Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-21 / 68. szám

1989. március 20., hétfő 263 BÜ11 M<?x Bécsi dolgok Az egész hétvége Bécs volt. Gemütliche és wiener és minden. A Budapest köszönti Bécset elnevezésű monstre tömegkommunikációs (viszontakcióban a legfeltűnőbb — micsoda ellenaktualizáló dolgok is vannak — egy, bevallottan még karácsony előtt készített műsor.) A Petőfin szombaton délután Lengyel Nagy Anna szerkesztő-riporter fölvezetésében hallottuk a Fogadás Bécsben — 1988 című félórát, amely a bécsi magyar nagykövetség decemberi, Pozsgay Imre ausztriai látogatásának alkalmából készített fogadásáról számolt be. A rádióújságbeli ajánló szerint erre a fogadásra bécsi követségünk „meghívta az Ausztriában élő magyarság színe-javát: arisztokratákat, művészeket, újságírókat, gazdasági szakembereket, a burgenlandi magyarok képviselőit... Kulcsszavak: nyitás, nyitottság, kételyek lehetőségek, vállalkozás." Kulcsszavak közül sem mindegy, melyiket ragadja ki az ember. Nyitás, nyitottság, vállalkozás — a közhelyszavak szakadékának peremén billegők. Ám ami középütt marad, márminthogy: kételyek...? Hát eme összefüggésben ilyesmiről is szó lehet? Fenti kulcsszó visszfényében sajátságosan mutathat ám egy-két hétvégi bécsi dolog. Mert példának okáért miért a grazi színház magyar származású igazgatója mondja ki, hogy „meg kéne akadályozni, hogy a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek legyenek"? És miért kell azon meditálni, változik-e újabban az osztrákok magyarságképe, hiszen a kételyek ott sorakoznak végig a Mariahilferstrassen? Mert, mint hallottuk, sőt, rengetegen láthattuk-láthatjuk is, a szabálytalanul parkoló Trabantokban óriási csomagok között várakozó nagymamák látványa egy esztendő leforgása alatt a bécsi polgár állandó utcai anzikszrészlete lett, magyar cégtáblák, feliratok — és jó adag, ázsiai színezetű barbárság megnyilvánulási formáinak kíséretében, permanens szemét-széthajigálásoktól áruházi lopásokig. Kételyekre, ki hinné, még a Kádár-korszak óta folyamatosan (föl)virágzó k. u. .kügyek is okot szolgáltatnak. Például, hogy mi mindennel szembesülhetnek idehaza azok az ausztriai magyarok, akiknek két alaptípusáról, az őshonosakról és az emigránsokról Pozsgay Imre beszélt. Az a Pozsgay Imre, akiről viszont ezek a magyarok azt mondták, hogy „kitűnő" és „vele lenni majdnem olyan volt, mintha saját magunkkal beszéltünk volna". Ám föltehetően ez a Pozsgay Imre sem képes egyhamar megváltoztatni mondjuk azt a hivatalos gyakorlatot, amely sokszor, váltig a gyanakvás, az ostoba bürokratizmus és az alamuszi „megfejési kísérletek" sajátságos kombinációjából áll össze. És amellyel szembesülni a még oly tárt karokkal fogadott ausztriai magyarnak is a (legújabb) leszereplésünkkel egyenlő. „Üj magatartásmódén alakult ki a nyugati magyarság Magyarországhoz való viszonyában" — ez a mondat Nagy Károly Szigetmagyarság és szolidaritás című, tavaly megjelent tanulmánykötetéből való. A hétvégi bécsi dolgok egyik tanulsága e fogadás kulcsszavai közül a kételyekre vonatkozó iS lehet. Vagyis az elmélázó kérdés mögött meglapuló, szép szavak és elvek hátuljában lapító praxis: vajon hasonló új magatartásmódén hogyan, s miként van kialakulóban idehaza a nyugati magyarok irányában — azok felé, akikről szép lassan a mindennapi életcsaták közepette kéne józanul és mértéktartóan tudni, hogy a nemzettest ugyanolyan részei, mint az erdélyiek, a bácskaiak, vagy éppen ama kétszázezer ott, az ellenkező égtájon, Kárpátalján. Batthyány 70 esztendős leszármazottja a bécsi fogadáson mindenesetre nagy élvezettel szívta a Sophiane-t. Más kérdés, mit szólna, ha mondjuk vérnyomáscsökkentőért vetné többórás balsorsa egy jó magyar gyógyszertárba. Domonkos László Á Sárember lelke Újabb Polner-kötet került a könyvesboltokba. Az ÉS-ben még csak most született recenzió előző könyvéről, A csönd árnyékáról, és már itt van előttünk a Bálint Sándor emlékének szentelt Sárember. Polner Zoltán munkabírása, megszállottsága irigylésre méltó. Györffy Attila az ESben arra biztatja a költőt, hogy hagyja érvényesülni ösztönös elemen taritását, engedje szabadjára ihletett lelkét A kötet szerzője újabb néprajzi megmerítkezéseinek élményeivel lepi meg az olvasót Pojner köJtó marad akkor is, amikor az adatközlöket faggatja, amikor papírra veti hiedelmeiket legendáikat. ihletett világról ír, ihletetten. A néprajz számára aligha száraz tudomány, inkább poézis, lelket gyönyörködtető kincs. Ezúttal azokat a történeteket gyűjtötte össze, melyek a 6zegedi nagytáj kozmogórükus — a világegyetem kialakulására vonatkozó — hiedelemkincsét reprezentálják. A kötetben helyet kapnak a világteremtés-magyarázatok éppúgy, mint a természeti jelenségeket megokoló hiedelmek. A szerző harminc községben járt, és kilencven adatközlőt hallgatott meg Az olvasó fél óra alatt — ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy a karcsú kötetet (végigolvassuk — megmártózhat egy olyan világban, aminek őszinteségét, keresetlenségét, képi gazdagságát, megjelenítő erejét soha el nem érhetőként irigyelhet.. És ha ezt belátjuk, tudomásul vesszük, hogy Polner újra páratlan kincsekre bukkant, még az is elégtételként szolgálhat, ha érezzük, beavatottak lettünk. Mert ez be is következett Az eredetmondák akár zaftos népi komédiarészletnek is tekinthetők — a megjelenítést is beleértve. Nem csoda, ha mesélés közben az adatközlők nevetéssel palástolták szégyenkezésüket a bibliai történetek trufa ízű tolmácsolásáért. Mit mesél például a marosidei Korom Lajos? Isten möggyúrta a földbül az embört Leiköt lehelt bele. Szárítgatta. Igen ám, de mind a kettő egyforma vót. Arra mönt a sátán. Luciferkó. Aszongya: Ezt nem lőhet egymástól mögkülönböztetni. Akkor elővette a kést Kivágta Évábul ezt a dolgot, és odatatte Ádámnak ... Aszón ta az Ur: Nagy hibát csináltál, mert ez a kicsi mindig oda viszszakívánkozik. De nem kevésbé érdekes, szemléletes a Hogyan szaporodott az emberiség?, a Miért szülnek fájdalommal a nők? című fejezet sem. A légy keletkezésének története pedig a népi észjárás, nyelvi lelemény iskolapéldája. Míg az eredetmondák sokban kapcsolódnak a bibliai történetekhez, addig a természetmagyarázó hiedelmek, ráolvasások, népi imádságok többnyire megfigyeléseken, öröklött „információkon" alapulnak. A természeti világ tiszteletet parancsolt a Szegeden és környékén élőkre is. A kígyósi Terbe Ferencné például ezt mesélte: Mikor felébredtünk, és kimentünk a házból, akkor köszöntünk a Napnak. A szőregi Lengyel Istvánné pedig így emlékezik: Hogyha mögláttuk az újholdat, akko köszöntünk neki. Letérgveltünk, oszt körö&ztöt vetöttünk rá. A hold, az újhold számos ráolvasás ihletője is volt Ezek közül is közre ad néhányat Polner Zoltán. A csillagok szintén szültek magyarázatokat. Talán leghatásosabb Boros Ferencne — Klárafalva — néhány mondata: Vót a Kaszás csillag, és mönt utána egy csillag. Az úgy pislogott, mintha sántikált volna. Az vót a sánta lány. Vitte a kaszásoknak az ebédöt. Ant ropomorfizmus ez a javából! Természetesen a néphit talált magyarázatokat az üstökösre, az égzengés re, a szélre, a szárazságra, a délibábra, az esőre, a szivárványra, a vHlámra és a jég verésre is. Ezeket mind •közreadja a Sárember szerzője. Úgy hiszem, felesleges az ÉS recenzensének biztatása, Polner Zoltán ugyanis már szabadjára engedte a nép és a saját ihletett lelkét. Bodzsár Erzsébet Mit akar a Kulturális Kamara? A kamara célja — ahogy ez az alapszabály tervezetében olvasható — a magyar társadalom kulturális örökségének alkotó védelme, a kulturális értékek hiteles képviselete, a társadalom közösségi erőinek fejlesztése. A Magyar Kulturális Kamara — szándékai szerint — segíti a demokratikus kultúra és a kulturális demokrácia erősödését. A hívó szóra, a felkínált lehetőség ismeretében 178 igenlő válasz érkezett még az alakuló közgyűlés előtt, többek között kulturális vállalatoktól, egyesületektől, társulásoktól, múzeumoktól, könyvtáraktól, de a jelentkezők között találhatók gazdálkodó szervek, termelő vállalatok művészeti csoportjai is. Miközben a kultúra terén az állami mecenatúra menedzselő szerepe egyre szerényebb, a politikai, gazdasági reform szükségessége mellett méltatlanul kevés szó esik manapság arról, hogy a társadalmi fejlődésnek igenis meghatározó része a radikális kulturális reform. Ehhez viszont nélkülözhetetlen annak tisztázása, hogy mit értünk nemzeti kulturális stratégián. Természetesen a művelődésügy reformja nem lehet pusztán a kulturális szervezetek reformja. Ebben az esetben megfeledkeznénk a közösségek, a különféle csoportok Térvesztett helyzetben van manapság a kultúra, a művelődés Magyarországon, a kulturális infrastruktúrának nincs érdekképviselete. Ez indokolta, hogy a Közművelődési Információs Intézet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa támogatásával a Magyar Kulturális Kamara létrehozását kezdeményezte. öntevékeny, önművelődési kezdeményezéseiről, amelyek újból — szerencsére — tartalmában és szervezetileg is megteremtik egy megújuló szabadművelődési rendszer feltételeit, segítik az egyesületek, a közösségi házak, az olvasókörök, a népfőiskolák zavartalan működését. Ma már kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a gazdasági és a politikai válság elsősorban a műveletlenségből ered, ezért különösen fontos minden a kultúrában érdekelt intézmény, szervezet összefogása. A Magyar Kulturális Kamara ma még — hisz a hivatalos létrehozás előtt áll — nem igazolhatta a kezdeményezést támogatók szándékainak igazát. Az érdekképviseleti, érdekegyeztető, a nemzetközi kulturális kapcsolatok fejlesztését elősegítő feladatokat tekintve azonban úgy tűnik, hogy a kamara reálisan vállalhatja az érdekelt intézmények képviseletét. Ehhez szükséges, hogy folyamatosan tájékoztassa tagjait a távlati és az időszerű kulturális és gazdaságpolitikai elgondolásokról, fejlesztési célokról, döntésekről, szabályozásokról. A kamara közreműködik a kulturális és népgazdasági tervezés fontos szakaszaiban, tehát cselekvően érszt vehet a kultúrát érintő koncepcionális elgondolások kialakításában. A Magyar Kulturális Kamara vállalt tevékenységi körét az a közgazdasági ismeretekre épülő pénzügyi magatartás jellemzi, amely nélkül a kulturális intézmények, szervezetek feladataikat, a jövőben már képtelenek lesznek következetesen megvalósítani. Ehhez szükséges a piaci magatartás etikai normáinak kidolgozása, ezek érvényesítése, amelyhez a kamara megteremti a szükséges feltételeket. A kamarának minden olyan jogi személy tagja lehet, amely valamilyen mó,don érdekelt a kultúrában, vagy azok a vállalatok, amelyek szabadidős kulturális alappal rendelkeznek. Magánszemélyek csak egyesülés vagy társulás létrehozása után kezdeményezhetik a kapcsolatfelvételt. (MTI-Press) Latint és két élő idegen nyelvet! „A latin nyelv oktatása égető társadalmi és kulturális szükség" címen szervezett országos értekezletet februárban az Ókortudományi Társaság debreceni tagozata és a Hajdú-Bihar megyei latintanárok munkaközössége. A konferencia része a latinnyelv-oktatás egy-két éve tapasztalható reneszánszának. Néhány általános iskolában ugyanis már lehetővé tették, hogy magas heti óraszámban, már az ötödik osztálytól kezdve tanulhassák a gyerekek a latin nyelvet, több gimnáziumban pedig középfokú latin állami nyelvvizsgára készítik föl a tanulókat. Köztudott, hogy a latin műveltséget ad, humanitásra nevel. Erkölcsöt formál, és bizonyos értelemben helyettesíti a valláserkölcsöt, anélkül, hogy bárki (pl. az ateisták) lelkiismereti szabadságát vagy érzékenységét sértené. Oly mértékben fejleszti a rendszerezőképességet, mint egyetlen más tudományág sem: provokálja a rendszerlátást, s fokozza a kreativitást, fejleszti az elemző- és szintetizálóképességet, edzi a memóriát. Aki tudja a latin nyelvtant, könnyedén megérti a többi nyelv rendszerét is. Nélküle érthetetlen az egész európái műveltség: a művészetek, a vallás, a politika, az egész európai költészet és festészet, és hogy szélsőséges konkrét példát vegyek: nélküle érthetetlen Shakespeare, Michelangelo és Csokonai. A latin nyelv rendszerességre, szorgalomra és kitartásra, sőt testkultúrára nevel. Mindezt nem öncélúan teszi, hanem közben a világot, Európát és önmagunkat megértetve. Hazaszeretetre, nemzeti önbecsülésre, a város szeretetére és demokratikus közéi etiségre nevel. Hibás tehát az a szemlélet, amely nyelv nélkül próbál műveltséget adni. Free Radical=Szabad gyök? Március 15-én jelent meg Péter László reflexiója e lapban a fenti problémával, és a március 4-én közolt saját recenziómmal kapcsolatban. Így most újra kezembe veszem és olvasom Ralph Moss: Free Radical című könyvét Szent-Györgyi életéről és munkásságáról. A Free Radicals című 20. fejezetben 14 oldalon át a free radical-s jelentését tárgyalja. Többek között, hogy a ,szabad gyökök' nem stabilis, gyorsan változásra kész molekulák, az élő állapot elektronkötés-mentes vegyületei. A biokémiai reakciókban (a rákban is) a jelen- és a jövőkutatásokban nagy jelentőségűek. Moss könyve 246. oldali 2. bekezdésének egy mondatát szó szerint idézem: „A molecule containing such uncoupled electrons, is called free radical". Magyarul: „A molekulát, melyhez ily elektronok nincsenek kötve szabad gyöknek nevezzük". Így a „free radical"-t még a kevés nyelvtudással rendelkezők is helyesen le tudják fordítani. Természetesen Péter Lászlónak, az irodalomtörténet elismert képviselőjének (magam is szívesen olvasom munkáit) a kémiához érteni vagy adekvát fordítást adni nem kell. A szabad gyök szerepéről, felfedezéseiről és téziséről nekem személyesen is lelkesen úgy beszélt Szent-Györgyi, hogy ez az egyik legjobb felfedezése, és közleményeket is írt róla. A Péter László által javasolt .szabad radikális gondolkodó' cím szép és költői, bár pontosan nem a free rad'cal címet fedi. Miért? Csupán a pontosítás kedvéért: az említett fejezetben Moss mindig .szabad gyökök'-ről beszél, és másutt nem említi soha, bár SzentGyörgyi tudományos és politikai rebellis természetére sokszor utal. Ha Moss a címben ezt akarta volna jelölni, akkor angolul valószínűleg ezt írja ,A Radical Scientific Rebel'. (Egy radikális tudományos lázadó). A fentiek szerint a szerző a .szabad gyököt' szemantikailag a kémiai terminussal azonosította. Kováts Tibor, az orvostudományok doktora A konferencia' nagyra értékelte az ELTE elhatározását, ahol a bölcsész- és a jogi kar már döntött: náluk pontszámmal kifejezett előnyt fog jelenteni a fölvételin a latin érettségi. Ehhez várhatóan csatlakozik az ELTE Természettudományi Kara is. Hasonlóképpen követésre méltónak tartják a JATE Klasszika Filológia Tanszékén folyó hároméves orvosf latin speciálképzést, amelyet a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem nyelvtanárainak át-, illetve továbbképzésére szerveztek, és ezzel lehetővé vált, hogy a SZOTE az országban elsőként álljon át már 1989. szeptember l-jén a teljesen szabadon választott nyelvoktatásra. Minél előbb szabadon választhatóvá kell tenni a nyelvtanulást minden szinten az ország minden iskolatípusában. A gimnáziumokban latint és két élő, idegen nyelvet kell tanítani. A szabadon választott nyelvek közé az általános iskolákban is föl kell venni a latint. Ezért a konferencia latin tanszék megnyitását tartja szükségesnek a Janus Pannonius Egyetemen és az ország valamennyi pedagógiai főiskoláján. Egy országos fölmérés élesen tárja föl, hogy az ország hány gimnáziumában van latinnyelv-oktatás, hol folyhatna, de miért nem folyik, és mi az oka annak, hogy pl. Debrecenben minden gimnáziumban van latinnyelv-oktatás, vannak latin tagozatos osztályok, van latin állami nyelvvizsga-előkészítés, és van latin érettségi, míg olyan felsőoktatási központokban, mint pl. Veszprém, Szombathely és más (egyetemi) város, egyetlen gimnáziumban sincs. Sapienti sat. Torma József, a SZOTE vezető nyelvtanára