Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

43 / 1989. február 21., kedd Lengyel István köszöntése A szegedi munkásmozgalom ismert egyéniségét. Lengyel "-Istvánt köszöntötték tegnap délelőtt a városi pártszékházban 70. születésnapja alkalmából. A pártbizottságok ajándékait Sebe János, a megyei és Schmidt József, a városi pártbizottság titkára adta át az ünnepeltnek. Lengyel István 1919. február 18-án született Szegeden. A munkáscsaládban felnövekvő fiatalember eredeti foglalkozása fűszerkereskedő volt, a 30-as évekközepén tanoncként, majd egy vaskereskedésben kifizetőként dolgozott katonai bevonulásáig. A MAV-hoz 1943-ban került, ahol nyugdíjas koráig dolgozott. A munkásmozgalommal már gyerekkorában kapcsolatba került szülei révén, édesapja részt vett az 1919es vasutassztrájk-szervezésben, és a Vági-féle mozgalom székhelye is lakásukon volt. Lengyel István tagja volt a gyermekbarát egyesületnek, a munkás testedző egyesületnek, és a szegedi általános munkás dalegylet titkárává választották. 1945—47 között a magyar országos munkásdalos szövetség déltörületi titkára volt. A 30-as években a szociáldemokrata párt agitációs munkáját segítette, 1937-től már a párt tagjaként. A párt munkát a felszabadulás után is folytatta, 1945 januárjától már a Magyar Kommunista Párt, 48tól a Magyar Dolgozók Pártjának tagjaként. 1949 és 56 között a vasútpolitikai osztály munkatársa volt. A szocialista rendszer melletti kiállását 1956-ban is bizonyította, majd 1957-ben a Szeged állomás pártszervezetének szervezője, egy évvel később már titkára volt. Lengyel István munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, így tulajdonosa a Szocialista Hazáért Érdemrendnek is. fl népesség gazdasági aktivitása A népesség gazdasági aktivitásának szintje több mint egy évtizede fokozatosan csökken: az aktív keresők aránya tavaly csak 45,7 százalék volt, szemben az 1976. évi 48,2 százalékkal. Ezzel párhuzamosan a száz aktív keresőre jutó eltartottak száma ugyanebben az időszakban 107-ről 119-re emelkedett. E tendencia közvetlenül a munkaerőforrás szűkülésével függ össze; ennek döntő tényezője a munkavállalási korú lakosság számának visszaesése, — ezt bizonyítja a népgazdaság munkaerőmérlege, amelyet a KSH tett közzé. Az adatok szerint a múlt év elején 4 millió 845 ezer volt az aktív keresők száma, a 12 évvel ezelőttinél kereken negyedmillióval kevesebb. A korábbi tendenciákhoz képest változást jelent, hogy a legutóbbi két évben már nemcsak a kereső tevékenységet folytató férfiak, hanem a nők száma is csökkent. Ha azonban a gyermekgondozási díjat, illetve segélyt igénybe vevőket is számítjuk, a foglalkoztatottság a nőknél eléri a 82 százalékot, ami valamivel meghaladja a munkavállalási korú férfiak gazdasági aktivitásának szintjét; ez tavaly 81,3 százalék volt. Koreodrámákkal Szegeden Új szellemű könyvbarátok Komikus közjáték derítette jobb kedvre a megyei népfront könyvbarát bizottságának tagjait — nem mintha a szakembereknek különösebb okuk volna a csüggedésre, legfeljebb a pénzszűke keserítheti őket, de erről majd később — az idei mezőgazdasági könyvhónap tárgyalásakor. Az esemény megyei megnyitójára, március 7-re invitálja az érdeklődőket az egy szarvasmarhával, nyúllal, sertéssel illusztrált meghívó. Még egy szamár hiányzik róla, jegyezte meg valaki, aki jóllehet nem gazdálkodó, de anynyira azért hozzáértő: az ágazatban érdekelteket márciusban már az idénymunka teljesítése kötelezi, nincs idejük szakmai előadásokat hallgatni, szakkönyveket böngészni, kiállításokra járni. Ügyhogy megnyitó ide, megnyitó oda, hála a megye könyvtárosainak, a művelődési házak munkatársainak, a kertbarát kluboknak: kezdeményezésükre, az élethez igazítva, már javában zajlanak az egyébként érdeklődéssel kísért események. Szegeden három fiókkönyvtárban, művelődési házakban, a városkörnyéken összesen 13 rendezvényen foglalkoznak növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, talajműveléssel, -védelemmel, -vizsgálattal, sokféle szakmai kérdéssel. Úgyhogy Hegyi József, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, a téma előadója, örömmel konstatálhatta a márciusra tervezett programok Csongrádban februáriakkal gazdagodnak. Mindazonáltal a népfront és az ágazat helyi illetékesei jelzik ismét e szervezési bakit az országos szerveknek. A könyvbarát bizottság tegnapi, hétfői ülésén egyébként először Hajdú Géza elnök, a Somogyi Könyvtár igazgatóhelyettese számolt be a bizottság múlt évi tevékenységéről, idei programjáról. 1988-ban koordinálói voltak könyvünnepeknek, 12 olvasótábor fölött bábáskodtak, Szegeden rendezték a beszélni nehéz-körök országos táborát, olvasóköröket támogattak. Országos szakmai rendezvényeken képviselték a megyét. Például részt vettek az olvasókörök országos szövetséggé alakításának kimunkálásában. No és hát gyűjtötték az újabb társakat — szervezeteket, intézményeket — az olvasó népért mozgalmat és a könyvbarátokat támogató mecénásokat. Ezt teszik idén is, amikor megváltozott viszonyokkal kell szembesülniük: a pénzforrások egyre apadnak, s a közelgő népfronttanácskozásokon megfogalmazódó várható újítások is befolyásolják majd munkájukat. Annak stílusán, módszerén maguk is javítani akarnak: a bizottság tagjai nemcsak gyűjtik és közvetítik az információkat, hanem azok gyakorlati alkalmazására is figyelnek az összhangteremtés igényével. Már ennek szellemében szervezik az idei táborokat például: 18 várható Csongrád megyében, köztük országos jellegűek is. Tehát nőtt az érdeklődés, ám a táborokra fordítható pénz összege ugyanannyi, mint tavaly. Ezért, bár a pályázatok még nem jelentek meg, máris tárgyaltak a megye úttörőés KISZ-vezetőivel, a Szeged Tourist, a tanács, a pusztaszeri kemping képviselőivel, s reménykednek abban, hogy a múlt évinél nagyobb támogatást kapnak az ÁISHtól is. M. E. Az igazgatóhelyettessel, vagyis Nada Kokotovic-tyal érkezik, s a régi ismerősök széles mosolyával üdvözöl. Ljubisa Ristic, a Szabadkai Népszínház igazgató-főrendezője mintha semmit sem változna a múló időben: pontosan olyan, mint mondjuk egy vagy két évvel ezelőtt, midőn gyakran szívtuk együtt a sűrű cigarettafüstöt a szabadkai színészklubban. Ám a tény, hogy Ljubisa most a Szegedi Nemzeti Színház titkárságán üdvözölhető — különleges alkalmat is jelent. — A „Ristic-éra" alatt először vendégszerepel városunkban a szabadkai társulat. Miként értékeli ezt az eseményt? — Nagyon elégedettek vagyunk a meghívással, s hogy itt lehetünk, csak így kommentálhatom; végre; Megvalósulóban az igazi együttműködés, s ezt mi a közeljövőben nagyon intenzíven szeretnénk továbbfejleszteni, örülnénk, ha a szegedi társulatot mielőbb Szabadkán üdvözölhetnénk — csakúgy, mint régen, amikor szinte mindennaposak voltak a kölcsönös vendégjátékok. Olyan közös munkálkodásra, amely kölcsönös érdekeken alapul, meggyőződésem, a jövőben nagy szükség lesz. — Két koreodrámával, az Anita Berberrel és Esterházy Péter Kis magyar pornográfiájával lépnek a szegedi közönség elé. Mi magyarázza a darabválasztást és hogyan lehetne pontosan meghatározni a magyar közönségnek még bizony nem túl egyértelmű fogalmat: koreodráma? — A két darabot a szegediekkel közösen, Forgács András és Böhm György dramaturgokkal együtt választottuk ki. A koreodráma Szabadkán már viszonylag ismert műfaj — mindkét produkció sajátos műfaji határhelyzet terméke. Az Anita Berber a táncművészet, a Kis magyar pornográfia a dráma közvetlen közelében egyensúlyoz. A koreodráma különben olyan stílus, ami totális színházat jelent és feltételez. Olyan előadást, amelyben minden elem egyforma fontosságú, szavak, zene, tánc, mozgás és szöveg együtt, megkomponáltan hat. Reméljük, a szegedi közönség jól és megértéssel fogadja ... D. L. Bálint Sándor nevével Egymás után két helyről is hírét vettem, hogy Bálint Sándorról intézményt akarnak elnevezni. Újszegeden a művelődési otthont, Tápén az iskolát. Érdemes latolgatni mindkét kezdeményezést, már csak azért is, hogy visszatérjünk kicsit az intézménynévadás elvi kérdéseire, amelyekről a Deák Ferencről elnevezett gimnázium ós a Kossuthról elkeresztelt szőregi iskola kapcsán kritikus megfontolásaimat kifejthettem. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1921-iben rendelte el, hogy a középiskolákat nemzeti nagyjainkról nevezzék el. De nem parancsszóra. Minden iskola három nevet terjeszthetett föl, s a minisztérium közülük választott. 1922 júniusában érkezett Szegedre a válasz: a piaristák városi gimnáziumát Dugonics Andrásról, az állami főgimnáziumot Klauzál Gáborról, az állami főreáliskolát Baross Gáborról nevezhették el. Érdekes, hogy a leánygimnázium (a Tömörkény gimnázium elődje) ekkor még nem kaphatott nevet, mert mind a három kért nevet már más intézetek viselték, tehát a minisztérium új nevet várt. Ezután vehette föl Neve: Istike. Kora: kilenc év. Különleges ismertető jele: nincs. Azaz .. . Van. Ami nem hordható. (Esetleg a lelkében, egykoron pedig az emlékeiben. Istike, vagyis István, Pista, szombat este átgyalogolt a román—magyar határon. Hivatalosan. úgynevezett kék útlevéllel a kezében. Ezen az oldalon az édesapja várta. S az édesanyja, no ímeg hétéves öccse, Laci. Ekkor zökkenőmentes volt a családegyesítés. Ami addig történt, nem tőle kell kérdezni. Ellenben nyilatkozott egyébről. — A bácsik azt kérdezték, hogy anyu, apu és Laci mivel jött át. Válaszoltam nekik. — Cu pasaport! Így, románul. Hadd lássák, hogy tudok, ha akarok. Három csomagom vőlt, a ruháimmal, elvették. Az iskolatáskámat 'is. örültem neki, hátha nem kell egy ideig iskolába járni. Hát nem könyvesei, meg füzetekkel vártak anyuék rám? A zsebeimet is megtapogatták, kiforgatták. Különben jó bácsik voltak. Onnan imár láttam aput, integeitem is neki. így volt. Istike az első — most már — Csongrád megyei, aki a Vöröskereszt, no Ái első fecske meg a magyar kormány erőfeszítései eredményeképpen kiegészítette a megcsonkult családot. Vasárnap egy újabb család utazott ki lélegzet visszafojtva a határra — két gyermekük elé. Elindult tehát egy várva-várt folyamat, megnyugvást okozva a várakozók népes táborában. Ezt alkalmam volt felmérni vasárnap a Szegedi Erdély Kör szokásos találkozóján, a JATE Szabadidőközpontjában. Melynek folyosóján Istike boldogan — vagy inkább önfeledten? —nyargalászott, mintha neki találták volna ki az egész rendezvényt. . . Az apa alig győzte csitítani, anynyi időt azonban szakítottunk, hogy néhány szó erejéig felvázolhassam a helyzetüket. — Nyolc hónapja telepedtünk lé Szegeden. Barátokhoz, 'ismerősökhöz jöttünk. A kisebbik fiam, Laci, már itt kezdte az első osztályt — vallja a bajszos, keménykötésű apa. A munkahely biztosítva, ideiglenesen albérletben lakunk Algyön. Két barátommal építeni szeretnénk, lehet, hogy megpályázzuk a szegedi tanács kiírását a Rózsa Ferenc úti elképzelésekre. Most már van kiért — tette hozzá széles mosollyal. — Erdély melyik részéről származnak? — Csíkszereda mellől, az úgynevezett Szélcsíkból, avagy Oldalcsíkból. Mely rész arról nevezetes, hogy se a Felcsíki, se Alcsiki medencéhez nem tartozik. Nevezetesen Csíkszentmihély és Szépvíz községből. — Istikére ki ügyelt ez alatt a nyolc hónap alatt? — Édesanyám. Mondta is a fiam, hogy itt is jó, de a nagyanyjánál is jó volt... Mintha megérezte volna, hogy róla beszélünk, mellénk szegődött a kisfiú. Elfelejtett közölni valamit. Éspedig: a határon maradt dolgai közül nagyon sajnálja a „terepjáró" (jaték)autóját. Ha lehetne, visszamenne érte! Ott, a bácsükkal nem lenne gond. Csakhát apu leintette ... Istike, Istike, kicsi fecske, milyen tavaszt hoztál? Sokan álltunk ott, erre a kérdésre azonban senki sem mert — még feltételes módban sem — válaszolni. Szeredi Tamás a leánygimnázium Árpádházi Szent Erzsébet nevét. Akárki tette a javaslatokat, jó érzéke volt a helyi hagyományok iránt. A Város kegyes oskolája méltóbb nevet nem kaphatott volna Szeged szülötténél, a rend nagy fiánál, Dugonics Andrásénál. Az állami főgimnázium is jól választott, amikor a szegedi közéletből az első felelős magyar minisztérium tagjává emelkedett Klauzál Gábor nevét íratta homlokzatára. S a főreáliskola is stílusosan kérte a vasminiszter, Baross Gábor nevét: a magyar közlekedés és kereskedelem megújítója nagyszerű példaképe lehetett a műszaki tanulmányok iránt érdeklődő reáliskolai tanulóknak. Az lehetne ma is, ha 1951-ben, az iskolát, fönnállásának századik esztendejében érzéketlen, troglodita vezetők meg nem szüntetik. Bálint Sándor az újszegedi tanítóképzőben kezdte tanári pályáját, s ott nevelt néptanító-nemzedékeket a fölszabadulásig, amikor a főiskolán és az egyetemen várta a föladat. Szép gondolat, hogy a hajdan az iskolához tartozó épület, a művelődési otthon az ő nevét viselje. Tápé pedig — Alsóváros után — a második otthona volt. Ha valamilyen hagyományt, szót már nem talált meg szülővárosának parasztfertályában, még meglelhette a hagyományőrző faluban. Több joggal, mint a tápai, iskola nem viselhetné a nevét. Péter László M/ történt a piacon? A várpalotai piacon a február 3-i rendőri intézkedés meggondolatlan és a szolgálati szabályzat rendelkezésed vei ellentétes volt — mondotta az MTI munkatársának Ba.rta.lox Antal alezredes, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének közbiztonsági helyettese. A vizsgálat eddigi eredményed szerint ezen a napon a következő történt: a várpalotád rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjének telefonon ama hívták fel a figyelmet, hogy a városba egy nagyobb létszámú lengyel turista csoport érkezett, és a csoport tagja szabálytalan módon különféle iparcikkeket árusítanak. Az osztály vezetőt ének irányításával és részvételével 9 óra tájban a rendőrség 8 fővel kivonult, majd előállított 7 lengyel állampolgárt a szabálytalan árusítás miatt. Erről jelentést tettek a kapitányság vezetőjének. Későbbi értesüléseik alapján, a helyi párt- és tanácsi vezetők közölték a kapitányság vezetőjével: a piaci ellenőrzés annyira nem szokványos volt. hogy az állampolgároknak jogos felháborodásra adott okot, példáül a gumibot használata. A Veszprém Megyei Rendőrfőkapitányság azonnal vizsgálatot indított. Az eddigi tanúvallomások — 7 személyt hallgattak ki — ellentmondásosak, az azonban kiderült, hogy néhány lengyel állampolgárral szemben valóban gumibotot használtak. Bartalos Antal alezredes közölte. hogy a vizsgálat még nem zárult le, felkutatják a további szemtanúkat. A vizsgalat befejezése ultán mindenképpen felelősségre vonják mán diaz óikat, akik nem tartották be a szolgálati szabályok idevonatkozó rendelkezéseit, köztük elsősorban a parancsnokot, aki ezt az akciót elrendelte és vezette. (MTI) Mandelstam meséje RódióOszip Mandelstam 1891ben megszületik, 1913-ban. megjelenik első verseskötete, a Kő. Az 1917-es forradalmat borzongással elegy lelkesedéssel fogadja, politikailag tökéletesen lojális vele szemben. Tizenihat esztendő múlva letartóztatják, száműzik, kiszabadul, 1938ban lágerbe kerül és rövidesen örökre nyoma is vész a Guiag rengetegében. A költő-esszéistát is az 1956-os esztendőben rehabilitálják. Voronyezs, 1937 című versében például ilyenéket írt: „A sikátorok ugató harisnyák. j Az utcák dülöngélő délután a Magyar Rádió Kossuth adójának A világlíra gyöngyszemei című műsorában éppen tíz percre került még elő: Bács Ferenc, Hegedűs D. Géza és Papp János mondta verseit. A Csillapíthatatlan szavak-at, a Fázom-ot, a Rossz ez a mai nap címűt: a fogható világ falát. ha széttolod / zengi lázadó dalát maga a titok." A Korom: „van-e ki képes két század gerincét / vérrel egybetapasztani?" És: „Pétervár, engedd élni fiad." Mandelstam meséjének ez utóbbi, legutolsó mondata aztán tényleg le is zárja a történetet. A mese itt tényleg végetér, befejeződik, a könyvet be lehet csukni, a gyermek elaludt. Mandelstam meséje ennyi. fészerek. / Sötét sarkokon . ácsorgó borisszák / lapulnak Nt™'sok Enny' a hozzahaés elöözönlenek." sonloke is. Lehet hosszabb, Oszip Mandelstam meséje va^ rövidebb, fordulatoitt látszólag véget is ér. «abb' unalmasabb. Legföljebb még annyit lehet Csak a vege azonoshozzátenni, hogy szombaton Domonkos László