Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-02 / 28. szám
1989. február 2., csütörtök 5 Vezetői megbeszélés A megyei tanács és az szmt vezetői megbeszélést tartottak a megyei tanács székházában. Lehman íst-> ván általános elnökhelyettes többek között szólt a lakás- és munkaerő-gazdálkodásról, valamint a tanácsi intézmények bérgazdálkodásának helyzetéről, az elkövetkező időszak feladatairól. Hehváth Károly vezető titkár ismertette a szakszervezeti mozgalomra váró legfontosabb tennivalókat Kiemelte a szakszervezeti érdekvédelem — foglalkoztatás-, lakás-, szociálpolitika — időszerű kérdéseit Arról is beszámolt, hogy milyen kezdeményezésekkel állt elő az szmt. Megállapodtak azokban a területpolitikai témákban, amelyeket az év folyamán véleményeznek a szakszervezeti testületek. A szociálpolitikában, a lakásgazdálkodásban és a foglalkoztatáspolitikában — a megyei érdekek erőteljesebb képviselete érdekében — egyeztetik koncepciójukat. A szakszervezetek az eddigieknél aktívabban akarnak részt venni a tanácsi és az otrszággyűlési választások előkészítésében. Pozitívan értékelték a helyi tanácsok és a városi, •nagyközségi szakszervezeti bizottságok munkakapcsolatát, melyet a jövőben fejleszteni akarnak. Gimnázium (is) lesz a Rózsa Két hónapja döntött arról a Szeged városi tanács végrehajtó bizottsága, hogy a Rózsa Ferenc szakközépiskolában — tekintettel a megnövekedett igényekre — gimnáziumi osztályokat indítanak. Mivel a Pályává' lasztási tanácsadó című kiadványban erre vonatkozóan nincs információ, Ko|rá" nVi Mátyás igazgatótól kértünk tájékoztatást. A Rózsa 1958-tól 1971-ig gimnáziumként működött, majd a vegyes képzést a tisztán szakközépiskolai váltotta föl. Mivel Szegeden a gimnáziumok képtelenek a további terjeszkedésre, az újszegedi Rózsa oldhatja meg a gondokat — természetesen városi és megyei összefogással. t Az igazgatótól megtudtuk, hogy a három induló osztályba 90 jó képességű diákot várnak Csongrád megyéből, Bács-Kiskunból és Békésből. A mai gimnáziumi gyakorlat egyik népszerű és beváltnak mondható elemét, a fakultációs rendszert kívánják itt bevezetni. A bölcsészetek iránt érdeklődő gyerekek számára társadalomtudományi (politológiai), anyanHelvi és irodalmi, valamint idegen~ nyelvi fakultáció indul. Az elsőben egy elképzelt jogászi, tanári, esetleg politikusi pályára történő felkészülés alapjait rakják le. A másodikban a kommunikációs készség fejlesztése a cél, bölcsész szakokra és tanárképző főiskolákra irányítandó a diiákokat. Az idegen nyelveket tanulni vágyóknak kettőt kell választaniuk — a francia, német, angol, orosz, szerbhorvát és szlovák közül —, egyiket haladó, a másikat kezdő fokon oktatják. A természettudományok területén is három különböző út áll a jövendő rózsások előtt: a műszaki' technikai fakultációban emelt óraszámmal tanítják majd a matematikát és a fizikát. A számítástechnikai fakultációt választók operátori szintet érnek majd el, tehát képesek lesznek ipari programozásban részt venni. A mikre/biológiai és higiéniai fakultáció az egészségügyi szakmák továbbtanulására, illetve végzésére készít majd föl. Az iskola ezeket a feladatokat — egy későbbi döntéstől függően — várhatóan vagy a megyei tanács oktatási központjában, vagy az MSZMP megyei oktatási igazgatóságának épületében fogja ellátni. D. I. Egy újabb egyesület? fl magyarság hagyományaiért Hogy napjainkban új szövetségek, klubok, körök és egyesületek alakulnak, már egyáltalán nem számít meglepetésnek. Amikor viszont a következő felhívást kézhez kaptam, mégis elgondolkodtam egy kicsit. De miről is van szó? „A magyarság számára évezredes története során a lóval való állandó kapcsolat sokáig meghatározó volt, és szinte már nemzeti karakterének egyik jelentős motívumává vált. A motorizáció elterjedésével, és a mezőgazdaság gépesítésével az elmúlt húsz évben ez a kapcsolat szinte teljesen megszűnt, és ezzel a ló és a lovasélet szerepe a magyar társadalomban vészesen csökken. Így a lovashagyomány őrzése, művelése is. A hagyományvesztés, mint tudjuk, a nemzet megszűnéséhez vezet. Ennek elkerülésére, nemzeti lovashagyományaink megőrzésére Az Ördögűző U,j film Színes amerikai film. Irta: William Peter Blatty. Fényképezte: Owen Roizman. Zene: Jack Nietzsche, Krzysztof Penderecki, Hans Werner Henze, George Cumb, Anton Webern és Mike Oldfield. Rendezte: William Friedkin. Főbb szereplök: Ellen Burstyn, Max von Sydow, Jazon Miller, Linda Blair. Az orvostudomány, pontosabban a pszichiátria mindenesetre alaposan megkapja a magáét. Mióta kiderült — mondjuk a Száll a kakukk fészkére-tői a legfrissebb szovjet történelmi kutatásokig —, hogy az elmegyógyintézetek, lám, jó néhányszor szolgáltak elnyomó hatalmi érdekeket, hőbörgők csöndbiztos elkülönítését és rafinált terrorizálását: egyre nehezebb idők járnak az elmekórtanra. A baj persze, meglehet, jóval régibb keletű: már a magiszter, azaz Freud Zsigmond bátyánk körül kialakult kalamajkában keresendők a gyökerek — annyi támadást sem előtte, sem azóta, együttvéve sem kapott pszichiáter, mint ő. innen Kelet felől, pláne, utódokkal bezárólag. Ezek a fránya pszichiáterek minden esetben holmi komplexusokra, úgynevezett lelki sérülésekre, környezeti hatásokra meg ilyesmikre gyanakodnak. ráadásul mindezeket külső tüneti jelekkel összekötve. Vagyis állandóan a józan ész, az emberi logika és a racionalitás felől igyekeznek megfogni a megfoghatatlannak tűnőt is. öreg hiba. Ha filmet forgatnak ez ügyben, mondhatni, végzetes. Az Exorcist, vagyis Az Ördögűző az olyán nagyhírű filmek közé tartozott, amilyen A Cápa, a Kobra, vagy az Apokalipszis, most volt. Blatty űr Oscar-díjas forgatókönyve most mindenesetre csakis és kizárólag azt veszi célba, ami a legkönynyebb; lelkünk örök fogékonyságát, a misztikus, az irracionális, a sötéten félelmetes iránt — klasszikusabb alanya az ördögnél nem is lehet. (Mennyivel józanabb közelítés, mintha Cápának, Kobrának vagy más állatfajtának becéznénk.) itt az ördög tényleg ördög, no nem éppen bulgakovi szinten, nádé Blatty úr elmeműve sem éppen egy Mester és Margarita. Egyébként is: nála a harcba hívott racionalitás következtében nincs Woland és nincs Mephisto, sem Lucifer, sem fekete kutya, sem bukott angyalok — ez az ördög elég szimpla egy darab, mégha testi megjelenésében egy ártatlan gyermekarcot torzít is el, beleköltözvén a lélekbe is, mint Mári néniba a hátfájás vagy a köszvény. Ezzel a Gonosszal nem az a baj, hogy sem patával nem rendelkezik, sem nem démonian szellemes entellektüel, mint Thomas Mann-nál — ez egész egyszerűen egy brutális hülye és kész. Az égegyadta világon nem tud egyebet, mint üvölteni, ágyat táncoltatni, meg okádni, ez utóbbit — már elnézést a plaszticitásért — hosszú, zöld és sárgás, egészen bravúrosan undorító folyamokban téve. Mivel pedig a pszichiátria, így ahogy van, Freudostul, Pavlovostul, nyugatiakkal, keletiekkel, konzervatívokkal és freudistákkal együtt, teljességgel népfrontos alapokon a megvetendők legmegvetettebbjévé alacsonyul — marad hát az egyház, vagyis az ördögűzés tradicionális, ha úgy tetszik, klasszikus formája, szentelt víz, ima és feszület. És mindez meg is teszi a magáét, miután „a sok barom pszichiáter", miként a gyermekéért aggódó, felingerelt színésznőmama nemes egyszerűséggel a szakembereket minősiti — kudarcot vall. Az Ördögűző (k), merthogy végül is kettő van belőlük (egyikőjük engem erősen emlékeztet egy rokonszenves mai magyar költőre, de lehet, hogy csak kínomban, vigaszul láttam így), tehát papi foglalkozású egyének, s legvégül, ha önmagukat föláldozva is, de sikerrel űzik vissza a sokat rókázó ördögöt. Most persze meg lehetne kérdezni — pszichiátereknek tanulság, egyháziaknak dicsőség —, hogy vajon mivel érték el ezt a bravúros eredményt? A magyarázat meglepő: egészen monoton kis szertartásocskával, néhány Miatyánkkal és valamicske szenteltvíz-locsolással. Bevallom, én legalább némi fantáziát, eredetiséget, változatosságot igen szívesen láttam volna. Mert ha már irracionalitás: van ám ilyen. Merthogy volt is. Tessék csak utánanézi, olvasni, sámánokról, ősi magyar táltosokról. garabonciásokról, népi gyógyító mesterekről. Csak éppen ők nem csinálnak filmet. Lehet persze, hogy éppen ezért még a pszichiátereket is szeretik. Domonkos László társadalmi összefogásra, öntevékeny mozgalomra van szükség" — olvasható a felhívásban, amely részletesen taglalja az elvekhez kötődő gyakorlati dolgokat is — vagyis: a társaság elnevezése Magyar Huszár és Lovashagyományőrző Társaság lenne, a huszár- és lovashagyományok kutatásával, ápolásával, bemutatásával, a huszárságról és a magyar karakterű lovashagyományainkról szóló ismeretek terjesztésével foglalkozna különösen az ifiúsái és a középgeneráció körében, akik már nem ismerik ezeket a hagyományokat. A társaság ' tömegszervezét lenne, így tagjai nem csak lovasok, lótulajdonosok lennének, hanem mindazok, akik a huszár-és lovashagyományok ápolásában részt akarnak venni. Az alakulás tényével egyetértők belépési szándékukkal az előkészítő bizottságot kereshetik fel. Címe: „Nemzeti Huszártalálkozó" 1538 Budapest, Pf. 532. Ismerve Csongrád megye múltját, hagyományait, e felhívás a mi vidékünkön aligha marad válasz nélkül... S hogy miért írtam cikkem bevezetőjében: a felhívás kézhezvételekor elgondolkodtam egy kicsit. Mert szinte meglepőnek is minősíthető hangneme: nem tiltakozik és elzárkózik, nem vádol és követel, ha-' nem összefogásra biztat nemzeti hagyományaink érdekében. Remélem, még jó néhány hasonlót kézbesít szerkesztőségünkbe a posta... B. Z. Megalakul az Orvosi Kamara A szerveződő Magyar Orvosi Kamara alakuló közgyűlését március 3-án tartja a Budapest Kongresszusi Központban — adott tájékoztatást Veér András professzor, az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet főigazgató-főorvosa, a Kamara szervezőbizottságának elnöke. Az orvosok szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekképviseleti szervezetével kapcsolatosan elmondta: Magyarországon 1936 és 1945 között működött ilyen szervezet, ám munkájuknak csak az első szakasza tekinthető — a mai korra átültetett változtatásokkal — elfogadhatónak. Fontosnak vélte azonban leszögezni: a jelenlegi testület újként indul, vagyis nincs jogfolytonossága a régivel. A szervezéssel eltelt két hónapról szólva vázolta: az orvosi kamarába eddig mintegy 10 ezer orvos jelentkezett. A leggyakrabban ismétlődő javaslat az volt, hogy valamennyi orvos kötelező érvényűén tagja legyen a ka marának, ami a testület közmegbecsülését, fegyel mezőerejét erősítené. Hiszen, akit kizárnának a kamarából, nem dolgozhatna a továbbiakban orvosként. A véleménynyilvánítók többsége szorgalmazta: az orvosi kamara határozza meg azt a szakmai színvonalat, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy magyar orvos praktizálhasson. Nézetazonosság alakult ki abban, hogy a korporáció önálló, független, saját költségvetésből gazdálkodó szervezet legyen. Önfelszámolás ? A rról egyelőre szó sincs! Bár a decemberi országosi szakszervezeti tanácskozáson többen úgy fogalmaztak — SZOT-vezetők is —, hogy a tagság döntse el, kellenek-e az szmt-k. Azóta megszelídült ez az elhatározás, kimondva, de inkább kimondatlanul megerősítették a szakszervezetek középszerveit. Tulajdonképpen nem értem, mi, szakszervezeti tagok, miért nem mondunk véleményt arról, szükségünk van-e az szmt-re. Ha nincs, mit akarunk helyette, ha kell, milyennek képzeljük, mit várunk tőle. Ügy tűnik, ezúttal fölülről is ugyanaz a szándék, mint alulról — az eredményt illetően legalábbis —, nem tesszük fel élesen a kérdést, talán nem is kérdezünk, tehát maradnak az szmt-k. Ez a legkényelmesebb! Milyen nálunk a szakszervezetek megyei tanácsa? Előbb nézzük kívülről, leltárszerűen! Háromszintes, impozáns épület. Berine 53 helyiség, minden szinten egy-egy tárgyaló, a földszinten klub, ebédlő. Továbbá van három vendégszoba, ahol, mint megtudtam a portás nénitől, SZOT-os elvtársak szállnak meg. Egy éjszakára potom 115 forintot kell fizetni. Megkérdeztem, én itt aludhatnék-e. ha mondjuk pécsi „mezítlábas" szakszervezeti tagként óhajtanék megszállni. A válasz: igén. Kételkedem. A szakszervezeti székházban tizenöten dolgoznak az szmt kötelékében, több mint ötvenen pedig az ágazati megyebizottságokon. Nem tudom, sokan, vagy kevesen vannak. Az eddigi eredményeket ismerve, nem javasolnám a létszámbővítést. Sőt! Igazán az sem nyugtat meg, hogy máris 25 százalékkal csökkent az apparátus létszáma. (Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy négyen elmentek nyugdíjba, heten más állás után néztek.) Vajon a feladatokhoz keresnek-e embereket vagy pedig fordítva? Mennyiből gazdálkodik a megyei szmt? Évente 12,1 millióból. Ez az ősszeg 1989-ben 4 millióval kevesebb lesz, ebből a rr.egyebizottságok 7,1 milliót költenek. Mire fordítják a pénzt? Nem olcsó az épület fenntartása. A munkatársi bérek bruttóban átlagosan 11 ezer forint körül mozognak. Van négy gépkocsijuk ... Rendelkeznek művelődési központtal, táncegyüttessel, könyvtárral, szakszervezeti iskolával. Kétévenként megrendezik a nemzetközi néptáncfesztivált. Vegyük sorra! A művelődési központ próbál önellá.tóvá válni, ennek ellenére a költségvetésből évente 4,5 millióval részesedik. (Ebből 1,6 millió állami támogatás.) A Szeged Táncegyüttes tavaly 2,2 millió forintba került. Mi a helyzet a könyvtárral? Erre az. intézményre 1988-ban 1,6 milliót költöttek. Véleményük szerint a szakszervezeti könyvtár a műszaki és a közgazdasági információk regionális központjává válhat. Akadályok? Nincs pénz! Sokat beszélünk manapság a továbbképző intézményekről. a pártiskolákról, így megkerülhetetlenek g szakszervezeti iskolák fenntartásának költségei is. Helyreigazítottak, a megyében nincs szakszervezeti iskola, a Juhász Gyula Művelődési Központ egyetlen helyiségében működő intézmény átköltözött a székházba. Az iskolának egyetlen alkalmazottja van. Nemzetközi néptáncfesztivál! Két évvel ezelőtt 4,5 millió forintba került. A költségekhez hozzájárultak a tanácsok és a SZOT is. Az idén is lesz, de pontosan még nem tudják, hogy miből. Mecénásokat, szponzorokat keresnek. Nemrég kezembe került a Népszava negyedéves könyvkínálata, a Hírelő. Megtudtam belőle — csak úgy mellesleg, hogy megszűnt a Szakszervezeti Szemle és a Munka. Helyűket a Jelző vette át. Kettőből egy, a semminél ez is többet jelent. Aztán a székházban az egyik politikai munkatárs azt is elúiságolta, hogy fájdalom, de megmaradt a Mai Magazin. Mintha még mindig pazarlóan bánnának: a pénzünkkel ! N ehezen fogadom el, hogy a tagságnak mindegy, létezik-e az szmt, vagy felszámolja önmagát Az ágazatok mindegyike még nem döntött arról, a tagdíjak hány százaléka marad az alapszervezeteknél. Talán hatvan?! Miért nem mi határozzuk meg, a pénzünkből mennyit szánunk a SZOT-ra, vagy épp a helyi szmt által szponzorált intézményekre, művelődési házra, könyvtárra, táncegyüttesre? Az. is elképzelhető, hogy az alapszervezetek 80 százalékot szeretnének maguknál tartani, segélyezésre, üdülésre. Miért nem tehetik, meg? Akkor lennénk igazán bajban, ha az szmt-k a babérjaikon ülve várnák a csodát. Mi történik a megyében? Tény, nem a spórolással kezdik. Értelmes, hasznos tartalmat akarnak adni a munkájuknak. Az szmt szolgáltatni szeretne. A tisztségviselők képzését csak akkor vállalják, ha igény van rá, jelentette ki a minap a vezető titkár. Korábban enélkül is oktattak? Februártól működik az szmt ^tanácsadó iroda, ide elsősorban munkajogi kérdésekkel lehet fordulni. Azt is tervezik, hogy összekucorodnak a székházban, és az üres helyiségeket kiadják bérbe. Egyesületek, klubok létrehozását szorgalmazzák, rétegérdekeket védve. Mindezek ellenére megtorpanásnak tartom azt, hogy az szmt csak a saját kurázsijára támaszkodva próbálja rendezni a sorait. Kik tartják el a szakszervezeteket? A válasz, gondolom, nem kétséges! Ez feltehetően sok mindenre felhatalmazhat bennünket. Minimum a kérdezésre! Bodzsár Erzsébet A színházmüvészeli szövetség nyilatkozata A Magyar Színházművé. szeti Szövetség- elnöksége — az MTI-hez szerdán eljuttatott nyilatkozatában — a leghatározottabban elítéli azt a kezdeményezést, amely az új Nemzeti Színház felépítésére gyűjtött pénz adományozóit — belföldieket és külföldieket egyaránt — felhívja, hogy hozzájárulásukat vonják vissza a Nemzeli Színháztól, és adományaikat fordítsák a Jurta Színház pénzügyi gondjainak megoldására. Erkölcstelennek tartják, hogy a nemzeti színházkultúra évszázados adósságának megoldására szánt összeget egy szakmailag kisebb jelentőségű — vállalkozási formában működő — színház saját céljaira kíván, ja fordítani (MTI)