Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-24 / 71. szám

1989. március 24., péntek 3 Ne tagadjuk az értékeket, hanem gyarapítsuk Meghatározó erő marad-e a Magyar Szocialista Munkáspárt a most születő pluralista társadalmi rendszerben? Jelentős mértékben íügg ez attól, hogy meg tud-e szabadulni azoktól a morális ballasztoktól, amelyek jó ideje gyengítették a presztízsét. Milyen ma a jxirt belső, morális állapota, hogyan éli át a párttagság a múlttal való önkritikus szembenézés, az újrakezdés nehéz időszakát? K kerdesek megválaszolására kértük Somogyi Imrét, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának titkárát. — Noha a párt belső, morális helyzetének jellemzése a ml felfogásunkban nemcsak etikai, hanem szélesebb értelemben vett politikai vizsgálódást is kíván. vállalhatjuk a szembesítést — kezdte a beszélgetést Somogyi Imre, miközben egy jelentést vett a •kezébe, amelv „A párttagok aránya az 1988. évben ismertté vált bűncselekményt elkövetők között" címet viseli. A kimutatás legjellemzőbb tényei: 1988-ban 78 ezer 855 állampolgár szegte meg a törvényeket, a szabályokat. Ezek között a párttagok száma 3 ezer 22, vagyis a párttagság 3,8 százaléka, azaz minden 100 bűnelkövető közül nem egészen 4 a párttag. A párttagok jogi felelősségre vonásának oka az esetek 46,1 százalékában közlekedési cselekmény, elsősorban ittas gépkocsivezetés volt. Gazdasági bűncselekmények miatt 289 párttagot vontak felelősségre, közülük 241-et vám- és devizaszabályok be nem. tartásáért. A hivatali és gazdasági vesztegetést, a befolyással üzérkedést eíkö-. velők között 1988-ban 62 párttag volt. — Az adatokból végül is kiderül, hogy a párttag törvénysértők aranya lényegesen alacsonyabb, mint a nem párttagoké. — A törvényt megsértő párttagak száma 1981 óta évről évre csökken, csakhogy a közvélemény ezeket az adatokat egyfelől nem ismeri, másfelől joggal várja el. hogy minden párttag morálisan feddhetetlen legyen. De a párttag is ember, esendő. |S minthogy a kommunisták aránya a vezetők között meglehetősen magas, és a vezetők körében nagyobb a lehetősége, náluk gyakoribb hatalommal való visszaélés kísértésének a lehetősége. Ez a dolog egyik oldala. A másik: éppen azért, mert vezető posztokon nagy számban dolgoznak kommunisták, az összehasonlítás azt is mutatja, hogy a tények alapján megítélve, etfváltalán nem jellemző rájuk a visszaélés a beosztásukkal. — A nyilvánosság egyre erősödő reflektorfényében azonban nehezen maradhat rejtve akár egyetlen ügy is, sőt, napvilágra kerülnek olyanok is, amelyek akkor nem vétettek észre, vagy eltussolták őket. — A nyilvánosság valóban garanciát, szélesebb körű ellenőrzést jelent, és ma új megvilágításba helyez olyan cselekedeteket, magatartásformákat isi, amelyeiket korábban kévésbe szigorúan, vagy elnézően ítéltek meg. Igazságtalan dolog lenne azt állítani, hogy a már régóta vezető poszton dolgozók csak saját érdekeiket tartották szem előtt döntéseikben. Igyekeztek a társadalom javaiból, a lehetőségekből minél többet megkaparintani, az általuk vezetett közösség javára. Olykor nemcsak elrjézték. hanem mondták is: nem baj, ha áthágjátok ezt vagy azt a szabályt, hiszen fékeInterjú Somogyi Imrével ző. bürokratikus .megkötöttségekről volt szó. De ma már kibontakozik a lehetősége annak, hogy intézményesen távolítsuk el az útból a bürokratikus intézményi rendszer emielte gátakat, s a teljesítmény, az eredmény alapján ítéljünk. Ezek az új normák egyértelművé, igazságosabbá teszik a vezetők megítélését, is: senki nem hivatkozhat ahra, hogy ő a saját k/s közössége érdekében és annak egyetértésével vétkezett. A bűn akkor is bűn, ha a közösség érdekére híva tkozva követték el. A párttagokra kötelező emberi, etikai normák ezekben az esetekben is szigorúbbak voltak és maradnak: ami nem ütközik törvénybe, beleütközhet a párttagokra kötelező erkölcsi normákba, s így elmarasztalást kaphat valaki olyan cselekedetért, amelyért — .büntetőjogi mércével mérve — a hajszála sem görbül meg. — A hatalommal mindig együtt jár a kísértés, bizonyos előnyök, lehetőségek, kiváltságok kihasználása. Az effajta manipulációk többnyire rejtve maradnak a közvélemény előtt, de most, a nyilvánosság erősödésével, ezek is közbeszéd tárgyai. — A vezetőnek, csak azért, mert magas a beosztása, nem jar több. ezért nem illeti -meg SemmiféJe privilégium. De mindig több a lehetősége, kivált ha szándékosan előnyös helyzetet teremt magának, kihasználva azt, hogy „közel van a tűzhöz". Mit lehet ez ellen tenni? Kétségkívül, sokat segít az ellenőrzés. De ez önmagában nem elégséges. Sőt állítom, hogy ennél fantosabbak az emberi jellem garanciái, az erkölcsi kvalitások. Megvizsgáltuk az elmúlt tíz év pá rtfegy el ems értéseit és úgy találtuk, hogy a vétségeket legfőként jellembeli hibák, emberi gyengeségek miatt követték el. Es itt nemcsak az elkövetők emberi hibáiról van szó. hanem a/.fxkról is, akik elnézték a hibákat a vétségeket, akik tudtak ezekről, de nem szóltak, akik, ahelyett hogy megelőzték volna a súlyosabb bajokat, hagyták társukat mind lejjebb csúszni a lejtőn. S itt mondjuk meg őszintén: a főnök környezete olykor nemcsak az egzisztenciális függés miatt elnéző, hanem azért is, mert esetenként részese a vezetők által nem mindig tiszta eszközökkel kiharcolt előnyöknek. Jó lett volna, ha korábban napvilágra kerülne'* ezek az ügyek. A nyilvánosságot ebben a vonatkozásban is természetesnek, hasznosnak kell tekinteni, hisz annak nemcsak leleplező, feltáró szerepe van, hanem segít a megelőzésben. — Ha a párt morális helyzetét jellemezzük, úgy vélem. feltétlenül szólni kell arról is, hogy miként éli meg a párttagság a mai, gyökeres változásokat, hiszen a múlttal, a jelennel való nyílt szembenézés, az oly sokat emlegetett megújulás nem egyszerűen politikai, hanem etikai problémát is jelent. A szükséges változtatás, fordulat elkerülhetetlen, objektív szükségszerűség. Ezen a felismerésen, elhatározáson az MSZMP már túl van. ez visszafordíthatatlan ál'áspont. a hogyan és miben, még most formálódik. — A párttagság zöme ma már érti. elfogadja, hogy szükség van a változásokra, a fordulatra. Am ahhoz, hogy felismerje, kialakítsa az űj tennivalókat, meggyőződéssel képviselje és hajtsa végre azokat, ezzel nem úgy vagyunk, mint a divattal: levetjük a régi ruhát. és felvesszük helyette az újat. Miközben az úton nem ácsoroghatunk, mert tovább kell lépni, válaszolni kell egy sor kérdésre, miben és miért hibáztunk, miért fordult visszájára oly sok jószándék és akarat, mj az. amit meg kell tagadni, es mi az, amit meg kell őriznünk: a múltból, vajon most mindenben a helyes utat választjuk-e? Milyen legyen az MSZMP, mit kérhet a párt a tagjaitól, és mit várnak tagjai a párttól? íme. egy sor, és még számos; fontos kérdés, amelyek megválaszolása közben a kommunistának szembe kell néznie tegnapi és maj önmagával. Lehetséges-e ez feszültségek, konfliktusok, felelőbség nélkül? Csak a tagadással nem oldhatók meg a súlyosbodó gondok. Ha valamit elvetünk, kell helyette más. Jobb annál, ami volt, amit meghaladtunk, de mindenképpen kell eligazodás, kapaszkodó, olyan valami, ami értéket és biztonságot jelenthet. Szolidaritásra, türelemre, segítségre van szükségl mert a párt nem mondhat le könynyen egyetlen olyan tagjáról sem, akire szüksége van. Ügy vélem, jobban bízhatunk azokban, jobban számíthatunk azokra, akik katarzisként élik át a változásokat, mint azoknak, akik egyik napról a másikra képesek ,^megújulni". — Vgy vélem, hogy az imént említett követelményeit már önmagukban is szükségessé teszik a pártón belüli demokrácia erősítését, amely ily módon nem egyszerűen politikai, hanem morális tartalmat is kap. — A múltban komoly hibákat követtünk el azzal, hogy centrális elemek hangsúlyozásával próbáltuk erősíteni a párt egységét. Beszélni ugyan beszéltünk a demokráciáról, igényeltük is, de valójában nem teremtettük meg a szabad véleménynyilvánítás feltételeit. Most hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy természetes a vélemények különbözősége, s hogy ezek harcában, vitában formálódik a közös akarat, a politika, a cselekvési egység. — A demokrácia erősítése mellett milyen más garanciákat lát arra, hogy a párt a jövőben nemcsak jelentős politikai, hanem morális erőt is képviseljen a magyar társadalomban? — A többpártrendszerben a kölcsönös ellenőrzés kétségkívül jelent bizonyos garanciákat, de ugyanakkor veszélyeket is hordoz. Erről is vannak múltbéli tapasztalataink. Goondolok például arra. hogy a politikai versenyben az egyes pártok a múltban sem használtak minden esetben korrekt eszközöket egymással szemben. A többpártrendszer önmagában nem jelent biztosítékot egyetlen párt számára sem a hatalommal való mindenfajta visszaélés elkerülésére. A garanciát minden pártnak önmagának kell megteremtenie a saját sorainak tisztaságával. Ami az MSZMP-t illeti: minden múltbéli hibái, gyenreségei ellenére is, évtizedek alatt igen nagy szellemi, politikai, erkölcsi tőkét halmozott fel. Megtestesül ez a csaknem nyolcszázezres tagság politikai, mozgalmi, vezetési tapasztalataiban, etikai erejében, megújulási képességében is. Olyan potenciális emberi képesség ez, amelynek ismeretében. birtokában nincs okunk kishitűségre. Faragó Jenő H labda a Kiosz térfelén Aki a labdat tort ölelő kirúgással a Kiosz térfelére további totta: Martonossi István, a Kiskereskedők Országos Szövetsége (Kisosz) Csongrád megyei szervezetének jogtanácsosérdekképviselője. Szerinte a jelenlegi helyzet diktálta e gyakorlati ízű kérdésfelvetést — jobb elejét venni a gondoknak, még mielőtt menthetetlenül elmérgesedne a viszony: — Az általam képviselt kiskereskedők (Csongrád megyében ez év elején 1200 volt a számuk) ellentmondást, állandó gondoíkat szülő problémája, röviden megfogalmazva: ha van áru, nincs számla; ha van számla, nincs áru. Magyarán szólva, amennyiben a kisiparosok jelentős része nem számlaképes, ez meghatározza az üzletek ellátottságát. Aki kockázatot vállal, azt könnyűszerrel fülön csíphetik egy rutinellenőrzés alkalmával. Még egy gondolat erejéig magamnál tartanám a szót: valahol hiányoznak a tisztességes működés feltételei. A Pénzügyminisztérium azzal érvel, hogy az adórendszer mindent megold — keserű tévedés! — A jelek szerint ezt kezdik 'belátni. A jövőre szóló előrejelzés módosításokkal számol az adórendszert illetően. — Az az érzésem, hogy ez t eleve beszámították a kidolgozáskor ... A tűréshatárt úgy állapították meg, hogy engedni is lehessen. Pillanatnyilag azonban nem ez az első számú gond. Az árak nem jelzik a piac telítődését. Nem alakult ki a kívánt verseny a vállalkozók között — legalábbis olyan formában, hogy senki sem csökkenti az árakat. — On miként magyarázza a kialakult helyzetet? — Egyrészt a magyar árrendszer örökletes hibája a kialakult helyzet. Illetve, annak a következménye. Az adóztatás mórteke sem elősegítő je a versenynek Bár már szóltam róla, jelenleg egy kiskereskedő bevételének 40 plusz 3 százalékát ily módon fölözi ie az állam. Végül nem alakul ki a piaci árak csökkenését kikényszerítő helyzet: ennek előfeltétele egyrészt az árubőség, másrészt a kisipar árutermelő karakterének, készségének a fokozott térhódítása. — A Kisosz, mint érdekképviselet, mit tehet a vállalkozók érdekében? — Az előírt kényszerpálya kereteit (igyekszünk lazítani. Már azért is, mivel megjelent egy lehetséges versenytárs: a VOSZ,vagyis a Vállalkozók Országos Szövetsége. A társas vállalkozást ugyanis a társasági törvény előírásai kiveszik a a magánkereskedelem fennhatósága alól. Ily módon tagozódott érdékképviselet (Kiosz, Kisosz, Vosz) kerül versenyhelyzetbe, ami végeredményben nem is olyan nagy tragédia, ha az általunk képviseltek is ezt tennék. — Az áruellátáson, számlagondon és adóügyön túlmenően, a jelen helyzetben min áll vagy bükik egy kiskereskedés sorsa? — Elsődleges a szakértelem, azt hiszem, ezt nem kell bővebben részletezni. Van azonban még egy tényező, melynek fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. A könyvelésről van szó. Aki egész éven át rossz könyvet vezetett, kátyúba jut, nem képes feloldani az ellentmondást. A kiskereskedők többsége nem tudja megfizetni az órabéres könyvelöt. Ügy érzem, az adóbevallások időszakának zártával sokan fognak arra az elhatározásra jutni, hogy ideiglenesen szüneteltetik a tevékenységüket avagy végleg abbahagyják a kiskereskedést. — Miben látja a megoldást? — Mi itt mindig azt mondogatjuk, hogy az igazi vállalkozó nem fél semmitől. Ez így igaz. De mivel a jogalkotó a csúcsokra tekint, a menőkre alapozza paragrafusait, megöli az átlagot. Elsősorban arra volna szükség, hogy az adminisztrációt egyszerűsítsük. Tehát maga a kiskereskedő végezhesse el a könyvelést az alapismeretek, valamint az anyagismeret birtokában. —... Mindez elégségesnek bizonyulna a továbblépés érdekében? — Szükséges az agyonhangoztatott, ellenben még mindig .magára váró szektorsemlegesség megvalósítása. A társadalom nem vesz tudomást arról, hogy a kisvállalkozó a saját anyagi felelősségére munkahelyet teremt. Figyelem: egyelőre csak a tudmásul vételről szól iam, pedig ez elismerést érdemel! Mármint a munkahelyteremtés. Azt hiszem, ezzel a gondolattal érdemes beszélgetésünket lezárni. Ennél többet manapság magánember nem tehet a társadalmi feszültség oldására, a társadalmi böjt mérséklésére. Pataki Sándor Három ünnep közt Se kenyér, se tej nem volt a boltokban március idusán a nemzet ünnepén — talán még emlékszünk rá. Megismétlődhet-e ez az eset húsvét és április 4. előtt? Nos, a sütőipar, a kereskedelmi vállalatok, a szövetkezetek képviselői még március elején egyeztették a három ünnep — március 15., húsvét és április 4. — kenyérellátásának tervét. Megállapodásuk szerint március 14-re, az ünnep előtti napra a kereskedelem az átlagszombati kenyérmennyiséget rendelte, s még ezenkívül húsz százalékot. E mennyiségen kívül a szegedi éa a dorozsmai sütőüzemnél még további kenyértartalékok is rendelkezésre állottak. Az ellátás színvonala megfelelőnek tűnt, a hogy ennek ellenére miért nem volt mégsem kenyér március idusán, hát ez tényleg érdekes kérdés... Március 14-én, a kora délelőtti órákban a kereslet mértéktelenül fölfokozódott, „irreális igényeket tükrözött", amint az e tárggyal foglalkozó följegyzésekben olvasható. Sokan két-három kenyeret is vittek, mintha háromnapos ünnepre készülődött volna az ország, s a hiányt csak átmenetileg enyhítette a Vásárhelyről, Mórahalomról és Kistelekről behozott kenyérmennyiség. Az Éliker másnap, 15-én kinyittatta négy üzletét — egyet a Széchenyi téren, egyet Odesszán, illetve az Északi városrészen és a Csillag téren —, reggel hattól kilencig, s javában folyt a kenyérvásárlás. A szegedi sütőüzem gőzerővel termelt már ekkor; a kenyérmizériát Lesz*e húsvétkor mit ennünk? mindazonáltal csak az szüntette meg, hogy vége lett az ünnepnek. Egyébként korántsem csak Szegeden mutatkozott kenyérhiány, az ország más városaiban is ez volt a helyzet. Az emberek nyilván helyesnek tartották jól bevásárolni, hátha lesz valami balhé 15-én, tudj' isten, mikor nyitnak ki újra a boltok... A boltok azonban, mint tudjuk, kinyitottak, és balhéról szó sem volt. Egy átlagszombati kenyérfogyasztáshoz képest mindazonáltal 214 mázsa többletkeriyeret vettek az emberek az ünnep alkalmával. Egyébként hiány volt tejből, bizonyos tejtermékekből, s néhány más élelmiszercikkből is. Az elmúlt ünnepről azonban térjünk át a jövőbeliekre! Tegnap, csütörtökön egyeztető tárgyalást folytatott a városi tanács kereskedelmi és termelési osztálya az Elikerrel, az Afészszel, a Zöldérttel és a sütőiparral, s megegyeztek, hogy a továbbiakban is különös tekintettel lesznek a boltok rendeléseire, igyekeznek pontosan szállítani a kért menynyíséget. Fontos tudni ugyanakkor, hogy az egyes, lökésszerűen jelentkező igényeknek a sütőipar — technológiai okok miatt — két-három órán belül aligha tud eleget tenni, s hogy a boltoknak korántsem érdekük, hogy ne legyen náluk kapható a kenyér. Persze, a húsvét kalácsos ünnep, kenyérgomdok nem jellemzők erre az ünnepre. Lássuk hát a többi, alapvető élelmiszert! Húsból a jelenleginél több igényt is ki tudnak elégíteni a szállítók. Füstöltáruból túlkínálat várható; élő halból — ponty és busa — elegendő áll rendelkezésre. Sütni való halból, tengeri ihalfiléböl is folyamatos kínálat várható. Igény szerint lesz előhűtött és fagyasztott baromfi, csirkepörkölt-aprólék, baromfifelvágott. A tejipari termékek ellátása megfelelő lesz — bár a forgalom nagyon megemelkedett a kishatármenti bevásárlóturizmus következtében. A Fűszert — margarin kivételével — minden cikkből elegendőt kínál. A konzerváruk terén javulás várható; kubai narancs és banán április közepéig kapható. Mazsola lesz elegendő, a mediterrán narancs menynyisége azonban már kevesebb. Mákból elegendő van és lesz, a dióbél viszont kevés és drága. Torma igény szerint lesz húsvétra, mustár viszont nem biztos; a mustármag egy részét az NSZK-nak adták el, kétszeres áron. Zóldségárukból jelenleg is jó a kínálat, a bolti árak viszont magasak Italáru is van bőséggel, kivéve az unicumot, martinit, a gyümölcsalapanyagú égetett szeszeket. Sörből széles választék lesz, üdítőkből — a kóla kivételével — szintén. Kenyérrel kezdtük ezt a cikket, fejezzük hát be kaláccsal: e termékből kevesebbet termel a sütőipar, mint tavaly, de a tapasztalatok szerint e téren nem jellemző a hiány, a probléma. Farkas Csaba