Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám

1989, február 13., hétfő 3 Interjú Grósz Károllyal ban jött létre. Erről szeretném a véleményét kérdezni. — Teljesen igaza %'an. a spanyol példa pedig nagyon jó. Egy ilyen politikai átrendeződést egy gazdasag felfelé ívelő szakaszában sokkal könnyebb végrehajtani. Sajnos, nálunk akkor indult el a politikai reformfolyamat, amikor a gazdaság mélypontján* kertilt. Demokratizálódás és a gazdaság gyors rendbe szedése — bizony nagy szellemi és szervezeti teljesítmény, nem sok példa van rá a világon. Nekünk azonban még sincs más választásunk, máshor. nem tudunk kezdeni, más módszert nem tudunk kitalálni. Látszik, hogy egy ponton — főleg a korábbi élmények bizonyítják ezt —, amikor a demokratizálási folyamat lelassult. és a politikai reform nem segített a gazdaságnak, akkor elakadt a gazdasági reformfolyamat is. Tehát egy sajátos helyzet van ma Magyarországon. S ehhez hasonló szituáció — nem merem mondani, hogy ugyanez — van minden szocialista országban. Ez pedig azt mutatja, hogy a felépítmény nem elég mozgékony és rugalmas ahhoz, hogy lehetőséget adjon az alaptok, a gazdaság dinamikusabb fejlődésére. Persze történelmi távlat is kell ahhoz, hogy a korábbi sebek behegedjenek, hogy a politikában levő érdekellentétek, nézetkülönbségek, filozófiai konfliktusok ne váljanak társadalmi konfliktussá. — Ehhez, azt hiszem, meg nemzeti bölcsesség is kell. — Sokat kell egy népnek tanulnia. — Azon tűnődöm, vajon ebből nem az következik-e, hogy nagyon kell vigyázni arra. hogy a politikai reform és a gazdasági reform együtt haladjon, ne váljon szét egymástól. Ha szétválik egymástól, rendkívül veszélyes lehet — igy hiszem. — Igen, igy van, ezt az előadói beszédemben el is mondtam. Egyébként hétfőn — igy döntött a Központi Bizottság — a Népszabadság teljes terjedelemben közli az előadói beszédet, abban olvasható lesz, hogy erre a veszélyre mindnyájunk figyelmét felhívtam. Én úgy látom, most kezd elszakadni a politikai reform a gazdasági reformtól. A gazdasági reform lassabban bontakozik ki. Nem koncepcionálisan, hanem a valóságban, a gyakorlatban, a megvalósulás folyamatában, Míg a politikai reform — elsősorban az intézményrendszerek reformja, a jogalkotási tevékenység, a törvényhozói tevékenység nyomán — dinamikusabban valósul meg. A kettő persze különbözik is egymástól, kölcsönhatásuk is van. Nem szabad megengednünk tehát, hogy a kettő nagyon elszakadjon egymástól, mert akkor anarchikus állapot jön létre, s a gazdaság összeomlik. — A politikai reform részeként tekinthető — úgy gondolom — az is, hogy a sajtó, a társadalmi nyilvánosság részeként nem ugyanúgy működik ma, mint működött mondjuk egy évvel ezelőtt. Szeretném hinni, hogy Önnek még mindig jó véleménye van a sajtóról, ugyanúgy, mint régen, és ugyanúgy szereti mondjuk a rádiót, mint régen, és gondolom a televíziót is. Bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy időközben az álláspontja nem billent ki egy picikét. Nem tudom elképzelni, hogy — most idézőjelbe teszem ezt a szót — ez a fajta ..sajtópluralizmus", ami jellemző most nálunk a helyzetre, ez mindig tetszik önnek. De szerelnék ezzel szembenézni, ezért is kérdezem. — A rádiót és a televíziót változatlanul szerelem. De: egyre többet békétlenkedem a sajtóval, elsősorban a nyomtatott sajtóval, a Magyar Rádióval, és néha a televízióval is Ügy érzem, hogy korábban az volt a probléma, hogy a te'evízió, a sajtó, a rádió nem kapott elég mozgásszabadságot. jogot, lehetőséget ahhoz, hogv a társadalomban végbemenő folyamatokat pontosan visszaadja és tükrözze, az ellentmondásokra felhívja a figyelmet, az értékeket rangjukon kezelje. Ez nagy hibája a sajtóirányításnak. Most pedig úgy velem, hogy a magyar sajtó egyik-másik munkatársa nemcsak él, hanem olykor vissza is él azzal a lehetőséggel, amit a mai politikai felfogás és szemlélet teremt. Meg kell mondanom, hogy a korábbi gyakorlat időszakában én azoknak a pártján álltam, akik a sajtó nagyobb szabadságáért küzdöttek. Részben hivatalból, „díjátalányozva", mert hát én mégiscsak az agit.-prop. osztályt vezettem ebben a pártközpontban, és sokáig dolgoztam a szakmában, de elvi meggyőződésből is. És ha lehetett, mindenütt megvédtem a sajtót az igaztalan bírálatoktól, akkoriban, emlékszem, nagyon nagy volt az érzékenység. Moöt azonban a másik oldalon állok. Azt kérem a kollégáktól, a sajtóban dolgozóktól, hogy nagyobb önfegyelemmel és önmérséklettel nézzék a társadalomban végbemenő folyamatokat, jelenségeket, tüneteket Nagyon nagy a hajlam a szenzációhajhászásra, arra, hogy részjeleriBégekből általános konzekvenciákat vonjanak le. Nem hiszem például, hogy az elmúlt 42 év alatt csak hibák történtek. nem hiszem, hogy egy párt attól tisztességtelen, ha valamelyi tisztségviselője nem erkölcsös és nem tisztességes. Márpedig mostanában bőségesen el vagyunk látva olyan információkkal, amelyek elterelik a figyelmünket a pozitív, valóságos folyamatoktól. És nem én vagyok érzékeny. ez nem engem bánt elsősorban és igazán, hanem — tapasztalom — azt a munkást, azt a parasztembert, azt az értelmiségit bántja, aki szorgalmasan dolgozik. teszi a dolgát, de nem hangos, nem kiabál, nem jelenik meg úton-útfélen, nincsenek nagy, világmegváltó gondolatai. Tehát a sajtónak nem a politikai vezetés iránt, hanem a dolgozó emberek és a valóságos tények iránt kellene nagvobb lojalitást tanúsítania. Ez az én álláspontom. — A sajtóról általában igen nehéz Ítélni. S meg kell mondanom, hogy a sajtét érő bírálatok meglehetősen számosak. S — ha nem haragszik meg — a/t is elmondanám, hogy egy funkcionárius, akármilyen szintű legyen is, szinte bizonyosan jó pontokat tud szerezni a hallgatóság előtt, hogy ha odacsap egyet a sajtónak. legalábbis én ezt tapasztalom. Eléggé különösnek és rejtélyesnek találom ezt a dolgot, mert általában a sajtóról énszerintem nagyon nehéz beszélni. Mi sokkal jobban örülnénk annak, hogy ha konkrét esetek konkrét bírálata merülne föl az ilyen összegező véleményekben. Sokan mások azonban nem összegező véleményt mondanak, hanem sommás ítéleteket a sajtóról, meglehetős gyakorisággal. Arról nem beszélve, hogy azért a sajtó nemcsak ,-szóló" műfajokból, tehát publicisztikából és újságírói véleményekből áll. Következésképpen, ha igaz az, hogy időnként előfordul, hogy a sajtó ma ezt irja, és holnap meg az ellenkezőjét, az néha azért is van. mert nyilatkozatok jelennek meg a sajtóban. S nem az újságíró változtatott véleményt, hanem a nyilatkozó. Ilyen is előfordul. — Igen, nem is vitatom, ilyen is előfordul. De hadd mondjam meg, nekem mór nem kell „piros pont". Tehát én nem azért morgok, nem azért fogalmazom meg véleményemet., mert így akarok népszerűségre szert tenni, hanem azért, mert — hitem és meggyőződésem szerint — ebben a nagyon érzékeny közegben ma nagyon nagy a felelőssége a sajtónak És nem szeretném, hogy ha annyira elfajulna a helyzet, hogy visszatérne a korábbi állapot, ami ellen mindnyájan harcoltunk, s ha ennek az lenne a vége, hogy a sajtó mozgásszabadságat ilyen vaglv olyan eszközökkel szűkítenénk. Ez nem lehet érdekünk. A politikának nem a .sajtóval szemben, hanem a sajtó munkatársaival együtt kell a társadalom érdekében dolgoznia. — Köszönjük az interjút. — Én Ls köszönöm a beszélgetést. (MTI) Sok a nézelődő - kevés a vásárié Emelkedik a konzervek és hűtőipari termékek ára Február 13-ától emelkedik a húst és húskészítményeket nem tartalmazó konzervős hűtőipari termékek ara. Mint azt az ipari és a forgalmazó kereskedelmi vállalatok közölték: a gyümölcskonzervek ára átlag 9,9 százalékkal, a főzelékkonzerveké 15,5 százalékkal, a paradicsomkonzervé 11,6 százalékkal, a savanyúságoké 11,2 százalékkal nő. Átlagosan 23,6 százalékkal emelik a gyorsfagyasztott gyümölcsök árát, 14,1 százalékkal a fagyasztott zöldségfélékét. 17,5 százalékkal a félkész termékekét és 21,9 százalékkal drágulnak a fagyasztott készételek. Emelkedik a le. vesporok és az ételízesítők ára is. Az indokolás szerint oz áremelés összefüggésben van az év elején végrehajtott mezőgazdasági és élelmiszeripari árrendezéssel, továbbá a csomagoló- és segédanyagok, az energiaárak, a vízés csatornadíjak, valamint a társadalombiztosítási járulék növekedésével. (MTI) Földrengés Földmozgást . észleltek szombaton 3 óra 47 perckor Győr-Sopron megye északi területén, a magyar—csehszlovák határ térségében. A Magyar Tudományos Akadémia földrengésjelző obszervatóriumának műszerei a Richter-ákála szerinti 3—3,2 magnitúdó erősségű földmozgást érzékeltek. A gyenge földrengés károkat sehol sem okozott. Mosonmagyaróvárott, Jánossomorján és Bezenyén a csillárok mozogtak és az ablakok rázkódtak. A hajnali földmozgást a delélótti órákban újabbak nem követ téli. Nyakunkba vettük a várost, mondván: megkérdezzük a butikosokat, a januári áremelések rontottak-e üzletükön, csökkent-e — s ha igen, mennyivel — forgalmuk? Vasárnap kora reggel, a Marx téren kezdtük. — Borzasztóan megcsappant a fizetőképes kereslet — mondja egy kötöttárukra, pulóverekre szakosodott kereskedő, aki tizenhét éve dolgozik a szakmában. — Bruttóforgalmam felére csökkent, igaz, tavaly beteg is voltam, kl is írtak, egy darabig. tehát ez a mérték, nyilván nem általános. Az áfával terhelt termékeket az emberek elég nehezen tudják megfizetni. — De ha mégis, mit vesznek leginkább? — kérdeztük, miközben a kereskedő működésbe helyezte a gázfűtésű, hordozható radiátort. Hideg volt a tegnapi reggel, s vevők nem nagyon mutatkoztak. — Az úgynevezett középáras. három-négyszáz forintba kerülő darabok mennek et. Ötszáz forinton fölül nagyon nehéz bármit is eladni. — Most van fél kilenc. Eddig hány vevője volt? — Negyed nyolc óta vagyok itt, egyetlen vevóin volt csak, egy kétszáznyolcvanas pulóvert vitt el. Miközben beszélgettünk — a kereskedő a portálon túl, én azon innen, közöttünk a jegyzetfüzet — elhaladt a szük butiksoron néhány lengyel. — Mennyire befolyásolja a forgalmat a lengyel piac? — kérdezzük, a látványtól ihletetten. — Semennyire — legalábbis az enyémet biztosan nem. Az ő holmijaik más jellegűek, farmerek, dzsekik ... Kötöttárukat nem hoznak, sót, inkább visznek. Főleg télen, azaz most, a vastagabb árukat. Kiviszik, csencselnek velük, fqrgatjak a tőkét... A magyarok, persze, ezt sem viszik. Előttem, mögöttem, s oldalt, szebbnél szebb, szines, fémszállal .futtatott pulóverek, blúzok függnek. Mit mondjak, tényleg nagy bajnak kell lennie, ha a vevők ezt sem viszik, ha már nem hat a maszek áru varázsa sem..'. Mindazonáltal megkérdem a kereskedőt, nogyan lehetne szerinte javítani a helyzeten? — Be kellene vezetni a szabadkeresked elmet. Borzasztóan kötve vagyunk, csak számlás árut vehetünk, mert ez adóval megfogható. Es az árrés ... Ezen engedtek már egy kicsit; nem számit, hogy harminc- vagy ötvenszázalékos — aki el tudja adni, az megmarad. Végül is, ez lenne a konkurenciaharc alapja. Ügy nem lehet kereskedni, hogy az embernek folyton ez jár a fejében: számla, számla... Ráérünk beszélgetni — vevő egy szál sem, csak nezelődők jönnek. — Nagyon úgy néz ki, az idei lesz az utolsó évem a butikszakmjban — mondja a kereskedő —, s aztán alighanem belekezdek valami másba. No, de nem volt ám mindenki ilyen szíves tájékoztató! Bementünk például a Mikszáth Kálmán utcai, Eva Divatházba is. Vevő, igaz, ott sem akadt, ám a kiszolgálók semmiféle igazolvány ellenében nem mondtak semmit. Nyilván sugárzik rólam valami... Am a tulajdonos most aligha örül annak, hogy nem sorolhaituk föl az üzlet áruválasztékát. Legközelebb több bizalmat, hölgyeim! A Nóri Divat nevezetű, a Széchenyi tér egyik kapualjában levő, nemrég megnyílt butik gyerek-szabadidőruhákat, kisingeket, övet, hátizsákot, bébiegyütteseket, kismamaruhát árul. No, mondtuk magunkban, ilyesmire nyilván csak telik az embereknek, gyermekholmira mindig szükség van. — DeButikkörkép a városban cemberben nyitottunk, ekkor még mi is igy hittük — mondták a tulajdonosok. — Aztán kiderült, az emberek nincsenek hozzászokva, hogy szűkében vannak a pénznek. Vásárolni térnek be, de csak nézelődés lesz az ügyből ... Sohasem a leértékelt árut vinnék, hanem mindig a drágát. Egy ötvenforintos gyári kisbabaing" még véletlenül sem kell nekik, inkább a 140 forintba kerülő minőségi áru. Pénzük viszont nincs —, így aztán nem vesznek semmit. Az egyik kapualjból átmegyünk a másik kapualjba. A Szezon butik tulajdonosa elmondta, hogy most, a farsang, a szalagavatók, a bálok idejében sem nagy a forgalom ... Éles a piac, valóban szezonális árukat igényelnek a vásárlók. Márpedig a lelőhelyeket föl kell kutatni, ez időbe kerül, s amikor megvan az áru —, már nem kell a vevőnek. SChmldt Andrea felvétele •r És, hogy mi a jövő útja, megélnek-e a butikok? — Ameddig két ember lesz, addig kereskedelem is lesz. Csak - meg kell találni a módját... — mondja a tulajdonos. Körutunk végén térjünk vissza a Marx térre! —Ha valaki most akarna butikot nyitni, közepes tőkével, átlagos helyen, mi lenne a sorsa? — kérdezzük a kötöttáru-butikost. — Halálra van ítélve a dolog — válaszolja. — Anynyi ma már a butik, anynyira egyforma a választékuk, annyira nincs szakosodás, hogy semmi újat nem tudna fölmutatni... Netán butikalapítási terveiről tehát mindenkit élénken lebeszélünk. Nekünk is az a benyomásunk, hogy az emberek újabban azért járnak a butikokba, mint a múzeumba: csak nézelődni... Farkas Csaba Magyar-osztrák határ menti találkozó Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke február 13án, hétfőn Nagycenken, illetve az ausztriai Rusztban. határ menti munkatalálkozón megbeszélést folytat Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellárral. Royal kávéház Engedelmével A házigazda megtisztelő feladatára — Dobos László szegedi estjén — a legnagyobb örömmel vállalkoztam. Sok okból. Szegedre mindig öröm jönni, s Szeged volt jó ideig a régi Tiszatáj szerkesztőinek — Ilia Mihály, Annus József, Vörös László — küldetéses munkája jóvoltából a sokágú magyar irodalom legkövetkezetesebb számontartójá. S Szegeden mindig volt értő közönség. S van ma is. Velük találkozni mindig öröm. Különösen, ha Dobos László a meghívott vendég. Dobos László, a csehszlovákiai magyar irodalom meghatározó írója. Már az irodalomtörténet is nyugtázza: Fábry Zoltántól ó vette át a stafétát. Tetemre hivta a történelmet, robbantotta a közönyt, eszméltetett, témákat pendített és összefogta a jó célra törekvő erőket. Ha van irodalomszervező, irodalomalapozó a második világháború után. Dobos László bizonyára az. Olyanféle alapozó munkát végzett a harmadszor is újra induló csehszlovákiai magyar irodalomban, mint korábban Kós Károly és Kuncz Aladár a romániai magyar irodalomban, meg Csuka Zoltán és Szenteleky Kornél a vajdasági magyar irodalomban. Regényei ama nagy közép-kelet-európai művek sorába tartoznak, amelyek a szóértés élö igazságát keresik. Dobos László ma, 18 órakor kezdődő estjére mindenkit szeretettel várunk. Czine Mihály