Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám

4 1989. március 15., szerda Nagy László felvétele Ugye sokan matattuk furcsa, remegő izgalommal már padlás és pince szögletében, fiókok mélyén, ahol szülei, nagyszülei, dédapái megsárgult levelei, fényképei, cigarettatárcája, vagy szemüvegtokja pihen évtizedek óta várva egy-egy alkalomra, hogy megelevenedjen a tárgyak beszédes múltja. Volt persze sajnos olyan időszak is, amikor el kellett felejteni elődeink történetét, saját nemzetünk történelmét. . Valami hasonló izgalommal lép be az ember múzeumok kiállítótermeibe, vagy a szerencsésebbek raktárak homályos zugaiba. Mi is így voltunk, amikor a Fekete Házban megpillantottuk nemzeti ünnepünk előtt néhány nappal az 1848-ban használt kardokat, sapkákat, a csatára serkentő dohot, a koronás címerrel díszített hímzett tarsolyt, amely 48-as huszárjaink egyik éke volt. 141 éve a független, szabad, demokratikus hazáért minden áldozatot vállalókra emlékezünk és azokra is. akik az eltelt közel másfél évszázad alatt apáról fiúra hagyták örökül ezeket a tárgyakat. talán figyelmeztetőül is. Reméljük, ma is előkerül még néhány ereklye, egy-egy ilyen emléktöredék. Az eddigi adományozók a legtöbbet tették: átadták a szakembereknek, hogy múzeumunkban mi és a köveTkezö'generációk is láthassák, emlékezve a jeles napokra, azok résztvevőire. Cz.J. Képek a szabadságharcból Lapok a forradalom és szabadságharc történetéhői címmel albumot jelentetett meg a Múzsák Közművelődési Kiadó. Korabeli írásos és képes dokumentumok, fotók, rajzok, csataképek idézik fel a történelmi eseményeket, a Magyar Nemzeti Múzeum és Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből származó anyag jólismert portrék, képzőművészeti ábrázolások közül és kevésszer publikált dokumentumokból áll össze. Képeink az albumból valók Honvédtoborzás Az elmúlt hetekben néhány nap különbséggel a sorozat újabb darabjait hozta a postás. A szerzői, nyomdai, kiadói és egyéb okok véletlen összejátszása folytán előbb Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén (Csernovics Péter politikai pályája) című kötetét kaptam meg. mely a sorozat negyedik darabja, majd Gilicze János és Vígh Zoltán közlésében Návay Lajos politikai jegyzetei (1910-1912) című munka jelent meg, a vállalkozás második köteteként. Közben megtudtam. hogy a hiányzó harmadik könyv a szerző késedelme miatt csúszik. Mindenesetre az már a tartalmi ismertetés előtt egyértelmű, hogy ez a példamutató könyvsorozat erősíti a regionális szemléletet, gyűjtőhelye a legrangosabb helytörténeti munkáknak, integrálója e tájegység tudományos életének, történelmi búvárkodásainak, igazolója, színezője, háttérfestője a történettudomány általános megállapításainak. • „Aj ő, idők által kipróbált s magát soha megtagadni nem tudott vaskövetkezftességú jelleme kezeskedik arról: hogy nála lemenve is dicsérve lesz a nap" — írta Csernovics Péterről elsó életrajzírója. Fábián Gábor. Vajon tudjuk-e ki ez a szerb nevű magyar férfiú, akinek politikai pályaképét ebben a kötetben fölrajzolja Varsányi Pcter István. Életrajzának ismeretében nyugodtan állíthatom. ez az emberi sors nem tanulságok nélkül való. Minden erőszakolt aktualizálás nélkül olyan mai .sorkérdésekre rímel az időből, mint az emberipolitikai elhivatottság, anyanemzet és nemzetiség, egymásmellettiség, a kölcsönös érdekek felismerése, a politikai toleranciái, elmélet és gyakorlati megvalósítás ellentmondásai. Csornovics személyére, mint a szerző írja bevezetőjében, a hódmezővásárhelyi monográfia munkálatai során figyelt föl, s az ezt követő érdeklődő búvárkodás hozta meg a pályakép megrajzolásának lehetőségét. Mint életpálya rendkívül izgalmas, mint politikai oknyomozás roppantul tanulságos. E kettős kötésben van a kötet legfőbb értéke. Mácsán született 1810-ben, 1892-ben halt meg. 82 évesen. Életének leginkább elemezett szakasza öszszekapcsolódik az 1848-as forradalommal és a szabadságharc kezdeteivel, hiszen 1848. április 27. és július 28. között a kormánybiztos a — korabeli terminológia szerint — Nagy Magyar Alföld déli-délkeleti részén. Az ottani események döntően befolyásolták az ország sorsát, történései összeA Dél-Alföld földrajzi és politikai fogalom egyszerre... A Dél-Alföld régió... Ugyanakkor könnyen belátható, hogy maga a régió sem egységes... Önmagában a mikro-, illetve makrorégió (kis és nagy tájkörzet) fogalmak utalnak arra, hogy a régió korántsem egységes, mégkevéshé oszthatatlan fogalom... A regionális történetírás (főleg amennyiben a makrorégióra irányul a vizsgálódás) közvetlen lépcsőfokot jelent az országos történelemhez. — többek között ezekkel a gondolatokkal bocsátotta útjára Kristó Gyula professzor a Dél-alföldi évszázadok című sorozatot, melynek bábája a Csongrád Megyei Levéltár, de a vállalkozás szelleméhez igazodva kiadói tevékenységében együttműködik a Békés Megyei Tanács V. B. Koordinációs Szakbizottságával és a Csongrád Megyei Tanács V. B. Művelődési Osztályával. Erre a regionális szemléletű történelmi vizsgálódásra utal az elegáns küllemű, precízen szerkesztett, tipográfiailag is igényes kötetsor (tervező Gaál Endre), borítóján a régi pecsétek összeállítása: Sigillum Comitatus Bekessiesis Anno 1724. Sigillus Comitatus Csongradiensis 1731. Csanád Vármegyének Pecsétje 1761 — Megújítva 1837, Sigillum Comitatus Bács-Bodrogiensis. Az útnak indító előszó az 1985-ben megjelent első kötetben — Bluzovich László: Körös-Tisza-Maros köz középkori településrendjéről — olvasható. A levéltári vállalkozás tehát pontosan megfogalmazta elvárásait és kijelölte mércéjét is. A magyar sereg Pákozdnál szeptember 29-én visszaveri a támadó Jeiasicsot. fonódtak Pest. Belgrád cs Bécs politikai lépéseivel. Ezeknek az erővonalaknak metszéspontjában tevékenykedett Csernovics Péter. A korabeli nemzetiségi zavargások egyik legtragikusabbja a húsvéthétfői nagykikindai vérengzés, mely a magyar forradalom történetének szomorú lapja. Április 24-én a kikindaiak istentiszteletre gyülekeztek. a lelkészek, hogy a napok óta tartó feszült helyzetet oldják. mérsékletre, csendre, béketűrésre szólították fel a hívőket. A templomból kintrekedtek között azonban zavargás tört ki. Összeült a tanács, ám tagjai, hogy bőrüket (?), hivatalukat (?) mentsek, kétsrinú játékba fogtak. A félrevezetett nép botokkal, rudakkal, kapákkal felfegyverkezve elkergette a munícióval nem rendelkező huszárokat, s elszabadult a pokol. Idézet Djordje Titelski vádlott vallomásából: „... a néptömeg fegyverekkel és fejszékkel a börtönajtókat feltörvén..., a rabokat mind és engemet is kiszabadítottak, honnét Sepi Kovátshoz kísértek mintegy huszunkat, és ott a vasat leverették lábainkról." A történet folytatása is felettéb tanulságos. Hiszen így került szabadlábra a kétszeres gyilkos Titelski. valamint Arsa Vukic, aki fogadott lánya megrontásáért kapott büntetését töltötte, s akik az eseményeknek — közöttük Aleksander Isakovic és Jovan Cuncic tanácsosok vandál meggyilkolásának — vezéregyéniségei lettek. A korábbi jogos igények, melyek a zavargásokat elindították — nagyobb nemzetiségi önállóság, földigények stb. — itt már ellenőrizhetetlen mozgássá váltak. A zendülcst leverő akciót Kiss Ernő ezredes vezette április 29-én, de jöttüket a kikindaiak fehér lobogóval fogadták. A katonasággal együtt érkezett az újonnan kinevezett kormánybiztos, Csernovics Péter. aki erős kézzel látott a rend helyreállításához. A szerző megjegyzi, lehet, hogy intézkedései sértették a korabeli — inkább a március előtti — joggyakorlatot. a Bács megyeiek által megszokott törvényes eljárást: de nem került szembe a forradalmi magyar kormány szándékával, szellemével. Erre bizonyságul idézi Szemere Bertalan belügyminiszter június 14-én kelt levelét, melyben többek között ez olvasható: „A kormány elnéz nagyobb bűnöket is, ha a vérontásnak, ha a polgárháborúnak elejét veheti. — A megtérőnek hajlandó megbocsájtani, ha ezzel a békét és törvényes rendet biztosíthatja. — A bocsánattul nem idegen, sükerét látja. — Ezért Önt a kormány felhatalmazza, hogy a gyilkost kivéve egyebeknek, bármi terhes politicai bűnt követtek el — amnestiát adhasson, s büntetlensége iránt tökéletesen biztosíthassa". Különösen ajánlja ezt a megbocsátást azok számára kik vezéri szerepet visznek a lázadók közt. és azokat lecsendesíteni képesek." Csernovics Péternek csak dicséretére válik, hogy ezzel a lehetőséggel — nagyon is politikusán — élni tudott — állapítja meg a szerző. Egy csak egy epizód a forradalom és szabadságharc történetéből. Csak néhány hónap egy ember eletéből. S mégis mennyi különös, az elmúlt száz év históriájában makacsul felfeltörő hasonlatosság, párhuzam. tanulság. Talán több ilyen és hasonló művet olvasva nagyobb toleranciával és nagyobb empatikus készséggel politizálhatnának vezetőink. A másik kötet néhány évtizeddel későbbi politikai küzdelmekbe vezet bennünket. A közölt naplójegyzetek szerzője Návay Lajos (1870-1919), az 1700-as" években Földeákra költözött Návay-család egyik sarja, aki középiskoláit Szegeden végezte, majd jogot hallgatott. s végigjárta a vármegyei hierarchia lépcsőfokait az aljegyzőségtől az alispánságig, mígnem képviselő, majd 1910 és 1912 között a képviselőház alelnöke. Ez időben írt naplója rendkívül szemléletes — bár természetesen egyoldalú és szubjektív — képet nyújt a politikai küzdelmekről, a képviselők viselt dolgairól, az események megítéléséről. Az 1910-es választásoktól Tisza házelnökségéig kíséri nyomon az eseményeket. bepillantást enged a kulisszák mögé, személyes pályájának, vágyainak és elképzeléseinek is teret enged húsz kötetére rugó naplójának ez a közölt két könyve. Kendőzetlen stílus, szigorú bírálat a politikai ellenfelek tekinteteben, egy olyan személyiség belső vallomásai, aki személyes életét alárendelte politikai karrierjének. Jászi Oszkár így jellé1 mezte: „... a dualista korszak egyik legműveltebb, leghajlékonyabh embere volt, aki emancipálni tudta magát a merev párturalom szempontjai alól és sok tekintetben megértést árult el a kor problémáival szemben." Néhány olyan részletet választottam a naplóból, mely nemcsak felkeltheti az olvasó érdeklődését, de napjaink izzó problémáira is utal. így például az egymással rivalizáló pártok és személyiségek belháborúját és ugyanakkor toleranciakészségét szemléltetik. „A téli kampány alatt bizony néhány kellemetlen összeütközésem volt a t. ellenzékkel, helyesebben a Justh-párttal. Bármennyire törekedtem is a reám bízott feladatnak elfogulatlanul és becsülettel megfelelni, mégis a Justhpártnak minden ürügy elég jónak látszott arra, hogy ellenem 'viharos jeleneleket' inscenírozzon. Ismerve e párt kultúrfokát (egypár kivételével eltekintve Holló, Földes, Bakonyi, Kelemen) főleg pedig erkölcsi (politikai erk.) tartalmát, nem csodálkozom azon, hogy e párt szeméhen szálka vagyok már azért is, mert ugyanazt a pozí ciót töltöm be ma is, mint a koalíció eltűnt korszakában, amidőn a mai 'türelmetlen' kisebbség még mint kíméletlen többség élvezte a hatalom 'előny it' ..." Néhány hónappal későbbi bejegyzés: ..A déli órákban felkeresett Justh az alelnöki szobámban. Főleg azért, hogy minden erőszakoskodás! kísérletről lebeszéljen. Hangja ebben a percben a régi jóakarat kifejezője volt. és bár politikájától egy világ választ el, közszereplése nekem antipatikus, ebben a percben éreztem, hogy a jőbarát keresett fel. De ugyancsak e beszélgetés kapcsán meggyőződtem arról is, hogy milyen nehéz lesz amit Tisza tőlünk az elnökválasztás kitűzése körül kíván." Egy másik bejegyzésnek is ' lehetnek mai reminiszcencicái. A következő sorokban ugyanis a sajtó, a közvéleményformálás század eleji politikai életben játszott szerepével is foglalkozik. „ Ezúttal nem a sajtó irányított a közvéleményt, hanem ellenkezőleg. a közvélemény felmentő ítélete volt az, mely megerótlenített minden kísérletet, amely a ..Nap" piszkos ügyét sajtószabadság igazán nagy kérdésével elegyíteni illetve azonosítani akarta. Ez épp annyira vált a közönség dicséretére, mint a sajtó előnyére is. Csak kuriózumként jegyzem fel, h'ógy a 'lelkesedés' elsó percében az a terv is felmerült, hogy a Nap példányait az utcákon a 'hazafias' képviselők árulják. Kár. hogy a szép terv nem vált valóra. és így nem gyönyörködhettiink ahhan a szép látványban. hogy néhány képviselőt egy nekik megfelelőbb működési téren láthassunk, de hát a t. rikkancs honatyák megérezték az. idők szelét és így elkerülték a nevetségessé válás gyilkoló fegyverét." A bejegyzés előzménye pedig, hogy a Nap című bulvárlap, mely korábban is „gyalázatflskodó cikkeket" közölt. augusztus 18-i számában már „olyan mértékben sértette a jobbérzésűek gondolkodását, a nemzet hagyományos lojalitását, hogy a miniszterelnök elérkezettnek látta az időpontot arra, hogy a 'lappal' szemben fellépjen. És ezért elrendelte, hogy a Nap aug. 18. példánya elkohoztassék, a sajtóügyi eljárás a szerző... ellen megindíttassék, egyben helyeslőleg vette tudomásul a székesfőváros polgármesterének abbeli intézkedését is... amellyel a Naptól az utcai árusítás (kolportázs) engedélyét megvonta. " Szóval a század második évtizedének kezdetén is zajlott a közélet, s ennek jellemző és pikáns részletei bőséges adalékul szolgálhatnak részint a politikai küzdelmek megértéséhez, részint a korabeli erőviszonyok fölméréséhez, dc a századelő mindennapjainak érzékeltetéséhez is. „Návay. az Európát bejárt, anyagilag független földesúr — egyik utolsó példánya a reformkor békebeli, független középnemességének" — summázzák személyiségét. Mindkét könyvet bőséges jegyzetanyag, mutató teszi teljessé. Két könyv, két korszak, két sajátos történelmi helyzet, két sors. Ilyen sorsokból, ilyen históriai hullámverésekből, ilyen eseményekből áll össze nemzetünk történelme. Tandi Lajos Tárgyi emlékek 1848-ból „... lemenve is dicsérve lesz a nap. " Lépcsőfokok az országos történelemhez