Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

1989. február 18., szombat 3 írásos előterjesztések az MSZMP Központi Bizottságának hétfői ülésére (Fúlytatas az 1. oldalról.) hadságjogotat, amelyek között elismeri minden ember jogút — egyebek melleit — a békés gyülekezéshez, a gondolat-, a lelkiismereti, a vallás- és a sajtószabad­sághoz és « véleménynyilvánítás szabad­ságához. Jogokat biztosít a munkához, továbbá öregség, betegség, munkaképte­lenség és munkanélküliség esetén az álla­mi ellátáshoz, valamint az emberhez méltó környezethez, az oktatáshoz és a művelődéshez. Részletesen foglalkozik a koncepció a nemzetiségi jogokkal, majd az állampolgári kötelességekkel. Behatóan foglalkozik a szabályozási koncepció az országgyűlési választások­kal, az Országgyűlés hatáskörével és mű­ködésével, állást foglal a köztársasági el­nöki intézmény bevezetése mellett, s en­nek megfelelően tárgyalja annak feladat­os hatáskörét, a képviselők jelölésének és megválasztásának elveit, felelősségüket. A következő fejezet az alkotmánybíróságról, mint új intézményről szól. Ugyancsak új intézményrendszernek Ígérkezik az álla­mi számvevőszék. A koncepció útmutatást od a miniszter­einők és az országos hatáskörű szervek feladatrendszerének alkotmányos kimun­kálásához, majd ezt követően az igazság­szolgáltatás szerkezetét taglalja. Ennek kapcsán megemlíti, hogy az új jogorvos­lati rendszerben eggyel több bírósági szervezetre lenne szükség, ez kétfokú jog­orvoslatot tenne lehetővé. A koncepcióban szerepel másik megoldásként a jelenlegi bírósági szervezet, amelynél azonban a legfelsőbb Bíróság törvényességi óvási jogát meg kellene szüntetni. A koncepció foglalkozik a bíráskodás alapelveivel és az ügyészi szervezettel is. Ez utóbbinál több megoldási módot kínál. A koncepcióban szerepel ama is javaslat, hogy hozzák létre az állampolgári jogok szószólójának tisztét. Az alkotmánykoncepció felvázolja u tanácsrendszert, a népképviseleti, vala­mint a kormányzati szervek és a taná­csok kapcsolatát, az önkormányzati jogok bírósági védelmét, továbbá a választójog, Illetve a választás alapelveit, Foglalkozik az ország nemzeti jelképeivel, az ország címerével, zászlajával, fővárosával, s mindazokkal, ami a nemzet magyarság­tudatát fejezik ki. Az MSZMP agrárpolitikájának alapjait :iz 1957 júliusában elfogadott agrárpoliti­kai tézisek rakták le. Az eltelt húrom év­tized legfőbb tapasztalatainak összegezé­se egyértelműen pozitív képet mutat. A magyar mezőgazdaság, amely a felsaa­budulás előtt sok tekintetben Európa egyik legelmaradottabb mezőgazdasága volt, napjainkra nemzetközileg elismert, az európai középvonalba tartozó mező­gazdasággá vált. A magyar élelmiszer-gazdaságnak azon­ban u jövőben telített bel- és külföldi piaccal kell szembenéznie. Jövőjét alap­vetően az befolyásolja, hogy mennyire tudja nemzetközi versenyképességét javí­tani. Ezért a következő évek agrárpoliti­kájának középpontjába a piachoz való alkalmazkodást kell állítani. Ehhez struk­turális változtatásokra van szükség. Min­denekelőtt a föld forgalomképességét kell megteremteni, hogy az vagyonként mű­ködhessen, vásárolható, eladható és bé­relhető legven A termelés ott növelhető, ahol azt a piac elismeri, megfizeti. Ez nz értékkép­ző folyamatok bővítését, a feldolgozok tabb. értékesebb, választékosabb termé­keket helyezi előtérbe, ami a jövedelme­zőség javításának új lehetőségeit hozza magával. Egyes termékek termelésében ez stagnálással vagy visszaeséssel jár, másoknál pedig jelentősebb bővítésre ad lehetőiéget. Fontos. hogy a mezőgazdaság fej­lesztése több szektorra támaszkodjék: a mevúiuló és változatos formáka* öltő szö­vetkezetekre, nz állami gazdaságokra, az integrált kistermelésre és egyes területe­ken a családi gazdaságokra. Ezért támo­gatni kell e szocialista nagyüzemek olvan belső szervezeti és érdekeltségi megúju­lását. amellyel gyorsan és rugalmasan kéoesek alkalmazkodni a változó környe­zethez. A mezőgazdasági <ermeléshen P szö­vetkezésnek továbbra is meghatározó sze­repe lesz. Ehhez azonban a szövetkezeli életben |s megúiulásra van szükség. Le­gven lehetőség a legcélszerűbb szövetke­zet) forma megválasztására 0 más tíöusú szövetkezetté való átalakulásra, a t.seok vwgvoni kapcsolatinak. envag) érdekelt­ségének korszerűsítésére, szélesebb lehe­tőséget keli nvitel H szövetkezeten belüli vállalkozói jellegű befektetésednek, a ta­gok tulajdonosi Jogai gyakorlásának. Lehetőséget és esélyegyenlőséget kell adni újabb szervezeti ós műdodósi for. máknak, magán- és táreasvállalkozások­nak. amelyek be kívánnak -kapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe. A tartósan nem gazdaságosan műkö­dő nagyüz«mev esetében szorgalmazol i.„i« .-.< .rAiA»<i:,»KK szervezeti 'i-má"A történő átalakulásukat, vagy lehetővé kell tenni, hogv területükön hosszú távú bérleten egv^m tnlaldonon alaouló ma­gángazdálkodást folytassanak. Továbbra is ösztönözni kell a gazdálkodást bizton­ságossá tevő, a foglalkoztatás és jövede­lemszerzés lehetőségeit bővítő ipari, ke­reskedelmi es szolgáltató tevékenységek fejlesztését. Az élelmiszer-termelés versenyképessé­ge mindinkább a feldolgozás során dől el, ezért az élelmiszer-ipari tevékenység kiemelt figyelmet igényel. Az élelmiszer­termelésben részt vevők mindegyike számúra azono6 követelményeket kell meghatározni az élelmiszertörvény előírá­sainak megtartásában, és versenyegyenlő­ségét kell oiztusitani a működési íeltete­lekben. Igen lényeges, hogy az agrárter­mékek kereskedelmében is bontakozzanak ki a piaci viszonyok. A külkereskedelmi tevokenysegre alanuljon ki oflenziv .kül­piaci stratégia, és az ezt megvalósítani képes szervezeti, érdekeltségi rendszer. E területen a monopolisztikus pozíciók­kal szemben célszerű erőteljesebben tá­mogatni a többcsatornás értékesítési rendszerek kiépülését, ezért a külkereske­delmi tevékenységet az előállított termé­kek döntő részében a termelók alanyi jo­gává kell tenni. Az élelmiszer-termelés pénzügyi szabá­lyozása legyen kiszámítható, illeszkedjék be az általános rendszerbe, de az adó mértékének, a hitelezés feltételeinek ki­alakításánál továbbra is vegye figyelem­be a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelés sajátosságait. Az árrendszer továbbfejlesztése során a hatósági árak szerepe csökkenjen. Az árak közvetítsék a piaci viszonyokat, és vegyék figyelembe a valós termelési költségeket, beleértve a támogatások lehetséges leépí­tését is. A kedvezőtlen adottságú térségek termelőinek és egyes, lassan megtérülő beruházásoknak a támogatásával azonban hosszabb távon Is élni kell. Az eddig kialakult szövetkezeti-szak­szervezeti-kamarai érdekképviselet meg­újulása illeszkedjen a politikai intéz­ményrendszer korszerűsödéséhez. Célsze­rű támogatni egy mezőgazdasági kamara, továbbá olvan szakmai, térségi szövetsé­gek, egyesülések önszerveződését, amelyek gazdagíthatták az intézményrendszert. A jelentés bevezető része a többi kö­zött megállapítja: az országos pártérte­kezletet követően a megyei és városi pártbizottságok nagy része nem tartotta indokoltnak pártértekezlet összehívását. Menet közben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy több városban és megyében a párttagság egy része nem osztja az irá­nyító bizottságok önértékelését, s a bi­zottságok és tisztségviselők teljes körű megújítását tartja szükségesnek a párt iránti bizalom helyreállításához. A kibontakozó politikai küzdelem mind több pártbizottságot késztetett korábbi ál­láspontjának felülvizsgálására. 1909 januárjáig hét megyében, 49 vá­rosban, kerületben — köztük tíz megye­székhelyen — hívtak össze pártértekezle­tet, s jelenleg is folyamatban van több városi és megyei pártértekezlet előkészí­tése. Több helyütt még nem zárult le az e körüli vita. A jelentés további része az eddigi párt­értekezletek előkészítésének és megrende­zésének legfőbb tapasztalatait összegezi. Megállapítja, hogy e folyamatokat a tel­jes nyíltság és új, demokratikus eljárási megoldások létrejötte jellemezte. A pártbizottségl ülések és a pártérte­kezletek politikui vitáiban helyenként élesen ütköztek egymással a megújulásért radikális lépéseket szorgalmazók, és azok, ukik a múlt értékeit részesítik előnyben, s inkább veszélyt látnak a po­litikui és gazdasági reformokban. A hoz­zászólások nagy többsége az előző időszak kritikáját tartalmazta, jóval kevesebben szóltak a teendőkről, s vázoltak érthető, áttekinthető helyi programokat. A kül­döttek túlnyomó többsége az országban kialakult, válságos állapotokért elsősor­ban u párt korábbi országos és helyi ve­zető testületeit tette felelőssé. Hangsú­lyozták: a párttagság mind nehezebben viseli el a rá nehezedő nyomást; a ki­alakult helyzetért felelősséget nem érez, mert a korábbi döntésekben nem volt ér­demi szerepe. A vitákból kitetszett, hogy a gazdasági reformok szükségességét a döntő többség támogatja, a megvalósítást illetően azon­ban lényegesek a nézetkülönbségek. A po­litikai reformok szükségességének általá­nos helyeslése is különböző elgondoláso­kat takar. A jelentés a továbbiakban megállapítja: a vezető testületek megújítása, a tiszt­ségviselők megválasztása valamennyi fó­rumon az érdeklődés homlokterébe ke­rült. A párttagság személyi garanciákat kívánt teremteni a síükséges politikai változásokhoz, valamint ahhoz, hogy ki­zárják annak a lehetőségét, hogy a ha­talmukat saját hasznukra fordító veze­tők kompromittálják a pártot. Lényege­sen megváltozott a testületek összetétele: a pártértekezleteken a régi vezető testü­letek tagjainak harmada került Csak be a pártbizottságokba, végrehajtó bizottságók­ba. A pártfórumok egyik lényeges politikai tapasztalata, hogy a pártértekezlet állás­foglalásában tükröződő, fontos kompro­misszumok egy része nem alkalmas a párton belül a politikai egység megőrzé­sére. Több kérdésben — különösen a pár­tok és az új társadalmi-politikai szerve­zetek, a párt jellege, szervezeti felépítése és irányítása kérdésében — az álláspon­tok nem az akkori kompromisszumokhoz közeledtek, hanem attól távolodtak. Ez ma akadálya a politikai egységnek, és veszélyezteti a cselekvési egységet is. Ezért a lehetőség szerint gyorsítani kell a műhelymunkát és a vitát, az új állás­pontok kimunkálását. Az utóbbi kilenc hónapban igazi de­mokratikus értékekkel gazdagodott a mozgalom — hangsúlyozza a jelentés, majd rámutat: tény, hogy ezzel párhu­zamosan a szervezeti lazulás Jelei is jól érzékelhetők. Ennek célszerű gátat vetni oly módon, hogy a tagság által kialakí­tott, széles körű egyetértést kiváltó szer­vezeti és eljárási megoldásokat mielőbb szabállyá emeljük, a szervezeti szabály­zat — kongresszusig tartó — ideiglenes módosításával. Végezetül a jelentés megállapítja he­lyes volt a Központi Bizottság azon dön­tése, amely nem írta elő területi és helyi pártértekezletek összehívását, hanem ezt önálló mérlegelés tárgyává tette. Mindez pezsgést, új kezdeményezéseket, politizá­ló aktivitást szült. (MTI) Bizalmi válságból talpra állni... Az MSZMP Központi Uizottságának február 10 —11-ei ülésén meghívott­ként részt vett és felszó­lalt Vastagít Pál. a Csong­rád Megyei Pártbizottság első titkára is. Felszólalását az alábbi­akban ismertetjük. Tisztelt Központi Bizott­ság! Arról szeretnék szólni, hogy a jelenlegi politikai helyzet miképpen fejeződik ki a pártmozgalom középső szintjén, egy megyei pártbi­zottság politikai gyakorlatá­ban, és ebből számunkra mi­lyen követelmények adódnak. Ami Csongrád megyét illeti, helyzetében semmi specifi­kus nincsen, legfeljebb az, hogy egy mély bizalmi vál­ságból próbálunk talpra áll­ni. Ezen dolgozunk, miköz­ben próbálunk egy új ver­senyhelyzetre felkészülni. Eleddig gondot jelentett, hogy ennek a versenyhely­zetnek sem a fő irányait, sem a szabályait nem lehe­tett látni és érzékelni. A do­kumentum (ami most előt­tünk van), amit a Központi Bizottság vitat, megszünteti a sötétben tapogatózást, se­gít az eligazodásban. A párton belül kialakult közhangulat azt mutatja, hogy a párttagság egy jelen­tős része rendkívül lassan fogadja el azt a felismerést, hogy a korábbi politikai struktúra túlélt modelljével szakítani kell. Intézmények­hez, korábbi megoldásokhoz és formákhoz kötődik a párttagság jelentős része. Ezt sokan differenciálatla­nul, egyértelmű konzervati­vizmusnak tartják, holott véleményem szerint nem tel­jesen és nem pontosan erről van szó. Gondoljuk csak vé­gig! A párt vezetése 1988­ban a májusi pártértekezle­ten jelent meg először a poli­tikai rendszer fő elemeinek átalakítására vonatkozó kon­cepcióval. Ennek szükséges­ségét azonban a társadalom­tudományokban már azt megelőzően jóval korábban, talán évtizedekkel előbb egyre inkább emlegették és hangsúlyozták. A társada­lomtudományi eredmények nem kerültek át a közgon­dolkodásba megfelelően, ezért nem lehet azon csodál­kozni, hogy a párttagság tö­megei számára szokatlan, nem világos és nem eléggé egyértelmű, mit is jelent az új politikai modell, s miként épül ki egy új politikai in­tézményrendszer. A régi in­tézményekhez történő ra­gaszkodás, a látszólagos kon­zervativizmus annyiban po­zitív tartalmút is hordoz és nagy politikai erő, hogy tük­rözi magához a szocialista társadalmi formációhoz tör­ténő vonzódást. Éppen ezért jóval ár­nyaltabb és differenciáltabb politika kidolgozására van szükség. A bizonytalansághoz hoz­zájárulnak az anyagi élet­viszonyok folyamatos rosz­szabbodásából származó ha­tások, amelyek bizalmatlan­ságot szülnek a párt és a kormány politikája iránt. Tehát nem arról van szó, hogy az úgynevezett alterna­tív csoportok vagy a sajtó Vastagh Pál fölsxólalása a KB február 10-11-ei ülésén munkája kelt nyugtalanságot és bizonytalanságot a párt­tagság körében. ugy érzékeljük, hogy a párt három fő rétege — a párt vezetése, az aktívagár­da és a párttagság — között szakadás következett be. A közvélemény úgy látja, hogy a párt vezetésében az egység csak deklarált, a politika fő irányairól kialakított eddigi egység felbomlóban van, a vélemények pluralizmusa a vezetésen belüli hatalmi harc látszatát keltik. Ehhez kapcsolnak konkrét esemé­nyeket és ügyeket. A párt aktivagárdájában, a közép­szintű vezetésben a magára hagyatottság érzése tapasz­talható, amely bizonytalan­ságot es ösztönösséget, vala­mint a különböző politikai irányzatok és politikai vona­lak közötti szubjektív szelek­tálási törekvéseket szül. A középszintű aktívagárda és vezetés érzi a változtatás kényszerét, de az irányokat és megoldásokat tekintve el­bizonytalanodott. A párt­tagság soraiban azt tapasz­taljuk, hogy szivesebben foglalkoznak a nagypolitika kérdéseivel, mint saját kör­nyezetük alakításának, for­málásának gondjaival. Rend­kívül nehezen tudják átül­tetni a maguk gyakorlatába és megoldani azokat a poli­tikai törekvéseket, amelyek a párt- és a gazdasági veze­tés szétválasztására irányul­nak. Ezzel nehezítik a párt­mozgalom aktivizálódását. A szakadás fordítottan is érvé­nyes. A párttagság tömegei nehezen tudják mozgásba hozni az aktivagárdát, az aktívagárda hatása pedig a párt vezetésére korlátozott. Ugy gondolom, hogy ezt az elkülönülést a párt politikai programjának kidolgozása oldhatja fel. A jövendő ver­senyhelyzetben egyébként is a párt programja és a prog­ram alapján végzett tevé­kenysége lesz a döntő. Milyen dilemmái és buk­tatói lehetnek egy program kidolgozásának? Az egyik a történelemhez, a múlthoz való viszonyunk dilemmája, ezen belül is el­sősorban a kontinuitás és diszkontinuitás kérdése. Nyomasztónak tartom, hogy sem a nemzetközi kommu­nista mozgalomban, sem a magyar párt gyakorlatában nem termelődött ki olyan politikai kultúra, amelynek keretei között tisztességesen, kulturáltan lehetne megol­dani a politikai vezetésben bekövetkező szükségszerű személyi váltásokat, változá­sokat. A változások mindig végletek között mozognak, s ezek a végletek rendkívül megnehezítik azt az eszmei kontinuitást, aminek a moz­galomban léteznie kellene. Ugy gondolom, hogy a párt eszmeiségében a kontinuitást kell hangsúlyoznunk, műkö­dési módjában azonban most a diszkontinuitást. Ennek a megszakítottságnak nem el­sősorban személyes konzek­venciákban és személyek éles elitélésében kell kifeje­ződésre jutnia, hanem a párt működési rendszerének átalakításában. Bennem az a gondolat erő­södött meg, hogy a követke­ző időszakban a pártnak a figyelmét a választási küz­delmekre kell fordítania. Ezért egyetértek mindazok­kal, akik egy rövid politikai program kimunkálását igénylik, olyan programot, ami egy választási felhívás követelményének megfelel. Ezzel kellene a pártnak a Választási versengésben in­dulni. Természetesen egy hosszabb távú programra is szükség lenne, amely jövő­képet vázol fel. Ennek kiala­kítására a pártkongresszus a hivatott. Szükségesnek tartom a Központi Bizottság figyelmét felhívni arra, hogy a több­pártrendszerre történő át­menet megoldási módjait össze kell hangolni az alkot­mányozási folyamattal. Te­hát lehetőség szerint olyan intézményekre próbáljunk javaslatokat tenni, amelyek majd az új alkotmány kere­tei között is jól funkcionál­nak és működnek. Végezetül szükségesnek tartanám, ha a Központi Bi­zottság mérlegelné, hogy a rövid távú választási prog­ramot egy munkajellegű or­szágos pártértekezlet öntenú végső formába. Ez ugyanis a programnak, vagy választási felhívásnak sokkal nagyobb súlyt tudna adni a partban és a társadalomban. Február 20.: városi pb-ülés Az 1988 októberi városi pártértekezlet állásfoglalásá­nak megfelelően, az újjáválasztott Szeged városi pártbi­zottság első feladatai közé emelkedett az ifjúság koreben végzett politikai munka elemzése. Ennek megfelelően, a testület legközelebbi ülésén, amelyet február 20-án dél­után 1 órára hÍvtak össze, ez lesz a fő napirendi pont. A téma tanulmányozására a pártbizottság munkacsoportot szervezett saját somiból és szakértőkből. A napirend elő­adója e munkacsoport vezetője, Révész Mihály lesz A fontos tanácskozásra meghívást kapnak a KISZ városi bizottságának tagjai is. A pártbizottság sörös ülésén ezenkívül a testület e.s végrehajtó bizottsága idei, illetve első félévi munkatervet is beterjesztik.

Next

/
Thumbnails
Contents