Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-27 / 49. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 49. szám 1989. február 27., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Középen... M

int ahogy az ország gazdaságának egészében, úgy Szeged körzetében is a közepesen gazdálkodó szervezetek száma a legnagyobb. A közelmúlt tapasztalatai szerint egyáltalán nem egyszerű — sőt egyre nehezebben elképzelhető — innen a felemelkedés az igazán jól, kiemelkedően prosperáló cégek kozé. Viszont a lecsúszás veszélye egyre többeket énnt. A vészhelyzetbe kerülök természetesen igyekeznek beszerezni a biztonsági övet (a legfelsőbb gazdaságirányításban levő jó személyes kapcsolat formájában például), csakhogy már ebből is mind kevesebb van. Amikor 1988 szegedi gazdasági tendenciáit elemezgetjük, nem mehetünk ol szó nélkül az olajipar új gondjai mellett. Ez az ágazat valamikor hihetetlen lendületet adott a varos és környéke gazdasági felhalmozásához. A szénhidrogénmezők, az egész világon húsz-negyven éves kitermelés után elöregednek. A kőolaj és földgáz nem az ügynevezett visszapótolható energiák közé tartozik. Már évek óta egyértelműen öreg termelőhely Algyö is. Minden ilyenkor előjövő baj — a rétegnyomás csökkenése, az elvizesed és, a beruházási igények növekedése... — itt is megjelent. E tendenciát újabban igencsak felerősítette „a hazai energiapolitika újragondolása". Ez röviden kifejtve körülbelül azt jelenti: a legfőbb gazdaságirányításban az elmúlt évtizedben hihetetlenül erős energialobbi elérte, hogy a 90-es évek közepéig többé-kevésbé biztosított az ország energiaellátása. Tehát a szűkös forrásokból mind kevesebbet koncentrálhat most az ország erre a területre, a pénzeket inkább az igencsak lemaradt színvonalú feldolgozóiparba irányítják. Az államháztartás és a triászt jövedelemosztozási formái fölött is — úgy tűnik — mána elmúlt az ádő. Ugyanis a befizetett tízmilliárdokból a Pénzügyminisztérium mérlegelése alapján kapott vissza beruházásokra öszszegeket az OKGT. Természetesen a költségvetési egyensúlyproblémák szaporodásával egyre kevesebbet. Olyannyira elapadtak ezek a pénzek, hogy például a Kőolajkutató Vállalat szegedi üzemében is berendezést kellett leállítani. S ki tudja, további hasonló lépésre nem kényszerülnek-e a következő hónapokban? S véget ért a személyi jövedelmek nagy dinamikájú emelkedése is az olajosoknál. Ez világtendencia. Az energiahiány sokkján túljutott a fejlett iparvilág. S ez természetesen más megítélést jelent a munka társadalmi hasznossága szempontjából az olajkutak mentén elért teljesítményekre. A valamikori túlzott központosítás hátrányai ma is élnek. Talán a rosszul értelmezett „ellátási felelősség" az oka, hogy a tröszti forma a legtovább az élelmiszeriparban maradt többségben. A közelmúltban történt meg a tartósítóipar önálló egységekre bontása, két éve önállóak a húsipari vállalatok, most van (lesz) napirenden a gabonaipar és a tejipar szervezetének átalakítása. A termeléstől és piactól idegen valamikori berendezkedés utóhatásaival viszont még évekig kénytelenek leszünk számolni A különböző termelőegységeink potenciális lehetőségeitől való lemaradásának egyik örökzöld tényezője az alapanyaghiány. Mit tehetünk mást? Ismét leírjuk: amíg a továbbfeldolgozásra kerülő termékek szállítói idehaza monopolhelyzetben lesznek, és az importliberalizálás nem érheti el azt a fokot, hogy. külföldről támadhatnak versenytársaik, addig működő piacról országhatárainkon belül nem beszélhetünk. Visszás helyzeteket teremtett nem egy vállalatnál az 1988-as év elején előirt, az új adórendszer bevezetésével kapcsolatos készletárazás. Abban, hogy a Szegedi Ruhagyárban a III. negyedév végéig jövedelmezőségi gondok voltak, ennek a központi döntésnek döntő szerepe volt. Érdemes néhány mondattal körüljárni egy-egy szegedi gazdálkodó piaci lehetőségeit. A Kéziszerszámgyár 1980-ban még 40 millió forint értékben küldhetett termékeket konvertibilis valutával fizető piacra. Ez az összeg tavalyra a tizedére (!) zuhant vissza. S az idén nem elképzelhetetlen a maradék feleződése. A Szegedi Textilmüveknek, mint a Panyova egyik gyárának igazán nincs piaci kapcsolata, de a klasszikus értelemben gazdálkodása sem. Az itteni elszámoltatási modell aligha korszerűbb, mint ami a 60-as évek elején az általános volt nálunk. Az Autofer nagy konkurenciával találta szembe magát a piacon. S igen nagy eredménynek érzik a vállalat vezetői, hogy tavaly nem romlottak pozícióik. Ha az idén legalább egy orrhosszal előbbre akarnak nyomulni, akkor fejlett technológiát biztosító külföldi cégekkel kell kapcsolatba kerülniük. Kooperáció, licencvásárlás, vegyes vállalat... A formában aligha válogathatnánk... A Defag bőven talál exportpiacot termékeinek. Csakhogy ésszerű erdőgazdálkodás mellett nem emelhető korlátlanul a fakivágás. Viszont a beérkező pénzekre hónapokat kell várniuk a külföldi eladásoknál. Pedig hát, az inflációs időkben még a márka, dollár, frank, forint ellenértéke is romlandó. G

azdasági körképünk "^összeállítása közben nem jártunk olyan vállalatnál, ahol a szocialista piaci lehetőségekről, ezek szabályairól elismerően nyilatkoztak volna. (Az 1988-as gazdasági évet elemző összeállításunk harmadik része lapunk 3. oldalán olvasható.) Bőle István Alapszervezetek, választások — múlt és jövő... II városi pártértekezlet vitájáról Elsőként Takács Imréné kapott szót a vitában, aki a lakóterületi pártmunka fontosságának elismerése mellett szólt arról, hogy a munkások nagy része ma is ragaszkodik az üzemekben folytatott pártmunkához is. Elmondta: a több műszakban dolgozók nehezen tudják vállalni a lakóhelyükön folytatott politizálást, s a tömeges, pártalapszervezeti átigazolások nagy veszéllyel járnak, mert elképzelhető, hogy így az MSZMP elveszíti tagságának nagy részét. Ezért egy átmenet kidolgozását javasolta, majd olyan konkrét pártprogram megalkotását sürgette, amelyhez a széles tömegek is a politizálás szándékával tudnak csatlakozni. Végül szólt arról, hogy számos, nyilvánvalónak tűnő fogalom — így például a munkásosztály mai szerepe, a demokratikus szocializmus, a pártszervezetek önállósága — még tisztázásra szorul, sokan nem' tudnak mit kezdeni a politika változásait tükröző új meghatározásokkal a konkrét végrehajtás során. Katona Péter azt hangsúlyozta, hogy a pártélet egyes elemeit nem változtathatjuk meg úgy, hogy a többi elemet érintetlenül hagyjuk. Vagyis például a választási rend módosítása megköveteli a platformszabadság kérdéskörének kidolgozását is. A sokszor fölöslegesen zajló, egy-egy témát többször is érintő vitákra ma már egyre kevesebb párttag mozgósítható, mivel ezt csak mozgalmi pótcselekvésnek érzik. A lakóterületi pártmunkával kapcsolatban elmondta: minden hiedelemmel ellentétben a magyar Európa talán legtöbbet dolgozó népe, így a 10—12 órás munka után aligha marad ereje az ilyen politizálásra. A választási rend módosításáról szólva elhangzott hozzászólásában többek közt az, hogy először programot kell kidolgozni, majd ennek megvalósításához megkeresni az arra legalkalmasabb személyt. Pavlovits Miklós hozzászólásában azt a sokat említett kérdéskört emelte ki, amely azt vitatja, hogy az MSZMP ma defenzív, vagy offenzív politikát folytat. Megítélése szerint az előbbi igaz akkor, ha a pártot értelmetlen vitákba kényszeritik, de ofíenzívnek minősíthető az MSZMP, amikor például a többpártrendszer bevezetésén, az alkotmány reformján munkálkodik, vagy épp azt szorgalmazza, hogy az uralkodó pártból tömegeket maga mögé állító, politizáló párttá váljék. Az elmúlt októberi pártértekezletet a megújulás fórumának minősítette, ám az utána lezajlott városi események mintha háttérbe szorították volna eredményeit. Ma azt kell megválaszolnia az MSZMP-nek: tud-e mit kezdeni tagságával, milyen jövőt ígér támogatóinak, s a hatalmi párt hogyan alakuljon át olyan szervezetté, amely a választások során bizalmon alapuló együttműködéssel nyer meg tömegeket programja számára. Oláh István arról számolt be a pártértekezleten, hogy megalakították Szeged elsó, aktív dolgozókból álló, közMint arról szombati lapszámunkban már beszámoltunk, pénteken délután a megyei tanács nagytermében tartották 255 küldött részvételével az MSZMP városi értekezletét. Irtunk a gazdaságpolitikai titkár megválasztásáról (e funkciót a jövőben társadalmi megbízatású titkárként Valastyán Pál tölti be), közöltük Székely Sándor első titkár tájékoztatóját a városi párttestületek 1988 októbere óta végzett munkájáról, valamint Oláh Miklós felszólalását, amelyben a pártalapszervezctek szerepéről, feladatairól, valamint a párt valasztási rendjéről folytatott pártvita tapasztalatait foglalta össze. Ma a beszámolókat követö vita „rövidített jegyzökönyvet" adjuk közre. vetlenül a városi pártbizottság irányítása alá tartozó lakóterületi pártalapszervezetet. Majd javasolta: még az idén országos pártfórumon szülessen döntés a párt működésének új elveiről éppúgy, mint a szervezeti szabályzatról és a választási programról. A szervezeti felépítésben radikális változtatásokat javasolt — így például azt, hogy a szerveződés lakóterületi alapokon álljon, s Szegeden az alapszervezetek lakóterületi pártbizottságokon keresztül kapcsolódjanak a városi pártbizottsághoz. A vállalati pártmunkában maradjon meg a véleményalkotás, a jelzés és az érdekvédelem joga. Végül kifejtette: véleménye szerint egy 10 milliós országban a 800 ezres párttaglétszám nem reális, hisz ennyi aktívan politizáló embert aligha sorakoztathat fel egy párt. Vastagh Pál, a megyei pártbizottság első titkára szólt arról, hogy ma országunk nehéz helyzetben van, súlyos örökség terheli a mai generációt. Ugyanakkor — míg az anyagi nehézségek, a szociális bizonytalanság miatt a határon belül egyre gyűlnek a feszültségek, külföldön elismeréssel figyelik azt a reformpolitikát, amelyet ma az MSZMP követ. A párton belüli felfokozott hangulatot azzal az érzelemkitöréssel jellemezte, amely Pozsgay Imre, 1956 új minősítését nyilvánosságra hozó nyilatkozata követett. Nem lehet csodálkozni azon — mondta a megyei első titkár —, hogy sokan bizonytalan értetlenséggel hallgatják az újabb és újabb kérdésfelvetéseket, hiszen mindössze háromnegyed éve zajlanak csak, a korábbitól merőben különböző, új folyamatok, s ennyi idő kevés a feldolgozáshoz, a gondolati átalakuláshoz. Ezután a párt egyes csoportjai közt meglevő feszültségekről beszélt. Mint elmondta, ma a felső vezetés, az aktívagárda és a tömegek között sok tekintetben szakadás következett be, a pártvezetésben meglevő pluralista vélemények hatalmi harc látszatát keltik, a középvezetés számára is nehéz a kiigazodás, így érthető, hogy ez elbizonytalanodást eredményezett a párttagság tömegeiben. A megyei pártbizottság munkájáról szólva elhangzott: a Csongrád megyei pártértekezlet óta kidolgoztak olyan programot, amely lehetőséget biztosít a cselekvésre, a korszerűbb, modernebb politizálásra. Végül szólt arról, hogy ma a megyei és a szegedi pártvezetés kapcsolata jó, megszűntek azok az akadályok, amelyek a tartalmas együttműködés kialakítását gátolták. Vastagh Pál — egy felszólalására reagáló javaslatra válaszolva — elmondta: március 21-ére olyan aktívaülés összehívását tervezik a szegedi városi Sportcsarnokban, amelyre meghívást kapna megyénk összes alapszervezeti párttitkára, s a nyilvános vitán helyi gondjaink megoldásáról esne szó. Lengyel Péter a lakóterületi pártmunka erősítését kérte hozzászólásában, de hangsúlyozta: ez csak fiatalítással oldható meg. Javasolta: a pártbizottsági tagok, az országgyűlési képviselők, a tanácstagok jelentkezzenek át lakóterületük pártszervezeteibe, míg a pártbizottság vezető tisztségviselői az eddiginél gyakrabban látogassák meg ezeket az alapszervezeteket. Simicz József kérte hozzászólásában: a párton belüli önállóság hangsúlyozása ne jelentse azt, hogy magukra hagyja a vezetés az alapszervezeteket. Ami pedig a munkahely-lakóterület vitát illeti, a párttagokat oda irányítsák, ahol leghatékonyabban tudnak dolgozni, befolyásukat érvényesíteni. Végül ó is egy országos pártprogram kidolgozását sürgette. A felszólalást követő egyperces hozzászólások során felvetődött a kettős tagság kérdésköre, az átigazolás önkéntességének hangsúlyozása, a számítógépes párttagnyilvántartás városi szintű alkalmazásának lehetősége. Majd Szentgyörgyi pál kapott szót, aki bírálta azokat a ma is fellelhető döntéseket, amelyek nem a párttagság tömegeinek véleménye alapján születnek, hanem a felsőbb pártfórumok kinyilatkoztatásai. Ez ma, az alulról építkezést joggal követelő viták idején már nem folytatható gyakorlat. Elmondta azt is, megítélése szerint az alapszervezetek nagy többségében ma nincs aktív politizálás, csupán napirendi pontokat tárgyalnak meg a résztvevők, a munkahelyeken ezek a viták inkább termelési tanácskozásra emlékeztetnek. Nem folytatható az a gyakorlat sem — mondta Szentgyörgyi Pál —, hogy amíg a polgári demokráciákban a munkahelyen kemény munka folyik, s a dolgozók szabadidejükben politizál(Folytatás a 2. oldalon.) Ma tanácskozik a megyei pártbizottság Az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága ma, hétfőn',' 13 órai kezdettel Szegeden, a városi pártbizottság nagytermében (Komócsin Zoltán tér) ülést tart. A testület első napirendi pontként megtárgyalja Fritz Péter, a pártbizottság által megválasztott ad hoc bizottság vezetőjének előterjesztésében „A pártbizottság, a végrehajtó bizottság, a munkabizottságok munkamódszere, munkastílusa és ügyrendje Az apparátus helye, szerepe és szervezeti felépítése" című jelentést. A továbbiakban Novákné Halász Anna előterjesztésében áttekinti és minősíti az érvényben levő megyei párthatározatokat, ezután Vastagh Pál tart tájékoztatót a legutóbbi pártbizottsági ülés óta eltelt időszak politikai eseményeiről. Végül Fraknóy Gábor előterjesztésében megvitatja a megyei pártbizottság 1989. évi költségvetését. A megyei pártbizottság ülése nyilvános