Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

1989. február 11., szombat 3 Zsúfolt kaptafák Nehéz évek után, úgy tűnik — csak el ne kiabáljuk —, kevésbé küszködés időszak következik a Szegedi Április 4. Cipőipari Szövetkezet gazdálkodásában. Az idei évre sikerült megrendelésekkel a teljes kapacitásukat lekötni. Sőt már regisztrálhatják az 1990-es gyártásukra befutó igényeket. Extraprofitra ugyan nem számíthatnak, de a tisztes megélhetés már nein csak remény. Helyzetük az ágazat több gazdálkodóegysége szerint: irigylésre méltó. Schmidt Andrea képriportjában a most születő sorozatok műveleteinek három pillanatát örökítette meg, a Cserzy Mihály utcai üzem futószalagjai mellett Küldjünk virágot!... Pokoljáró emberek Tűzoltó leszek és katona. Ez a verssor legutóbb akikor jutott eszembe, amikor Csiszár Tamás tűzoltó századossal beszélgettem. — Sokan vagy kevesen jelentkeznek tűzoltónak? — Akadnak létszámgondjaink. Kevesen vállalják a kötött szolgálatot Mi azt tartjuk, hogy aki 'kihúzza a hat hónapoj_ próbaidőt, az tőlünk megy nyugdíjba. — Mi kell ahhoz. hogy valaki magára ölthesse a szürke egyenruhát? — Minimum nyolc általános, de nagyon jó, ha a jelentkezőnek van valamilyen műszaki végzettsége. — Állandóan jó erőben kell lennie munkatársainak. Hogyan tartják a kondíciót? — Naponta kötelező a sportfoglalkozás. Hogy melyek azok? Például létramászás időre. bátonságfejlesztő gyakorlatok. — Mi a legveszélyesebb a hivatásukban? — A pánik. Olyan nem lehet, hogy ha látja valamelyik tűzoltó, hogy a lángok között van egy gázpalack, és elkezd gondolkodni, hogy mitévő legyen. Azt azonnal ki kell hozni. Ezután már lehet törni a fejet... ' — Teljesen logikus: a tűzoltó tüzet olt... — Egyáltalán nem. Bennünket hívnak, ha elöntötte a pincét a V'2. ha fákat csavart ki a vihar, ha baleset van, és még sorolhatnám. — A feltételek biztosítottak o munkájukhoz? — Nem mindenben. Többek között kellene egv daruskocsi, várjuk az új műszaki mentőautót... — Mindent egybevetve, hova sorohatók a magyar tűzoltók Európában? — Magyarország a középmezőnyben van. Első az NSZK. Ez'a munka ott fontos társadalmi ügynek számít Megértjük, hogy drágák a felszerelések, de ezt nem űehet Dánzzel mérni. Gondoljunk csak az emberéletre. Az anyagi kár több mint 104 millió forint volt az elmúlt évben. — Lehetséges ellenőrizni a hívások, bejelentések hitelességet? — Ez szinte lehetetlen. — Tehát minden riasztásra rohanni kell. Mennyi idő alatt tudnak kivonulni? — Előbb arra válaszolok, hogy minden bejelentésre kj kell vonulnunk, a másik kérdésre a válaszom: 50 másodperc. — Szegeden két tűzoltóság van. Önökön kívül az algyőiekre gondolok. Szükség esetén ki tudják segíteni egymást? — Természetesen. Mindenben. — Képzeljünk el egy rendkívül' nagy tüzet, olyant, amely lokalizálásához nincsenek meg a feltételek. Hová tudn/ik segítségért fordulni? — A BM, illetve a HM helikopterrel bármikor segít Legutóbb a szentesi tvtoronv tüzénél történt ez. — Milyen testület az önöké? — Rendészeti szerv. — A beszélgetés elején már szóltunk arról, hogy néha be kell menni a tűzbe is. Ilyen eset volt legutóbb a börtöntűznél. Meddig lehet kibírni a „pokol" lángjait? — A fényes alupigmen.t ruhában hozzávetőlegesein 40 fok van, tehát nem a forróság szab gátat, hanem az, hogy mennyi ideig bírja az oxigénpalack. Lehet ez 25-30 perc is. — A piros autók vezetői a forgalomban szinte kamikazék... — A kormányhoz külön válogatjuk az embereket. — Mennyit bírnak ki az autók? — Ha 20 eaer kilométert lefut egy motor, az már jó. Kocsijainknak két állapotuk van: vagy állnak a garázsban, vagy teljes gázzal száguldoznak . . . Acs S. Sándor .. a Kárász utcából — Kaliforniába A minap fölkerestük a Kórász utcai virágüzletet, hogy megtudjuk: most, ezen ínséges időkben mit vesznek inkább az emberek: egy csomag százas papírzsebkendőt és húsz dekagramm felvágottat, vagy pedig egy szál piros rózsát, zöld nélkül? Tudniillik ez is, az is épp negyvenöt forint — illetve lapzártakor még annyi volt. Az üzletvezető, Bakacsi Jánosné elmondta, hogy — bár talán meglepő — forgalmuk észrevehetően több a tavalyinál. A vásárlók bízvást otthagynak egy-egy százast, de vannak, akik négyötszáz forintokat sem sajnálnak virágra. Számuk nem is kevés... Az üzletvezető azt mondja, a virág kelendősége alighanem annak tudható be, hogy életünk bővelkedik oly alkalmakban, amikor mindenképp vinni kell valamit, s még ez a legolcsóbb. Egy szál virág éppúgy kifejezi az érzelmeket, mint egy jól megtömött ajándékkosár. De nemcsak a szegediek virágigényét elégíti ki az üzlet... A bolt — amely egyébként a városgazdálkodási vállalat tulajdona — tagja az Országos Virágszolgálatnak, sőt az Interflora nevű, nemzetközi szervezetnek is. Így aztán, ha valaki akképpen dönt, hogy a Kárász utcából akar gerberát küldeni New Zeelandba, illetve Kaliforniába — bejön az üzletbe, elintézi a dolog adminisztrációs oldalát, lepengeti a virág árát a címzett pedig Budapesten és Zürichen keresztül 48 órán belül megkapja a küldeményt — lakjon akár Clevelandban, akár a Húsvétszigeteken, a kőszobrok árnyékában. S hogy ennek árp mennyi? Egy szál rózs? extrán földíszítve 600 forintért jut el a nyugati országokba, plusz a telex-, illet ve általában az adminisztrációs költség, amely száz forintba kerül, küldjék a vi rágot bárhová. Az Interflora egyébként tanfolyamokat is indít Budapesten, minden negyedévben, s bemutatja például a jövő virágkötészeti irányzatait. A mostani irányvonal egyébként a „vegetatív", amelynek lényege így foglalható össze: „vissza a természethez!" S hogy ez hogyan mutatkozik meg egy csokor virágban? Lényeg a természetes elrendezés; a csokor szinte úgy néz ki, Az MTI-közlemény február 7-én arról tájékoztatott, hogy a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban megbeszélésre hívták össze a közegészségügyi-járványügyi állomások orvosait, a megyei gyermekgyógyász és -körzeti szakfőorvosokat, valamint a védőoltási tanácsadó vezetőit. A tanácskozáson a kialakuló kanyarójárvány leküzdésével kapcsolatos teendőkről volt szó. Rákövetkező nápon — február 8-án — rendkívüli főorvosi értekezletet tartottak a Csongrád megyei Köjál székházában. A megbeszélésen a Köjál járványügyi osztályának vezetője — aki a budapesti eligazítás értelmében arról informálta megyénk főorvosait, hogy a kanyaró elleni védőoltást a veszélyeztetett korosztály tagjainak — tehát a 16-22 éveseknek — február 15-ig meg kell kapniuk saját oktatási intézményeikben. Miért nincs oltóanyag? A következő napon, február 9-én, a pánikhangulatot sugalló levelek és telefonok hatására a televízió híradójában megszólaltatott egészségügyi minisztériumi képviselő már arról beszélt, hogy február közepétől kell beoltani a veszélyeztetett korcsoportot. Elmondta azt is, hogy az oltást mind ez ideig azért nem kezdték el, mert az oltóanyag elfogyott. Oltóanyag tehát mindmáig nincs. Jóllehet, a kanyarós megbetegedés egyre több, és a most megtámadott fiatalemberek esetében lényegesen súlyosabb lefolyású, mint a gyermekkorban elszenvedett kanyaró. Mégpedig a szövődményei miatt. A szövődmények között szerepel az agyvelőgyulladás is. Eleddig — illetve a szegedi rendkívüli főorvosi értekezlet napjáig — 7 ember halt meg kanyaró szövődményének következtében. Nem volt tehát ok nélkül való sem a minisztériumi, sem a rendkívüli főorvosi értekezlet. Nem véletlen a kanyaró elleni kötelező védőoltás elrendelése sem. S valószínűleg az sem véletlen, hogy nincs oltóanyag. A lényegen — sem a már megbetegedettek, sem a potenciális beteg sorsán — nem változtat, hogy miért nincs oltóanyag. A kérdést — melyre választ valószínűleg nem kapunk — mégis feltesszük: az oltóanyag biztosítására vállalkozott angol' partner talán azért nem szállított még, mert már erre sincs pénze az egészségügyi tárcának? K.K. mint egy ikebana, vagy akár egy miniatűr japánkert. Az irányzat kedveli a kiegészítő elemeket — érdekes formájú ág, színes kavics, sok és sokféle zöld —, s hangsúlyt fektet a zárt, fölfelé törekvő formákra. — Ezt egyébként kirakatunk választéka is tükrözi t— mondta Bakacsi Jánosné. S hozzátette: irányzat ide vagy oda — a legkedveltebb virág még mindig a szegfű, akár tél van, akár meg nyár. Az üzlet egyébként újításokkal is kísérletezik; most például bevezették a vevők által is kedvelt tarka tavaszi csokrokat, amely áll — például — fréziából, tulipánból, jácintból, s' persze a zöldből, melynek korántsem csak kiegészítő szerepe van. Kik azok, akik ilyen nagy szeretettel, hozzáértéssel állítják össze a sokféle csokrot? A virágkötő nők, akikből mindig kevesebb van, mint kellene. A régi szakmunkásgárda elmenőben van, az új szakmunkás kevés; főleg betanított segédmunkásokat foglalkoztat az üzlet. A bolt mindenekelőtt házi tanfolyamok keretében képzi a dolgozókat, akik ennek köszönhetően az országos virágkötészeti versenyeken is jól szerepelnek. Persze — mondta az üzletvezetőnő — a pestiekkel nehéz a versenyt fölvenni, hiszen ők minden évben Nyugatra küldik a versenyzőiket, ellesni a virágszakma titkait ... De a szegediek is nagyon értenek a virághoz — elég csak szemrevételezni egy-egy itt összeállított csokrot. Ilyen csokrokat pedig — a hozzáértésen túl — csak szeretettel lehet összeállítani. Ennek nemcsak szakmai, de emberi vonatkozásai is lehetnek, ami azonban — mint mondani szokás — már egy más történet. F. Cs. Cikkünk visszhangja Szemben a törvénnyel A Délmagyarország 1989. január 3-i számában közöltünk beszélgetést pálmai Antallal, a Medikémia Ipari Szövetkezet és a Kiszöv Csongrád Megyei Szervezete elnökével. E sorokban — többek között — szerepelt az a megállapítás, hogy a magasabb ebédpénz, az ingyenes és színvonalas üdültetés olyan ösztönző a dolgozók számára, ami után a szigorú személyi jövedelemadórendszerben nem kell forintokat lepergetni az államkasszába. Január 31-én Cikkünk visszhangja rovatunkban közöltük, hogy a szövetkezetnél a korábbi helyzetet a PM Adóreform Bizottság Titkársága állásfoglalása alapján kénytelenek megváltoztatni. Az említett dokumentum „kiveti" az adót a példaként emiitett szociális juttatásokra, sőt még sok minden másra is. A most hozzánk érkezett levél új ellentmondásaira mutat rá a PM egyik hivatala intézkedésének. Ügy érezzük, olvasónk érvei alaposak. Az ügyet nem akarjuk hasábjainkon tengeri kígyóvá nyújtani, de a következőkben az érintett hivatal ellenérveinek, az Alkotmányjogi Tanács vagy a Csongrád megyei országgyűlési képviselők valamelyikének az álláspontjának szívesen helyt adnánk. Nem masolyfakaszíó az az állítás, amely a PM által kiadott körlevélben megfogalmazódik. Ebben tükröződik a jogszabály és annak törvényi indoklásának ellentmondása. Elfogadható-e a PM Adóreform Bizottság Titkárságának egy olyan „iránymutatása", amelynek utolsó „tétele" — többek között — olyan fatálisan hibás — jogszerűtlen —, mint az, ahogyan a Télapó-ajándékkal kapcsolatosan „kinyilatkoztatta tott". Tájékoztatásul: A mikuláscsomagot kapó gyermek (adóalany!) nem azéri nem fizet jövedelemadót mert ö, mint gyermek kapja az ajándékot, hanem mert mint azt a Tvr. 15. §-ához fűzött indoklás (a jogalkotó indoklása!) — igen érthetően — tartalmazza, olyan kismértékű ajándékról van szó, amely az adórendszer szempontj iból figyelmen kívül hagyható. A nőnapi ajándék is ilyen (volt). 1989. január l-jétől már nem. (?) „Hitelképes-e" egy ilyen körlevél ? Törvényt értelmez! De hol (?) nyilvánul meg a jogalkotó azon szándéka, amelyből a PM le tudta vonni azt a nyilvánvalóan csak számára nem hátrányos „tézist", amely alapján nem tulajdonit jelentőséget — cz egyébként szociálisnak (is) nevezett „szociális, jóléti pénzeszközök terhére" történő juttatásnak? (mint pl.: az üzemi étkeztetés támogatása). Álláspontja szerint nincs ennek jelentősége az szja szempontjából. Ez utóbbi egy olyan intézményesített természetbeni juttatás,amely régóta létezik (1987. december előtt is!). Nem pénzt, jövedelmet kap a dolgozó, amelyet arra költ (vagy nem költ — fogyókúrázik), amire akar, hanem a Tvr. 15. § 12. pontjában megfogalmazott (mértékében meghatározatlan) ellenérték nélküli természetbeni juttatást. Természetbeni mert: ha nem eszik a dolgozó — nem vált ebédjegyet —, meg se kapja a térítést. Ha beteg, kiküldetésben van stb., az előre megváltott ebédjegy — a térítéssel együtt — elveszik, vissza nem vállhalp, de az adott térítés után ennek ellenére fizetni kellene az szja-t? (Lásd: 38/1987. (X. 12.) MT számú rendelet 17. §. (4) bekezdésében: „A Tvr. 15. §-ának 12. pontja alkalmazásában természetbeni juttatás az ellenérték nélkül nyújtott termék (termény) vagy szolgáltatás." Jogosult-e a törvényi szintű szabályozást — amely megalkotásakor még szociális szemléletű volt — a PM a jogalkotó (az Országgyűlés jóváhagyásával — a szerk.) véleményének kikérése nélkül, az ő saját „előnyérc" értelmezni? Szűcs Attila Szeged, Csörlő u. 4/B.