Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

VILÁG PROLET EGYESÜLJETEK! 79. évfolyam, 43. szám 1989. február 20., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint A nemzeti láda A

televízió a sajtó része, ám az újságok sokkal alacsonyabb hatékonysággal vesznek részt a tudati háborúban. A televízió néhány hét alatt képes elfogadtatni arcokat, magatartásokat, személyiségeket, az írott sajtó munkásai ezzel szemben évtizedes munkálkodással is legföljebb a tisztességes arctalanság talmi Parnasszusáig juthatnak föl. A televízió népszerűvé tehet szinte bárkit, az újság viszont csak a tévével szövetkezve érhet el hasonló eredményeket. A képernyőn magamagát megmutogató, infantilis játékot vezető egyén magasabb rendű személyiség, mint az átlagpolgárok között meghúzódó tollforgató, legyen akár a szakma elismert kitűnősége: előbbi három adás után soron kívül kap hűtőládát, utóbbi pedig a maga természetességében éli át a szocialista hiánygazdaságot. Vagyis: igaz ugyan, hogy a televízió a sajtó része, de csaknem ugyanannyi különbözőség mutatható ki, mint hasonlóság. Ezzel persze egy pillanatig sem állítom azt, hogy a demokratikus tájékoztatás élversenyzője a tévé, ez a nemzeti láda, mely éppen hagyományos formája és berendezkedése miatt, lemaradni látszik a glasznoszty nevű akadályversenyben. A televízió nagyhatalmi pozíciójáról, különös erejű hatásáról ugyanis nem csupán azok tudnak, akik a nyilvánosság teljessé tételéért fáradoznak, hanem azok is, akik a Tájékoztatáspolitika című teleregényben csakis ilyen fejezetcímeket írnak: Tiltás, Tűrés. Támogatás, Korlátozás, Szilencium... De nagyot hibáznánk, ha csakis ezekre a regényírókra lőcsölnénk az összes felelősséget azért, mert a tévé — önnön hatalmától megrettenve — az önkorlátozás alapjain áll a kezdetektől, egészen mostanáig. Elvégre felelős az is, aki hallgatagságával nyújtott segedelmet a folyamatos félrebeszél észhez, mag az is, aki ijedten szabdalta ki az igaz szavakat -4- felelős szerkesztőként — a vágóasztalnál szorongva ós dühöngve. A Magyar Televízió mára — egészét tekintve — a paternalista konzervativizmus hazugságfalai mögött rekedt, színtelen napilapok társa lett. Évtizedekig oly mértékű agyonirányítcttság jellemezte, hogy ha ma megszűnnének a korlátok, szétesne, szótcsúszna az egész építmény, mert az igazmondás tartógerendáit nem a födém alá rakták. Pontosabban szólva: miként a magyar sajtó jobbik felében a közelmúltig, úgy a tévében még a mai nap is előrébb rangsorolják a féligazságmondókat, mint a tényfeltárás komoly munkásait, többre tartják a veszélytelen középszert, mint a gondolkozásra késztelő tehetséget. Éppen ezért az egyközpontú akaraton függő totális rendszerekhez hasonlóan, a televízió esetében is földrengésszerű változást idézne elő, ha a függöszerkezet csúcsán valami megmozdulna. Nagyon nehéz tehát változtatni, mint ahogy mindenféle új megszólalás iszonyatos terheket ró a nyilvánosság elé lépőkre. Egyszerű lenne ugyanis azt az ésszerűnek látszó parancsot követni, hogy „ezentúl mondj igazat!" De a hazugság oly mélyrétegeibe jutottunk, hogy még mindig hazugságköntösfoe bújtatjuk igazságainkat, mert a pórén megmutatott szótól egyesek megbotránkoznak, s ez akkor is figyelembe veendő szempont, ha az újszülöttre butaság azt mondani, hogy parázna. Ha csak két ember beszélget valamilyen jelenségről, a legtöbbször igyekeznek fölmérni, hogy a másik.' milyen jelentésmódosulásokat is tartalmazó néven nevezi azt, amiről mindketten tudják, hogy valójában mi. A hazugság tehát már itt elkezdődik, s ha ez nagyobb méretekben, irányított, érdekek szabdalta, hierarchizált szerkezetben ismétlődik, akkor akár biztosítékaink is vannak arra, hogy újratermelődik a hazugság. Totális társadalomban ugyanis képtelenség folyamatosan igazat mondani. És a televízió még mindig egy totális rendszer képét rajzolja, legalábbis a legnézettebb adásaiban. (Kivételek természetesen akadnak, ilyen például az Aczél Endre vezette Híradó, és A Hét). A jó sajtót az jellemzi — többek között —, hogy képes az eseményeit elé menni, olykor a folyamatok irányítását is fölvállalni, azaz informálva agitál, és nem rábeszélve tájékoztat. Ma azonban a legtöbb szerkesztőségben megszülető gondolatok jóváhagyását még mindig fölülről ós nem belülről várják, vagyis változatlanul elismerik az egyközpontú akarat létezését! Következésképp fönntartják az atyáskodó uralmi rendszert, közben pedig egy új világ ígéretével az ajkakon azt szajkózzák, hogy a hierarchizált hatalom helyét a társadalmasított közakaratnak kell elfoglalnia. A Magyar Televíziónál is ez az időszerű gond. Mea akarják teremteni az új szemléletet, de szavaik ós eszközeik a régiók. Szükségszerű, hogy leváljanak az MSZMP függőségéről — mint a koalíciós nyilvánosság egyik fontos bázisa — és, átigazodjanak egy remélhetőleg' sokszínűbb centrumhoz, a kormányhoz. A felső politikai vezetés már döntött: legyen a televízió a nemzeté, a felügyelet pedig a kormányé. D

e: hogyan történjen meg ez az átigazodás? Képes lesz-e a kormány önnön céljait szolgálni egy bizonytalankodó televízióval? Elbírják-e a személyek mögött álló hatalmak azt a személyi változást, amely ilyen esetekben szükségszerű? S végezetül: megszólal-e végre a nemzet abban A televízióban, mely végül js az övé? (A szegedi tévéstűdióról készített összeállításunk a 3. oldalon- olvasható.) Dlusztus Imre Az áruk árai, avagy: Mit eszik a család újabban—s mit nem? Egy élelmiszerbolt üzletvezetői szobájában megkértük az adminisztrátor-nőt; felejtse el néhány pillanatra, hogy munkahelye a bolt, inkább nézze a háziasszony szemével az áruk árait. Miből mennyire telik az év eleji áremelések óta? — Nézze — mondta —, tavaly hétvégére két tepsivel sütöttem a gyerekeknek, most csak egy tepsivel tudok sütni, annyival drágább lett a belevaló vaj, cukor, minden ... Van kist nagy gyerekem. Tavaly napi négy liter tejet vittem nekik, az idén két litert. Alighanem át kell szoktatnom őket a teára. Nagyon egészséges lesz fejlődő szervezetüknek; fél liter viz, némi teafű, citrompótló, egy kanál cukor ... A húsevés fényűzését minimumra kell szorítanunk, ihúst csak a hétvégeken engedhetünk meg magunknak. Tavaly 116 forintért kaptam egy kiló húst, az idén ugyanennyiért veszek, de csak hetven dekát kapok érte. A húshoz való befőtt, a savanyúság úgyszólván eltűnt az asztalunkról. Minek is . .. Déligyümölcs ? ? ? Tavaly egy-két kilót vittem haza havonta, most egy-két darabot, ha kapunk . . . Tisztítószer, mosószer: év elejétől Flóra mosószappannal mosok, ez olcsóbb, mint a mosószerek, viszont nem mindig kapható... S, hogy mennyit költök havonta csak étkezésre? Négyen vagyunk a családban, simán elmegy tízezer forint, és ebben semmiféle luxuscikk nincs, se tintahalkonzerv, se borjúmáj, se kaviár... — mondta beszélgetőtársunk, s háziasz6zonyból visszazökkent bolti adminisztrátorrá. Föntiekben megemlitödött a hús és a tej is... Nos, a Tábor utcai húsboltban meg is mondták, hogy szinte kizárólag az olcsó dolgokat viszik a vevők, úgymint a köröm, farok, fej, húsoscsont, csirkeaprólék. _ Száz forinton fölül csak hétvégekre vásárolnak be az emberek. A marhahúst, disznókarajt ós -combot nagyon nehéz eladni — mondták a boltban (nyilván, mert megvenni még nehezebb); jó, ha hetente 100 kiló sertéshúst értékesíteni tud az üzlet, szemben a tavalyi 300-400 kilóval.. . Gondoltuk, fölkeresünk egy hatósági hússzéket is, de aztán elálltunk a tervtől, mert pár hete már . megtettük, és kevés híján meglincseltek a sorbanállók, egy óra múlva pedig fölhívott telefonon az üzlet vezetője, s majdnem sírva kérte: ne írjunk a boltról semmit, mert ebből neki nagy baja lesz ... Nem is irtunk. Á tejipar igazgatója, Schopper János sem biztat sok jóval. A tej, az ízesített és savanyitott készítmények forgalma visszaesett — ezeket ugyanis a belföldi fogyasztó viszi. A Party vajkrém forgalma viszont januárban megduplázódott a tavaly év elejihez képest, trappista sajtból meg 36 százalékkal vittek többet a múlt esztendeinél — csakhogy ezeket korántsem a belföldiek, hanem a vajdaságiak veszik. Ügy számoltuk a tél elején, hogy nyolctíz százalékkal kevesebb terméket értékesít az áremelések után a tejipar, ám körülbelül nyolc es fél százalékkal többet adtunk el tavalyhoz képest — mondta Schopper János. Közben a belföldi fogyasztó nem tudja megvenni a tejfölt, a joghurtot ... És hogyan látja a helyzetet a tarjáni 10. számú ABC vezetője? — Január 9-e után — mondta Fejes István — visszaesett a hentesáru, a tőkehús, a tej, sajt vásárlása. Tőkehúsból, fölvágottból 20-30 százalékkal visznek kevesebbet a vevők az áremelés előtti időkhöz képest. Olcsó árukra van igény: lecsó- és füstöltkolbász. sózott, füstölt szalonna, disznósajt... A 3,6 százalék zsírtartalmú tej helyett inkább a másfél százalékos felé tolódott el a kereslet. A 20 százalék zsírtartalmú tejfölt egyáltalán nem viszik, a 12-16-ost keresik. A sajtfogyasztás nagyon visszaesett, a konzervárukat is kevesebben veszik meg. — Váltani kellett a kenyérnél is — folytatta az üzletvezető — a házikenyérfogyasztás lecsökkent, inkább a fehér kenyeret vásárolják az emberek, a velejáró összes minőségi problémával együtt... És hogy mely termékek fogyasztása nem csökkent? A cigarettáé, a szeszes italoké, meg a kávéé, amin persze egyáltalán nem kell csodálkozni. Farkas Csaba // Már megint a legszegényebbeket.. rr Veszprémi Lászlóval, az I. számú gyakorló iskola igazgatójával ülünk az irodában. Téma: az iskolai gyermekétkeztetés; az igazgató űr néhány évvel ezelőtti, finnországi tapasztalatairól beszél. Elmondja, hogy egy helsinki iskolában szabályszerű közfeltűnést okozott a magyar pedagógusok kérdése: — Hát az ebédért mennyit fizetnek itt? — Az északi kollégák nem értették a kérdést... Náluk ugyanis tanárok, gyerekek időtlen idők óta ingyen ebédelnek az iskolában. Nincsen nekik fölszámítva se rezsi, se nyersanyagár. Se hídpénz, se dézsma, se füstadó... Finnország ügynevezett jóléti állam, és ezt a finn iskolák fokozottan megérzik. Magyarország viszont nem jóléti állam, s igy a magyar iskolák ezt érzik meg fokozottan. Az l-es gyakorló iskola egyébként átlagon fölüli helyzetben van. Belvárosi, a többséghez képest viszonylag jobb jövedelmű szülők gyermekei járnak ide, szám szerint 740-en; gond általában kevés van az ebédfizetések körül. A 210 napközisnek még így is körülbelül egyharmada szorul szociális támogatásra, aminek következtében az étkeztetési dij felét kell befizetniük ... Kecskés Antal, a Dózsa György Altalános Iskola igazgatója azt mondja, a gyermekétkeztetés áremelése óta — 28 forint lett a fejenkénti ár — nagyon sok szülő csak ebédet kér a gyereknek, az uzsonnát, tízórait egyszerűen nincs pénze megfizetni. Ugyanakkor sok gyerek jön el otthonról reggeli nélkül; előfordul, hogy roszszul lesznek az órákon. Nekik a konyhán adnak egy darab kenyeret... — Az iskolai adminisztrációnak jót tett a rögzítendő adatok bevezetése, ám az országnak négy-öt év múlva alighanem sokkal többe kerül majd a gyerekek elzüllés miatti rehabilitációja — mondja az igazgató úr ... Ugyanis tavasszal az iskolákban várhatóan bevezetik, hogy csak az lehet napközis, aki teljes étkeztetést kér!... Oltyán Béláné, a Dugonics iskola igazgatónője elmondta, a kétszáz napközis közül tavaly mindössze tízen igényeltek tízórait, uzsonna nélküli étkeztetést, az idén már nyolcvanan! Illetve még többen, de jelenleg a keretek csak ennyit tesznek lehetővé ... Egyébiránt úgy tűnik, hogy az iskolai" étkezésárak 28 forinton történő egységesítése már megint a legszegényebbeket sújtja — mondja az igazgatónő. Tavaly a kereseti jövedelem alapján fizette az étkeztetést a szülő, s ez a legkisebb pénzűek számára gyakran kedvezőbb helyzetet teremtett, mint a mostani szociális támogatás. F. Cs. Rendkívüli kíváncsisággal lesem mindig, amikor elmondják, mennyi is volt az éppen soros áremelés. Tisztelem a szakszervezetet is, amiért fölemelte a szavát a kialkudott 12,789 százalékossal szemben foganatosított 13,277 százalékos áremelés ellen. Egyszer azért azt is szívesen áttanulmányoznám, hogyan jönnek ki ezek a százalékok. S talán egvIkét adattal én is, mint állandó vásárló, tudnám gazdagítani a listát. Nézzük például a tejtermékek legutóbbi áremelését, ami átlagosan 30 százalékosnak volt beharangozva. Ezen belül a kockasajtok ára most 50-60 százalékkal magasabb, de van olyan, ami éppen kétszer annyiba kerül, mint áremelkedés előtt. A tej élet, erő, egészség — hallottuk korábban, de biztos vagyok benne, a tudomány már túlhaladta ezt a nyilvánvalóan szt.álin'sta pontot, azért, hogy elejét akarják venni a mértéktelen tejfogyasztásnak. Ennek eredménye, hogy immár egy liter tej drágább egy üveg kiváló kőbányaiSzázalék nál (amit persze sörnek véletlenül sem csúfolnék). Nyilván a korábbi, maradi álláspont megnyilvánulása volt az is, hogy létezett egy olcsóbb, zsírtartalma után másfelesnek becézett tej. amit a tudományos átértékeléssel összefüggésben az ár- és nézetrendezés óta nem árulnak. A továbbra is megátalkodott tej fogyasztók számára tehát 7,80-ról 12,90-re, azaz éppen hatvanöt százalékkal emelkedett ezen abszolút felesleges ital ára. Több mint ötszáz levelet kaptam egyébként ezzel kapcsolatban — zömét kollektívák írták —. s köztük csupán 11 olyat amelyben ellenezték a tej drasztikus áremelését. A többi mellette foglal állást. Látható tehát, hogv a nép várta már ezt a lépést. Mellesleg a 11 l«vé' egyikét bizonyára annak az ABC-nek a dolgozói írták, amelyik a lakótelepünk közepén van. ök viszont nem elégedtek meg a levélírással, hanem saját hatáskörben is léptek. A szeszrendelet mintájára megalkották maguknak a tejrendeletet Reggel kilenc előtt ugyanis szeszt este hat után (szombaton 11-tói) tejet nem árulnak. Ha a dolgozó nem tudja, mi az ő saját érdeke, a boltban tudják: az, hogy ne költse felesleges és drága tejfélékre az ó pénzét Magyarul: a boltosok 65 százalékos áremeléssel szemben a zárás előtti két-három órában 100 százalékos árcsökkentést alkalmaznak. Már látom, mindezt összevetve alakul ki a tejtermékek árának hivatalosan bejelentett 30 százalékos emelése. Ha valaki mindezeket olvasván felkapná a fejét, s a számítás ötletét szabadalmaztatni kívánná, jelzem: elkésett Tudományos fejtegetésem bővebb változatát ugyanis már közli a Matematikai Szemle következő száma. A számítás persze még tökéletesíthető. Azt ugyanis még figyelembe sem vettem, hogy a tejföl-túrós saitos gezemice ára változatlan maradt. Balogh Tamás