Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-12 / 10. szám

5 1989. január 12., csütörtök Megjelent Halász Miklós könyve Suttogások a közelmúltból Nehezen tudok elképzelni annál na­gyobb könyvsikert, mint hogy a nyomdai munkálatok kellős közepén, körülbelül amikor minden oldal kinyomatott már, de még sem a szerző, sem a nyomdai korrektor nem látta, nem is beszélve a vágógép kezelőjéről, az összefüzés és bo­riló ragasztás közreműködőiről, szóval, ahogy ezekből az első levonatokból a kelleténél több készül, s a „fölösleges" lapok kézen-közön eltűnnek. S föltűnnek itt-ott a városban. Nehezen tudok elkép­zelni annál nagyobb könyvsikert is, mint amikór az óhatatlanul selejtes, ferdére nyomott, szakadt, vagy gyűrött lapokat a MÉH-telepen sorszám szerint összeválo­gatják, s áz így összejött könyvet — mily tisztességes magatartás, hogy nem felár­ral ! — áruba bocsátják. Isten bizony, nem a köztünk levő kol­legiális-baráti viszony mondatta el velem az előbbi két „elképzelést" — ráadásul egyik sem kitaláció! —, Halász Miklós­nak, lapunk várospolitikai rovatvezetőjé­nek Suttog a város címmel, a napokban a szegedi Nóvum Kft. gondozásában elké­szült riportkönyvével kapcsolatban. Mert­hogy arról szól két történelem, a Kit se­gít a varázsgömb? alcímű „szenzációgyűj­teményről" — bár a fülszöveg e kitételét szerencsésnek éppen nem mondanám. Nem a közelmúlt szenzációinak újjáélesz­tése miatt vette kollégánk a tollát — ezt a kötet olvasói nyilván észreveszik majd. S ha valakiben mégis az az érzés támad­na, hogy ,.di? mit szólnak mindehhez a beszélgetőpartnerek?" — sietve megnyug­tathatom az aggodalmaskodókat: a köz­léshez minden érintett riportalany a be­leegyezését adta. Talán mert átérezték: e kónyv hozzájárul majd ahhoz, hogy ne suttogjon a város ... A kötet már kapható. Kint, a szegedi utcán: a Dugonics téren, az Anna-kútnál, a Diófa vendéglőnél és a Csillag téren. Mi most az Emigrált a lincshangulat elöl című fejezetből közlünk egy kis előleget. Halász Miklós beszélgetőpartnere Balogh Ferenc. P. K. .Többször is megkísé- menjünk mélyen ebbe az _ Általában közepeseket, reltem rávenni egy interjú- ügybe, hiszen nincs még le- Mert nem sok időm maradt ra, ám azzal az indokkal há- zárva, ritotta el a beszélgetést: a csendes életet szereti. Vééül — De engedje elmondani is ügyvédjének, Bába István- éf ist?n bizony- ^szuszra „ oLaoiui,,*. elsorolom, ami a lelkemet nyomja. Ügy érzem, koncep­ciós per áldozata vagyok. Az APEH rajtam keresztül akarja bemutatni a magyar állampolgároknak, hogy mi­képp lehet hat iparengedély­nak a segítségével sikerült találkoznom a szegedi mul­timilliomos vállalkozóval. Ügy látszik, nemcsak sza­vakban, hanem külsőségek­ben is kerüli a feltűnést az alacsony, köpcös férfi. Öl­tözéke olcsó konfekció, ud­varias a modora, az agresz­szivitásnak nyomát sem fe- ^^á^rfelüT^'APEH-ot, deztem fel. Talan az üzleti életben másként viselkedik, ott az ilyen mentalitás ráfi­zetéssel jár együtt. Félre a találgatásokkal, miután ke­zet ráztunk, nézzünk egy­más szemébe, Balogh úr! — Barátaim, ismerőseim a verőlegényeitől féltenek. Tartanak attól, hogy újság­írói ténykedésem önben bosszút forral. Haragszik rám? a bíflázásra, hiszen délutá­nonként üzleteltem. Édes­anyám könyörgésére az ál­talános iskola után szűcs­ipari tanulónak mentem. Ki­tűnő bizonyítvánnyal szerez­tem meg a szakmát. A Pan­nónia Szőrmegyár szegedi üzemében helyezkedtem el. — Ínséges esztendők le­lyel üzérkedni. Törvénysértő hettek azok önre nézve, hi­határozatok tömkelege ké- szen a jó pénzhez már tíz­szült bizonyítékként. De ki éves fejjel hozzászokott. — Ne gondolja. A hatva­ezt mondja meg! Különben nas évek elején a gyárban is úgy érzem, tisztán jövök havi háromezer forintot ke­ki a buliból. Én még egy na- restem. Rendkívül anyagigé­pot sem ültem, és remélem, nyes a szűcsmunka, és ha nem is fogok. — Balogh úr, ne vádas­kodjon ! — A saját véleményemet talán elmondhatom, hiszen ön kért erre. megtakarítottam a szőrmét, jól prenjizáltak. A kiugró teljesítmény miatt magas lett a fizetésem, és irigyelni kezdte ezt a főművezetőm. Húszévesen többet kaptam, mint ő. Hamar kivívtam az — inkább arra szeretném ellenszénvét. Csökkehíétie a rávenni, mesélje el az életét, prémiumot. Így megköszön* — Mint Ludas Matyi Dob- H°B-V került eSV csodálatos tem, hogy a gyárban dol­rögire ön írta rólam a leg- mgatlanbirodalom elere, ami gozhattam . és felmondtam. egyesek szerint 150 millió Huszonnégy évesen léptem forintot is ér? /ki a szocialista ipar kapuján. — Mese ez habbal, uram Akkor még nem tudtam, Én sem tudom, hogy meny- hogy örökre, nyit ér a vagyonom, de a 150 _ volt bátorsága akkor a millió töredékét. Csak azt biztonságot jelentő gyárat szemtelenebb és leggyaláza­tosabb cikkeket, félrevezet­ték informátorai. Gondolja, hogy ezért a keblemre öle­lem? Lincshangulatot te­remtett körülöttem, el kel lett hagynom a szülővárosa- tudom, hogy mennyiért vet- otthagyni? mat, jó ideje Budapesten élek. Csak akkor jövök ha­za, ha a hatóságok idézővel Szegedre rendelnek. Gyalá­zatos, amit velem tett, meg­gondolhatta volna jobban, hogy mit írogat rólam ösz­sze. Még az ismerőseim kö­zül sem mernek sokan talál­kozni velem. — Az igazságtalanság bán­tem ezt-azt. Tehetek arról hogy az infláció miatt meg Jutott az értéke a teleknek toU- es ezert meS azt is val" és a háznak? laltam, hogy sokkal kisebb — Mondja, ön a jómódhoz pénzért szervezőként he­»von Haus aus«, otthoni se- lyezkedek el a MÉH-nél. gítséggel jutott hozzá? _ Gondolomi a kevés pénz — Szüleim nem voltak csak pillanatnyi epizód le­hetett az életében. — És a verés? — Nevetséges, de ezt én is hallottam, méghozzá Bu­dapesten. Szegedi ismerő­— Hasznát vettem a szűcs­szakmának, megláttam a nagy lehetőséget: A MÉH profiljához tartozott a nyers­bőr- és tollfelvásárlás. — Mit fedezett fel? —. Főnököm rendes volt, szegények, de amit csak el­értem, saját magamnak és a munkámnak köszönhetek. — Mikor keresett először pénzt? Tízéves koromban. söm mesélte, az a hir járja. Apám fuvaros volt. Délutá­hogy több fővárosi strici nőnként, az iskola után segi­megkeresett engem, és fel- tettem neki. Az utolsó iu­ajánlották, húszezer forin- vart úgy vállaltuk, hogy be hagyott dolgozni. Feltárultak tért elintézik magát. Jól kellett vinni — általában a előttem az alapanyag-be­meggyomrozzák. szenet — kosarakkal a szerzés forrásai. Nem a pénz — Csak húsz rongvot megrendelőnek. Nagyon el- lebegett a szemem előtt első­(.rek-, ' fáradtam, de kerestem al- sorban, hanem az a cél. hogy kalmanként 100—150 forin- milyen lesz a szép végter­tot. Most 47 éves vagyok, de mék. Szűcs vagyok, ezt gondoljon csak arra, az öt- mondtam már. Könnyű volt venes években mit ért száz forint. — Ne vicceljen, nem aka­rok én a börtönbe kerülni egy felelőtlen újságíró mi­att. De mi van Halász űr a feljelentéssel? Ügyvédem­mel együtt vártuk, hogy be­perel a bíróságon. — Balogh űr, megegyez­tünk, most én kérdezhetek öntől? — Nekem az lett volna a jó, ha perel, mert be tudtam volna bizonyítani, amit ma­ga firkál, az hazugság, fél­revezette önt és a rendőr­séget az adóhivatal szakér­megtalálni a nyersbőrt, hi­szen a gazdák, téeszek, vá­góhidak azt többnyire kidob­ták. Nem volt idejük a bőr­rel foglalkozni. — Végül is egy új üzlet­töje. Így rám zúdultak az spóroltam, hogy kicseréljem isten mennydörgő nyilai, a lovas kocsit jobbra, az üz­meg a sajtó. Az a bizonyos letmenetet javítsam. Mond­szakértő 118 oldalon valót- tam, hogy nem voltunk sze­lanságokat állít és ön is be- gények, nagyapám nem ren­dölt annak, megírta a szen- delkezett sok földdel, de az zációhajhászó cikket. Mond- aranykorona-értéke miatt ja, nem érez maga felelőssé- kuláknak minősítették. Raj­get? ta volt a listán, félt is a ki­— Azért nem pereltem be telepítéstől, magát, mert nincs időm a — Majd' elfelejtkeztem bíróságra járni. Különben is arról, hogy amikor már vál­úgy érzem, a Magyar Nem- lalkozik, még tanköteles kő­zetbe írt válaszcikkel kvit- rű. Milyen jegyeket vitt ha­tek vagyunk javaslom, ne za az iskolából? — Hogyan kezdett hozzá az első vállalkozásához? — Apám, mint fuvaros be­lépett az állami céghez, én pedig 14 éves fejjel a saját ágat alapított, vagy nem? lovas kocsinkat hajtottam. A — Nem tagadom, óriási szegedi rendező-pályaudvar- fantáziát láttam a nyersbőr ra jártunk, jól kerestem, és begyűjtésében. Éjjel-nappal gyűjteni kezdtem a pénzt. utaztam, autóban aludtam, „ .. . ... ,. ., vödörből mosdottam, papír­— ön gyüjtogeto t.pus? zacskóból ebédeltem de — Szo sincs rola, azért megérte dolgozni ..." Kiállítási napló Fények II. Görögországi élmények- kubizmus klasszicizáló for- halálra ítélő szórt fénye­ként. konferálták be Szűcs műnyelvéhez fordul; ha a ket, a sejtelmességükben is Árpád Bartók-beli kamara- szív dallamai a szecesszió biztos hegyvonulatokat, az tárlatát. Meglehet, hogy a érzelemindáin kígyózva esz- örökmozgó-illékony tenger­fátyolosán fénylő, belülről, mélnek önmagukra; ha az hullámokat, a mindent ma­világító, mély lélekvillaná- analizáló elme mindent be- gába olvasztó és mindennek soknak ezek az útiélmények fogadni és mindent meg- nevet adó napot úgy tudta voltak indító impulzusai, mutatni akarása a több né- személyiségén átszűrni, új­De hát aki nem járt a gö- zöponlos ábrázolásban remé- rafogalmazni, hogy egy rög kultúra színterein, li föllelni az új szintézis le- magasrendű szintézist te­azoknak is üzeneteket hoz a hetöségeit, nem kell aggód- remtett. Mindehhez régen mediterrán táj szórt fényei- m amiatt, hogy ilyeneket kimunkálta festökésének ről, a tenger végtelenbe már mások is csináltak." ütemes nyomvonal-felületét, kísérő hullámairól, a fehé- Csakhogy mindezen igazsá- a pontokból szerveződő fak­ren iszikrázó falakról, a ki gok mellett is állíthatjuk: túra vibrálását, színeinek a tudja hová vezető lépcsőso- ilyeneket még nem készítet- lélek hullámzásait kifejező rokról, a hegyek statikus tek! Hasonlókat, azonos tó- megválasztását. De a kék hullámvonalairól, az oszlop- ről fakadókat talán. De ezek szín, a tisztaság, a remény rendek emberi tartásáról, a festmények olyannyira kö- és a béke szine mindig is Fények, kékek, hullámok, tődnek Szűcs Árpád letisz- ott volt, korábban is a kő­lépcsők ... tult személyiségéhez, etikai morabb barnák között és ott Azt ás hihetnénk, Szűcs fegyelméhez, mély embersé- van most is a fényben für­Árpád pointillistákon ne- géhez, rezzenéstelen tartá- dő fehérek mellett. Akikor velkedett, fényektől átitatott sához, szellemi és filozófiai is mélyen humánusak} len­művészete a hatvanas évek felkészültségéhez, hogy meg- nének ezek a müvek, ha végétől állandósult. Ha kérdőjelezhetetlenül egye- nem jelenne meg a kompo­1972-e.s önálló tárlata kap- diek. zíciókon az ember. De tűhe­csán írott vallomását idé- A mostani kamatakiállítás gyes, éppen csak jelzéssze­zem, s indíttatásában és festményei talán mág az ed- rüen (felkiáltójelként!) meg­alapvetö tartalmában való- digieknél is légiesébbek. jelenő alakjai felfedezik ban közel járhatunk az igaz- Ehhez nyilván hozzásegített a környező v .agot a leg­sághoz: „Sosem törekedtem ték a mediterrán élmények, nehezebb próbák föojén is valamilyen divatos stílus- de nem fordítottak el sze- hisznek. Várnak a fényre, irányzat követésére, de arra mélyiségének gyémántten- szépségre, örömre. Hogy ezt sem. hogy valami újat ta- gelyét. A felfelé vezető lép- közvetíti nekünk Szűcs Ar­láljak ki. Ha a lélek belső csőket, a mindenséget tar- pád, segítségünkre Van. rendje, vagy rend vágyása a tó oszlopokat, az árnyékokat Tandi Lajos Ú.i fii™ Négybalkezes Színes, szinkronizált chanizmus teljesen hasonló francia film. írta és ren­dezte: Francis Vebcr. Fényképezte: Luciano To­voli. Zene: Vladimír Cos­ma. Főbb szereplők: Ge­rard Dcpardieu, Pierre ker titka, de ami még fon­(A különbség legfeljebb csak tosabb — talán a nyugati annyi: most a címmagyarí- filmnéző mineműségéről is tás lényegesen jobb az ere- kapunk néhány közvetlen, detinél — úgy Szökevények sokatmondó adalékot. Jól a film cime.) jelzi ezt például a neves A szerencsétlen balek, francia lapnak, a Le Nouvel Richárd, Anais Bret, Jean 'Vagyis Richárd, ki most is Observateur-nak a filmről Pignon névre hallgat, ezúttal szóló kritikájából egy mon­szívhezszólóbb, mint valaha dat is, arról, miben rejlik — olyan szivfacsaróan bal- szerintük a pokoli trió kő­fácán, hogy az már sziate zös titka. „Nos, nem félnek tömény fizikai fájdalom, hatalmas érzelmi tartaléka­Carmct. A nyugat-európai ember­ről sem ártana már egy jó­féle analízis. Valamilyen alapos elemzés a francia, nyugatnémet, svájci, hol­land vagy éppen olasz vagy angol filmnézőről, színház­látogatóról, olvasóról. Gya­Dépardieu-Lucas meg, a zordon lelkű nehéz fiú, ke­ményebb és profibb, mint bármikor. £s persze vala a ikból meríteni." Ja, az ké­rem egészen más. Ha a tö­mény szentimentalizmust így nevezik, ha az egészen ga­nítom- ilyen vizsgálódásra ba'fácán kisleánya, aki kö- rázda melodráma az egyéb­annái is inkább nagy szük­ség lenne, mert a nyugati kultúraélvező figurája alig­hanem lényegesen könnyeb­ben tipizálható, mint a kö­zép-európai. Hiszen mond­juk a nyugati filmtípusok, melyek — egyelőre (de nem sokáig) a James Bond-fil­mek kivételével — elértek bennünket, kitűnően példáz­zák, vagyis tükrözik ennek az emberfajtának számos jellemvonását. Ügy is fogal­mazhatunk: a kínálatból közvetlenül lehet visszakö­vetkeztetni a keresletre — és Nyugaton mindenkinél jobban tudják, miért ponto­san éppen az és éppen úgy kell, ahogyan kell. És abban biztos vagyok: a Négybalke­zes-féle sikerdarabok csak akkor érthetők meg igazán, ha megpróbálunk belehe­lyezkedni a nyugati ember karakterébe, lelki berendez­kedésébe, habitusába, egész univerzumába. Vajon mitől lett akkora siker hosszú évekkel ezelőtt a bravúrosan randa Pierre Richárd, úgy is mint Magas szőke férfi, felemás cipő­ben? És most, a „pokoli triónak" nevezett hármas — Francis Veber rendezővel Pierre Richárd, valamint a számos komoly filmből, pél­dául Truffaut Az utolsó met­rójából is iámért Gerard Depardieu — legújabb opu­sza. a Balfácán és á Balekok után a Négybalkezes? A me­rül most minden forog: a jó öreg Dickens is foroghat a sírjában, de úgy, hogy bele­remeg az egész La Manche­csatorna. Lucas, a . zordon lelkű, vadállatias külseje minimum a Spéter Erzsébe­tével felérő érző szívet ta­kar, a balfék Pignon meg olyannyira apa, hogy ennél atyaibb nemző még a Bib­liában sincs. Ha mindezt összeadjuk, máris kész a si­ként gyakran kitűnő hu­morral egybezagyváltatik, ha ekképpen teljes a stilus­keveredés és igen zavaró a színészi játék szintje és a forgatókönyv rutinszerüsége között tátongó szakadék — akkor nyilván egészen ért­hető már a nyugati filmnéző is. Gyermeki lelkével, kom­fortos tájékozatlanságával és idült érzelgősségével egye­temben. Domonkos László Elhunyt Ábrahám Ambrus Ábrahám Ambrus, az MTA és veze'.ője, számos nemzel­rendes tagja, nyugalmazott közi tudományos társasál egyetemi tanár, az ideg- és folyóirat szerkesztöbizott­rendszer szerkezetének vi- ságának tagja volt. Teme­lághírű kuta'ója életének tésérő! később intézkednek 96. évében elhunyt. A ne- Magyar Tudományos ves tudós és egyetemi ok- Akadémia, tató évtizedeken át sok ki- József Attila váló biológus tanítómestere Tudományegyetem Ügyfélszolgálat Naponta mintegy fél­százán —. a korábbinál háromszor többen — ke­resik fel új helyén a Szír­éi ál is és Egészségügyi Mi­nisztérium ügyfélszolgála­ti irodáját. A minisztéri­um épületében, az Aka­démia utca 7 szám alatt otthoni kapott tanácsadó­szolgálat majd két hóna­pos működése alatt leg­inkább a csökkent mun­kaképességűeknek, a nyug­díjasoknak, a hajléktala­noknak nyújtott tanácsot. Eddig mintegy kétezren keresték fel személyesen vagy levélben az irodát. A hozzájuk fordulók gyakran tájékozatlanok: nem ismerik a jogszabá­lyokat, azokat a jogosult­ságokat, amelyek megille­tik őket. Az irodában dol­gozó öttagú csoport, amelynek tagjai egészség­ügyi, jogi, tanári diplo­mával rendelekznek, nem csupán az adott esetre vonatkozó paragrafust is­merteti, hanem megadja például a szociális fog­lalkoztató címét, vagy a m u n kiközvetítő k névének jegyzékét. Tájékoztatják a hajléktalant arról, hol Kaphat menedéket, és se­gítenek a nyugdíjasnak, miként és hol tud mun­kát találni hogy kiegé­szítse jövedelmét. A be­tegek és hozzátartozóik lakáskére'.mekkel, szociá­lis segélvkérelmekkel, so­ron kívüli gépkocsi-kiuta­lási kérelemmel, nyugdíj­emelési kérésekkel for­dulnak - hozzájuk, és fj/ukrán adnak tanácsol leszázalékolási problémák­ban is. Az iroda szoros kapcso­latot tart fenn a megyei tanácsokkal, az Országuk Társadalombiztosítási Fő­igazgatósággal, a Nyugdíj­folyósító. Igazgatósággal. Ugyancsak együttműködik az úgynevezett segítő há­lózatokkal, mint például a családsegítő szolgálattal, a fővárosi cigánygondozóval. Az említett témákkal kapcsolatos tájékoztatás mellett pszichológiai ta­nácsokkal, valamint ki­ebb, helyben elvégezhe­tő egészségügyi szolgálta­tással (például vérnyo­másmérés) állnak a la­kosság rendelkezésére. Az iroda hétfőn. szerdán, pénteken 10—13 óra, ked­den ér? csütörtökön 13—15 óra között kereshető fel. Hívható a 118-016 és a 313-564-es telefonszámo­kon. Levélcíme: 1361 Bu­dapest, Pf.: 1. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents