Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-07 / 32. szám

1989. február 7., kedd Magam is voltam könyvbizományos cgjj gyárban. Nem a jutalék miatt, azt felajánlottam a KISZ-nek. Abban hittem, hogy a tanár, á népművelő fáklyavivő. Most már inkább nevezném magam ködevönek, aki jócskán messze került a valóságtól, a realitásoktól. Mindez azért jutott eszembe, mert egyik pedagógus könyvterjesztő ismerősöm a következő új(don)sággal szolgált. A Radnóti könyvesboltból kapott eev levelet. A szöveget szó szerint idézem; Sajnálattal közlöm önnél, hogy a jelen gazdasági körülmények között könyvbizományosi tevékenységét kénytelen vagyok megszüntetni. Könyvkészletét január 31-éig visszáruzni szíveskedjék. Amennyiben munkahelyén a továbbiakban is igény jelentkezik a könyv iránt, úgy 60 napos elszámolási határidővel alkalmi vásár szervezését ajánlom. Mit mond erre az ismerősöm? Felettébb sajnálja, hogy igy döntöttek a sorsukról. Fél év alatt 14 ezer forintnyi forgalmat bonyolított le. A részletfizetés miatt olvan rétegek is vásárollak, akik nemigen fordulnak meg a könyvesboltokban. De a pedagógusok is örültek ennek a szisztémának. Csoda, ha az említett bizományos aggódik? Egyben teljesen biztos, miután nem tartanak igényt a terjesztői munkájára, az alkalmi vásárokat nem vállalja. Nem makacsságból, meggyőződésből. hiszi ugyanis, hogy negyedévenként a két-három napos akciók nem segítenek. Kullúrmatt Egyébként is. ki biztosítja a legújabb kiadványokat, a slágerkönyveket? Kijut-e Forráskűtra vagy Ul lésre a városban csemegének számító irodalom, olvasnivaló? Eltűnnek az iskolákból az árusításra szánt könyvek? A gyerek rágót, meg hot-dogot vtsz majd a zsebpénzéből, nem pedig állathatározót, vagy éppen Coopert. A pedagógus ezentúl a szülői értekezlet idején nem pakolja ki a „boltját" a padra, és nem válogathat a kedves szülő a könyvek között. Szép volt, jó volt, vége? A fáklyavivők azt mondják, kár megszüntetni a bizományosi rendszert, a kultúra, az olvasás esélyeit csökkentjük ezzel. Már ez sem marad az embernek? Sajnálom a kis településeket, az iskolákat, az üzemi bizományosokat. Fel kell adniuk azt, amij lelkesen. ügybuzgalomból csináltak. Eredetileg is rossz döntés ' volt létrehozni a bizományosi hálózatot? Nem vagyok gazdasági szakember, aki feltehetően azt mondja, igen. Sosem volt igazán nyereséges, de a jelen hitelfeltételek és az infláció, a vágtázó árak mellett kimondottan teher és ráfizetéses. Szegeden és környékén 210 bizományosból 60-70 marad, a tervek szerint. Mesterségesen a harmadára csökkentik a létszámot. Én hinzek a szakembernek, aki azt mondja, már-már ők fizetnek azért. hogy elkelnek a könyvek. Ahhoz sem fér kétség, hogy a 23 százalékos árrésből 7 százalékot elvisz a bizományos, a maradék még tovább soványodik 2-3-4 százalékra. Mindez párosul minimális forgási sebességgel és óriási készlettel. Azt nehezen tudom megérteni, hogy az anyakönyvesbolt miért nem szorgalmazta például az évenkénti elszámolás helyett a negyedévest. Miért nem kezdeményezték a gyorsabb állományi forgást? Miért adósodhatott el a vevő? Úgy gondolom, ez már rég nem kultúrpolitikai kérdés, nyilvánvalóan gazdasági! Évtizedek után most próbálnak rendet csinálni? Azt móndom, ideje. Abban viszont nem vagyok meggyőződve, hogy a fenti módszer a legüdvözítőbb. Szigorúbb feltételeket szabva nem támadhatnak fel a bizományok? Például, ha korlátozzák a részletvásárlást, ha negyedévenként számoltatják el az árusokat, ha behatárolják a készleteke/ ... Pedagógus . ismerősöm úgy fogalmazott, ez most újabb érvágás a kultúrán. Már a könyvet is elzárjuk a kisfizetésűek, a pedagógusok, a gyerekek elől? Én csupán abban reménykedem, hogy a Művelt Nép annvi sok más ió ötlete mellett — például az alma mater-kör, 50-es akciók — erre is talál megoldást. Szlogenjük szerint a könyv valóban oda kerül. ahol a legnagyobb szükség van rá. Bodzsár Erzsébet Lopakodó reform Rádiófigyelő Vasárnap reggelente (rádió)figyelve egyre mélyül bennem a meggyőződés, hogy a politikai szótár ma legdivatosabb szavait csak meghatározott játékszabályok betartásával lehessen használni. Az embert ugyanis erősen megzavarja, nogy a máskéint gondolkodók között külhoni kémeket sejtő rákosista rendpárti szakasztott úgy ejti ki a rendszerét jellemző demokrácia szavát, mint a polgári liberális eszméket valló ellenzéki. Ezt tapasztalva javaslom, ki-ki képzeljen el egy kártyaasztalt, ahol végre egymás mellé ülnek egymás alternatívái. Négy szín van ebben a játékban: demokrácia, glasznoszty, peresztrojka és reform. Alsótól az ászig, ahogy kell. A politikai közhelyszótárnak megfelelően ki kell játszani a lapokat, hogy kiderüljön: milyen erők vannak egy kézben. Egyelőre azonban csak a talon jár körben, egyre vastagabbak a bemondások, és cshk sejteni lehet, ki blöfföl és ki tartogatja nagyszerű lapjait. Feszült a hangulat a kártyázók között, bár mindenki tudja, hogy az a legerősebb, aki Ki meri teríteni lapjait. Húsz-száz demokrácia, terített reform. * A reform két legnagyobb ellenfele éppen a végrehajtás sát, no meg végrehajtóit minősítő módszer; a diktatórikus átalakítás és a csendben, lábujjhegyen véghez vitt átépítés. Előbbi megreked az elosztás megrefiwmálásánál, hisz a gazdasági szerkezet épen tartása éppen a diktatórikus erök érdeke. Utóbbi kizárja a döntésből a társadalmat, s mert fájdalommentes akar lenni, halék/jiiys.igav is elveszti. (Edd ;; 'ryalabbis ez derült ki i *- . E szellemi zűrzavar jellegzetessége aztán az, hogy a demokrácia és a reform jegyében olyan nézetek is föllépnek a vélemény szabadságával élők ellen, melyeknek Sztálin halálával a törtenelem emésztögödrébe illett volna vonulniuk. Jelenlétük a sztálinizmus jelenléte is. Most például kérdőre vonták Czoma László keszthelyi képviselőt, hogy miként gondolta azt: addig itt demokrácia nem lesz, míg a Parlamentben egy padban ülnek a hóhérok és az áldozatok. El is mondta, miként gondolta, bár nem örült annak, hogy „behivatták", mert neki erről nagyon rossz dolgok jutnak eszébe. Czoma képviselő úr igy gondolkodik, a Vasárnapi újság tanúsága szerint: „Ennek a társadalmi rendszernek vannak sztálinista elemei, ezek néha annyira fólerösödnelj, hogy az ember csak azt véli kihallani a dolgokból." Hogy milyen élmények alapján látja igy? „Én még arra is emlékszem, hogy az új alkotmány után néhány évvel, augusztus huszadikán — mondanom sem kell, nem Szent Istvánt ünnepeltük, hanem a munkásosztály és a paraszti osztály egymásra találását —, miközben a nemzeti szalaggal átkötött kenyeret szegett meg a szónok, az ávósok a parasztokat szpdték össze a hegyben. Én minden megnyilvánulásomat ehhez mértem és ehhez mérem." Akkor hát mit akar Czoma László? „En nem csak a Horthy-rendszert nem akarom, amely milliókat tartott mélyen képességei alatt, hanem az ötvenes éveket sem akarom, amelyben ugyancsak embereket aláztak meg, és még fizikai létük sem volt biztonságos. (...) Sajnos Magyarországon Szent István óta a reformmozgalmak végét mn.dig akasztófák jelezték az u' szélén, és most kell nekünk nagyon vigyázni, amikor — úgy véljük — forradalmi helyzet van: nem löni kell és barikádot emelni, hanem ezt a népet a reformok útján elvezetni egy olyan társadalomba, ahol tényleg az értékteremtés lesz az úr. Ahol értéket mérnek értékért és nem érdekeltséget az érték árán." Megint baj van a kártyaasztal körül. Ide-odapörgetem a Vasárnapi újság gondolatfolyamát rögzítő szalagot, de magnómban képtelen vagyok felfedezni a nép ellenségeit. Fejcsóválva hallgatom tehát az egyik levélíró gondolatait: „A Vasárnapi újság műsorait figyelembe véve azt kell megállapítani, hogy műsoruk mindjobban kezd hasonlítani az 1956-os ellenforradalom előtti Petőfi-kör hangjához. Az egyes riporterek jóvoltából olyan személyek kezdik kisajátítani a mikrofont és a rádió egyik-másik műsorát, akik mind nyíltabban támadják a demokráciát, a pártot és a kormányt, olyan hangulatot igyekeznek teremteni, amely alkalmas arra, hogy a becsületes munkásembereket megtévesszék és e rendszer elleni fellépésre mozgósítsák ..." Becsületes munkásember! Ha olvasod e sorokat, ragadj tollat és győzz meg arról, hogy a Vasárnapi újság egy kimetélendő ellenzéki góc. Vagy nem. Soraid tisztelettel várjuk: Dlusztus Imre Mit akart a rendelet' fogalmazó? Nesze neked lakásmobilitás! Mint nem jogvégzett ember, hajlamos vagyok a törvények, törvényerejű rendeletek és más hazai burjánzó jogszabályok dzsungelében való eltévedésre. Most azonban jó elemzőre, segítőre akadtam. Kárpáti Zoltán, a Szőregi Takarékszövetkezet ingatlanforgalmazási irodájának vezetője előkészítette számomra a cikkhez az alapanyagot. S mivel olvasóink többsége nem adta be aláírásra a jogi karon az indexét, magunk között, maradjunk egy gyakorlatias példánál! Kis Dénes 2 szobás lakásban él három gyermekével. A kicsi Panni éppen 3 hónapos. Születését anyukája és apukája akkor még nem tervezte, amikor az OTP-től mostani otthonukat vásárolták. Az első két gyermekükre összesen 60 ezer forint szociálpolitikai lakástámogatást vettek igénybe, a harmadikra egyetlen fillért sem. Közben a két gyermek után nyújtható lakástámogatás 200 ezer forintra emelkedett. A harmadik gyerek után újabb 400 ezer forint jár. A 600 ezer forintos együttes összegből csak a már igénybe vett 60 ezret kell levonni, a többi 540 ezer forint még a beváltatlan bon. Ekkora töke tulajdonában Kis apuka úgy érzi, joggal tervezheti kis lakása 2+2-es régi, lakótelepi legnagyobb panellakás megszerzését. Beballag hát emelkedett lelkiállapotban az ingatlanközvetítő irodába, hogy a kifüggesztett hirdetések közül a 2 egész, meg 2 fél szobás 68 négyzetméteres, 8 éves tarjáni lakásra jelentkezzen. Csak akkor lesz vége a reményeinek, amikor az irodai alkalmazott a tőkéje felől érdeklődik. Kiderül ugyanis, hogy a ' bonja ebben az elképzelt konstrukcióban egyetlen fabatkát nem ér néhány hete. S most jön a rendeletolvasás ingoványa! Idézzük ide a korábbi jogszabály c pontját, miszerint: „ . . . a nem állami tulajdonban álló használt lakásoknak az értékesítésére jogosult szervezettől történő lakásvásárlásra" nyújtható ez a szociálpolitikai kedvezmény. Az űj rendeletet a következő jelekkel jegyzik: 106/1988. (XII. 26.) MT. E jogszabály szerint a kedvezmény már csak magánlakásépítésre és az OTP-től vásárolt új lakásokra jár. Magánházra és használt lakásra már rtem. A valamikor szépemlékű c pont helyett pedig a következő szöveget közölte a Magyar Közlöny: az értékesítés céljára lakást építő, építtető gazdálkodó szervezettől olyan lakás megvásárlására, amelyet az másik vevőjétől vett meg." Az előbbi szöyeg egy olyan idézet, amit még jogász diplomával sem lehet megérteni és értelmezi. A szerkezete nyelvktől, annak szabályaitól kjegen. Nos, hogy cifrább legyen a dolog, még egy következmény van. Közismert, hogy január elsejétől igencsak megemelkedtek a lakásvásárlásra, -építésre e határnaptól nyújtott hitelek kamatai. De egy gyerek után 40, kettő után 70. ennél több utódnál 80 százalékos kamatkedvezmény jár. Csakhogy ez a szociálpolitikai támogatáshoz kötődik. Tehát az előbbi példánkban ez elől is el van zarva a Kis család. '. Csak a minden új hitelhez nyújtható 5 évig 30 százalékos, majd újabb 10 évig 15 százalékos kamatkedvezmény illetheti meg őket. Vajon tudatos a rendelet ilyetén alakítása? Ebben az esetben a hazai lakásmobilitás újabb megrendítő pofont kapott. Ha csak fogalmazási pontatlanság, akkor gyorsan kellene a hibát korrigálni. A végrehajtási utasítás semmilyen útbaigazítást sem ad. Találgatunk Kárpáti Zoltánnal közösen és számolgatunk is. Ha betű szerint értelmezzük a jogszabályt, akkor most a lehetséges 400 ezres lakáskölcsönből 200 ezret akkor vehet fel Kis JánoS, ha legalább 15 ezer forint a havi fizetése. Ennek a törlesztő részlete 3400 forint. A törlesztőrészlet pedig maximálisan a rendszeres nettó jövedelem 33 százaié-' ka lehet. Az iroda most maximum másfél szobás lakásokat mer megvásárolni, mert azt a jobbmódú szülők talán a mostani kondíciókkal is megveszik egyetemista gyermeküknek. Lakáshelyzetünk javítására a legnagyobb tartalék az igényekhez fokozottabban igazodó lakásválasztásban lenne. Ehhez pedig a viszonylak egyszerű cserélhetőség lehetne a megoldás. De vajon mit akart a jogalkotó és miről' írt a jogszabály megfogalmazója? B. I. Magazin Kunszentmártonból A február 20-i Dél-Alföldi Magazin Kunszentmártonból és a Tiszazugról sugároz fórummüsort. Kérdéseiket, észrevételeiket, panaszaikat a Magyar Televízió körzeti stúdiója Szeged, Üttörő tér 22. 6725 címen levélben várja a szerkesztő, Megyeri Valéria. Az adás napján a 62/12-715-ös telefonon egész nap, a Kunszentmárton 2-es és 3-as telefonszámon pedig délután 4 órától este 9-ig kérdezhetnek. A fórum vendégei Szolnok megye és Kunszentmárton vezetői lesznek. Növekedett a megbetegedések száma kanyaró ellen A Szociális és Egészségügyi . Minisztérium — szakértők javaslatára — még februárban szélesebb körű védőoltási kampánnyal szeretné a kanyarójárvány további terjedését meggátolni. A minisztériumban a közegészségügyi-járványügyi állomások orvosai, a megyei gyermekgyógyász és körzeti szak főorvosok, valamint a védőoltási tanácsadók vezetői részvételével országos értekezletet tartottak a kialakult kanyarójárvány leküzdésének teendőiről. A járgány 1988 őszétől bontakozott ki, elsősorban Baranya megyében. Év végéig 1330 megbetegedést jelentettek az orvosok. Az idén januárban — egy hónap alatt — már csaknem másfélszer több az esetek száma, mint az elmúlt évben összesen. HNF-viták A Hazafias Népfront megújulása és faladatai című vitaanyag feldolgozása és véleményezése során ma az alábbi helyszíneken fejthetik ki elképzeléseiket az érdeklődök — a HNF nőpolitikái bizottsága a Lenin körút 47. sz. II. emeletén 13 órától (Szabó Gaborné); a Belváros IV. A és IV. B körzeti bizottsága 17 órától a Bécsi körút 7. szám alatt (Tényi Mária); az Északi I. és II. körzeti bizottsága a Kodály téri általános iskolában 17 órától (Kovács Károlyné). Az eddigi tapasztalatok szerint a fiatalok, illetve a fiatal felnőttek között előforduló kanyaró szövődményei bizonyos fokig eltérnek a gyermekkori megbetegedéseknél megszokottaktól. Kevesebb a bakteriális, ugyanakkor több az idegrendszeri szövődmény. A járvány kezdete óta hét kanyarós betegnél alakult kj agyvelőgyulladás, ketten haltak meg szövődmények következtében. A hurutos tüneteket, a kiütéseket, a magas lázat, valamint a súlyos betegség érzését a fiatal felnőttek nehezebben vészelik át, mint a kisgyermekek. A kialakuló járvány ellen a nemzetközileg elfogadott intézkedések megtörténtek. Minden olyan esetben, amikor kanyarós megbetegedés fordult elő, a beteg környezetében a veszélyeztetettek védőoltást kaplak. Ennek ellenére fokozatosan mégis növekedett a megbetegedések száma. Miután az eddigi adatok szerint a megbetegedések csaknem egyforma gyakorisággal érintik az 1967—1973 között, születettekot, több százezer oltóanyag soronkívüli importálásával teljes korü védelemben kívánják részesíteni az érintett korosztályokon belüli közösségeket, igy a középiskolák II., III., IV., illetve a szakmunkásképző intézetek" II., III. osztályos tanulóit, valamint az 1967—70 között született főiskolai, egyetemi hallgatókat. Védőoltásban részesülnek a bevonuló, az említett korcsoportba tartozó sorköteles katonák is. Bár a járvány elsősorban a közösségek tagjait veszélyezteti, a minisztérium a területi egészségügyi szervek révén lehetőséget teremt arra, hogy a védőoltást megkaphassák azok a fiatalok is, akik nem tartoznak iskolai közösségbe. A kanyaró elleni védőoltást Magyarországon 1969-ben vezették be és a mintegy két évtizedes védőoltási tevékenység révén csaknem megszűnt ez a járványos megbetegedés. 1985ben 20, 1986-ban 17, 1987ben 23 megbetegedés fordult elő. Mivel a most megbetegedettek tobb mint 60 százaléka már részesült védőoltásban, a minisziérium szakemberekkel vizsgáltatja a kialakult járvány okait. A vizsgálat eredményéről, valamint a járvány alakulásáról a Szociális és Egészségügyi Minisztérium folyamatosan tájékoztatást ad. (MTI)