Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

298 2989. március 31., péntek DM1 mqggzin A. közigazgatási bíráskodás múltja és jövője hazánkban MICHAEL SANDLE: EMLÉKMŰ GUMIABRINCSOKKAL SIMÁI MIHÁLY hommage! (nagv habozások évadán) az áruló ragyog mintha lehetne még ragyognivaló e kiherélt minden módon megalázott világban az árulónak sir a félszeme nem értetek! dehogy! — de végre már valami plecsni kellene — mit — plecsni! százszor többet érdemel e tájolós gerinc e hosszú nyalka nyelv..! — szobrot az árulónak uraim! a hősök? csak egyetlenegyszer de Ö - örök! ' SZOBROT AZ ÁRULÓNAK uraim! — hét kerti törpét legalább! Ami ingyen van Leegyszerűsítve közigazgatási bíráskodás alatt azt értjük, amikor a közigazgatási hatóságok által hozott, az ügyfélre sérelmes egyedi határozatok bírói felülvizsgálatát kérheti a panaszos. Ebben az el járásban a bíróság pedig elbírálja, hogy az államigazgatási határozat megfelelt-e a jogszabályoknak vagy sem; tehát az ítélkezés során ellenőrzi az államigazgatási hatóságok eljárásának törvényességét. Intézménytörténetileg és eszmetörténetileg a közigazgatási bíráskodás kialakulása és működése szorosan összefonódott a modern polgári állam létrejöttével és a jogállamiság eszméjével. Magyarországon 1896-1949 között működött közigazgatási bíróság, a legtöbb nyugateurópai országban pedig napjainkban is ismert módja a közigazgatási bíráskodás a közigazgatás ellenőrzésének. Hazánkban a Közigazgatási Bíróságot az 1896: XXVI. tc. alapján szervezték meg. mint egyfokú felsőbíróságot. A Közigazgatási Bírósága Kúriával (a mai Legfelsőbb Bíróságnak megfelelő bírói fórum) egyenlő rangú bíróság volt. Feladata a törvény által megállapított körben az egyedi aktusok felülvizsgálata volt. Az eléje utalt ügyekben végérvényesen döntött, határozatai ellen jogorvoslatnak nem volt helye. A bíróság az ország egész területére kiterjedő illetékességgel járt le. A bíróság hatáskörét tételes felsorolással, taxációval állapította meg. ami azt jelentette, hogy csak a törvényben felsorolt ügyekben lehetett a bírósághoz fordulni. Az így megállapított hatáskört az évtizedek során számos törvénycikk módosította és bővítette, amelynek következtében — meghatározott ügycsoportok kivételével — általánossá vált a bírói jogvédelem a sérelmezett közigazgatási határozatokkal szemben. A Közigazgatási Bíróság félévszázados működését mérlegre téve megállapítható — miként azt a kiváló jogtudós Martonyi János már értékelte —. hogy a Közigazgatási Bíróság elé vitt ügyek kétharmad részét rendszeresen az adó- és illetékügyek tették ki. A fennmaradó ügyek többségét pedig a köztisztviselők illetmény- és nyugdíjvitái, valamint nyilvános betegápoíási költségekkel és községi pótadókkal kapcsolatos jogviták adták. Ami a közigazgatási bíráskodás hatékonyságát illeti, állandójelleggel és drasztikusan nőtt az ügyek száma, ezért a bíróság évtizedeken keresztül krónikusan nagy hátralékkal dolgozott. Ezért az eredetileg 25 fós bírói létszámot fokozatosan emelték, az itt dolgozó bírói kar létszáma — a bíróság vezetóivel együtt - 1947-ben 52 föt tett ki. A nagy munkateher ellenére a Közigazgatási Bíróság alapvető hivatását betöltötte, mert ellenőrizte a közigazgatás működésének törvényességét. A felszabadulás utáni koalíciós időszak alatt a Közigazgatási Bíróság politikai súlya és tekintélye fokozatosan jelentós mértekben csökkent annak ellenére, hogy a bíróság utolsó elnöke, Csorba János az újjászerveződő demokratikus államrendben központi szerepet szánt a bíróságnak. Az államszervezet átalakítása során azonban a Közigazgatási Bíróságot az L949. évi II. törvény megszüntette, a bíróság hatáskörébe tartozó ügyek túlnyomó többségét különböző minisztériumok hatáskörébe utalta viszsza — ami azt jelentette, hogy az állampolgár és az illetékes államigazgatási szerv vitás ügyében a végsó döntést az ügyben érdekelt államigazgatási szerv felettes szervére bízta —, nagyon szúk körben pedig megengedte a bírói jogvédelmet azzal, hogy most már a rendes polgári peres bíróság előtt lehetett megtámadni a sérelmezett államigazgatási határozatot. A hatályos jogi szabályozás — bar sok lényeges változtatással — az 1949-ben papírra fektetett szabályozási elveket tartotta fenn. Az államigazgatási hatóságok egyedi aktusai közül bírói jogvédelem ugyanis csak azokra az ügyekre terjed ki, amelyeket jogszabály tételesen felsorol. Az ügyfél az államigazgatási határozat felülvizsgálatát akkor kérheti, ha jogszabálysértés történt és a határozat az ügyfélnek az Alkotmányában biztosított és más alapvető személyi, családi és vagyoni jogát megvonja vagy korlátozza, illetőleg az ügyfélre ilyen kötelezettséget állapít meg. Bírósági Hatályos jogi szabályozásunk a legutóbbi időkig nem ismerte az alkotmányhíráskodás és a közigazgatási bíráskodás jogintézményét, holott mindkettő a jogállam fontos tartópillére. Néhány hónappal ezelőtt azonban törvényhozásunk a jogállam egyik elsőrendű követelményének tett eleget, amikor az 1989. évi I. törvénnyel elrendelte az Alkotmánybíróság felállítását. Ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztésekor utalt az igazságügy-miniszter arra, hogy már folynak a közigazgatási bíráskodás megszervezésének előkészületei is. írásunkban egy rövid elvi és történeti áttekintés illán — a közigazgatási bíráskodás tervezett reformjáról számolunk he. felülvizsgálatnak csak akkor van helye. ha az államigazgatási eljárásban az ügyfél a fellebbezés jogát kimerítette vagy az kizárt. Ezeknek az általános törvényi feltételeknek a megléte esetén nyílik meg a bírósági út a sérelmet szenvedett ügyfél számára azzal a jelentós korlátozással azonban. hogy egy minisztertanácsi határozat sorolja fel az bíróság elótt felülvizsgálható államigazgatási határozatokat. Ebből a felsorolásból azonban — ellentétben az előbb ismertetett törvényi szintű szabályozással — elég sok olyan ügycsoport maradt ki, amely az állampolgár alapvető jogait érinti vagy érintheti. így pl. méltán tarthatna számot bírói jogvédelemre az az állampolgár, akinek az igazgatásrendészeti szervek bevonják az útlevelét. mert a szabad helyváltoztatáshoz. az utazáshoz való jog alapvető emberi jog. A jelenlegi, taxáción alapuló bírói felülvizsgálati rendszer nem tökéletes, mert a taxáció jellegénél fogva merev, nem tudja követni a gyorsan változó életviszonyokat, így számos ügy kívül reked a bírói jogvédelmen. Éppen ezért a közigazgatási bíráskodás újbóli bevezetésével, a közigazgatási határozatoknak a bíróság elótt való megtámadhatóságának általánosságban való kimondásával indokolt ezt a szabályozást megváltoztatni és lehetővé tenni, hogy alapvető állampolgári jogokat érintő ügyekben a végső döntést a bíróságok hozzák meg. A közigazgatási bíráskodás bevezetéséről szóló, eddig elkészült műhelytanulmányokban. valamint a kormányzat által elkészített tervezetekben egyelőre még nem foglaltak el közös és egységes álláspontot abban a kérdésben, hogy önálló különbíróságokra bízzák-e a közigazgatási bíráskodást vagy pedig a jelenlegi rendes bírósági rendszerbe építsék be úgy. hogy közigazgatási ügyekre szakosodott bírák ítélkezzenek az ilyen perekben. A tudományos élet képviselői az elsó megoldást tartják célszerűnek. míg a kormányzat — bizonyára a szűkös költségvetési források miatt is — az utóbbit. Mindkét megoldás indokoltsága mellett számos érv és ellenérv hozható fel. Ezeknek a részletes ismertetésére most nincsen lehetőség, de azért idekívánkozik két megjegyzés. A gyakorlati szempontokat előtérbe helyezve kétségtelen, hogy az állampolgár számára nem az a legfontosabb kérdés, hogy ügyét különbíróság vagy rendes bíróság tárgyalja, hanem az. hogy panaszát gyorsan, kulturáltan és a hatályos jogi szabályoknak megfelelően igazságosan bírálják el. Amennyiben azonban a rendes bíróságok látnák el a közigazgatás bírósági kontrollját, ez természetesen további terheket ró majd az országban több helyen márjelenieg is kritikus helyzetben levő bíróságokra; ezért az igazságügyi kormányzatnak jelentós mértékben javítania kell majd a megfelelő színvonalú ítélkezés feltételeit. Ugyanakkor kétségtelen az is. hogy a miénknél fejlettebb jogi kultúrával és szabályozási technikával rendelkező államok túlnyomó többségében — ide nem értve az angolszász rendszert, amelyben történeti okok miatt a rendes bíróságok látják el közigazgatás feletti ellenőrzést — önálló közigazgatási bíróságok ellenőrzik az államigazgatás törvényességét. Ezért hosszú távon — bárhogyan is alakuljon a közigazgatási bíráskodás most napirendre tűzött megszervezése — mindenképpen ki kell tartanunk az önálló közigazgatási bíróságok megszervezésének szükségessége mellett. A tudományos nézetek szerint ugyanis csak akkor beszélhetünk klasszikus értelemben vett közigazgatási bíráskodásról, hogyha ezt a funkciót a rendes bíróságoktól elkülönült. önálló hatáskörrel és szervezettel rendelkező különbíróság látja el. A közigazgatási bíráskodás intézményének ú jbóli általánossá tételével és a közigazgatás működésének törvényessége leletti bírói ellenőrzés mind szélesebbkörűvé tételével talán ezáltal is közelebb jutunk a régi latin mondás tartalmának megvalósításához: Justitia est regnorum fundamentum. Az igazság az államok alapja. LICHTENSTEIN JÓZSEF Ha nem állnak ott a polcok tele könyvvel, azt hihettem volna, hogy eltévesztem. A régi osztálytársat, könyvtáros ismerőst jöttem meglátogatni a szekszárdi megyei könyvtárban. és mit látok? Egy igen-igen idős bácsika üldögél az egyik kisasztalnál. a szeme könnyes, előtte uzsonna, mellette két könyvtáros angyalka hallgatja az áradó panaszt, majd jön a harmadik valami irattal, meg másolattal, és azt mondja, hogy hagyja csak bácsi, nem kell fizetni érte... Mi ez? Az állami szociálpolitikát kiadták gebinbe a könyvtárosoknak? Kedves ismerősöm felvilágosít. hogy erről szó nincs. A könyvtárak legfőbb feladata még mindig a kölcsönzés, az olvasószolgálat, az irodalomkutatás, meg a többi efféle szolgálat, a fizetést ezért kapják. — de ha egy 91 éves paksi bácsikát ideirányítanak az állomásról, hogy itt készíttethet fénymásolatot a bírósági ügyéhez, s közben elmeséli, hogy a felesége meghalt, és ki akarják lakoltatni, akkor a könyvtárosoknak át kell lényegülniük kedves nővérré, és jogi tanácsadóvá és pszichológussá és szociális gondozóvá stb. És nehogy azt higgyem, hogy ez egyedi eset! A látogatók egy része számára a könyvtár már régóta lelki klinika és tanácsadóközpont. Egy néni és egy bácsi például mindig együtt, a hét közepén jöttek elmesélni, mi újság Kanadában élö fiúkkal. Amikor a bácsi meghalt, a néni a kórházból először ide tért be a bánatával. Egy hölgy azért jött. hogy szakorvost ajánljanak neki. Egy másik a fia továbbtanulásához kert tanácsot. A pedagógus itt mondja el. hogy jövőre nem vállal több idegenvezetést az adó miatt. A technikus itt szidja az igazgatóját, a diák a tanárát, és az idős tanár az ifjúságot. Időnként — mondja ismerősöm — az olvasóterem átalakul fórummá, ott lehet hangosan és nyíltan beszélni. Egykor az olvasókörök egy-egy könyvgyűjtemény körül kristályosodtak ki, s így lettek a személyes kapcsolatteremtés színterei, a nyilvánosság eszközei, a demokratikus gondolatcsere fórumai. Meglehet, az új magyar nyilvánosság kialakításában újra nagyobb szerepet fog játszani a könyvek otthona. Az írásban és a fejekben rejló gondolatok szabad találkozásának forrása és erjesztóje lesz a könyvtár. Manapság joggal támogatandó tevékenység ez. A jó szó és a gondolat nem kerül pénzbe. S ha már a könyvekre egyre kevesebb jut. legalább a humanizmus és a demokratikus nyilvánosság lehetősége legyen örök és díjtalan könyvtári szolgáltatás. NÓGRÁDI GÁBOR (Zamfiri naplójából): Reggel még igazán nem hittem volna, hogy banánfa alatt talál az est... De hát vannak véletlenek, van statisztikai valószínűség, s rajtuk kívül még sok minden, amire az ember nem is gondol. A banánfa egyébként N. költónó lakásában foglal helyet, óriási, húsos leveleiben forr és buzog a klorofill, szinte szuszog a nagy növény, termeli az oxigént. — Nem árt neki a huzat? — kérdeztem N-t. A banánfa alatt ültünk, N. olyan volt, mint egy indiai, én meg mint egy másik — szubtropikus volt a kép. — Amarról szellőztetek — mondta N. a szomszéd szoba felé intve. — Szeret engem a banánfa, most is jön két sarjhajtás a tövénél. Két picike, szopós banán. Ha majd elválasztom óket. neked adom az egyiket. Fél év múlva nagyobb lesz már. mint az anyja. — Akkor én meg adok neked egy iszkusz végű növényt. — Hibiszkusz? — Az, az! Kárminpiros, tölcséres virágja lesz, ha szeretni fogod. Dr. Turcsányi Gábor már megírta, a növények megérzik azérzéseket, jobban fejlődnek, ha szeretik óket — mondtam, nagyokat lélegezve a szoba párás légteréből. Jó volt tudni, hogy a belélegzett oxigénatomok közt bizonyára akad néhány, melyet a banánfa lélegzett ki az imént. Egy pillanatra megérintett valami ökumenikus összhang és harmónia, s arra gondöltam, Teilhard de Chardinnek alighaA banánfa árnyékában nem mégis igaza volt — bár híres könyvének IÚt az Ómega felé) csak az 574. oldaláig jutottam. boldogság elméleti tengelyei" c. fejezetig... A banánfás szoba mindazonáltal egyre inkább tetszett, s úgy véltem, nem más, mint tárgy iasulása N. művésznő melegszívúségének és természetességének. Újra fölfedeztem, milyen érzés, amikor tényleg szeretik az embert, nemcsak rájátszanak. Ég és föld a különbség — gondoltam, sekkor, mint a kettétépett kéziratlap szakadása, halk papírzaj hangzott föl pár másodpercre: egy összesodródott, halvány, új banánlevél moccanó nyílása. — Fog ez teremni is? — kérdeztem N.-t. — Aki adta, ötkilónyi termest garantált, de szerintem hamarább lesz ezen majom, mint banán... — Akkor ez majomkenyérfa. Vigyázz vele. mert ha a majomkenyérfák túlzottan elszaporodnak... — ... gyökérzetükkel marokra fogják és szétrobbantják az egész bolygót — folytatta az idézetet N. Fantasztikus, mondtam magamban, fantasztikus, mégis létezik ilyen összhang... (Épp ideje, hogy kiderült, mert a télen — kivéve egyes, véletlenszerű eseteket, melyeket sosem én kezdeményeztem — kis híján leszoktam már az összhangról...) Ültünk hát közösen Iközös iilés volt...) a banánfa árnyékában, rézmetszetek s ezer könyv közt. Rájöttem: egy szobabelsó éppúgy lehet ..katarzishordozó", mint egy könyv, zene, vagy valamely filmművészeti remek. Az emberiség alapvetően két táborra oszlik: az egyik tábor megveszi a Művészotthonok című könyvet — amit aztán áhítattal lapozgat —, a másik tábor nem veszi meg, mert maga is művész, ennélfogva művészotthonban él. E két tábor s világ közt éppoly irdatlan mélység tátong, mint 1903-ban. mikor Thomas Mann megírta önmaga polgár- és művészlétének konfliktusait, lásd: Tonio Kröger. N. költónó például halálra kacagná magát, ha meglátná a Művészotthonok fedőlapját, mely puha fészket ábrázol, benne „művésztojásokkar — ugyanakkor lakásában, amely panel, és megosztott, és változó, hogy hányan laknak benne, egyszóval lakásában az ember kicsit mégis úgy érzi magát, mint egy jó film után: mcgtisztultan. — Akkor hát... lemegyünk a Soleil-be? — kérdezte N. (közben beesteledett, sót már éjfélre járt), annak a banánfának az árnyékában, melyről a nap elején el se hittem volna: él, létezik, van árnyéka, s alatta ér az est... — Mehetünk — mondtam. — Kikérünk egy üveg valamit, halk zene szól majd, félhomály lesz és rejtett fények, s mi reggelig beszélgetünk. DÉVAI CSABA