelést tudo­másul vette, a kérdést bel­ügynek tekinti. Hozzátette: e lépés egyes arab államok részéről ellenérzést válthat kii A két tájékoztatóhoz kap­csolódva Kállai Gyula felve­tette. hogy a márc. 15-ei de­mostrációkon több szuvjet­és kommunistaellenes, a szocialista rendszert alapve­tően érintő megjegyzés is elhangzott. Javasolta: hatá­rolja el magát a testület e megnyilvánulásoktól, ki­fejezésre juttatva azt is, hogy alapvető viszonyunk a Szovjetunióhoz nem válto­zott meg, továbbra is a ma­gyar—szovjet barátság erő­sítésére törekszünk. Szűrös Mátyás sajnálattal állapította meg, hogy a ma­gas szintű magyar—szovjet tárgyalásokon nem volt szó a magyar—román viszony­ról, Románia magatartásá­ról. Véleménye szerint nap­jainkban szükséges, hogy e kérdésről szót váltsanak a vezetők. A PFSZ elnökével folyta­tott megbeszélések értéke­lésével kapcsolatban he­lyesebbnek ítélte azt a meg­fogalmazást. hogy nézete­ink nagymértékben köze­ledtek a közel-keleti kérdés megítélésében. Kifejtette azt is — Kállai Gyula fel­vetésére reagálva —, hogy nem kellene összefüggésbe hozni a magyar—szovjet vi­szonyt március 15-ével. Grósz Károly az észrevé­telekre válaszolva leszögez­te: állást keLl foglalni a március 15-ei demonstráci­ón tapasztaltakban, azon­ban egy később megtárgya­landó . napirend kapcsán. Azt is elmondta, hogy a Mi­hail Gorbacsowal folytatott megbeszéléseken szóba ke­rült a romániai helyzet is, ám nem a hivatalos tárgya­lások keretében. Végezetül újból megerősítette: a Jasz­szer Arafattal lefolytatott eszmecserén nem tapasztalt véleménykülönbséget. Hoz­zátette: a gyakorlat majd megmutatja, hol van azo­nosság és különbség. A tájékoztatót a testület tudomásul vette; ezután megkezdődött az első napi­rend tárgyalása: Berecz Já­nos tartotta meg előadói be­szédét. A Koreai Köztársaság külügyminiszterének tárgyalásai Berecz János beszéde — Nehéz ma eligazodni azoknak, akik megkísérlik figyelemmel követni a ma­gyar politikai nyilvánosság­ban zajló folyamatokat. A tárgyilagos szemlélő egyide­jűleg tapasztalhatja a de­mokratizálódás kétségbevon­hatatlan előrehaladását, és odyan, olykor anarchikus je­lenségeket is. amelyek már nem hasonlítanak ugyan a régi gondolatvezérléses ál­lapotokra, de még távol van­nak attól, amit a társada­lom demokratikus rendjé­nek lehet nevezni — mon­dotta bevezetőben a Köz­ponti Bizottság titkára. — A régi rendből az új felé tartó társadalomnak el­kerülhetetlenül végig kell járnia azt az útszakaszt is, amelyben a korábbi sziszté­mák már, s a kialakítandók még nem működnek — foly­tatta előadói beszédét. —Az MSZMP-nek ma olyan.'hely­zetben kell állást foglalnia a politikai nyilvánosság kérdésében. anr> s or válto­zik a határ a türelem és a sodródás között, miközben máris vannak türelmüket vesztettek, akik az erő al­kalmazásával akarják mind­azt megoldani, amit csak ér­telemmel, következetesen higgadt elvi politikával le­het tartósan, nagyobb meg­rázkódtatások nélkül elren­dezni. A politikai nyilvánosság gyors ütemű kibővülése a demokratikus politikai rend­szer kiépülésének egyik fon­tos előfeltétele és következ­ménye. A politikai rendszer átalakítására irányuló tö­rekvéseink ezért természete­sen kapcsolódnak össze a politikai nyilvánosság funk­cióiról vallott felfogásunk megújulásával. — Az 1988. májusi pártér­tekezlet óta áttörés ment végbe a politikai nyilvános­sáv fejlődése terén. Ma a politikai nyilvánosság széle­sebb, fejlettebb, mint- az el­múlt három évtizedben bár­mikor. Ugyanakkor a nyil­vánosság szerkezetét műkö­dését tékintve ma is átme­neti helyzetben vagyunk. Az átmenet lényege, hogy a nyilvánosság következetes kiépülése csak a politikai döntési rendszer mélyreható átalakulásával valósulhat meg. A politikai . döntési rendszer átalakítása azon­ban hosszabb folyamat, több évet fog át. Ma még az el­ért eredmények ellenére sincs áttörés a politikai dön­tési mechanizmusban, hi­szen ez jelentős részben az alkotmány újraalkotását kö­vető intézményi átrendező­déshez kapcsolódik. Nyilvánvaló, hogy pár­tunk — miközben e széles körű demokratizálódási tö­rekvéseket egyértelműen tá­mogatja — politikai részvé­telét, befolyását ebben az átmeneti periódusnak nem csökkenteni, hanem ellen­kezőleg: erősíteni kívánja. Nem vagyunk szégyenlősek, s kereken megmondjuk: po­litikai harcot folytatunk an­nak érdekében, hogy a leg­fontosabb nemzeti orgánu­mok vezető posztjain pár­tunk tényleges politikai sú­lyának, valódi befolyásának, tömegtámogatásának meg­felelő mértékben képvisel­tessen! Ez a következő évek­nek talán a legtöbb konf­liktussal megoldható, még­is kikerülhetetlen felada­ta. Az újságírók és az MSZMP közötti kapcsolat feszültségei ugyanis egyál­talán nem új keletűek, eze­ket csupán láthatóbbá, ki­tapinthatóbbá tette a meg­változott helyzet. Az újság­írókkal csak akkor tudjuk megnyugtatóan rendezni a viszonyunkat, ha hitelt ér­demlően felülvizsgáljuk ve­lük kapcsolatos régebbi ma­gatartásunkat, és szakítunk a parancsosztogatással, az­zal a szemlélettel. amely az újságírót csupán célfel­adatok megbízható, gyors és pontos végrehajtójának te­kinti. Nem igaz ugyanis, hogy mindaz, ami ma a magyar sajtóban történik, előzmény nélküli. Sokáig nem lehetünk adósak an­nak a megfogalmazásával, hogy volt Itt egy olyan kommunista újságírónemze­dék, amely már több mint három évtizeddel ezelőtt is síkraszállt mindazért, ami ma a sajtóban történik, vagy aminek történnie kel­lene. Személyes sorsuk ala­kulása nagy szellemi vér­veszteséggel járt pártunk (Folytatás a 2. oldalon.) Magyarországnak a Koreai Köztársasággal kialakított, gyorsan fejlődő kapcsolatai fcenki ellen nem irányul­nak — hangoztatta Németh Miklós miniszterelnök, Cső Ho Dzsung-gal, a Koreai Köztársaság külügyminisz­terével folytatott megbeszé­lésén. „Reméljük, ezt idővel mindenki fel fogja ismerni" — tette hozzá a magyar kor­mányfő. utalva arra, hogy volt, aki nem értette meg a Budapest és Szöul közötti kapcsolatfelvételt. A Koreai Köztársaság külügyeinek irányitója, aki kedd óta tartózkodik hiva­talos látogatáson Magyaror­szágon, szerda reggel először a Hősök terén megkoszorúz., ta a Magyar Hősök Emlék­művét. Ezután a Külügy­minisztériumban Várkonyi Péter magyar külügyminisz­terrel együtt aláírta a kettős adóztatás eltörléséről és az adóztatás kijátszásának meg­akadályozásáról, valamint a műszaki-tudományos együttműködésről szóló kor­mányközi egyezményt ás a két külügyminisztérium kö­zötti együttműködási meg­állapodást. A két külügymi­niszter kicserélte a kulturá­lis, tudományos és oktatási egyezmény megerősítő okira­tát. Németh Miklós miniszter­elnök. délelőtt hivatalában fogadta a Koreai Köztársa­ság külügyminiszterét, és félórás eszmecserét folyta­tott vele. A találkozón részt vett Várkonyi Péter. Németh Miklós egyebek közt hang­súlyozta: szeretnénk, ha má­sok számára is példa értékű kapcsolatokat alakíthatnánk ki a Koreai Köztársasággal. Cső Ho Dzsung köszönetét fejezte ki a diplomáciai kap­csolatok felvételéért, ezt bá­tor magyar lépésnek nevez­te. Történelmi, kulturális szempontból a koreaiak magukhoz nagyon közelál­lónak érzik Magyarországot — mondta a külügyminisz­ter, és megállapította: most még jobban meg lehet egy­mást ismerni. Cső Ho Dzsung méltatta az. aláirt egyezmé­nyeket, amelyek — mint hangoztatta — jelzik a kap­csolatok szorosságát. Né­meth Miklós egyetértett az­zal, hogy az egyezmények kedvező kereteket \ nyújta­nak, de ezeket most tarta­lommal kell megtölteni. A szöuli vendég bátorí­totta a magyar gazdasági vezetés vállalkozókedvét, és elmondta: a Koreai Köz­társaság 43—45 milliárd dol­lár adósságot gyűjtött össze, amikor elszánta magát arra, hogy japán és amerikai se­gítséggel korszerűsíti ipa­rát. Az adósságokat azóta sikerült törleszteniük, .' s valószínűleg az idén kifi­zetik az. utolsó részlete­ket is. A találkozó után Cső Ho Dzsung és kísérete Kecske­métre utazott. Életszínvonal és statisztika A legfrissebb statisztikai felmérés szerint az élet­színvonal tavaly és 1989 eddig eltelt hónapjaiban leginkább a középrétegek­nél csökkent, A lakosság­nak ebben a csoportjában növekedett azoknak u ház­tartásoknak a száma, ame­lyek a társadalmi mini­munhoz egyre közelebb jutottak. Ez ellentétben áll a közvéleményben elter jedt hiedelemmel, misze­rint a legrosszabb helyze­tűek pozíciója romlott a leginkább. Az ő életszín­vonalukat a különféle szo­ciálpolitikai intézkedések tavaly is és az idén is oly mértékben védték, hogy helyzetük az átlagosnál kevésbé romlott. Jövedel­mük ugyanis olyan ala­csony, hogy a különféle juttatások — családi pótlék emelése, a nyugdíjasok közlekedési kedvezménye, az egyszeri segély kará­csony előtt — aránya be­vételeikhez képu6t jelen­tős. A felmérés tanúsága szerint a legjobb módú ré­tegek képesek ellensúlyoz­ni a kedvezőtlen hatáso­kat; megtakarításaikat át­csoportosítják, vállalko­zással, tökebefektetéssel, a külföldi utazások liberali­zálásának kihasználásával, valamint más hasonló esz­közökkel növelik jövedel­müket. így ók valószínű­leg meg tudják őrizni életszínvonalukat. A Központi Statisztikai Hivatal a Gazdaságkutató Intézettel közösen készí­tette felmérését a lakosság életszínvonaláról. Ennek sorún a statisztikusok 13— 14 ezer háztartás adatait vizsgálták, azokét, ame­lyek a kétévenként készülő háztartás-statisztikai adat­gyűjtés alanyai, tehát jö­vedelmi viszonyaik és élet­körülményeik alakulását rendszeresen nyomon kö­vetik. Az ezekben a ház­tartásokban élők reprezen­tálják a magyar népesség összetételét: 10 százalé­kuknál az egy főre jutó nettó jövedelem nem ha­ladja meg a 2500 forintot, 80 százalékuknál 2500 é' 12 000 forint között alakul, s ugyancsak 10 százalék azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyekben egy före tizenkétezer forintot meghatározó összeg jut. A statisztikusok vizsgál­ták azt ls, mennyiben be­folyásolja az egyes rétegek életszínvonalát a gyerme­kek száma, az, hogy dol­goznak-e, avagy nyugdija­sok, illetve eltartottak, to­vábbá, hogy városban vagy falun laknak. Az életszínvonallal kap­csolatos felmérést a KSH rövidesen közzéteszi, amely a Statisztikai Kiadó Vállalat könyvesboltjában kapható majd „Az 1988— 1989. évi életszínvonal­csökkenés réteghutásai" címmel. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents