Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-06 / 31. szám
5 1989. február 13., hétfő Régen kerültem ilyen helyzetbe. Két órán át ültem és hallgattam. Tíz perc alatt rájöttem, kár lenne közbeszólni, kérdezni. Beszélgetőpartnerem, Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes vezetője vehemensen védi az igazát. Indulataival együtt — vagy talán éppen ezért — nagyon tiszteletreméltó, amit mond. Neki teljesen mindegy, ki tartja fenn az együttest, a lényeg az, hogy működjenek, ne tegyék őket cselekvésképtelenné. Nem a saját egzisztenciáját félti, hanem azt a 758 táncost — akik lelkesen járnak a próbákra — és a műfajt, amely nem halhat meg csupán azért, mert pénzszűke van. Nem akarják megfejni sem az államot, sem pedig a szakszervezetet! Bizonyíték erre az, hogy tavaly a bevételük meghaladta a 900 ezer forintot. Ez azzal is magyarázható, hogy tandijat szednek a táncosoktól — ennek az összege 1988-ban 640 ezer foTint — az előadásókból pedig 285 ezer forint folyt be. A szakszervezet tehát nem tartja el őket, még akkor sem, ha a rezsiköltségüket valóban a szakszervezeti tagok zsebéből veszik ki. Az együttes anyagi forrásai egyébként a következők: a megyei és a városi tanács kasszájából kapnak évente '500 Miből táncolnak? ezer forintot, ehhez jön az szmt-n keresztül az állami támogatásból 250 ezer forint. Köztudomású, a Szeged Táncegyüttes utazik is. Miből fedezik a költségeket? A támogatásokból általában 250 ezer forintot költenek, de ebből tavaly csupán 170 ezret használtak fel. A szülők kasszájából azonban több mint 670 ezret. Ugyanis csak az utazhat, aki jócskán belenyúl a zsebbe. Az együttest nemrég felkérték egyiptomi útra. Még nem dőlt el, mennek-e, hiszen egy-egy gyereknek 15 ezer forintot kellene befizetnie. Mit tehet ilyenkor az együttes vezetője? Felajánlja szolgáltatásaikat a vállalatoknak. Egyelőre 400 ezer forint hiányzik még az úthoz. Másról! Nagy Albert azt sem titkolja, hogy mennyi a fizetése. Bruttóban 8300 forint. A munkaideje reggel 8-tól este 9-ig tart, szombaton, vasárnap nincs megállás. Nem tart el és fönn aparátust, két főállású munkatárs dolgozik, egy zenész, egy varrónő és egy takarítónő. A fizetések 4-5 ezer forint között mozognak. A kilenc szakkörvezető tiszteletdíja 9001000 forint. A fentiekből is kiderül, ésszerűen próbálnak gazdálkodni. Ezért vezették be többek között a tandíjat is. A Szeged Táncegyüttes vonzáskörzete az egész Dél-Alföld. Három megyét igyekeznek ellátni szakmai tanácsokkal, tanfolyamokat, tánctáborokat szerveznek. Nagy Albert egyébként a Dél-Alföldi Néptánctanács titkára. Szerinte, ha a rezsiköltséget a nyakunkba varrnák, egyenlő lenne a halálukkal. Azt már nem élnék túl. Végül az együttes vezetője azt is elmondta, hogy 1972 óta az együttes létszáma majdnem a hatszorosára nőtt. De sajnos az is érezhető, hogy a szülők már nagyon nehezen tudják megfizetni a tandíjat, ami havonta általában 200 forint, ez azonban korántsem fedezi a költségeket. • Felhívtam az szmt gazdasági vezetőjét, Sípos Mihálynét. Miből is tevődik össze a Szeged Táncegyüttes számláján szereplő 2,2 millió? Nagy félreértés szűnt meg. Ebből az öszszegböl gazdálkodtak. A támogatás nem több, mint 723 ezer forint, plusz a rezsiköltség. És ha a bevétel meghaladja a 900 ezer forintot, ugye, már nem is annyira ráfizetéses a Szeged Táncegyüttes?! B. E. Hazaérkezett az operatársulat Az igényesség sikeres — Nyugat-Európában Nagyon fáradt, de azért boldog csapat kászálódott le a színház előtt parkoló buszokról szombaton: 21 napos turnéjáról hazaérkezett az operatársulat. A fáradtságnak is, az örömnek is megvolt az oka. A rendkívül megerőltető, ám tapsos sikerekben gazdag három hét után, a sok száz kilométeres utazgatás, a többezres, kritikus, „idegen' nézőtábor előtti szereplés sokféle izgalma után bizony különleges érzés: végre itthon! Felvételi hirdetmény A Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételt hirdet az 1989—90-es tanévre: — színész szakra, nappali és — operett-musical színészképzőre, esti tagozaton 4 éves tanulmányi idővel. A felvételire érettségizett vagy az 1988—89-es tanévben érettségiző fiatalok jelentkezhetne(c. Felvételi korhatár: színész szakra lányoknál 22, fiúknál 24 év; operett-musical színészképzőre lányoknál 24, fiúknál 26 év. A felvételi jelentkezési laphoz (ATU 820. rsz. nyomtatvány) csatolni kell önéletrajzot, iskolai bizonyítványt, 300 forint felvételi díj befizetését igazoló feladóvevényt, valamint 2, saját névre megcímzett borítékot. A főiskolára jelentkezők — az érvényes rendelkezések értelmében — egyidejűleg egy másik felsőoktatási intézménybe is kérhetik felvételüket. A jelentkezés határideje: 1989. március 1. Cím: Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulmányi osztály, 1088 Budapest, Vas utca 2/D. Telefon: 384-715. (MTI) Irodalmi kávéház Romániai életünk Magyar sors, vagy csak a zet'el — következett. kelet-európai normális, beszélgetünk, hitükről hogy mifelénk vagy haláluk segített élni, sorsukról mely Erről mely alakult Budapesten egyesületté alakult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amely a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat segítségével eddig is több millió márka értékű használt, jó minőségű kórházi felszerelést, berendezést juttatott legnagyobb részt közületi, egészségügyi intézményeknek, és száz tonna ruhaneműt a rászoruló lakosoknak. Az egyesület ezt a tevékenységét, mint a Máltai Lovagrend segélyszerveinek magyarországi testvérszervezete a jövőben még fokozottabb mértékben kívánja folytatni. Legfontosabb támogatója az NSZKban a múlt év decemberében megalakult Ungarischer Malteser Caritasdienst (UMCD), amely a küldemények túlnyomó részét gyűjtötte, és élvezi a katolikus egyház, a társadalom és — összekötő szerepe miatt — Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter személyes támogatását. után, vagy — jó esetben — késő aggkorukban nyílnak meg az életek betekintésre? Nálunk nemzedékek távoz., tak úgy az életből, hogy nem nyílt módjuk a velük történtek kibeszélésére, nem mondhatták el sem barátoknak, sem rokonoknak, különösen nem a nemzet érdeklődő nyilvánossága előtt, amit megéltek. Ezért azután egymásra halomba torlódó utoközlések, a történelem természetes rendjétől eltérő beismerések és feltárulkozások, közbül kínzó kételyek és választalan talányok kusza hálója fonódik a későn született kérdezőikre. Még manapság is Rajk Lászlónál tartunk. Nagy Imre alakját kutatjuk, Falúdy György versein mélázunk, melyek 39 év messzeségéből, az ÁVO pesti pincéiből New Yorkban kinyomattak, s mára hazatértek ... „De november negyedikén kocsit küldjek értünk, hogy menjünk a jugoszláv követségre. Három hetet töltöttünk ott, reménytelenségben és reménységben. Ma már, Hruscsov emlékiratainak ismeretében nyilvánvaló, beszélni is lehet róla, hogy Jugoszlávia kétszínű játékot játszott akkor. Tito megígérte Hruscsovnak, segítségére lesz a magyarországi események rendezésében. Minket becsaltak, mi meg besétáltunk á kalitkáiba. Igaz, máshová nem is igen mehettünk volna. Semleges kommunistákhoz menekülhettek csak a magyar 'kommunisták. Az volt az elképzelés, hogy az egész társaság. Nagy Imre és családja, Sziliígy i József ék; Harasztiék, Losonczy Gézáék. Lukács GyörgVék, Vásárhelyiék, Újhelyi Szilárd, Rajk Lászlóné a kisfiával, meg má menedékjogot kérünk Jugoszláviától. Ezt az elképzelést azonban elsöpörte Tito pulai beszéde, amelyben azt mondta, Nagy Imre megszökött. .." Donáth Ferenc özvegye, Bozóky Éva, a Nők Lapja főmunkatársa, mesélt ígv azokról a vérzivataros 1956os napokról, amelyek után két év Romániában eltöltök száműzetés — védőőri' ma is megfejtésre vár, történetükről, mely észrevétlen jelenünkbe vezet — ma este 6-kor a Royai kávéházban. Tráser László Pedig ... mindannyian, akiknek módjuk volt az összehasonlításra, azt mondták, ez a mostani az egyik legkényelmesebb, egyszersmind a legsikeresebb turné volt. Az előbbi persze túlzó kifejezés; a kényelmesség ezúttal azt jelenti, hogy nem mindennap alakult úgy a „műsor", hogy buszról le, színházba be, szállodába föl, szállodából ki, buszra föl — irány az újabb helyszín ... Hanem két városban is szokatlanul huzamos idő, kilenc, illetve öt teljes nap telhetett viszonylagos nyugalomban — utazás nélkül. Ami a másik jelzőt (legsikeresebb) . illeti: nincs abban semmi túlzás. A Hoffmann meséi német nyelvű előadásait szerette a német anyanyelvű közönség A produkció a turnéra — ahogy mondani szokás — beérett, egységessé, gördülékennyé, a finom részletekig csiszolttá vált. Az első sikerek inspirálták a szólistákat, és valamennyi közreműködőt, s az összesen 24 előadásból álló sorozatnak már az első harmadától egyre-másra olyan színvonalas, egységes, hatásos előadások születtek, amelyeket nemegyszer bravózással „kényszerült" ünnepelni az a közönség, amelynek egyébként nem természete, hogy tetszését ennyire leplezetlenül és hangosan mutassa ki. Ami ott nem kevésbé szokatlan: a lapokban rrtegjelent kritikák — egyetlenegynek a kivételével — tele voltak felsőfokokba tett jelzőkkel. A német nyelvterületen — a jelek szerint — a közönség is, a szakkritika is „jól veszi" a hagyományostól eltérő előadásmódot; fogékonyak a modern zenés színházi törekvésekre, értékelik, értik, akceptálják az ideát: valamely klasszikus mű színpadra állításának egyedi, eredeti, új módjával annak a jelenünkben eleven tartalmait hangsúlyozni... S mint a világon mindenütt, az NSZK-ban, Luxemburgban, Svájcban, Ausztriában is rangot, tekintélyt, elismerést lehet szerezni — az igényességgel. A mérce Európának azon a fertályán szinte természetszerűen magas, hiszen az emberek megszokták, hogy életük egyetlen területén sem kell nélkülözniük egy bizonyos, a mi körülményeinkhez viszonyítva bizony irigyelhetően magas nívót. Nincs ok, amiért éppen a művészetben mondanának le a minőség igényéről. Ha tehát a szegedi opera előadásairól szólva a ragyogó jelzőt használják a kórus (karvezető: Gyüdi Sándor) és a zenekar teljesítményére; ha hosszan foglalkoznak azokkal az Megalakult az MCDSZ makói csoportja A Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének Országos Vezetősége január 16-án alakult meg. A 15 fős testület célkitűzései között az is szerepel, hogy a vidéki városokban, falvakban is alakuljanak helyi csoportok a cigányproblémák feltáráládok, egyének (akiknek ez a részt vevő nevelőknek és tafő jövedelemforrásuk) nyűg- nárokpak. A szülőket pródíjjárulékot fizessenek, és bálják rábírni arra, hogy munkaviszonynak számítson gyermekeik rendszeresebben az e tevékenységgel eltöltött járjanak az iskolába. Ez azt idejük. A helyi szövetség a célt szorgalmazná a későbbérmunkát szeretne vállalni a városban. Az ebből származó jövedelem egy részét a sára, és arra, hogy azokat szövetség MNB-számlájára közös erőfeszítésekkel orvo- fizetnék be, a másikat pedig solják és oldják meg. Hason- a munkában résztvevők köbiek folyamán, hogy minél több értelmiségi fiatal kerüljön ki a cigányszármazásúak közül. Elsősorban társadalmunk és nem utolsósorban a szövetség vezetőinek utánpótló célkitűzésekkel az elmúlt zött arányosan osztanák szét. lására. Jó kapcsolatot próbáiszombaton délután került sor a makói csoport alakuló közgyűlésére. A jelenlevőket és a meghívott vendégeket Rádai József országos vezetőségi tag köszöntötte. Majd Gaudi János, az MCDSZ makói csoportjának ideiglenes elnöke vázolta fel elképzeléseiket, a város cigányszármazású lakosainak érdekében tervezett programjukat. Mint mondotta, a terveket az országos irányelvekhez igazodva dolgozták ki. Azokat a város társadalmi, politikai, gazdasági vezetőivel, és nem utolsósorban a cigányszármazású lakók aktív Azért, mert Makón is egyre több lesz a munkanélküli. A városban élő cigányszakembereket és segédmunkásokat az adott lehetőségekén belül kisvállalkozási formában szeretnék foglalkoztatni. A tervek között szerepel az is, hogy a tanácsi lakáselosztásban véleményt kellene nyilvánítaniuk. Csak így lehetséges a legrászorultabbakon segíteni. Tisztában vannak azzal, hogy a mai gazdasági helyzetben a városi tanácsnak nincs lehetősége új lakások építésére. Ebből adódik viszont, hogy a meglevőeket az újraelosztásnál részvételével lehet csak meg- rangsorolni kell. Tudják azt valósítani. Céljuk az érdekképviselet; a teljes foglalkoztatás, az oktatás támogatása; a lakáskérdés és egyéb szociálpolitikai intézkedések, a helyi vezetőkkel való közös egyeztetés utáni konkrét cselekvés. — Ügy gondoljuk — hangsúlyozta Gaudi János —, hogy nekünk, cigányoknak kis összefogással is vannak lehetőségeink életkörülményeink és környezetünk javítására. Konkrétan arra gondolnak, hogy Makón, a Honvéd városrészben társadalmi munkában vállalnak út- és járdaépítéseket, amennyiben a városi tanács erre anyagot biztosít. Szeretnék elérni, hogy a hagymát pucoló csais, hogy a lakáskérdést nemcsak a tanácsnak kell megoldani. Éppen ezért a magánerős építkezésekhez is szeretne az MCDSZ segítséget nyújtani a helyi igazgatási szerveknek. A tanács es az egyéb gazdálkodó szervek kezelésében levő lakásépítési telkek értékesítésében a helyi szövetség szeretné árnak kialakítani a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségével is. Elképzeléseik vannak arra, hogy Makón lehetne cigányfolklór fesztivált is rendezni, természetesen a legtehetségesebb fiatal zenészek felkutatásával. A program ismertetése után Nádai Gyula, az MCDSZ országos elnöke is szót kért. Történeti áttekintöjében tisztelettel szólt az ősök emlékéről. Felvázolta a jelenkor problémáit, a rájuk háruló feladatokat, és ismertette az MCDSZ irányelveit. Azt követően többen is elmondták észrevételeiket, javaslataikat. Többek között Károlyi Sándor, Petrovics Lajos, Raffai János. Sztojkó Antal, Petrovics Mátyásné, Faragó János és Mezei Lajos. A meghívott vendégek közül Sarró Ferenc, a városi tanács elnöke, Keresztes Zoltán, a városi pártbizottság első titkára és Gyarmati András, a Hazafias Népfront vényre juttatni a vélemé- városi bizottságának titkára nyét. Ugyanígy az építési engedélyek gyorsabb beszerzését is szorgalmazni. A szociális segélyek elosztásához is felajánlják a segítségüket, hogy az arra rászorulók és ne az érdemtelenek kapjanak támogatást. Szándékuk szerint a városban szeretnének segítséget nyújtani az oktatásban ajánlották fel segítségüket, támogatva a makói csoport elképzeléseit. Majd sor került a városi csoport vezetőségének a megválasztására is. Gaudi Jánost elnöknek, titkárnak Restás Józsefet, vezetőségi taggá pedig Mona Andort választották meg a jelenlevők. Molnár László előadásrészletekkel, amelyekben a karmesternek (Oberfrank Géza) köszönhetően nyilvánult a szépség; ha azt írják, hogy nagyszer rü hangok birtokosai a szólisták, s amellett színészilegérzelmileg is meggyőzőek, ha fenomenálisnak mondják a koloratúrszopránt (Iván Ildikó — Olympia); ha magávalragadónak, s az előadás érzelmi csúcspohtját megteremtőnek az Antónia szólamát éneklőt (Csonka Zsuzsa); csodálatosnak, szuverénnek a velencei kép szopránját is (Matkócsik Éva — Giulietta); tökéletesnek — vokálisán és játékban — a mezzoszopránt (Szonda Éva — Miklós); ha az elismerés kifejezésére több jelzőt is odaillesztenek a hang szó elé, mielőtt a négyes baritonszerepben nyújtott játékot is dicsérik (Gurbán János) — szóval, ha mindez ott áll, fehérenfeketén • az újságjaikban, tessék elhinni, sokat jelent. Ott, ahol megszokták, hogy valódi értékükön mérjenek mindent; s reméljük itthon, ahol éppen tanuljuk, hogyan kell ezt csinálni. A fönti fölsorolás: kiemelések — egyetlen kritikából, az egyik szereplőgárda tagjainak nevével. A hazaérkezéskor nyomban papírra vetett gyors tudósítás miegyebet tehet, a kiemelés kényes eszközét választja, mert a teljesség (s vele a még mindig viszonylagos igazságosság) — hosszú. Ám reményünk van, hogy hamarosan mégis sikerül megmutatni a szegedi operabarátoknak, hiszen a tudósító ebből a célból gyűjthetett tapasztalatokat. Vagy lehet, hogy nem sikerül? megírni, hogy mit jelent az opera turnéja — kinek-Jíinek, s amúgy mindent összevetve? mit jelent, hogy jövőre is várják a társulatot? A kérdőjel törvényszerűen bukkan föl, görcsbe rándul tőle az ember gyomra, mert ennyi távollét után is lehet már tisztán érzékelni: ebben a mi világunkbari, itthon, minden lehetséges — és mindennek az ellenkezője; hogy itthon lenni — az valami más. Például: Ausztriában az utolsó előadás után buszra szállt a holtfáradt zenekar, azt mondták, köszönik, nem kérnek a szállodából, elindulnak haza. Szombaton délelőtt 10kor itthon voltak. Mi, többiek inkább reggel korán keltünk, déli háromnegyed tizenkettőkor a határállomáson voltunk — ott is maradtunk pontosan négy és fél óra hosszat. Miért? Csak. A magyar vámtiszt azt mondta, egyelőre nem jön. délután két órakor váltják, majd ők... De ők sem jöttek. Az autóbuszok jól bírták a várakozást, kevéssé a buszba zárt emberek, a szólisták, az énekkari tagok, a műszak . .. Rolf, a német sofőr, akinek ezer kilométert kellett vezetni aznap, csak nézett, mint a moziban. Nézte a végeláthatatlanul kígyózó sorokban a Trabantokat, a 15 éves Zsigulikat, a csomagtartókon a hűtőládadobozokat, a vámolásra váró sok száz ideges embert, a füstöt, a koszt — nem szólt egy szót sem. Mi ültünk a buszban és tévériportokból idézgettünk képeket és szövegeket nyugati határátkelőhelyeink kulturáltságáról. Eleinte keserves-nagyokat nevettünk, aztán mi sem szóltunk egy szót sem. Rolf -négy ország útjain több ezer kilométert vezetett koccanás nélkül, Pesten kiütötte a féklámpáját egy professzionista autós hölgy. — Végül azért hazaértünk. Éjszaka volt. Sulyok Erzsébet