Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-17 / 41. szám

5 1989. február 18., szombat K und K Még mindig ázt állítják sokan: apátiában van ez a nemzet. Nem lehet fölrázni az istennek sem. Pedig dehogyis nem. Aligha kell más hozzá, mint egy parlamenti képviselő, aki — mondjuk — nem árt, ha nő, s ha éppen az olasz képviselőház tagja, ráadásul ha Cicciolina becenévre hallgat, és netán néhány pornókazetta „fémjelzi" nagy nyomatékkal rievét e hazában. Mellesleg pedig plakátok jelennek meg a szegedi utcán, beharangozva készülő vendégszereplését kies városunkban. Hű, kérem, mi volt azokban a napokban szerkesztőségünkben. Levelek jöttelek, telefonok pedig tucat-, ha nem százszám. És mindenki tiltakozott: nem kérnek Staller Ilonából. És e tiltakozási hullám — valljuk be — igencsak nagy teljesítmény egy olyan országban, amelyben a nemzet nemhogy a tiltakozásoktól, de a véleménynyilvánítás szolidabb formáitól is elszokott jórészt az utóbbi évtizedekben. Igaz, Bős—Nagymaros, no meg az alternatívok színrelépése mintha sikeresen megtörte volna a hallgatás eme obskúrus világát. S alighanem ezen nyiladozó és önmagára fokozatosan ráébredő öntudat eredménye a sok telefon és levél. Csakhogy nem tehetek róla, de bennem óhatatlanul fölmerül a kérdés: ha mondjuk három esztendeje helyezték volna kilátásba számunkra Cicciolinát, akkor is tiltakoztunk volna-e ennyien, ilyen nyomatékkal és hangerővel? Aligha. Igaz, három esztendeje az sem igen merülhetett vol„Tiltakozunk" na föl ötletként, hogy mondjuk művelődésünk otthonaiban megteremtsék a lehetőséget arra, hogy közelebbről ismeretséget köthessenek néhány százon egy olasz képviselő(nő)vel, sőt netán annak immáron közismert bal kebelével. És hogy ez az ötlet néhány esztendeje még aligha merülhetett volna föl, annak aligha csak az az oka, hogy snasszul hatott volna akkoriban „kebelbarátságot" hirdetni egy olasz képviselővel... Ez a kis fantáziajáték egy történelmietlen kérdéssel (mi lett volna, ha ...?) természetesen csak arra jó, hogy kacérkodni kezdjünk egy gondolattal. Nevezetesen azzal, hogy: minden dolgok összefüggeni látszanak kis világunkban. Mert — akárhogyan is nézzük — e tiltakozási hullámhoz végül is az szolgáltatott okot és alkalmat, hogy immár nem szűri meg egy atyáskodóan gondoskodó, paternalista hatalom, mi juthat el hozzánk s mi nem. Vagyis a tiltakozásra növekvő szabadságunk szolgáltatott okot és alkalmat. Még jó, hogy nem e növekvő szabadság, hanem csupán egyik megnyilvánulása ellen emelték fel oly sokan szavukat. Csakhogy ... Csakhogy a dolgok nagyon is könnyen összemosódhatnak. Hogy miért? Mert egyre többször olvasom, hallom: korlátozni kellene már végre ezt vagy azt! Mindez pedig alighanem egy igazi, hamisítatlan, jó kelet-európai szemléletet tükröz. A toleranciának, a másféleség elfogadásának azt a hiányát, amely évtizedeken at oly bénitón hatott erre a társadalomra. Kérdezhetnék: hogy jön ide Cicciolina? Például úgy, hogyha ellene tiltakozunk ily nagy nyomatékkal, hát a másféleséghez, a sokszínűséghez való jog ellen is föllépünk. Kivetjük magunk közül az eltérőt, megakadályozzunk néhány száz érdeklődőt is abban, hogy megismerkedhessenek vele, és véleményt alkossanak a — másról, A magam részéről inkább úgy fogalmaznék: korlátozzuk — a korlátokat! S ha valami ellen szívem szerint tiltakozom, hát azok éppen az ilyen jellegű tiltakozások, abból kiindulva, hogy éppencsak kibontakozóban levő kis szabadságainkat ne kíséreljük meg azonnal kalodába zárni a toleranciahiánnyal. Mert meggyőződésem, hogy a közösség szabadsága csakis az emberi szabadságok sokféleségén alapulva bontakozhat ki. És meggyőződésem, hogy a korlátozások, legyenek bármily kicsinyek is, térve°ökbö' I"*"-ő'o korlátlan eszkalációra hajiam A^ÚZ, na Korlátozni akaró'' másokat, előbb-utóbb föltétlenül en4 IS lOgíldK, vagy magamat is korlátozom így a dolgok logikája szerint. Mert az alapkérdás az: meg- és fennmaradhat-e az eseti korlátozások joga? Akár Cicciolina ürügyén is. Hát... Lehet választani! Szávay István Ha az Osztrák—Magyar Monarchia hadseregével kapcsolatban új információkra számítanak a hadtörténet iránt érdeklődők, jobb, ha leteszik a lapot. Merőben másról szólok. No nem! Mleg véletlenül sem szándékom valamiféle recenzió a Zalatnay-féle „trilógia" egyik vagy másik darabjáról. (Nem vagyok én apáca, Ezt sem a zárdában írtam, Cicciolin^ a „szexciiklon".) Híres, hírhedt aszszonyain'k, de legfőképp terveik ihlettek meg. Döntésre kell vinni a dolgot, hogy tudniillik felkerüljön-e az a bizonyos lámpa — ontva piros fényét, melegét? Mint ahogyan e kérdés eldöntésében illetéktelen lennék, ugyanúgy annak megítélésében is, hogy vajon minek tulajdoníthatók Cicciolina tervezett homorításai az őshaza nagyvárosaiban, vagy hogy mit jelentsen az olasz pornósztár életrajzözöne a könyvesboltokban. Nem fogy? Nem KEL(L)? És egyáltalán: Mit old meg a „lámpa"? (Persze feltételezzük a legjobbakat!) A szép summára szert tevő lányok gyűjtőhelye lesz, szaporítva az elegáns hotelokban „dolgozó" szakmabeliek számát? Avagy egy újabb kenyérkereseti lehetőséget fog nyújtani országunk gyönyörlányai számára? Több variáns nemigen lehetséges. Ami teljesen bizonyos: nem remélhetjük, hogy a második világháború előtt működő nyilvánosházak funkcióját a maga „tisztességes" módján fogja betölteni! Hogy tisztességes? Igen, éppen ez az! Rossz előérzetem, hogy a többek által elképzelt szerep •— amit ígér Zalatnay is — ezúton nem fog megvalósulni! A tizenegynéhány éves srácok számára továbbra sem lesz lehetőség „egy jó beavatásra" (idézet Cinitól), ott. A Cicciolina-ház már csak a várható színvonal miatt sem lesz az a fórum, hiszen ha az anyagiakat nézzük, még a Rákóczi téren is minimum neftó 1200 forint a tarifa. Apropó, Rákóczi tér! A másik sarkalatos kérdés a helyszín borzalmas tragédiáját megoldani. (De erről nem többet, beszéljertek helyettem a filmkockák Dobray György „K" című alkotásában.) Közös dolgaink lerendezése helyett — a Zalatnay Párt körüli vitákban most ismét csak egyéni érdekék megvalósítására való törekvéseket, és egy hulló (pornó)csillag erőltetett élniakarását látom. A társadalom egészét érintő probléma — mert az! — megöl dása helyett: egy újabb jó üzlet. Nem egyéb. Az érzelmek „továbbsekélyesedésének" nyitunk ezzel teret! Kiölődik immár a tudatból is, hofcy volt valaha szép diákszerelem, tiszta érzésekkel, hűséggel és kitartással. Ma...? Az érzelmek teljesen feleslegessé váltak? ... Mondják meg: ennyire nem érezzük a veszélyt?!! Varga Mónika — Mi lenne az ideális megoldás? Oktatáspolitikai vitasorozat A KISZ vezetése olyan oktatáspolitikai vitasorozatot tervez, amelynek eredményeként akár a lakáskoncepciójához hasonló java,slatsorral segítheti a művelődési kormányzat munkáját. A viitasorozat nyitánya a KISZ Központi Bizottságának következő, február 25-i ülése lesz, amelyen a testület' állásfoglalást hoz az ifjúsági szövetség oktatáspolitikai elképzeléseiről — tájékoztatta az MTI munkatársát Csermely* Péter, a KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsának''elnöke, a KISZ "KB intéző bizottságának csütörtöki ülését követően. (MTI) — A helyiséggazdálkodást a helyi tanácsokra kellene bízni. A Kiosz-szal, a Kisosz. szal együtt kellene dönteni, hova milyen üzlet kerüljön. Ezek a szervek például adhatnának bérleti jogot. Jelenleg ugyanis nyugodtan lehet a helyiségekkel partizánkodni. Az állami tulajdon kezelője az IKV, a bérlő pedig fantáziája szerint rendezi be, profilírozza az üzletet. Nem ez a megoldás! B. E. piros lámpa fényénél Husika nem jött, Cicciolina vidéki országlása elmaradt. S)kan felsóhajtanak, s talán ugyanennyien bánják, hogy a magyar ugaron termett, talján képviselővé „magasztosult" Staller Ica nem jött igét hirdetni. A jelenség azonban jelenség marad. Erről beszélt a város, ezt taglalta az ország népe — különösen a szilveszteri tévéműsor után. Sok álláspont foglalható el Husikával és a pornópolitikával kapcsolatban. Az egyik az lehetne, ha szóra sem érdemesnek ítélnénk, ám ez az alternatív gondolatok korszakában egyenlő lenne a diszkriminációval. Néhányak szerint Husikából több kellene magyar talajon, piros lámpák őrző fénye alatt. Mások szerint viszont a kék fény lenne a javasolt. Sokan a jó izlés nevében tiltakoztak, mások a tiltakozás jogosságát elfogadva, a személyes önrendelkezés szabadságára helyezték a hangsúlyt. Hallani lehetett olyan véleményt is, hogy ez a nemzet már végképp elveszítette a humorérzékét, mert „hogy begörcsölt Husikán, az olaszok meg csak jót röhögnek rajta". Eme bevezetőben — összeállításunk élén — egyetlen fontós mozzanatot emelünk ki. Szilveszter után az általános iskolákban sokhelyütt a hat-nyolcéves kisdiákok Cicciolina bájait rajzolgatták egymásnak, és másról sem tudtak beszélni, mint Ica „nyíltságáról". A tanítóknak — ha vették a fáradtságot — napokba tellett, míg elmagyarázták: az édesanya nem ilyen, Husika nem a családszeretet szimbóluma. Talán ez lehet az alapállás. Töpörtyű tizedes, az általam mind többre becsült öntő szakmunkás az utcán állított meg nem is olyan rég. Pontosan tegnap. Időm se volt megkérdezni, hogy még dédelgeti-e azt az állmát, mely szerint egy asztalnál szeretne sörözni a néphadsereg legalább egy vezérezredesével... ? Műanyag tasakját jókedvűen lóbálva felkért, legyek a tanúja az ő számadásának. — Itt van négy darab szovjet főzetű halkonzerv. Látható, igaz? Negyven forint az ára. Húsz deka párizsi, az már összesítve 60 forint. A többi 140-ért disznóhúst vettem. Tehát elköltöttem 200 forintot. Utánaszámolt? — Pontos a számvetés. Csak nem értem a hátterét... — Átszámítva és értélkelve, mindez felér egy kisebb húsosfazékkal. — El tudom képzelni. — Na' már most. Vizsgáljuk csak meg ezt a Hirdetőoszlopot! Mit vesz észre az éles szemű ember? Aki nem is kell, hogy okvetlenül éles elméjű is legyen ... — Nézem, de nem látom. Illetve, még most sem hozom kapcsolatba a hűsosfazékkal. — Maradjunk a 200 forintnál. • — Annyit érne ez a hirdetóoszlop? — Többet. Kétszáz forint az ára ... — ... a belépőnek! — Annak. Szóval, az ember választhat. Vagy megtölt maga egy húsosfazekat, vagy vásárol — ugyancsak kétszázért — egy belépőt. Ott már csak Husikában lesz része. — Ügy veszi, hogy a belépő megvásárlása, maga a részvétel már állásfoglalást jelent? — Eltalálta! Ma tulajdonképpen két választás előtt állunk. Maga is részese annak a folyamatnak, amit én a magyarság egy részének keletről való hazatérésének nevezek. Az erdélyiekről van szó. Számomra, Töpörtyű tizedes számára nem mindegy, hogy nyugatról milyen folyamatnák lehetek a szemtanúja. — Ennyire leegyszerűsítve nem kezelhetjük a kérdést ... — Azért egyszerűsítek, hogy el len pontozzak. Az én húsos fazekamhoz nem hasonlítható egy Nyugaton élő magyar hasonló konyhai kelléke. Nem mindegy, mit tálalnak abból. Ha leragadunk a bőnye és az emészthetetlen porcogó mellett, magunkra vessünk. A mi jó embereink pedig kézzel-lábbal hadakoznak a bőnye mellett. Jól megfizetik. Körítésnek pedig a hazai bőnyekínálatból „merítenek". — Azt már a haladás jelének kell minősíteni, ha egyáltalán választhatunk .. . — Az igénytelenség viszont igénytelenséget szül. A nyugati magyarságnál maradva: egy egész nemzedék számára ki testesíti meg őket? Ezt nevezi választásnak? — Bedobhatom a törülközőt? — Még egy gondolat erejéig tartson ki. Valaha a keleti nagy bajszúnak volt itt egy kisdiákja. Magát a legjobb magyar tanítványnak nevezte. Manapság a természeti emberekre jellemző viselkedés ' giccsvásárán megjelent a példakép >— „kebelbarátként" pedig a magyar megfelelő. S mint a herék (mert azok futtatják őket!) körülzsongta anyaméh, együtt és külön-külön rakosgatják a maguk petéit. Melyből az igénytelenség bábjai és álcái bújnak elő. Capito? Ennyit mind a ketten tudunk olaszul. Pataki Sándor Az elmúlt év szeptembere óta könnyedébben teheti be magyar földre (meztelen) lábát a pornó. Addig ugyanis tilos volt bármiféle pornográf termék behozatala Magyarországra. Hogy mi tartozik e kategóriába? Nem hivatalos megfogalmazás szerint a nemi vágy fölkeltésére alkalmas újságok, filmek, tárgyak. Persze, hogy kinél mi a küszöb, ezt igen nehéz meghatározni, a szabály túlhaladását azonban mégis az bizonyította leginkább, amikor a belföldi képeslapoknál kialakult a „meztelen nő nélkül nem újság az újság" gyakorlata. Szeptember óta tehát nem tilos a ,.személyes, szükséglet" kategóriáját meg nem haladó mennyiségű újság,, film vagy (mű)tárgv beho-zatala. A 16 éven felüli álMit lampolgárok tehát maguknál tarthatnak egy újságot, filmet (vagy videokazettát), no meg a kimeríthetetlen fantázia egy-egy további termékét. Erkölcsi határ nincs, egyébként is lehetetlen volna elbírálni (Jmárcsak a vámosok időhiánya miatt is), mi tartozik a kemény, netán az igen kemény pornó kategóriájába. Hogy az e tárgykü-be tartozó vámszabályokat hányan szegik meg. igen nehéz lenne utánanézni, ugyanis a vám- és pénzügyőrségnél csaik a szabálysértések, illetve — súlyosabb esetben — a büntetőfeljelentések számát tartják nyilván. Hogy mi az alapja az eljárásnak — külön nem jegyzik. Hivatalos forgalomba azonban nem kerülhetnek ezek a termékek. Mint megtudtuk, e műfajban (persze, hogy mi pontosan ez a kategória, azt sem lenne egyszerű meghatározni) csak a nemrégiben forgalomba került oktatófilm, a Szex abc árusítható. Ezzel együtt korántsem volna meglepő, ha a lakodalmas rock kazettáinak virágzó kalózforgalma után a videokazetták vásári árusítása •terén is hasonló piac alakulna ki. Ilyen ügyben egyébként még csak egyszer indított eljárást a szegedi rendőrség. B.T. Boltfoglalók ? A városban sokaknak szemet szúrt, hogy a Kárász utcai népművészeti bolt hónapok óta zárva. Természetesen pletykák is keringenek a szinte egyik napról a másikra bezárt üzletről. Balogh Ferenc kiskereskedő neve került szóba . .. .De mi is történt valójában? Kérdésünkkel Csonka Miklóst, akkor még a városi tanács kereskedelmi és termelési osztályának vezetőjét kerestük fel. — Azt az üzletet a budapesti székhelyű Népművészeti és Háziipari Vállalat bérli az IKV-tól. Körülbelül egy évvel ezelőtt elhatározták a bérlők, hogy szélesítik a bolt profilját. Kiadták szerződésbe az üzletet Paskuj Istvánnénak. A nagyközönség is tudja, itt rögtön butik lett. Osztályunk ezt kereskedelempolitikai szempontból nehezményezte. Közben kiderült, hogy az üzlet vezetőjének adóhátraléka van. Ilyen körülmények mellett nem is lehetett volna szerződést kötni Paskujnéval. Ezek után a vállalat a szerződést felmondta, a boltot pedig bezárták. Jelenleg boltvezetőt keresnek. — Mi lesz az üzlet profilja? — Marad a régi, hiszen jelenleg Szegeden nincs népművészeti szakbolt. — önök mennyire tudják meghatározni, hova milyen üzlet kerüljön? — Bármily furcsán hangzik, mi közvetlenül nem tudunk ilyesmibe beleszólni. íme egy példa! A Károlyi utcában, a Szelka mellett az ékszerjavító bolt bérleti jogát át akarta adni a Haris Gmk-nak, ami egyébként kapcsolatban áll Balogh Ferenccel. A szerződést a tanács lakás- és helyiséggazdálkodási osztályának kell többek között jóváhagynia. A jogszabályok így rendelkeznek. A levelet véletlenül a mi osztályunkra hozták, ekkor tudtuk meg, hogy butik lenne az ékszerjavító helyén. Nem járultunk hozzá. Terveink szerint itt egy Zsolnai mintabolt nyílik. — A szavaiból az derül ki, hogy nem tudnak önálló helyiséggazdálkodást folytatni. — Csupán megakadályozni tudunk valamit, előmozdítani nem. A pályázati rendszert mi képtelenek vagyunk befolyásolni. Nem kétséges például az, hogy ki nyeri a pályázatot, a butikos-e vagy az élelmiszerkereskedő. A tőkeerős előnyben! Az utóbbi időben legalább a pályázatokról már tudunk, a helyiséggazdálkodási osztály megküldi nekünk azokat. — Ügy tudom, a Kölcsey utcában is megüresedik egy üzlet. — Valóban, költöznek a fodrászok. Erre a helyre pályázik az Autóklub, a Gabonaforgalmi Vállalat és a Fényszöv. Az nyer, aki a legjobb ajánlatot teszi! Mi a belvárosban nem támogatjuk az irodahelyiségek kialakítását. Frekventált helyen minél sokszínűbb szolgáltatást szeretnénk. /