Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-14 / 12. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 79. évfolyam, 12. szám 1989. január 14., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA JJavi előfizetési díj: 101 forint Ára: 5,30 forint Hatáság és szolgáltatás Az intézményrendszer ko'.szerűsítéséről úgy általában sokat hallunk mostanában. Konkrét gyakorlati lépésekről annál kevesebbet. Azért létezik ilyen is. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter határozata alapján ez év elejétől a növényvédelmi és agrokémiai halózat két részre vált. Az alapelv. hogy a hatósági és szolgáltatási munka elkülönítésével ne merülhessenek lel etikai kétségek. Ugyanis foglalkoztatnak. Itt fordított az arány, 62, illetve 56 az induló létszám szerint. A kertészeti és üvegházi ler'melés nagyságrendje már korábban létrehozta az üvegházi biológiai védekezés tradícióját. Ilovai Zoltán, a szolgálat ehhez létországos hatósági szervezet működése. Majd eldől, hogy az állam mennyire beisali meg alkalmazottait. A munkaellátottság a hatóságnál tiszta sor: az állam azt követelheti meg, amire pénzt ad. A szolgáltatóknak a termelői szféra félé kell nyitniuk. Megyei adoltság a kistermelés magas aránya, így itt lehet a legtöbb keresnivaló. Csak az a kérdés, milyen szinten áll az új iránti fogékonyságuk. Az azonban bíztató, hogy a Kistermelők Híradójában megjelent ismertetés és elvileg a hatóság eszközei- intézetének vezetője nek birtokában nyomást . gyakorolhatott, hogy szol- hozzátette, hogy az o galtatásait igénybe vegyék, számukat a munkaellátottMás kérdés, hogy ilyen esc- ság alakítja ki, így ez már ajánlat után pár nap ináivá tekröl kornyékünkön nem januárban 74 dolgozó fog- sűrűn csörgött a telefon, Ialkoztatását igényli. Nyere- sokan érdeklődtek a résziéségérdekeltségú költségve- tek iránt. A szolgaltatasoktési intézményként állami nak azonban igazodnia kell támogatásra nem számíthat- a lehetőségekhez. Hiába nak. A feladatok egy része ajánlják a csepegtető üníöazonban állami megrend ;lés zést, ha az ehhez szükséges lesz a jövőben is, termesze- eszközöket képtelenség hetesen díjazásért. Ha jól dol- szerezni. A biológiai védegoznak, ez a keresetekben kezés elterjesztése viszont is éreztetheti hatását. De ez a szolgálat egészére vonatkozik, nem az intézetre, a már ismert tröszti rendszer ismérvei szerint. Így előreláthatóan az intézetek eltérő eredményessége helyi feszültségeket hordoz, hisz az eredmény összemosódik 5 a visszaosztás a nagy kalapból történik. még a lehetőség sem adott. A hatósági feladatokat a megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás, a szolgáltatásokat a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ jogutódjaként a budapesti székhelyű Növenyés Talajvédelmi Szolgalat látja el országos intézeteivel. Így most a hódmo.'ővásárhelyl állomás területén egy megyei és egy orszigos cég helyi intézete foglal helyet. A korábbival szinte azonos emberekkel, eszközökkel, de immár külön szervezetben. De lássuk, hogyan alakul a munkamegosztás. Az állomás hivatott a növényvédelemmel, növényegészségüggyel és talajvédelemmel kapcsolatos előírások betartásának ellenőrzésére. A termelöknek növényvédelmi előrejelzést ad. Kistermelőknek tájékoztató előadásokat szervez. - Vizsgálja a károsítókkal való fertózöttséget, növényvédő szer és egyéb vegyi anyagok maradékát. Feladata a megyei növényvédelmi proolémák feltárása és megoldása. Együttműködik a megyei szakigazgatási szervekkel, kutató és fejlesztő szervezetekkel. A szolgáltatók kidolgozzák a növényvédelemmel, növény-egészségüggyel, tápanyag-utánpótlással, talajtannal, meliorációval összefüggő vizsgálatok módszeteit, technológiáját. Megrendelésre növény és talaj lápanyagtartalmat, kertészeti termékek nitrit- és nitratlartalmát vizsgálják, s ennek alapján szaktan icsot adnak. A talajtérképezés, a talajtani vizsgálatok, a meliorációs és öntözési szakvélemények szintén rés isi tevékenységüknek. Vállalják az amerikai szövőlepke elleni közterületi védekezést. Űj anyagok engedélyezés előtti kipróbálásában is közreműködnek. Surányi Róbertet, az állomás igazgatóját arról kérdeztem, a gyakorlatban mit jelent e változás. Szerinte a feladatok, jogkörök tisztán elkülöníthetők, nincsenek párhuzamosságok a két szervezetben. A cél, hogy az átmeneti időszakot a termelésben senki se vegye észre, ne csökkenjen a munka színvonala A megvei sajátosságot a létszámadatok összesítése érzékelteti. Országosan a szolgálat 800, az állomások ezerkétszáz iöl Az elmondottakból kitűnik, hogy az intézetben a kereseti lehetőség, ha áttételesen is, de függ a Jalgozóktól. Kérdés, hogy a szomszédvárban hogyan tudják felvenni a versenyt? Surányi Róbert szerint a garancia, hogy az élelmiszerexportnak alapfeltétele az reális célkitűzés. Az, hogy valakinek érdeke legyjn a fejlesztések fi nászi rozisa, egyértelműen a mezőgazdaság helyzetének függvénye. Csak remélni lehet, hogy termelök és az őket kiszolgálók a jövőben is megtalálják a számításukat ebben az ágazatban, még ha erre az utóbbi időben nem a lcgbiztatóbbak a kilátások. A változtatás ésszerűséget, előnyeit s esetleges hátrányait korai lenne előre minősíteni. Tekinthetjük kísérletnek, amit vagy érdemes kiterjeszteni, vagy nem. A gyakorlat próbája még most kezdődik. T. Sz. I. KISZkongresszus áprilisban A KISZ Központi Bizottsága pénteken kezdődött ülésén — az országos KISZértekezlet határozata alapján — az április 21—23. közötti időszakra összehívta a KISZ XII. kongresszusát, amelyet a Budapest Sportcsarnokban tartanak majd meg. Tanácskozott a Szövosz elnöksége A Fogyasztási Szövetkeze- és az egyéb kistelepüléseken tek Országos Tanácsának lévő üzletek forgalma az elnöksége pénteken ülést előző esztendőhöz képest tartott Budapesten. A tes',ü- csökkent. A szövetkezetek let az áfészek, a lakás- és nagy része takarékosan gaztakarékszövetkezetek, vola- dálkodott. és ez nagyrnermint a szövetkezeti válla- tékben elősegítette, hogy a latok tavalyi gazdálkodása- fogyasztási szövetkezeti székről tárgyalt, és megvitatta tor működésében nem n!aa szövetkezetek ez évi ÜK- kult ki veszélyhelyzet. Ez letpolitikájával összefüggő továbbra is biztató lehet a tennivalókat. kistelepüléseken, a tan/áA múlt évet értékelve kon élő lakosság ellá-ása megállapította: a falvakban szempontjából. Útlevél és pénz A világútlevél nyomán Ausztriába induló autókaravánok hossza megdöbbentette a devizahatóságot, és — amikor már minden jó érzésű állampolgár értetlenül szemlélte, hogyan engedik kiáramlani az országból a dollármilliókat — . lépni kényszerült. Megengedte, hogy ne két,- hanem négyezer forintnyi konvertibilis pénzt tartsunk magunknál: hogy ha nincs legális (legalizált) pénzünk, akkor is utazhassunk; hogy utazási számlánkon levő pénzünkből itthon is vásárolhassunk. Feltéve, hogy előbb egy évig a bankban tartjuk. Az engedelmes állampolgár ilyenkor köszönetet mond. A gondolkodó állampolgárban viszont további kételyek munkálnak. Nem útlevelének értékét vonja kétségbe — az most mar valóban „felnőtt" útlevél. De a devizagazdálkodás reguláin legalábbis elgondolkodik. Ha az a cél — márpedig nyilván az —, hogy az álEgy évvel ezelőtt a fclszabadultság érzete töltötte el az ország népét: van útlevelünk! Ám a szabad mozgást biztosító okmány valójában csak most került a birtokunkba, csak mostantól léphetjük át az országhatárt minden kötöttség, feltétel, minden bürokratikus előkészület nélkül, amikor nem kell a kilépéshez legális forrásból származó 301)0 forintnyi konvertibilis valuta. Á SZOT elnökségének ülése Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testület ismételten áttekintette a január 9-i áremeléseket követő helyzetet, a kibontakozott széles* körű tiltakozási hullámot. Figyelembe véve a szakmai, ágazati, megyei és üzemi szakszervezeti szervek kezdeményezéseit is, szükségesnek tartotta újabb állásfoglalás kialakítását, és nyilvánosságra hozatalát. Állásfoglalásában a SZOT elnöksége leszögezi: jogosnak tartja a szervezett dolgozók felháborodását, elkeseredett reagálását a rendkívül súlyos áremelésekre. A testület ezáltal is igazolva látja az elmúlt félév során többször nyilvánosságra houtóbbi találkozóján a szakszervezetek a fogyasztói árszínvonal alacsonyabb növekedését tartották elviselhetőnek, és nem fogadták el a kormány által tervezett 6 százalékos reálbércsökkenést. A SZOT elnöksége sajnálatosnak tartja, hogy a kormány illetékesei nem mérlegelték kellő súllyal a szakszervezetek felelősséggel kialakított véleményét, és így arra kényszeritik őket, hogy más módon szerezzenek érvényt álláspontjuknak. Az elnökség úgy ítéli meg, hogy a Minisztertanács árintézkedéseinek kihatása az év egészére a — várható szabadpiaci áremelkedésekkel együtt — két-három százalékkal meghaladja a korzott álláspontját arról, hogy mány és a szakszervezetek nem ért egyet az alapvető vezetőinek novemberi tárfogyasztási cikkek és szol- gyalásán kiindulásként szágáltatások fogyasztói árának mításba vett, a bér- és szoilyen széles körű, nagymér- ciálpolitikai megállapodások tékű és egyidejű felemelésé- alapjául szolgáló 12 százalével. kos fogyasztói árszinvonalA SZOT vezetői a kor- növekedést, mánnyal folytatott tárgyalá- A helyzetet értékelve a sok során következetesen SZOT elnöksége úgy döntött, hangsúlyozták: bár megértik hogy a megállapodásoktól az ártámogatások leépítésé- eltérő kormányintézkedés és a munkáltatók méltányol nek szükségességét, de an- kedvezőtlen hatásának, a ják a szakszervezetek kövereálbérek és reáljövedelmek teléseit, és nem kényszeritik további drasztikus romlása- őket arra, hogy tagságuk jónak ellensúlyozására, kom- gos érdekeinek védelmében penzációs igényt jelent be. eddig még nem alkalmazott, Kezdeményezi a SZOT és a saját álláspontjuk szerint is kormány vezetőinek mielób- elkerülendő eszközöket vebi újabb találkozóját, az Or- gyenek igénybe. szágos Érdekegyeztető Tanács soron kívüli összehívását, és követeli a korábbi megállapodások következetes végrehajtását, az újabb szakszervezeti javaslatok megtárgyalását. A SZOT elnöksége azt is követeli, hogy legkésőbb június végéig a kormány dolgozza ki és terjessze a szakszervezetek vezető testülete elé a bérreformra és a szociálpolitika reformjára vonatkozó elképzeléseit, valamint egy olyan gazdaságpolitikai koncepció körvonalait, amelynek középpontjában a gazdasági növekedés, a belső piac élénkítése és nem pedig egyoldalúan a fogyasztás csökkentése áll. Állásfoglalásában a testület egyidejűleg felhívja a szakszervezeti szervezetek, alapszervezetek. valamint minden tisztségviselő figyelmét, hogy a helyi érdekképviseleti fórumokon kezdeményezzék a bérek mielőbbi, a gazdálkodási lehetőségekkel összhangban álló legnagyobb mértékű növelését. Ugyanakkor kifejezi a bizalmát is, hogy a kormány nak túl gyors végrehajtása nem segíti a gazdasági egyensúly megteremtését, viszont veszélyezteti a törékeny társadalmi konszenzust. A kormány és a szakszervezetek vezetőinek leglampolgárok ilyen-olyan úton szerzett valutája itthon maradjon, akkor vajon miért kell egy évet várni, s miért nem lehet azonnal vásárolni az utazási számlákon levő pénzből? Ha a devizagazdálkodás tudomásul veszi, hogy az állampolgárok sok száz millió dollárhoz jutnak, azt egyremásra kiadják, és számlájukra újabb pénz kerül, akkor miért, hogy csak behunyja fél szemét, de papírforma szerint ma is tiltja, hogy bárminemű szolgáltatásért — hát még forintéri! — idegen valutát elfogadjunk? Miért, hogy rendelkezései görcsösek, megoldásai félmegoldások? Bizonyára, van ebben a görcsösségben hatalomféltés is, hiszen a szigorúan központosított devizagazdálkodás egy embercsoport számára nem kis hatalmat jelent. De, számomra kétségkívül, van benne indokolt aggodalom is. Aggodalom a kettős valutarendszer kialakulása miatt, és aggodalom az állami devizabevételek csökkenése miatt. Való igaz, ha mind nagyobb számban nyílnak itthon csak konvertibilis valutáért árusító boltok, áruházak, akkor azok valósággal elszívhatják a jobb árut a forintos boltokból. Legalábbis azt a jobb árut, amiből nincs elegendő. Előállhat egy olyan helyzet, amelyben a hiányzó cikkekhez csak azok jutnak hozzá, akiknek idegen valutájuk van, s azok nem, kiknek csupán forintjuk. Bár ez részben ma is így van — hisz külföldre vásárolni is csak az utazik, kinek márkája, schillingje, dollárja van — a ténnyel kevésbé kell szembenézni akkor, ha a vásárlás külföldön történik. És való igaz: minél több itthon is a csábító, de csak idegen valutáért kapható áru, annál értéktelenebbnek bizonyul a forint, annál érték sebbnek a konvertibilis vauta. Jogos, indokolt a központi devizagazdálkodásnak az az aggodalma, hogy engedményei nyomán csökkenhetnek a maga, tehát az állam devizabevételei. Ez súlyos veszély ilyen mértékű eladósodottság mellett. De vajon mennyivel csökkenhetnek? És amennyivel csökkenhetnek, az miként aránylik az ország összes devizabevételéhez, az ország összes adósságához? (Az adósságállomány 17 milliárd körüli, az utazási számlákon levő pénz 100 millió dollár alatti, az otthon, illetve a külföldön tartott lakossági pénz összege ismeretlen.) Valós veszélyek tartják görcsben a központi devizagazdálkodást, de — érzésem szerint — a veszélyérzet, a félelem túlzott. Különösen akkor, ha szembeállítjuk az állampolgároknak azzal a természetes igényével, hogy joguk legyen eldönteni, mikor, mire adják ki pénzüket. Akár forint az a pénz, akár más valuta. Ezért az elsődleges ésszerű lépés az lenne, ha nem különböztetnék meg a devizaszámlákat az utazási számláktól, hanem azokat összevonnák, és egyenlően kezelnék. Nem kötnék ki az egyéves várakozási időt, mert az csak az ausztriai boltok további virágzását, s nem a hazai devizagazdálkodást segíti. Hogy ha kikötik, akkor az állam egy évig használhatja azt a százmillió dollárt, ami az utazási számlákon van? Meglehet. Ám az is meglehet, hogy ez hiú remény: az emberek nem várnak, hanem ma veszik meg, amire szükségük van. Ha itthon nem lehet, hát külföldön. Azaz mégsem egészen ott. Egy kicsit előbbre vagyunk: igazi útlevelet tarthatunk a zsebünkben. És mozdultunk néhány tapodtat a devizaregulákkal is. Illetékes helyről ígéret hangzott el: két új áruházat nyitnak, melyben most már kifejezetten nekünk, s nem a turistáknak kínálnak kelendő árut konvertibilis valutáért. Én a magyar államnak és a magyar állampolgárnak drukkolok. Annak, hogy az állam felismerje: ha államDolgárai gazdagodnak, akkor az ország, az állam is gazdagszik. Ha ugyanis ezt felismeri, mindjárt más szemmel nézi mindazt, ami a valuta körül folyik. És az új látásmód cselekvésre készteti. Netán arra, hogy az utazáshoz szükséges Dénz hasonlóképpen a zsebünkben lehessen, mint az utazáshoz szükséges útlevél. Gál Zsuzsa (MTI—Press)