Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-22 / 69. szám

1989. március 22., szerda 5 Az évindításról Szmt-elnökségi ülés A Szakszervezetek Csong­rád Megyei Tanácsának el­nöksége megtárgyalta az év­indítás szakszervezeti ta­pasztalatait. Többek közt megállapította, hogy törek­véseik nem eredményeztek érzékelhető pozitív változást a tagság helyzetén, sót, a dolgozók kiszolgáltatottsága nőtt, alkupozíciójuk épp a munkanélküliség megjelené­sével számottevően romlott. Ez a tisztségviselők hely­zetét is érinti, így sürgető védettségük helyreállítása. Sajátos helyzet, hogy mi­közben a tagság mind konk­rétabb és hatékonyabb ér­dekvédelmet követel, en­nek nincsenek meg a felté­telei. A testület úgy dön­tött, hogy létrehozza azszb­titkárok klubját, amely hoz­zájárul majd a különböző kérdések megvitatásához, a közös álláspontok kialakí­tásához, a cselekvés koordi­nálásához a helyi és orszá­gos ügyekben egyaránt. Szegedi diák sikere Az Interparlamentáris Unió centenáriumára 1988-ban meghirdetett nemzetközi gyermek-képzőművészeti pályázat és kiállítás ered­ményhirdetését március 11­én Budapesten, a Műcsar­nokban tartották. (A kiállí­tás március 26-ig tekinthe­tő meg.) A pályázatra 33 országból 7118 gyermekalko­tás érkezett. A zsűri által kiválasztott és díjazott mű­vek között a 7. osztályos Ördögh Réka (JGYTF II. sz. gyakorlója) kerámiája is szerepelt, aki Varga Imre szobrászművésztől korosz­tálydíjat vehetett át. A sze­gedi diáklány tanára Ma­róti Antalné. Francia zene a színházban Francia menüt kínált a Filharmónia a hétfő esti koncerten. Dicséretes törek­vés, hisz mindenkinek jó, hogy öreg kontinensünk ér­tékei miivel egyenletesebb leosztásban kerüljenek terí­tékre, ám ugyanakkor arra ns figyelmeztet, hogy ké­szültségünk foka, a rendel­kezésre álló fűszerkínálat nem mindig elegendő a teljes megidézéshez. Legin­kább a nyitószám, a Brazil táncók sorozata látta kárát ennek a hiánygazdálkodás­nak, mert bár Dárius Mil­haud műve nem dáriuszi kincsek foglalata, mégis többet sejtet annál, ami most elhangzott. Jószerével csak a kamaraszerű, szólis­tákat (oboa, kürt, szólóhe­gedű. pikkoló) foglalkozta­tó részek töltötték be hiva­tásukat, a tuttik nehézke­sebbek, ritmikailag elmosó­dottak voltak, s bár Mil­haud kezén a brazil import némi melankóliával és fa­nyarsággal európaizálódott, az eredeti zamatnak (mégis a helyén kéne lennie. Az sem mellékes, hogy a mes­terünk. által előszeretettel használt politonalitás (több hangnem egyidejű jelenlé­te) abszolút tiszta hangolást követel, különben a hallga­tóságot gyanakvással teli, kínos zavarba ejti. A hangverseny sorsa a Bizet-szimfónia második tételében dőlt el, amikor a világszép oboaszóló olyan érzékeny bensőséggel szó­lalt meg, hogy társul emel­te a környékén fel-feltűnő egyéb fúvÓ6szőlamokat is, és a rákövetkező hegedű­melódia már méltó folytatás volt melegség, fény és rend­kívüli dalolóerö tekinteté­ben egyaránt. Ilyenkor megváltozik a koncert lég­köre, most már szolidárisak vagyunk zenészeinkkel, visszamenőleges hatállyal elnézzük, hogy az elsó té­tel még nem imindig volt elég lazán ritmikus, a scher­zo és kivált a finálé bo­szorkányosan pergő vonós­ájlásainak egyenetlenségeit piedig az egész megvalósítás artisztikumától jókedvre hangoltan érezzük jelenték­telennek. Igen, mert példá­ul a második tétel fugátó­jának komolykodó huncut­sága látva-hallva osztatlan öröm színpadnak, nézőtér­nek egyaránt. Most fedez­zük fel a karmestert, Gun" de Pétert, aki takarékosan, csiszolt kar- és csuklómoz­gással irányítja együttesét, és a 17 éves Bizet művét illő tisztelettel és kellő fan­táziával vezényli. Aztán • találkoztunk egy jelentéktelen művel és egy jelentős előadó személyiség­gel. André Jolivet fuvola­versenyénél termett különb is a gall tájakon, bizony szívesebben hallottuk volna Matuz Istvánt — mondjuk egy Jbert-darab szólistája­ként. Persze Matuzzal ta­lálkozni mindig élmény — ő uralkodik a .pódiumon, hangszere a végsőkig hu­manizálódik, a test kiegészí­tője és a lélek szolgája. Goethe (éppen aktuális, a Bűvészinasból kiemelt) sza­vaival: „Szellemtesttel nem citálhat itt dologra senki más, csupán a mester!" Matuz mester mindent megtett az ügy érdekében, dallamai beszéltek, gesztusai láttató­ak, indulatai ellenállhatat­lanok voltak. Mielőbb és gyakran szeretnénk hallani gazdag repertoárjának egyéb darabjaival. Az est fénypontja kétség­kívül a Bűvészinas — Paul Dukas zenekari scherzója volt, zenekar és karmester részéről egyaránt kiérlelt, megvalósult interpretáció. Itt már feleslegessé vált a zenekarral szemben elnéző­re hangolt, jóindulatú szur­koló nézőpontja, mert min­den a helyéne került: az építkezés arányos volt, a megszólalások viszonya ki­egyensúlyozott, a felidézett hangulat goethei és franci­ás egyszerre, a kontrafagott rottyanásai pontosan illesz­kedtek a groteszk vonulat­ba, a mesés-valós fenyege­tés crescenidója mértékre ki volt munkálva, a kezdés-be­fejezés csendje ellenkező előjellel idézett hites at­moszférát. Elgondolkodtató: ív egy hangversenyen belül — a próbálkozástól a virtuozitá­sig. .. Meszlényi László Drogmentes élet Budapesten lesz a „Drog­mentes élet" elnevezésű nemzetközi alapítvány — az International Drog Free Life Foundation — közpon­ti irodája, amely ellátja majd az alapítvánnyal kap­csolatos operatív teendőket. Erről döntött a napokban a svájci Lausanne-ban tartott ülésén a Nemzetközi Alko­hol- és Kábítószer-ellenes Tanács (ICAA) igazgatóta­nácsa. s egyúttal négytagú intézőbizottságot is létre­hozott az alapítvány mű­ködésének előkészítésére. Lóska Szilárd, az Orszá­gos Egészségvédelmi Tanács titkárságának vezetője, az intézőbizottság tagja az MTI munkatársának elmon­dotta: az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás, az AIDS, a dohányzás, vala­mint a dopping ellen fel­lépni szándékozó nyitott alapítványt magyar kezde­ményezésre hozta létre a ta­nács. Az immár 91 ország 570 tagszervezetét tömörí­tő nemzetközi szervezet a tagok bevált módszereinek széles körű hasznosításával kívánja gátolni e világmé­retű jelenségek terjedését. Az ülésen egyébként több más téma kapcsán is el­hangzott Magyarország ne­ve. Kanada például felmé­rést készített a nemzetközi szervezet tevékenységéről, s ennek alapján az utóbbi évek legsikeresebb rendez­vényének az 1986-ban, Bu­dapesten tartott szakmai konferenciát ítélte. Szó volt továbbá arról is, melyik or­szág adjon otthont 1992-ben az ICAA következő, 36. kongresszusának. A leg­utóbbi időkig öt jelölt — az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Brazília, Jordánia és Magyarország — vetélkedett a rendezés jogáért; ma már csak Brazília és hazánk van versenyben. Az igazgatóta­nács júniusi, párizsi szak­mai konferenciáján dönt majd a kongresszus végle­ges helyszínéről. (MTI) Végveszélyben A hazai oktatásügy helyzetével kap­csolatban ma már bátran megkoc­káztatható bármilyen negatív tar­talmú kijelentés, hisz végveszélybe sodródott a nevelés, a képzés, valamint maga a pedagógustársadalom is. Akár or­szágos adatokat hasonlítunk össze, akár helyi összefüggéseket tárunk föl, kiderül: nincs helye a sunyi megszépítésnek. A magyar törvényhozás elfogadta az 1989-es költségvetést. Ebből kiderül, hogy a művelődési tárca a közösből 13,6 mil­liárd forintot kap, míg a honvédelmi és belügyminisztériumi kiadások mindössze­sen — a munkásőrség költségei nélkül — 66 milliárdra rúgnak. Vegyünk egy másik összehasonlítást: Csongrád megye a felét sem kapja annak költségvetési támogatás­ként, mint ami Borsodnak jut, azaz: a 3,9 milliárdra 8,5 milliárd forint a válasz;. Tudjuk, számtalan érv szól amellett, hogy a súlyos gazdasági és szociális gondok­kal küszködő északi megye kiemelt java­dalmazást kapjon a központi elosztástól. De azzal már nehéz egyetérteni, hogy a költségvetésben még az idén is szerepel egy, 7,3 milliárd forintos tétel a „közpon­tilag kezelt feladatokra", melyekről pon­tosan annyit tudhat — illetve sejthet — az olvasó, mint a törvényről szavazó kép­viselő. Tehát amíg a megyékben általá­ban 4-6 milliárdok fölaprózásán kell szo­rongató felelősséggel dönteni, addig „oda­fönt" elszámolatlanul elkölthetnek vala­mire több mint hétmilliárdot. Ha az országos adatokhoz hozzáilleszt­jük a helyi tényeket, akikor lesz igazán el­keserítő a kép. Tudjuk, hogy a szellemi centrumok, a felsőoktatást képező intéz­mények már másfél évtizede belefogtak a szüntelen panaszba, ám sem sírásuk, sem pedig igencsak; indokoltnak tűnő jajveszékelésük nem hallatszott el a ma­gasságos döntéshozókig. Tavaly aztán — hála a diáklázadásoknak — végre jelen­tős mértékben emelték a felsőoktatásra fordítható költségeket. (Megjegyzendő: a Magyar Tudományos Akadémia fölméré­se szerint, egy befektetett magyar forint­ból hetet fial a honi kutatás, azaz, még ilyen körülmények között is a legnyere­ségesebb termelőágazatunk a tudás.) Szóval, több pénz jutott, ám azt már ez év első negyede után tudni lehet, hogy ez a többlet még arra sem elegendő, hogy az új árakat kövessék, a költségeket fe­dezzék, és a legjelentősebb hiányokat pó­tolják. Megnézhetjük a középiskolákat is! Az iskolai kölségvetésekben ma már több a bér, mint az anyagi jellegű dolgokra for­dítható összeg. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a pedagógusok tisztességes jövedelmet kapnak, hanem azt, hogy már a tanszerekre sincs pénz. Szakemberek véleménye szerint a gimnáziumokban a bérek és egyéb költségek aránya 1:2-höz lenne reális, a nagyobb eszközigényű szakközépiskolákban és szakmunkáskép­zőkben pedig 1:3-hoz. Ehhez képest pél­dául a Rózsa Ferenc Szakközépiskolában az. évi 17 milliós költségvetésből 9 millió forint a bér. A pedagógusok bruttó alapi­bére átlagosan 8 ezer 600 forint, a szak­oktatóké piedig 8 ezer 300 forint Maradva ennél az iskolánál: a megnö­vekedett oktatási feladatokat csak úgy tudják ellátni, hogy állandó életveszély­ben tartanak foglalkozásokat az Ady kol­légium régi szárnyában. — A tanár nem mer megállni a födém közepie alatt — mondta Korányi Mátyás igazgató, ottjártamko" Más csoportoknak a régi építkezésből megmaradt felvonulási épáiletben adnak órákat. A fűtést jellemzi, hogy telente vagy fáznak a nyitott ablaknál, vagy pie­dig fulladoznak a széngázban. A Rózsá­ban több olyan szakmát oktatnak, ame­lyeknek tárgya és eszköze az autó. A ré­gi gépjárműveken nem tudnak gyakorolni a gyerekek, mert azok már maguktól szétes­nek. Tanácsi engedéllyel autójavító szol­gáltatást vezettek be, hogy igazi, élő jár­müveket .lássanak, ám sem a kocsikjat, sem az alkatrészeket nem tudják tárolni — még középy-európiai szinten som. Mindenki számára ismeretes, hogy a Rózsa kézilabdázói — Ludányi Márton testnevelő tanár szorgalmának és szaktu­dásának köszönhetően — az ország leg­jobbjai közé tartoznak- Válogatottak és első osztályú játékosok egész sora mene­telt ki az iskola tornaterméből... de mit is beszélek? A tornateremként használt egykori kápolnában — a katolikus tanító­képző tulajdona volt — & két szaggatott vonal összeér. (A sportban járatlanok számára elmondom, hogy az alapvonal középpontjától kimért 9 méteres körív­nek az oldalvonalak által határolt szaka­száról van szó.) N em érdemes folytatni. Egy szemé­lyes élményemet azért a mondandóm végére biggyesztek, okulásul, el­gondolkodtatás végett. Jó cimborám az egyik általános iskolában tevékenykedik. Mint oly sok helyen, náluk is gyakran kell helyettesíteni, mert magas az óra­szám, sok a családi gondokkal is terhelt kollegina. és kevés a piedagógus. Helyet­tesítéskor az én túlfizetett tanár uram — tíz év után hat és fél, bruttó — „lassító­sztrájkot" tart. mondván: nem akarja el­rontani azt, amit mások, a szaktárgyban járatosabbak nálánál magasabb szinten tudnak művelni. Ezért olvasásra és csend­re szólítja föl a diákságot. Ahogy mondani szokás: az vesse rá az első követ, aki negyvenforintas órabérért elvégezne magas intellektust igénylő, fe­lelősségteljes munkát Mert miért is fe­lel a piedagógus? Nem kevesebbért mint a jövő Magyarországáért. Az ő .feladata, hogy gyermekeink okosak, udvariasak, rendszeretők, tiszták, segítőkészeik, edzet­tek legyenek. Tehát jóformán mindenért a pedagógus felel. Óránként három liter tejért, másfél liter benzinért és másod­osztályon egy üveg sörért. Ugy, ahogy mondom: másodosztályon ... Dlusztus Imre Az 1988/89. tanévi országos középiskolai tanulmányi ver­seny 2. fordulójába Csong­rád megyéből 130 tanuló ju­tott, közülük 108 szegedi diák. BIOLÓGIA: Szabó Elöd, Szabó Sarolta, Márki-Zay János, Nagymihály Attila, Domoki Ferenc, Szántó Kris­tóf, Fábos Györgyi, Bábinsz­ki Ágota, Torkos Attila, Pál Margit, Vojnár Tímea, Fik­ker Ferenc, Cziniel Mónika, Kovács Adrienne, Tóth Ani­ta, Keszeli Sándor, Szabó Zsolt, Kispéter Erika, Szol­noky Jenő, Sárkány Adrienn, Veszely Csaba, joó Csaba, Zoltai Gergely, Kios Csaba, Csóti Tímea, Farkas Eszter, Szabó Endre, Tivadar Anet­te, Kiss Judit, Simon Judit, Ábrahám Edit, Tömösvári Adrién, Baár Edina. Tóth Csaba Zsolt, Markó Zoltán, Görgényi Szabolcs, Barna Gyula, Kiss Orsolya, Berté­nyi Andrea, Pataki Zsuzsan­na, Tóth István, Nagy Mik­lós, Belecz István, Sághy Levente, Kovács Krisztina, Kovács Anikó, Marsovszky Emőke, Varga Edina. Papri­ka Dóra, Balogh Elemér, Maráz Anikó, Galló Melitta, Skribek Levente, Veres An­na, Török Tibor, Csurcsó Marianna, Békési Anna, Ró­nai Barnabás a Radnóti Mik­lós Gimnázium; Szabó Zol­tán, Olasz Edit, Szabó Er­Tanulmányi versenyek zsébet, Kispéter Andrea, Nagy Tamás, Szili Barna­bás, Müller Zsófia, Gárdián Gabriella, Román Rita a JATE Ságvári Endre Gya­korló Gimnázium tanulói. MATEMATIKA II. kate­gória: Ábrahám Erika, Bor­dás Ferenc, Fejes Tibor, Fo­dor István, Fülöp Judit, Gu­lyás Antal, Halász Attila, Jankó Imre, Kiss Kornél, Kónya Zoltán, Kupihár Zol­tán, Lancsa Hajnalka, Nagy Dániel, Szabó Norbert, Szal­ma Sándor, Szente László, Szilassi Zoltán, Tóth István, Török Akos, Török Benita, Török Zoltán a Radnóti Miklós Gimnázium, Kardos Péter a Ságvári Endre Gya­korló Gimnázium, Nikolényi István a Tömörkény István Gimnázium tanulói. MATEMATIKA III. kate­gória: Nagy Gábor (Ságvári). . MATEMATIKA IV. kate­gória: Balogh József, Boda Zoltán, Csirik János, Kocsor András, Matievics Vera, To­kodi Tamás (Ságvári). FÖLDRAJZ: Fodor Eme­se (Tömörkény), Láng Imre (Radnóti). TÖRTÉNELEM: Magyar Zsolt (Ságvári). FIZIKA II—III. kategó­ria: Bordás Ferenc, Szilassi Zoltán, Bartsch Tamás (Rad­nóti), Tokodi Tamás, Csivik János (Ságvári). MATEMATIKA I. kategó­ria: Harcsa Pintér Sándor (Déri), Hódi Lajos (Vedres), Zöllei Katalin (Közgazda­sági). Ezenkívül a Ságvári Gim­názium tanulói közül a kö­vetkezők jutottak a közép­döntőbe : Francia nyelvből: Hévízi Árpád, Penke Zsuzsanna, Kasza Ildikó, Papp Zalán, Szörényi Judit; olasz nyelv­ből: Kósa László, Nagyistók Katalin, Szuromi Ágnes; an­gol nyelvből: Almási Attila, Hegedűs Ágnes, Fejes Tí­mea; német nyelvből: Varga Zoltán és Török Beáta. Közeledik az Irinyi János országos kémiaverseny dön­tője, amelyet május ele­jén Győrben rendeznek meg. A megyében megtartott első forduló után szép számmal jutottak be szegedi tanulók a második fordulóba, ame­lyet Szentesen rendeznek, a Horváth Mihály Gimnázi­umban. Azok a tanulók, akik a legjobb pontszámokat érik el, képviselik majd megyén­ket a győri országo? döntő­ben. Az esélyesek — a pionit­számok sorrendjében a következők: Első (I. a.) kategória: Bi­hari Zoltán (Radnóti), Sza­bó Imre (Ságvári), Dezső Gergely, Juhász László, Krajcsovicz Zoltán, Grich Nikoletta, Kelemen Z. Gtr­gely, Krajcsovicz László, Kis János (Radnóti), Dabis Edit, Tihanyi Pál (Ságvári). Második (I. b.) kategória: Kukovecz Akos, Bodnár Eva, Marton Gábor, Kókai Emese, Kunstár Andrea, Szendrényi András (Rad­nóti). Harmadik kategória: Fe­hér Zsolt (Kőrösy), Andrási Ibolya (Textilipari), Csizma­dia Zoltán (Kőrösy). Negyedik (II. a.) kategó­ria: Oláh Ibolya (Radnóti), Barta Károly (Ságvári), Ko­vács Katalin (Radnóti), Mo­gyoróst Károly, Hatvani Nó­ra (Ságvári), Fidrich László (Radnóti), Nagypál Éva (Ságvári), Maróti Miklós, Dékány László (Radnóti), Párdutz Árpád (Ságvári), Dömötör György, Csikós Csaba (Radnóti), Szín Ró­bert (Ságvári). Ötödik (II. b.) kategória: Kapolyi József, Domokos László, Jakusch Tamás, Mar­tinék Tamás, Babka Anita, István Boglárka, Szilasi Nor­bert (Radnóti)

Next

/
Thumbnails
Contents