Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-28 / 50. szám

1989. február 27., hétfő 3 Választék vagy egyhangúság Egy pesti út alkalmával ismerőseim beinvitáltak a Bácshús Kecskemét központjában levő húsáruházába. Hétfő reggel volt, ós a választék igazán semmilyen kívánnivalót nem hagyott maga után. Volt mindenféle tőkehús, de ami igazán irigylésre méltó volt a szomszédos megye központjában, az a felvágottválaszték volt A különböző zöldséges, sajtos reggelinek valók árban is inkább az olcsó fajtákhoz tartoztak, mintsem a vásárlók többségének már megfizethetetlen extra árú termékekhez. Szegeden pedig bemegy a cseppet sem ínyenc honpolgár mondjuk egy lakótelepi ABC-be és talál parizert, gépsonkát májast és egyfajta szárazkolbászt. Igaz, más üzletekben a Zalahús olcsóbb áruiból szélesebb a választék. Van húskenyér, négy-öt ízesítéssel, pikniksonka, és még ki tudia, hányféle választékbóvítö, non túl drága termék. Bevallom, eddig azt hittem, hogy a „kivételezett" boltok kapcsolatot találtak az osztrák határ menti vállalat áru térítői vei, és most a szegedieken kívül nekik ilyen messziről is van lehetőségük a beszerzésre. Tévhitemet csak erősítette, hogy a városközpontban többször találkoztam a Zalahús hútőkocsijával. Lehet, hogy nemcsak engem lepett meg Bálint Lászlónak, a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát vezérigazgatójának kijelentése. — A Zalahús, sőt a kaposvári és szekszárdi társvállalataink is rajtunk keresztül terítik termékeiket. Nemcsak a húskenyeret, sült májast, hanem még nagyon sok minden mást is. Az a véleményünk, hogy •legyen választék a boltjainkban. Ezek a vállalatok nem igazán versenytársaink, hiszen mi főként a szárazárukra specializálódtunk. — Tehát ismét átkerül a labda a kereskedelem oldalára. Választék van a raktárakban, csak azt különböző okok miatt a boltok egy része nem hajlandó a vevők elé tárni. — Elő tudom kerestetni azokat a kimutatásainkat, amelyek tanúsítják: minimális megrendelést mondunk vissza kereskedelmi partnereinknek áruhiány miatt. Ezeknek a fő oka objektív körülmény. Például az, hogy a sertéseknek négy Jába van, és ezért képtelenek vagyunk korlátlan mennyiségben füstölt csülköt eladni. Egyes gyorsan romló termékeket azért nem rendelnek meg tőlünk, mert az üzletekben kevés a hűtőpult. Igazán nem akarok kívülről beavatkozni egves más vállalatok belügyeibe, de talán az érdekeltségi rendszerrel nincs minden rendben ott, ahpl csak 3-4féle áru szerénykedik a vásárlók szeme előtt. B. I. Különös házasság A dorozsmai Tornádó Ahol végigsöpör a tornádó, ott kő kövön nem marad. Nem véletlen, hogy a világ sok táján babonásan félik ezt a természeti jelenséget. A kiskundorozsmai névrokon azonban jóval békésebb, sőt nem pusztítani, hanem teremteni szeretne. Különben is, természeti tüneményről itt szó sincs. A Hódgép egyik .leányvállalata alakult át kft.-vé az év elején, s néhány hete Tornádó néven tartották keresztvíz alá az új céget. De miért a változás? — kérdeztük Bene Lajostól, az új kft. ügyvezető igazgatójától: — 1974-ig önállóak voltunk. Akkor csatoltak bennünket a Hódgéphez. A mezőgazdasági gépgyártó cégek azonban a nagyvállalaton belül sem tudtak felvirágozni. — A válásnak ezek szerint a nagyvállalat csődje lenne az oka? — Nem egészen. Először is, a Hódgép nehéz helyzetbe került, de nem csődbe. Másodszor a hivatalos házasságot felbontottuk ugyan, de élettársi kapcsolatot létesítettünk helyette. — Első hallásra egyre megy! — Pedig nem így van! Az új kft. önállósága nekünk sokat jelent A Hódgépnek is, a Tornádónak is kapóra jött az új társasági törvény. Nos, a nagyvállalat egyszemélyes kft.-t hozott létre január l-jén, és saját törzstőkéjét engedte át az új vállalkozásnak azzal, hogy az első évben a befektetett összeg hozadékáról is lemond, míg a cég meg nem izmosodik. — Az érdekek most már sokkal tisztábban kifejezésre jutnak. Minden vezető, én is, csak három évre kaptuk a megbízást, ennyi idő alatt bizonyítanunk kell, vagy vehetjük a sátorfánkat. A leányvállalati szisztéma ma már elavult, úgy is mondhatnám, kizsákmányoló forma lett belőle. Ezen változtattunk. — Es ha az anyavállalat nem került volna nehéz helyzetbe? — Akkor valószínű, hogy nincs ez a váltás. De a gazdasági környezet egyszerűen rákényszerített mindnyájunkat erre a lépésre. Így került sor arra, hogy a Hódgép a telephely hetven százalékát hozza a különös házasságba, a többit a kft. bérli. A haszonból pedig a betét arányában osztozkodunk. Okulva a 14 esztendős tapasztalatból, most átszervezik az egész üzemet: — összenyomtuk a piramist ... Míg egy nagyvállalatnál az irányítás hat-nyolc láncszemen át jut el a termelőhelyekig, itt a harmadik láncszemnél már zárul a folyamat. — Azaz nem tartják meg a felesleges embereket? — Pontosan! A szorító helyzet nem túri meg, hogy bárkit is eltartsunk. Szociális szempontok alapján nem tarthatunk itt senkit, ez egy vállalkozás. Nem egy prosperáló céget vettünk át, ez sem titok. Gyorsan talpra kell állnunk, nincs idő hosszú tervezgetésre. Hogyan láttak munkához? Először is igyekeztek rangjához méltón elismerni az alkotó, szellemi munkát. Hiszen a cég új arculatának kialakításában, az új piacok megszerzésében, a gyártmányfejlesztésben elengedhetetlen szakemberek csak így maradnak itt: — Pontosabban nem akarunk mindenkit felvenni, aki nekünk kell. De azt szeretnénk, ha minden profi nekünk dolgozna, külsősként, így azután nem létszámnöveléssel próbálkozunk, hanem versenyeztetünk egy-egy munkát. Autóbuszokat is szeretnénk gyártani. Most holland partnereknek gyártanak három, emeletes buszt. A referenciamunka után már érdemes lesz tárgyalni a folytatásról is. Tíz járműre már az előszerződést is megszövegezték. — A hosszú távú tervek között egy vegyes vállalat is szerepel. Eddig elégedettek a hollandok a munkánkkal. Befut a járóképes alváz hozzánk, s hamarosan kimegy a kapun az első itt gyártott luxusbusz. Ezt persze csak úgy lehet tartósan csinálni, ha megéri az itt dolgozó 160 embernek. Mi elvágtuk most a gordiuszi csomót: felszabadítottuk a normákat, aki dolgozik, azt meg is fogjuk fizetni. — Saját magához is ilyen szigorú? — Természetesen. Vásárhelyről jöttem át Dorozsmára. Én fél évet adtam magamnak. Ha az idő nem igazol ... De erről inkább egyelőre ne is beszéljünk. Dorozsmán bíznak a sikerben. Elindultak, mint a tornádó. Rafai Gábor Similis simili gaudet R

ájöttem, nem az én színem. Heteken át nyűglődtem, nem találtam a helyem, mire a kollégáim felvilágosítottak, biztosan a lehetetlen időtől van Kétségtelen, okkor már egy hónapja nem láttuk a Napot, ránkborult a szürkeség. Felerősítette mindezt a szmog, kivédhetetlen istencsapásként. Szóval, a szürke lehangol, hovatovább tönkretesz. Pártfunkcionárius ismerősöm szó nélkül elfogadja állításom, sőt képzelete messze elragadta a palettától. Mi volt az elmúlt évtizedekben? Generációk nőttek fel olyan útravalóval, hogy édes fiüam. ne legyen egyéniséged, ne lógj ki a sorból, ne legyen különvéleményed, egyáltalán, véleményed, garantáltan boldog, szerencsés ember lész! Az idomítás tökéletesen sikerült, és most, amikor választhatnánk, jelölhetnénk, szavazhatnánk, kétségbeesetten állapítjuk meg, hogy nincs kire! Eluralkodott a jellegtelenség, a kisszerűség, a szürke. Ügy nőttünk fel, hogy rákényszerítettek, naponta figyeljük a széljárást, idomuljunk, mert meggyűlik a bajunk. Persze, nem volt bikacsök, nem volt kényszer, humánusan eljártak velünk! szemben, tudtunkra adták, ha renitensek maradunk, ne számítsunk pedagógusállásra, jutalomra, jó szóra. Igen, tehetetlenné is válhatunk, ha a hatóság, a főnök, a hivatal úgy dönt. És úgy döntött. Ki gondolta volna, hogy a gaudeamus örömkönnyei, ott, kinn — ahogy mondták, az Életben — keserűvé változnak?! És persze a memoriter sem igazolódott vissza, miszerint ,.születtem, elvegyültem és kiváltam". A nagy, kollektív olvasztótégelybe kerülvén, már-már lehetetlenné vált a választás is. Ezzel egy időben természetesen működött a kontraszelekció Kiválhattak — talán épp jellegtelenségúk miatt — a szürkék, a kevésbé tehetségesek, a gyengébb képességűek. Máig r.em értem, a szürke miért életképesebb?! Kétségtelen, belesimul a környezetébe, nem hívja ki magal ellen a sorsat, nem keveredik konfliktusokba, és ezáltal válik szimpatikussá, bizalomgerjesztővé. Ügyesen lavíroz, se nem hangos, se nem néma, mindig tudja, mit várnak tőle. Kitűnő érzékkel igazodik: Pártfunkcionárius ismerősöm mondta, most egyéniségekre, karakterekre volna .szükség. Ha Muszáj Herkulesként léteznek is eey-egy területen, vajon akarnak-e tenni valamit, mondjuk, a közért. Nem vonulnak-e ki. nem fordítanak-e hátat mindennek, mindenkinek? A palettán pedig ott a szürke, és annak minden árnyalata. Azt sem tudom, miért nem szeretjük a tehetségeinket?! Miért tartunk be nekik, miért akadályozzuk őket? Tény, el is üldözzük többségüket. Mellettük a szürke még feltűnőbben az? Nélkülük hitegethetjük magunkat azzal, hogy érdemesek, legérdemesebbek vagyunk? Akárhogy is vesszük, ez öncsalás, és valahol nagynagy hazugság is Gondoltam, olyanokról írok, akiket így vagy úgy elüldöztek a városból. Egyikük sem vállalta a nyilvánosságot Tehetséges embernek nincs szüksége elégtételre? Ügy tűnik! Es arra sem, hogy X.-re, vagy Z.re tücsköt-bogarat kiabáljon. Az egyéniség diadala? Az. Az ilyesmi persze saját dicsőségünknek aligha könyvelhető el. Ismerek olyan várost, ahonnan elüldözték az értelmiséget vagy pedig szervilifisé tették. Azt a magot, amelyik erjesztője, élesztője lehetne a folyamatoknak. Kiveszett a kritikai szellem, nincsenek ötletek, mondják, majd az idő mindent megold Ilyen körülmények mellett a tespedtség évekre biztosított. És a szürke hangos, agresszív, követel. Hallom, hogy az amatör képzőművészek elismerésére díjat alapítanak. Az egyik kisvárosunk a következő feltételeket szabta: csak akkor szállnak be a buliba, ha garantáltan minden évben a kitüntetettek között szerepel valaki az illető városból. Mi más ez, ha nem a szürke preszsziója? Ha érdemes, ha nem valaki, díjat kell neki adni?! Nem szorul magyarázatra, hogy a szürkéből hiányzik az emelkedettség, a nagyvonalúság a nagylelkűség &> úgy tűnik, talán még az értóktudat isi. Képes manipulálni a kiválót, az érdemeset. Deklarálja önmön igazát, képzelt erényeit. Csoda, ha ösztönösen elkezdünk félni? Nemrég egy professzor fakadt ki ekképp: nálunk a szürke mellett nincs helye másnak.' A szürke emberek maguk körül csak szürkéket tűrnek meg Mindennek egyenes következménye, hogy romlik a szakmai színvonal. Még ez is? Sírja el magát az állampolgár. Mi történik akkor, ha már az életünkről sem a legtehetségesebbek. a legalkalmasabbak döntenek. S

imilis simili gaudet — hasonló a hasonlónak örül — mondja a latin. Csak hát a hasonló lehetne értékes, tehetséges, érdemes is. Sajnos, nem így van! A szürke a szürkét segíti, annak enged zöld utat, és uram bocsá', a tehetségesek sem igen szívelik egymást. Félnek a vetélytárstól?! Nem tudom, mit jeleznek a divatproenózisok, jön-e a ."izürke, vagy marad. Egvéb előrejelzések szerint elűzendő, kerülendő. Köztudomású, nehéz szabadulnunk a beidegződéseinktől. De ta'ján az nem túl nagy kérés, hogy legalább n« üldözzük azt, ami elüt a szürkétől. < Bodzsár Erzsébet Gyorsabb fordulatszámon? Közös vállalatból — kft. Nemcsak a közös lónak, a közös vállalatnak is túros a hava! — moaositótták az ismert közmondást nemrégiben a fogyasztása szövetkezetek, aniucor a KonKordía Közös Vállalat sorsáról kellet; dönteniük. Az éppen két évtizede ebben a formában üzemelő cég ugyanis az elmúlt néhány évben már nem [hozta a remélt hasznot Inkább nyúg, mint segítség volt a megyei szövetkezetek nyakán. Márpedig, ha a mindenkor érvényes banki kamatnál [kevesebbet fiai egy vállalkozás, akkor nem is érdemes vele vesződni, egyszerűbb a pénzt valamelyik bankra bízni. De mi van akkor, ha nem csupán a nyereségről, hanclm százötven ember munkájáról, egzisztenciájáról is dönteni kell egyben? A megoldás minden Ibizonynyal jóval nagyobb körültekintést, figyelmet igényel. A tizenkét konkordiás szövetkezet és a Mészöv, azaz a régi gazdák, végül is úgy döntöttek, hógy ebben a formában felszámolják a vállalatot de nem eresztik szélnek az embereket, hanem kft-vé alakulva megpróbálják az eredményesebb gazdálkodást — Tulajdonképpen már évek óta tarthatatlan volt a helyzet! — Kezdi elemezni az okokat Ocskó Imre, a Mészöv elnöke — A hatalmas raktárkészlettel, kis forgási sebességgel és még kíssebb haszonnal üzemelő közös vállalat sorsa végül megpecsételődött A tulajdonosok maguk sürgették, hogy változtassunk ezen a felálláson. Az alapítók is belátták, hogy hiába a hagyomány, ha egy vállalkozás nem hozza a remélt hasznot, akkor nincs értelme tovább erőltetni. Annyi hivatalnok, adminisztrátor húzta már ezt a kisvállalatot mint egy több ezres nagyüzemet. A gazdálkodásban is komoly gondok mutatkoztak. Lépni kellett! — Mindössze 4 százalékos osztalékot termelt ki tavaly a Konkordia az alapítóknak — mondja az új kft. ügyvezető igazgatója, Sclimidt Zoltánná. — Az új felállásban már van remény arra, hogy az alapító szövetkezeteknek az ésszerűsített szervezet !hoz is valamit a konyhára. Januártól így lettünk Konkordia Korlátolt Felelősségű Társaság. — Sokan elmentek? — Mi azzal kezdtük, hogy szeretnénk mindenkit megtartani. legfeljebb lúj munkakört ajánlunk fel azoknak, akik maradni szeretnének. Sértődött emberek mindig akadnak, így tőlünk is elmentek jó néhányan. A biztonságtechnikai mérőrészleg például egy az egyben •kivált a társaságból. Mások, másért hagytak itt bennünket. Nem is hallgatuk el, a maradókra jóval nagyobb feladat vár, mint eddig. — Ügy hírlik, nem mindenkinek tetszett, hogy a Mészöv elnökhelyettesét nevezték ki ügyvezető igazgatónak — Nézze, önjelöltek mindig akadnak. Az átalakulás során kezdetben magasra csaptak az indulatok. Néhányan először valoságos „sztrájkot" akartak hirdetni, de végül belátták, ennek: nincs értelme, hiszen a vezető személyénői az alapító szövetkezetek igazgatótanácsa dönt. övék' a haszon, övék a kockázat és a felelősség is. Időközben a Konkordia pártalapszervezete kifogásolta, hogy a kinevezés előtt az ő véleményüket nem kérte ki senki. A Mészöv és a szövetkezeti gazdák azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy ez egy vállalkozás és a vezető személyéről azok döntsenek, akiki kockára teszik a pénzüket. A viharok mára már elültek. Töprengésre, házi „háborúskodásra" nincs idő, hiszen év végére az alapi tők tisztességes osztalékot, várnak az új kft.-től. De hogyan siKerül majd ezt megvalósítani? — Elsősorban nagykereskedelemmel, határmenti áruforgalommal foglalkozott a közös vállalat, de két kiskereskedelmi egységet is örököltünk. Van szeszfőzdénk és ipari részlegünk, de mezőgazdasági termékeket is termeltetünk. A hagyományos profilokat igyekszünk megőrizni, de ma már elviselhetetlen, hogy több milliós árukészlet nyomja a raktárakat, a leltárt éveken át. Nincs az a cég, amelyik ezt kibírná. A forgási sebességet fel kell gyorsítanunk a, kereskedelemben, ésszerű rendet kell tennünk az adminisztráció háza táján is... A tavalyi 500 milliós árbevételnél és 14 milliós nyereségnél jóval többet kell hozni az időközben száz munkatársra apadt csapatnak. A betétesek ugyanis nem elégszenek meg a 4 százalékos osztalékkal, legalább 10-et várnak a jövö év elején a kft.-től. —• Milyen eséllyel indulnak? — Sajnos nem a legjobbakkal. December elején még úgy nézett ki, az új vállalkozásnak három évre nyereségadó-kedveziményt biztosítanak a szabály/ok. December közepén ezt egy évre módosították, majd januárban lefújták az egészet Most meg itt állunk megfürödve, mindent újrp kell tervezni. Át kell gondolnunk e orofilt is. Üj szerkezetet ke'J kialakítanunk a kft-nél, de nincs túl sok gondolkodási időnk. Egyelőre abból kell megélnünk, amit örököltünk. Az egykori alapító szövetkezetek közül öten kiléptek. A többiek viszont továbbra is bizalmat szavaztak nekünk. A Mészöv a közös fejlesztési alapból 10 milliós tőkével szállt be a Wrsasáfba. íev most közel 50 milliós törzstőkével indulhatunk. Egyelőre teljesen szabad a gazda. Egyetlen feltétel van csupán: az eredményes gazdálkodás, a megfelelő osztalék. R.G.