Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-15 / 39. szám

1989. február 15., szerda 5 Felmentés megbízás Az MSZMP Somogy Megyei Bizottsága február 28ával, saját kérésére, érdemeinek elismerésével fölmentette tisztségéből Klenovics Imrét, a megyei pártbizottság első titkárát, aki nyugdíjazását kérte. Elhatározását —, hogy lemond pártbizottsági tagságáról, valamint első titkári tisztségéről — életkorával és egészségi állapotával indokolta. Érvei közt az is szerepelt, hogy célszerűtlen lenne részt vennie az április 15-i megyei pártértekezlet előkészítésében, s olyan döntések meghozatalában, amelyek végrehajtásáért már nem lesz felelős. Miután Klenovics Imre kérelmét megtárgyalta és jóváhagyta az MSZMP Politikai Bizottsága, a Somogy megyei pártbizottság döntött fölmentéséről, s elfogadva a Politikai Bizottság ez irányú javaslatát, a megyei pártértekezletig Sarudi Csaba gazdaságpolitikai titkárt bízta meg az első titkári teendők ellátásával. (MTI) Álláspont március 15-éröl A KISZ Szeged Városi Bizottságának véleménye: Örömmel üdvözöljük a Délmap-nrország 1989. február 10-i számában megjelent, az MDF ideiglenes elnökségének 3 tagja által közölt nyilatkozatának azt a részét, amely szerint vállalnák „a közös ünneplés lehetőségét a párttagok azon tömegeivel, akik igaz magyarként, nemzeti szabadságunk legjelesebb emléknapjaként ünneplik március 15-ét". A közös ünneplés érdekében, testületünk hajlandó elfogadni a vezetőségi tagok előfeltételeit. Ma országunkat hatalmas ellentmondások feszítik, amikor bármilyen oldalról érkező, meggondolatlan politikai cselekedet beláthatatlan következménnyel járhat. Magyarországnak az elmúlt 30 évben még soha sem volt annyira szüksége a nemzeti közmegegyezésre, mint éppen most. Ennek tudatában hívunk fel minden, felelősségteljesen gondolkodó állampolgárokból álló csoportot, ünnepeljük együtt nemzetünk egyik legnagyobb történelmi eseményét: március 15-ét; megtestesítve ezzel azt, hogy ké pesek vagyunk túllépni — az országért érzett aggodalmunk miatt — a bennünk rfcjlő gyanakvás korlátait. A közös megemlékezés Szegeden legyen az első, egymás felé tett lépés, amely magúban hordozza a különböző társadalmi szervek önálló, szabad párbeszédének a lehetőségét. Ne vezessenek bennünket az elutasítást helyeslő részerdekek, mert a párbeszéd késlekedése azoknak a politikai erőknek kedvez, amelyek a tagoltságot a zűrzavarral azonosítják, és a rendcsinálásra való hivatkozással térítenek vissza bennünket az elmúlt évtizedek politikájába. Szeged, 1989. február 14. KISZ Szeged Városi Bizottsága Az ok: technikai Később lesz a Kőszívű... Március idusára halasztották a nagyszínházban most csütörtökre, február 16-ára tervezett premiert, A köszivú ember fiai bemutatóját. A sajtóbemutató előtt mindössze három nappal hoztak erről döntést a színház vezetői, s a vendégrendezó, Korcsmáros György, akitől valamivel bővebb indoklását kértük e szokatlan elhatározásnak annál, mint amit a szervezési „részlegtől" megtudtunk,10- hogy ugyanis oz ok: technikai... Korcsmáros György, aki Szegeden eddig már négy zenés darabot állított színpadra, azt mondta, ambivalensek az érzelmei és a gondolatai a mostani helyzetéről. Tény ugyanis, hogy nagy kő esett le a szívéről, ami-kor nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz csütörtökön bemutató. Mert az előadás elkészültéhez nem volt elég az eddigi idő: nem jutott elégszer hozzá a csapat a nagyszínpadhoz — összpróbák céljából; csak nemrég derülhetett ki, hogy az elkészült díszletek (Götz Béla m. v.) korrekt „működéséhez" valóságos technikai találmányok kellenének — merthogy a plexi; ha megvilágítják, többszörösen viszszatükrözi, ami (aki) előtte van . . . Nem volt elég az idő az élő zenével kísért részletek és a play back-technika „összedolgozásához" sem. S miután az Arány János Színház tavaly március 15-i Kőszívű-bemutatója is siker volt, az osztói pedig a József Attila Színházban ugyanez az előadás szintén sikerrel megy az alkotok (Korcsmáros Böhm György dramaturggal írta színpadra és rendezte a pesti előadást is, és a szegedi közreműködők számára enyhén szólva kellemetlen lenne itt — most egy fiaskó. Másrészről viszont az is roppant kellemetlen, mondta a fiatal rendező, hogy pár nappal a bemutató előtt kell vállalni az egy hónapos halasztás minden előnytelen következményét. Sem a színészek, sem a közönség közérzete nem javul ettől. Mindehhez még annyit: a bemutató új dátuma nem véletlen, március 15-éhez, mint tudjuk, mégiscsak van némi köze a Jókai-műnek. Aztán: „természetesen" borul az előre eltervezett műsorrend. A március 1 -jere, 11-ére, 15-ére tervezett „Köszivü"-elöadásokra, a 12-ére tervezett Az Arbat gyermekei és a 16-ára tervezett A víg özvegy című előadásokra a jegyek nem érvényesek. Március 16-án a Blaha I.— II. bérletnek lesz előadás, s a tervezett bérletszüneti előadásra megváltott jegyeket március l-j«ig visszaváltják. A „Kőszívű" fönti előadásainak jegyei érvényesek lesznek későbbi időpontokban, „Az Arbat" jegyei pedig március 5-én érvényesek, vagy március 1-jéig visszaválthatók. Februárban, 19-én a Gárdonyi-Búzakalász Ibérlet A víg özvegyre szól délután, este az Ady I.—II. bérlet úgyszintén. Február 22-én a Dériné I. —II. bérlet tulajdonosai nem tudnak színházba menni, majd valamikor márciusban láthatják „A kőszívűt." A bérlettulajdonosokat egyébként levélben is értesítik a változásokról. S. E. Kísérleti felvételi — főiskolára Kísérleti felvételi eljárást vezet be a Pénzügyi és Számviteli Főiskola azoknak, akik esti vagy levelező tagozatra jelentkeznek, és legalább 5 éves munkaviszonnyal rendelkeznek. Az új módszer lényege: a jelentkezők a matematika mellett olyan tantárgyakból tesznek felvé'eli vizsgát, amelyekből szakmájukban már gyakorlati ismereteket szereztek. A leendő hallgatók a főiskola ajánlása alapján maguk választják ki azt a tantárgyat —, például könyvvitelt vagy programozást — amelyből felvételizni kívánnak. Az újfajta felvételi célja, hogy az esti és levelező tagozatra könnyebben bejussanak a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező, dé öt évnél régebben érettségizett szakemberek. (A nappali tagozaton három-négyszeres a túljelentkezés, s továbbra is a korábbi felvételi rend az érvényes.) Az északi helyzet Dobos Lászlóról az olvasható Az újabb magyar irodalom című Pomogáfs-kötetben, hogy 1930-ban Királyhelmecen született, „tanárszakot végzett, majd újságíró lett, hosszú időn keresztül a nemzetiségi művelődés vezető helyeit töltötte be". Az író, akivel Czine Mihály hétfőn este Szegeden, a Royal kávéházban beszélgetett, a felvidéki magyarság életének legjobb regényeit (Messze voltak a csillagok, Egy szál ingben) irta meg, ott bábáskodott a pozsonyi magyar folyóirat, az Irodalmi Szemle indulásánál, volt a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének, a Csemadoknak elnöke, 1968-ban kisebbségi magyar miniszter — utána, miként hallottuk, „majdnem kötél", tíz évig a nevét sem lehetett nyilvánosan leírni —, majd vissza a közéletbe és a nemzetiségi kultúrába, szívósabban, mint valaha. Nemrégiben érkezett a hír: ő is a Magyar Művészetért-díjasok közé került. Dobos Lászlót szegedi látogatása alkalmából a csehszlovákiai magyarság közelmúltbeli és mai életéről, az anyaországban való változások hatásairól kérdezgettük elsősorban. — Most, hogy fölszabadultak a gátak a határokon túli magyar milliók ügyében, a második legnagyobb létszámú magyar nemzetiség sorsa mintha háttérbe szorulna. Pedig az 1910-es utolsó magyar népszámlálás ott, északon még egymilliónál is több magyarról tudott a később Csehszlovákiához csatolt területen. Mértékadó vélemények szerint jelenleg is 7— 800 ezer közötti a Felvidéken élő magyarok létszáma ... — A mai magyar közélet figyelmének előterében természetes rpódon az erdélyi magyarság drámája áll. A jelenlegi csehszlovákiai helyzet, az ottani magyar kultúra és szellemi élet jelene az erdélyinél persze jobb helyzetet tükröz, ám ez a kijelentés egyáltalán nem jelenti azt, hogy az északi magyarság sorsa egyértelműen jónak lenne mondható! A példaértékű állapottól meszsze vagyunk ... Az ottani magyar kultúra és irodalom történetének egyik alaptétele a semmiből teremtődés. Tudjuk, a második világháború után az utódállamokban mindenütt megtorlások, bosszúhadjáratok kezdődtek a magyarok ellen: ez a legbrutálisabb és a leghosszabb Beszélgetés a csehszlovákiai magyar élet közelmúltjáról és jelenéről időn át tartó Csehszlovákiában volt! Programszerűen likvidálni akarták a Janic.s Kálmán-féle „hontalanság éveiben" a felvidéki magyar kisebbséget. Ebből a helyzetből kellett szellemi életet teremteni. Erre az ötvenes években a sematizmus ellenére létrejöttek az alapok, a szerveződés évtizede után a hatvanas évek pedig a felfelé ívelő szakaszt, a virágzást jelentették. Szülőföldközpontú, a népi irodalom által ihletett, a megaláztatások kimondásának szenvedélyével autonómmá váló irodalom született, amely a Fábry Zoltán-i vox humanaval, a humánum „erkölcsösen tenni, ha tenni lehet" olvasatával járult hozzá kiegészítőlég az egyetemes magyar irodalom eszmevilágához. — Ez a felfelé ívelő folyamat nem akármilyen mértékben törhetett meg 1968. augusztus 21-e után ... — A bevonulás és következményei hallatlan mértékben megkárosították a csehszlovákiai magyar nemzetiségi élet egészét. A hetvenes évek egyetlen óriási veszteséglista. — Ma Magyarországon 1956 újraértékelése került a társadalmi közérdeklődés egyik centrumába. Északi szomszédunknál tapasztalni-e valami hasonlót J9o'S megítélésével kapcsolatosan'.' — A mai magyar közélet a mienkéhez képest lényegesen nyitottabb. Csehszlovákiában a régi frazeológiához kötött gondolkodás (és nyelv) nehezebben áll át! A jelenlegi hivatalos álláspont 1968-at'még egyértelműen, sommásan elítéli, holott szerintem ez felületes, felszínes, differenciálás nélküli megítélés: 1968 a csehszlovákiai magyar élet szempontjából nem mondható károsnak. Közép-európai rangú okmány volt a pozsonyi vár erkélyéről kikiáltott alkotmányjogi törvény, a föderáció ... Hogy ma mennyire megnőtt az érzékenység nálunk mindaz iránt, ami Magyarországon történik, azt is jelzi, hogy nyilván eljön egy árnyaltabb, részletezőbb 1968-értékelés ideje is... — Részben az 1968 utáni helyzet következménye is, hogy bár idehaza erről az Elgörgetni a követ... Február 16-án. csütörtökön délután 5 órakor bemutató pszichodráma foglalkozást tartanak a Hazafias Néprront Szeged városi bizottságának helyiségében, a Vörösmarty u. 3. szám alatt. Minden érdeklődőt várnak. Kin segíthet a pszichodráma ? Mindennapos tapasztalatom, hogy szorongó társadalomban élünk. Feldolgozatlan élményeik, elhúzódó testi és lelki problémáik terhelnek bennünket és kevés a lehetőség, hogy megpróbáljunk megszabadulni tőlük. Jómagam ilyen esélynek látom a pszichodrámát, amelyről a csütörtöki bemutató foglalkozás vezetőjével, Hartai Ernő pszichiáterrel beszélgettünk. — Kinek érdemes részt vennie ilyen foglalkozáson? — Mindazoknak, akiknek nincsenek ugyan határozott pszichés tüneteik, de szorongást éreznek, amely megakadályozza őket abban, hogy mindennapi személyes kapcsolataik örömtelien alakuljanak. Saint-Exupéry írta, hogy az egyetlen igazi fényűzés az emberi kapcsolat. A pszichodráma olyan módszer, amely lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerjük önmagunkat, megtanuljuk más szemével látni a saját személyiségünket. — Miféle lelki hasznot hozhat ez? Lehet, hogy az ember csak arról bizonyosodik meg itt is, hogy mások szerint is jogosak a szorongásai, a kisebbségi érzései megalapozottak... — lAki'k részt vesznek egy ilyen csoport munkájában, azok megtanuLnak nagyon odafigyelni a másik emberre. Megérinti őket a másik emberi lény szenvedése, amely egy kicsit választ ad a saját szenvedéseikre is. Az ember kipróbálhatja magát egy veszélytelen terepen. Megbizonyosodhat róla, hogyan tud élni saját kreativitásával váratlan helyzetekben. Tudatosíthatja azokat a viselkedésformákat, amelyeket családi konfliktusaiban, munkahelyi kapcsolataiban is sikeresen alkalmazhat. Nekem az a véleményem, hogy a másik ember elfogadása, megértése, a hozzá való közel kerülés önmagában is öröm forrása. Tudom azonban, hogy nálunk mostanában mindennek a mércéje a funkcionális siker: mivel lehet valamit elérni, valamilyen célfeladatot megoldani. Nos, ilyen szempontból a pszichodráma megtaníthat a sikeres alkalmazkodás technikáira. Ha jól ismerem önmagam és tudom, hogyan érthetek meg másokat, akkor ez hatékony eszköz lesz a kapcsolataim -tudatos alakításában. — Többször használta azt a szót, hogy szenvedés. Nem túl kemény, riasztóan drasztikus ez a szó, amelyet nem is szívesen használunk manapság? — Lehet, hogy nem szeretjük a szót, pedig amit jelöl, az nagyon is jelen van az életünkben. Csák metaforával tudom megvilágítani, mit is érték rajta. Olyan helyzetet, amikor egy nagy kö eltorlaszolja a patak medrét, és az folyton kerülgetni kényszerül ezt az akadályt, bármennyire is igyekszik, nem képes a saját medrében *jlyni. Az emberrel gyakran megesik, hogy kínozza valamilyen föl nem dolgozott probléma, amit csak olyan módon lehet eltávolítani, ahogyan a patak medréből elgörgetik a követ. — Nem tartja-e vissza éppen a szorongás az embereket, hogy akár egy ilyen csoportban is meg merjenek nyilvánulni? Hogyan merik kiadni magukat más csoporttagok vagy éppen a csoportvezető előtt? — A pszichodráma csoportfoglalkozáson olyanoknak érdemes részt venniük, akik úgy érzák, kellene valami, talán egy segítő kéz, amelyik támogatja problémáiban az errtbert. A csoportok olyan emberekből állnak össze, akiknek egyaránt szükségük van erre a segítségre, okik megértésért megértést kínálnák cserébe. A csoportvezető sem a csoport fölött áll. Egy pszichiáter is csak a saját megélt szenvedéseinek segítségével tudja megérteni másokéit. A vezető egy tag a csoportból, aki ismeri annak a technikáját, hogyan lehet egy ilyen átmeneti közösségben levetni a lelki terheket. Aki rendszeresen részt vesz egy pszichodráma csoport munkájában, az az ott megélhető katarzis révén megtisztul, megkönnyebbül, kevesebb tudattalan feszültség lappang benne. Mivel ezek nem mérgezik tovább a közérzetét, nagyobb hatással tudja formálni a személyes kapcsolatait, sikeresebbé válhat a mindennapi életében. Tanács István erdélyinél jóval kevesebb szó esik, ám a csehszlovákiai magyar nemzetiség jogai körül sincs minden rendben. A magyar sajtó nemrégiben számolt be arról, hogy a magyarlakta területeken a kétnyelvűség még odáig sem terjed, hogy az utca- és cégtáblanevekre vonatkozzék. Kassa, Pozsony és a többi helység magyar neve a sajtóban tabu ... — Igen: a nyíltság, a kimondás ideje után, 1969-70től a figyelem elterelődött ezekről a gondokról. Nem lehetett például mostanáig beszélni az iskolaügyről. Arról, hogy 1971 és 1987 között 246 magyar iskola szűnt mog Szlovákiában. Arról, hogy a nyitrai tanítóképzőbe évente 6—8 leendő magyar tanító vehető csak föl, és igy a 90es években óriási lesz a hiány. Az óvodás korú magyar gyerekek egyharmada nem járhat magyar nyelvű óvodába. 124 magyar faluban szűnt meg az iskola és a kétnyelvű közigazgatás. A küzdelem most az értelmiség (újra)teremtésért folyik elsősorban ... A pedagógusréteg a legmegviseltebb: meggyötört és megfélemlített .. — Tiz évig Dobos Lászlót is „kivonták a forgalomból". Hogyan lehetett ezt elviselni? Mit tett eközben? — Le kellett küzdenem a csalódást az emberek nagyrészében. A magyar szellemi élet perifériájára kerülve életben kellett maradni és meg kellett kapaszkodni. Egyéni dráma volt megélni, milyen az, amikor az embert gondosan kerülik a2 utcán, s a korábbi tömegek helyett csak ketten-hárman maradnak mellette. . . No de ez az én dolgom ... — Nemrégiben megkapta a Magyar Művészetért-dijat, könyvei ismét megjelennek, legutóbb, 1987-ben a szegedi estnek is cimet adó Engedelmével. Mit tehet ma egy magyar értelmiségi Csehszlovákiában? — Talán egyre többet. A közelmúltban a Szlovák Írószövetség magyar tagozata húsz év után először olyan állásfoglalást fogadott el, amely kritikus értékelése a csehszlovákiai magyar életnek. Javasoljuk, hogy az új alkotmány garantálja a normális, folyamatos érintkezést az anyanemzettel, orvosolják az iskolaügy bajait, legyen nemzetiségi érdekvédelem, jogegyenlőség, anyanyelvi egyenjogúság és önigazgatás. Talán elhiszik Magyarországon: nemcsak Kárpátalja kezdett el mozogni... — Mennyire befolyásolja a történéseket a magyarországi reformfolyamat felgyorsulása, az itteni belpolitikai helyzet mindinkább világméretű értékelése? — Mindezt mi a legnagyobb izgalommal és érdeklődéssel figyeljük. Jól tudjuk, hogy hálistennek egyáltalán nem függetleníthetjük magunkat mindettől: ugyanakkor egy más színtű érzelmi kötődés alakul ki. Az anyaországi helyzet bennünket állandóan újabb felismerésekre kényszerit: ez napi impulzusok összessége .. Sietteti a magunk helyzetének tisztázását, ösztönzi aktivitásunkat. A bátorításban, erősítésünkben a végre hivatalosan is fölvállalt 15 millió magyar közös eszménye döntő fontosságú volt. Olyan folyamatok indultak el ha egyelőre lassabban, nehezebben felismerhetően, ellentmondásokkal telítetten is —, amelyek nagyon frissek ugyan, de meglehetősen biztatóak, komoly reménykedésre jogosítok. Mi mindenesetre a helyünkön vagyunk — és figyelünk, dé nagyon ... Domonkos László