Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-23 / 70. szám

5 1989. március 23., csütörtök MAGYAR KISLÁNYOK SIKERE. Japánban, Yokohamában, 85 ország részvételével rendezték meg a „Kanágawa biennálé a világ gyermekei számára" elnevezésű nemzetközi rajzpályázatot, amelyben két szombathelyi kislány is sikerrel szerepelt. Dancs Andrea, a Váci Mihály Utcai Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója aranyérmet nyert, Pócza Lilla negyedik osztályos pedig különdíjat kapott. Tanácskozás Holnap, pénteken 10 órától kétnapos tanácskozás lesz a Csongrád Megyei Ifjúsági Központban Újszegeden (Fürj utca 92/B). Az országos vitafórum témája:az új tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásának lehetőségei. A résztvevők fiatal, mezőgazdaságban, élelmiszeriparban dolgozó szakemberek, egyetemi főiskolai oktatók, tudományos kutatók. A fórum pénteken plenáris üléssel kezdődik, majd szekcióülésekkel folytatódik. Az országos rendezvényt a Magyar Agrártudományi Egyesület a KISZ KB értelmiségi fiatalok tanácsa, az élelmiszer-gazdaságban dolgozó fiatalok tanácsa és a biotechnológiai ifjúsági klubok szervezték. Szent-Györgyi Albert és a C-vitamin körüli harc A fenti cím Ralph W. Moss Szent-Györgyiről tavaly New York-ban angolul megjelent életrajzi könyvének alcíme. A főcím, „Free Radical" fordítása is kisebb harcot (polémiát) váltott ki a Délmagyarország hasábjain Péter László irodalomtörténész és Kováts Tibor orvos között. A vita tárgya' az, hogy megfelelő-e a free radical-t csak kémiai fogalomként szabad gyöknek fordítani, vagy amint Péter László véli, a címnek szimbolikus jelentése is van, és utal Szent-Györgyi Albert független, radikális emberi karakterére is. Én az utóbbival értek egyet, annál is inkább, mert a fejezetek címei között is találunk hasonlóan szellemes, kétértelmű jelentéseket pl. a „Muscle Man" (Izomember), amint erre Péter László rál mutatott az 1988. szeptember 20-i Délmagyarországban. Kínálkozik természetesen egy lehetőség megtudni az igazságot, de ez annyira kézenfekvő, hogy csak zárójelben merem megjegyezni (meg kellene kérdezni a szerzőt, Ralph W. Moss-t, hogy 6 hogyan gondolta). Pontosítani szeretném Kováts Tibor a március 21-i Délmagyarországban megjelent írásának azon részét, amelyikben a szabad gyököt definiáló mondatot fordítja le. Az eredeti angol mondat Moss könyvéből: A mo. lecule containing such uncoupled electrons, is called free radical. A fordítás: „A molekulát, amelyhez ily elektronok nincsenek kötve szabad gyöknek nevezzük." Ezzel szemben a mondat értelme az, hogy azt a molekulát, amely párosítatlan (uncoupled) elektront tartalmaz, nevezzük szabad gyöknek. Ugyanis az elektronhéjban az elektronok párokban helyezkednek el, így stabilak. Emiatt az az atomcsoport (molekula), amelyikben párosítatlan (másik elektronhoz nem kapcsolódó, angolul uncoupled) elektron található, nem stabil, reakcióképes, ez a szabad gyök. Egyetértek Kováts Tibor azon megállapításával a Délmagyarország március 4-i számából, hogy ez a könyv minél hamarabbi fordítást érdemel, mert a benne lévő értékes és zömében SzentGyörgyitől származó információk csak így válhatnak közkinccsé. Nem értem viszont azt az ellentmondást, ami az ő cikke és a könyv között van Joseph Svirbely, magyar származású amerikai kutató szerepének megítéléséről a C-vitamin azonosítása után kialakult botíránybark. Ugyanis Kováts Tibor azt írja, hogy Svirbely „kalóz módon" ill. „... titokban megírta amerikai főnökének, dr. Kingnek, aki levele vétele után azonnal a Science c. tudományos lapban leközölte, hogy a hexuronsav azonos a C-vitaminnal, bár az előállítást nem tudta leírni." Ezzel szemben Moss könyvében az áll, hogy Svirbely Szent-Györgyi tudtával, sőt bátorításával írta meg a kapott eredményt, mivel Szent-Györgyi így tartotta becsületesnek és nem gondolt arra, hogy az amerikai „kolléga" ezzel majd visszaél. Addig is, amíg a könyv fordítása minden érdeklődő számára hozzáférhetővé válik, röviden ismertetem az idevágó részt. Az 1930-as években nagy erővel folytak világszerte a vitaminkutatások. A Cvitaminnal kapcsolatos erőfeszítések egyik központja Pittsburg-ban volt C. C. King vezetésével. Itt sajátította el Joseph Svirbely, a Magyarországról kivándorolt acélmunkás fia azt a vizsgálati módszert, amelylyel egy anyagról el lehetett dönteni, hogy skorbutellenes hatású-e vagy sem. A doktori cím megszerzése után szülei hazájába jött tudását továbbfejleszteni, és mivel akkor SzentGyörgyi volt az ország egyetlen neves biokémikusa, hozzá került. Svirbely-vel ellentétben Szent-Györgyi Albert soha nem foglalkozott adig vitaminkutatással. Ügy gondolta, hogy a vitaminokkal való foglalkozás valami olyan konyhai munka, ami a szakácsokra tartozik. Kétséges, hogy Svirbely nélkül valaha is megcsinálta volna a C-vitamin tesztet, ami állatkísérlet volt és Szent-Györgyi nem szeretett állatokkal foglalkozni. Modern biokémikusként inkább kémcsövekkel dolgozott. „Ideges leszek, ha egy állathoz kell érnem — írta egyszer egy brit kollégájának —, ez túl bonyolult rendszer a számomra." Amikor Svirbely a kísérleteivel bebizonyította, hogy Szent-Györgyi hexuronsavja azonos a C-vitaminnal, nehéz kérdés előtt állt: „Milyen lesz ezután a Kinghez fűződő kapcsolatom? ö volt a mesterem és egész életében azon dolgozott, hogy megtalálja, mi a C-vitamin." Szent-Györgyi válasza: „Ha ön az én tanítványom lett volna, és miután elment tőlem, megtalálta volna azt, amit én kerestem, és nem közölte volna velem, én azt mondanám, hogy ön egy tetves, tetves fickó (lousy, íousy fellow). A legjobban teszi, ha ír Kingnek és beszámol a kapott eredményről." (Moss szerint ez a „lousy fellow" Szent-Györgyi kedvenc kifejezése volt azokkal szemben, akiket utált, pl. ezt használta Hitlerrel kapcsolatban is. Jó tudni, hogyan hangzott ez eredetiben magyarul.) Az eredmény ismert. Svirbely megírta a beszámolóját és King, akiben már felvetődött, hogy a hexuronsavnak esetleg van valami köze a C-vitaminhoz, nem tudta emelt fővel elfogadni a tényt, hogy másé lett a felfedezés dicsősége, és becstelenül akarta azt magának megszerezni. A pittsburghi kutatók a rosszabbik végéről közelítették meg a kérdést, amikor először megpróbáltak tisztán előállítani vitamint és után megmondani, hogy mi az. Szent-Györgyi szeren csésebb volt. Neki már kezében volt a kémiai anyag, a hexuronsav (ma aszkorbinsavnak hívjuk), amit egész más célból, a biológiai oxidációval kapcsolatos kutatásai során izolált, és erről derült ki, hogy a C-vitaminnal azonos. A tudományos közvélemény Szent-Györgyinek elégtételt szolgáltatott a Nobel-díj odaítélésével (amit a biológiai oxidáció tisztázása terén elért eredményeiért kapott és csak részben a C-vitamin izolálásáért), de élete végéig kísérte ennek az ügynek az árnyéka. Ugy gondolom, hogy a legnagyobb vesztese az ügynek Joseph Svirbely lett, akit Pittsburgh-ben azzal vádoltak meg, hogy volt főnökétől ellopta és Szent-Györgyinek játszotta át a C-vitamin titkát. Igaztalanok lennénk, ha Szegeden pedig épp az ellenkező váddal illetnénk. Hannus István egyetemi adjunktus Péter László Forradalom és ellenforradalom Szegeden 4. A nagy sztrájk A szegedi munkásság és a forradalmakban vele szövetségre lépő értelmiség vezetői június 5-én este a Munkásotthonban nyomdászés újságírósztrájkot jelentettek be. Követelték a cenzúra eltörlését, Tabódy és •Dettre visszahelyezését tisztségükbe és béremelést. 6-án a lapok nem jelentek meg. 8-án csatlakoztak a pincérek, 10-én a katonai élelmezési raktár polgári alkalmazottjai. A Munkásotthonban új és új szakmák mondták ki csatlakozásukat; 15-én a villamosvasút dolgozói léptek sztrájkba. Ezen a napon a szakszervezet vezetősége kimondta az általános sztrájkot. Követelései között volt a gyülekezési és sajtószabadság; a munkástanács elismerése; a forgalom helyreállítása a fővárossal; a Szegeden székelő „kormány" lemondása; a „nemzeti hadseregbe" való toborzás beszüntetése és a politikai foglyok szabadon bocsátása. A júniusi nagy politikai sztrájk idején a szegedi munkásság eleven kapcsolatban állott a tanácskormánnyal. Futáraik, küldötteik jöttek-mentek a francia kordonon át; Vörös Újságot és pénzt hoztak a sztrájkotoknak, és tájékoztatták Kun Béláékat a szegedi helyzetről. A tanácskormány francig és arab nyelvű röplapokat is küldött Szegedre, sőt a Ganz gyár néhány arabul tudó munkását is útnak indította, hogy élőszóval is fölvilágosítsák a gyarmati katonákat. Várnai Zseni Katonafiamnak című versét is terjesztették franciául. Mindez nem volt hatástalan. A francia katonák a kordonnál is, a városban is gyakran barátkoztak a vöröskatonákkal vagy a sztrájkoló munkásokkal, s a Károlyi ^kormány hírszerzői azt is jelentették, hogy a francia katonák a Munkásotthonban gyűléseken és színielőadásokon vesznek részt. A gyarmati csapatok arabokból, szenegáliakból és madagaszkári malgasokból állottak. Váltották őket időről időre a szabadkai és nagykikindai körzetben állomásozó alakulatokkal, nehogy a lakossággal tartósabban összemelegedjenek, és rokonszenvezzenek a forradalmi eszmékkel. Eleinte csak híd parancsnokság volt Szeged három-négy gyalogos zászlóaljjal, két-három üteggel és egy-két lovas századdal. A Tanácsköztársaság kikiáltása után idejött a 76. hadosztály-parancsokság Charles-Antoine Charpy tábornokkal az élén. Szegeden és a környező falukban július elején volt a legnagyobb a létszámuk: 28 000 fő. Ezeknek szánták Charpy parancsnoksága alatt a Budapest elleni hadműveletet. Az általános sztrájkot már a franciák sem nézhették tétlenül, hiszen ellenük is irányult. Június 16-án hajnalban húsz vezetőt tartóztattak le, köztük Tabódy Zsolt ezredest, Dettre Béla századost, Herczeg István újságírót, Bródy Mihály tanárt, Ferenczi József szociáldemokrata párttitkárt. Taibódyt és Dettrét Nagykikindára vitték, a többieket a Csillagba és a piros iskolába (a mai Tömörkény gimnázium épületébe) zárták. A Munkásotthont egy század szpáhi szállta meg. Június 17-én a sztrájkotok vörös kokárdával a mellükön fölvonultak a Széchenyi téren és a Tisza-parti sétányon. A tiszti járőrökre rákiabáltak: le kell fegyverezni őket! Kelemen Béla följegyezte naplójába: „Tirts őrnagy előadása szerint a munkások a Vörös Hadseregnek Algyőnél való betörését várták, és a vörösök támadásával egyidejűleg akartak zavart csinálni a városban. A munkásság magatartása fenyegető volt, gyors fellépésre volt szükség, nehogy a zajongó tömeg a törvényszéki épületben székelő minisztériumot megostromolja." Végül a rendőrség és a segítségükre siető két szakasz szpáhi szétoszlatta a tüntetőket. A Prónay-különítmény ekkor már javában működött a Madách utca 17. sz. alatti konviktus pincéjében, a ,.laboratóriumban", ahogyan a kínzókamrákat ők maguk cinikus gúnnyal hívták Prónay Pál huszár százados június l-jén érkezett Szegedre, és azonnal „megbízható csapatoknak", tiszti különítményeknek szervezésébe fogott. Fehértollas Bocskaisapkát viselő tisztjeiből nemsokára 200 fős rohamcsapatot állított föl. A Prónay-századot követte Moravek-Ostenburg Gyula és Bándoss Béla egy-egy százada, majd őrgróf Pallavicini Alfonz parancsnoksága alatt Simonyi-huszárok néven fél lovasszázad. Prónay naplójában leplezetlenül számol be kínzásaikról, gyilkosságaikról. Nem egy összedrótozott hullát vetett ki a Tisza vize a Boszorkány-szigetnél, Szentmihályteleknél, Részkénéi. A sztrájk hatásának ellensúlyozására sztrájktörőket szerveztek, köztük katonatisztéket is. Fölülbélyegezték a pénzt, hogy a munkások a fővárosból kapott bankjegyeket ne használhassák föl. A franciák a vasutasokat haditörvényszékkel fenyegetve kényszerí'tették térdre. Június 22-én a szakszervezeti vezetőség a fenyegetés hatására befejezettnek nyilvánította a sztrájkot. Másnap a vasutasok, az újszegedi kendergyár és a dohánygyár dolgozói fölvették a munkát. Még néhány utóvédharc volt ugyan, de az általános sztrájk véget ért. Június 28-án a franciák ismét letartóztattak 35 szocialista harcost, köztük Szél Juliskát, a KMP szegedi alapító tagját. (Folytatjuk.) Olvasópróbán vagyunk, színhely a zenekari próbaterem, mivel sokan vagyunk, hiszen nemcsak színészek szerepelnek majd a darabban, hanem balettművészek is, továbbá főszereplő lesz a zene is, „meghatározza a dimenziókat" — mondja a rendező, Ruszt József. „Azt csináltok vele, amit akartok" — jelenti ki az író, Komis Mihály, miután elejétől a végéig, mintegy két órát át előadta a saját drámáját. Vagyis megkezdődtek kedden a Büntetések című Kornis-darab szegedi bemutatójának előkészületei. „Nehéz munka lesz" — így a rendező, ám a szerző nem látszik aggodalmasnak. — Általában végigkíséri a próbafolyamatokat? Követi a darabjai színházi sorsát? — Természetesen érdekel, mi történik a próbákon, de megbízom a rendezőkben. Általában ragaszkodnak azokhoz a szerzői utasításokhoz, amelyeket beleírok drámáimba, talán egy kicsit részletesebben, mint szokásos. Így történt ez a Zsámbéki Gábor rendezte Halleluja esetében, de a Körmagyar és a Kozma színre vitelekor is. Most azért mondtam a felolvasás végén, hogy azt csinálnak a Büntetésekkel, amit akarnak, mert — egyrészt — természetesnek tartom, hogy minden rendező és színház a saját igénye Labirintus K. matrózgallérján és lehetőségei szerint formálja meg az előadást, másrészt a darab valóban rendkívüli igényeket támaszt, technikai-szcenikai szempontból és a színészek képességei-készségei tekintetében egyaránt. Ezért nem hittem, hogy valaha is előadják. Örülök, hogy mégis... — A jelenetekben fantasztikus képek váltják egymást; a szereplöktől akrobatamutatványokat kér, a színpadra magától mozgó tolószéket, a magasban szabályosan köröző fekete csókát, középre eleven lovat és a többit... Milyen színház Komis Mihályé? — Modern mozgásszínház az ideálom, olyan, mint Róbert — Bob — Wilsoné, tudja, akinek Pilinszky János volt Magyarországon az apostola. Sajnos, soha nem láttam életben Wilson színházát. Csak elképzeltem, milyen lehet. Mostanában módom nyílt megnézni egyik nemrégiben készült előadását, videón; fölvillanyozott, hogy hasonló képek vannak benne, mint a Büntetések víziói, holott azt előbb írtam. A szegedi színházban megvannak a feltételek az általam elképzelt totális színházi látványosság létrejöttéhez. A Büntetések: szertartás, rituálé; Ruszt József pedig a rituális színház legjobb magyar rendezője; van balettegyüttes, amelynek művészei mozgásszínházat csinálhatnak. — A mű Franz Kafkaidézetekből és az ön látomásos képi világot teremtő színpadi utasításaiból áll. Miért? — Azon a tréfán munkálkodom, hogy mindenből csak egyet írjak. Nem hagyományos írói életműre törekszem, hanem arra, hogy minden létező műfajban megírjam, amit muszáj, amit én tudok, amit csak én látok. Tehát egyetlen regényt, egy monológot, egy áldokumentumot, egy pszeudo-naplót, egy komédiát, egy tragédiát — és a többit, minden műfajból egyet szeretnék. A Büntetések: rekviem és passió — a tönkrement európai értékekért. És Kafkáért. — Miért Kafkáért? — Nehezen tudok röviden válaszolni, azt remélem, hogy akik olvasták a darabot, vagy megnézik majd az előadást, azok megérzik. Kafka életműve nekem azt mondja, hogy ő megsejtette a 20. századi apokalipszist, ö az, aki idővel a század egyik jelképévé fog nőni; ö a kor közénk ereszkedett fekete angyala, akinek személyes sorsa, műve és mindaz a tragédia, ami ebben a században megtörtént — szétválaszthatatlanul összefonódott. Közvetlenebb, vagy, ha úgy tetszik, hétköznapion • fantasztikus indítékom is volt a darab megírására. Kezembe került egy fotóalbum, híres emberek gyerekkori képei voltak benne, köztük az ötéves Franz Kafkáé; állt egy Sarah Bernhardt-budoárszerűen berendezett műteremben ; nagy denevérfülek, sötét, bizonytalan tekintetű szempár, matrózruha. Ennek a gallérján — rámeredtem — labirintusminták voltak. Ellentétben a konvencióval, hiszen minden normális matrózgalléron egyenes vonalú zsinórok haladnak ugyebár ... A Kafka-életmű legfontosabb szimbóluma, a labirintus, ott, az ötesztendős gyermeken — a látvány elemi hatással volt rám. Meg akartam mutatni azt a különös összeforrottságot, amiről az imént beszéltem: Kafka sorsa, müve, s a „minden egész eltörött" kora: ugyanaz. Sulyok Erzsébet