Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-22 / 69. szám
1989. március 22., szerda 5 Az évindításról Szmt-elnökségi ülés A Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának elnöksége megtárgyalta az évindítás szakszervezeti tapasztalatait. Többek közt megállapította, hogy törekvéseik nem eredményeztek érzékelhető pozitív változást a tagság helyzetén, sót, a dolgozók kiszolgáltatottsága nőtt, alkupozíciójuk épp a munkanélküliség megjelenésével számottevően romlott. Ez a tisztségviselők helyzetét is érinti, így sürgető védettségük helyreállítása. Sajátos helyzet, hogy miközben a tagság mind konkrétabb és hatékonyabb érdekvédelmet követel, ennek nincsenek meg a feltételei. A testület úgy döntött, hogy létrehozza azszbtitkárok klubját, amely hozzájárul majd a különböző kérdések megvitatásához, a közös álláspontok kialakításához, a cselekvés koordinálásához a helyi és országos ügyekben egyaránt. Szegedi diák sikere Az Interparlamentáris Unió centenáriumára 1988-ban meghirdetett nemzetközi gyermek-képzőművészeti pályázat és kiállítás eredményhirdetését március 11én Budapesten, a Műcsarnokban tartották. (A kiállítás március 26-ig tekinthető meg.) A pályázatra 33 országból 7118 gyermekalkotás érkezett. A zsűri által kiválasztott és díjazott művek között a 7. osztályos Ördögh Réka (JGYTF II. sz. gyakorlója) kerámiája is szerepelt, aki Varga Imre szobrászművésztől korosztálydíjat vehetett át. A szegedi diáklány tanára Maróti Antalné. Francia zene a színházban Francia menüt kínált a Filharmónia a hétfő esti koncerten. Dicséretes törekvés, hisz mindenkinek jó, hogy öreg kontinensünk értékei miivel egyenletesebb leosztásban kerüljenek terítékre, ám ugyanakkor arra ns figyelmeztet, hogy készültségünk foka, a rendelkezésre álló fűszerkínálat nem mindig elegendő a teljes megidézéshez. Leginkább a nyitószám, a Brazil táncók sorozata látta kárát ennek a hiánygazdálkodásnak, mert bár Dárius Milhaud műve nem dáriuszi kincsek foglalata, mégis többet sejtet annál, ami most elhangzott. Jószerével csak a kamaraszerű, szólistákat (oboa, kürt, szólóhegedű. pikkoló) foglalkoztató részek töltötték be hivatásukat, a tuttik nehézkesebbek, ritmikailag elmosódottak voltak, s bár Milhaud kezén a brazil import némi melankóliával és fanyarsággal európaizálódott, az eredeti zamatnak (mégis a helyén kéne lennie. Az sem mellékes, hogy a mesterünk. által előszeretettel használt politonalitás (több hangnem egyidejű jelenléte) abszolút tiszta hangolást követel, különben a hallgatóságot gyanakvással teli, kínos zavarba ejti. A hangverseny sorsa a Bizet-szimfónia második tételében dőlt el, amikor a világszép oboaszóló olyan érzékeny bensőséggel szólalt meg, hogy társul emelte a környékén fel-feltűnő egyéb fúvÓ6szőlamokat is, és a rákövetkező hegedűmelódia már méltó folytatás volt melegség, fény és rendkívüli dalolóerö tekintetében egyaránt. Ilyenkor megváltozik a koncert légköre, most már szolidárisak vagyunk zenészeinkkel, visszamenőleges hatállyal elnézzük, hogy az elsó tétel még nem imindig volt elég lazán ritmikus, a scherzo és kivált a finálé boszorkányosan pergő vonósájlásainak egyenetlenségeit piedig az egész megvalósítás artisztikumától jókedvre hangoltan érezzük jelentéktelennek. Igen, mert például a második tétel fugátójának komolykodó huncutsága látva-hallva osztatlan öröm színpadnak, nézőtérnek egyaránt. Most fedezzük fel a karmestert, Gun" de Pétert, aki takarékosan, csiszolt kar- és csuklómozgással irányítja együttesét, és a 17 éves Bizet művét illő tisztelettel és kellő fantáziával vezényli. Aztán • találkoztunk egy jelentéktelen művel és egy jelentős előadó személyiséggel. André Jolivet fuvolaversenyénél termett különb is a gall tájakon, bizony szívesebben hallottuk volna Matuz Istvánt — mondjuk egy Jbert-darab szólistájaként. Persze Matuzzal találkozni mindig élmény — ő uralkodik a .pódiumon, hangszere a végsőkig humanizálódik, a test kiegészítője és a lélek szolgája. Goethe (éppen aktuális, a Bűvészinasból kiemelt) szavaival: „Szellemtesttel nem citálhat itt dologra senki más, csupán a mester!" Matuz mester mindent megtett az ügy érdekében, dallamai beszéltek, gesztusai láttatóak, indulatai ellenállhatatlanok voltak. Mielőbb és gyakran szeretnénk hallani gazdag repertoárjának egyéb darabjaival. Az est fénypontja kétségkívül a Bűvészinas — Paul Dukas zenekari scherzója volt, zenekar és karmester részéről egyaránt kiérlelt, megvalósult interpretáció. Itt már feleslegessé vált a zenekarral szemben elnézőre hangolt, jóindulatú szurkoló nézőpontja, mert minden a helyéne került: az építkezés arányos volt, a megszólalások viszonya kiegyensúlyozott, a felidézett hangulat goethei és franciás egyszerre, a kontrafagott rottyanásai pontosan illeszkedtek a groteszk vonulatba, a mesés-valós fenyegetés crescenidója mértékre ki volt munkálva, a kezdés-befejezés csendje ellenkező előjellel idézett hites atmoszférát. Elgondolkodtató: ív egy hangversenyen belül — a próbálkozástól a virtuozitásig. .. Meszlényi László Drogmentes élet Budapesten lesz a „Drogmentes élet" elnevezésű nemzetközi alapítvány — az International Drog Free Life Foundation — központi irodája, amely ellátja majd az alapítvánnyal kapcsolatos operatív teendőket. Erről döntött a napokban a svájci Lausanne-ban tartott ülésén a Nemzetközi Alkohol- és Kábítószer-ellenes Tanács (ICAA) igazgatótanácsa. s egyúttal négytagú intézőbizottságot is létrehozott az alapítvány működésének előkészítésére. Lóska Szilárd, az Országos Egészségvédelmi Tanács titkárságának vezetője, az intézőbizottság tagja az MTI munkatársának elmondotta: az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás, az AIDS, a dohányzás, valamint a dopping ellen fellépni szándékozó nyitott alapítványt magyar kezdeményezésre hozta létre a tanács. Az immár 91 ország 570 tagszervezetét tömörítő nemzetközi szervezet a tagok bevált módszereinek széles körű hasznosításával kívánja gátolni e világméretű jelenségek terjedését. Az ülésen egyébként több más téma kapcsán is elhangzott Magyarország neve. Kanada például felmérést készített a nemzetközi szervezet tevékenységéről, s ennek alapján az utóbbi évek legsikeresebb rendezvényének az 1986-ban, Budapesten tartott szakmai konferenciát ítélte. Szó volt továbbá arról is, melyik ország adjon otthont 1992-ben az ICAA következő, 36. kongresszusának. A legutóbbi időkig öt jelölt — az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Brazília, Jordánia és Magyarország — vetélkedett a rendezés jogáért; ma már csak Brazília és hazánk van versenyben. Az igazgatótanács júniusi, párizsi szakmai konferenciáján dönt majd a kongresszus végleges helyszínéről. (MTI) Végveszélyben A hazai oktatásügy helyzetével kapcsolatban ma már bátran megkockáztatható bármilyen negatív tartalmú kijelentés, hisz végveszélybe sodródott a nevelés, a képzés, valamint maga a pedagógustársadalom is. Akár országos adatokat hasonlítunk össze, akár helyi összefüggéseket tárunk föl, kiderül: nincs helye a sunyi megszépítésnek. A magyar törvényhozás elfogadta az 1989-es költségvetést. Ebből kiderül, hogy a művelődési tárca a közösből 13,6 milliárd forintot kap, míg a honvédelmi és belügyminisztériumi kiadások mindösszesen — a munkásőrség költségei nélkül — 66 milliárdra rúgnak. Vegyünk egy másik összehasonlítást: Csongrád megye a felét sem kapja annak költségvetési támogatásként, mint ami Borsodnak jut, azaz: a 3,9 milliárdra 8,5 milliárd forint a válasz;. Tudjuk, számtalan érv szól amellett, hogy a súlyos gazdasági és szociális gondokkal küszködő északi megye kiemelt javadalmazást kapjon a központi elosztástól. De azzal már nehéz egyetérteni, hogy a költségvetésben még az idén is szerepel egy, 7,3 milliárd forintos tétel a „központilag kezelt feladatokra", melyekről pontosan annyit tudhat — illetve sejthet — az olvasó, mint a törvényről szavazó képviselő. Tehát amíg a megyékben általában 4-6 milliárdok fölaprózásán kell szorongató felelősséggel dönteni, addig „odafönt" elszámolatlanul elkölthetnek valamire több mint hétmilliárdot. Ha az országos adatokhoz hozzáillesztjük a helyi tényeket, akikor lesz igazán elkeserítő a kép. Tudjuk, hogy a szellemi centrumok, a felsőoktatást képező intézmények már másfél évtizede belefogtak a szüntelen panaszba, ám sem sírásuk, sem pedig igencsak; indokoltnak tűnő jajveszékelésük nem hallatszott el a magasságos döntéshozókig. Tavaly aztán — hála a diáklázadásoknak — végre jelentős mértékben emelték a felsőoktatásra fordítható költségeket. (Megjegyzendő: a Magyar Tudományos Akadémia fölmérése szerint, egy befektetett magyar forintból hetet fial a honi kutatás, azaz, még ilyen körülmények között is a legnyereségesebb termelőágazatunk a tudás.) Szóval, több pénz jutott, ám azt már ez év első negyede után tudni lehet, hogy ez a többlet még arra sem elegendő, hogy az új árakat kövessék, a költségeket fedezzék, és a legjelentősebb hiányokat pótolják. Megnézhetjük a középiskolákat is! Az iskolai kölségvetésekben ma már több a bér, mint az anyagi jellegű dolgokra fordítható összeg. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a pedagógusok tisztességes jövedelmet kapnak, hanem azt, hogy már a tanszerekre sincs pénz. Szakemberek véleménye szerint a gimnáziumokban a bérek és egyéb költségek aránya 1:2-höz lenne reális, a nagyobb eszközigényű szakközépiskolákban és szakmunkásképzőkben pedig 1:3-hoz. Ehhez képest például a Rózsa Ferenc Szakközépiskolában az. évi 17 milliós költségvetésből 9 millió forint a bér. A pedagógusok bruttó alapibére átlagosan 8 ezer 600 forint, a szakoktatóké piedig 8 ezer 300 forint Maradva ennél az iskolánál: a megnövekedett oktatási feladatokat csak úgy tudják ellátni, hogy állandó életveszélyben tartanak foglalkozásokat az Ady kollégium régi szárnyában. — A tanár nem mer megállni a födém közepie alatt — mondta Korányi Mátyás igazgató, ottjártamko" Más csoportoknak a régi építkezésből megmaradt felvonulási épáiletben adnak órákat. A fűtést jellemzi, hogy telente vagy fáznak a nyitott ablaknál, vagy piedig fulladoznak a széngázban. A Rózsában több olyan szakmát oktatnak, amelyeknek tárgya és eszköze az autó. A régi gépjárműveken nem tudnak gyakorolni a gyerekek, mert azok már maguktól szétesnek. Tanácsi engedéllyel autójavító szolgáltatást vezettek be, hogy igazi, élő jármüveket .lássanak, ám sem a kocsikjat, sem az alkatrészeket nem tudják tárolni — még középy-európiai szinten som. Mindenki számára ismeretes, hogy a Rózsa kézilabdázói — Ludányi Márton testnevelő tanár szorgalmának és szaktudásának köszönhetően — az ország legjobbjai közé tartoznak- Válogatottak és első osztályú játékosok egész sora menetelt ki az iskola tornaterméből... de mit is beszélek? A tornateremként használt egykori kápolnában — a katolikus tanítóképző tulajdona volt — & két szaggatott vonal összeér. (A sportban járatlanok számára elmondom, hogy az alapvonal középpontjától kimért 9 méteres körívnek az oldalvonalak által határolt szakaszáról van szó.) N em érdemes folytatni. Egy személyes élményemet azért a mondandóm végére biggyesztek, okulásul, elgondolkodtatás végett. Jó cimborám az egyik általános iskolában tevékenykedik. Mint oly sok helyen, náluk is gyakran kell helyettesíteni, mert magas az óraszám, sok a családi gondokkal is terhelt kollegina. és kevés a piedagógus. Helyettesítéskor az én túlfizetett tanár uram — tíz év után hat és fél, bruttó — „lassítósztrájkot" tart. mondván: nem akarja elrontani azt, amit mások, a szaktárgyban járatosabbak nálánál magasabb szinten tudnak művelni. Ezért olvasásra és csendre szólítja föl a diákságot. Ahogy mondani szokás: az vesse rá az első követ, aki negyvenforintas órabérért elvégezne magas intellektust igénylő, felelősségteljes munkát Mert miért is felel a piedagógus? Nem kevesebbért mint a jövő Magyarországáért. Az ő .feladata, hogy gyermekeink okosak, udvariasak, rendszeretők, tiszták, segítőkészeik, edzettek legyenek. Tehát jóformán mindenért a pedagógus felel. Óránként három liter tejért, másfél liter benzinért és másodosztályon egy üveg sörért. Ugy, ahogy mondom: másodosztályon ... Dlusztus Imre Az 1988/89. tanévi országos középiskolai tanulmányi verseny 2. fordulójába Csongrád megyéből 130 tanuló jutott, közülük 108 szegedi diák. BIOLÓGIA: Szabó Elöd, Szabó Sarolta, Márki-Zay János, Nagymihály Attila, Domoki Ferenc, Szántó Kristóf, Fábos Györgyi, Bábinszki Ágota, Torkos Attila, Pál Margit, Vojnár Tímea, Fikker Ferenc, Cziniel Mónika, Kovács Adrienne, Tóth Anita, Keszeli Sándor, Szabó Zsolt, Kispéter Erika, Szolnoky Jenő, Sárkány Adrienn, Veszely Csaba, joó Csaba, Zoltai Gergely, Kios Csaba, Csóti Tímea, Farkas Eszter, Szabó Endre, Tivadar Anette, Kiss Judit, Simon Judit, Ábrahám Edit, Tömösvári Adrién, Baár Edina. Tóth Csaba Zsolt, Markó Zoltán, Görgényi Szabolcs, Barna Gyula, Kiss Orsolya, Bertényi Andrea, Pataki Zsuzsanna, Tóth István, Nagy Miklós, Belecz István, Sághy Levente, Kovács Krisztina, Kovács Anikó, Marsovszky Emőke, Varga Edina. Paprika Dóra, Balogh Elemér, Maráz Anikó, Galló Melitta, Skribek Levente, Veres Anna, Török Tibor, Csurcsó Marianna, Békési Anna, Rónai Barnabás a Radnóti Miklós Gimnázium; Szabó Zoltán, Olasz Edit, Szabó ErTanulmányi versenyek zsébet, Kispéter Andrea, Nagy Tamás, Szili Barnabás, Müller Zsófia, Gárdián Gabriella, Román Rita a JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium tanulói. MATEMATIKA II. kategória: Ábrahám Erika, Bordás Ferenc, Fejes Tibor, Fodor István, Fülöp Judit, Gulyás Antal, Halász Attila, Jankó Imre, Kiss Kornél, Kónya Zoltán, Kupihár Zoltán, Lancsa Hajnalka, Nagy Dániel, Szabó Norbert, Szalma Sándor, Szente László, Szilassi Zoltán, Tóth István, Török Akos, Török Benita, Török Zoltán a Radnóti Miklós Gimnázium, Kardos Péter a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium, Nikolényi István a Tömörkény István Gimnázium tanulói. MATEMATIKA III. kategória: Nagy Gábor (Ságvári). . MATEMATIKA IV. kategória: Balogh József, Boda Zoltán, Csirik János, Kocsor András, Matievics Vera, Tokodi Tamás (Ságvári). FÖLDRAJZ: Fodor Emese (Tömörkény), Láng Imre (Radnóti). TÖRTÉNELEM: Magyar Zsolt (Ságvári). FIZIKA II—III. kategória: Bordás Ferenc, Szilassi Zoltán, Bartsch Tamás (Radnóti), Tokodi Tamás, Csivik János (Ságvári). MATEMATIKA I. kategória: Harcsa Pintér Sándor (Déri), Hódi Lajos (Vedres), Zöllei Katalin (Közgazdasági). Ezenkívül a Ságvári Gimnázium tanulói közül a következők jutottak a középdöntőbe : Francia nyelvből: Hévízi Árpád, Penke Zsuzsanna, Kasza Ildikó, Papp Zalán, Szörényi Judit; olasz nyelvből: Kósa László, Nagyistók Katalin, Szuromi Ágnes; angol nyelvből: Almási Attila, Hegedűs Ágnes, Fejes Tímea; német nyelvből: Varga Zoltán és Török Beáta. Közeledik az Irinyi János országos kémiaverseny döntője, amelyet május elején Győrben rendeznek meg. A megyében megtartott első forduló után szép számmal jutottak be szegedi tanulók a második fordulóba, amelyet Szentesen rendeznek, a Horváth Mihály Gimnáziumban. Azok a tanulók, akik a legjobb pontszámokat érik el, képviselik majd megyénket a győri országo? döntőben. Az esélyesek — a pionitszámok sorrendjében a következők: Első (I. a.) kategória: Bihari Zoltán (Radnóti), Szabó Imre (Ságvári), Dezső Gergely, Juhász László, Krajcsovicz Zoltán, Grich Nikoletta, Kelemen Z. Gtrgely, Krajcsovicz László, Kis János (Radnóti), Dabis Edit, Tihanyi Pál (Ságvári). Második (I. b.) kategória: Kukovecz Akos, Bodnár Eva, Marton Gábor, Kókai Emese, Kunstár Andrea, Szendrényi András (Radnóti). Harmadik kategória: Fehér Zsolt (Kőrösy), Andrási Ibolya (Textilipari), Csizmadia Zoltán (Kőrösy). Negyedik (II. a.) kategória: Oláh Ibolya (Radnóti), Barta Károly (Ságvári), Kovács Katalin (Radnóti), Mogyoróst Károly, Hatvani Nóra (Ságvári), Fidrich László (Radnóti), Nagypál Éva (Ságvári), Maróti Miklós, Dékány László (Radnóti), Párdutz Árpád (Ságvári), Dömötör György, Csikós Csaba (Radnóti), Szín Róbert (Ságvári). Ötödik (II. b.) kategória: Kapolyi József, Domokos László, Jakusch Tamás, Martinék Tamás, Babka Anita, István Boglárka, Szilasi Norbert (Radnóti)