Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-15 / 39. szám

1989. február 15., szerda 3 A csőd szélén? Nincs annál izgalmasabb, amikor jön az OTP-től a számla, melyen fehéren-fe­iketén ott áll, mennyiből költekezhet a ház. Jelen esetben a Juhász Gyula Művelődési Központ. Az igazgató, Juhász Imréné iz­gatottan tépi fel a borítékot. Fellélegzik, van még két­százezrük. Ebből kell kifizetniük az adót, a társa­dalombiztosítási járulékot, a telefonszámlát, a fűtést, a vízdíjat. Itt van február kö­zepe, és még egy fillér ál­lami támogatást nem kap­tak. — Nem félnek a bezárás­tól? — Sajnos ez reális ve­szély. Mi eddig évente 1 millió 400 ezer forint állami támogatást kaptunk. Nem vártuk a sült galambot, ön­költségessé próbáltuk tenni a tanfolyamainkat, a ren­dezvényeinket. Igyekeztünk együttműködési szerződése­ket is kötni különböző cé­gekkel. Anyagi támogatás fejében felajánlottuk a szol­gáltatásainkat. Műsorokat adtunk, programokkal elé­bük mentünk. — Nem érzi korszerűtlen­nek a ház profilját? — Meg lehet kérdőjelezni, hogy szükség van-e mun­káskórusra, népi diszitókör­re, filmstúdióra, színjátszó csoportra, képzőművészkör­re, én azonban hosszas töp­rengés után is azt mondom, igény van ezekre. Mint ahogy látogatottak a csalá­di hétvégék, a gyermekfog­lalkozások is. — Ilyen alapon nem le­hetne növelni a bevételeket? — Ha emeljük, a díjakat, a kutya sem nyitja ránk az ajtót. — Mennyire kihasznált a ház? — Az irodáinkat bérbe ad­tuk. A próbatermünkben 45 percenként váltják egymást a csoportok. A színház dísz­leteit pénzért tároljuk az udvaron. Megfordult a fe­jünkben, hogy iskolai osztá­lyokat lehetne az épületbe telepíteni. Ehhez csupán vi­zesblokkokra volna szük­ség. Nyáron országjáró diá­koknak adhatnánk itt szál­lást, ha vennénk ágyakat, matracokat. — Mekkora a Juhász Gyula stábja? — Van három népművelő — ebből egy gyeden —, egy gazdasági vezető, négy taka­rító, két portás-karbantartó. A többi állást nem tudjuk betölteni, nincs rá pénz. — A házban működik a tekepálya, kié az tulajdon­képpen? — A közalkalmazottaké, a használati jog pedig a SZOT-é. Jelenleg a Szeged SC bérli. Hetente egyszer­kétszer használják. — Edzéseket tartanak itt? — Nem. Rapszodikusan versenyeket rendeznek ezen a pályán. — Nem próbálták köz­hasznúvá tenni? — Többször, több helyen javasoltuk, nyisuk ki a nagyközönség előtt. Ez az ötlet visszhangra nem ta­lált. Pedig miközben példá­ul egy apuka a esi mentájára várakozik nálunk, bemehet­ne addig tekézni. Gondol­tunk arra is, hogy szépség­szalont nyitunk ezen a he­lyen. Nem lett belőle sem­mi. — Hogyan touóbb? — A tavalyi költségveté­sünk 5,5 millió forint volt. Fogalmunk sincs, az idén mennyiből kell gazdálkod­nunk. Rengeteg múlik a SZOT nagylelkűségén. Nem szívesen válnánk meg az amatőr csoportjainktól, az idejáró törzsközönségtől. Bár ennél sokkal nagyobb házat is bezártak már. Egyik hó­napról a másikra élünk. Fé­lő, ezzel kevesen törődnek. Nehéz szívvel gondolok a jövőnkre. B.E. Felmérés az állat­állományról A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az ország szarvasmarha- és sertésállománya valamivel nagyobb, a többi haszonálla­té viszont kisebb, mint egy évvel korábban. Az előre­jelzések szerint 1989-ben a legtöbb állatfajnál az állo­mány csökkenése várható. A szarvasmarha-állomány 1988. december 3t-én 1 mil­lió 690 ezer volt, 'az egy év­vel korábbinál 26 ezerrel nagyobb. A növekedés első­sorban abból adódott, hogy tavaly a szokásosnál keve­sebb marhát vágtak, továb­bá lengyel növendékmarhát importáltak. A sertésállomány a múlt év végén meghaladta a 8,3 milliót, a növekedés az elő­ző évhez képest 111 ezer. Az előző esztendőhöz képest ta­valy mind a nagyüzemek, mind a kistermelök vala­mennyivel gyarapították ál­lományukat. A sertések szá­mának ez évi alakulását — várhatóan csökkenését — jelentős mértékben befolyá­solja a tavalyi gyenge kuko­ricatermés és a szójadara világpiaci árának emelkedé­se. A tenyésztés visszafogá­sára utal, hogy kevesebb kocát tartanak a termelők, mint korábban. Az elmúlt évben tovább tartott a juhtenyésztés visz­szaesése; az állomány az év végén 2,2 millió volt. 120 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. A .ielék Szerint a vállalatok tovább csökkentik az állományt. Az év végi ö&szeszámlá­láskor 75 600 ló volt az or­szágban, az egy évvel ko­rábbinál 14 százalékkal ke­vesebb. Átalakult a baromfite­nyésztés termelési szerke­zete: tyúkféléből 4 mil­lióval kevesebb — 56,4 mil­lió — volt az év végén, a libaállomány azonban csak­nem 30 százalékkal nőtt, a pulykák száma pedig meg­kétszereződött. A teljes ba­romfiállomány 62 milliót tett ki az év végén. (MTI) Fejlesztések a fennmaradásért Gazdasági körkép, 1988 Csurran-csöppen, innen-onnan A mezőgazdasági üzemek pénzügyi kapcsolataiban napjainkban is a nagyban­kok a meghatározók. A ta­valyi hitelszűke idején azonban jól jött a „kicsik" besegítése is, hisz a gazda­gok egy részét már a teljes fizetési bénultság fenyeget­te. Az 1987-ben alakult Me­zőbanknak is. Az alaptőkét tavaly 2,7 milliárdra növel­ték a gazdálkodó szerveze­tek részvényeiből. A megyei szövetkezetek részesedése is így nőtt 56 millióról 146 millió forintra. A szegedi fiók hitelezési lehetőségei is ezzel az aránnyal mérhetők. Tavaly rövid lejáratú hitelt közel félmilliárd forint ér­tékben helyeztek ki, a beru­házási hitel nem jelentős, 20 millió forint. A váltófor­galom 77 milliót tett ki. A faktoring, vagyis a más cé­gekkel szembeni követelés jutalékért történő átvállalá­sa 152 millió forint. A het­ven részvényes között a szövetkezeteken kívül egye­lőre csak a Zöldért és a Tszker található. A téesze­ken kívül kisvállalkozók­nak is vezetnek számlát. Ez már erős kötődést fejez ki, így a hitelelbírálásnál is szerepet játszik. A lakossági pénzek bevonására az az el­képzelés, hogy az üzemek­ben ügynöki hálózatot hoz­nak létre. A nemrégiben ki­bocsátott Mezőbank letéti jegyből már 20 millió forint értékűt sikerült eladni. Alapvető céljukat, hogy a mezőgazdaságban keletke­ző jövedelmet oda is pör­gessék vissza, a 90 százalé­kos arányszám is igazolja. Versenyképességüket a gyors kiszolgálásban, reagá­lásban látják. Az Agrobank szegedi fi­ókja igen fiatal, idén janu­ártól létezik, megyénk ta­valy még a szarvasi fiókhoz tartozott. Az 1,5 milliárdos alaptőkéjű, 7,5 milliárd fo­rint tőkét működtető bank Csongrád megyei szerződés­állománya tavaly 1,3 milli­árd forint volt. Az összeg nagy része hosszú lejáratra lekötött, konvertibilisex­port-pályázatra adott banki és állami álapjuttatás, be­ruházási hitel és innovációs kölcsön. Rövid lejáratú hi­teleik nem számottevőek. Az ügyfélkörben az élelmi­szer-ipari vállalatok is jelen­tős Tészt képviselnek. A szegedi fiók jelenlétével csak akkor növelhető a pénzforgalom, ha részvénye­sek és betétesek is jelent­keznek. Nem számítanak nagy összegre, a gazdálko­dók úgynevezett reszli tőké­jét igyekeznek dde vonzani, s azt forgatni. Aki csak hi­telért megy, nem számíthat sok sikerre. Nincs miből ad­ni. A gazdálkodók között ma már nem tiltott a közvetlen, gyors „kisegítés". Természe­tesen a jogszabályokat be­tartva, s általában a banki kamatnál magasabb téríté­sért. A szalmaszálba ka­paszkodó, a pillanatnyi lé­legzethez jutásért erre is hajlandó. Hosszabb távon a feszültségek csak halmo­zódnak, a vagyon felélésé­hez vezet a mezőgazdasági tevékenység alacsony jöve­delemtartalma és a 20 szá­zalék körüli kamat közötti szakadék. Á vállalkozó kicsi es nagy A Röszkei Kossuth Tsz­ben tegnap, kedden megtar­tott zárszámadó küldött- és közgyűlésen hallottak alap­ján az a kép alakulhatott ki a résztvevőkben, hogy nincs ok a szégyenkezésre. Az utóbbi három év jelentős be­ruházásai beváltották a hoz­zájuk fűzött reményeket. Térségi meliorációra 24 mil­lió forintot fordítottak, a budapesti húsfeldolgozó üze­mük teljes rekonstrukciója 12 millió forintba került. A szakosított szarvasmarhate­lepet is átépítik, ez jövőre készül el teljes egészében. A melioráció lehetővé tette az öntözésfejlesztést, korszerű lineárberendezést szereztek be lízingben, s az idén is ér­kezik egy. A tavalyi aszályos időszakban az öntözött terü­letek terméshozamai igazol­ták a befektetés szükségessé­gét és hasznát. Az alaptevékenységben a búza és a süldő kivételével nőtt a termékek önköltsége. Ennek oka a növekvő bér­költségek, közterhek mellett az aszály hozamcsökkentő hatása, az állattenyésztésben felhasznált takarmányok drágulása. A termelésben résztvevők létszáma tavaly tíz százalék­kal, 270-re csökkent, ugyan­Zárszámadás Röszkén akkor a hozzáadott értéket sikerült növelni. Ennek elis­merését szolgálja a bruttó­sítással együtt közel 22 szá­zalékos keresetemelés. A 9,3 millió forintnyi nyereség a gazdálkodásra nehezedő szo­rításokat figyelembe véve tisztes végösszeg. E pozíciók megtartásához feltétlen nagyobb költségta­karékosság, hatékony, telje­sítményösztönzó bérgazdál­kodás és a veszteségforrások fokozatos leépítése, fegyel­mezett pénzgazdálkodás szükséges. Az öntözési lehetőséget ki­használva növekszik az in­tenzív árukukor ica-termesz­tés aránya, s az átlagnál job­ban fizető vetőmagvak köre. A takarmányellátás érdeké­ben a silónakvalókból is nö­velik a területet. A vetőmag­vak, zc'dségnövények egy részét a háztáji gazdaságok­ban termelik, a szövetkezet érdeke és feladata, hogy eh­hez az öntözés feltételeit to­vábbra is biztosítsa. A ma­gas mútrágyaárak miatt, a megvásárolt mennyiséget ott hasznosítják, ahol az vélhe­tően megtérül, így a gyen­gébb homoki területektől vonják meg a hatóanyagot. Az állattenyésztés jövedel­mezőségét remélhetően ja­vítja majd a saját takar­mánykeverő működése. A sertés- és szarvasmarha­tartásban a befektetéseket javuló termelékenységi mu­tatók révén szeretnék vi­szontlátni. Az alaptevékenységen kí­vüli tevékenységnek az ed­digieknél nagyobb szerepet szánnak a gazdaságstabilitás megőrzésében. Ez egyben kritikája is a hagyományos mezőgazdasági termékek jö­vedelmezőségének, jelenlegi agrárpolitikánknak. A hús­feldolgozó üzem 80-féle ter­mékével állja a sarat a fő­városi versengésben, a fel­vásárlótelepen az idén már nagykereskedelmi tevékeny­séggel is próbálkoznak. A mikroelektronikai és a gép­jármű-villajnossági részle­geikben további hiánypótló termékek gyártásába kezde­nek. Az elképzelések meg­vannak, így ha a múlt esz­tendő a nehézségek ellené­re sikeres volt, akkor az idei miért ne lehetne az. T. Sz. I. A Szőregi Takarékszövet­kezetnél — kis túlzással — már tradíciói vannak a kü­lönböző vállalkozási formák­ba való belépésnek. Több korlátolt felelősségű társaság résztvevőiként jegyzik a ne­vüket a cégbíróságon. Sőt, olyan kft.-jük is van, ami egy másik kft.-nek a tagja. Tevékenységük ilyen bővíté­sénél tagjaik érdekeit is fi­gyelembe veszik. Például nemcsak a tőkéjük visszaté­rülése vezette azt a döntésü­ket, hogy a családi házak szennyvízülepítöinek üríté­sére szippantós autókat vá­sároltak. Ez a döntés tevé­kenységi körzetük egyik akut problémájának megol­dásához is hozzásegített. S lám a haszonbérlők fél év Kötvénykrach Az elmúlt években a hazai értékpapírpiacot szinte csak a kötvény­kibocsátások jellemez­ték. Már lassan kezdett megteremtődni a lakos­sági bizalom ebben a befektetési formában, a másodlagos piacnak is voltak biztató vonásai. 1988 viszont törést je­lentett ebben a folya­matban Altalános gazdasági törvény, hogy minden inflációs időszakban a fix kamatozású érték­papírok veszítenek „népszerűségükből" S ráadásul a hazai köt­vénypiac — talán ép­pen hagyományai hí­ján is — minden elő­zetesen számítottnál el­lentétesebben viselke­dett. A csökkenő árfo­lyamoknak — a formá­lis pénzügyi logika sze­rint — a keresletet, a vásárlásokat kellett vol­na élénkíteniük. Ehe­lyett a lakosság pánik­ba esett, és a csökkenő indexeket látva még inkább szabadulni igye­kezett a kötvényektől. A probléma kezelésére a bankok között nem alakult ki ésszerű mun­kamegosztás. Szinte a teljes teher a Budapest Bankra szakadt. S ter­mészetesen itt ebből az üzletágból az év végén veszteséget voltak kény­telenek regisztrálni. De úgy gondolták a bank szakemberei, hogy rö­videbb távú meggondo­lások alapján nem sza­bad visszatáncolni, ne­tán felszámolni ezt az ágazatot. Ha most be­dobják a törülközőt, idehaza a befektethető tőkével rendelkezők előtt 10 évig a kötvény nevét sem szabadna megemlíteni. Ráadásul rossz indítást kapna a kapuban most kopog­tató idehaza „új" ér­tékpapírforma : a rész­vény. alatt közel négyszázezer fo­rintot fizettek be a takarék­szövetkezet számára ered­ményrészesedésként. A Budapest Banknál 1987­hez képest a forrásszűke és az áfa költségnövelő hatásá­ra 1988-ban visszaesett a lí­zingtevékenység. öt rt.-ben, kft.-ben szerepelnek tőkével az elmúlt évtől. Ezen a terü­leten ügyfeleik érdeklődése jelentős. Belépésük ellené­ben minimálisan akkora osz­talékot várnak el, mint amekkorát a bank a saját részvényeseinek fizet. A be­lépésről a döntés nem szege­den születik, hanem ez a központi keretgazdálkodás része. Most a vegyes vállala­ti forma csábító a bank szá­mára igazán. Ingatag ingatlanok A banki verseny kiéleződésével egyre több takarékszö­vetkezet igyekszik, más területeken isi megvetni a lábát. Ami hasznot hoz, azt érdemes csinálni! — vallják többen. Ügy tűnt az algyői takarékszövetkezetnél, hogy jó üzlet lesz az ingatlanforgalmazás. Tavaly 4 hónap alatt 650 ézer forint tiszta hasznot húztak ebből a vállalkozásból, mégis abbahagyták. Miért? — Mert mi nem tudunk szociálpolitikai (kedvezményt adni. Ezért a legtöbben az OTP-hez fordulnak. Az üzleti versengésben — az egyenlőtlen feltételek miatt — alulma­radtunk: Márpedig ki vesz ma készpénzért lakást? — morfondírozik Pintér Gábor elnök. Sebaj, gondolták AJgyőn, megpróbálkoznak mással: a lakáséletjánadék-konstrukció is jó hasznot ígért. — Mi fizetnénk a jánadék összegét, közben, idevon­zanánk a betétes fiatalokat. Mindenki jól járna. A taka­rékszövetkezet pénzügyi gananciát adna. Csak ... csak ép­pen a részletekben nincs tapasztalatunk. Megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot azzal a budapesti bankkal, aki ezt a formát már alkalmazza a fővárosban A haszonból per­sze tisztességes százalékot ígértünk, az ötletért, a lebo­nyolítás részleteiért, de szó ha se álltak velünk. Mit lehet ezek után csinálni? Nos, az algyőiek juszt se adják fel. Maguk látnak hozzá, hogy a mechanizmust kimunkálják. Pedig lehetett volna sokkai. egyszerűbben is Kilóg a kamatláb? A bankszakma a magas kamatlábakat azzal magya­rázza, hogy az infláció miatt legalább a reálértéket igyek­szik megőrizni szerény ha­szon mellett. Róka fogta csu­ka! — mondhatnánk, az inflációs spirál viszont köz­ben csavarodik egyre fel­jebb-feljebb. Nos, alapvető­en az a kincstári-fiskális szemlélet lassítja továbbra is a gazdaság növekedési pá> lyára állítását, amely szűk­látókörűén csak azt veszi fi­gyelembe, hogy a jegyban­kon, azaz a Magyar Nemzeti Bankon keresztül, mennyi folyik be a kincstár kasszá­jába. Holott! Alacsonyabb kamatlábakkal, megszelídí­tett inflációval a gazdálko­dók jóval nagyobb teljesít­ményre, s (gy jóval nagyobb adóteher megfizetésére len­nének képesek. Csak éppen ehhez türelem, olykor biza­lom, és jóval nagyobb gaz­dálkodói szabadság kellene. Akkor talán nem lógna ki ennyire a kamatláb a jövő­ben. A kereskedelmi bankok ugyanis a 18 százalékos ka­mattal felvett jegybanki kölcsönt aligha adhatják „áron alul"... Arról már nem is beszélve, hogy igazi banki versenyről ilyen kö­rülmények között aligha le­het szó. Az összeállítást készítette: Bőié István, Rafai Gábor, és Tóth Szeles István

Next

/
Thumbnails
Contents