Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

4 I 1989. február 20., hétfő Verseny és kínálat Annak idején, amikor a második program beindult, a Magyar Televízió vezetői nagyon vigyázlak arra. hogy egy-egy párhuzamosan sugárzott adás nehogy „kioltsa" egymást, vagyis a központi akarat a néző helVek rangsorolt és döntött a produkciók fölött Ez az atyáskodó műsorszerkesztés pontosan megfelelt annak a paternalista politikai gyakorlatnak, mely a szocializmus eddigi történetéből levonhatóan a nyílt diktatúrát — ahol tehette — követte. A nézőnek pedig jó volt —már akinek — ez a döntésátruházás, hisz gondolkoztak évs programot választottak helyette, a szórakozni és kikapcsolódni vágyó hiánygazdag helyett Ügy tűnik, magszűnik a tévés hiánygazdálkodás e formája, mert a két program szétválasztása és önállóvá válása egyfajta müsorkínálaH piacot hozott létre, melynek szabályai szerint a vásárlónak dönteni, dönteni és újra csak dönteni kell. Holott jobban szeretné, ha egymást követnék a filmek, gondosan elrendezve, öszszeillesztve. két-két perces sör- és cigarettasziinettel. a családi tűzhely felszításéval. Szerintem jó, hogy a televízió végre visszaadta a döntési jogot az embereknek, akik választani szinte már teljesen elfelejtettek. Az pedig külön üdvözlendő, hogy a Tv Híradó védettsége megszűnt, mintha odafönt rádöbbentek volna arra, hogy információt lehet meríteni olyan „alternatív" forrásokból is, mint a népfront vagy a kormány lapja, elvetemültebbek esetében pedig az ezerszer megbírált Magyar Rádió. Január elsején kissé zúgó fejjel arra ébredt e nemzet, hogy versenyben áll egymással a pártirányítás alatt álló állami televízió két programja, mint Karinthy 6zereotipiákba görgedező két macskája a gombolyaggal. Pedig ez egyéltalán nem skizofrénia, sőt megkockáztatom kijelenteni, hogy a többféleségben is megnyilvánuló verseny nem azonos a tudathasadással. Ráadásul verseny már korábban is volt A nagv nemzeti program ellenfeleként lépett föl a helyi vagy kábeltelevízió, a szomszédos ország egy-két. csatornája, a magasságos videó. és napjainkra a mindenható szkáj — égi kíséretével. íá a verseny nem fejeződött be: újabb műholdak lesik a szabadon maradt pályákat, gyarapodnak a helyi televíziózás lehetőségei, és minden egyes Máriasegitsmeg utcai videóapparát ver; senytársa a nagy magyar egynek meg kettőnek. Nem akarok senkit sem riogatni — főleg nem a baráti társaságokba tömörülő rendpártiakat —. de elképzelhető, hogy még az idén elindul a harmadik program, mely önmagát kereskedelmi adóként fotíia definiálni. Azaz politikamentesen kíván szolgáltatni, mely tevékenység biztosan vissza fog hatni a politizáló programokra. Szóval, ha verseny, akkor ez lesz az igazi. Képzeljük el, hogy például a Baló György vezette, eszméletlenül tényszerű, pozitivista és higgadt kereskedelmi adó a maga apolitikus nyugodtságával egyszerűen, kikezdi a szorongásait egyre nehezebben takargató nagytestvéreket És mindehhez tegyük hozzá, hogy e harmadik csatorna fóbejáratáinál a Springer-konszern profijai állnak — teleobjektívjaik tele objektívval. Hátborzongató.. , A szegedi körzeti tévéstúdióban 86 főfoglalkozású alkalmazott dolgozik. munkájukat hat részmunkaidős segíti. Szerkesztő, operatör, vágó és rendező, azaz közvetlen műsorkészítő 28 tevékenykedik, a műszaki stábban 37-en dolgoznak, a többiek az egyéb munkafeltételek biztosításáért felelnek. Tavaly összesen 54 külsős — alkalmankénti, szerződéses munkavállalóként — dolgozott a stúdiónak. A televíziós munka két alapkelléke a kamera és a mikrofon. Ezt alighanem kár lenne hangsúlyozni normális körülmények között, jelen esetben viszont fontos kitérni erre az alapigazságra, mivel a stúdiónak, egyetlenegy hordozható elektronikája, Beta kamerája van. Ezen osztoznak — no meg az avítt filmkamerán — az operatőrök, szerkesztők, riporterek és rendezők, a gyártási osztály feszült figyelmével kísérten. A stúdió vezetésé úgy döntött néhány hónapja, hogy megvásárolnak egy Á kamera ára 0 milliót érő könnyűelektronikát, hiszen a megnevekedett feladatokat csak jobb műszaki feltételekkel lehet biztonságosan megoldani. Az adásidő nőtt: a heti 1 óra Dél-alföldi magazin mellett rendszeresen jelentkeznek a nemzetiségi hírműsorok — havonta kétszer harrninc percben —, új a Déli Videóújság — heti kétszer tíz perc —, s bedolgoznak a Hazai tükör, a Premier és az Ablak szerkesztőségének. Készülnek alkalmanként önálló műsorok, s a videóújság a nyáron már valószínűleg szombaton is jelentkezik az egyesen. Megjegyzendő: az Ablak vagy a Hazai tükör egy fillért sem fizet a bedolgozásért, ugyanakkor egy Dél-alföldi magazin, a vonalköltséget nem is számítva, átlagosan 60 ezer forintjába kerül a stúdiónak. Mindezekből egyértelműen következik, hogy az új kamerát csakis a szponzorált műsorok bevételeiből lehet előteremteni. Az MTV 2-n egy perc reklám 200 ezer forinttal rövidíti meg a megrendelőt A szegedieknél egy perc ára 50 ezer forint Nem itt élnénk, ha azt hinnénk, hogy minden egyes reklámperc összbe vétele Szegeden marad hat. Az Üttörő téren két lehetőség közül választ hatnak vagy marad ötezer prémiumra, és a többi a köizponti kasszába masíroz, vagy 45 ezer fordítható fejlesztésre, és a maradék vándorol a Szabadság térre. A körzeti stúdióban ez utóbbit választották, még azzal együtt is, hogy átmenetileg kevesebb mozgóbérhez juthattok a dolgozók. A böjtölés eredményeként azonban rövidesen két hordozható elektronikával járhatják a régiót — többek között a magasabb jövedelem reményében. Ban János a költészet napja közelében, 1933 áprilisában, Budapesten, pedagógus szülők gyermekekén', lett magyar állampolgár.. Tanárnak készült. hátrányos helyzetét a Közgazdaságtudományi Egyetemen sem .tudta kompenzálni, ezért némi önkezdeményezéssel megoldotta, hogy a gazdasági tudományok oktatói mellett magyar—újben újra főmunkatárs lett. Ma mindenki egyetlen azonosítási számot helyez neve mellé: Hatvanhat. Pedig volt hajdanán egy Munkások, vezetők egymás közt című vitamúsora, meg a Megkérdezzük a minisztert sorozata. Több mint fél éve vezeti a szegedi stúdiót, a gyors döntések embere, aki szemmel láthatóan tartózkodik a rutintól, de a szakemkáztatja azzal, ha támogat néhány ügyes fiatalt. Ezen mondatok ritmusában pattog egy néhai tájékoztatási hivatali vezető intelme Bán Jánoshoz, az egykori tanonchoz: — Jól jegyezd meg, az újság többet engedhet meg magának, mint a rádió, a rádió pedig sokkal többet engedhet meg magának, mint a televízió! Valószínűnek tartom, hogy a tájhivatal annak idején Bán memóriájaként is viselkedett, mint ahogy a legutóbbi időkig gondosan ügyelt arra, hogy az újságíró-társadalomban szorgoskodó egyedeknek sem egyéni, sem pedig kollektív lelkiismerete ne legyen. Na, de hessentsük el szánkból ezt a rossz ízt! Bán János mondja: ságíró szakon az ELTE tanárait is megpróbálja. Randé Jenőnek köszönhetően lépett a rádió kötelékébe ama népfölkeléses esztendőben. Mindkét diplomáját mozgósította, amikor a későbbiekben a Magyar Televízió egyik alapítójaként! az aktuális szerkesztőségen, majfl az MTV első moszkvai tudósítójaként dolgozott. Barátjával, Kovalik Károlyijai sokáig közös utat jártak, mindketten vallják, hogy szerencséjükre a nézőkkel együtt nőttek fel, ezért bakijaik olyan természetes velejárói voltak a munkának, mint amilyen magától értetődő módon mondunk ma dilettánst, ha valaki hibázik a képernyőn. Moszkvába főmunkatársként érkezett, onnan munkatársi rangban tért vissza. Akkor még elég volt egyetlenegyszer kételkedni. Évekig a híradó szerkesztőségében dolgozott, majd 1977bereket kedveli. Többször hallottam tőle: „szeretem a profikat". „Tipikusan az a kolléga — fejtegette nemrég egyik munkatársam —, akinek műsoraiból nem derülhetett ki, hogy mekkora egyéniség. Még mindig van benne ötlet, invenció, de az ideje csak most jött el." Ha jól figyelünk. Bán következő gondolatmenetében fölfedezhetjük a belső rímelést a föntebbi mondatokkal. Azt mondja: — Mi vagyunk az a generáció, amely a lehető legnagyobb féltékenységgel korlátozta a nálánál fiatalabbakat. Megfigyelhető, hogy ma az ötvenesek uralják a tévét, nyomukban a kevés negyvenessel. A harmincasok közül pedig csak a legtehetségesebbek és a legszívósabbak maradhattak meg. Huszonévest pedig alig látni. De a mai ötvenesek egy része már tudja, hogy önnön védettségét nem koc— Világos, hogy a közvetlen pártirányítás már tarthatatlan a televíziónál, ugyanakkor nehéz az átállás a kormányzati felügyeleti rendszerre. Ebben az átmeneti időszakban, amit ma élünk, a tévének kollekliv nyilvánosságként kell működnie, tehát hangot és teret kell adnia minden politikai alternatívának, ha az alkotmányos alapon fejtegeti nézeteit. Szerintem a szegedi stúdió stábja alkalmas arra, hogy koalíciósok legyünk, de... S itt a messzibe réved a tekintet. — Szóval, ha megtehetném, csak két szerkesztőt hagynék meg, s ezek is csak menedzselnék a tolongó külsősöket. Mert kell a verseny, különben nem megyünk semmire. Végezetül a konkrét tervekről: folytatódnak a politizáló fórumműsorok, továbbra is lesz gerincet adó témája a hétfői magazinoknak. És: — Húsvétkor az egyházak képviselőit várjuk egy stúdióbeszélgetésre, s terveink között szerepel, hogy április végén a négy megye ideológiai titkárait látjuk vendégül. Egy kis pengeváltás Bán János szegedi munkálkodásának egyik jellegzetessége, hogy a Dél-alföldi Magazin műsorvezetőinek ismert, sokat látott fővárosi kollégákat kér föl. Kondor Katalin, Pálfy G. István, Kopeczky Lajos, peledy Péter vezetett műsort — mindannyian tudjuk, változó sikerrel. A stúdió vezetője szerint — akár vállalva a tévedés kockázatát is — abból kell kiindulni, hogy minden szakterület legjobbjait kell mozgósítani és dolgoztatni a szegedi televízióban is. Mások viszont — és ilyen hangokat elég gyakran lehet hallani — úgy gondolják, hogy ha vannak jó helyi erők, akkor kar átengedni a terepet az amúgy is sokat szereplő fővárosiaknak. Ezzel kapcsolatban — az igazat megvallva — csak egy levelet kapott szerkesztőségünk, azaz egy élesen fogalmazott glosszát, Benkö Zsuzsanna tollából. A január 30-i, Feledy Peter és Gellérfy László vezette műsor kapcsán írja: „Ismét csalódást okozott körzeti stúdiónk műsora. Miért? Mert bár végre önmagát, saját arcát és tehetséges műsorvezetőit megtalálta a stúdió, most mégis budapesti riporterek hakniterepe lett." Benkö Zsuzsanna szerint ez már csak azért is tarthatatlan, mert korábban a szegedi, illetve helyi problémákról az országos sajtóból értesülhettünk, s most a körzeti stúdió ezt odáig fokozza, hogy fővárosi újságírók látogatásait szervezi meg: mondják el ők, hogy mi a bajunk, ráadásul Gellérfy ebben az adásban alig jutott szóhoz. , Miként Benkö Zsuzsanna írását nem tudjuk közölni — terjedelmi okokból — úgy Bán János válaszát is csak röviden ismertetjük: „Európainak vallom magam — írja — és minden vágyam, hogy európai televíziózást produkáljunk munkatársaimmal együtt. Nem porlódit, nem szegedit, nem budapestit, hanem európait. Amely azt jelenti az én normáim szerint, hogy nincs és nem is lehet a televíziózás szemszögéből gúzsba kötött országrész. Csak azonos elvárás és követelmény lehet." A pestiek jelenléte — érvel Bán — a verseny meghirdetésével azonos, melynek eredményeként rövidesen „közérdekű. közéleti kérdések feldolgozásában önellátóak leszünk". Az érvek részletes kifejtésére egyébként — ezen az úton — Bán János fölajánlja Benkö Zsuzsannának a televízió kameráját, tehát folytatódhat a pengeváltás — a vita legillőbb helyszínén. Az összeállításunkat irta: Dlusztus Imre, a futókat Schmidt Andrea készítette.