Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám

1989. február 1., szerda 245 Egyházi vezetők a szegedi tanácsházán Immár hagyományosak azok az év eleji találkozók, amelyek alkalmasak az egy­házi és az állami vezetők véleményének cseréjére. Tegnap, kedden délután a tanácsházán került sor az idei első konzultációra a Szegeden működő egyházak vezető képviselői és a tanács vezetői között. Csonka Ist­ván tanácselnök köszöntötte a résztvevőket. — Tájékoz­tatót adott a város aktuális társadalmi-politikai-gaz­dasági viszonyairól, felada­tairól. Az egyházi vezetők számos észrevételt tettek a város egyházi épületeinek és köz­területeinek elhanyagolt állapotáról, az alkoholizmus, a dohányzás aggasztó jelei­ről, arról, hogy növekszik a veszélyeztetett fiatalok 6/áma. Méltányolták a ta­nács erőfeszítéseit, s együtt­működésükről biztosították az állami vezetést a stabili­tás és a bizalom megőrzése érdekében. A menekültek sorsát szívügyüknek tekin­tik, fizikai és lelki problé­máik megoldásán fáradoz­nak. Szó esett néhány olyan egyházi épületről, melynek felújítását már megkezdték — ezek miha­marabbi befejezését egyfor­mán szorgalmazták a taná­csi és az egyházi vezetők is. A pénztelenség nem lehet akadálya a sírkertek rend­betételének. Hiszen van már példa: a felsővárosi mino­rita templom kertjét a ta­nács és az egyház összefo­gásával sikerül rendbe ten­ni. Ilyen összefogás eredmé­nye lehet a felújítás alatt álló zsinagóga kertjének megszépítése. A megbeszélés után az egyházi vezetők ellátogattak a Deák Ferenc Gimnázium­ba, amelynek megépítésére még jutott a tanács pénzé­ből. M. E. Á néma fülemüle Először azt gondoltam, holmi fülemüleperról van szó. A két szomszéd békét­lenkedik egymással, képte­lenek megegyezni. Még nyár volt, amikor a Sít. László utca 23/B-be invi­táltak. Nagy Jánqsék kér­tek, nézzem meg, mit mű­vel velük a szomszédjuk, Kapronczai János. Hogy mit? Kapronczai János autóápoló műhelyt nyitott Nagyék szomszéd­ságában. A bökkenő csu­pán az, hogy a szerviz to­lóajtaja és az ablak között csupán egy méter távolság van. önmagában ez sem lenne baj, de a tolóajtó állandóan Nagyék falának csapódik, és á műhelyből folyamatosan áramlik az elporlasztott gázolaj, az alvázvédő. Lehetetlen a szellőztetés, gyakran tú­ráztatják a kocsikat... Minderről, magam is meggyőződhettem, mégis azt ajánlottam Nagyéknak, próbáljanak egyezkedni a szomszéddal. Azóta eltelt öt hónap, semmi változás. Nagy János letette az asz­talomra az ügy vaskos do-, kumentációját. Kért, segít­sünk, nem bírja tovább! A többórás olvasmány­ból az derült ki, minden szabályszerű, törvényes. Ilyesmire szokták monda­ni, a műtét sikerült, csak a beteg nem birta ki. De lássuk, mit mondanak a szakemberek?! Ravaszné Zsarkó Gab­riella. a városi tanács vb hivatala építési osztályá­nak főelőadója azzal kezd­te, hogy a fenti ügyben rajta kívül még volt két ügyintéző, és lassan már hétéves problémáról van szó. — Ezzel a kocsimosóval rengeteg gondunk adódolt. A régi épület lebontására szólítottuk fel Kapronczai Jánost. Elmondta, új ko­csimosót akar építeni. Ez­után már nagyon körülte­kintőek voltunk, és a ter­veket jóváhagyattuk a .Köjállal, a vízművekkél, sőt technológiai szakvéle­ményt is kértünk. Az épí­tési engedélyt két felsőbb szervünk, a másodfokú építési hatóság és a vb­titkár is jóváhagyta. — Úgy tudom, Nagyék már az építkezés megkez­dése előtt kérték, módosít­sák a tervet úgy, hogy a műhely ne az ablak mellé kerüljön. — Erről én nem tudok. A két szomszédnak kellett volna megegyeznie! — Lehetett volna ennek reális lehetősége? — A tervezőn, az építte­tön múlott, melyik oldalra rakják a kocsimosót. — Önök már kiadták a használatba vételi enge­délyt? — A tervektől több he­lyen eltértek, így még nem adtuk ki az engedélyt. * . Dömök Lászlóné, a ta­nács ipari osztályának fő­előadója ugyancsak jó is­merője az ügynek. — A helyszíni szemle után kiadtuk az ideiglenes telephelyengedélyt. Úgy érzem, körültekintően jár­tunk el, hiszen szakember­rel megvizsgáltattuk pél­dául a zajszintet is. — Láthatnám a szakvé­leményt? Olvasom: A zajszint csak akkor elégíti ki a követel­ményt, ha az utcán na­ponta csak három vagy annál kevesebb esetben porszívóznak, és a műhely ajtaját a gépkocsik tisztí­tása során zárva tartják. — Ellenőrzi ezt valaki? Nem tudjuk. — Vizsgálták a levegő­szennyeződést is? — Ez költséges dolog, nincsenek mutatóink. De a Köjál engedélyezte a műhelyt. Ügy tudom, meg­tiltották néhány vegyszer használatát is. — Tudják, hogy valóban nem használják ezeket? A válasz bizonytalan. Ha már ilyen szépen be­zárul a kör, kérdezem a főelőadókat, mit tanácsol­nak Nagyéknak? A höl­gyek készségesek, megígé­rik. szólnak a közterület­felügyeletnek és a Köjál­nak, nézzenek körül a Szt. László utcában. * Kapronczai János mit mond a történtekről? — Akkor romlott meg a kapcsolatunk Nagyékkal, amikor megtudták, mű­helyt akarok építeni. — Ügy tudom, Nagy Já­nos kérte önöktől a mű­hely áthelyezését. — Már csak akkor, ami­kor álltak a falak. — Megoldás? — Nincs! * Gondolom, Nagy Jánosé­kat nemigen sikerült meg­nyugtatnom. Minden tör­vényes, minden szabályos! Esetleg a Köjálban biz­hatnak még, vagy ha jócs­kán belenyúlnak a zse­bükbe, az Atikövizig meg­méri a levegőszennyező­dést. Talán kontrollálhat­ják a zajszintet. Ha hét évig tűrtek, azt a kis fá­radtságot megéri! Ha ezek a mérések sem vezetnek eredményre, marad a to­vábbi békétlenkedés ... Meddig bírják?! Bodzsár Erzsébet Választott a város Lapunk 28-i számában közöltük, hogy a városi tanács megválasztotta új elnökét és végrehajtó bizottságát. A népfront jelölőmunkájával kapcsolatban több észrévétel hangzott el a tanácsülésen, amelyek megismerésére jog­gal tarthatnak igényt olvasóink, mint ahogy azokra is, amelyek szerkesztőségünkbe érkeztek. Az észrevételek köz­érdekűek, a nyilvánosság elé tartoznak — mi sem termé­szetesebb, hogy most mindezekről tájékoztatót adunk, s ezzel lezártnak tekintjük a témát. Levelek a szerkesztőségben Javaslatok tanácsi veze' tökre címmel jelent meg az újság hasábjain a népfront­elnökség döntése, mely sze­rint Bánfalvi Géza igazga­tó főorvos végrehajtó bi­zottságba való jelölését életkora, valamint az egész­ségügyi pártbizottság észre­vétele — amely kifogásolta vezetői magatartását, és a káderkiválasztásban tör­tént részrehajlását — alap­ján nem javasolja. A kór­ház-rendelőintézet főorvosi ikara, valamint a II-es és az V-ös pártalapszervezete la­punkhoz fotrdult, mert úgy vélik: a lakossági és a szak­mai közvélemény körében az igazgató főorvosról az a vélemény alakulhatott ki, hogy alkalmatlan és maga­tartásában kifogásolható vezető. Részletes feljegyzést bocsátottak rendelkezésünk, re. amelyből kiderül, Bán­falvi Géza tájékoztatta munkatársait a népfrontje­lölésről, majd kérte a főor­vosi kar állásfoglalását, igazgatói működéséről. Az értekezleten egyértelmű és egységes volt az a véle­mény, hogy az igazgató je­lenlegi és nyolcéves mun­kája eredménves, elisme­résre méltó. Személyes ér­deme például, hogy a kór­ház-rendelőintézetben a szűkös gazdaság* lehetősé­gek ellenére még tartható a színvonalas gyógvitómunka. biztosítottak annak tirwi és személyi feltételei. Cá­folják és visszautasítják az egészségügyi pártbizottság véleményét, feltétlenül al­kalmasnak tartják az egész­ségügy képviseletére a ta­nács végrehajtó bizottságá­ban. A pártalapszervezetek közös taggyűlésén kialakult álláspont teljes mértékben összecseng a főorvosi érte­kezletével. Egy másik észrevételt a Tisza ÉVKV szakszervezeti bizottságától, pártalapszer­vezetétől kaptunk. Ök arra reflektáltak, hogy Benedek Tibort, a vállalat vezérigaz­gatóját a szakszervezetek Szeged városi bizottsága nem javasolta a végrehajtó bizottságba, valamint hoev egyáltalán a népfront bár­milyen vonatkozásban is tárgyalt a vezérigazgató je­löléséről. Elhatárolták ma­gukat a városi szakszerve­zet véleményétől, főként, mert szerintülj. awk minő­síthetnek elsősorban — kü­lönösen a nagy nyilvánosság előtt —, akik az érintettet ismerik, és a helyi dolgozó­kollektívát képviselik. Ugyanakkor Benedek Tibor külön levélben fordult a városi népfront bizottságá­hoz és "hozzánk, amelyet a vállalati tanács vezetői tá­mogatólag tudomásul vet­tek. Mint a vezérigazgató írta, megdöbbentette, hogy a népfrontosok jelölő mun­kájuk során nem voltak elég körültekintőek. Jelölé­sét nagy megtiszteltetésnek vette, kiváltképp azt, hogy bár a népfront által java­soltak listáján nem szere­pelt, a tanácsülésen ismé­telten fölvették a jelöltek soTába. Ott ismét nyilváno­san kijelentette, fönntartja korábbi álláspontját. nem vállalja és nem vállalta a jelölést. Amikor még a je­lölő munka kezdetén neve a tanácselnökjelöltek között fölmerült, már akkor közöl­te, nem vállalja, s ez ne is kerüljön szóba, illetve nyil­vánosságra, ennek ellenére az ö neve is szerepelt a lapban. A végrehajtó bi­zottsági tagságra való ielö­léiséról kapott információt, de Csak napok múltán ke­resték meg a népfrontosok, újfent az elnöki jelöléssel kapcsolatban. Ekkor ismét elmondtá álláspontiát, hogy mindenféle jelöléstől elzár­kózik, és hagy gazdasági területen való munkájával kívánia szolgálni Szeged városát. A tanácstagi és a tanácsi bizottsági funkció­ját, a választópolgárok és a testület bizalma esetén, erejéhez; lehetőségéhez ké­pest elvégzi, de elsődleges feladatának a munkahelyi vezetői tevékenységét te­kinti. (A vezérigazgató le­velét a népfront képviselő­je felolvasta a tanács tes­tületének.) Szilágyi Akos, a KISZ Szeged Városi Bizottságá­nak első titkára a követke­zőkről tájékoztatott: Testü­leti ülésükön tárgyalták a tanács végrehajtó bizottsá­gának és elnökének megvá­lasztásáról. Állásfoglalásuk­ban rögzítették, hogy a je­lenleg hatályos választójogi törvény előírásai nem se­gítik elő a hatékony tiszt­újítást. A tanácstagok sze­mélyi alkalmasságához nem tettek javaslatot. lalása és személyes elhatá­rozásom alapján történt. S az a megjegyzés, hogy meg­futamodtam, teljesen alap­talan, mert epv testület döntéséhez kellett tartanom magam, amely döntés sze­rencsésen egyezett egyéni véleményemmel. Tanácstagi megbízatásomnak továbbra is eleget kellett tegyek, és teszek is. Visszatérve az előkészítő munkánkra: úgy határoztunk, hogy a legil­letékesebbeket kérdezzük meg. — A tanácsülésen s előtte való napon a tanács klub­jában éppen azt kifogásol­ták, hogy ez nem történt meg­— Egy formanyomtat­ványt küldtünk mind a 89 tanácstagnak, melyben ér­tesítettük szándékunkról. Még időpontokat is megje­löltünk. Hívásunknak kö­rülbelül 78—80-an eleget is tettek. Akik nem jöttek el, azokat telefonon próbál­tuk elérni a munkahelyü­kön vagy a lakásukon. Hogy nem tudtunk mindenkivel szót váltani, azért nemcsak magunkat érzem felelősnek. — összegezze a tanács­tagok véleményeit! Egyálta­lán, hogyan fogadták ezt a kezdeményezést? — Túlnyomó többségük egyetértett szándékunkkal, ezt el is mondták. Az VQR a benyomásunk, hogy őszinték is voltak. A beszélgetések négyszemközt zajlottak, vol­tak „párok", akik életükben ekkor találkoztak először. Altalános igényként fogal­mazták meg a demokratikus többes jelölést, hogy legyen szempont a szakmai ráter­meység, az erkölcsi, etikai tisztaság és képesség a társa­dalmi kontroll biztosításá­hoz. A. tanács működéséről, a testület és a végrehajtó bizottság viszonyáról is szóltak, sürgették a demok­ratizmus nagyobb érvénye­sülését. A népfront elnöksé­ge ezeket az észrevételeket tette magáévá, és ezek szel­lemében tett személyi javas­latokat, szintén a tanácsta­gok elképzeléseire alapozva. — A jelölés mozzanata ho­gyan zajlott? — Amikor megkaptuk a fölkérést, elnökségünk kon­zultált a tanács általános el­nökhelyettesével, és arra a közös álláspontra jutott, hogy fölösleges egy újbóli, teljes körű beszélgetés a ta­nácstagokkal, ezt idö szűke miatt képtelenség is lett vol­na megcsinálni. Folytattuk a konzultációkat azokkal, akik javaslatot kaptak társaiktól. Kértük a társadalmi és tö­megszervezeteket, testülete­ket, segítsenek a jelölésben. Január 21-éig két ízben tar­tottam népfronttitkári érte­kezletet, amelyeken szorgal­maztam, gyűjtsék a lakossá­gi véleményeket. Rendkívül fontos volt számunkra, hogy a választópolgárok tőlünk is jelzést kapjanak: a város választ, és mi annak alapján jelölünk. — Ebben az időszakban milyen tapasztalatokat sze­reztek? — Számos levelet kaptunk, bejelentéseket telefonon. Testületekkel, így a megyei és a szegedi pártbizottságok végrehajtó bizottságaival, a KISZ Szeged Városi Bizott­ságával. konzultáltunk a je­löltekről. El kell mondjam, az észrevételek jó részén mindvégig egyfajta bizal­matlanságot tapasztaltunk a tanács testületével szemben. Bár tény, hogy egyetlen vjsz­szahívásra nem került sor. — Az egész jelölömunka nyilvánosságát is bírálat ér­te. — Fontosnak tartottuk, hogy a lakosság értesülhes­sen: a tanácstagok által ja­vasolt személyekről milyen véiemények alakultak ki? Éppen a nyilvánosság volt a biztosíték, hogy támogatják őket vagy nem. A lakosság érzékenyen várta is, hogy mit és mennyit mutatunk a tisztújítási munkánkról. El­ső ízben törekedtünk a le­hető legnagyobb nyilvános­ságra. Ügy véljük, a városi lapban ehhez partnert talál­tunk. S amíg a pozitív érté­kek, minősítések jelentek meg, addig mindenki egyet­értett velünk. Amikor a kri­tikai vélemények és észrevé­telek Is nyilvánosságot kap­tak, akkor már elfordultak tőlünk. A törvény szent ,,Kényszerpályán dolgozhattunk n — Mindenképpen vissza kell térnünk a népfront je­lölő munkájára, Kulcsárné Kiss Piroskát, a városi népfrontbizottság titkárát kérem, idézze fel, hogyan fogtak hozzá. — Az elmúlt év őszén meglehetősen felbolydult Szeged közélete. Nyilvánva­ló volt mindenki számára, hogy a tanács erkölcsi tőké­je megcsappant, a bizalom elhalványult irányában. A városlakókban fokozottab­ban élt az igény a tiszta közélet helyreállítására, és szerették válna, hogv a ta­nácsnál minél hamarabb rend legyen. Ilyen közhan­gulatban és körülmények között a népfront érezte felelősségét, és egvetlen Célja volt: a reá háruló fel­adatot, a ielölés előkészíté­sét, a jelölést tisztességes, korrekt módón elvégezze. — Szándékának nem tu­dott maradéktalanul eleget tenni. Miért? — Azért, mert voltakép­pen kezdettől fogva kény. szerpályán mozogtunk. A hatályos választójogi tör­vény és az idö szűkössége akadályózott bennünket. December 21-én, a tanácsi végrehajtó bizottság vissza­hívását követően kaptunk fölkérést, jelöljünk. — De az előkészítéséhez már korábban hozzáfogtak, úgy vélem, nem árt újra föleleveníteni. — Amikor még javában zajlottak az összeférhetet­lenségi ügyek, három vég­rehajtó bizottsági tag — köztük én is — lemondott, tisztán látszott, bármi is történik, jelölnünk kell. Megjegyzem, az én lemon­dásom a népfront állásfóg. Deák Ágnes, a népfront­elnökség tagja, az egész je­lölő munka ismeretében, ter­jeszthette a tanács testülete elé a jelölteket. Idézet az ülé­sen elhangzott bevezetőjéből: „ ... Felelősséggel kijelen­tem, hogy a népfront elnök­ségét, a véleményt alkotó társadalmi szervezetek, sem­milyen módon nem presszio­nálták a konkrét személyi javaslatok kialakításában, a jelöltek felőli döntést ránk bízták. Együttműködésünket az előkészítő munka során a közös felelősségtudat, a segí­tő szándék, a szükségszerű­ság és lehetőség racionális összehangolása és a megvál­tozott új politikai légkör igé­nyeinek való -megfelelni akarás« jellemezte ..." Alább: „...a tanulságokból okulva, ma elindulhat az előkészítés, a megalapozás egy új, demokratikus tör­vény főlkészültebb, érettebb fogadásához..." — Tanácselnökre a nép­frontelnökség három jelöltet állított. A tanácstagok mégis kettő közül választottak. — A döntés az ö kezükben volt. A hatályos választójogi törvények értelmében csak tanácstagot lehet elnöknek választani. Szegeden minden választókerületnek van ta­nácstagja. tehát nincs üres szék. Ugyanakkor a lakos­ságtól a legtöbb támogató javaslatot Takács János me­gyei főépítész kapta, aki vi­szont nem tanácstag. Mit tehetett az elnökség, amely nem jogászok gyülekezete? Szakértők segítségét kérte. Tudomást szereztünk arról, hogy társadalmi megbízással csak nagyközségekben lehet elnöki funkciót betölteni. Foglalkoztatott bennünket az is, hogy ideiglenes jelleggel lehetne jelölni nem tanács­tagot. Erről megint kiderült, a Minisztertanárs Tanácsi Hivatala egy belső utasítás­ban rendelkezik e módszer­ről, de az megint csak köz­ségekben alkalmazható. A tanácsülés megkezdése előtt közölték velem, teljességgel törvénytelen Takács János jelöltetése. A törvényhez, bárhogy is döntött az elnök­ség, a népfrontnak is tarta­nia kell magát. A nyilvánosságról Szerkesztőségünk, a jelö­lés idején napról napra ér­zékelhette, hogy olvasóink rendkívül kíváncsiak, ho­gyan születik majd döntés. Sokan telefonáltak, örömmel veszik tudósításainkat, ki­vált azt, högy megszólaltat­tuk a tanácsi tisztségek je­löltjeit (16-an nyilatkoztak döntéseik hátteréről). Ügy véljük, biztosítottuk a nyil­vánosságot, eleget tettünk tájékoztatási kötelezettsé­günknek — hitelesen. Mag Edit

Next

/
Thumbnails
Contents