Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-07 / 32. szám

1989. február 7., kedd Tanácsülés Kisteleken Kisteleket április elsejei hatállyal nyilvánították várossá, tegnap, tehát még a városi jogú nagyközség tanácsa ülésezett. Elsőként a lakosság és a tanácstagok, illetve a tanácstagok és a tanácsi vezetés (és apparátus) közötti információáramlás módjairól, hatékonyságáról; valamint a jogpropaganda-tevékenységről hallgattak meg tájékoztatót, majd az ez évi költségvetési és fejlesztési tervet vitatták meg, s hagyták jóvá. Az „új" város 1989-ben, mintegy 108,5 millió forintból gazdálkodhat, s ebből közel 18 millió forint fordítható fejlesztési célokra. A körülményekhez képest jelentős összeg jut felújításra is; az arra „rászoruló" utak és hidak állagának javítására 3.5 millió forintot irányoztak elö, a művelődési ház és a könyvtár 2,8 millió, a II. Rákóczi Ferenc Altalános Iskola pedig 2 millió forinttal részesedik a felújításra szánt pénzből. Bővíteni kívánják a szennyvíztisztító telepet is; új telkek kialakítását tervezik; az ifjú házasok letelepedését, lakáshoz jutását pedig az év során összesen 3,5 millió forinttal tudják támogatni. . Beszámolt 1988-as tevékenységéről a tanácsnak a népi ellenőrzési bizottság is. Az általuk végzett vizsgálatok túlnyomó többsége bizonyos átfogó, megyei, illetve országos szintű ,.akciók" részét képezte. A tanácstagok javaslatot tettek Kistelek város címerére is; a megfogott homokot jelképező címertervet 3 változat közül választották ki. S. I. Nyilatkozat Szimbolikus jelentőségű lépést tett Pozsgay Imre az 1956-os események új politikai értékelése felé — állapítja meg az a nyilatkozat, amelyet a Független Kisgazdapárt hétfőn juttatott el a Magyar Távirati Irodához. Az 1956-os események népfelkelésként értékelése sokkal közelebb áll a magyar közvéleményhez és a Független Kisgazdapárt té-nyekkel alátámasztott véleményéhez, mint a korábbi megfogalmazások — hangoztatja a szervezet, ugyanakkor aggodalmának ad hangot az e reális megközelítést ellenző erők megnyilvánulásaival kapcsolatban. A Független Kisgazdapárt 1956 októberét nemzeti felkelésnek és a sztálinizmussal szembeni forradalomnak tekinti. Ügy véli: az októberi napok minden véráldozata nemzeti tragédiánk része. A Történelmi Albizottság Pozsgay Imre által ismertetett értékelését a társadalom számára elfogadható kompromisszumnak ítéli. A japán akácok mustrája A fák sorsa Ilyesmiről én még nemigen hallottam, egy levél azonban meggyőzött arról, hogy ezer hasznuk mellett a fák is lehetnek kártékonyak. A Szt. Miklós, a Tímár és a Gál utcában élők több, mint húszan azt panaszolják, hogy a 80—100 éves japán akácok tönkre teszik a viz- és gázvezetékeket, felgyűrik a járdákat, bedöntik a kerítéseket. megrepesztik a pincéket, házfalakat... Eddig a bűnlajstrom. Mit lehet tenni? A lakók hathatós intézkedést kérnek a városgondnokságtól. Idézet a levelükből; A károk sokkal többe kerülnek, mint a fák kivágása, és azok megfelelő pótlása. Jöjjön akkor a fűrész, a fejsze? Mohos Gábor, a városi tanács területpolitikusának jóvoltából egy fórumon tisztázódott a fák sorsa. Azaz, csupán a helyzet megítélésének néhány alapvető elve. Magyarul, az dölt el, hogy kik és milyen alapon mondják ki az ítéletet. A beszélgetés résztvevői: Kovács János kertészmérnök .városgondnokság), Gasztány Ferenc lakóbizottsági tag, Bánfalvi Géza, az V. választókerület tanácstagja, Mohos Gábor térületpolitikus, és elvártuk még Fekete Zoltánt, a Délterv kertészmérnökét, aki egy félreértés folytán nem jóit el. Igy a természetvédők álláspontját én igyekeztem képviselni. — Közel egy évtizedes panaszról van szó, miért éppen most jutott eszükbe, hogy intézkedjenek? M. G.: Az idei lakóterületi alapot már felosztottuk. Indulásként 200 ezer forinttal megkezdődhet az említett utcákban a farekonstrukció. Ezt folyamatosan, több lépcsőben hajtanánk végre. A végösszeg i millió forint körül mozog majd. — Nem tudom elképzelni, hogy ezek a fak menthetetlenek. K. J.: Idős fákról van szó, egy részük már bent van a lakásokban. Ha a gyökérvisszavágás mellett döntünk — feltehetően ilyen is lesz —, a fa elkezd haldoklani. — A fák pótlását, cseréjét miért nem végezték folyamatosan? K. J.: Nem volt rá pénz. Itt van például a Hajnóczy, a Gogol és a Gutenberg utca! Régesrégen elkészült a fakivágási terv. A farekonstrukcióból ez idáig nem lett semmi. — Ki dönt arról, hogy a Gál, a Timár és a Szt. Miklós utcában az egyes fáknak mi lesz a sorsa? K. J.: Egy bizottságot akarunk létrehozni. Ebben volna képviselője az erdőfelúgyelőségnek, a Déltervnek, a városgondnokságnak, a lakóknak, és természetesen a zöldeket is bevonnánk ebbe a munkába. — Bocsásson meg, dc én neveket szeretnék hallani. Mert, ha felelősöket kell keresni, félő, nem talaljuk meg őket. K. J.: Az erdőfelügyelőségtől Hajdú András, a Déltervtol Boldog Mária, Fekete Zoltán és Fekete Zoltánné, a városgondnokságtól Varga Gábor és én, a zöldek részéről Szalma Elemér, a lakóbizottságtól Gasztány Ferenc vesz részt a munkálatokban. — És mibe szólhat bele a kedves lakó? G. F.: Természetesen minden lakó megvédheti az előtte álló pusztulásra ítélt fát. Még a bizottsággal szemben is! — A bizottság milyen szisztéma szerint dönt? M. G.: Leltárba veszünk minden egyes fát. Egyedi elbírálás alapján születik a döntés. Magyarul egyenként megnézzük a fákat. Nem a pusztítás a célunk, a fiatalítás! A régi fák helyére kisméretű díszalmákat, kőriseket, berkenyét ültetünk. Természetesen szó sincs teljes fasorok kiirtásáról. — A munkalatokhoz lesz elég pénz, hiszen járdaépítésre is számítani kell? B. G-: Lakóterületünkön — az l/A és az I/B körzetben — régi gond oldódik meg. A tanácsi ígéret szerint a járda-helyreállításra is futja majd a lakóterületi alapból. Sőt, tervezzük a Szent György téri templomkert átalakítását, a tér világításának rekonstrukcióját, de gondoltunk a Honvéd téri park szépítésére is. Mind ezen munkálatokhoz kérjük a lakók segítségét. Úgy érzem, ha a Timár, a Gál és a Szt. Miklós utcában lezajlik majd a fa; ekc.istrukció, a Belváros egyik legnyomasz tóbb gondján sikerül enyhítenünk. Ugyanis egy évtizede folyamatosan érkeznek ez ügyben közérdekű bejelentések. — Egyéb fagondok a Belvárosban? K. J.; A Deák Ferenc ut cában az útfélújítás sürgeti a fák felülvizsgálását. Nem adtuk fel a terveinket a Hajnóczy, a Gogol, a Gutenberg utcában sem. Ugyanezt mondhatjuk el a Széchenyi térről. — Mi a garancia arra hogy ezeken a helyeken nem történik barbárság? K. J.; A már említett bi zottságunkat állandóvá akarjuk tenni. Így természetesen várjuk a zöldek véleményét is. D. E. Társulni kéne A zöldségtermelésről, illetve a megtermelt zöldség eladásáról van szó. Amióta én az eszemet tudom, mindig ezt akarja megoldani az állam, mindig létrehoz új meg új szervezeteket, azok sorra mind meg is gazdagodnak, de a termelók és a fogyasztók mindig póruljárnak. Minél többen szerveződnek, annál kevesebb pénz marad a kertésznek, és annál többet fizetünk érte mi, szerencsétlen vásárlók. Az igazi megoldás csak az lehetne, hogy próbálja meg végre maga a termelő létrehozni a fnaga értékesítő hálózatát. Egyre inkább rá is kényszerülne, mert a termelési költségek irtózatosan növekednek. Egy közepes teljesítményű rotációs kapa például nyolcvanezer forint körül jár már, de ha elromlik, hónapok telhetnek el. mire — szintén irtózatos áron — meg tudják valahol javítani. Drágul a vegyszer, ugrál fölfelé a műtrágya ára, és nyolc év alatt megduplázódott a napszám. Számokkal csak a napszámot lehet kifejezni, a napszámos belső értékeit nem. „Hígul" ö is, mert nagy a kereslet iránta. Dupla bérért is kevesebbet érő munkát kap tehát a termelő. Ha az összes közbeékelődő kereskedelmi lépcsőfokot kiiktathatnák, és maguk nyitnának például árudákat — először nyilván csak pavilonokat —, több pénzük .maradna magára a termelésre. Es több idejük is. Erősen bíztak benne mindketten, hogy a tíz legtöbbet termelő kertész annyi okos ötlettel áll elő, hogy körvonalazódhat legalább egy közeli társulás. Szövetkezet lenne ez igazándiból, de nem a nálunk megszokott formában — álszö vetkezetnek is nevezhetnénk a meglevőket, valójában inkább értékesítő vállalatok —hanem a fejlett nyugati országok idestova százötvenszázhetven éves tapasztalatai alapján szerveződne. Olyan, amelyiknek a működésébe az égvilágon senki nem szólna bele, aki nem termelő, illetve termelőként is nem tagja a társulásnak. Csakhogy Balástyán se nagyon hisznek az ilyen szövetkezetben, nekik mindig az a másik jut az eszükb?, amelyikre sok jót ' mondani nem tudnak, mert éppen a kezdeményező erőt öl;e ki tagjaiból. Azt az érdemét se akarják elismerni, ami pedig egyelőre elvitathatatlan, hogy bizonyos termények sokkal eredményesebA magyar ember először cselekszik, azután gondolkodik. Csúfondáros csúfolódás, de sok az igazság benne. Van másfajta magyar ember is. Először gondolkodik, aztán nem cselekszik. Mert addig forgatja az eszét, nem marad ereje a megvalósításra. Van azonban harmadik fajta is: gondolkodik, dc hiába. Egyedül nem képes cselekedni, mások meg nem állnak melléje. Balástyán ilyen, harmadik fajtájú emberrel sikerült találkoznom, Vetró Albertnek hívják, összetanakodott a művelődési ház igazgatójával, Kiss Istvánnal, kisütötték, jó lenne összehívni a falu tíz legsikeresebb magán kertészét, közös gondolkodásra. Meg is szülték a meghívót, cl is küldték, de nem jött cl senki a találkozóra. Aki Balástyát ismeri, könnyen kimondja: nem először fordul elő ilyen eset, és föltehetően nem is utoljára. Pedig ötlet annyi van a faluban, a sivatagból is képes lenne virágoskertet fakasztani, csak éppen összefogni nem képes. ben termelhetek nagyüzemi szervezettség mellett, mint egyéni igyekezettel. Gondoljunk csak a kalászosokra vagy a kukoricára. Ha megtermeli a téesz, és átadja tagjainak, hogy hizlaljanak belőle disznót, neveljenek marhát, sokkal egyszerűbb a téesznek is, a tagoknak is. Mivel azonban erre a fölismerésre is csak az utóbbi években jutottunk el, és mivel sok évre van szükség ahhoz, hogy közgondolkodásunkba is ez a változat épüljön be, az a másik, a sokkal kötöttebb, ennélfogva sokkal rosszabb viszont már beivódott minden idegsejtünkbe, kirázza a hideg a balástyai kertészt is, ha még egyszer szövetkezetet emlegetnek előtte. Azonnal az agitátorok özöne képződik meg előtte, és arra figyel, merre fusson előlük. Erre mondja némely bölcsebb ember, ha a hátukhoz vágják a jót, akkor is elugranak előle. Van persze egészen újsütetű érv is minden társulás ellen: jobban beletekinthet az adóhivatal a kártyákba, ha együtt csinálnak valamit, mintha külön-külön. Ha ezt az oldalát firtatnánk a dolognak, megint odajutnánk, hogy a mi, dicsőségesnek egyáltalán nem nevezhető adórendszerünknek az a legfőbb hibája, hogy minden jóra törekvő szándéknak egyedül is képes útjába állani. A balástyai ész szerinti társulás — ami tehát máshol vígan nevezhető szövetkezetnek — azért is kellene nagyon, mert túl sok lelemény se kell hozzá, hogy belássa minden érdekelt, valódi értékesítési gondok lépnek föl hamarosan. Ha máris nincsenek nyakunkon Lesz-e téli halpusztulás? Halpusztulás — ha történik — évente általában kétszer történik: 'nyáron és télen: egyik rosszabb, mint a másik. Az Atikövizig környezetvédelmi osztályának vezetőjét, Fekete Endrét arról kérdeztük: idén télen pusztultak-e a halak a Szeged környéki holtágak valamelyikében. illetve várható-e ilyen valahol? — Ezen a télen a Fehérpart kivételével nem történt efféle szomorú esemény — válaszolta az osztályvezető. — A kétségtelen lehetőség csökkentése. érdekében ez évben is fölhívtuk', a vízhasználók — a téeszek, állami gazdaságok, egyebek — figyelmét a teendőkre, melyek alkalmazásával a halpusztulás általában elkerülhető. — Mik ezek a teendők? — Mindenekelőtt fontos, hogy télire, csak annyi halat hagyjanak a vízben, amennyi a tapasztalatok szerint még elviseli a sanyarú téli körülményeket. A többit vigyék piacra, értékesítsék. . — Miért rosszak e körülmények ilyenkor? Az ember azt hinné, hogy a halak téli, lelassult mértékű életműködése — például — kevesebb oxigént igényel... — Ez igaz, de az év hidegebbik felében nemcsak a vízi élőlények életműködése csökken, hanem a vízben oldott oxigén mennyisége is. — Hogyhogy? Alacsonyabb lesz a vízszint, a vízzel telt meder felülete csökken. Ezáltal a víz és a levegő aránylag kis felületen érintkezik egymással. nem nyelhet el anynyj oxigént a folyékony közeg, mint magas vízálláskor. Ha pedig a víztükör befagy — egy az egyben elzáródik a levegőtől. Marad tehát 'az az oxigénmennyiség, amit a vízinövények termelnek. Am ez nem valami pok, egyrészt mert a jég — pláne, ha hó is esik rá — eléggé elzárja a fénytől a vizet, másrészt mert a magasabbrendű hínarnövények télen elpusztulnak. Maradnak a lebegő és a fonalas algák. Az oxigéntermelés tehát erősen csökken a tél folyamán. — Ez vezethet részben tehát halpusztuláshoz . .. Miként lehet védekezni ellene? — Jószerével egyetlen lehetőség a lékvágás, és a lékek folyamatos fönntartása. — Hallottuk, olyan is létezik, hogy csónakmotor üzemeltetésével igyekeznek oxigénnel dúsitan', c vizet ... — Azokkal a módszerekkel, melyek a viz fölkavarását eredményezik — gyakran a kivánt hatás ellenkezőjét érjük el. Fölkavarodik az iszap, fölszabadulnak az ott összegyűlt gázok, nemhogy növekedne az oldott oxigén mennyisége, hanem inkább csökken. S a halak is kimozdulnak téli vermelőhelyeikről. — Közvetlen vízbevezetésre van-e lehetőség? — A holtágak többségébe gravitációs úton, energiabefektetés nélkül is juttatható Tisza-víz — de olykor csak szivattyúval oldható meg a vizu tan pótlás. A vízhasználók szükség esetén ezt a módszert is igénybe vehetik. — A holtágakban a szervesanyag-termelödé s egy idö után felgyorsul, a víz „eutrofizálódik". Ezt a folyamatot a talajvízzel a holtágba jutó, műtrágyákból származó növényi tápanyagok ugrásszerűen fölfokozhatják. Ekkor méginkább fönnáll a halpusztulás lehetősége ... Mennyire elöregedettek, „eutrofizálódottak" a Szeged környéki holtágak? — Többségükben eléggé előrehaladott az eutrofizáció, ami különösen akkor veszélyes, ha a vízbe szenynyező, mérgező anyagokat is vezetnek be. — Hogyan fordítható vissza c folyamat? — Mindenekelőtt meg kellene szüntetni a szenynyezö anyagok bejutásának lehetőségét; azután következhetne az iszapkotrás, majd pedig a vizcsere. Mindez persze csak elméleti lehetőség; a gyakorlati megvalósítás nem a vízügyi igazgatóságon múlik. F. Cí. ezek a gondok. A mindenféle áremelés egyenes következményeként annyira csökken a kereslet, hogy eladhatatlan lesz a nehéz munkával, sok-sok többletköltséggel termelhető portéka. Nagyon kellene külföldre szállítani, csakhogy az általunk elérhető külföld maga is védekezik az idegenből jövő áruk ellen, a magyar állam pedig még mindig kiváltságosoknak tartja fönn az exportálást jogot. Hogy ezen a megkövesedett szokásunkon tudunk-e változtatni belátható időn belül, azt előre senki nem sejtheti, de egy jól prosperáló társulás — sulykolni akarom a fogalmat: szövetkezet! — talán könnyebben léphetne előbbre. Beszélgetés közben megemlítettem például a Finnországban szerzett, meglehetősen felületes tapasztalataimat. Azt hoztam elő, hogy a finnek szinte az esztendő minden kosztját külföldről veszik meg, és tőlünk a nemzeti rokonság révén is szívesen vásárolnának, ráadásul csupa olyan terméket kínálnának cserébe, amire nagyon nagy szükségünk lenne. A balástyai emberben azonnal fölképzett a zöldséget szállító repülőgép lehetősége. De ehhez kapcsolatokra, ismeretekre, általánosan elterjedt szóhasználattal információk sokaságára lenne szükség. Aki egyedül bajlódik fólia alatti eperrel vagy dinnyével, paradicsommal, paprikával, vagy akármilyen zöldséggel; se ideje. se ereje nem marad rá, hogy megszerezze azokat. Megint, megint, és sokadszor is társulás — szövetkezet! — kellene! Olyan, amelyet kizárólag a tagok hoznának létre, és )fiz*róing ők működtetnének. Nagy társadalmi vitáink az új lehetőségek kapuit feszegetik, érdemes lenne készenlétben állni. Minden primőrös tudja, nagy haszon származhat abból, ha csak két héttel, vagy néhány- nappal is megelőzheti társait. Föltehetően ilyen „primőr" lesz a társulás is: az nyer, aki előbb benne van. Ha rajtam múlna, fölmelegíteném még egyszer a megalakulás lehetőségét, természetesen meghagyva, ki kivel akar, és kivel nem akar szövetkezni. Mozdulni muszáj — ez az egy biztos. Horváth Dezső Tűzvédelmi törvény A tűzvédelmi bírság bevezetését, valamint országos, megyei, illetve fővárosi tűz., biztonsági tanácsok felállítását rögzíti egyebek között a tűz elleni védekezésről és a tűzoltóságról szóló törvény tervezete. A magas szintű jogszabályjavaslatot várhatóan még az idén napirendre tűzi az Országgyűlés. I