Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

8 1989. február 25., szombat © © © DMJ [magazin A mult es a jövő A TRAKTOR UTCÁBÓL NÉZVÉST... Szerkesztőségi munkatársaink sohasem tekintették feladatuknak, hogy olyan ügyekben vállaljanak föl „ki­járó-elintézó" szerepkört, amelyekre megvannak a hiva­tott intézmények, szervezetek. Ilyen természetűnek lát­szott kezdetben az a hozzánk eljuttatott kérés, hogy foglalkoznánk tán a Traktor utcában és környékén kiosz­tott telkek sorsával. Ez persze így túl általános. Konkré­tabban tehát: ott most körülbelül 900 ingatlan van, egyik részüket zártkertként, másikukat üdülőként, egy ujabb részüket pedig lakótelekként használják a tulajdonosok. Ebből nem csupán beépítési különbségek adódnak, ha­nem adózásiak is, meg még olyan, csak látszólagos semmiségek, hogy a csak pihenésre használt kert tőszom­szédságában allatot tartanak, melléképüleet húznak fel; vagy hogy az egyik építkező vehet fel hitelt, a másik meg nem. Szóval, sok a kérdőjel — mondták az újságírói segítséget kérők. S hogy mennyire igazuk volt, azt bizo­nyítottnak látta munkatársunk, amikor nem a „kijárás és elintézés" szándékával, csupán az általa fölvállalható tájékozódás-tisztánlátás reményével sorra felkereste a számításba jöhető intézményeket, szervezeteket — azt tudakolván, hogyan alakult a Traktor utca környékének elmúlt két évtizede, s milyen szerepük lesz az ottani ingatlanoknak a város jövendőjében. Lássuk elóször a múltat! A kiskertmozgalmat nem a mi korunk találta ki: .Szegeden 1945 elótt nem is volt valamirevaló ipa­ros. akinek nem volt egy kis földje. Aztán? Nyugodtan ugorhatunk egy negyed századot az idóben — a nép ezalatt mással volt elfoglalva —, s jókor érkezünk a hetvenes évek ele­jére. hogy még érzékeljük a kert utáni újbóli vágyakozások kezde­tét. S ha a célpont történetesen Újszeged, akkor a helyszín a Holt­Maros melléke, amelyet a város 1969-es keltezésű rendezési terve gyümölcsös-szólöskcrtes övezet­ként tartott számon, s amely igen­igen alkalmasnak tűnik arra, hogy külterületi zártkertekké parcelláz­zák föl. (Hosszabb távlatban gon­dolkodva a külterületiség megha­gyása persze nem vall túlzott előre­látásra, hiszen a terület jó helyen van — de ez utólag már aligha kérhető számon... Mint ahogy az sem, hogy a terülctfelhasználási terven a vonalkázások, keretezé­sek, színezések meglehetős pon­gyolasággal jelzik a gyümölcsösök későbbi, esetleges beépítését — családi házakkal! Ha akarom, így, ha akarom, úgy értelmezhető... Ki emlékszik rá húsz évvel később, ak­kor miként magyarázták!...) Egy tény: a parcellázás és értékesítés megtörtént. Az érvényesítendő építési szabá­lyok persze szigorúak (hja. azokat nem helyben fogalmazzák!), s a suf­nik, bódék, szerszámoskamrák hat négyzetmétere csak idóvel oldódik 12, aztán 30 négyzetméterré. Ám ekkorka épülettel sem elégednek meg többen, s vállalva akár az épí­tésrendészeti bírságot is, tága­sabbra rakják a fészket, mely a még mindig zártkertnek nevezett telken magasodik. Majd két évtized távolából akár társadalmi (na jó. mondjuk: közös­ségi) igénynek is tekinthető, hogy a komoly terheket jelentő bírságolást kivédve a zártkerteket üdülőterü­letté minősítik át. s ezzel megadják a lehetőséget a nagyobb, 1984-ig ma­ximálisan nyolcvan, azóta legfel­jebb 100 négyzetméter alapterületű épületek legalizálására. (Megint csak zárójelbe kívánkozik a meg­jegyzés, hogy az országos érvényű üdülóterületi kertjogszabály igen­csak tágan értelmezve húzható rá e telkek együttesére, már ami az inf­rastrukturális kiépítettséget, a hegy vagy víz közelségét, a kiadó szállás­helyeket illeti...) Ám a tény ettól még tény: a jelenlegi 100 négyzetmé­teres üdülóterületi építményhatár életbe lép az átminősítéssel, annak ellenére, hogy az a telekkönyvekben a mai napig nincs feltüntetve! Tudo­másunk szerint — épp az ügyet tisztázandó — a városi tanács mun­katársai tavaly év vége felé megke­resték a földhivatalt, ahol mind a mai napig külterületi zártkertek­ként tartják nyilván a Traktor utcai ingatlanokat. Hogyhogy nem üdü­lőtelkekként? „Valaki" elfelejtett intézkedni, vagy éppenséggel így „intézkedett"? Nem feladatunk a válaszadás. Egy biztos: ha most pó­tolnánk az egykor elmaradt állam­igazgatási eljárást, az hektáronként 1 millió 300 ezer forintot kóstálna. (Kinek is? A tanácsnak? Az ingat­lantulajdonosoknak á 30-40 ezer?) Száz négyzetméteren már akár lakni is lehet — erre sokakat a csa­ládi körülményeik is rákényszeríte­nek. Felnőnek a gyerekek, az „öre­gek" kiköltöznek. Válás — a férj­nek jut a kerti ház. Toldják-fold­ják, átépítik, komfortosítják az egy­kor csak hétvégi pihenésre szolgáló épületet, s végül kialakul az állan­dóan kint élők 40—50-es magja. (A népesség-nyilvántartás 1988-ban 34 állandó bejelentettről tudott.) Akik­nek igazán rászorultsága vagyon, még arra is talál módot, hogy a bővítéssel a száz négyzetmétert túl­lépje. Nemcsak Országos Építés­ügyi Szabályzat (OESZ) van ugyanis, hanem földtörvény is. Az pedig azt mondja: az adott létesít­ményt nem az övezeti besorolás, hanem a használat módja minősíti. (De akkor is igaz: ha valakinek nincs másutt lakása, telekterületé­nek 15 százalékát építheti be. maxi­mum 100 négyzetméterig, s egy ilyen kérelmet az építésügyi ható­ságnak nincs joga elutasítani.) Ezt az újbóli zavarodottságot, azaz a jelenlegi vegyes beépítettsé­get úgy lehet törvényesíteni, ha a területet a „vegyes beépítésű öve­zet" kategóriába sorolják át. (Ak­kor ugyanis üdülő is, lakás is lehet ott.) Az átminősítés a tanács hatás­körébe tartozik, ezért körülbelül kétszáz aláírással levelet írnak az újszegedi Traktor utca környékének lakói, üdülötulajdonosai tavaly má­jusban a tanács illetékes osztályve­zetőjének. S kérik, kezdeményezze az átsorolást, hiszen a terület meg­felel a vegyes övezetre vonatkozó előírásoknak. Választ julius vége­felé kapnak, s eszerint az átminősí­tést az késlelteti, hogy a város álta­lános rendezési terve (ÁRT) nem számol a terület ilyetén funkcióvál­tásával. Ha a ÁRT esedékes felül­vizsgálatakor ezt az igényt számí­tásba is vennék, még mindig szük­ség volna egy olyan terv kidolgozá­sára, amely az új besorolás szerinti infrastrukturális és intézményháló­zati követelményeket számba veszi, s a szükséges műszaki munkarésze­ket tartalmazza. Aligha egyetlen tollvonás kell tehát csak ahhoz, hogy a hivatalosan zárkert. félhiva­talosan üdülő — hallgatólagosan lakás — kombinációban leledző te­lektulajdonosok lelkiismerete és jogi státusa rendeződjék. Itt álljunk meg egy pillanatra, s tegyük föl a kérdést: kiknek lehet érdekük a — láttuk már, nem egy­szerűen adminisztratív — átminősí­tés. Legfőképpen azoknak, akik lakásmegoldást látnak benne. S ha lakásként használják üdülőjüket, akkor már jó lenne a telken egy garázs, vagy műhelyféle, lomtár vagy fás-szenes sufni, csirkeól, ne­tán galambdúc. Az e táborba tarto­zók érvei közé felvehető még, hogy a lakásépítési korlátozás egyér­telmű (és nem a földtörvényen ala­puló) feloldásával valamelyest csökkennének a város telekgazdál­kodási feszültségei, s lia mar úgyis szaporodnak ott az építkezések, leg­alább kapható legyen hitel is. (Üdü­lőépítéshez ugyanis nem vehető fel.) A már említett tavalyi, levélbéli kérelem — az aláírók számából kö­vetkezően — körülbelül kétszáz család óhaját fejezte ki. Mármost következik-e ebből, hogy ami jó kétszáznak, nem az a többségnek? Netán nem hogy nem jó, hanem kifejezetten sérelmes? A kérdésben rejlő vélekedés nehezen tehetó bi­zonyossággá, hiszen egy elképzelt szituációt kell mérlegelni. Azt latol­gatni ugye, mennyire zavarná A. szomszédot — aki zöld pázsit köze­pén hallgatná a pacsirták énekét — B. szomszéd kakasának hangja, vagy nyúlketrecének szaga. Az ilyesmi akkor válik üggyé, ha „éles"-ben zajlanak az események. Mindaddig csöndben vannak az esetleges érintettek — az is lehet, hogy a gyanútlanság állapotában. Nem is véletlen ám, hogy városren­dezési-államigazgatási eszközökkel létrehozott vegyes felépítésű öve­zetre nincs is példa Szeged városá­ban! Ilyesmire legfeljebb utólag le­het ráütni a szentesítő pecsétet, ak­kor, ha bizonyíthatóan egymás mel­lett létezik a lakó- és üdülőfunkció. (Mármost esetünkben éppen csak „megjelenésről" lehet szó, tekin­tetbe véve a 34 állandó bejelentett lakos legfeljebb 10-15 ingatlanát a csaknem kilencszázhoz képest.) Ebben a sajátos helyzetben a Traktor utcaiban — a vegyes beépí­tést persze meg lehetne szavaztatni, de akkor annak a végeredményé­hez nemcsak az építési, adó- és más hatóságoknak kellene tartaniuk magukat, hanem az ingatlantulaj­donosoknak is! Mármost vegyük számba to­vábbi, az átminősítés ellen szóló érveket is. Az elsó — kérdésként vetődik fel: hogy tudniillik mi más­eszköze és módszere leliet a városfej­lesztés építésügyi hatóságának a komplex koncepció (ÁRT) érvénye­sítésére, lia nem a spontán átalaku­lások megakadályozása, megtil­tása? (Ám láttuk, ez ügyben a kö­vetkezetesség hiányzott a „törté­nelmi" időkben, s ez bizony ütőkár­tya a mostani helyzetben. Azt mondják ugyanis a kérelmezők, mi­ért a merev ragaszkodás épp most, amikor az élet már túlhaladta vagy legalábbis utóiérte az 1969-es ren­delkezési tervet?!) Egy további el­lenérv fogalmazódik meg abban az aggodalomban, hogy ha az átminő­sítésre — valamennyi érintett dön­tően igenlő szavazata után — ki­mondatik az ámen, várhatóan az érintettek területfejlesztési igényei is megfogalmazódnak. Majd írják a kívánságlistát: kérnek buszt, boltot, közvilágítást, patikát, csatornát... (Ja, hogy az ellátás e formái egy üdülőterületnek is járnának? Na kérem, itt üt vissza a korábbi átmi­nősítés!) Effajta követelőzéstöl ne tartson senki — mondják erre az érdekeltek —, mi vizet, villanyt, gázt, utat is társulásos formában szereztünk! Igaz persze, hogy busz­fordulót már nem tudnánk saját erőnkből építeni, de hát arra amúgy is csak később lenne szükség... Nos, hát itt tartottunk kérem, amikor ügy éreztük, az adóhivatal­ban is tudnának egy-két adalékkal szolgálni. S lón... Az egyszerűség kedvéért induljunk ki egv példából. Nyolcszáz méteres Traktor utcai telken áll egy 120 négyzetméteres alapterületű üdülő — bizonyítha­tóan másutt lakók tulajdonában. A 6/1986-os tanácsrendelet szerint 6400 forint az évi építményadója és még eme összeg 25 százaléka, te­kintettel a terület kedvező fekvé­sére. A tulajdonos kötelessége, hogy adóbevallást tegyen. (1987 nyarán nem teljes körű ellenőrzés során körülbelül 800, nemcsak új­szegedi telektulajdonost ellenőriz­tek a tanács adóhivatalának mun­katársai: közülük minden harma­dikra, negyedikre kellett az adót utólag kivetni.) Ugyanazon a tel­ken, ugyanaz a ház, ha egy- vagy kétlakásos és ha állandó lakhelyül szolgál, száz négyzetméterig adó­mentes, afölött az első negyven négyzetméterig négyzetméteren­ként 80 forinttal adózik. (Tehát pél­dánk lakóépületének építmény­adója 1600 forint.) Az adó mértéke 120 és 180 forintos lépésekkel emel­kedik kétszáz négyzetméterig, il­letve efölött. Új építésű lakóház esetében 10 évig azonban teljes adómentesség adható, s felújítások­nál is jár adókedvezmény. A számadatokkal érdemes szem­beállítani. mit fizetnek földadóként a zárkerttulajdonosök: nyolcszáz négyzetméterig adómentességet él­veznek — feltéve, hogy bárhol az országban nincs más földterületük. (Ha van, a kettó alapterülete össze­adódik, s már adózik!) Nyolcszáz négyzetméteres zártkertért 158 fó­rint az évi adó, afölött 2060 forint hektáronként. Egyébként az adóhi­vatalban is a használat jellegének szempontját érvényesítik, tehát ha egy zártkertet vagy üdülőtelket la­kótelekké minősítenek át és a tulaj­donosnak másutt van lakása, akkor évente és négyzetméterenként hat forint adóval kell számolnia. És te­kintettel a beépítési kötelezett­ségre, mielőbb hozzá is kell fognia a házépítéshez, hiszen ha nem teszi — január elsejétől — a telekadó mértékének ötszöröse lesz a bünte­tőadó! Ezeket az adófizetési szemponto­kat is mérlegelniük kell tehát a telek­tulajdonosoknak, mielótt az üdülő­terület átminősítését szorgalmaz­zák! Nyilvánvalóan azok járnak jól a kért átminősítéskor, akiknek már kész a házuk és vagy máris lakásul szolgál, vagy akkora üdülőül, hogy abban egyszer lakni is lehetne. Hosszúra nyúlt Traktor utcai tájé­kozódásunk végén ezt a summáza­tot ajánlanánk mindenki figyel­mébe — otthoni disputára, a családi célokhoz igazodó döntés megalapo­zottságát segítendő. Az előnyöket és hátrányokat per­sze nemcsak az érintett ingatlantu­lajdonosoknak kell mérlegelniük! Ha egyszer ügy alakul, az átminősí­tésre igent vagy nemet mondó ta­nácstagoknak is. Hiszen a város te­rületeivel rövidebb-hosszabb távlat­ban gazdálkodó szakmai erők, aka­ratok a tanács testülete elótt mérettet­nek, ítéltetnek meg. Szentesíttetnek vagy elvettetnek... PÁLÉT KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents