Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-02 / 52. szám

3 1989. március 2., csütörtök Belföldi légi közlekedés Hosszú évek. után hamarosan újból megindulhat Magyarországon a belföldi légi közlekedés. A Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumban felmérték, hogy milyen igények vannak erre, s azt is vizsgálták, hogy a meglévő feltételeken túl milyen újabbak szükségesek a városok közötti, nem menetrend szerinti, közforgalmú repülés megindítására. Az erre vonatkozó pozitív döntéseket nagymértékben befolyásolta az a sürgető igény, hogy a vidéki nagyvárosok szorosabban kapcsolódjanak Magyarország idegenforgalmi, üzleti, közlekedési vérkeringésébe. A felmérések szerint idén több repülőteret is megnyithatnak: így Nyíregyházán, Pécsett, Balatonkiliti-Siófokon, Kaposváron és esetleg Békéscsabán. A következő években további repülőterek bekapcsolódására is számítani lehet, így például Szegeden, Hajdúszoboszlón és Budaörsön. Kedvezőbb leltételek Kedvezőbbé váltak a külföldiek magyarországi ingatlanbérlésének feltételei. Eddig maximlisan 30 évre köthettek bérleti szerződést ingatlanokra. Most lehetővé vált, hogy ezt a megállapodást további 20 évre meghosszabbítsák. Ha ezt az ügyfél nem igényli, a 30 éves bérleti idő lejártával visszakapja az általa befizetett konvertibilis valutát. Ki üljön a szamár hátára ? Harmadik éve, hogy létrejött a Szegedi-Délalföldi Innovációs Park, szinte egy időben az összes többi hazai társával, a budapestivel, a veszprémivel, a miskolcival, a debrecenivel és a paksival. S mint köztudomású: feladata a térség biotechnológiai eredményeinek ipari, mezőgazdasági hasznosítása lett volna. Annak idején sokan kergettek olyan illúziókat, hogy nálunk is, akárcsak Európa civilizáltabb fertályán, egycsapásra megszületik a fejlett bioipar, az eddig kárba vesző nyersanyagra, hulladékra épülve, s hozza a dollármilliókat. Hiszen csak elő kell szedni a különféle elfekvő szabadalmakat az íróasztalok fiókjaiból... Mivel a szó szoros értelmében vett bioiparnak se híre, se hamva, néhány szövetszaporító laboratóriumon, valamint vállalati saját fejlesztésen kívül, egy jó ideje számonkérő hangokat hallani: mit is csinál akkor ez az innovációs park? Ez is az oka volt annak, hogy a megyei pártbizottság kezdeményezésére tegnap, szerdán délelőtt Szegeden, a JATE klubjában kötetlen beszélgetésre gyűltek össze az érdekeltek: az innovációs park, a Biotechnika Rt., az MTESZ, a Bitekob, a megyei tanács, no és a szervező pártbizottság képviselői, köztük Fraknóy Gábor gazdaságpolitikai titkár. A kérdések csak úgy záporoztak Mécs Imrére, az innovációs park vezetését félállásban ellátó kutatóra. Olyan helyzetbe került, mint Heltai Gáspár mesehőse, aki, ha a fiával a szamárra ült, ezért, ha meg ő vitte a szamarat, azért kapott a fejére. Az alábbiakban megpróbálom azt a helyzetképet fölvázolni, ami kialakulhatott bennem egyrészt Mécs Imre beszámolója, másrészt a kérdésekre, fölvetésekre adott válaszok alapján. Létrejött tehát a park, 1986-ban, gazdasági társaságként, 15 alapító taggal, egyikük a JATE (gesztor), a többi pedig vállalat és más oktatási intézmény. „Fejenként" átlagosan félmillió forintot adtak össze, ebből keletkezett az a 7 és fél millió, ami alaptőkeként funkcionál. A tagok leszögezték: három évig ez a pénz az önfenntartásra legyen elegendő a további két esztendőben. „benthagyják" a hasznot, s csak aztán szeretnének profitot látni (vagy osztoznak a veszteségen). Amit már az elején látni lehetett: a pénz kevés ahhoz, hogy saját fejlesztésekbe kezdjen a park. Ügy döntöttek, csak a menedzseriroda szerepkörét vállalhatják föl, két főállású dolgozójukkal. Mint gazdasági társaság, önálló jogi személyként sem működhettek például ,iem írhattak alá szerződéseket A társasági törvény nekik is kapóra jött: úgy tűnik, hamarosan kft.-vé alakulnak át, egy sokkal rugalmasabb Menedzserpark, toleráns cégek és önálló jogi személyiséggel bíró vállalkozásba. A régi alapító tagok közül három (Szegedi Kábelgyár, Konzervgyár, Hungarohemp) döntött úgy, hogy nem kíván tovább részt venni az üzletben, s visszaveszi pénzét. (A szervezés további lépései, de csak röviden: az űj kft. betéti társaságot hoz létre a JATÉ-val. Ez a kombináció állítólag feloldja azt a súrlódást, amely a vállalkozói-gazdasági érdekek és a tudományos munka között felmerülhet.) A kft. majd nyilvánvalóan felszínre hozza ezt a profitérdekeltséget, amit eddig hiányoltunk. Bár Mécs Imre szerint a tagok kisebbik hányada volt türelmetlen, várt kézzelfogható eredményeket az eddig eltelt időszakban, a többség toleránsán viselkedett. Az innovációs park tehát eddig „csak" menedzselt: témákat vizsgáltatott meg, gazdasági számításokat készíttetett, partnereket hozott össze. Jelenleg hat elfogadott projekttel rendelkezik. Megdöbbentő volt azt hallani, hogy ezek közül csak egy a kifejezetten hazai, a többi licenc. Nincs is olyan sok elfekvő szabadalom a térségben? Kiderült, a Biotechnika Rt. is dolgozik olyan témán, ami a park projektjei között szerepel. Pedig az rt. is alapító tagja a parknak, igaz, állítólag képviselőjük még egyetlen igazgatótanács-ülésen sem jelent meg. Aggódtak a kérdezők, ki hagyja jóvá, mire mit költenek. Miért nem szerepel több mezőgazdasági téma a programok között, miért zömében ipari? Tanácsok hangzottak el, kit lehet tőkével beléptetni a vállalkozásba. Egy „kézzelfogható" eredményről volt csak szó tegnap: a 7 és fél milliós alaptőkéből 3 és felet a JATE (ós a park) leendő bio technológiai tanszékére, pontosabban annak laboratóriumára és műszereire költöttek. (A tanszék a jövő tanévben indul a TTK főépületének pincéjében.) További másfél millió ment megbízásokra (maradt kb. 2 millió). A park programjai különben a laikus számára jól hangzanak. Van egy olyan angol licenc, amelynek alapján szalmából, nádból préselt falapokat lehetne előállítani a bútoriparnak (állítólag a tápéi háziipart is érdekli). Ennek ellenére a beszélgetés résztvevői úgy álltak föl tegnap székükből, hogy szkeptikusak maradtak. Jobb lett volna arról hallani, miként söpörtünk be dollármilliókat... Fekete Klára Regionális bank és külkereskedelmi rt. Újszerű tanácskozást tartottak tegnap a szegedi városi tanácson. Ezek között a falak között az elmúlt évtizedekben nem nagyon kapott helyet a város, sőt a dél-alföldi régió direkt gazdasági fejlesztésének, alapításának a tárgyalása. Most a Régi Hungária Szálló Rt., a Hermes Kereskedelmi és Vendéglátó Rt., valamint a Szegedi Informatikai Rt. kezdeményezésére egy külkereskedelmi oktatási, információs és szolgáltató részvénytársaság alapításának szándékával tartottak konzultációt. Ezen a nagyobb szegedi gazdálkodók és a városi tanács vezető állású szakemberei voltak a meghívottak. Nem kisebb szakmai tekintélyt, mint Bácskai Tamás professzort kérték meg a majdani vállalkozás tanulmánytervének elkészítésére. A beszélgetés két csomópont köré szövődött. Az egyik itt megfogalmazott igény, egy regionális bank létrehozása. Bőven esett szó azokról a hátrányokról, amelyek a jelenlegi bankrendszer főváros-centrikusságából sújtják a Budapesttől 100—200 kilométerre dolgozó gazdálkodókat. Elhangzott, hogy az önálló külkereskedelmi jog megszerzésével sem juthatnak nagyon messzire a vidéki hátrányos helyzetűek. A kezdeményezők úgy vélik, hogy a helyi megtakarítások helyi felhasználásokba történő átcsoportosítására szükségessé vált egy szegedi központú pénzintézet megalapítása. Az ország gazdasági nyitásával környezetünkben is egyre több vállalatnál érződik a szakképzett külkereskedők hiánya. Az országos külkereskedelmi vállalatok nagy haszonkulccsal végzik az áruk közvetítését. A tegnapi tanácskozáson elhangzott az a példa, hogy például egy berendezés beszerzéVeszélyes helyzet A tegnapi tanácskozáson Rósa László, a Szegedi Konzervgyár igazgatója a jelen gazdaság egy jellemző vonásának olyan frappáns elemzését adta, amit a szélesebb nyilvánosság számára is érdemesnek tartunk összefoglalni. — Egyre inkább szükség lenne a hazai élelmiszeripari vállalatok kartellban való tömörítésére. A megegyezés főként a szocialista p'acokon tanúsított magatartásra vonatkozna. Cégeink ugyanis jó minőségű á.uból is egymás árai alá ígérnek mostanában rendre. Ha változatlan marad a jelenlegi „piacpolitika", akkor gyorsan tönkremehet a hazai gazdálkodók számára ez a piac, de innen akárcsak a befektetett tőkét visszapótolni abszolút lehetetlen lesz. Hovatovább már a háromhetes banki hitelek 18 százalékos kamatához is extraprotekció kell. Mivel a törlesztést prolongálni nem lehet, csak űj hitellel tömhető be a rés, már előfordul 35 százalékos kamatköltség is. A részvénytársaságok megalakításához pénz kell. Ma mindenki ilyen szervezetet kíván létrehozni. Az ország nagykereskedelmi vállalatai sorra keresik meg a termelővállalatokat, és kérnek egy-két milliót az új szervezethez. Csodák csodája, azután csak azoknak a termékeit forgalmazzák, akiket tagjaik között tudhatnak. A külkereskedelmi vállalatok 5 millió körüli részvényjegyzésért cserében garantálják az export és import intézését, az Információ szolgáltatását. Mi történik akkor, ha az élelmiszer-ipari vállalatok is részvénytársaságokat kezdenek alakítani, és csak azoknak a mezőgazdasági egységeknek a termékeit veszik át, akik ebbe belépnek? Ma a mezőgazdaság az a csapat, amely tényleg csődben van, az ipari lobby mindent magához szív. Tehát az egymás hegyén-hátán születő rt.-knek egyetlen vesztese lehet, ez pedig a mezőgazdaság. De lehet, hogy majd ez a szektor is kitalálja, milyen módon lehet bekapcsolódni az új értéket nem szülő tökeforgatásba ... Cikkünk visszhangja Nem adózik az üdülés Nagy vitát váltott ki megyénkben a kedvezményes üdültetés utáni személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség. Ezért a Pénzügyminisztérium állásfoglalása alapján e kérdésben a következő tájékoztatást adom: Szakszervezet, munkahely által szervezett üdülés: Ennél, az úgynevezett szervezett üdültetésnél az önköltség és a magánszemély által fizetett térítési díj különbözete természetbeni juttatásnak minősül, és mint ilyen, mentes az adófizetési kötelezettség alól. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény kimondja ugyanis, hogy mentes az adó alól a jogszabályban meghatározott, vagy 1987. január 1. előtt megállapított természetbeni juttatás, illetve annak pénzbeni átváltása. Jelen esetben az adómentes természetbeni juttatásnak történő minősítés jogszabályi alapia az egyes szociális, kulturális juttatásokról szóló 44/1984. (XI. 16.) PM számú rendelet melynek 5. paragrafusa (1) bekezdése úgy rendelkezik. hogy a munkáltató gondoskodhat dolgozói, nvugdíjasai és azok családtagjainak szervezett üdültetéséről. Igv, mivel a természetbeni juttatásként való minősítésnél nem feltétel a konkrét mérték meghatározása, az önköltség és a térítési díj különbözete adómentes természetbeni juttatásnak tekinthető. Megtörténhet az üdültetés magánszemély által fizetendő térítési díjának a munkáltató, illetve a szakszervezet által teljes, vagy részbeni átvállalása is. Ez esetben a magánszemély vitathatatlanul vagyoni előnyhöz jut, ezért az átvállalt térítési díj összege két kivételtói eltekintve teljes egészében adóköteles. Adózása a szakszervezet által történő teljes, vagy részbeni átvállalás esetén attól függ, hogy az átvállalt összeg a 2 ezer forintot meghaladja-e, vagy sem. Ha 2 ezer forint alatt van az átvállalt összeg, akkor 20 százalékos, úgynevezett forrásadót kell fizetni, ha 2 ezer forint felett van. akkor a nem rendszeres jövedelmekre vonatkozó szabályok szerint kell az adót megfizetni. A munkáltató által történő átvállalás esetén az átvállalt térítési díj annak nagyságától függetlenül, mint nem rendszeres jövedelem, a magánszemély többi iövedelmével összevontan adózik. A főszabály alóli kivételek a következők* A magánszemély által fizetendő térítési dij szociális körülmények miatti átvállalása. Ilyen esetben a térítési díj munkáltató, illetve szakszervezet által történő átvállalása szociális segélynek minősül, és mint ilyen, mentes a személyi jövedelemadó alól. Konkrét esetek elbírálása érdekében a munkáltatónak a kollektív szerződésben (miufkaügyi szabályzatban) ezért célszerű meghatározni, hogy az üdülési térítési díj átvállalása mely dolgozók, illetve milyen körülmények fennállása esetén minősül szociális juttatásnak (például nagycsaládosok). A magánszemély által fizetendő térítési díj társadalmi jutalmazásaként történő teljes vagy részbeni átvállalása. Amennyiben egyértelműen megállapítható, hogy a munkáltató, illetve a szakszervezet társadalmimunka-végzés jutalmazása céljából vállalja át a térítési díjat, úgy az átvállalt térítési díj 2 ezer forintig mentes az adó alól. Az ezt meghaladó rész azonban adóköteles. Bálint Erika, osztályvezető APEH Csongrád Megyei Igazgatósága sénél a prospektusokat, a külföldi kapcsolatokat a majdani felhasználók szerzik meg, ők kutatják fel az áreltéréseket, az esetleges olcsó vásárlási lehetőségekei, a külkereskedelmi vállalat megbízottja csak utazik a vevővel, a cég pedig kasszírozza az ötszázalékos közvetítői jutalékot, ami egy 120 milliós beruházásnál cseppet sem kis összeg. A következő tanévtől a Kőrösy közgazdasági szakközépiskolában külkereskedelmi ügyintézőket, a Vasvári szakközépiskolában pedig idegennyelvű levelezőket képeznek. Ez azonban még kevés, hiszen más szegedi középiskolákban, nyelvi gimnáziumokban is elképzelhető lenne egy új szakmai profil beindítása. A szerveződő részvénytársaság főként ezekre az intézményekre és az egyetemekre támaszkodva képzeli el a felsőfokú, a középfokú külkereskedelmi képzés beindítását, továbbképzések kezdeményezését. Mivel az országos adatbázisok Szegedről és környékéről nehezen elérhetők, ezért saját információs bázis létrehozása és működtetése is felmerült. Erre főképpen a közép és kis gazidálkodó egységeknek lenne szüksége. A tegnapi megbeszélésen teljes volt az egyetértés abban, hogy a kezdeményezésen érdemes és kell tovább dolgozni. Az ellenvéleményt talán a meghívottak köre is kizárta, hiszen például igazán megfontolandó ellenérv lehet a regionális pénzintézettel szemben az, hogy a régióban kihelyezett hitelek összege a többszöröse az itteni gazdájú betétállománynak. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy az a kereskedelmi vállalat, amely elég erős ahhoz, hogy saját szervezetén belül oldja meg a külkereskedelmi feladatokat, csak kismértékben szándékozik anyagi erejét egy új szervezetbe invesztálni. A végső döntéshez pro és kontra vélemények felvonultatására szükség van. A továbblépés időhatárai szerencsére nem vesznek el a jövő ködében, hiszen egykét hónapon belül el kell készülnie a tanulmánynak. A szakértői lektori bírálatra még idén júliusban sor kerül, a második negyedévben is tartanak konzultációt. A nyílt jegyzésű részvénytársaság megalakulása a tervek szerint a harmadik negyedévben várható. B. I. Korlátozott devizapiac Megkezdődött a korlátozott devizapiac kialakítása; március l-jétől a devizaműveletekbe a Magyar Nemzeti Bank mellett a kereskedelmi bankok is bekapcsolódnak. A Magyar Nemzeti Bankban az MTI munkatársának elmondták: a vállalatok ezentúl devizális ügyeikkel is a kereskedelmi bankokhoz fordulhatnak. A forintszámlákat vezető kereskedelmi bankok gyűjtik és továbbítják az MNB-nek a devizafizetési megbízásokat, s náluk kell elkülönített számlán elhelyezni az igényelt devizaforint ellenértékét. A külföldi fizetéseket továbbra is a Magyar Nemzeti Bank teljesíti. A devizapiac kialakításának következő lépéseként jövő évben már a tervek szerint a fizetési megbízások teljesítését is a kereskedelmi bankok fogják végezni. A jelenlegi időszak arra szolgál, hogy felkészüljenek erre a feladatra, megteremtsék a szükséges technikai feltételeket, és a bankok megismertessék magukat külföldön. Ez utóbbi ugyanis egyáltalán nem könnyű dolog, a pénzvilág meglehetősen bizalmatlan minden új pénzintézettel szemben. Időre van szükség, hogy a kereskedelmi bankok alkalmassá váljanak az új szerepkör betöltésére is.