Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám

1989. február 14., kedd 3 Korteskörúton a megyei tanácselnökielöltek Bódi György A három jelölt közül ő a legfiatalabb, 39 éves. Makón született. A közgazdasági technikum elvégzése után a KSH makói fiókjánál helyezkedett el, majd a Magyar Nemzeti Bank helyi fiókjához ment át ügyintézőnek. Ezt követően előbb a KISZ makói, később a Csongrád megyei bizottságának első titkára. Onnan a pártapparátusba kerül, és a megyei pártbizottság közigazgatási, adminisztratív osztályának vezetője lesz. Tizenkét esztendeje Zsombó megyei tanácstagja. Az MSZMP Politikai Főiskolán diplomát, a szegedi bölcsészkaron pedig doktori címet szerez. Nós, felesége pedagógus, egy gyermeke van. Jelenlegi munkahelye a Hermes Szálloda és Vendéglátó Részvénytársaság főosztályvezetője. — Eddig változatos volt az életútja. Ez a mozgalmassag mennyiben segiti önt a választási harcban, programjának kialakításában? — A tapasztalatok sokat jelenthetnek, de a jelenlegi körülmények között csak azokra támaszkodni nagy hiba lenne. Ölyan társadalmat kell létrehoznunk, amely politikai intézményrendszereivel is versenyképes a fejlett demokráciákkal. Ehhez pedig régiónkban csökkenteni kell a megyei tanács eddigi döntéscentralizáló szerepet. A közigazgatást az alulról építkezéssel lehet demokratizálni, ezért a helyi önkormányzatoknak kell erősödniük. A helyi érdekek határozzák meg a fejlesztéseket, s ne valahol egy irodában. Egy új közigazgatási felállásban a megye csak a koordinátor szerepében próbálná kifejteni működését. No persze nem maradna szemlélője az eseményeknek, erőpozícióját arra használná, hogy megpróbálná a régió fejlesztésébe bevonni a gazdasági egységeket, bankokat, külföldi tőkét. Igy lassan elsorvadna az állami javakat elosztó és kiosztó helyzete, és csak a terület menedzselésével foglalkozna. Ebből következik, hogy a szervezet átalakításával eltűnne a bürokratikus stílus, amit a lakosság joggal kifogásol. Emberarcú lenne a tanácsi munka, az állampolgár és a tanács között egyenrangú viszony alakulna ki. A fellendülés érdekében minden progresszív erővel, irányzattal szövetkezni kell. Terjedelmi korlátok miatt nincs mód arra, hogy részletes programot adjak. Csak címszavakban a további elképzeléseimről: Elsőrendű feladatnak tartom a fiatalok és az öregek szociális gondjainak megoldását. Az átmenetileg bajbajutott rétegeknek bármi áron azonnali segítséget kell nyújtani. A közigazgatás beporosodott munkamódszerén változtatni kell, kisebb, de hatékonyabb apparátus szükséges. A helyi tanácsok munkafeltételein viszont javítani kell. Ami a másik két jelölttársam előnye, hogy évtizedek óta dolgozik a tanácsi apparátusban, az most nekem erényemre válhat. Nem vagyok elkötelezettje egy kicsontosodott munkastílusnak, korábbi rossz döntéseknek. — Bódi úr, szép ez a program, de hogyan tudja kivitelezni? Kevés az ideje, legfeljebb másfél esztendeje lehet erre. — Széles szövetség az eszköz ehhez. A hangsúly a nelyi tanácsokkal való érdekegységre kerül, de az értelmiség, az egyház szerepe is ;vitathatatlan. Értelmes kommunikáció szükséges az alternatív szervezetekkel. Minél gyorsabban felejtsük el az eddigi paternalisztikus magatartást, s a parancsoigatust váltsa fel az ötletemberek értelmes párbeszéde. Az ország közmegegyezése a helyi apró közmegegyezésekből épül fel. Szeretném a legteljesebb nyilvánosságot megvalósítani, el akarom Kerülni a színfalak mögötti játékot, az eddigieknél jobban szeretnék a választott testületekre támaszkodni. — Ne vegye szemtelenségeknek, de én kételkedek abban, hogy ön rövid idő alatt képes felszámolni a négy évtizedes sztalinista gyakorlatot. — Jól ismerem a megyét, ha akarja, településenként felsorolom a feszítő gondokat. De nem is ez a legfontosabb. Generációm bizonyítani akar, eddig nem kapott lehetőséget, és a korábbi konfliktusaim is erőt adnak. — A viszályairól, amelynek szinhelye a pártapparátus volt, csak suttognak. Beavatna néhány intimitásba? — A közelmúltból hozok fel példát. Azon kevesek közé tartozom, aki kiállt a pártértekezlet mellett, akkor, amikor ez „ellenzékiséget"' jelentett. A közéleti tisztaság hiánya pedig lelkiismereti problémát okozott. — Talán ezért távozott az apparátusból? — Nem. Egyrészt termeszetesnek tartom, hogy az új pártvezetés a saját maga által kiválasztott emberekkel dolgozzon, másrészt a vállalkozói magatartásról nemcsak szónokolni akartam, hanem magam is kipróbálni. — Mégis ismét közéleli szereplésre szánja el magát... — Ezt a lehetőséget is vállalkozásnak tartom, olyunnak, amivel be lehet bizonyítani, a magyar közéletben tisztességes eszközökkel, a progresszió összefogásával sikereket lehet felmutatni. — önnek nincs valamilyen ügye? — OTP-től vettem lakást, van egy Skodám, sajnos, nincs hétvégi házam, és a feleségem nem véglegesített, hanem szerződéses pedagógus. A megyei tanácselnök helye, lemondás következtében, tavaly decemberben megüresedett. Mivel ez ideig a funkciót nem töltötték be, ezért a megyei tanács végrehajtó bizottsága a testületet rendkívüli ülésre hívja össze február 28-ára, ahol vezetőt választanak. A Hazafias Népfront megyei elnökségének tagjai az elmúlt napokban beszélgettek a megyei tanácstagokkal, a városok, községek közigazgatási apparátusának irányitóival. Ennek alapján született meg a döntés, a népfront a tanácselnök választásához három jelöltet állít: Bódi Györgyöt, Lehmann Istvánt cs Szabó G. Lászlót, ök február 23-áig korteskörúton vesznek részt, hét színhelyen. Ma, kedden délután 4 órakor, Szegeden, a városi tanács klubjában (Széchenyi tér) mondják el a jelöltek programbeszédeiket, és válaszolnak a választók kérdéseire. Ám a jelöltek tábora bővülhet a megyei tanácstagokból, a lakosság véleménye alapján, összeállításunkban bemutatjuk a jelölteket. segítségére siet. Koncepciómból nem hiányozhat a helyi önkormányzati önállóság erősödése, még a megvei tanács befolyásának rovására is önállósodniuk kell a helyi testületeknek. — Erez-e annyi tehetséget, rendelkezik-e olyan felkészültséggel, hogy megválasztása esetén programját valóra váltsa? — Nagy ambícióvaj látóik hozzá, ha elnök leszek, az új feladatok elvégzéséhez. Számítok a munkatársaim segítségére, akiket jól képzett szakembereknek tartok, azt hiszem, tudok rájuk támaszkodni. Különben is, ha demokratikus kibontakozást akarunk, akkor nagyobb szerepe lesz a testületi felelősségnek, az érdekeket differenciálni kell, és az ütközéstől nem szabad félni a jövő megyei tanácselnökének. Erőt érzek ahhoz, hogy a rendkívül felelősségteljes munkakört "Hassam.. — ön Vásárhelyről jár be naponta, és az a hír járja, hogy a vásárhelyi lobbynak tagja. Igaz-e, hogy működik ilyen érdekcsoport? Régóta suttognak már erről, hiszen korábban a megyei politikai vezetés nagy része Vásárhelyről származott. — Én nem hallottam erről, nincs lobby. De azt természetesnek tartom, hogy a megye második legnagyobb városa a megyei vezetésben megfelelő és számbeli képviseletet kapjon. Jómagam a megyei szintű gondolkodást tartom fontosnak. Az örömmel tölt el, hogy Vásárhelyről erös támogatást kapok, drukkolnak értem. Természetesnek tartom, hogy a városom rám voksol. Ez elvtelen előnyök juttatását nem jelentheti egy településnek. — önről közismert, hogy a tanácsi apparátusban csak gazdasági területen dolgozott. Ha megválasztják elnöknek, éppen ilyen múltja miatt nem érzi-e majd maaát féloldalasnak, hiszen vidékünkön él és alkot a főváros után a legtöbb értelmiségi. Mennyiben érzi magát jártasnak az egyre feszítőbb társadalmi gondok megoldásában? — Az egész életutam a politikus gondolkodásra nevelt. Régóta izgatnak a filozófiai és társadalmi kérdések is. Ezért végeztem el a politikai főiskolát. Olvasmányélményeim a nagy történelmi kérdések megvitatására inspirálnak. Nem érzem magam elkötelezettnek, szakbarbárnak a gazdasági területek iránt. Természetes, hogy a kulturális dolgok rendezésénél elsősorban a szakemberek véleményére támaszkodnék. — A választásig nem fog önről kiderülni, hogy etikátlan? — Ember vagyok, hibáim lehetnek, de nincs olyan ügyem, erkölcstelen tettem, ami ki.zárná, hogy a tanácselnöki tisztséget betölthessem. Mindig szerényen éltem, a tanácsi munka javadalmazása csak ezt tette lehetővé. Tizenöt évvel ezelőtt megvásároltam azt az állami bérlakást, ahol ^lost lakom. Szabó G. László Lehmann István Budapesten született, 47 évvel ezelőtt. Édesapját 1951-ben Vásárhelyre, a mérleggyárba helyezték, így az egész család az Alföldre költözött. A Bethlen Gábor Gimnázium elvégzése után felvették a műszaki egyetemre, ahol építőmérnöki diplomát szerzett Ám életútja ismét visszavezette Vásárhelyre, mert a megyei tanács ösztöndíjasaként a városi tanácsnál helyezkedett el. Három diplomát szerzett szakmája mellett: mérnök-közgazdász, városrendezési szakmérnök, és elvégezte az MSZMP Politikai Főiskoláját Jelentős a sportmúltja, a MAFC és a SZEAC első osztályú csapatában kosárlabdázott A megyei tanács elnökhelyettesi funkcióját 1988 áprilisától tölti be. Előtte, 1974 óta a vásárhelyi tanácsnál ugyanilyen beosztásban dolgozott Jelenleg is Vásárhelyen lakik, naponta jár be Szegedre. Felesége az Alföldi Porcelángyár technikusa, két fia van. — Milyen elképzeléssel a tarsolyában indul el a korteskörúton? — Fontosnak tartom, hogy a tanács valódi népképviseleti szerv legyen, érvényesüljön a lakosság érdeke. Számos lépést tettünk eddig is a korszerű apparátus létrehozására, de a modernizálás érdekében „átvilágítjuk" az egész tevékenységet. Hatékonyabbá kell válni az apparátusi munkának. Jelenleg 260 dolgozója van a megyei tanácsnak, én az apparátus létszámát nem akarom csökkenteni, de az átszervezés mégis szükséges. Az irányításne.k a jövőben tóbbet kell tenni azért, hogy a megye gazdaságának szerkezete megváltozzon. Ez a struktúra konzervatív, meg kell honosítani az olyan húzóágazatokat, mint a biotechnológia vagy a mikroelektronika. Szűkebb pátriánkban a munkanélküliség még nem érezteti hatását, hiszen hatezer munkahelyet ajánlanak az itt élőknek a különböző cégek. Perspektivikusan mégis fennáll annak a veszélye, hogy a megyénket is eléri ez az apály. Számolni lehet a könnyűipar visszavonulásával, ami esetleg vállalat, vagy üzemek felszámolásával jár együtt A munkaerő-felesleget előidézheti a demográfiai hullám is. Tehát a tanácsi tevékenység ezt a szempontot nem hagyhatja figyelmen kívül. Programom lényeges pontjai közé sorolnám a lakáspolitika megváltoztatását, valamilyen eszközzel változtatni kell a fiatalok jelenlegi tragikus helyzetén. Nem tudom, hogyan, de szükséges a tanácsnak megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel az ifjúság ötvenkilenc éves, Kiskunhalason született, de a szegedi tanárképző főiskola befejezése után a Tisza-parti városban maradt. Előbb a főiskolai diákokat, majd a szegedi vasútforgalmi technikum nebulóit oktatta. Tizenegy éves tanárkodás után választotta a politikai pályát, s közel másfél évtizedig dolgozott a szegedi pártbizottságon, ahol a kulturális és propagandaosztályt vezette. A Csongrád Megyei Tanács elnökhelyettese már tizennégy esztendeje. Három diplomával rendelkezik, oklevelet szerzett a szegedi bölcsészkaron, és az MSZMP Politikai Főiskolán is. Felesége docens a tanárképző főiskola neveléstudomány tanszékén, fia orvos. — ön a korelnök a három jelölt közül. Éppen ezért arra kérem, hogy röviden ismertesse a programját. — A tanácselnök tevékenysége csapatmunka, mert elképzelhetetlen, hogy az apparátus segítsége nélkül dolgozzon. A jó tanácsi vezető figyelembe veszi azt is, hogy az állampolgárokban igen nagy a cselekvőképesség és áldozatkészség a közösségi ügyek iránt. Ezzel a tényezővel nem szabad viszszaélni. Sajnos, az utóbbi időben nagyon sok terhet pakoltunk az állampolgárok vállára. A munkastílusváltásnál én is a helyi tanácsok önállóság-fokozásának a híve vagyok. Sokszor deklaráltuk a tudás és műveltség fontosságát, de nem egy esetben a puszta szavak szólamok maradtak. Programómban nagy szerepet szánok az oktatás- és az egészségügy jelenlegi helyzete megváltoztatásának. Beszűkültek az anyagi források, így a közművelődés is válságba került. Sajnos, eddig nem szorgalmaztuk az önszervező közösségeket, amelyek kulturális vállalkozásként már elmozdították volna a holtpontra jutott ügyeket. A gazdasági vezetők is tisztában vannak azzal — remélem —, hogy a félművelt emberek nem viszik előre a társadalmat. Én ezért is hangsúlyozom az oktatás, a kultúra, a tanítás elsődlegességét. A tanács jelenlegi helyzetében gúzsba kötve táncol, és felelőtlenség lenne egy új koncepciót a választóim elé terjeszteni. Rövid és hosszú távon egyaránt sok a megoldanivaló. Ide sorolnám a rossz közérzet felszámolását. Megyénkben is érezhető a perspektívatévesztés. Nem hiszem, hogy egy apátiába esett társadalom képes megfordítani bizonyos folyamatokat. Épp ezért a demokrácia ügye nem maradhat üres szólam, hiszen ilyen körülmények között lehet aktivizálni az embereket. A tanács feladatai szerteágazóak, csak néhány fontos teendőről. Ilyen az ellátás javítása, az ifjúság és az idősek helyzetének stabilizálása, a bürokratizmus megszüntetése, a középfokú oktatás fejlesztése, az egészségvédelem teljes komplexitásának megvalósítása és a nyíltság, nyitottság megteremtése a tanácsi munkában is. — Jelölt társaihoz hasonlóan ön is nagyot markol. Mennyire tartja kivitelezhetőnek elképzeléseit. — Az a bizalom, amit a jelölésnél kaptam, politikai és erkölcsi erőt ad. A hoszszú közéleti pályán sok tapasztalatot szereztem, igyekeztem mindig objektíven mérlegelni cselekedeteimet, és hibáimból, tévedéseimből megpróbáltam tanulni. Ügy éltem, hogy mindig sokat tanultam, Olvastam, naprakész információkkal rendelkeztem. Ügy érzem tehát, a program megvalósításához elég a munícióm, és érzek egy nagy bázist magam mögött, a munkatársaim és a barátok körét. — ön olyan ember hírében áll, akit nem csak a baráti köre, hanem egy széles kör is úgy ismer, a túlságos humanizmusa miatt nehezen dönt. Ha tanácselnök lesz, nagyobb keménységre van szüksége. Tud-e eddigi jellemvonásain változtatni? — Mint történelem szakos tanár, az életben megtanultam, hogy csak a kompromisszumok árán lehet előrejutni. Ezzel a készségemmel sok kényes helyzetet meg tudtam oldani. Valóban igaz, humánus beállítású ember vagyok. De ez nem zárja ki, ha szükséges, határozottan döntök. Természetesen úgy, ha az apparátus is segít. Egyébként is, ha egy szervezet demokratikusan működik, akkor az egyéni döntésre ritkábban kerül sor. Ám a felelősség megkeményíti az embert. — Közismerten művészbarát, hogy tud majd megbirkózni, ha elnök lesz a válsággal küszködő gazdasággal? — Nem szeretném, ha nagyképűségnek tűnne a következő észrevételem. Tizennégy évet töltöttem a tanácsnál, nyitott vagyok, a gazdasági összefüggéseket látom, nagyszerűnek tartom azt a munkatársi gárdát, amelyik itt dolgozik, rájuk támaszkodhatom. Nem nekem kell eldönteni tehát a gazdasági természetű kérdéseket. Különben sem esik csorba a tanácselnök tekintélyén, ha ötleteket, tippeket kér a kívülállóktól. Megválasztásom esetén a megye értelmiségét még jobban be szeretném vonni a szakmai irányításba. — önről derülhetnének-e ki olyan ügyek, mint volt vezetőtársairól? — Bízom abban, hogy nem. Mindig nagyon szigorú voltam magammal és családommal szemben. Kemény neveltetést kaptam, és az szigorú erkölcsi tartást diktált. Legkényesebb helyzetekben is feltaláltam magam. Tanácsi bérlakással rendelkezek, valamint néhány ezer könyvvel és néhány képpel. Halász Miklus