Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-24 / 47. szám

1989. február 27., hétfő 3 Kistelek, Mórahalom Pártbizottsági ülések Tegnap Csongrád megye két városi jogú nagyközsé­gének pártbizottsága is ülést tartott. Kisteleken a gazdasági építőmunka 1988 évi tapasz* Lalatairól, az 1989 évi terv­feladatok összegzéséről Pap István első titkár terjesztett élő jelentést, majd a párt­bizottság tavalyi munka­programjának végrehajtásá­ról számolt be Balasi Fe­renc, a pártbizottság titkára. Ezt követően az idei mun­kaprogram és a végrehajtó bizottság első félévi ülés­terve volt vitatéma, majd szóbeli tájékoztató hangzott el a munkahelyi és lakóte­rületi pártalapszervezetek szerepéről, feladatairól, a párt választási rendjéről ki­adott központi vitaanyag megbeszéléseinek helyi ta­pasztalatairól, g a pártbi­zottság e témában állást foglalt tegnapi tanácskozá­sán. Mórahalmon is a városi jogú nagyközségi bizottság, valamint a végrehajtó bi­zottság munkarendjét, mun­kamódszerét vitatta meg a testület Sziics Istvánná tit­kár előterjesztését követően, s összegezték a közelmúlt­ban lezajlott, a pártalap­szervezetek szerepével fog­lalkozó vitákat is. Ezt kö­vetően az MSZMP mórahal­mi fegyelmi bizottsága ta­valy hozott döntéseiről tar­tott tájékoztatót Bencstk János. Szociális munkások megyei tagozata A Szociális'Munkások Ma­gyarországi Egyesületének múlt évi megalakulása után fokozatosan szerveződnek az egyesület szákmai szekciói és területi tagozatai. A Csong­rád megyei tagozatba eddig közel száz szakember jelent­kezett, akik a szociális mun­ka különböző területein dol­goznak: szociális és család­gondozók, védőnők, tanácsi és vállalati szociálpolitikai dolgozók, pedagógus, orvos, népművelő, lelkész, önkéntes segitö, társadalmi szerveze­tek munkatársai, elméleti szakember. Az egyesület egyik célkitű­zése, hogy a szociálpolitika széttagolt területein dolgozó, különböző szakképzettségű embereknek fórumot bizto­si tsótt, ahol szakttiai problé­máikat megbeszélhetik, to­vábbképzésük irányát kiala­kíthatják, szakmai érdekvé­delmüket megszervezhetik. A másik — a megelőzővel azonos értékű — célkitűzés: aktívan részt venni egy olyan hatékony szociálpoliti­kai reform kidolgozásában, melyre egyre égetőbb szük­ség mutatkozik. Emellett megszervezni a szociális szakemberképzést (főiskolai, egyetemi képzés), és a meg­felelő szociális (humán) szol­gáltatások kiépítésén túl se­gíteni az öntevékeny társa­dalmi kezdeményezéseket. Az SZMME Csongrád Me­gyei Tagozatának szervezői szeretettel várják az egye­sületbe mindazon személyek és közösségek jelentkezését, akik cselekvő részesei kíván­nak lenni a fenti munkának. A Csongrád megyei tago­zat ma, pénteken délután 2 órakor tartja alakutó ülését (Szeged, Eszperantó u. 3—5. sz.). Ki fenyegetőzik? Egyetlen provokátor is lehet a „Vörös Front" Magunk is hallottunk már arról, a feltételezésről, hogy Szegeden működne egy illegális „szervezet", amely1 leszámolással fenyegeti a szerveződő független, vagy alter­natív politikai Csoportosulásokat, illetve azok vezetőit Bi­zonyos „listázásról" is eljutott hozzánk. suttogás. Eddig' azért nem beraéltünk. róla, mert egyáltalán nem volt meggyőző, hogy bármi ilyen szervezet működne a város­ban, a rendőrség sem erősítette meg a szórványös feltéte­lezést. A Magyar Hírlap tegnapi számában aztán megje­lent egy „metszet", amelyen a Vörös Front aláírás iá sze­repel, s nyilvánosságra került miféle tartalmúak ezek a fenyegetések. Politikai tartalma szerint a legszélsősége­sebb sztálinista diktatórikus tempók fedezhetők fel az ál­lítólagos Vörös Front „üzeneteiben", .ám amint a rendőr­főkapitányság nyilatkozott: inkább egyéni politikai kalan­dorságról lehet szó, mint valóban létező illegális szerve­zetről, noha az sem elképzelhetetlen. Mégis inkább azt tartjuk valószínűnek, hogy közönséges provokáció ez, amelynek indítéka éppúgy róvallhat elvakult sztálinistára, mint ellenkező szélsőségesre. Tartalma és szándóka sze­rint ugyanis megzavarhatja a párbeszédet, az alkotmá­nyos alapon szerveződő mozgalmak és az MSZMP készsé­gét a megegyezésre; bizalmatlanságot és gyanakvást kelt Remélhető, hogy a rendőrség ós a társadalmi közfi­gyelem előbb-utóbb leleplezi ezeknek a fenyegetéseknek a forrását. Az üggyel összefüggésben szerkesztőségünk tegnap egy levelet is kapott a Tanárképző Főiskola Unió a De­mokratikus Szocializmusért csoportjától. Egyebek között a következőket írják: „A megfenyegetett személyeket — nemes egyszerűséggel patkányoknak, a jenki imperializmus bérenceinek titulálják, szervezeteiket pedig politikai alvi­lágként emlegetik . . . Elitélünk minden olyan megnyilvá­nulást fenyegetőzést, mely emberek, társadalmi, politikai csoportosulások ellen irányul. . A politikai sokszínűség mellett foglalunk állást. Elutasítjuk a rendpárti diktatú­rát, unjuk a hatalomba kapaszkodó görcsös ujjakat a tit­kolózást. Mi a hatalommegosztás mellett foglalunk állást Az ellenvélemények ütköztetésére nyilvános vitáJk szük­ségeltetnek. Amennyiben létezik Vörös Front, ezúton hív­juk szócsatára bármilyen nyilvános fórum előtt. A politi­kai alvilágot mi is elitéliük. Az ellenük folytatott harc előtt azonban tisztázni kell: eszközeik, fellépésük alapján, kiket illetünk ezzel az elnevezéssel?" A főiskolások bizonyára nem számítanak komolyan arra, hogy eljön valaki a „front" neveben és vitára vál­lalkozik. Esetleg az ő címükre is küld majd inkább vala­ki egy ijesztő üzenetet Egy ilyen akcióval vagy szer­vezkedéssel amúgy is esak a rendőrségnek lehet „vitája". Megnyugtató, hógy a rendőrség föl is vállalja ezt a part­neriek) ismeretében. Gazdasági körkép —1988 A Medikémia Kisszövetke­zet a szegedi bérranglistán 1988-ban bruttó néhány tíz­ezer forinttal megelőzte a korábbi évtizedekben vezető olajipari vállalatokat. A rendesen telepakolt boríték­hoz olyan szociális juttatá­sok társulnak, amelyek ért­hetővé teszik, miért nincs munkásfelvétel a béketelepi vegyipari komplexumban. A másfél száz dolgozó kö­zül senkinek nincs talán ma lakásgondja. Egy munkás 250 ezer forintot kaphat lakás­támogatásként a Medikémiá­tól. Ha a házaspár mindkét tagja a cég alkalmazottja, máris 100 ezerrel nagyobb ez az összeg. S természetesen ezenkívül jár az Okisz-támo­gatás részükre. Békésszent­andráson saját üdülőt üze­meltetnek. Néhány hapja ér­kezett meg a második lakó­kocsijuk, amely a nyári tú­rázó kedvű családok körében népszerű. Félmillióval járul­tak hozzá a béketelepi ke­rékpárút megépítéséhez. Pénzük van az itteni autó­busz-forduló aszfaltjában. Most a vasúti töltésen túli közvilágítás megteremtésébe szállnak majd be. Az ebédpénzként nagyon kis összeget gyűjtenek ösz­sze dolgozóiktól. A címben szereplő számadat ezt az al­kalmankénti térítést jelöli, ami hovatovább a jegy áfá­nak papírköltségét jelenti. Persze, ha a valóban irigy­lésre méltó kedvezményeket felsoroltuk, akkor a tisztán­látás miatt le kell jegyezni: itt minden pillanatban, min­den beosztásban „hajtás" van. A munkatempó miatt már többen távoztak. Másod­álláson senki sem töri a fe­jét, hiszen a túlórából is ren­desen kijut a Medikémiánál dolgozóknak. A szinttartás titka: az ál­landó műszaki fejlesztés. Várhatóan az idén csökken a festékek iránti kereslet. Nagy a piaci bizonytalanság az autóápolási cikkeknél is. Tehát elköltenek néhány milliót a műszaki fejlesztés­re azért, hogy az esetleg ke­vésbé kelendő áruk helyett legyen miből várni az árbe­vételük növekedését. A ma­gas jövedelmek és a szociális juttatásokra elköltött milliók ellenére — állítják — tavaly sem vitték haza és nem fo­gyasztották el a kapun belül a medikémiások a szövetke­zet jövőjét. Az ajtók csukódnak! Az Ikarus Szegedi Leány­vállalata tekintve, hogy nem kész buszt, hanem alkatrészt gyárt — így többek között ajtót is —, igen szorosan kapcsolódik a nagyvállalat­hoz. Gyártmányaik 85 szá­zalékát veszik át a szerelő­üzemek, a fennmaradó részt pótalkatrészként értékesí­tik, elsősorban a Mogürtön keresztül. Ez a kötött ter­mékpálya igen sok nehéz­séget okozott tavaly, hisz évközben több hullámban 280 szállítójuk jelentett be áremelést. Az Ikarus ezt csak a második félévben fo­kozatosan ismerte el áraiban a szegedi gyárnak. A Mo­gürt még ilyen feltételekkel sem. Egyes cikkek vesztesé­gessé Váltak, s ezek egy ré­szét az idén megszüntették. A nagyvállalat pénzügyi, likviditási gondjai miatt a szegedieknek több hitelt kel­lett felvenni, s eZ önmagá­ban 6 millió forint többlet kamatköltséget okozott. Az anyavállalat szorult helyze­tét az is mutatja, hogy mos­tantól az adózott nyereség 30 százalékára is igényt tart. Az éremnek azonban másik oldala is van. A biztos meg­rendelés ma nagy érték, s az idén is lesz munkája a szegedieknek. Másrészt az alapanyag-szállítókkal az áralkuban egységesen fel­lépve több sikerben ' re­ménykedhetnek. Olcsóbb, szocialista importtételek be­szerzésével a versenyeztetés kezdeti lépéseit próbálgat­ják. Az összhangot az al­kalmazkodás biztosíthatja anya és leánya között. Ha a tőkés export bővítése az érdek, a helyieknek is eb­ben az irányban érdemes fejlődni. Az új típusú bu­szok egyedi és kisszériás al­katrészeire orientálódik a műszaki fejlesztés. Szerszá­mokra, célgépekre, készü­lékekre az előző évinek két­szeresét költötték. S hogy gazdaságos, elfogadható ajánlatokat tehessenek, át­fogó intézkedéseket vezettek be a szabástervek felül­vizsgálatától kezdve a tech­nológiák finomításán ke­resztül az anyagtakarékos­ságig. Ezt folytatva lehet csak esély, hogy a szegedi vállalatok gazdálkodási rangsorában az első har­madban maradjanak. Bérolló örvendetes tendencia, hogy a jól gazdálkodóknál tavaly ugrásszerűen meg­nőtt a mozgóbérek, azaz a teljesítményhez kötött kifi­zetések aránya. Akadt olyan kisszövetkezet, ahol a pré­miumok összege elérte az alapfizetés százszázalékát is. A munkabérek nem ritkán 30-35 százalókkal is felkúsz­tak tavaly. Igaz, a legtöbb helyen a valós inflációs rá­tát sem tudták követni. A bérversenyben Szegeden is egyre jobban nyílik az olló. Megváltózott a munkaerő­piac felvevő képessége is ta­valy. Ha kell is munkáskéz, két-három teleírt munka­könyvvel hamar tovább kül­dik a „vándormadarakat". Még mindig jellemző, hogy a többség kevés munkával szeretne sokat keresni. Jel­lemző az egyik kisszövetke­zet laboránsának példája. Kevesebbéit , de jóval la­zább helyre igazolt át év közben. Néhány hónap múl­va viszont hiányzott a ki­esett kereset, s újra kopog­tatott a régi cég ajtaján, de hiába... Az összeállítást készí­tették: Böle István, Rafai Gá­bor, Tóth Szeles István. A karikatúrát Németh György rajzolta. A termékszerkezet-vál­tás, a műszaki színvonal korszerűsítése ma már el­engedhetetlen az eredmé­nyes gazdálkodáshoz. Kü­lönösen igaz ez a divatter­mékeket, kozmetikai cik­keket gyártó Vállalatokra. Az év elején többen úgy tippeltek, hogy az elszegé­nyesedési folyamat követ­keztében a piac beszűkül, a kereslet csökken ezen a területen: -1- De nem (gy történt — mondja a Flórint Kisszö­vetkezet elnöke, Cselovszki Jánosné —, a piac bizo­nyos tehetetlenséggel bir. Mi még nem vettük ész­re, hogy az emberek le­mondanának a luxusnak számító kozmetikai cik­kekről. így azután a divat változásait a jövőben is követnünk kell. Tavaly, több mint 6 millió forin­Flor­innovóció tot fizettünk ki külső szak­értőknek a megbízásos ku­tatásokért. Ha ehhez a szövetkezetben folyó ku­tatásokra költött pénzt is hozzászámítjuk, átlendül­tünk a 10 millió forin­ton. De csak így tudunk a jövőben is a piaéort ma­radni. Az is motiválja a gyor­sított ütemű fejlesztést, hogy a nagy tőkés alap­anyaghányaddal dolgozó szövetkezetnek előbb-utóbb ki kell váltania a külföl­di alapanyagok jelentős ré­szét, vagy... — ... vagy exportálnunk is kell. Tavaly már sike­rült betörnünk a marokkói piacra. Évek óta először sikerült tőkés exportot bó­nyolítanunk. Ennek kö­szönhettük, hogy az im­portkeretünket megtart­hattuk. A fejlesztésre kiadott milliók nem számítanak tehát „ablakon kidobott" pénznek. • A jövőben ugyanis Csak ezekre ala­pozva fejlődhet tovább a szövetkezet. Sőt, a mai ke­reseteket is döntően be­folyásolja, mennyi jut fej­lesztésre. Tavaly 43 szá­zalékkal nőttek a Florin­ban az átlagbérek. S most arra számítanak, hogy ha­marosan háromhavi kere­setnek megfelelő összeget fizetnek ki nyereségré­szesedésként. Az anyagi si­kernek többek között a gyorsított fejlesztés a ga­ranciája ... Siker a világ­piacon „Nem 'hiszek abban, hogy nekünk magya­roknak jó helyünk le­het a búza világpiacán. Náa 6-8 ember tartja a kezében a világkereske­delem e szeletének a 80 százalékát. Egyáltalán nem nehéz nekik össze­ülni és mondjuk, a pál­mafák alatt minden lényeges kérdést eldön­teni, ök a üegaszályo­sabb évek árait is könnyedén befolyásol­hatják." — Ezt a 6zó szerinti idézetet Pro­hászka Ottónak, a Csongrád Megyei Gabo­naforgalmi Vállalat igazgatójának irodájá­ban jegyeztük fel. Bár vendéglátónk hangsú­lyozta, hogy az előbbi mondatokban magán­véleményét fogalmazta meg. Nemcsak ezért gondolkodtat el ez a megállapítás, mert napjainkban hír hírt követ az ország születő űj agrárpolitikájáról, hanem azért is, mert önállósodik a „Gsome­ga". A trösz; — úgy tűnik — hamarosan az önálló vállalatoknak adja át a helyét. S Jó éve volt a szű­kebb pátriánkban dol­gozó gabonásoknak a tavalyi. Ebben döntő szerepe volt az időben megkezdett stratégiai tervezésnek, a költség­megtakarításoknak (fi­gyelem: ez alól a bér kivételi). Reagáltak a szakmai géphiányra is. Szegeden is beindítot­ták a gépgyártást. S a megnövelt kapacitással is alig győzik teljesíte­ni a megrendeléseket. A számítástechnika már hatékonyan segí­tett döntéseik előkészí­tésében. Tartalékokat tárt fel az egységeik önállósítása. A szerkezetváltást csak megfelelő béralap­pal tudják elképzelni. Ha jó szakembereket akarnak 'kapujukon be­lül tudni, azokat ma — mindenekelőtt — jól meg kell fizetni. Nos, igazán szép volt az elő­relépés a kiosztható jö­vedelemben is a gabo­násoknál a2 elmúlt év­ben. A stratégiai terve­zésnek, de méginkább a taktikai döntéseknek meglehetősen nagy ri­zikója van a jelen ma­gyar gazdaságában. Az igazgató szerint ezt kötelező vállalni egy viszonylag gyorsabb előrejutás lehetőségének reményében. Szegedi „leányok" A fővárosi kötődés, az ön­állóság hiánya is okozott gondot a szegedieknek ta­valy. A kiszolgáltatottság a nehezedő gazdálkodási kör­nyezet miatt fokozódott. A nagyvállalatok igyekeznek szorosabbra fűzni kötődésü­ket „leányaikkal". Az Ika­rus szegedi gyára a többszö­ri anyagár-emelkedes, elle­nére is hozta a megszokott eredményt tavaly. A nagy­vállalat azonban nehéz helyzetbe került, s januártól a szegedieknek előnytelen szerződést erőltetett a „leá­nyára". Az idén már nyere­ségük 30 százalékát kényte­lenek leadni a szegediek. Egészen másként fest a Ká­belgyár példája, ahol a köz­pont év közben jelentős összeggel segítette a szege­diék műszaki fejlesztési el­képzeléseit. így az idei év második felétől alaposan megemelkedhet az itt gyár­tott telefonkábelek mennyi* sége.

Next

/
Thumbnails
Contents