Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 79. évfolyam, 42. szám 1989. február 18., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 5,30 forint Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága február 20-ára, hétfőre összehívta a Központi Bizottság ülését. A tanácskozáson az új alkotmány (koncepciójáról szóló napirend előterjesztője Fejti György, a KB titkára. Iványi Pál, a KB titkára ismerteti az agrárpolitika megújítására vonatkozó tervezetet. A városi és a megyei pártértekezletek, illetve pártbizottsági ülések főbb politikai tapasztalatairól készített jelentés előadója Lukács János, a KB titkára lesz. Mint ismeretes, a hatályos alkotmány felülvizsgálata — összhangban az 1988 májusi pártértekezlet határozatával — megtörtént, és elkészült az új alaptörvény szabályozási koncepciója is. A Központi Bizottság elé kerülő anyag indítványozza: az okmány szögezze le a történelmi folytonosságot, a magyar társadalom legutóbbi 40-50 évének eredményeit és azt, hogy Magyarországon továbbra is szocializmus épül. Az emberi és az állampolgári jogok, illetve kötelességek hangsúlyozottan szerepeljenek az alaptörvényben. Az agrárpolitika megújításának javaslata az elmúlt évtizedek eredményeire, értékeire és tapasztalataira támaszkodik. A magyar gazdasági reformfolyamat felgyorsításához való szerves kaposolódás elodázhatatlanná teszi az agrárágazat helyzetének áttekintését és a szükséges változások, a megújulás kezdeményezését. A javaslat szerint a Központi Bizottság állásfoglalás-tervezetét nyilvánosságra hozza és pártvitára bocsátja. Ugyanakkor igényli a szakmai, a tudományos és az érdekképviseleti szervek, fórumok vélemé,nyét is. A testület — a viták tapasztalatait is figyelembe véve — még ebben az évbe ismételten napirendre túzi az agrárpolitika időszerű kérdéseit. A városi és a megyei pártértekezletek, valamint pártbizottsági ülések politikai tapasztalatairól szóló előterjesztés hangsúlyozza, hogy ezeket a tanácskozásokat új munkastílus, teljes nyíltság és demokratikus eljárási megoldások jellemezték. A pártértekezletek előkészítése és összehívása aktív politizálást váltott ki a párttagok között. A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy az elhúzódó viták könnyen előidézhetik a pártmozgalom befeléfordulását egy olyan időszakban, amikor éppen a társadalmi folyamatokra való gyors és mindennapi reagálás a párt egyik fó célja. A Központi Bizottság napirendjén személyi kérdések is szerepelnek. (MTI) Írásos előterjesztések az MSZMP Központi Bizottságának hétfői ülésére A Központi Bizottság tagjai előzetesen megkapják a hétfőn kezdődő testületi ülés napirendjének írásos anyagait. A Központi Bizottság irodája eljuttatta hozzájuk az alkotmány szabályozási koncepcióját, az agrárpolitika téziseit, valamint a megyei és várbsi pártértekezletek tapasztalatairól szóló jelentést. Magyarország alkotmányának szabályozási koncepciója legfontosabb kérdései között említi, hogy 1949 óta alapvetően megváltozott a hatalomról és a hatalom "gyakorlási módjáról, a szocializmusról, valamint az emberi jogokról vallott felfogásunk. Emellett mélyreható változások történtek a társadalom szerkezetében, a gazdaságban, a tulajdonviszonyokban és a politikai intézményrendszerben. További jelentős változások most vannak kibontakozóban. Az 1988 májusában tartott pártértekezlet óta kialakult folyamatok politikailag is egyértelműen új alkotmány előkészítését igénylik. Az új alkotmánynak a jövőbe mutató folyamatok elemzésére kell épülnie úgy, hogy időtálló legyen. Teret kell engednie a tulajdoni viszonyok, a gazdasági és a politikai rendszer — az alkotmányban rögzített, társadalmi céljainkkal összhangban álló — spontán fejlődésének, hogy a gazdasági és politikai folyamatokat csak olyan mértékben korlátozza, amilyen mértékben az alkotmányos rend védelme ezt elengedhetetlenné teszi. A Bevezetőnek (Preambulumriak) új felfogásban kell közelítenie államiságunk fejlődését, hogy az alkotmány erősítse a nemzeti összefogást, a magyarság identitástudatát; ezért — múltunkat meg nem tugadvu, korábbi értékeinkről le nem mondva, ezeréves államiságuhk folyamatosságát megőrizve — jussunk el mai társadalmi rendszerünk é6 állami céljaink meghatározásáig. A Preambulum rögzitse. hogy Magyarország szabad, demokratikus és szocialista állam; mutasson rá a munkásmozgalom törekvésein alapuló új tárEadalmi rendünk teremtette értékeinkre. A szabályozási koncepció ezt követően részletezi, milyennek gondolja Magyarország társadalmi-politikai-gazdasági, rendjének alapelveit, s ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a törvényalkotás az alaptörvénynél nem törekedhet a társadalmi, piolitikai és gazdasági rend átfogó szabályozására. Ehelyett meg kell határoznia Magyarország államformáját, majd azokat az alapelveket, amelyek az államhatalom gyakorlásának módját, az állami és a társadalmi viszonyokat, valamint a politikai rendszert jellemzik. A koncepció jelzi, hogy Magyarország államformájával kapcsolatban többféle javaslat merült fel, de a tudományos-szakmai álláspont szerint a népköztársaság elnevezés megváltoztatása nem tűnik indokoltnak. Az állam és a társadalom kapcsolatáról egyebek mellett megállapítja, hogy alapvető elvként kell szabályozni a társadajom tagjainak az önkormányzat alakításához való jogát. Az állam, illetve n társadalom jelenlegi szervezetének vagy tagjának a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos, illetve erőszakos úton történő megszerzésére vagy birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben mindenki jogosult és köteles fellépni Alkotmányos elvként indokolt rögzíteni : a társadalom célja és az állam feladata, hogy az állampolgárok számára biztosítsa az esélyegyenlőtlenségek mérséklését. Az esélyegyenlőség megvalósításának feltétele a szociális biztonság állampolgári jogon való biztosítása. A koncepció részletezi Magyarország külpolitikájának alapelveit, kiemeli, hogy az állam és a társadalom szervezetei, továbbá tagjai kötelesek tiszteletben tartani a különféle nemzetközi szerződóseket, az ENSZ alapokmányában foglalt elveket és szabályokat, valamint hazánknak az államközi szerződésekben foglalt szövetségesi elkötelezettségét; A politikai rendszer alkotmányos kidolgozásával kapcsolatban a koncepció megállapítja: társadalmunk marxista—leninista pártja nem attól a társadalom vezető ereje, hogy ezt az alkotmány deklarálja, hanem attól, hogy mindinkább politizáló párttá válik, amely nem csupán a nép érdekében, hanem a néppel politizál, s meggyőzi politikai céljainak helyességéről az állampolgárokat. Ennek megfelelően, a párt nem tör jogilag garantált hegemón helyzetre. A koncepció számol a többpártrendszer kialakulásával, ugyanakkor igényli, hogy alkotmányos garanciát kell állítani az alaptörvényben rögzített, a társadalmi, politikai berendezkedést sértő tömörülésekkel szemben. A tulajdonviszonyok alapelveivel kapcsolatban rögzíti: az alkotmányban ki kell mondani, hogy Magvarországon elismert ós egyenrangú tulajdonforma a közösségi és az egyéni tulaidon. Jelentőségére tekintettel azonban külön megemlíthető az állami és szövetkezeti tulajdon. Az állam közhatalmi és tulajdonosi minőségét egymástól következetesen el kell különíteni. A rem á'lami közösség tulajdona és az egyéni tulajdon kizárólag közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és kártalanítás ellenében sajátítható ki. A koncepció részletezi az emberi és az állampolgári jogok, valamint az alapvető kötelességek című fejezetben a szabályozás kívánatos elveit. Ugyancsak tételesen fogalmazza meg az úgynevezett sza(Folytatás a 3. oldalon.) Kaput nyitni Európára Avatóünnepséget tartottak pénteken a magyar—francia együttműködéssel alakult Nemzetközi Bankárképző Központ Kft. várbeli székházában. Az intézményt 29 részvényes alapította, 130 millió forintnyi alaptőkével. Az ünnepségen előadást tartott Németh Miklós, a kormány elnöke. Bevezetőben szólt arról: bizakodással tölti el, hogy a múltat ítélőszék elé idéző, fájó sebeket feltépő, és bizonytalanságot tükröző, néha viharosan kavargó közéletünkben most olyan eseményen vehet részt, ^mely a stabil fogódzót, a tartós értékek érvényesítését és vállalását is jelképezi. Biztató továbbá, hogy vannak olyan markáns erők, amelyek a maguk területén a siker ígéretével járulnak hozzá egy eltorzított ideológián alapult téves pálya helyreigazításához. Olyan pálya kialakításához, amely visszavezet a szerves fejlődés útjára, és kaput nyit Európára. Sokan gondolják úgy, hogy a fejlődés fő irányától Kelet-Európa a második világháborút követően kanyarodott el. Aki azonban a történelmet, és különösen a gazdaságtörténetet tanulmányozza, bizonyságot nyer arról, hogy ez már sokkal korábban megkezdődött. A világtól való elzárkózásunk és elzárásunk csak súlyosabbá tette a következményeket. Ez olyan tény, ami nem könnyíti, hanem nehezíti a visszakanyarodás történelmi léptékű feladatának megoldását. S azt igényli, hogy erőinket ne szétforgácsoljuk, hanem összefogjuk; és összefogjunk mindazokkal, akik ebben, az összeurópai fejlődési folyamat sikerében érdekeltek. Vissza akarunk kerülni a fő útra, és keressük az oda vezető ösvényeket. Amihez el szeretnénk jutni, az a modern jogállam, a plurális politikai intézményrendszer keretében jól működő demokrácia, a hatékony, vegyes tulajdonon alapuló piacgazdaság. Ez utóbbi irányába már régebben is tettünk — némileg tétova — lépéseket. Már a 60-as évek közepén megszületett az a felismerés, hogy a naturális, menynyiségi célokon és utasításokon alapuló központi tervezés nem képes pótolni a piac szerepét. De ebben az időszakban a piacfelfogás még leszűkült az árupiacra. Hosszú út vezetett ahhoz — a világnak e táján eredetinek ható — felismeréshez, hogy a gazdasági folyamatok összehangolásának, és a társadalmi kontroll érvényesítésének a piacnál nincs jobb színtere, és a pénznél nincs jobb eszköze. De végül, ez nyitotta meg az utat ahhoz, hogy aktivan hozzálássunk a pénz- és tőkepiac intézményi, szervezeti es működési feltételeinek kialakításához. Ezután utalt arra, hogy a modern ipari világban a gazdaságok szerkezete, az azokban betöltött funkciók átalakulóban vannak. Ahhoz hasonlítható fordulat megy végbe, mint amikor a termelés kikerült a család köréből, és szervezett társadalmi folyamattá vált. Most a termelésről leválnak a szolgáltatások. így Németh Miklós beszéde a nemzetközi bankárképző központban nem csak az oktatás szerepe nő, hanem a kutatásigényes termékek és az értékesítési, szolgáltatási folyamatok jelentősége is. Így folytatta: Nálunk évtizedeken keresztül ismételgetett tétel volt: „Az anyagi termelés a nemzeti jövedelem növelése révén teremti meg a pénzeszközöket az oktatás, a kultúra, a művelődés, a tudomány, az egészségügy támogatásához. Először tehát a gazdasági termelőszférát kell rendbe tenni, s majd utána foglalkozhatunk a nem termelőterületekkel." Ezzel a tétellel nem csak az a baj, hogy téves, hanem az is, hogy olyan szocialista gyakorlat forrásává vált, amelyet, ha tovább folytatunk, akkor a modern ipari világ ellenpontja leszünk. A felzárkózás szándékával nekünk is követnünk kell a modern ipari világ fejlődési irányát; növelni kell a szolgáltatások súlyát, alkalmazottainak számát, és ösztönözni kell az értéktermelési fol/amatok eltolódását a fizikai munkától a szellemi munka felé. A bankszakma helyének és presztízsének felértékelődése ebből a történelmi látószögből is elkerülhetetlen szükségesség. A modernizáció pénzügyi intézményi feltételeinek megteremtésében az elmúlt néhány évben három kiemelkedően fontos lépést tettünk. A 80-as évek elején, mintegy négy évtizedes szünet után ismét lehetővé vált értékpapírok kibocsátása és forgalmazása. Ennek — a tőkeáramlás felgyorsításán kívül — kiemelkedő szerepe volt abban, hogy ráirányította a figyelmet a megtakarításoknak a pénzügyi egyensúly alakításában játszott fontos szerepére. A pénzügyi intézményi rendszer modernizálásának következő állomása a kétszintű bankrendszer létrehozása volt. Megkezdődhetett a mai kor követelményeinek megfelelő monetáris politika és eszköztár kiépítése. Megteremtődött a lehetőség az üzleti banki tevékenységnek az államigazgatásról való leválasztására. A vállalatok a korábbi egyoldalú államigazgatási függés helyett egyenrangú üzleti kapcsolatba léphetnek a pénzintézetekkel. A pénz- és a tőkepiac fejlődése szempontjából Korszakos jelentőségű az idén hatályba lépett társasági törvény. Ennek alapján olyan szervezeti, tulajdoni formák alakulnak ki, amelyek nélkülözhetetlenek egy fejlett tőkepiac működéséhez. Lehetővé teszik a pénzügyi megtakarítások közvetlen bevonását a gazdálkodásba. Mindez az eddiginél sokkal nyíltabb, demokratikusabb, és ezáltal eredményesebb társadalmi ellenőrzést tesz lehetővé a tőkék befektetése és áramoltatása felett. A pénzügyi intézményrendszer megújulásával; a tőkepiac internacionalizálásával, majd a valutakonvertibilitás fokozatos kialakításával szervesen összekapcsolódnak a bel- és külföldi folyamatok, s ezen keresztül a gazdasági élet szereplői nap mint nap szembesülnek a nemzetközi pénzvilág értékítéletével. Mivel a múltban ezeket a jelzéseket a gazdaság szereplói gyakran megszűrve, és késleltetetten észlelhették, nem alakultak ki sem anakro-, sem mikroszinten a gazdaság világpiaci alkalmazkodásának elégséges feltételei. A nemzetközi pénzvilágról szólva a miniszterelnök kitért arra: számunkra kiemelkedő jelentősége van a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, a Nemzetközi Valutaalappal és a Vijágbankkal fenntartott kapcsolatainknak. Ezek olyan időszakban épültek ki, amikor nemzetközi fizetési helyzetünk,' több, egyrészt tőlünk független tényező hatására kritikussá vált. S ennek a kritikus helyzetnek az áthidalásában akkor semmi mással nem pótolható segítséget jelentett, hogy csatlakozhattunk ezekhez az intézményekhez, és élvezhettük támogatásukat. Kapcsolatunk azóta is intenzív és korrekt. Remélem, ezt a minősítést ők is osztják. Nem tagadjuk: Számítunk arra, hogy a gazdaság modernizálásához, a piacgazdaság feltételeinek megteremtéséhez saját erőfeszítéseink mellett támaszkodhatunk a nemzetközi környezet, s különösen a Valutaalap és a Világbank támogatására. Tudatában vagyunk: egy ilyen együttműködés csak a könyörtelen realitások kölcsönös figyelembevételével folytatható. E realitásokba éppúgy beletartozik a gazdasági szerkezet átalakítására, a külső és belső pénzügyi egyensúly megteremtésére vonatkozó követelmény, mint a magyar gazdaság működési mechanizmusát befolyásoló objektív adottságok, s a társadalmi, politikai viszonyokból adódó korlátok. Bármelyik oldalt vagy tényezőt hagyjuk figyelmen kívül, kudarcra ítéljük legjobb törekvéseinket. Nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk: gazdaságunk még nem igazi piacgazdaság. Ráadásul birkózik azzal a nem könnyű feladattal, hogy belső piacán. összekapcsolja a gyökeresen más értékrendet hordozó nyugati és keleti piacokat. Egy dlyen közegben természetesnek kell tekinteni, hogy egy „szabályos" piacgazdaságban jól kiszámítható hatással járó eszközök — például kamatlábemelés, valutaleértékelés, adókulcsmódositás — nálunk alkalmazva nem ugyanazokat a reagálásokat és következményeket váltják ki. Ha erre nem vagyunk tekintettel, keserű csalódások érhetnek bennünket. A működési sajátosságok figyelembevételénél csak egy fontosabb; hogy jobbító törekvéseink magát a működést nehogy lehetetlenné tegyék. Ez a veszély akkor áll fenn, ha a gazdasági racionalitás szempontjai elfedik előlünk az óhatatlanul (Folytatás a 2. oldalon.)