Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-28 / 73. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 79. évfolyam, 73. szám 1989. március 28., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Fáradó reformerekf?) U

j nekilendülésünkért sokat tevő ismerősömet néhány hónapja egy alattomos betegség négy hétre ágyba kényszerltette. Most — már a lábadozás után — meséli, hogy a kínok meUett egyetlen jó volt a „házi örizetében": végre együtt lehetett a családjával. Az utóbbi időszakban oly annyira megritkult meghitt beszélgetéseik egyikén tizennégy éves nagyíját megkérdezte: „örülsz-e, hogy mostanában 6okan ismernek engem? Egy város figyel a dolgaimra..." Nem érkezett határozott válasz a tudakozódásra, és a lelkesedés sem sütött a tinédzser fiú szeméből. Aztán folytatta az apa: „Ügy gondoltam, egy-másfél év múlva, a ciklus végén abbahagyom..." Felragyogott már a srác szeme, és ha az éledező férfiöntudatával nem ellenkezett volna ilyen cselekedet, hát biztosan körbecsókolja apját ezért a bejelenléséért De most csak — nagyon melegen — ennyit mondott: „Az jó lesz, apa, nagyon jó lesz..." Egészqn bizonyos, hogy nem egyedi történet az előbbi. Az elmúlt egy-másfél évben a politikai életbe bekerült új emberek többsége nem főállású jövőformáló. Inkább olyanok, akik a saját szakmájukban — esetleg kisebb-nagyobb gazdálkodó egységek, intézmények élén — már korábban elismerésre méltót produkáltak s most, mellékállásként, „szabadidő-lekötöként" vették vállukra a helyi, vagy éppen az országos dolgok alakítását. A reformerek ilyen, egzisztenciális függetlensége előnyt jelenthet a régi, túlélt struktúrák bom1 osztásában, de ugyanakkor embert emésztő, visszás helyzetek sorát okozó megoldás. A munkahelyek egyre többet zúgolódnak a közszereplés, a politikai ügyek miatti munkaidő-kiesések okán. Ellenvetéseik vannak a közvetlen kollégáknak, mert az országgyűlési képviselő, tanácstag, népfrontaktivista helyett is el kell végezni a munkát. A központi elvárások terhe hosszú évek óta túl van a tűréshatáron, mindent fillérekre kiszámol a gazdaság is. Számológépén megjelennek a „politikum" számára — esetleg — teljesítményfedezet nélkül kifizetett bérforintok és ezek közterhei, a vállalati gépkocsi — esetleges — közcélra való felhasználása, a magas telefondíjak. Aztán már nehezen forintositható a vezetői döntések egy-két napos csúszósa miatt kieső termelési érték, az emiatt a vállalat, gyár kasszájába nem gyúló haszon. .. Sokszor szólt már újságcikk és magánbeszélgetés az országgyűlési képviselők iránti „két egész ember" elvárásokról. De hasonló a terheltségük a KB-tagoknak, az új szervezetek vezetőinek, mindenkinek, oki igazán tenni akar az ország elöreviteléért. S a fizikai fáradtság mellett még lelki teherként a nagyon újat akaróknak a fenyegetésre, rosszízű elrettentési szándékokra is számítani kell. Mert a lojalitás nem volt szokás ebben az országban, most akasztófákat rajzolnak valakik kitépett irkalapokra, a borítékot — a rossz krimik receptje — kesztyűs kézzel dobják postaládába. A képviselőnek rettegnie kell, ho^y sáros utcáját véletlenül ne most aszfaltozzák, mert senki sem mossa le róla, hogy paruunázott. Ha pedig nem készül el ingyen az a fránya út, akkor a szomszédok, az utca lakói szidják a teheteilenségeert, mert „még annyit sem tudott elintézni". Kutyaszorító tehát ez is, mint ahogy a személyes jövedelemkiesés is egészen bizonyosan az 1989ben Magyarországon politizálok többségének is valóság. Az ó munkájukért nem. vagy alig jár anyagi ellenszolgáltatás. A rájuk szabott feladatoknak idöniány mictt ott nem mindig tudnak megfelelni, ahol a munkakönyvük van. Idehaza pedig ma — kevés kivétellel — csak az számíthat az életszínvonala megtartására, netán anyagi gyarapodásra, aki a ledolgozott napi nyolc óra után és a hétvégeken, másod-, harmadállásokon tud piackepeset produkálni. Olvasom, hogy társadalmunk újraépltkezésénél csak a felépítményen szabadna módosításokat végezni, mert az alapnál, a marxizmus—leninizmusnál, elképzelhetetlen szilárdabb. Csakhogy — meggyőződésem szerint — nem ilyen egyszerű reformereink dolga. Mert az alapnak és felépítménynek harmonizálnia kell, a változatlan rész nem illeszkedik egy új szerkezetbe... A mi ./alépítményünk" és a klasszikusok elképzelései között óriási az eltérés. Mert ugyebár a sztálinizmus idegen a/ emberközpontú szocializmustól? Magyarországon pedig 1956 után nem sikerült továbbjutni Dzsugasvili • „müvének" a megszelidílésenél. Tehát ennek elvégzése is ránk vár. Ebből a teherből a nagyobb súly azoké, akiket döntéshozónak választottunk, küldtünk, és akik vállalták a régi renddel való küzdelmet. Azok, akiknek egzisztenciájuk függ a régi struktúrától, természetesen nem mozdulnak az új felé. S azok is inkább a régi értékek hangsúlyozásával vannak elfoglalva, akiknek a szembenézés a korábbi cselekedetekkel esetleg kiábrándultságot okozna. R

eformereink közül jó néhányan fontolgatják, hogy pártkongresszus elótt, új választásokkor kérik: ne jelöljék őket, hadd vonuljanak vissza csendes hétköznapjaikba. Addig jelen kiábrándultságunkon csak annyira kellene úrrá lenrti, hogy az átalakítás elfáradó elindítói után legyenek még a váltóbotot átvevő, új reformerek. Maradjon még hite a most felkészülóknek. Kétségeink naponta nőnek, mert csak néha villan valami, ami talán — a remény. Bőlc István Nemcsak hideg vízre valót! Ki kit fürdet meg? A szolgáltató vállalatoknak évtizedeken át egyetlen dolga akadt: hogy elvégezzék a rájuk bízott munkát, azaz szolgáltassanak. Ha veszteséget mutatott az év végi mérleg, egyszerűen kiegyenlítették a fenntartók a hiányt Az idők azonban változnak . .. Ma már a szolgáltatást nyújtó vállalatok egy része isi arra törekszik, hogy olyan tevékenységeket is keressen,, ami hasznot hoz. — Hiába mondják azt hogy a veszteséges tevékenységet fel kell számolni, mi nem tehetjük meg, hogy holnaptól nem adunk vizet a városnak! — mondja Tölgyesi Béla, a vizművek és fürdők vállalat igazgatója. — Az alaptevékenységek mellett azonban lehet és kell olyan vállalkozásokat keresni, amelyek képesek nyereségessé tenni a vállalatot Hogyan működik ma a sokáig „korlátozottan nyereségérdekelt" vízművek? Nos, létezik egy állami vízügyi alap. A jók befizetnek, a rosszak kivesznek belőle. A központilag megállapított 10 forintos köbméterenkénti vízdíjból azonban a lakosság csak 2 forintot fizet. A többi állami támogatás. — így ís 65 mtílió forintot fizettünk be tavaly az alapba. Annyi pénz se maradt itt, hogy a legégetőbb fejlesztési, karbantartási munkákra futná. A Belvárosban lassan már félméterenként eresztenek a 80 éves csövek, a gőzfürdőt az öszszedölés fenyegeti. Egy biztos: a vizmütevékenységet a világon sehol nem végzik vállalkozói alapon. Akár a „fürdetést", ami nekünk is 20 milliós veszteséget hozott tavaly. — Mennyi lenne a fürdőjegy igazi ára most Szegeden? — Legalább ötven forint Ennyiért viszont senkj sem nyitná ránk az ajtót. így azután ikénytelenek voltunk az elmúlt években más területeken is vállalkozni, hogy talpon tudjunk maradni. — Például? — Először csak a vizes szakmában próbálkoztunk. A fenntartás mellett a szakembereinknek jutott ideje arra is, hogy új hálózatokat építsenek. Csakhogy a tanácsi megrendelések oenz hiían mára már elfogytok, így most az újrainduló csatornaprogramba szeretnénk beszállni. — Es a fürdőzésben nem lehet vállalkozni? — De! Éveken át úgy nézett ki, hogy a 'területünkön áruló maszekok meggazdagodnak. a fürdővállalat meg közben tönkremegy. — Hdqy tian ez?! — Ügy. hogy évekig bérleti díj ellenében kiadtuk a büféinket, és területhasználati díjért beengedtük a vállalkozók bódéit. Miért ne csinálhatnánk mindezt saját magunk, ha ilyen jó Vállalkozni pedig kell! — módosíthatnánk az ismert mondást,, de azt is hozzá kellene mindjárt tenni, olykor könnyebb a viharos tengeren hajózni. mint egy-egy hasznos ötletet nyélbe ütni. Míg az elmúlt években egyre nagyobb biztatást kaptak a vallalatok és a magánvállalkozók, hogy bátran vágjanak bele. abba, ami nekik is, az államnak is hasznot hoz, addig a másik oldalon továbbra is alapos munkát végez a bürokrácia „húsdaráló" gépe. Hiszen pecsétek tucatjai, szemlék, határozatok, átiratok, fel- és leiratok százai nélkül aligha jöhet ma még létre egyetlen aprócska vállalkozás. Elképzelem, mi lenne, ha egyszer a hivatalok is vállalkoznának? Mondjuk úgy. hogy olyan irodát hozzanak létre, ami tisztes haszon mellett, gyorsan elintézi a papírmunkát, engedélyszerzést. Alighanem jó ideig ez bizonyulna a legéletképesebb hazai vállalkozásnak ... Egy szálló vendegei nekünk is sokat jelenthetnek. Ott van közel a Tisza, az úszóházaink, a programszervező irodánk. Sötl Nemregiben arra adtuk a fejünket, hogy a Cserepes sori piac kft.-be is beléptünk ... — Mit keres a vízmüvek a piacon? — Hasznot! Vendeglató helyek itt is kellenek. Ügy látjuk, a vendéglátás, az idegenforgalom a mi jövőnk. Ezért is próbálkoztunk például a naturizmus felkarolásával, szörfklubbal, szálláshelyekkel. Most golfklubon törjük a fejünket. A Sziksós-tóban sok fantázia lenne, de befektetnivaló sajnos kevés akad. Elkelne ott egy jó motel, akár egy szálloda is. Teniszpályák, szauna ... Tavaly a Tisza-parton megrendeztük a nemzetközi motorostolálkozót A néhány napos vállalkozás félmilliós nyereseget hozott... — Hogyan sok ötletet? fogadják a hasznot hoz? Tavaly, az első próbálkozások után, a saját vendéglátó hálózatunk közel 20 milliós árbevételt, és majdnem 2 milliós tiszta hasznot, hozott Most 17 vendéglátó egységünk van, de legalább 60 kellene .. . — Mit kellett mindezert csinálni? — Némi pluszmunkát Eddig csak a vízszámlák jöttek be a könyvelésre, ezután a sörszámlát is elkönyveljük. Ennyi! És persze más is: két új kemping, egy utazási iroda, diákszállások. Szőke Tisza hajószálló. HJinden apróiságot meg kell fogni ami valamit hoz a konyhára. — De alaposan visszafogja a vállalkozási kedvet, hogy minden beruházást 25 százalékos adóval büntetnek. Ami százezerbe kerülne. azért 125-öt kell fizetnünk. Ellenérdekeltséget jelent a hatalmas kamat is. Ma már hitelből szinte lehetetlen vállalkozni. Egyetlen ötlet sem fial annyit, hogy a kamatokon túl maradjon is némi haszon. Tavaly u Számítástechnikai és Informatikai Részvénytársaságba is beléptek a vízművesek. Hogv miért? Mert már az elsó évben tisztességes osztalékot ígértek, de jó segítség a cégnek a számítástechnikai kultúra házon belüli terjesztése is. — A Régi Hungária Rt.be is örömmel beszálltunk. — Házon belül eleinte kétkedően. Senki sem szereti, ha többet kell dolgozni. De amikor látták, hogy a boríték is vastagabb lesz évről évre. mindenki mellém állt A cég törteneteben az idén fizetjük a legmagasabb nvereségrészesedest És ebben a vállalkozások haszna is bőven benne van. — Ilyen simán menne minden? — A, dehogy. Szó sincs róla. Ma még minden vállalkozónak alapos Canossát kell járnia. Mindegy, hogy nagyvállalat, vagy magánember, már az ötlet pillanatában, szemben találja magát a bürokráciával, a hivatalokkal, és az értetlenkedéssel. Ez van. de ezt nem kell jzeretni. Vállalkozásokk A történet szálai olyan bonyolultak, hogy szinte megkísérelni ls lehetetlenség precízen visszaadni. Egy vállalkozó kálváriája, amelyet több mint fél éve jár: egy autómosóért! Nem magának akarja a suvickolomühelyt, szolgáltatni szeretne, tisztes haszonnal. Hiszen a városban múködö autómosók előtt legtöbbször végeláthatatlan sorok várják a „megtisztulást". — De nem is olyan egyszerű egy autómosót nyitni! Az adta az ötletet, hogy édesanyámnak van egy garázsa a Szent István tér 9. szám alatt. A feleségem pedig szívesen végezné ezt a munkát — kezdj a törtenetet Nagy András. — A gondok már a garázs átíratásánál elkezdődtek. A lakashivatollai a mai napig nem tudtunk dűlőre jutni: mindig újabb és újabb papírokat kérnek. — És a kocsimosó? — Az még ennél is bonyolultabb. Engedély az IKV-tól, a köjáltól, a vízművektől, a lakáshivataltól, a tanácstól. Helyszíni szemlék, a lakók aláírása, műleírások, rajzok, ás ki tudja még, mi minden. Tlalán csak a rótaai pápa aláírása nem kell... Nos, igencsak furcsa, hogy egy vállalkozás beindításának első lépése egy kazal engedély, amit viszont csak a kész telephelyre lehet kiadni. A köjál szakembere ugyanis hogyan tudná megítélni, hogy veszélyes-e a környezetre az építmény, míg kész nincs? — így fordulhatott elő az, hogy beleíecceltünk vagy hatvanezer forintot o gurázs előtti betonplaccba, ülepítőkbe, vízórába. Végül erre megkaptuk az engedélyek egy részét. Ekkor mehettünk vissza a lakáshivatolba, ahol közölték: semmi sincs rendjén! Néhány nap múlva levelet kaptunk, amelyben közölték, hogy az autómosóra pályázatot fognak kiírni, amit a legtöbbet ígérő versenytárs nyer majd el. Azt, amit én már fel is építettem?! No, azért nem eszik ilyen forrón a kását. Néhány hónapos futkosás után kiderült., hogy erre u tevékenységre nem is kell pályázatot kiírni. — Akkor viszont arra hivatkoztok a hivatalok, hogy ebben a lakóövezetben nem js lehet melléképületben kisipari tevékenységet folytatni. Hiába leikeltem, hogy a csillagos ég alatti autómosó nem mellekhelyiség . . Hosszas utánjárás utan, persze, ez ts tisztázódott. Órákig lehetne még sorolni, mekkorj görbe utat kellett megjárni azért, hogy a kisipari működési engedély is a kezünkbe kerüljön. A részletektől inkább tekintsünk el. Hogy ma, fél évvel az első kérelem beadása után, hogy áll a vállalkozás? Tulajdonképpen sehogy. Nincs happy end! — Mi fantáziát látunk egy darabka, narlagon heverő földben. Megcsináltuk, költöttünk rá, közben majdnem a Pulz utcában kötöttünk ki. Fél év alatt töb tízezer forintot vesztettünk. Az a gyanúnk, hogy nyár lesz, mire a cégtáblát kiakaszthatjuk Az persze senkit sem érdekel, hogy ennyi idő alatt az állam sem kapott adót tőlünk. Szóval, mindenki csak ráfizetett, kivéve a hivatalt, ahol meg ma is van idő arra, hogv küldözgessék az ügyfeleket egyik irodából a másikba. Rafai Gábor