Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-24 / 47. szám

1989. február Z4L, péntek 5 Á megzavart metafora Kemény Tamás itáliai lírikus tíz napra jött Magyarországra, 41 esztendővel azután, hogy tízévesen családjával Milánóban telepedett le. Ma a paviai egyetem angol tanszékének vezető professzora, elsősorban Blake, Shelley, Coleridge, Dylan Thomas költészetével és Lewis Caroll, valamint a viktoriánus kor prózájával foglalkozik. New Yorkban, Udinében és Milánóban jelent meg egy-egy verseskötete, Firenzében és Bloomingtonban pedig irodalomelméleti írásait adták közre. Szegeden három napot tartózkodott élvezve az olasz tanszék vendégszeretetét. Hallgatói pedig Tomaso Kemény szép költői képekben kifejtett mondandóját élvezhették, mert három előadást tartott, szerdán pedig költői estet. — Éppen Bábelből jövök -i- mondta egyetemi emberek kíséretében, szivarra gyújtva, utalván két, egymást követő előadására — egv angol és egy olasz nyelvűre —, melyek után velem anyanyelvén váltott szót. — Azért valamit csak tesz azért, hogy ez a bábeli torony állhasson. Nem? — Megtámasztom metaforákkal, mert az nagyon fontos, hogy ne dőljön össze. — ön Colleridge és Byron költészetéről adott ma elő. Mi volt mondandójának lényege? — Azokról a versszakokról, mondatokról beszéltem, amelyekben az írónak sikerül túlénekelni a hétköznapok bilincseinek csörgését. Amikor a nyelv olyan erejű már. hogy másolhatatlan. — Milyen a jó vers? — Olyan, amikor az ember elhajít egy követ, az a levegőben galamb lesz, mely Beszélgetés Tomaso Keménnyel úgy énekel már, akár egy szirén. A szép az lenne, ha az a kő, amit negyvenegy éve földobtam, még nem esne le. — Pilinszkynek is van egy köve. Versében a kisfiú elhajítja, és egy egész tenger zúgja vissza. — Az biztos, hogy minden kőben alszik egy óceán. A költő az, aki meg tudja hallani a kőben a csobbanást. — Elemezni, vagy írni szereti jobban a képeket? — Már jobban szeretem kitalálni, mint foglalkozni vele. A költői képben az a csodálatos, hogy megmutatja: a hangos világ körül több csöndes világ létezik, melyek arra várnak, hogy fölélesszék őket. Ez valahogy olyan, mint a délibáb — ahelyett, hogy szétfoszlana — hirtelen a saját világát teszi valóssá. — Tomaso, hány éves ön? — Mint olasz, huszonnégy éves vagyok, tehát fiatalember. Mint magyaf. csak tíz, gyerek. A többi tizenhétben hontalan voltam. Hogy ki vagyok valójában, erre Schopenhauer példaszövegét hozhatom, aki egy városka főterén a virágágyásban mászkálgató emberről beszél. Odamegy a rendőr, ráförmed: ..Maga kicsoda?" A válasz: „Ha én azt tudnám . .." — És végül is mit csinál? — Igyekszem megérteni azt, hogyan működik a nyelv, mert csak a nyelven át lehet átkukucskálni abba a világba, amit úgy hívnak: elképzelés. Az elképzelhető világok tanulmányozása a feladatom, annak vizsg4'ata, hogyan lehetne az eredendő szépség birodalmába visszaérkezni. — Archaikus eszközökkel? — A régieket csak anynyiban megidézve, hogy segítséget kérünk a múzsáktól, miként az illő. A huszadik század művészete a csúnya, töredezett, szétesett világ képe. Ez a Föld — mondja a mai művész — többé nem lakható. A cél csak az lehet, miután megpróbáltunk minden torzót, hogy újra élhető legyen a Föld. — Milyen ma Magyarország? — Magyarország nem olyan, mint amilyennek gondoltam, bár én negyvenegy évig a gyerekkori álmaimat éltem tovább. Persze láttam újat is, most például itt a Tiszát. — És a Duna? — Gönyünél ismerkedtem meg ötéves koromban az igaz szerelemmel. A lányt Piroskának hívták, és azt hittem, hogy én vagyok a farkas. — A vízlépcső építésével Gönyünél átalakítják a Dunát. — Már Olaszországban éltünk, amikor egy szörnyű gyermekbetegség tombolt, a laziatica. Lóláznak mondták, 41 fok, csaknem biztos halál. Én akkor úgy gondoltam, hogy a halál az, amikor lázasan visszafolyok a Dunába. Ott, ahol sokat jártam. — Akkor ez immár egy eltérített metafora. — Szó szerint A képiét megzavarták a durva tények. Dlusztus Imre Fegyelmivel zárult Egy különös orvosi helyettesítés története Kistelek városi jogú nagyközség, de március 1-jétöl már a városi címet viselheti. A település megsem a státusváltás miatt hívta fel magára a figyelmet. Ott József, Kistelek tanácselnöke először maga is hihetetlennek tartotta a történetet. — Bóna Endre fogorvos sokáig egyedül látta el a körzetet. Aztán amikor a másik fogorvosi állást is kialakítottuk, szakmai féltékenység miatt kellett rá jobban figyelni. Bejelentés érkezett, Ihogy az állami rendelőben maszek munkát vállal el, és ezért pénzt kér. Kivizsgálta az ügyet az Orvosetikai Bizottság, és figyelmeztetésben részesítették. Ám ami a múlt év decemberében történt, minden képzeletet felülmúl. Néhány órára elhagyta a rendelőt, és ez idő alatt orvostanhallgató fia látta el a betegeket. Természetesen a felháborodás az eset miatt kitört. Bóna úgy védekezett, másik gyerekét vitte Szegedre sürgősen orvoshoz és felesége, aki az asszisztense is, engedte meg a fogorvostanhallgató ifjabb Bénának, hogy apja helyett beugorjon. Hivatalosan kellett az anyát felszólítani, hogy fiat küldje el a rendelőből. Bónát felfüggesztették állásából, amíg a fegyelmi vizsgálat tartott, illetve le nem zárult. Az ellenőrzés után több határozat született. A kisteleki egyesített egészségügyi intézmény vezetője. Csonka István a következő szankciókat hozta: „Bóna Endre fogorvost engedély nélküli magángyakorlat folytatása, a rendelkezések szerint ellátásába tartozó beteg magánbetegként történő ellátása, és az 1988. december 6-ai délelőtti igazolatlan mulasztása miatt 15 ezer forint pénzbírság fegyelmi büntetésben részesítem." Az indoklásból kiderül, hogy Nagy Imre kisteleki lakos még a múlt évben tett panaszt a fogorvos ellen. Bóna doktor kisteleki lakásán berendezett fogorvosi rendelőjében engedély nélküli magánrendelést folytac. Nagy úr azonban először az állami rendelőben kereste fel az orvost fogpótlás miatt. Ezt követően hol otthon, hol az állami rendelőben kezelte és munkájáért 6 ezer forintot kért, illetve kapott Az összeget a fegyelmi eljárás alatt Bóna Endréné visszafizette Nagy Imrének. A szokatlan helyettesítés körülményeit pedig így látta a szakmai felügyelet: a múlt év decemberében a délelőtti rendelésről Bóna doktor igazolatlanul eltávozott. A személyes meghallgatása során elmondta, lányát kísérte az orvoshoz, és erről felettesét, aki Budapesten volt, nem tudta tájékoztatni. Mivel közvetlen főrjökének helyettese ebben az időben munkahelyén tartózkodott, ezért Bóna védekezése nem fogadható el. Különösen súlyosnak tekintették, hogy egy fegyelmi eljárás ideje alatt hagyta ott a rendelőt. Azt nem tudták bizonyítani, hogy negyedéves fogorvostan-hallgató fiát ó bízta volna meg a helyettesítéssel. Bóna doktor felesége szigorú megrovás fegyelmi büntetést kapott. Az asszony elismerte, hogy ő kérte fel a fiát, amíg Bóna Endre távolt van, gyakorolja a szakmáját. és az orvosi napló alapján feltételezhetően hét beteget lásson el. Az egészségügyről szóló 1972. évi II. tr. 69. §. (1) bekezdés értelmében fogorvosi tevékenységet csak az fejthet ki, aki hazai, vagy külföldi egyetemen diplomát szerzett, és hazai orvostudományi egyetemen honosított megfelelő oklevéllel rendelkezik. Bónáné tisztában volt azzal, hogy (fiának ilyen képesítése nincs, igy az 1967. évi II. tr. 34. §. (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét vétkesen megszegte. Csak azért kapott enyhe büntetést, mert az egészségügyi hatóság tekintettel volt korára és hogy először indítottak ellene fegyelmi eljárást. Ott Józsefnek felvetettem — a nem mindennapi malőrt megismerve —, talán most a kistelekiek szempontjából megnyugtatóbb lenne, ha Bóna doktor valahol máshol dolgozna. — Egyetértettem volna az orvo6 elbocsátásával, ha bebizonyosodik, tudott arról, hogy a fia dolgozik helyette — így a tanácselnök, majd hozzátette — ez esetben a feleség átvállalta férje felelősségét, hiszen állítása szerint ő kérte meg a fiút a szívességre. Az asszisztens asszonyt azonban áthelyezték férje mellől egy másik munkahelyre. Gondolkoztunk azon, Bónának keresünk másutt állást, de sajnos ez nem sikerült. Ezenkívül korára való tekintettel sem akartuk elmozdítani az 52 éves orvost. Kisteleken sok emberrel beszéltem, és kiderült, a fogorvos nem nagy tiszteletnek örvend. A mostani fegyelmije után, azonban ha valamilyen szabálytalanságot csinál, akkor nem tudunk eltekinteni attól, hogy elbocsássuk, még ha ez az egzisztenciájába is kerül. Halász Miklós Faluvédők egyesülete D

omaszéken alakult. Ha jól tudom, környékünkön az első. Akár első, akár nem, biztosra veszem, több is lesz hamarosan. Könnyű ezt gondolnom, mert ami a domaszékieket. egyesületbe hajtotta, ugyanaz a szándók máshol is dolgozik. Egy töröl fakad a szülőföld szeretetével, a tenni akarással, a jobbítással. Engs Józsefnét választotta elnökének. Megbízatása példaszerűen ideiglenes: egy évre szól. Miért éppen egy könyvtárosra esett a választás? Üj egyesületnél könnyű a felelet: talán legjobban ő szorgalmazta, hogy legyen. Megkérdeztem a rokonszenvesen fiatal asszonyt, ki ellen, mi ellen akarják védeni a falut. Nem győztem jegyezni feleleteit. Ha össze akarnám foglalni, azt írnám most, minden érdekli őket. ami a falu népét érinti. A kedvező hatásokat fölerősíteni szeretnék, az ártalmukra levőket elkerülni, vagy hatásukat csökkenteni. Aki mindkét lábával a földön jár, jól tudja, mostanában az elsőből van kevesebb, és a másodikból több. Békés társaság ők, nem akarnak támadni senkit, de következetesen védeni akarják magukat és a többieket mások beavatkozásának káros következményeitől. A védekezés apróbb tételeiből is mondok néhányat. A községi-közösségi demokrácia elemeit úgy szeretnék: kiépíteni, hogy mindenki elmondhassa segítőkész véleményét, a hiányosságokról is, eredményekről is. Tudom, akinek kényes a hallása, szívesebben venné előre az eredményeket, mert ezt szoktuk meg. de a domaszékiek is, mások is tudják, hiányosságból termeltünk többet noha mindig a jót akartuk. A tisztaság és rendezettség érdekében is szeretnének sokat tenni, mert most tűrhetetlen állapotok uralkodnak. Üj utcák nyílnak, új házak sokasága épül, és a sokáig kedves falucska külső-belső rendje fölborul. Küzdeni akarnak a kultúra leértékelődése elleni. Ezer ága van ennek az egyszerű gondolatnak. A falu művelődési háza még mindig tanyán van, oda vezető jó út nincsen, és az egész hangulata olyan, hogy nem szívesen mennek oda az emberek. A könyvtár kicsike szolgálati lakásban „lakik", sokkal többet tudna tenni látogatóiért, de egyelőre attól retteg, hogy még rosszabb körülmények közé kerül, mert a szolgálata lakásra szükség van. Péntekenként tönkremegy a közrend, panaszolják, és ez egyértelműen a vendéglőben tartott diszkó rovására érthető. Sok szülő nem is engedi el a gverekét. ennélfogva még szabadabban dühöng az igénytelenség' és kiszolgáltatottság. Persze, akárki fölemelhetné a szavát egyedül is, de — ez is közhely már —, az egyes embert hátrányok sokasága érheti. Akkor szoktak egyesületbe tömörülni, ha közös gondjaink ellen akarnak védekezni. Megkérdeztem például, hogyan óhajtanak cselekedni a mindent elöntő szemét ellen. Kimennek, és összeszedik, amit más eldobált? Kedves parknak indult a tanácsháza előtti tér, de itt állnak meg a buszok, minden más forgalom is ide összpontosul, ennélfogva a legszemetesebb lett. Lehetett is, mert szeméttartók nem is voltak. A téesz fűrészüzeme vállalta, hogy környezetbarát anyagokból készít tájba illő tartókat Mielőtt kiraknák azokat, összegyűjtik az elszórt szemetet, hogy „tiszta lappal" indulhasson a mozgalom, utána viszont ügyelnek rá, ne mellé, hanem bele dobjak az emberek az eldobnivalójukat Meg akarják hallgatni egyszer a parkgondozót is, mert neki is lehet ezerféle szempontja. Az például, hogy a földecske, amit elődje ráadás.iárandóságklént használt, nekj már nem jár. Mint minden újnál, az egyesület alakulásánál is legalább kétféle nézet bábáskodott. Az egyik ellene volt meg akarta fojtani, mielőtt létrejött volna, a másik mellé állt, és segítette. A tanácselnök megígérte például, hogy az egyesület elnöke. vagy helyettese reszt vehet a végrehajtó bizottság ülésein ós a tanácsüléseken is. Az utóbbi ugyan nem nagy kegy, a tanácsülések minden rendes helyen nyilvánosak szoktak lenni, de a sok évtizedes gyakorlat ennek ellenkezőjét rögzítette. Azt is megígérte, hogy a kiemelkedő társadalmi munkát végző egyesületi tagok erkölcsi és anyagi megbecsüléséről is gondoskodik. Akiben tehát az a kényszerképzett rögzült, hogy a tanács ellenében is védeni kell a falut, hamar beláthatta, együtt többre juthatnak. Elementáris erővel fordulunk újra viszsza a hagyományainkhoz, mert tudjuk — ez is közhely már —. múltunk nélkül nincs igazi jelenünk, és jelenünk nélkül nem lehet jövőnk. Gyűjteni akarják a falu történetére vonatkozó adatokat ós tárgyi emlékeket, és föleleveníteni azt, ami ma is hasznunkra lehet. Kirí István, Tombácz Géza, Kisistók Jenő, Kardos László csak a lehetőségeket pedzette az alakuló ülésen, de már ez is lelkesítő, és munkára serkentő volt. A régi egyesületi élet, a színjátszó körök, az aratóbálak, a régi ünnepek (május elseje, augusztus huszadika), ha visszatérnénk hozzájuk, ma is sok embert mozgatnának meg, elsősorban az összetartás-összetartozás irányában. Tenni a helyi sportért, az egészsegesebb életmódért — ez is úgy lett közhely, hogy alig tettünk valamit az érdekében! Az egyesület nagyon akar tenni. Az alakuló ülésen tizennyolcan vettek részt, de harminc-harmincöt tagra számítanak. Az eddig említetteken kívül még fölhívta magára a figyelmet Frank, András, Dujmov Antalné, Kiss Károly, Nógrádi Lászlóné, Petresné Mataisz Zsuzsanna. Seres Márta, Kiss Károly, Csamangó László, Laczkó Ferenc és Vastagh József. Az egyesület elevenségére jellemző az az egészséges fölháborodás is, amelyik az alakuló ülést követő napon pattant ki. Hírül vettékl ugyanis néhányan, hogy a tanács el akarja adni Zöldfást. Domaszéken mindenki tudja, a még közkézen maradt egyetlen tanyai iskolát jelenti ez; a név, és minden idegszálával tiltakozik ellene, aki bele járhatott, és később is látogathatta. mint a benne működő olvasókör tagja. Hadd idézzek egy levélből: ön ismeri Zóldfást, kérem, segítsen! Maholnap eladják minden értékünket, emlékünket, ahelyett, hogy hasznosításán fáradoznánk saját boldogulásunkra, A hajdani iskolához egész életre szóló emlékek kötnek sok-sok embert. Olyan jó, hogy néha bemehetünk és emlékezhetünk, de rágondolni is rossz, hogy nem tehetjük be a lábunkat többé. Mi lesz a letéti könyvtárral? Mi lesz maz olvasókörrel? M

ostani írásom elején magam is lelkesedéssel voltam tele, de ez a levél engem is elszédített. Nagyon bízom benne — ezért is teszem közzé a fájdalmas panaszt —, fölülvizsgálja az iskolától megszabadulni kívánó szándékát a tanács, és megnyugtatja a lábadozó egyesület tagjait, nincsen ok az aggodalomra. Ha tagja lennék az egyesületnek, a tagságból eredő jogomnál fogva hangosan tiltakoznék ellene. Elévülhetetlen bűneink vannak a tanyai iskolák elherdálásával, legalább ne fokozzuk tovább! Horváth Dezső Márai Sándor halála A Magyar Távirati Irodához eljutott, hírügynökségekből eddig még meg nem erősített értesülés szerint a kaliforniai San Diegóban kedden 89 éves korában meghalt Márai Sándor író. A kaliforniai halottkém közlése szerint főbe lőtte magát. Márai Sándor,"a két világháború közötti korszak egyik legnagyobb hatású prózaírója 1900. április 11én született Kassán, szepességi szász eredetű ügyvédcsaládban. Tanulmányait a budapesti és németországi egyetemeken végezte, majd újságíró lett. 1919—1923 között Németországban, 1923— 1928 között Párizsban élt. A későbbiekben az Üjság. a Pesti Hírlap, a felszabadulást követően a Magyar Nemzet munkatársa volt. írói pályáját versekkel kezdte, a 20-as évek első felében kezdett prózát írni. Első regényei a polgári konvenciók elleni lázadás és a freudizmus hatását mutatják. A 30-as években vált a polgárság európai irodalmának legnagyobb magyar képviselőjévé. A kor történelmi-társadalmi mozgásait a polgári humanizmus álláspontjáról szemléli; félti a polgári társadalmat, de ki is ábrándul belőle. Felülmúlhatatlan stilusmüvé&zete emelte a kortársi magyar irodalom legnagyobbjai közé. Alapvetően antifasiszta indíttatású gondolkodó volt. 1945 után Márai' még egy ideig szerepet játszott az új irodalmi életben, továbbra is híven polgári szemléletéhez. 1948-ban Svájcba távozott, 1950-től Olaszországban lakott, s 1952-ben az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1957-ben megkapta az állampolgárságot. A Duna-mozgalmak A bős—nagymarosi vízlépcső ügyében népszavazást kérő iveket ez idáig több mint 124 ezren írták alá, ezzel lezárult az aláírásgyűjtési akció első szakasza. A csütörtök délelőttre tervezett petícióátadást azonban — a francia parlamenti küldöttség budapesti látogatása miatt — el kellett halasztianiuk a Duna-mozgalmak képviselőinek. Ennek ellenére az Országház melletti Szófia étteremben megtartották a sajtótájékoztatót, ahol a Duna-kör, a Nagymaros Bizottság és a Népszavazást Kérők Csoportja képviselői bejelentették: az Országgyűlés sajtóirodájával új időpontot egyeztettek, ennek értelmében jövő hétfőn adják át az íveket. A sajtótájékoztatón elhangzott még: március elejétől tovább folytatódik az aláírásgyűjtés.