Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-17 / 41. szám

3 1989. február 18., szombat Sajtótájékoztató Kamatokról, hitelekről A viszonylag magas ka­matnak tulajdonítják az OTP Csongrád Megyei Igaz­gatóságának vezetői azt, hogy tavaly 570 millióval emelkedett a betétállomány. Ezt a tegnapi sajtótájékozta­tón mondták el. Á betéti je­gyekből 120 millió forinttal többet adtak el, mint koráb­ban, az átutalási betétek szá­ma 2 eze/rel növekedett. Ez a forma a nehéz gazdasági helyzetben is életképes. A devizaszámla „összesen" ro­vatába 50 millióval többet jegyezhettek be. Akad persze konkurencia is. Azt állapították meg, hogy a Postabank „belépésével" sokan oda pártolnak, a beté­tek részaránya ennek ellené­re egyelőre nőtt az OTP-nél. A községekben a takarékszö­vetkezetek uralják a pénz­piacot. Az elmúlt évben, december végén a hitel összege 12 mil­liárd 800 milliót tett ki. Ha a darabszámot nézzük, a kö­zép- és a rövid lejáratú hi­telek csökkentek, az egy köl­csönre jutó összeg viszont nőtt. Érdekes a magyarázata annak, hogy miért kértek lényegesen kevesebb áruvá­sárlási kölcsönt, mint más években: minden bizonnyal az 1987. évi felvásárlási láz miatt. Am az is lehet, hogy könnyebb „elintézni" a sze­mélyi kölcsönt. Házépítésre, gázvezeték szerelésére, toldaléképületek készítésére jelentős mennyi­ségű hitelt kértek és kaptak az ügyfelek. Családi ház épí­téséhez például ezer 400 köl­csönt engedélyeztek az OTP­nél. Izgalmas adat: tavaly totó­és lottószelvényekből 36 és fél millió szelvényt adtak el. Ez már megközelíti az ár­emelés előtti mennyiséget. A valutahiány Csongrád me­gyében is éreztette hatását, noha ez a pénzintézet több­ször kapott pluszvalutát. Az OTP január elsejétől kereskedelmi bankként mű­ködik. Lehetőségük — és szándékuk — a termelés fi­nanszírozása a különböző vállalatoknál. A sok bank „ellenfél" lehet, bár keresik az együttműködés lehetősé­geit. Egy-két próbálkozás már sikerrel járt. A kényszerűség emelf a la­kásárakat. Ebben az évben Rókuson 72 lakást még 18 ezer forintos négyzetméte­renkénti áron adnak át. Te­hetik, hiszen ezeket még az elmúlt évben építették, és most zömében a hiánypót­lást végzik. Ezek után 20 ezer forint fölött lesz egy négyzetméter. A szűkös anyagiak miatt mind kevesebben tudják megvenni a nagyobb lakáso­kat. Gondot okoz mind az OTP-nek, mind a vevőnek, hogy az új rendelkezések ér­telmében 18 év alatt nem vásárolhatnak lakást azok, akik ehhez kölcsönt igényel­nek, ugyanis a fiatalkorúak nem kaphatnak hitelt. Kereskedőház alakult A magyar—NSZK gazda­sági kapcsolatok további élénkülését jelzi, hogy mün­cheni székhellyel új, az ed­digi együttműködést meg­haladó formában működő közös vállalkozás alakult az elmúlt hetekben. A No­vimpex Trading Haus GmbH elnevezésű vegyes vállalat alaptőkéje viszonylag cse­kély: 200 ezer nyugatnémet márka, azonban — mint a vállalkozás egyik fő szerve­zőjének, az Országos Piac­kutató Intézetnek a munka­társai az MTI-nek elmond­ták — a széles tevékenysé­gi kör révén már az alapí­tás évében 2,5 millió már­kás, 1990-re pedig 3,4-4 millió márkás forgalomra számítanak. A vállalkozás alaptőkéjé­ből 16,75—16,75 százalékkal részesedik a Novoplast Kis­szövetkezet, valamint az Or­szágos Piackutató Intézet, 16,5 százalékkal a Triász Számítástechnikai Kisszö­vetkezet, s egyaránt 10—10 százalékkal négy NSZK-be­li és egy svájci cég. A vegyes vállalat keres­kedőház-jelleggel működik, elsősorban a fa- és a textil­iparban, s különleges szá­mítógépes programok érté­kesítését, menedzselését is vállalja. Munkája a termel­tetéstől a piackutatáson, a kiállításszervezésen át egé­szen a kooperációk közvetí­téséig, a műszaki fejleszté­sig terjed. Az alapjtók ed­dig Is kapcsolatban álltak az adott területen működő s a mostani vállalkozásban ugyancsak részt vevő part­nerükkel, a kereskedőház létrehozása pedig lehetővé teszi a külön-külön már jól kialakított piaci és üzleti kapcsolatok közös felhasz­nálását. Hit akar a Magyarországi Szociáldemokrata Párt? Nos, ezen a címen — vagy­is: Mit akar a Magyarorszá­gi Szociáldemokrata Párt? — igazán nem kellett sokáig gondolkodnia a tudósítónak, hiszen a feladat végtelenül egyszerű volt. Átmásolni ar­ról a szórólapról (meghívó?, röplap?), amelyhez ki így, ki úgy juthatott hozzá a szer­dai, Ady téri egyetemi épü­letben megtartott nagygyűlés előtt. S ha már ebből emel­tem át a címet, következzék még néhány idézet a vála­szok közül: „Jóléti társadal­mat: reális árakhoz reális béreket, lakás mindenkinek, valódi ingyenes egészségügyi alapellátást, igazi családi pótlékot, európai színvonalú oktatást, művelődést, szép öregkort biztosító nyugdí­jat." s milyen receptet kí­nálnak az oly sokat kutatott „hogyan"-ra? „Céljaink el­éréséért támaszkodni kívá­nunk a nemzetközi és hazai szociáldemokrácia több mint 100 éves gyakorlati és elmé­leti tapasztalataira ... Politi­kai programunk: alkotmá­nyos parlamenti demokrá­cia, többpártrendszer, valódi közvetlen népképviselet." E néhány gondolat jelen­tette hát a vita alapját; a vi­táét, amely ugyan távolról sem emlékeztetett nagygyű­lésre, hiszen az auditórium maximumban jószerivel el­vesztek az érdeklődők, de a kérdések és válaszok azért erről a fórumról sem hiá­nyoztak. Kezdjük hát az előbbiekkel! Mit jelent a marxizmus a most szervező­dő szoc. dem. párt számára? Miben látják ma egy ilyen párt megalakításának létjo­gosultságát? Lehet-e a nyu­gat-európai szociáldemokra­ta tapasztalatokat magyaror­szági viszonyokra alkalmaz­ni? Miért a „magyarországi" nevet választották a „ma­gyar" helyett? Lesz-e a párt­nak saját újságja? I Milyen viszonyt terveznek a többi párttal? Hogyan értékelik a szoc. dem. párt 1948-as dön­tését, a két párt egyesülését? Milyen a most alakuló párt szervezeti felépítése, hány tagot tudnak programjuk mögött? Most pedig következzenek a válaszok, amelyeket Már­kus László és Csurdi Sándor történész, valamint Szilágyi Gábor újságíró adott az ér­deklődőknek. Ami a marxiz­must illeti: a most készülő programtervezetben nem szerepel ez a szó, mert olyan meghatározatlan fogalomnak tekintik, mnit például a szo­cializmust. Többféleképp ér­telmezhető, ezért nem köte­lezhetjük el magunkat mel­lette — hallhattuk Márkus Lászlótól. „így tehát pártunk nem lesz marxista párt, de ettől függetlenül a szociál­demokrata hagyományok őr­zője és folytatója." A pártalakítás indokát így foglalták össze; a mai ma­gyar társadalmi, politikai, gazdasági helyzetből gyöke­rezik. Mivel gazdaságunk válságban van, megkezdő­dött a politikai szerveződés, mert csak a politikai struk­túra átalakításával képzelhe­tő el a gazdasági, társadalmi problémák megoldása. Ma nagyon fontos a társadalom­ban meglevő érdekek tiszta kifejeződése — s ennek for­mája, megvalósítója a párt. A „magyarországi" jelzőn rövid vita is kibontakozott, s végül a következő választ jegyezhettem papírra. A pártot az egységes európai szociáldemokrata mozgalom részeként képzelik el, mint ahogy Magyarországot is egy egységes Európa államának szeretnék látni. A név tehát a nemzetközi kapcsolatokra, a nyitottságra utal. A pártról egyébként megtudtuk még azt is, hogy nem akar tömeg­párttá válni, abszolút plat­íormszabadság alapján végzi munkáját. „Pragmatikus, praktikus, szinte technokra­ta párt kívánunk lenni" — hallhattuk Szilágyi Gábortól. Majd a gondolat így folyta­tódott: demokratikus önkor­mányzat igényével lépünk fel, nem ígérünk semmit, mert az országnak ígéretek­ből elege van. Egyébként is: a szociáldemokrata mozga­lom százéves története során soha nem ígért, hanem akart... Viszony a többi párthoz? „Küzdőtársunknak tekintjük mindazokat, akik a jóléti társadalom kialakítását de­mokratikus eszközökkel kép­zelik el." Újság? „Hetilap ki­adását tervezzük..." A múlt értékelésé? „1948-ban két lehetőség kínálkozott a sztá­lini modellhez igazodva: ön­feloszlatás, vagy egyesülés. A történelem bebizonyította — az előbbi lett volna a kiseb­bik rossz." Végül néhány pontosabb számadat a most szerveződő szociáldemokrata pártról. A területi alapokon szerveződő párt munkáját elnökség és szervezőbizottság irányítja, jelenleg több mint 40 tagcso­portjuk dolgozik, s a taglét­szám elérte országos szinten a 2 ezer főt. Ami pedig a szegedi helyzetet illeti: „ma az önszerveződés folyamatát éljük, így a szegedi megala­kulás is a helyiek feladata, hiszen a város szociáldemok­rata csoportja — ha megala­kul — önálló lesz ..." B. Z. Titkárjelöltek Mint arról elmúlt szombati lapszámunk­ban beszámoltunk, a városi pártértekezlet napirendjén szereplő, személyi üggyel fog­lalkozó jelölőbizottság a beérkezett javas­latok alapján 17, számításba jöhető jelölttel beszélgetett cl. Közülük végül ketten — Bessenyei Zsolt és Gila Ferenc — úgy nyi­latkoztak, hogy a gazdaságpolitikai titkári tisztet főállásban is fölvállalnák, mig Boda Sándor azzal a föltétellel mondott igent a jelölésre, hogy a titkári feladatkört csak társadalmi megbízatásként tudná vállalni, ök vallanak életükről, politikai elképzelé­sükről, városunk gazdaságáról és az ezzel összefüggő pártmunkáról. Bessenyei Zsolt... ... 1941-ben született Ung­váten. Középiskoláit már Szegeden végezte, majd au­tószerelőként dolgozott. Ez­után nyolc év tanácsi mun­ka következett, majd a Sze­gedi Fémtechnikai Vállalat­nál és a megyei tianács munkaügyi osztályán dol­gozott. 1974-ben került a megyei pártbizottság gaz­daságpolitikai osztályára, 1985 óta a városi pártbi­zottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője. 1968— 7" között végezte el a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemet. 1967 óta tag­ja a pártnak. Nős, három gyermek édesapja. Politikai elképzeléseit a következőkben foglalta ösz­sze: „Nagyon fontosnak tar­tom a párt iránt megcsap­pant bizalom visszaszerzé­sét, s azt, hogy a gazdasági és politikai reform párhu­zamosan valósuljpn meg. Ezért úgy érzem, a párt nem vonulhat ki a gazda­ságból, de politikai munká­jában alapvető módszerta­ni változtatásokra van szük­ség. A kapcsolat és mun­kamegosztás átalakítását négy területen látom leg­inkább szükségesnek. A gaz­dasági egységeknél meg kell találnunk azokat a pon­tokat, ahol a pártszervek a legjobban tudják segíteni a termelést. A tanáccsal ki­alakított kapcsolatunkban is pontosan el kell határolni a feladatokat. A párt alapve­tő koncepció kidolgozását segítse, míg a konkrét meg­valósítás a tanács feladata legyen. Ugyanígy tisztázni kell a megyei és a városi pártszervezetek kapcsola­tát is, hisz a legtöbb fö­lösleges párhuzamosság e te­rületen tapasztalható. A la­kóterületeken pedig olyan gazdaságpolitikai tényezővé váljon a pártszervezet, amely a lakosság életkörül­ményeit befolyásoló dolgok­kal foglalkozik. Megítélésem szerint a jövőben pártunk ne vállaljon fel minden, gazdaságpolitikával össze­függő kérdést, hanem csak a súlyponti feladatokkal foglalkozzon. Nagyon fon­tosnak tartom városunk gazdaságának konkrét fel­térképezését, mert csak így dolgozhatunk ki érdemi ja­vaslatokat a további fej­lesztésekre. Végül még any­nyit: megítélésem szerint a mai politikai, gazdasági helyzetben a gazdaságpoli­tikai titkári funkciót csak főállású titkár láthatja el. hiszen tovább kell erősíteni az aktív politizálást gazda­ságunkban." Boda Sándor... ... 1949-ben született Szek­szárdon. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után a JATE politikai gazdaságtan tanszékén dolgozott, majd a vásárhelyi főiskolán ok­tatott. Ezt követően a sze­gedi városi tanács mezőgaz­dasági osztályára került, majd a városi pártbizottság politikai munkatársa volt. Három évet töltött Moszk­vában aspirantúrán, s ez­után lett a megyei népi el­lenőrzési bizottság elnökhe­lyettese. Az MSZMP-nek 1972 óta tagja. Nős, két gyermek édesapja. Ami pedig a társadalmi funkcióban végzendő párt­munkát illeti, így indokol­ta véleményét: „Ha a mun­kavégzés feladatra orientált, nem pedig munkaidőhöz kö­tött, már csak szervezés és munkabírás kérdése, hogy valaki a főmunkaidő mel­lett is becsülettel ellásson ilyen politikai funkciót. A társadalmi titkári poszt mel­lett szól az is, hogy ha az MSZMP valóban politizáló párt akar lenni, a titkár feladata politikai koncepció alkotása, s ehhez nem kell nyolc órát a pártbizottságon ülnie. Az elmondottak mel­lett kiemelném: a társadal­mi titkár nem csinál eg­zisztenciális problémát funkciójából, hiszen nem kell anyagi megfontolásból kapaszkodni a székébe. S az sem megvetendő szempont, hogy így alkalma van mun­kahelyén, alapszervezeténél napról napra a, gyakorlat­ban ellenőrizni a gazdaság­politikai elvek megvalósulá­sát. Ami a titkári feladatokat illeti, úgy látom, hogy ma elsősorban várospolitikát kell csinálni. Olyat, amely eredményeként Szeged mind otthonosabbá válik polgárai számára. E politika gyakor­lati kivitelezése a tanács feladata, de pártunknak — elsősorban a lakóhelyi párt­szervezetekre támaszkodva — részt kell vállalnia a koncepció kidolgozásából. Másik nagy feladat a köz­ponti politikai célok helyi megvalósításának mene­dzselése. Olyan feltételekel kell teremteni gazdasági egységeinknél, hogy azok egyenlő eséllyel tudjanak megjelenni a piacon. Ennek megvalósításéban pedig el­sősorban a munkahelyi pártszervezetek segítésére kell támaszkodni. Olyan szegedi pártmunka megva­lósítását tartom fontosnak, am.ly ténylegesen segíti a központi vezetést. Vagyis, vagy alátámasztja a gya­korlati megvalósulás alap­ján egy-egy döntés helyes­ségét, vagy ha az élet úgy kívánja, tevékenyen tudja formálni a központi politi­kai elképzeléseket". Gila Ferenc... ... 1945-ben született Szeg­váron. Miután Szegedre köl­tözött, már 14 éves korá­ban munkát vállalt a Szege­di Konzervgyárban. Mun­kája mellett leérettségizett, elektroműszerész szakmun­kásvizsgát tett. Közben az ifjúsági mozgalomban kü­lönböző funkciókat látott el. 1971-től a járások meg­szűnéséig a járási pártbi­zottság munkatársaként, majd párt- és tömegszerve­zeti csoport vezetőjekén! dolgozott. Felsőfokú képe­sítést 1986-ban a politikai főiskola elvégzésével szer­zett, jelenleg pedig a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem szakközgaz­dász képzésén vesz részt. Az MSZMP-nek 1968 óta tag­ja. Nős, két gyermek édes­apja. S hogy mit tenne gazda­ságpolitikai titkárként? „E funkcióban úgy érzem, vállalni tudnám városunk és környékének gazdaságpo­litikai menedzselését. Ügy-, intézője, szervezője lehet a titkár a helyi tennivalók megvalósításának úgy, hogy középpontba állítja a helyi érdekek és lehetőségek fel­tárását, koordinatív, egyez­tető tevékenységgel segíti a kialakított programok meg­valósítását, támaszkodva mindenkor a kommunista szakemberek, testületi ta­gok segítségére. Nélkülözhe­tetlennek tartom a döntések előkészítésének, a döntésho­zatal és a végrehajtás pár­ton belüli korszerűsítését. Hiszem, hogy a jelenlegi helyzetből kiindulva közö­sen megtaláljuk azokat a feladatokat, amelyek a hol­nap tennivalóit jelentik. Mindezt csak tiszta közéle­tiség keretében, a párttag­ság cselekvő kiállásával ér­hetjük el, felkészülve a többpártrendszerből adódó versenyhelyzetre is. Elsősor­ban a gazdaságpolitikai kör­nyezet kialakításával, va­lamint az üzemen belüli po­litikai befolyásolással kell foglalkozni. Foglalkoztatás­politikánknak fel kell ké­szülnie a nagy létszámú korosztályok munkába ál­lítására. Az új társasági törvény alapján kell előse­gíteni a helyi tőkepiac és az ehhez kapcsolódó mun­kaerőpiac kialakítását, s a jövőben gazdálkodásunk fő mércéje a jövedelmezőség legyen. Emellett úgy ér­zem, foglalkoznunk kell a szociálpolitikai és település­fejlesztési kérdésekkel is." Bátyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents