Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

326 1989. február 11., szombat DM| [magazin Éghajlati katasztrófa vagy a természet önszabályozása? Érdemes mindenekelőtt megismerkednünk a tényekkel. 1. Tény, hogy az ipari és technikai forradalom kezdete óta. az 1880-as évektól 1980-ig a légkdr széndioxid-tartalma mintegy 21 százalékkal növekedett. Az utóbbi 10—20 évben a növekedés kissé felgyorsult és szakértők becslése szerint 2030-ra a mai értéknél is kb. 33 százalékkal több lesz a légköri széndioxid. 2. Általánosan ismert tény, hogy egyes légköri gázok, ezek között van a széndioxid, a napsugárzást átengedik. a földfelszín hősugárzását viszont elnyelik, vagyis visszatartják a hót. Ez a sokat emlegetett Üvegházhatás. 3. Tény továbbá, hogy a múlt század végétói 1938-ig a légkör átlaghőmérséklete néhány tized fokkal emelkedett. A melegedés a déli félgömbön kb. fél fok volt, az északi félgömbön megközelítőleg egy fok. az északi sarkkörön túl azonban már 2 — 3 fokot is elért. Ezzel szemben a melegedés az 1940-es évektől megállt, sót a globális hőmérséklet azóta csökkeni, az északi félgömbön a lehűlés 1938 és 1970 között fél fokot tett ki. 1970 és 1980 között jelentéktelen melegedés történt. Ezeket a változásokat a világ számos pontján, sok száz mérőállomáson összegyűjtött hőmérsékleti adatokból állapították meg. 4. Számos följegyzés, adat bizonyítja, hogy az éghajlat a Föld jelentós kiterjedésű területein a történelmi idók során többször is eltért a maitól. ígv pl. az 1400-as évek közepétől az 1800-as évek közepéig ÉszakAmerika, Európa és Ázsia nagy részén lényegesen hidegebb volt az éghajlat, mint napjainkban. Ez volt az úgynevezett „kis jégkorszak", amelyre jellemző volt. hogy az említeti kontinenseken a gleccserek a mainál jóval hosszabbak voltak, a folyók gyakrabban és hosszabb idóre befagytak. A X —XIII. század során viszont a mainál melegebb, az ún. „középkori optimuméghajlat" uralkodott. Angliában ekkor szólót termesztettek, a normannok az Atlantióceánon hajózva azt találták, hogy Grönland partjain dús legelók zöldellnek. Innen az elnevezés: Grönland=zöld ország. A mai ember számára alig hihetó, de régészeti leletek bizonyítják, hogy ötezer évvel ezelőtt a Szahara még nem volt sivatag, helyén legelők voltak, és pásztorkodó népek legeltették nyájaikat. Ez a néhány kiragadott példa is bizonyítja, hogy a Föld éghajlata az évszázadok, évezredek során nem maradt állandó, hanem kisebb-nagyobb átmeneti ingadozásokat szenved. Uj jelenség viszont, hogy az emberi tevékenység az utolsó száz évben soha nem tapasztalt ütemben fejlődött, a tüzelőanyagok (kőszén, kőolaj: földgáz) elégetésével az ember hozzájárul a légköri széndioxid-mennyiség globális növekedéséhez, ugyanakkor szilárd szennyezőanyagokat, aeroszolt is juttat a levegőbe. A szennyezőanyagok árnyékoló hatásukkal csökkentik a földfelszínre jutó napsugárzást. Ez a sugárzáscsökkcnés a műszeres mérések szerint az 1950-cs évek elejétől kimutatható. Nincs kizárva, hogy a fokozódó üvegházhatást az aeroszol árnyékoló hatása mérsékli, esetleg túl is kompenzálhatja. Elméleti számítások szerint egy totális atomháború esetén annyi por. hamu és más szennyezőanyag kerülne a légkörbe, hogy napsugárzás hiányában néhány évig dermesztő hidegre fordulna a Föld éghajlata. Egyebek között ezek a fenyegető rémek rettentik el a nagyhatalmakat az ilyen háborútól. A végső következtetés ugyanis az. hogy a jelenleg felhalmozott pusztító fegyverekkel egy atomháborút nem lehet megnyerni. De térjünk vissza a természethez. A levegő szüntelen kölcsönhatásban van a földfelszínnel, a tengerekkel, a jégtakaróval. a növényzettel és az egész élővilággal. Fia valami ebben az összetett rendszerben megváltozik, pl. nagyobb vulkánkitörés történik, vagy erdőtűz pusztít, idegen anyagok kerülnek a levegőbe, és egy hoszszú folyamatlánc kezdődik, amely érinti az egész rendszert. Ezeket a folyamatláncokat nevezik visszacsatolásnak, mivel a hatás a lánc végén visszajut az indító láncszemhez, és vagy erősíti azt (pozitív visszacsatolás), vagy gyengíti (negatív visszacsatolás). Az utóbbi a természet önszabályozó képessége, amely megóv a katasztrófáktól. Minthogy az élővilág fennmaradása is ilyen önszabályozó rendszerek működésétől függ. érdemes ezekkel kissé közelebbról is megismerkedni. önszabályozó rendszerek a természetben A természet egyik önszabályozó képessége az. amely a légkör összetételét és vele együtt az éghajlatot kialakította, továbbá igyekszik a meglévő állapotokat fenntartani. Ez azonban nem zárja ki az időszakos ingadozásokat és kisebb változásokat. A földi légkörben a Marséhoz és a Vénuszéhoz képest aránytalanul kevés a széndioxid. de sok a nitrogén és az oxigén. Ha azonban a levegőben például kétszer annyi oxigén lenne, mint amennyi van, sokkal könnyebben keletkeznének tüzek, fóleg erdőtüzek, és hamarosan elpusztulnának, elégnének az erdők. A légkört alkotó Az utóbbi időben, különböző forrásokra hivatkozva, egyre több fenyegető hír kelt szárny ra, miszerint a Föld éghajlata a jövőben katasztrofális mértékben megváltozik. Szakértői véleményeket idéznek, amelyek azt állítják, hogy a légkör széndioxidtartalmának növekedése miatt a globális éghajlat jelentősen fölmelegszik, a sarkvidékek jégtömege elolvad. emiatt a tengerek szintje fokozatosan megemelkedik, akár 30—40 méterrel is. A víz elborítja New Yorkot, Velencét, Hollandia nagy részét és más partvidékeket. Kétségtelen, hogy ez egyfajta lehetőség. Ám az is elképzelhető, hogy valaki hetenként lottózik, és minden héten nyer átlag két és fél millió forintot, havonta 10 milliót. Ez sem kizárt dolog, különben nem lottóznának olyan sokan. A baj ott van ebben a számításban, hogy a lehetőség nem azonos a valósággal. A lehetségestől a megvalósulásig gyakran igen hoszszó ut vezet, sőt olykor ez az ót zsákutca. anyagok körforgásban vannak. A légköri széndioxid egy része a tengerek vizében oldódik, de fogyasztják a tengerben éló algák is. az algákat egyes víziállatok, ezeket viszont a bálnák, a bálnákat pedig az ember vadássza, feldolgozza stb. A növények is széndioxidot építenek magukba, amit a légkörből vonnak el. de a korhadó növényzet, erdőkben az avar és a fák korhadása oxigént fogyaszt és széndioxidot juttat vissza a levegőbe. Nem egészen helytálló tehát az a nézet, hogy az erdők mindig csak oxigént termelnek és széndioxidot fogyasztanak, mert ezzel ellenkező folyamat is lejátszódik. A 70-es évek elején egy kutatócsoport LOVELOCK vezetésével egy szenzációs elméletlel állt elő. amit „Gaia-hipotézisnck" neveztek el. Gaia a görög mitológiában a föld istennője volt. Eszerint az elmélet szerint a Föld a felszínén lévő vizekkel, élővilággal és a légkörrel együtt egy gigantikus élőlény módjára viselkedik. Az élőlényekhez hasonló belső védekező rendszerei vannak, amelyek megakadályozzák, hogy az éghajlat „megszaladjon" akár a Vénusz pokla ( + 450 fok), akár a Mars dermesztő hidege felé (itt a rendkívül ritka légkörben a széndioxid is kifagy és szénsavhó alakjában hullik). Ilyen szélsőségesen meleg, illetve hideg éghajlat a Földön az élet kialakulása óta. vagyis az elmúlt mintegy 2—3 milliárd év alatt nem fordult elő Ha ugyanis ez valaha bekövetkezett volna, akkor a földi életnek teljesen, vagy csaknem teljesen el kellett volna pusztulnia. majd újra kialakulnia. Az őslénytani vizsgálatok azonban az élet folyamatosságáról tanúskodnak. Az éghajlat elméleti modelljével foglalkozó szakemberek szerint, a földtörténet során többször is megvolt az esélye annak, hogy a légkör gázösszetevóinek aránya olyan mértékben megváltozzék, ami az éghajlat katasztrofális „megszaladásához" vezetett volna. Ez mégsem következett be. Kész csoda! — mondják az említett szakemberek. vagy ez a Gondviselés? — kérdik bizonytalanul. Esetleg mindent meg lehet magyarázni a „Gaia-hipotézissel"? Mindenesetre a földi légkörben a nitrogén és az oxigén jelenlegi mennyiségét nehéz volna megérteni az élővilág közreműködése nélkül. Ami az Antarktisz jégtakarójának elolvadását illeti, ennek lehetőségét a legújabb mérések és megfigyelések tükrében alaposan megvizsgálták. Úgy tűnik, itt is van egy negatív visszacsatolás, amely megakadályozza a jégtakaró drasztikus olvadását. Induljunk ki abból, hogy az éghajlat melegedni kezd: milyen hatásokat indítana ez el az Antarktiszon és környezetében? Ha a levegő néhány fokkal fölmelegszik, több vízgőzt tud magába fogadni. Ez a nedves levegő az Antarktisz 2—4 ezer méter magasba nyúló platójára felkapaszkodva jóval a fagypont alá hűl le. így a megszaporodott vízgőz hó alakjában kihullana belőle. A több hóesés miatt a sarki hótakaró évról évre fokozatosan vastagodni kezdene. A hó- és jégtakaró, növekvő súlya miatt, mind nagyobb erővel préselődne a partok felé, ahol egyre több és nagyobb jéghegy szakadna le a környező tengerekbe. Ez a jéghegvborjazás. Az Antarktiszt körülvevő tengerekben a jéghegyek előbbutóbb elolvadnak, és alaposan lehűtik a vizet. Ha több jég olvadna el, a víz is erösebben lehűlne, és mivel a hideg tengervíz lehűti a fölötte lévó levegót. végül is a légkör melegedése megszűnne az Antarktisz környezetében. Valószínű, hogy amióta a sarki jégtakaró kialakult, az átmeneti fölmelegedések nem is tudták elolvasztani. Még tartós fölmelegedés esetén is csak nagyon lassú, évezredekig tartó olvadás kezdődne el. Mindez nem vonatkozik Európa, Amerika hegyvidékein lévó gleccserekre. Ezek a múlt század vége óta jócskán megrövidültek, az utolsó száj évben bekövetkezett melegedés következtében. Kiszámították, hogy ha az összes gleccser elolvadna e kontinenseken, az óceánok szintje mintegy fél méterrel megemelkedne. Szerencsére ez még nem volna katasztrófa. Mindenesetre nem hiábavalók azok a számítgatások. amelyek kísérletet tesznek . arra. hogy az emberi tevékenység hatását az éghajlatra és az élővilágra „megjósolják". Felhívják ugyanis a figyelmet arra. hogy az ember beavatkozása a természet rendjébe milyen veszélyes következményekkel járhat. így megfelelő intézkedésekkel elejét lehet venni bizonyos katasztrófáknak. például az egészségre káros anyagok mértéktelen megnövekedésének a levegőben. KOPPÁNY GYÖRGY egyetemi tanár HORVÁTH ZOLTÁN RAJZA PODMANICZKY SZILÁRD lóbőr mindenki beveszi az allatot egyszer az ágyból a feje kivirult virág csokorba szedi a mezőn a lábát az angyalokkal tollasra kel ütöget paplan alatt pihekönnyű melle lila mez a bőre alszik bársonyán nézők gyűlnek fölébe arccal régi kasszasiker a halál neve neve szinte puha márvány ágyról ágyra száll a galamb talajvíz csobog medence ölébe ölébe megyünk a végzetnek hapikám ájultan húzod a lóbőrt az éjszaka derekán Meneküles előre (A világ helyzete 1987/88-ban; washingtoni jelentés) „A világot megosztó határvonal valójában úgy húzódik, hogy az egyik oldalon vannak azok az országok. amelyekben lassan vagy egyáltalán nem növekszik a lakosság és az életfeltételek állandóan javulnak, a másik oldalon pedig azok az országok, ahol a lakosság száma gyorsan növekszik és az életfeltételek roszszabbodnak. illetve ez a rosszabbodás fenyegető veszélyt jelent. A harmadik világ országaira vonatkozó népesedési prognózisok egyértelműen katasztrófákat vetítenek előre, mert ezekben az országokban már most kezdenek felbomlani a lakosság ellátásához szükséges rendszerek. 2000-re, az előrejelzések szerint 4 olyan város lesz a világon, ahol 15 milliónál nagyobb lesz a lakosság száma és 3 ezek közül a harmadik világhoz tartozik, úgymint Mexico City, Sao Paulo és Kalkutta. Kevés kivételtől eltekintve, a harmadik világ kormányai a nagyvárosokat a vidék rovására részesítették előnyben. A harmadik világ falusi területein az áramszolgáltatás még a legkedvezőbb esetben is csak ritkán éri el azt a megbízhatóságot, mely az ipari országokban magától értetődik. Az egyik legnagyobb, a napenergia felhasználását célzó programon napjainkban Polinéziában dolgoznak. ahol 1982 óta 18 szigeten több mint 2000 napelemes rendszert helyeztek üzembe. A szemét mennyisége abban az ütemben nő, ahogy egy város növekszik, ahogyan a fogyasztók, akik egyre több pénzt keresnek, növelik az élelmiszer, az italok, és az úgynevezett tartós javak fogyasztását. New York lakói minden évben testsúlyuk kilencszeresét dobják ki hulladék formájában. Ennek egyik oka az élelmiszer-csomagolás. Minél több nő dolgozik, annál inkább növekszik a késztermékek iránti igény. Akik otthon akarnak étkezni, azok vagy éttermekből hordják az ételt vagy kénytelenek mélyhűtött konzervdobozokba csomagolt ételeket vásárolni. Az ilyen ételek csökkentik a háztartásokban keletkező szerves hulladékok részarányát, de sokkal több lesz a csomagolási hulladék. Emellett a szállítás, a feldolgozás. valamint a csomagolás révén növekszik a termékek energiaigénye. Jóllehet, a szakemberek hangsúlyozzák, hogy a fogyasztók által kidobott anyagok több mint fele gazdaságosan újra felhasználható lehetne, az újrahasznosítás nagyobb mértékben csak akkor valósítható meg, ha gondosan bánnak a hulladékkal. Ha a becslések beválnak és a Föld lakossága 2000-re további egymilliárddal növekszik, az egy főre jutó gabonatermő terület az 1950-es 0,24 hektárról az 1986-os 0,15 hektáros értéken át 0,12 hektárra fog csökkenni. Az a 177 millió hektár, melylyel az öntözött földterület 1950 és 1985 között növekedett, a felszíni és talajvizek intenzívebb igénybevételéhez vezetett. A következő évtizedben várható hőmérséklet-növekedés és az csós időszakok megváltozása elhomályosít majd minden hasonló változást, ami csak bekövetkezett, a földművelés kezdetei óta. A megjósolt klímaváltozás, mint a széndioxid-koncentráció megkétszereződésének a következménye, erősebben felmelegítené a Földet, mint az az emberiség történetében valaha is előfordult. Az emberiség az elmúlt 50 évben ezerszámra juttatta a természetbe az új kémiai vegyületeket, anélkül, hogy mérlegelte volna ezen vegyületek természetkárosító hatását. Az ózon pusztulása fölötti aggodalom nemrégiben tovább növekedett, amikor kiderült, hogy minden októberben az Antarktisz felett az ózonréteg 40%kal csökken, nem sokkal azután, hogy a Nap felbukkan a sötét sarki tél után. A klímaváltozásokhoz olyan körülmények között kell majd alkalmazkodni, amikor növekszik a világ népessége és az energia iránti kereslet, továbbá sok helyütt már kimerültek a szántóföldek, eltűntek az erdők és más természetes erőforrások." Eddig az idézetek sora és most megújuló szorongással tekinthetünk jövönkbe. Ha fontos számunkra. hogy a jövőben is érdemes legyen élni. akkor egyidejűleg több feladatot is meg kell oldanunk, méghozzá kedvező eredménnyel. Meg kell állítanunk a veszélyes irányokba elmozduló természeti folyamatokat, fékezni és ésszerű mederbe terelni a robbanás felé sodródó népszaporulatot,. az eddiginél sokkalta takarékosabban bánni a fogyó energiával... Egyetlen generáció sem állt eddig ilyen összetett problémák előtt, amelyek ráadásul nem túrnék halasztást. A korábbi generációk is aggódtak általában a jövő miatt, ám mi vagyunk az elsők, akik annak eldöntése előtt állunk, hogy a Föld. amelyet gyermekeink örökölnek, még lakható lesz-e? Mindezek nyomán szinte érthetetlen az ember csökönyös közönye, mellyel elbújik a problémák elől s makacsul ragaszkodik saját világnézeti-politikai előítéleteihez, azok látszatsáncai között csatázva önnönmagának sorstársaival. Vajon tudatlanságunk vagy előítéleteink hatalma a nagyobb? Mikor értik meg az emberek tömegei, hogy a jó levegő. a tiszta víz, az árnyas vidék — pótolhatatlan kincsek. Miért tűnik szinte kilátástalannak a természeti értékek csatája, evvel a mifelénk honos, uraságtól levetett, át nem gondolt elvű iparosítással? Csonkított világképben nevelkedett emberek generációja került volna az elmúlt évtizedekben vezetői, középvezetői pozíciókba? Akik valami úri huncutságnak tartják még ma is a természetvédelmet s titkon a vas és acél országát álmodják? Mifelénk csak poéták szíve esik meg az elődök százados vidékén, a folyókon, a fákon, a régi kúriákon — mi többiek mint újmódi barbárok rohanunk, tarolunk és valami eszelős tempóban folyton mindent újrakezdünk. Pedig némelykor még edzett lelkeken is erőt vesz a kozmikus félelem, vajon nem mond-e átkot ránk a meggyötört anyatermészet? (Árkádia K.) TRÁSER LÁSZLÓ