Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-09 / 7. szám

1989. .január 9., hétfő 55 Korsós lány Rémes társbérletek Mi les: ti Magyar Ea'e-ház sorsa'.' A földszinten a ..Lófaru" kocsmát pár éve bezárták, u helyiség azóta is le van lakatolva. A szecessziós, gyönyörű ház homlokzata nem bírta a kiképzést, pardon, az igénybevételnek azt a formáját és fokát, amit a kocsma jelentett — föltétlenül más kihaszná­lási lehetőséget kell tehát számára keresni. Mi legyen a földszinten? Szecessziós kávéház, bemuta­tóterem, házasságkötő terem? Lehetne akármi — legszeren­csésebb a kávéház lenne —. ám amíg nem jelentkezik olyan ..tőkés", aki a jelenlegi gazdától, a vendéglátóipari vállalattól ál tudna venni a helyiséget — nos. addig az ilyesmiről esak álmodozhatunk. Úgy lúnik hat. kompromisszumot kell kötni. A vállalat azt mondja: megtalálja a módját a kulturált üzemeltetésnek: ha kell. visszaállítja a portálokat, szecesz­Talán kimozdult u holtpontról a szios berendezést biztosít, nem folytat épuletrőngáló főzési korsós lány cinül kúttal egybe- tevékenységet... Ám ez csak a földszint: mi légyen az komponált szobor sorsa. Tavaly emelettel? Rémes társbérletek vannak odafönn, teszem. egymás fürdőszobájából lehet átmenni — mondjuk — a kamrába, s hasonlók. A bérlőknek eszük ágában sincs megszüntetni a helyzetet, nekik elegendő az a tudat, hogy e házban lakhatnak. Inkább vállalják a társbérletet, a világért sem költöznének ki, akkora a presztízse az épületnek... Nagyméretű, szép polgárlakások kialakításáról — ilyenek voltak egykor itt — egyelőre szó sem lehet. Sót. még jogszabály is van arra. hogy a lakasok alaprajzahoz csak akkor szabad hozzányúlni, ha az épülejet már a közvetlen összedólés fenyegeti... Amit azonban kár lenne kivárni a Magyar Ede-háznál. a televízió körzeti stúdiója és a Pélmagyarttrszág a városszépi­tok kezdeményezésére megsza­vaztatta a városlakókat, hová ke­rüljön a felújított szobor, ztc új­szegediek gyűjtötték a legtöbb aláírást kérésükhöz. A közel­múltban megtörtént a helykivá­lasztás — a liget egy bensőséges terén —, v az Újszegedi Szövő­g vár felajánlása mellé több válla­lat is fölsorakozolt. a jó idő beáll­tával minden remény megvan az újbóli felállításra. ugye.' Kísérleti partitúra Mi a városrchabilitáció elfo­gadott útja-módja? A leromlott műszaki-fizikai állapotú város­központokat általában kétféle módon szokás..újjáépíteni". Az egyik mód — Szegeden az elmúlt húsz év során főleg ezt gyakorolták — a nem össze­függő. szétszórt épületek egy­mástól független, külön-külön rehabilitációja. Ezt általában az epület végső leromlottsága teszi szükségessé, olyankor for­dulnak e módszerhez, amikor például elodázhatatlanná válik a födémcsere, összeomlás előtt álf a-ház. a benne levő üzem. gvár tevékenységét a lakosság mái végképp nem tudja elvisel­ni. A másik módszer a tömbre­Csík az utókornak A Bartók tér Attila ut­cai oldalán. a buszra várva jöttem rá. hogy mi milyen koszosak vagyunk. A megálló előtti házfalon ugyanis, nagyjából csípő­magasságban — vagyis ott. ahol az emberek neki­dűlnek a falnak, támasz­kodás okából és érdeké­ben — jól észrevehető, sö­tét koszcsík húzódik. Olyan hosszan, mint ami­lyen egy csuklós busz. Az észlelés után nincs is más dolgom, mini talál­gatni: vajon mire vélik majd a kószcsíkot — a festékrétegeket kapar­gatva — a jövendő régé­szei? Képzelőerő nél­küli. fantáziátlan kutatók esetleg kikövetkeztethe­tik a koszesíkból. milyen volt az átlagmagyar test­magassága a nyolcvanas évek (— melyik évszázad? — kérdezik majd a jövő vizsgázói...) alkonyán: vagy lemérhetik az ugyané korbéli csuklós Ikarus hosszát. Lesznek persze képze­lóerővel bíró. fantáziadús kutatók is. akik elolvassák az annalesekben, hogy Szegeden időnként árvíz pusztított. -<- Ez a megol­dás! — kiáltanak fel, s emléktáblát helyeznek cl a házfalon, a koszcsík ma­gasságában: eddig ért az árvíz Szegeden ekkor és ekkor stb. — Nos. ezúton hagyok autentikus forrás­értékű glosszát a jövő ré­gészeinek: nem a víz ért odúig Szegeden ekkor és ekkor. Hanem -j- kevés híján — a piszok. Iiabilitáció: az építészek jelen­legi módszertani fölfogása sze­rint az előzőnél jóval célraveze­tőbb. Nem egyes épületeket, hanem egész tömböket, város­részeket von e miidszer vizsgá­lat és gyógyítás alá. s — ami szintén lényeges — korántsem csak az adott épülettömb mű­szaki elemeit veszi figyelembe, hanem a közműveket, közvilá­gítást, a közteri szobrokat, a természetvédelem szempont­jait. és még egy sereg más té­nyezőt is. Néhány évvel ezelőtt meg­hirdettek egy országos tervpá­lyázatot. amely már ezt a kor­szerűbb városfejlesztési kon­cepciót helyezi előtérbe. A Délterv kollektívája is részt vett a pályázaton, s elkészítette a belváros rehabilitációs tervét, amit a városi tanács annak ide­jén jóvá is hagyott. A belváros külsőbb részei, a két körút kö­zötti városrész fölújításának ..forgatókönyve" teljes egészé­ben kidolgozott — akár indul­hatnának is a munkák. Ráadá­sul e területen jelen van a ma­gántöke, s a különböző szerve­zetek szintén támogatnák az átépítést — tehát a kellő anyagi háttér megalapozott. Ami viszont még talány: a kiskörút és a Tisza közötti terü­let fölújításának kérdése. Itt alig akad magántulajdonban le­vő ház. jórészt tanácsi és állami házban levő épületekből áll e városrész. A fölújítás pénzügyi alapjai tehát nem biztosítot­tak... Persze, a tanács kidol­gozta stratégiai jellegű alapel­veit. melyek megakadályozzák a városrész állapotának to­vábbi romlását. Nem lehet te­hát újabb garázsokat, raktára­kat. hasonló épületeket emelni, s a meglevőket lehető­ség szerint föl kellene szá­molni. Általában törekedni célszerű arra. hogy a belváros valóban „belváros" legyen — a raktárak, egyebek maradjanak csak„a külsőbb területeken. S ha a lakásépítések üteme meg­felelő lenije, még azt is szorgal­mazhatnánk. hogy a belvárosi szűk, napfényt soha nem látott lakások helyén igényesebbe­ket. nagyobbakat alakítsanak ki. S most lássunk egy konkrét példát, mely legyen a Kölcsey utca —Kárász utca —Dugonics tér—Lenin körút által határolt tömb. Ezt akár kísérletinek is nevezhetjük, mert e tömbön belül a belvárosra jellemző összes gond megtalálható. Van itt összeomlás előtt álló épület, megmenthető, jó állapotban le­vő ház. a 60-as években épült modern ház — a tömb tehát tömény eklektika. Úgy hírlik a fölújítás terve heteken belül el­készül. meglesz az építészeti partitúra! Leander, pálma, örökzöld Fz az írást nyárinsnák szán­juk: kívánjuk, hogy süssön belőle a nap! Sárga-kék le­gyen tőle az ég. forgatagos, színes a város, zölden integes­senek a fák. forrjon, buzog­jon a klorofill! Most ne néz­zünk ki az ablakon — oda­künn a tél még az úr. sok vírussal, kevés hóval, kérdez­zük inkább meg önmagunk­tól: mit szeretnénk, milyen legyen a belváros? Mediter­rán. délies? Nos. ha igv vél­jük. igényünk találkozik a Délterv tervező kollektívája-* nak elgondolásával. Készítet­tek is egy tervet a belváros szebbé tételére — amelyet Kis.s Lajos városi főépítész bocsátott rendelkezésünkre. A mintegy két éve elkészült terv néhány momentuma már megvalósult, de legtöbbje még a boldogabb jövőre vár. Most a terv fásításról szóló tételeit emeljük ki. Itt van például a Klauzál tér. melynek délies jellegét mediterrán leander-fasorral kívánják erősíteni. A növé­nyeket. tekintve, hogy nem fagyállók, hordozható, fehér kerámia edényekbe- lenne célszerű ültetni. Nyáron egyre-másra bontakoztathat­nák ki rózsaszín-piros virágai­kat. a telet pedig fagymentes helyen vészelnék át. A fasort egyébként a térfalak mellé tervezik, míg a téren beiül, a Virág teraszán a szokásos pál­mák ernyős leveleit borzolná a forró szél. (Az ötlet külön­ben Európa északabbi váro­saitól sem idegen: München gyalogos-belvárosában ha­sonlóképpen helyezik el u pálmákat és az évelőket, s másutt is föltűnnek a mozgat­ható virágtartók). Egyébként tervezik, hogy a Virág tera­szát tetszetős, fehér, hont­ható kerítéssel veszik körül. Erre könnyűszerrel viráglá­dákat lehetne helyezni, s ben­nük nem mások lennének, mint sokszínű, futó petúniák, melyek alkonyatkor, nyári éj­jel bódító, édes illattal árasz­tanák el a teret. A tér Kígyó utca felöli részét pedig dísz­es ivókúttal. köré szerveződő apró virágpiaccal tennék u tervezők hangulatossá — a Dugonics és a Széchenyi tér közt újabb színfoltot, kicsiny agórát kialakítva. A hatást a környező házak erkélycinek lutomuskatlival való bclültc­tése x- amely jórészt mar meg is valósult — csak fokozná. Á Démász irodaháza elé megint esak leandereket javasolnak a tervezők, míg a főbejárat mellé örökzöldet ajánlanak. De gyerünk most mar a Kelemen utcába, ahol a ki­szélesített járda szinte kínálja magát a fásításra. A gömbko­ronájú kis fák — ha jól tud­juk, babérmeggy — kiülte­tése már megtörtént, de meg férne belőlük jó par... Az Oroszlán utca fásítása sem várathat sokáig magára. Te­herbíró díszburkolat kialakí­tását tervezik ide. amely a gyalogos és célforgalmat egy­aránt elbírja, s amin a hordoz­ható kerámia- vagy faedé­nyek is elférnek. Az ilyen jellegű edényekben a szép lombú gömbjuhar, a szivaría. vagy a termesével díszítő ga­lagonya. de akár az örökzöld, bár lassan növekvő buxus — egyaránt szépen, jól mutat­na. oldva az utca jelenlegi szürkeségét. A Somogyi Béla utca ját­szótere — a szomszédos óvoda udvarával együtt — szintén fásításra, füvesítésre szorul. Persze, nemcsuk az utcák, terek. de az épületek virágo­sítása sem elhanyagolható! A Kárász utcai és Klauzál téri erkélyládák, ablakok mintájára a tervezők a kö­vetkező épületek homlokza­taira javasolnak növénykiül­tetést: a Victor Hugó utca 2 — 4. számú házainak első emeleti ablaksoraiban jól mutatna a petúnia és a gu­mós begónia: a Démász iro­daház ablakaiban sárga bár­sonyvirágot lehet elképzelni színes futópetúniával, amely az Oroszlán utcai homlokza­ton szintén megjelenhetne A Roosevelt térő. számú ház két erkély közötti, első eme­leti ablaksorában a piros fu­tómuskátli mutatna különö­sen szépen: az Iskola utca 5. számú ház emeleti ablakai­ban szinten — de lecsüngő aszparáguszokkal vegyesen. Ugyanennek az utcának a 8—12/b számozású házain egvnváriak és örökzöldek vegyes ültetését lehet java­solni a virágvályúkba; az Alabárdos étterem földszinti ablaksorába meg petúnia — bársonyvirág együttes való. (Nem pedig csikkek, papír­zsebkendők). A Bajza utcát szintén föl lehetne virágoz­tatni petúniával, a csupaszon éktelenkedő tűzfalakra pe­dig repkényt! Minél több repkényt!... S bár a virágok­fák levelei télire lehullanak, emlékük talán elegendő lenne ilyenkorra is. Egyéb­ként pedig az. hogy tél köze­pén is zöldelljen — még a napfény városától sem vár­ható el igazán... Hittel, szerencsével Megbecsülni a szépet! — A szullemi környezet védelmere kellene jobban ügyelnünk. Arra. hogy rá­szoktassuk az embereket a szép megbecsülésére. Ez iga­zán nem pénzkérdés — kezdi a beszélgetést Lakner Ka­— Hogyan fogadják? — Általában örülnek neki. Érdekes, hogy az emberek mennyi mindent észre sem vesznek. Itt van például a megfiatalodott postaépület a Széchenyi téren. A bejárat rolv, aki több mint fél évszá- előtt úgy kellett átgázolni a zada óvja Szeged értékeit. — csikktengeren. Bementem. Egy kis figyelemmel, néhány elbeszélgettünk, s néhány jó szóval is sokat lehet elérni. múlva odatettek két sze­Ha sétálok a városban, min­dig nyitva tartom a szemem. Ha észreveszek valamit, ami nincs rendben, nem hagyom szó nélkül. A városvédő sírásó Az ember még képes és azt hiszi, hogy a sírásónak a sírásá­son kívül egyéb dolga aligha akad. s magával a temetővel sem lehet túl sok probléma. Igen. az emberek nemigen gon­dolnak a temetőre, csak mu­szájból járnak oda — ámbár lesz idejük bepótolni mulasztá­sukat — ezért föl sem tételezik, mennyi gond-baj van a temető­vel. függetlenül attól, hogy előbb-utóbb mindenki oda ke­rül (már csak ez is elég nagv baj!) — A Dugonics temető sírásója elmondta, hogy nem­csak a temetővel foglalkozik, de aktív városvédő is. — Tavaly márciusban vettek föl engem ide, sírásónak, húsz évig pályáztam erre az állásra, s erkölcsi kötelességemnek ér­zem, hogy ha már itt dolgozha­tom. mindent megtegyek a te­metóért. A borravalókat is hasznosan költöm cl; saját pénzemen fogadtam például egy embert, bozótirtásra, aki szerdánként irtja a dzsumbujt. Elhatároztam: tavaszra tiszta Amikor úgy öt éve hírét vet­tem. hogy megalakult a vá­rosszépítő egyesület, azonnal jelentkeztem és beléptem. Az egyesületben az átlagember ja­vaslatait, bejelentéseit is nagy­mértékben figyelembe veszik, de a pénzhiány és a viszonyla­gosan kis taglétszám az érdemi cselekvést eléggé gátolja... S hogy mióta vonzódom a mű­emlékekhez. a régi épületek­hez? Jószerével kiesi gyermek­korom óta. Azóta rengeteget összeolvastam erről a témáról, cikkeket és könyveket egy­méttárolót a kapu elé. Azóta sakkal tisztább a környék. — Minden ilyen simán megy? — Nem. Sokszor mondják azt, hogy megigazítják a rossz padot, letörlik a koszos utca­névtáblát, aztán nem lesz be­lőle semmi. Pedig az lenne a legfontosabb, hogy jobban vigyázzunk a város tisztasá­gára. A ..kereskedelmiben", ahol tanítottam, évtizedeken át arra neveltem a diákjai­mat, hogy tisztán, rendben tartsák a környezetüket. Ra­gyogott az iskola. Ma már sajnos, erre kevesebb idő jut. — Hogyan lehetne ezen se­gíteni? — Évekkel ezelőtt Német­országban olvastam egy fel­iratot: ..Nyugodtan nyomja el a csikket a padlón, ha otthon is úgy szokta!" Senkinek sem aránt. Rendszeresen fölszóla- jutott eszébe, hogy eldobja az lok az egyesület ülésein — kü- égő cigarettavéget. Ez is egy lönösen az árvíz előtti házak módszer. védelme foglalkoztat. És ter­mészetcsen a Dugonics te­mető, ahol műemléki jelentő­ségű értékek is vannak. Egye­sek bejönnek ide, kiszedik a sírok sarkaiból a téglákat s temető! Erre ígéretet is eladják: mások meg kirabolják tettem a plébános úrnak. a kriptákat. Némely kriptába — De nemcsak szűkebb többször is bemásznak, nem munkahelyem érdekel, nem- tudják, hogy már ki van ra­csak itt foelalatoskodom... bolva.,. — Es a személyes példa­mutatás? — Az a legfontosabb. Én tízéves korom óta szenvedé­lyes természetjáró vagyok. Szíven üt. ha látom, hogy le­törtek egy faágat, eltapostak egy virágot. Néhány évvel ez­előtt nagy „divat" volt, hogy a Széchenyi tér fáira hirdeté­seket szegeltek kj. Élő faba szöget verni! Micsoda ember­telenség ez? Szerveztünk egy brigádot, leszedtük a hirdeté­seket, kihúzgáltuk a szöge­ket. Több kiló ácskapocs, szeg, gombostű gyúlt össze. Azóta megszokták, tudomá­sul vették az emberek, hogy a platánok nem hirdetőoszlo­pok. — A történelmi emléke­inkre is így vigyázunk? — Sajnos sokszor igen! Botrányos dolgok is történ­tek az elmúlt évtizedekben. Pusztították, az enyészetnek hagyták a múlt emlékeit. Pusztán csak azért, mert nem volt „kívánatos" néhány régi szobor, festmény. Szeren­csére mára már változott a helyzet. Ezek hozzátartoz­nak Szeged múltjához, ettől olyan a város, amilyen. — Szegeden született ? — Nem. De itt nőttem fel, ez a város adta a kenyerem, az életem. Kötelességem vi­gyázni rá, óvni, védeni. Sok­szor a „betelepülök" jobban vigyázzák a környezetüket, mint akik itt születtek. El­gondolkodom, amikor egy kettéfűrészelt padot, egy ösz­szefirkált falat, betört abla­kokat. piszkos utcákat látok: még mindig ilyenek lennénk? Mikor tanuljuk meg végre, hogy olyanok vagyunk, ami­lyen környezettel körülvesz­szük magunkat? Összeállításunkat készítették: Farkas Csaba, Kafai Gábor, Schmidt Andrea, Tündi Fa­jos. A fotókat a városszépítő egy esület archív urnából válo­gattuk. m

Next

/
Thumbnails
Contents